Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-08 / 49. szám
МГ8. december 8. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A szarvasmarhatenyésztés nem szerencsejáték A losonci (Lučenec) Ipoly című lapban július Víťažnak, a mezőgazdasági igazgatóság vezetőjének vezércikkében ezeket a sorokat olvastam: „A hatodik ötéves terv értelmében az állattenyésztésben 17,6 százalékkal kell növelni a termelést. Többek között a tejtermelést több mint negyven százalékkal, a hústermelést pedig 27,2-el. A határozatot tett követte, és a mezőgazdaság Irányitól igyekeztek megteremteni az előfeltételeket. Ebben az ötéves tervben kilencezer szarvasmarha részére terveztük a korszerű istállók építését. A tervezett építkezéseket a legbeváltabb technológia alkalmazásával akarjuk megvalósítani, olyan körülmények megteremtésével, ahol a dolgozók két műszakban is tevékenykedhetnek, és ez megfelel a fiatal dolgozók elképzeléseinek is. Az új telepek építésével egyetemben — ami vonatkozik a sertéshústermelésre is, — igyekeznek megoldani a szakosítást, amely alapja a gazdaságos termelésnek. Ilyen gazdasági épületeket láthatunk már a sőregi (Surice), buzitkai, kalinovói és több más szövetkezetben is. Azt hiszem az igyekezet nagyon Ígéretes. Kár, hogy az igazgató elvtárs nem írt ezekben a korszerű Istállókban elért eredményekről is. A hatodik ötéves terv a lakosság Jobb ellátását tűzte ki célul. Vagyis azt, hogy legyen elegendő jó minőségű hús, tej, tojás és egyéb húsipari termék. Ezt is kerestem a sorok között, de az igyekezetem kevés eredménnyel járt. Talán ez ösztökélt arra, hogy meglátogassak egy nemrégiben épült tehénistállót a rappi (Rapovce) szövetkezet kismulyadi részlegén. Véletlenül ott jártam, amikor lerakták az építkezés alapjait. És az akkori vezetők elmondták, milyen előnye lesz a „tehénpalotának“. Talán érdemes valamit megemlíteni. A kismulyadi szövetkezet a tejtermelésben hosszú éveken keresztül a legjobbak közé tartozott a közép-szlovákiai kerületben. Sokáig háromezerötszáz literen felüli volt a tehenenkénti fejési átlag, sőt egy Időben megközelítették a négyezer litert is. A DOLGOZÓK SZÓKIMONDÓK Még alig pirkadt, amikor az istállók közötti sáros, csúszós úton az új telep felé bandukoltam. A tehénszálláson nem vasvillás emberrel találmányt, s nem igen törődnek azzal, mit csinálnak velük. Gondolom, azért jól esik nekik a tőgyek masszírozása langyos vízzel. Szótlanul kukucskáltam egyik fejöházban az asszonyok szorgoskodását, amíg meg nem láttak. — Már megint megakadt ez a dög — fakadt ki egy kedves arcú fiatalasszony. — Maga meg mit leskelődik ott? Jöjjön és segítsen megnyomni. — A parancs, az Kismulyadban is parancs. Leballagtam a lépcsőn és én is nekidűltem, úgy látszik ért valamit a vállam, mert megindult a körhinta. A tehenek rám bámultak, de aztán nyugodtan nyalogatták az abrakot. Az asszonyok felrakták a fejőcsöveket és újból csordult — cseppent a tej. Hogy mennyi az egyiktől, vagy a másiktól, nem igen érdekelte a fejőnőket. — Látja — szólt az idősebbik. Illés Vincéné —, ez a modern technológia. Mi ér mindez, ha nincs itt állandóan szakember, aki rögtön megtudná javítani a berendezést. Azt rebesgetik, rövidesen kapunk valakit, s aztán nem lesz ilyen gondunk. Igaz, az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Mi már annyit csalódtunk, hogy hitetlenek lettünk. Kaprinai Sárika, a fiatalabb, szókimondó: „Nem törődik velünk itt a kutya sem. Hiszi, nem hiszi, minket még a fejeseink közül senki sem látogatott meg korán