Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-08 / 49. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. deoember 8 12 A fehérjeprogram céljai és összefüggései egy járásban Mezőgazdaságunk további fejlődésének elengedhetetlen előfeltétele a ezarvasmarhaállomány mennyiségi és minőségi fejlesztése. Állatállományunk takarmányellátása egyrészt a természeti adottságuk, de nagyobb mértékben az embertől függő tényezőkből eredő okok miatt elégtelen. A legnagyobb gondot a fehérjékben gazdag takarmányok pótlása okozza. A lévai (Levice) járásban a fehérjeprogram megvalósításának alapfeltételeit Végh Ferenc, az SZLKP járási bizottságának mezőgazdasági titkára ez alábbiakban foglalta össze: ф Az utóbbi években csökkent az évelő takarmánynövények termőterülete. A lucerna termőterületének növelése nélkül állatállományunk gyarapítása, valamint hasznosságának javítása nem valósítható meg. ф Jelenleg a lucerna hetven százalékát szénaként etetjük. A szárító- és feldolgozó kapacitás bővítésével növelnünk kell a lucerna feldolgozását, illetve beltartalmi értékét. + Fel kell számolnunk azt a tévhitet, mely szerint a tejtermelés növeléséhez elegendő a 4:1 arányú keményítő- és fehérjetartalmú takarmányok etetése. A takarmányok beltartalmi értéke ismeretének hiányában több gazdaságunkban „vakon“ etetnek. Szükségesnek tartom az etetésre kerülő takarmányok beltartalmi értékeinek előzetes meghatározását. + Csökkentenünk kell a betakarítási veszteséget, javításra szorul a takarmánykonzerválás. ф Meg kell szüntetnünk a takarmányborsó hozamát kedvezőtlenül befolyásoló nagy termésingadozást, s csökkentenünk kell a betakarítási veszteséget. + A jövőben nagyobb gondot fordítunk a melléktermékek és az élelmiszeripari hulladékok hatékonyabb felhasználására. + Ésszerűbbé kell tennünk a szántóföldi legelők, valamint a természetes rétek és legelők hasznosítását. Fejlesztési terveinkben nagyobb figyelmet kell fordítani a szudánifűre. TÜBB LUCERNA — TÖBB TEJ A lucerna s általában a pillangós takarmánynövények változatosan használhatók és ez nagy előny. Nagy aminósav tartalmuk következtében kielégíthető az állatok fehérjeszükséglete. A járás termőhelyi adottságai között jóformán mind olyan talajon — melynek pH-értéke 6,6 körüli — sikeresen termeszthető. A jelenlegi 13,80 százalékot meghaladó lucernatermőterületet legalább 1,11 százalékkal kell növelni. Az idén lucernából 7,4 tonna hektárhozamot értek el járási méretben. Az élenjáró gazdaságok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a földterületek jobb előkészítésével, megfelelő Időben történő felújításával, továbbá kellő agrotechnikával a hektárhozam tovább növelhető. Az észrevételek és tapasztalatok azt mutatják, hogy a fehérjetartalom az optimális időben történő betakarítással, megfelelő tartósítással és feldolgozással az eddiginél nagyobb is lehetne. Ehhez azonban több gazdaságban hiányoznak a műszaki feltételek, a hiányosságok azonban több esetben az emberi tényezőkre vezethetők vissza. CÉL A TERMÉSINGADOZÄS MEGSZÜNTETÉSE A növényi fehérje szükségletének a kielégítésében egyre jobban előtérbe kerül a takarmányborsó. Ezt jól tudják a lévai járás szakemberei is. A nélkülözhetetlen takarmánynövény vetésterülete 2120 hektár volt. A termesztési kedvet befolyásoló tényezők közül a nagy termésingadozásról és a 12—20 százalékos betakarítási veszteségről kell -szólnunk. Nem közömbös, hogy egy-egy üzem milyen termésre számíthat, ha nagyobb területen termeszti a takarmányborsót. Az utóbbi évek átlagos hektárhozama két tonna körül alakult. Az idén azonban szerényebb eredményeket értek el. A tapasztaltok azt bizonyítják, hogy a fajták közötti „szóródás“ kisebb, mint az évenkénti, illetve területenkénti termésingadozás. Ez is sejteti, hogy bár fontos tényező a fajta és az éghajlat, ugyanakkor az ingadozások attól is függnek, hogy mennyire sikerül a termesztési technológia követelményeit biztosítani, illetve egymással összhangba hozni. TÖBB HÚST — OLCSÚ TAKARMÁNYOKKAL A gazdasági élet törvényszerűségei szerint a fejlődés