Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-21 / 29. szám

1979. július 21. SZABAD FÖLDMŰVES ANKÉT!-ANKÉT! ANKÉT!-ANKÉT! ANKÉT!-ANKÉT! N. KOVÄCS ISTVÁN: Kánaán a Vörös Csillag-bán Dombok övezik Für (Rubaií) közsé­get. A ritkán errejáró előtt hirtelen előbukkannak a Vörös Csillag szövet­kezet transzparensei. A szövetkezet vezetősége a hnb-vel közösen sokat fáradozott azon, hogy a Párizs-patakot megzabolázza, s ily­­módon termőföld­dé tegye a sok-sok hektárnyi árterü­letet. A patak mindkét partján speciális növénye­ket termesztenek. Ott, ahol csak sa­vanyú fű és gaz nőtt, ami még bir­kalegeltetésre sem volt alkalmas ... Lám a közösség gépek garmadája Sipos Lajos, ereje, a korszerű mire képes? ELSŐ SZÖVETKEZET A JÄRÄSBAN Ezúttal kürtről (Strekov) ejtünk néhány szót, ahol 1949-ben alakult meg a szövetkezet. Az alakuló gyűlé­sen részt vett Bacüek elvtárs is, az SZLKP KB akkori első titkára. Gond, felelősség, probléma volt bő­ven, annál kevesebb viszont a szak­értelem, s a gép, no meg a pénz. Zöldhitelt a bank nem adott. A mun­kaegység értéke kezdetben csupán hat korona volt, sőt hónapokon át semmit nem tudtak fizetni a tagok­nak. De ők rendületlenül hittek a szövetkezeti gazdálkodásban, annak gazdasági és politikai megszilárdulá­sában. E folyamat nagyon lassú volt, hiszen járás-peremi szövetkezetről van szó, 35 kilométerre a járási szék­­' helytől. Kovácsék, Pócsék, Lévárdiék és még többen mint alapítótagok szívó­san helytálltak, szorgoskodtak; ha kellett, 10—14 órát is dolgoztak na­ponta, hogy a szövetkezetben boldo­gulhassanak. Nehezítette az előreha­ladást az is, hogy 22 év alatt tízszer került sor elnökcserére. EGYESÜLT ERŰVEL JOBB, KÖNNYEBB... A két szomszédos szövetkezet kü­­lön-külön nem sokra vitte. Más kiút nem volt, mint az egyesülés — 1970- ben. Megelégelték az addigi sok hu­zavonát, sikertelenséget, géphiányt. A többre, jobbra vágyás, az előre­látóbb és alaposabb gazdaságirányí­táshoz, a tartalékok céltudatosabb feltárásához és hasznosításához, s a tudás gyarapításához vezetett, azután kezdtek jelentkezni az eredmények. Mankovecky István, a Vörös Csillag elnöke, valamint Sípos Lajos pártel­nök örömmel beszélt arról, hogy a 3500 hektáros mezőgazdasági nagy­üzem tágabb lehetőségeket kínál a termelés- és a gazdaságirányítás fej­lesztésére, tökéletesítésére. — Ma már a szövetkezeti tagok túlnyomó része szakképesített. Hosz­­szabb-rövidebb tanfolyamokat végez­tek. Az így szerzett tudást a minden­napi munka közepette hasznosítják. Erre tág lehetőségük nyílik. Jelenleg félszáz kerekes és lánctalpas traktor szeli a barázdákat, tucatnyi a rako­dógép, a növényvédelmi gép, a teher­gépkocsi. Ezek mind-mind a dolgozók munkáját könnyítik... — hangsúlyoz­za az efsz elnöke. Az egykor csaknem hasznavehetet­len, homokos domboldalakon 150 hek­tárnyi szőlőt telepítettek. Csakis a metszést végzik kézíerővel, a többi munkaműveletet géppel. A hozam­szint túlhaladja hektáronként a 130 mázsát. Létezik egy szakosított mun­kacsoport, amely évente több mint egymillió szőlőoltványt készít. A kö­zeljövőben a szőlőoltást is gépesítik. MI