reggel. Pedig már több mint egy éve nyomorgunk itt ebben a modern istállóban. Ügy látszik féltik a cipőjüket besározni. A- mint látom, maga nem olyan ijedős. Van itt ám az udvaron istentelen sár, ha esik. De azért ha akarja, lemoshatjuk a cipőjét. Bár nem nagyon érdemes, mert visszafelé úgyis elmerül a pocsolyában“. — Mennyi a napi fejési átlag — kíváncsiskodtam? — Nem tudjuk mi egész pontosan. Majd ha jön a zootechnlkus megmondja, ha akarja. — Ebből a berendezésből hova kerül a tej? — Azt éppen megmutathatom. Csak az emberem meg ne lássa, hogy magával bujkálok. Itt dolgozik ő is, mint állatgondozó. A tejtároló a legkorszerűbb. Rend, tisztaság mindenütt. — Volt már tele is ez a nagy tartály — kérdem a kísérőmtől. — Az lenne a jó, de sajnos csak félig-meddig töltődik meg a fejés után. sokkal- jobb, kulturáltabb lehetne. E- zen a telepen megvan minden lehetőség az említettek megteremtéséhez. Búcsúztam. — De aztán jöjjön el máskor is, jó reggelt köszönteni, — kiáltott utánam a fiatalasszony. — De mondja meg az irodában is, hogy őket is szívesen látjuk. Visszafelé botorkáltam a latyakban, s végül benyitottam egy ajtón, ahol keményebb volt a talaj. Bent egy vib lás ember állta el az utamat. A jó reggelre szlovákul válaszolt. — Honnan került ide? — kérdeztem a fiatalembert. — Jó messziről, egészen Breznó mellől. Megnősültem, és szükségem volt lakásra. Amikor egy ismerős által megtudtam, hogy a rappi szövetkezetben állatgondozót keresnek, és lakást is juttatnak, aláírtam az ötévet. Ez bizonyos anyagi előnyökkel is járt, no meg lakáshoz is jutottam. Már második éve lakunk itt, közben a kisfiam is megszületett. Nekem, meg az asszonyomnak ez az istálló a munkahelyünk. Hatvan-hetven darab ellés előtt álló állatot kezelünk. Ez eléggé gondos munkát igényel, dehát ezekben az istállókban nincsenek meg a legjobb feltételek a „várós“ állatok gondozására. — Furcsa szalmával almoznak. — Valóban, ez forgács. A telep végén van egy fafeldolgozó üzem és annak a melléktermékét használjuk fel a tehenek alá. — Hogyan illeszkedtek be az Itteni életbe? — Nincs különösebb gondunk. Sokan tudnak itt szlovákul, van kivel beszélnünk. De azért rövidesen rászánom magam, megszerzem a hajtási engedélyt és veszek egy kocsit. Aztán könnyebben mozoghatunk. A vendéglőben az egyik juhásszal is találkoztam. Józsi bátyánk ötszáz juhhal bajlódik. A régi pászlorember sokkal pozitívabban nyilatkozott, mint a tehenészetben dolgozók. Az ötszáz juh jelentős bevételt jelent a gazdaságnak. A bárányhúst exportálják, de a gyapjútermelés is jónak mondható. Amikor szó esett az új istállók berendezéseinek karbantartását végző gépjavító szakemberről, megnyugtatott: az én fiam hétfőtől munkába lép és remélem a Sárinak — különben az is a lányom, már nem igen kell tekerni a körhintát, mert lesz aki azonnal megjavítja a berendezést. MI A VEZETŐK VÉLEMÉNYE? > Az elnök mindenütt elfoglalt ember. Így van ez a rappi központban is, és ;zért Közlök Ferenc üzemgazdásznak mondottam el a hallottakat. Visszaballagtunk a fejőházba. — Egy pillanatra — állított meg az aszszonyka — nézze már meg a szociális helyiséget is. Örömmel álltam kötélnek. De amikor beléptem, leesett az állam. A fal mellett néhány lócán voltak ledobálva a férfi és a női ruhák. A mosdó, zuhanyozó helyiségben mindössze egy szekrény ágaskodott. — Nincs több Szekrényre szükségük? — Hogy a csodába na lenne. Ezt az egyet most hozták ide, kirakatpolitikának. Legalább négy kellene, ha a gondozók és s fejönők elakarnák helyezni a „betyárbútorukat“. — Régóta dolgozik az állattenyésztésben? — Azt hiszem tizenhat éves voltam, amikor elszegődtem. Eleinte nagyon szerettem, de már kezdem únni, mert nagyon sok a visszásság. Azt hittük, hogy ebben az istállóban majd kevesebb lesz a tennivaló. Nincs ez így, s ha rendet, tisztaságot akarunk tartani, talán még többet dolgozunk, mint régebben. Persze többet is kereshetnénk és a munkakörnyezetünk — Azt hiszem van abban egy nyaláb igazság, amit Kismulyadon mondtak. De talán nem az az igazság, hogy féltjük a cipőnket. Persze, gyakrabban is mehetnénk a dolgozók közé. Valami más van a dologban, amit én, a járás egyik legrégebbi közgazdásza, sem igen értek. Egyesek a járási irányítók közül azt hiszik, hogy felépítünk néhány korszerűen berendezett istállót, és ezzel megoldódik a tej- és a hústermelés kérdése. Bár így enne! Szívből kívánom, hogy a szako:ltás és az ezzel párhuzamos építke:és döntő változást hozzon a gazdaági állatok hasznossága növelésében. Hivő ember vagyok, de nem mindenben. Igaz, a tejtermelést nyári időben egy kicsit sikerült fellendítenünk. De az elért eredmény is csak a a fele annak, amit a jó gazdaságokban elérnek. Az idei tervünk nyolc literen felül van. Nem vagyok jós, de nagyon jó lesz, ha a hatot elérjük tehenenként. De arról ne is beszéljünk, menynyiért termelünk egy liter tejet. Valamit szükséges lenne megérteni a járásiaknak, sőt azoknak is, akik őket irányítják, buzdítják erre a nem egészen átgondolt lépésre. A mi mezőgazdasági területünk 1788 hektár, ebből szántó mindössze 1174. A fejőstehenek száma pedig 1039. A juhállományunk 1600, tehát a hegyi legelők főleg a birkák legeltetését szolgálják. A tehenek részére vajmi kevés a jó minőségű legelő. Bár voltak tervek, hogy lesznek további társulások, ami jelentősen bővítette volna a jó minőségű legelőt. Ez a terve egyelőre fuccsba ment. A valóság az, hogy a mezőgazdasági területünkhöz képest túl hagy a szarvasmarhaállomány. Mi még tömegtakarmányból sem tudjuk a szükséglet hetven százalékát kielégíteni. A minőségről kár beszélni. Az abraktakarmány pedig nem éppen rajtunk múlik. A mi alapunk jelentéktelen. Márpedig a körhintába nehéz lesz a teheneket becsalogatni, ha nem kapnak takarmányt. DICSŐSÉG VAGY SZÉGYENTÄBLA? A losonci termelési igazgatóság koztam, hanem gumicsövessel, aki vízzel sodortatta a lefolyóba az állati ürüléket. Gulava Sándor nem a falu szülötte, Gömörből került Kismulyadra. Különben már negyedszázada dolgozik a mezőgazdaságban, főleg az ál lattenyésztésben. — jobb itt dolgozni, mint a régi istállókban? — Tudja az ördög. Nem igen értem ezeket a tervezőket. Szerintem túl rövid az állás, s a müpadlózat télen hideg. Nézze, milyen piszkosak ezek az állatok. Melegvíz éppen van, időnként lemoshatnám, de ki fizeti azt meg? — Merre találom a fejőberendezést? — érdeklődtem. >— Arra menjen, ahol a tehenek sorakoznak. Ezekkel kínlódtunk mi sokat, míg megneveltük a sorakozásra. De most vonzza őket az abrak, és sietnek a fejőállásra. A háromszázhuszas típusú tehénistállóban két körforgásos berendezésen fejik a teheneket. Kilenc állat majszolja egyszerre az abraktakarminden igénynek megfelelő székháza nemrégen épült fel, de sajnos a város peremén található. Miközben az igazgatót kerestem, egy táblára lettem figyelmes, amely az utolsó „dekád“ tejeladási tervét szemléltette. Ha jó emlékszem a számok között 3,9 litert is találtam tehenenként. A rappiak tejeladása megközelítette az öt litert tehenenként. Az igazgatót nem találtam. Véletlenül