folyamatában mindig azt a közösséget illetik az előnyök, amely előbb fejleszti termélését és mozgósítja tartalékait. A tartalékok hasznosítása, illetve mozgósítása szempontjából a lévai járásban is nagy lehetőségek' vannak a növényi melléktermékek kihasználásában. <v A járás gazdaságai közül a lévai, az ipolysági (Šahy), az oroszkai (Pohronský Ruskov) és a palásti (Pláštovce) szövetkezetek évek óta sikeresen hasznosítják az élelmiszeripari és a konyhai hulladékokat. A jmi közreműködésével a vendéglőkkel és üzemi konyhákkal szerződést kötöttek a hulladékok rendszeres elszállítására. Ezen túlmenően 2167 tonna tejipari, sütőipari, borászati, sör- és húsipari melléktermék kerül hasznosításra a járás gazdaságaiban. A növényi melléktermékek közül a répafejet, a nyersszeletet és a kukoricaszárt hasznosítják. Minden szakember előtt ismeretes, hogy a szemes kukorica termőterületéről a teljes növény hasznosításának lehetősége csakis a kukoricaszár takarmányként való Napirenden: környezetünk védelme Az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Helsinki záróokmányának szellemében a Szovjetunió 1975-ben a környezetvédelem, a közlekedés-szállítás és az energiahordozók gazdaságos és ésszerű rendezésére európai tanácskozás összehívását kezdeményezte. Olyan kérdések megvitatására kerülhet ott sor, melyek megoldása nemzeti, illetve helyi viszonyok között nem tökéletesen biztosítható és a kelet-nyugati .hosszú távú tudományos-műszaki gazdasági együttműködésben magasszintű döntést és főleg megoldást igényelnek. A szocialista országok a tanácskozás egybehívása mellett foglaltak állást. Több mint kétéves előkészítő munka után a szocialista országok erőfeszítése eredményeképpen az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága ez évi 34. ülésszaka határozatot hozott egy európai magasszintű környezetvédelmi tanácskozás megtartására. A magasszintű tanácskozás napirendjeként elfogadott témákat Európa harminchat országának — továbbá az USA-nak és Kanadának >—i javaslata alapján határozták meg. A magasszintű környezetvédelmi tanácskozáson részt vevő országok kinyilatkoztatják véleményüket olyan égető kérdésekben, mint a nagy távolságról származó, határokon átterjedő légszennyezés, hulladékszegény és hulladékmentes technológiák alkalmazása. Ezekről azért kell szót ejteni, mert az ipari központok tömörülésével járó levegőszennyeződés veszélyes a környezetre. A határokon átterjedő légszennyezés csökkentésének kérdése európai szinten összehangolt levegőtisztaság-védelmi „politika“ kialakítását és országonként hatásos légszenynyezés-csökkentési , .stratégiák“ kidolgozását teszi szükségessé. A témakörben tehát nemzetközi egyezmény kötése szükséges, amelyben a felek kötelezik magukat, hogy a nagy távolságra jutó, határokon átterjedő légszennyezést, elsősorban a kéndioxid és a kéntartalmú szennyező anyagok kibocsátását korlátozzák, amennyire csak lehetséges csökkentsék. Ennek érdekében mérő-megfigyelő, ellenőrző és előrejelző állomás hálózatot építenek ki, s ezzel párhuzamosan iparfejlesztésre és a környezetvédelem kölcsönhatására a légszennyezést csökkentő technológiákra, a levegőszennyezés elleni harc stratégiájára vonatkozó kölcsönös informáclóscsere-rendszert hoznak létre. A kutatások és a műszaki eszközök, módszerek fejlesztése is közös munkával történik. A tanácskozáson a másik témakör megvitatása során azokra a lehetőségekre kívánnak fényt deríteni, melyek segítségével mind a felhasználásra kerülő nyersanyagokat, mind a hulladékot csökkentsék. Ilyen technológiák bevezetése, illetve alkalmazása a környezeti károk megelőzésén túlmenően olyan gazdasági érdek, mely a természeti erőforrások ésszerű felhasználására ösztönöz. Ebben a témában a hasznosításával oldható meg. A felhasználásához szükséges lehető legegyszerűbb gépi eszköz mégis várat magára. A kukoricaszárnak mindöszsze harminc százalékát hasznosítják a takarmányozásban. Könnyű kiszámítani, hogy az állattenyésztő telepek, a vágóhidak, illetve a baromfifeldolgozó üzemek hulladékainak megsemmisítése — ha nem