SZÜLTE A JOMODÜSAGOT? Nem más, mint a tagok áldozat­­készsége, szorgalma. A kürti (Stre­kov) Jávorka István például tavaly közel 50 ezer korona, közösből eredő személyi jövedelemre tett szert. A másik Jávorka — fűri lakos — csak­nem ugyanennyit. A két Sipos-család szintén 45 ezer korona körül kapott. Viszont a Salgó- és Kovács-házaspár megkereste a közel 73 illetve 78 ezer ezer koronát, természetesen mind­ketten dolgoztak. S mennyi a havi átlagkereset? Meghaladja a 2200 koronát. Termé­szetesen, ehhez jön még egyéb, a házkörüli kiskertekből, aprójószágból származó egyéni Jövedelem. De ehhez még hozzá kell számítani egyéb járulékokat: például a szövet­kezet nyugdíjasat — Danczi Vilmos főkönyvelő szerint — havonta 300 ezer koronát kapnak kézhez. A sze­mélyautó-tulajdonosok száma megha­ladja a másfélszázat. Valamennyi szövetkezeti család gyermeke bölcsődében. Illetve óvodá­ban elhelyezhető. Most épül egy új iskola Kürtön (Strekov) 4,5 millió ko­rona költségráfordítással, s a régi iskolaépületet átalakítják bölcsődévé, óvodává. Van szövetkezeti klubjuk, férőhe­lye a lakosság számához viszonyítva elégséges. XXX A két szomszéd község utcáit egy­kor sártenger borította. Ma az utcák mindkét oldalán, a vízlevezető árkok mente is zöldövezet, virágágyás. Eze­ket példásan rendbentartják, s ha kell, öntözik is. A lankás domboldalakon még most is furulyázik a juhász, kolompját a kos mélabúsan rázogatja, de az új módszerek hódítottak teret a mező­­gazdasági termelésben. Ebben termé­szetesen a kilenc szocialista brigád jár az élen. Tavaly például másfél­­millió korona értékű kötelezettséget vállaltak, amit szépszerével túl is szárnyaltak. A Vörös Csillag-beliek a szó leg­szorosabb értelmében urai lettek a földnek, a gépeknek, a tudásnak. BÚKOR JÓZSEF, Szímő (Zemné) Az ország kútja — AVAGY FELSÖ-CSALLÖKÖZ VÍZVÉDELME Most — traktorral, szalmabálázóval. VÁLLVETVE AZ ORSZÁG KENYERÉÉRT! Tizenheten jöttek... Szegi István főgépesitő. A bátorkeszi (Vojnice) szövetkezet­ben az idén közel 700 hektár búzát és 236 hektár tavaszi árpát takaríta­nak be, a tervek szerint tíz nap alatt. Ekkora feladat csakis jó műszaki és személyi felkészültséggel s rugalmas munkaszervezéssel teljesíthető. A gabonabetakarítással járó gondok elsősorban Szegi István főgépesítőt, az üzemi pártszervezet elnökét terhe­lik. Hét saját kombájnjuk közül még három kijavítatlan volt az aratás megkezdése előtt. A fékek javítását a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) AGROTECHNIKA vállalta, de a mun­kával nem készült el idejében. — Kik vesznek részt az aratásban? — kérdem a műhelyvezetőtől. — Kombájnos csoportunk gépszere­lőkből, javítókból, karbantartókból, traktorosokból és gépkocsivezetőkből tevődik össze. A kombájnosok több­sége sokéves gyakorlattal és gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Például Száraz László és Németh István már tíz éve dolgozik kombájnnal. Továbbá itt vaň Székely József, Varga Sándor, Dócsé János, Pálinkás Imre, Tóth András, valamint a legidősebb, Pálin­kás István bácsi. De a sor ezzel még nem zárul le: Laczkó Dezső és Mla­tec