Kabát Iván mérnökkel, a szervezési és irányítási részleg vezetőjével találkoztam. Az előző nap ő is ott volt az elnök irodájában. Neki is elmondtam, mit tapasztaltam. — Jól ismerem én Rappon a szervezés-irányítás gyengéit. — hangzott őszinte válasza. Ezen viszont nem tudunk máról holnapra segíteni. A szakmai kérdésekben pedig legjobb lenne, ha a fő zootechnikusunk véleményét kérné. Dr. Slíz mérnök, bár még fiatalember, kiválóan ismeri az állattenyésztés múltját, jelenét. — Valamikor a losonci járásban kiváló legelők voltak. Manapság erről nem beszélhetünk. Részben feltörték a réteket és legelőket, másrészt nem törődtek kellőképpen azok hasznosabbá tételével. Van abban valami igazság, hogy a járás déli részében a szarvasmarha állatsűrüsége nagy. A szakosítás alapján dolgoztuk ki így, hogy a járás déli szövetkezeteiben helyezzük el a szarvasmarhákat. Érthetően ezt komplexmódon kellene megoldani. Jó ismerem a rappi szövetkezet helyzetét. Szükség van az ilyen istállókra, mert különben nem lesz utánpótlás az állattenyésztésben. Persze van ott egy másik probléma is. Azt hiszem az egyik kezemen is megszámlálhatnám, hogy mennyien dolgoznak ebben az állattenyésztésben „bennszülöttek“. Azért is szeretnénk olyan farmokat létrehozni, ahol két váltásban dolgozhatnának a helyben élő fiatalok. Ez egyelőre még csak a jövő álma, de szeretnénk mindent megtenni azért, hogy ez megvalósuljon, és jó kereseti lehetőséghez jussanak a fiatalok. Látszatra mindenkinek igaza van. A szövetkezet üzemgazdásza nyílt kártyával játszott és a járási irányító szervek képviselői is véleményt mondtak. De ott lóg a falon a tejeladást szemléltető tábla. Olvastam a mezőgazdasági igazgatóság vezetőjének a nyilatkozatát. Láttam a sokmillióért épült tehénfarmot, amely alapkövének lerakásánál ott voltam, és beszéltem az akkori részleg elnökével, aki kissé szomorkásán mondta, hogy csak a 3500 liternél tartanak tehenenként. S hol tartanak ma a járásban? Ahogy a falon függő kimutatásból láttam, 5,6 liter volt a fejési átlag a hónap utolsó harmadjában. Ha ilyen a termelés, akkor tartsunk inkább kecskét, amelynek a takarmányozása a hatodrészébe sem kerül, smajd csak megszokjuk a tejét, amely sok szempontból jobb, mint a tehéné. Vannak járások, ahol rendszeres ellenőrzést végeznek a szakemberek, és ha nem érik el legalább a 3500 liter körüli fejési átlagot, vagy mipt a dunaszerdahelyi járásban a négyezret, azonnal intézkedéseket tesznek. Nehezen érthető, hogy egyes helyeken csak a felét adják el. Lehet, ez abból is ered, hogy nem kielégítő a szakképzettség, és olyanok kerülnek az állattenyésztésbe, akiknek minden mindegy. De a földet, a réteket, legelőket, azt hiszem, sokkal gazdaságosabban is ki lehetne használni, ez pedig már a vezetés dolga. Érthetően, sokkal jobban kellene becsülni azokat az embereket, akik a hajnal hasadtával kelnek, és az esthajnalcsillag ragyogásával indulnak hazafelé. Minden bizonnyal meghálálnák. TÓTH DEZSŐ Az istálMtragva bedolgozása ősszel elífovösebb Nálunk ma már minden gazdasági szakiskolásnak ismernie kell az istállótrágya kezelésének a módját és hatását a termelésre. Mégsem árt ha az istállótrágya kezeléséről néhány szóval megemlékezünk. A mezőgazdászok jól tudják, hogy az istállótrágya minőségét nagymértékben befolyásolja kezelése.^ A rosszul kezelt istállótrágya, szerves-anyagának a fele nitrogén tartalmának pedig harmada megy — bomlással — veszendőbe. Kilúgozással a nitrogénből az említett mennyiségnél több is elveszhet, ha például a trágyalé elfolyik. Fontos, hogy a trágyát minél hamarább elszállítsuk az istállóból, mert a hoszszabb ideig kezeletlenül heveró trágya — meleg időben — gyorsan bomlik és sokat veszít értékéből. Az okszerű kezelés alapvető szabálya, hogy az istáiiótrágyát tartsuk nyirkosán és tömötten, tgy biztosíthatjuk legjobban, hogy tápanyagaiból minél kevesebb menjen veszendőbe. Legjobb, ha a felső friss trágyaréteg legfeljebb 50 C fok hőmérsékletig átmelegszik, akkor jó keményre legyúrhatjuk. NagyUzemileg az istállótrágyát trágyatelepen megfelelően kezelhetjük. Száraz éghajlatunk alatt valamenynyi istállótrágyázást igénylő tavaszi kapás vagy más növényre hátrányos, ha a vetés területét nem ősszel, hanem tavasszal szántjuk. A tavaszi trágyázás rendszerint tavaszi szántást igényel. A későn tavasszal vetett knkorica bírja legjobban a tavaszi trágyázást. Az ezzel párhuzamos szántással kiszárítjuk a talajt, a korán tavasszal nedves és érett istállótrágyát dolgozunk a talajba az jobb, mintha semmivel nem trágyáznánk. A kukorica tavaszi istállótrfigyázása csak akkor káros, ha később tartós szárazság következik, s a csapadékot nem őriztük meg a talajban. A tavaszi növények tavaszi istállétrágyázása azonban mindig hátrányos. A tavaszi szántás nemcsak az „elraktározott“ téli csapadék készletet csökkenti, hanem egyben a trágyahordás és alászántás munkáját, s a vetés idejét is késlelteti. Az előrehaladott tavaszi idényben a burgonyaföldbe bedolgozott trágya tavaszkor a kukoricához hasonló hatású. Rontja annak kemányltőtartalmát, s az étkezési burgonya ízét. A dohányföldbe bedolgozott istállótrágya hatása tavasszal rontja a levelek minőségét. A tavasszal végzett istállótrágyázásnak száraz éghajlatunk alatt az is hátránya, hogy hatása éppen annál a növénynél nem jut kellő módon érvényre, amelyik alá azt adtak, s amelyik azt legjobban hasznosíthatná. Ne felejtsük el, hogy a tavasszal bedolgozott, kellő mértékben ki nem használt istállétrágya hatásfoka legfeljebb csak az utóvetemény termésében érvényesül. Ez arra figyelmeztet, hogy előnyösebb, ha az istáiiótrágyát ősszel dolgozzuk be a talajba. KMOSKO LASZLÖ mérnök A borjak orsóférgessége A borjúnevelés összpontosításával sok új probléma adódott, melyekről csak ritkán hallunk. Sok állatorvos, akit nyugdíjaztak, a borjaknál nem észlelt klinikai orsóférgességet. Leírásomban arról van sző, hogy a vágóhídi jelentésekből tudunk a betegség elterjedéséről, s mint közeledő veszélyről beszélünk. A betegség rendszerint három-öthetes borjaknál gyakori, de fogékonyak a betegséggel szemben az idősebb egyedek Is. A betegség előidézője a Neoascarls vltulorum orsőféreg. A fertőzés rendszerint a méhben történik. A szájon keresztüli fertőzés ritkaság. Gyakorlati megnyilvánulása a betegségnek az étvágytalanság, a fogyás, a totális legyengülés, a hasmenés, a hasvízkőr, az alsó testrészek vizenyőssége, a felfúvódás, a kólikás tünet stb. A lárvák migrációja köhögést Idéz elő és a kilehelt levegő acetón szagú. Vágóhídi vizsgálatkor, esetleg boncoláskor az izmokban Is acetón szagot érzünk. A kórmeghatározás — amennyiben gyanúnkat kellő klinikai eredményekre és bélsár kivizsgálásra építjük —i nem nehéz. Szükséges azonban a helyzet komplex felmérése, mert bár a gyógykezelés piperazin származékokkal nagyon hatásos, az űjrafertőzés veszélyét a gyógykezeléssel még nem távolítottuk el. Fontos az állathigiéniai előírások betartása (tiszta takarmány, alom, világos istállók| és az anyák megelőző gyógykezelése a borjakéval együtt. (vjdr)