kerülne feldolgozásra —, milyen plusz kiadással járna népgazdaságunknak, nem is beszélve arról, hogy milyen nagy mennyiségű fehérjenyersanyag menne veszendőbe. Helytelen, hogy a járásban megoldatlan az elhullott állatok feldolgozása és a húsliszt gyártása. RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS A szántóföldi legelők tizenháromezer hektárt foglalnak el. A legkiterjedtebb szántóföldi legelője a Zselizi (Želiezovce) Állami Gazdaságnak, valamint az oroszkai ég a sárói (Šárovce) szövetkezetnek van. A legelők fekvése gyakorlatilag megfelelő, többnyire a telepekhez közel van. A hasznosítást sajnos szemléleti problémák gátolják. A sárói szövetkezet rossz példája is bizonyltja — a legelőt csak kaszálják —, hogy vita van a legeltetés és a kaszálásos begyűjtés körül. Nem szándékunk a kioktatás, le kell azonban szögeznünk, hogy a szántóföldi legelőkön a legeltetés és a kaszálás együttes alkalmazása a helyes. A kaszálással kapcsolatban pedig meg kell jegyeznünk, hogy területegységenként — a nagyobb regenerálódás! idő következtében — húszharminc százalékkal kevesebb táplálóanyag érhető el, mint legeltetéssel. A rétek és legelők kiterjedése a járásban 11 ezer 805 hektár. Ebből 2500 hektár kevésbé hasznosítható. A múlt években a rétekről és legelőkről hektáronként 2,4 tonna szénát sikerült elérni. Az agrotechnika elhanyagolása, a szervezetlen legelőhasználat több helyen az érzékenyebb, hasznos fűfélék kipusztulásához, vagyis a legelők elgyomosodásához vezetett. A fűfélék kapcsán szükségesnek tartjuk a szudánifűről is szólni. Köztudomású, hogy a szudánifű a silókukoricánál sokkal nagyobb fehérjemennyiséget tartalmaz. Hatalmas tömegű zöldanyagot biztosit. Éppen ezért kevésnek tartjuk eddigi vetésterületét. A járás vetésszerkezetében mindössze egy százalék a szudánifű területe. A TAKARMÁNYOK HOZAMÁNAK ÉS MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSA i— Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztését, és a fehérjeprogram megvalósítását csak a takarmánynövények hozamának számottevő növelésével, minőségük javításával és a melléktermékek fokozottabb felhasználásával érhetjük el, mert a takarmányok vetésterületét — a lucerna kivételével i— más növények terhére nem növelhetjük — összegezte a tennivalókat Végh elvtárs. Nem vitás, hogy az egyedüli megoldás a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányok biztosítása. Olyan alapvető feladatról van szó, amelyet minden gazdaságban teljesíteni lehet, a bonyolult eljárások és drágító megoldások nélkül. CSIBA LÁSZLÓ nyilatkozat konkrét ajánlásokat tartalmaz a nemzeti tevékenység és a nemzetközi együttműködés teendőire. Hazánk is érdekelt a korszerű környezetkímélő technológiákkal kapcsolatos információcserében, az ide vonatkozó kutatási és szakemberképzést együttműködésben, valamint a széleskörű tapasztalatcsere megvalósításában. A tanácskozáson arra is lehetőség nyílik, hogy a növény- és állatvilág környezetének védelmét a gazdasági összefüggések tükrében vizsgálják, valamint a környezet szennyező és mérgező hulladékok problémáját is megvitassák. >— JMH—< Jutalmat érdemelnek! Mezőgazdasági termelésünk minden munkafolyamatában nagy jelentősége van a hatékonyságot növelő újításoknak. Azokban a gazdaságokban, amelyekben újító- és feltaláló kollektívák segítik a termelés fellendítését, lényegesen jobb eredményeket érnek el, mint ahol közömbösek az ú|, az észszerű dolgokkal szemben. Ennélfogva az újító tevékenységet a gazdaságok vezetőinek nem csupán erkölcsi, hanem anyagi szempontból is támogatniuk kell. Az újítások, vagyis az ésszerűsítést célzó javaslatok szerzőinek a jutalmazása során abból kell kiindulni, hogy megvalósítás után milyen társadalmi haszon keletkezett egy-egy újítás hasznosításával nagy általánosságban is. A javaslatok gyakorlati megvalósítása alkalmával három kritériumra kell összpontosítani a figyelmet: Meg kell határozni, hogy az újítások mennyiben segítik elő a termelés költségeinek a csökkentését; a munkatermelékenység fellendítését és az új, haladó termelési formák meghonosítását. Minden egyes javaslat gyakorlati megvalósítása során az a leglényegesebb, hogy komplex módon értékeljék a keletkező társadalmi hasznot. Egyoldalú volna az olyan értékelés, amely kizárólagosan az anyagi hasznot venné figyelembe, ugyanakkor figyelmen kívül hagyná az újítás bevezetésével keletkezett műszaki értéket, a munkakörülmények és a munkabiztonság javítását. Amennyiben valamely gazdaságban újításokat valósítanak meg, szerzőiknek a jutalmat a 106/1972 Zb. számú rendelkezések értelmében kell kifizetni, ha ezzel gazdaságosabbá, eredményesebbé, termelékenyebbé vált egyegy munkafolyamat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az újítások szerzőit, illotve megvalósítóit nem minden gazdaságban értékelik és jutalmazzák érdem szerint. Ez azt bizonyítja, hogy nem eléggé becsülik áldozatkész munkájukat. Talán mondanom se kell, hogy ez szegénységi bizonyítvány. Azokban a gazdaságokban, amelyekben megalakították a tudományos-műszaki társaság üzemi csoportját, s ezek a koliekivák meghatározott munkaterv szerint dolgoznak, a gazdasági vezetés pedig a termelés hatékonyságának növelésére tematikus feladatot tűzött ki, ott a „társaság“ szekciói szabad idejük egy részét feláldozva szívesen segítenek, s ezt a béralap terhére jutalmazni lehet prémium, külünjutalom, részesedés vagy más kiegészítés, esetleg az egyéb személyi kiadások terhére rendkívüli kezdeményezés címén. Nem tetszés szerinti összegben, hanem az erre a célra meghatározót határértékben, amennyiben tematikus feladat megvalósításáról van szó. Ilyen esetben a jutalom kifizetését a 157/1975 Zb. rendelkezés szabályozza. Szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői az újításokra és a találmányokra vonatkozó rendelkezéseket figyelmesen áttanulmányozzák és aszerint segítsék a munkakollektívákat a termelés fellendítését célzó hasznos kezdeményezések megvalósításában. A mezőgazdasági termelésnek manapság azért van nagy szüksége az újítók és feltalálók munkájára, mert számtalan műszaki problémák helyi viszonylatban „magad uram, ha szolgád nincs“ alapon kell megoldaniuk; ezért azokat, akik erre vállalkoznak anyagi szempontból is értékelni, illetve jutalmazni kell. — hal-« ÚJ FEHÉRJEFORRÁSOK Az első mezőgazdasági kultúra kialakulásától, körülbelül i. e. 8000-től az időszámítás kezdetéig a világ népessége évi 0,04 százalékkal 8 millióról körülbelül 300 millióra növekedett. A XX. század első felében a népesedés növekedése még csak 0,8 százalék volt, 1950-től 1975-ig azonban ez a növekedés már 1,8 százalékra emelkedett, és 1978-ban a világ népessége elérte a 4 milliárdot. A mezőgazdasági termelés 1963-tól 1975-ig évente 2,5 százalékkal növekedett. Ez a növekedés már nehezen fokozható. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett harmadik világban a lakosság 2,6 százalékos növekedése mellett legfeljebb a Jelenlegi élelmezési helyzet fenntartására nyílik lehetőség. A fejlett országokban a fejenkénti napi fehérjefogyasztás körülbelül 90 g, amiből 45 g az állati eredetű fehérje, míg a fejlődő országokban a fehérjeadag 60 g, s ennek csak 0,1 százaléka állati eredetű. A várható fehérjeigények tanulmányozása során megállapították, hogy 1985-ben 10 millió tonna hús és tojás, 5 millió tonna hal és több mint 40 millió tonna tejtermékhiánnyal kell számolni, ami új fehérjeforrások feltárását sürgeti. A fehérje újszerű előállítási módja a folyamatos erjesztési eljárás. Az erjesztésre szánt alapanyagok a legtöbb esetben a mezőgazdaság vagy az élelmiszeripar melléktermékei, illetve szénhidrogének és azok származékai. Fontos fehérjeforrás az- alga és sok más alacsonyabb rendű élő szervezet. Az utóbibak főleg baktériumok, élesztőgombák vagy gombafonál-szövedékek. Az általában nagyipari jellegű eljárások során az élesztőgombákat paraffin, a baktériumokat metanol vagy cellulóz, a gombákat pedig glucid alapanyagon tenyésztik. Az egysejtű fehérjeforrások etetése állatokkal nem okoz különösebb gondot, mivel bekeverési arányuk többékevésbé azonos a halliszt vagy az olajpogácsa keverési arányával. így a hagyományos állattartásban a fehérjepótlék a szóját és a hallisztet helyettesítheti. Különösen a halgazdaságokban van nagy jelentőségük, mivel ott az eleségbe 50 százalék erejéig is bekeverhetők, míg más állatok takarmányában az arányuk nem haladhatja meg a 10 százalékot. A kutatások elsősorban a nyersolaj lepárlásakor a mikroorganizmusok fokozott elszaporítására irányultak. A kezdeti cél a gázolaj minőségének javítása volt. Hamarosan rájöttek azonban ezeknek a munkálatoknak takarmányipari jelentőségére. A hatvanas évek második felében már igen különböző alapanyagokat és mikroorganizmusokat használtak a szójával és a halliszttel versenyképes tápok előállítására. Az emberi táplálékul szolgáló fehérjék előállításához alapanyagul inkább szóját és egyéb hüvelyeseket dolgoznak fel. A belőlük készült ételekkel a hús részben helyettesíthető. Az alapanyag lehet 50 százalék fehérjetartalmú hüvelyesőrlemény, 65—70 százalék fehérjetartalmú sűrítmény, sőt 90 százaléknál nagyobb fehérjetartalmú kivonat. Az őrleményekből és sűrítményekből készült anyagok kevésbé helyettesítik a húst, mint a kivonatokból sajtolt fehérjék. Az eljárás során az őrleményeket először vízben oldhatóvá teszik, az oldhatatlan részeket centrifugálássat eltávolítják, majd a fehérjét különböző kezelési eljárásokkal gél állapotba hozzák. A gélbe reakciógyorsitókat, kötőanyagokat, színező anyagokat és aromákat kevernek. Ezután az egész keveréket átsajtolják egy perforált lapon. Végül különböző utókezelést és kondicionálást műveleteket végeznek el. A kivonatokból először vizes szuszpenziót képeznek, azt lúgos közegben kicsapatják, majd a rostos anyagot sajtolják, közömbösítik és mossák. Reakciógyorsítók hozzáadásával és kondicionálásával a húshoz hasonló szerkezetű húspótlók készíthetők belőle. v-B. А. Н.-Ч A lévai (Levice) járás mezőgazdasági üzemeiben örvendetes változás és fejlődés állt be a korszerű építkezések terén. A szövetkezetekben és az állami gazdaságokban egyre többet építenek, s ezzel az állattenyésztésben megoldódhat a férőhely-hiány. A felsőbb irányitószervek erre a célra a harmadik negyedévben újabb keretet biztosítottak a járásnak. A terv ebben az évben hatvannégymillió korona értékű épületberuházást irányzott elő a járás mezőgazdasági üzemei részére. Szeptember végéig negyvenhatmillió korona értékű építményt készítettek el. Az eredményekkel az illetékesek nem elégedettek. Az Agrostav építővállalatnak nem sikerült teljes mértékben megbirkóznia a feladatokkal. A vállalat nem tudta teljes mértékben megvalósítani a rá háruló feladatokat. A győrödi (Veľký fiúr) sertésfarm építésével is lemaradtak. Az eddigi felmérések azt mutatják, hogy az idén mintegy másfélmillió koronával kisebb összeget használnak fel a sertésfarm építésére, Építkezési gondok mint amennyit a terv meghatározott, és mintegy hárommillió korona értékű műszaki berendezést nem sikerült beszerezniük. Ezzel szemben a palásti (PláStovce) háromszáz férőhelyes tehénistálló, а fegyverneki (Zbrojníky) 808 férőhelyes borjúistálló, a žemberovcei és a nagysallói (Tekovské Lu'žany) 1440 férőhelyes sertésfarm elkészül. Ezen beruházások értéke tizenhatmillió korinát tesz ki. Kedvezőtlen helyzet alakult a mezőgazdasági lakásépítés terén. Összesen ötven lakásegységet kellene átadni, s eddig csak tizennégyet sikerült befejezni. A számítások szerint az év végéig további tizenhat igénylő juthat csak lakáshoz. Mindenekelőtt a kálnai (Kalná nad Hronom) és a győrödi szövetkezet igyekezetéről szólhatunk dícsérően, ahol megkülönböztetett gonddal végzik a lakásépítést. Ez sajnos, nem mondható el például a sárói (Šárovce) és a kissallói (Тек. Lužianky) szövetkezetről. A lakásépítésben tervezett 7 millió 900 ezer helyett mindössze 2 millió 700 ezer korona értéket hoztak csak létre, ami 34 százalékos tervteljesítésnek felel meg. A mezőgazdasági vállalatok vezetőiben gondolatokat ébreszthetne az, hogy a lakásépítés helyes szervezése, a munkaerő megtartásának és utánpótlásának egyik leghatékonyabb módszere. ÁBEL GÁBOR