Sándor, Bahorecz László és Pálin­kás Arpád, Péntek János és Pintér Já­nos kombájnos-párosok mindnyájan az E—512-es és E—518-os kiváló ke: letnémet kombájnokkal dolgoznak. Persze, segítség is érkezett, mégpe­dig a kroméŕíži járás kvasicei mun­­kaérdemrendes szövetkezetéből; tizen­heten jöttek, hét kombájnnal és két tehergépkocsival. Vezetőjük a huszon­hatéves Valach Miloš nagyon rokon­szenves fiatalember. De a többi is a szorgalmas, igyekvő emberek közé tartozik. Káték Jaroslav és Škrabal Bedrich családos ember, Šefčlk Jífi 24 esztendős, a ROZKVET szövetkezet gépjavítója, s még nőtlen. De akad köztük olyan is, aki a mezőgazdasági szaktaníntézetet befejezve, az idén először ült kombájnra. — Hány órát dolgoznak naponta? — Tízet, tizenkettőt. Amennyire sürget a munka — válaszol Miloš. — Hogy bírják erővel? — Ketten vagyunk egy-egy kom­bájnon, s váltjuk egymást. Így a munka állandóan folyhat, mondhatni, friss erővel. Nagyon kell igyekeznünk — ezért is versenyzőnk —, hogy a gabona minél előbb az átvevőhelyek­re, s onnét a magtárakba kerüljön. Annál is inkább igyekeznünk kell, mert július végén, augusztus elején már az itteni barátainkkal együtt a mi szövetkezetünkben kezdjük meg a gabonabetakarítást. — Elégedettek-e az ellátással? — A koszt nagyon jó, az étel ízle­tes és kiadós — válaszolja Dvoŕák Jozef kombájnos. aki már több éve segít a bátorkeszíeknek, s otthonosan érzi magát. Napjában többször étke­zünk, s frissítő italt is szállítanak kt a tarlóra. Ellátásukról Szász Erzsébet és Lami Mária szakácsnők gondoskodnak. Míg a vendégek és a többiek ebédelnek, az üzemi étkezde „ínyenc-mesterei“ már a vacsora készítését szorgalmaz­zák, s este tíz óra körül kerülnek az ágyba. Másnap reggel újra kezdik... És a kombájnosok, a gabonaszállí­tók, a szalmabálázók, a tarlóhántó traktorosok,.. ? Ök sem lazíthatnakl Versenyre keltek a vendégek a ha­zaiakkal és fordítva. Ez a cselekvés ideje. A kenyérnek való minél előbbi biztos helyen tudásáért. Ezt kívánja a mezőgazdasági ütemek és egyben a dolgozó nép érdeke. Vállvetve, közösen, egy célért. Nem­zetiségre való tekintet nélkül. Észak segít délnek, hogy aztán a dél segít­hessen északnak. Nagy Teréz II. Mindeddig kevés tájékoztató anyag látott nyomdafestéket a napi- és szaksajtóban Felső-Csallóköz vé­dett vízgazdasági területté nyilvánítá­sáról, de más tömegtájékoztatási esz­köz — mint például a tévé, a rádió — sem fordított erre kellő figyelmet. Márpedig a terület védetté nyilvání­tásának népgazdasági jelentősége vi­tathatatlan. Felbecsülhetetlen értékű, kimeríthetetlen vízkészletek rejtőznek a föld alatt. E vízkészletek tisztasá­gának megőrzése tette módfelett szükségessé, nagyonis időszerűvé a fonto^ intézkedést, felsőbb szerveink részéről. Ha ezt a .kincsesbányát“ nem vé­delmeznénk kellőképpen — ismerve a könnyelműségre, a felelőtlenségre vo­natkozó emberi hajlamot, ami ellen következetes harcot kell nap mint nap folytatni —, elég hamar szennye­zetté, s ennélfogva élvezhetetlenné válhatna ez a vízkészlet. (Egyébként erre a cikk már megjelent első részé­ben konkrét példát is felhoztunk!) Ezt a szennyezéssel járó katasztró­fát kel! megelőznünk, melyhez nem elegendő csupán a Szlovák Szocia­lista Köztársaság Erdő- és Vízgazdál­kodási Minisztériumának egyedüli erőfeszítése. Társadalmi összefogásra, szigorú rendtartásra, a védett terület speciális körülményeit és követelmé­nyeit figyelembe vevő, jól átgondolt döntésekre van szükség, egy-egy na­gyobb beruházásoš építkezést meg­előzően. Olyan döntésekre, amelyek már eleve kizárják a szennyező anya­goknak a mélyebb talajrétegekbe ju­tását. Erre vonatkozóan, tanulságképpen felhozunk egy sajátos mezőgazdasági jellegű példát. ELŐRELÁTÓ, MEGFONTOLT DÖNTÉSEKET A Jur pri Bratislave-i (Bratislava­­vldéke járás) Állattenyésztési Társu­lás 10 240 férőhelyes sertéshizlaldát létesített Misérden (Rovinka), mely­nek átadására 1976-ban került sor ... Nyomban kérdezheti a kedves ol­vasó: „Mennyire van ez a nagy hiz­lalda összefüggésben Felső-Csallóköz vízvédelmének kérdésével?“ Olyannyira, hogy az illetékes járási nemzeti bizottság legilletékesebb ügy­osztálya — tekintettel a védett víz­gazdálkodási terület szabta követel­­méhyekre — feltételekhez kötötté az üzemelését: csakis „félgőzzel“ üze­melhet, vagyis ötezer sertés hizlalha­tó benne; a hígtrágya-problémát mi­nél előbb meg kell oldani, stb. Csakhogy a sertéshizlalda üzemelé­sét ezen kívüli hibák, nehézségek, fű­tési gondok is nehezítették, ami miatt több hónapon át kényszerpihenőre lett kárhoztatva. Közben a társulás­nak sikerűit egy méregdrága, dán gyártmányú, ATLAS РАМ 2,8 jelzésű szárítóberendezést vásárolnia, Ihajd ezt követte a hizlalda teljes kapaci­tással történő újra üzemeltetése. A temérdek hígtrágyának azonban csak a felét képes ez a berendezés felszárítani, illetve a húgyanyagot el­párologtatni. A hígtrágya fennmaradó részét védett területen kívülre szál­lítja a társulás. A magas hőfokon szárított sertésürülék így már csírát­­lan, s komposztolható, ugyanakkor a húgylé sem fertőzi az altalajt, illetve a vízkészletet, miután az páraként a levegőbe jut... Egy szó mint száz: az ATLAS РАМ ллллллллллллллллллл 2,8 szárítóberendezés üzemeltetése fö­­löttéb költséges, szükség-megoldásnak nevezhető. Ettől függetlenül azonban a célnak megfelelően mentesíti kin­cset érő vízkészleteinket a különféle szennyező hatásoktól. Mindebből mi a tanulság? Az, hogy jövőbe tekintőb­­ben, okosabban és megfontoltabban tervezzünk! Kiindulva a védett víz­gazdálkodási terület sajátos követel­ményeiből, vízvédelmi rendszabályai­ból, előírásaiból. MILYEN VIZET ISZUNK? Kevesen tudják Nyugat-Szlovákia, s azon belül a főváros lakosai, hogy­ha megcsavarják a vízcsapot, valójá­ban honnan is kapják az egészséges, jó ivóvizet, kik gondoskodnak ró­la?... Tanulmányutunk utolsóelőtti állo­másaként a somorjai (Šamorín) víz­­forrásokat is megtekintettük. Straka Vladimir mérnök, a Vodný zdroj somorjai üzemlgazgatója, vala­mint Kozovský Jozef mérnök, igazga­tóhelyettes többek között arról tájé­koztatott, hogy a szemeti, (Kálinko­­vo), a somorjai (Šamorín) és a jókai {Jelka) kutak látják el a jelenlegi időszakban ivóvízzel Bratislava, vala­mint Nyugat-Szlovákia vízben szegény­­vidékeit — mint például a Kis-Kár­­pátok körzetéhez tartozó Jurt, Pezinó­­kot, Modrát. A Somorja (Šamorín) város katasz­terében levő, kilencvenöt méter mély­ségű hat kút, összesen 600 liter vizet szolgáltat másodpercenként. Milyen minőségű ez az ivóvíz? A 830 611. számú csehszlovák szabványnormának megfelelő. Persze, ag illetékesek ide­jében gondoskodtak arról, hogy a ku­tak számát gyarapítsák — tekintettel az egyre növekvő ivóvíz-szükséglet kielégítésére. Ojabb őt kút fúrásé vén folyamatban; ezek mélysége már 135 méter lesz, s kétszerannyí víz. tör föl belőlük másodpercenként, mint áz előbbiedből. Ily módon a 11 kút ösz­­szesen 3400 liter vizet ad majd má­sodpercenként. A somorjai források vize acélcsö­veken jut el Bratislavába, illetve a Kis-Kárpátok allatti vízszegény vidék­re, továbbá a Kis-Duna menti falvak vízvezeték-rendszerébe. TÄVLATI ELKFPZEI.ESEK Szlovákia vízforrásai nagyon egyén­­lőtlenüjl oszlanak meg: egyes vidékek földalatti vízkészletei gazdagok, má-’ sokér viszont eléggé szegények. Ezért vált szükségessé Csallóköz földalatti vízkészletei célszerű hasznosítása, to­vábbá Szlovákia urbanizálási és tele­­pülésfejtlsztési távlati tervének, s a vízgazdálkodást érintő más távlati tervek elkészítése. Természetesen, ezek a távlati el­képzelések az évek során még módo­sulnak, változnak. Mindenesetre szá­molnak Záhorie és Trnava ivóvíz­problémájának minél előbbi megoldá­sával. Sőt, a Bősi (Gabőíkovo) Víz­lépcső-rendszer elkészültével Érsekúj­vár (Nové Zámky) — Nyitra (Nitra) — Topoľčany — Párkány (Štúrovo) — Ipolyság (Šahy), továbbá Losonc (Lučenec) — Kassa (Košice) -j- és Dél-Morvaország is a csallóközi föld­alatti vízkészletből kapja majd az ivóvizet. Mindezt, mármint az utóbbi felsoro­lást csupán ízetlítőnek s érzékeltet­nek szántuk. Ebből is világosan kitű­nik, mily nagy figyelmet kell fordíta­nunk e hatalmas vízkészlet tisztasá­gának következetes védelmezéséré. XXX A vendégkombájnosok csoportja. Mint a tanulmányút tapasztalatai­nak összegezéséből, s a vitából is a felszínre került — melybe Margetin Vladimír, erdő- és vízgazdálkodási miniszter is bekapcsolódott —, van­nak mezőgazdasági üzemek — mint például a féli (Tomášov), a somorjai (Šamorín), a nagypakai (Veľká Pa- I ka), a békéi (Mierovo) és más szö­vetkezet — amelyek jobban ügyelhet­nének a környezetük tisztaságának védelmére (szigetelés nélküli siló­gödrök, húgylének a talaj mélyebb rétegeibe juttatása, fáradtoiajjal, e­­gyéb hajtóanyagokkal történő talaj­­szennyezés, stb.) A községi, illetve városi nemzeti bizottságok vezetői sokkal következe­tesebbek, számonkérőbbek lehetnének e tekintetben, a hulladékanyagok helytelen tárolását is beleértve. Min­denekelőtt az okos, feivílágosító-meg­­győző szó erejével hatni, s ha ez nem segít, a pénzbírságtól sem sza­badni visszariadni. Felelősségük a vízkészlet tisztaságának védelmét, va­lamint az életkörnyezet és természet védelmét illetően rendkívül nagy, en­nek megfelelően cselekedjenek! Ez nemcsak gazdasági, hanem politikái Fotó: —tt— kérdés is s-ч' sőt létérdek. I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents