Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-08 / 49. szám

1979. december 8.-SZABAD FÖLDMŰVES. Memento Európának A világsajtó és a közvélemény nem véletlenül szentel olyan nagy figyel­met G г o m i k o szovjet külügymi­niszter több nyugat-európai főváros­ban tett látogatásának, illetve ezek között is bonni látogatásának. A fű téma mindenütt az ún. eurorakéták elhelyezésének és rendszerbe állításá­nak kérdése volt a küszöbön álló NATO-döntés előestjén. Különösen Bonn volt fontos állomása a szovjet diplomácia fejének, hissz a Pentagon és a NATO terveiben éppen az NSZK jelenti a legfontosabb területet a kor­szerűsített középhatósugarú rakéták letelepítésére. Sajnos, mint a szovjet külügyminiszter bonni tárgyalásai vé­gén rendezett sajtóértekezletén kény­telen volt közölni: a „tárgyilagos“ és „nyílt“ légkörben sem sikerült közös álláspontot kialakítani az új amerikai rakétafegyverek európai letelepítése és a vele kapcsolatos leszerelési tár­gyalások kérdésében. Gromiko öröm­mel állapíthatta meg, hogy a bonni kormány őszintén támogatja a SALT —II. megállapodás ratifikálását, u­­gyanakkor azonban — washingtoni hatásra — az új, közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek nyugat-európai rendszerbe állításával kapcsolatban olyan álláspontra helyezkedik, amely nem szolgálja az enyhülés erősödé­sét, sőt, ellenkezőleg, feszültté teszi az európai légkört. Ezek után világos, várható, hogy a decemberi NATO-ülés szentesíteni fogja az említett típusú amerikai fegy­verek gyártását és nyugat-európai állomásoztatását. A szovjet külügymi­niszter azonban küldetéséhez híven sajtóértekezletén megpróbált eloszlat­ni bizonyos hiedelmeket. Mindenek­előtt a nyugati propaganda által cél­zatosan terjesztett „érvek“ megcáfo­lásáról volt szó. A nyugati részről „új fegyvernek" minősített, amerikai kód­jelzéssel SS—20-soknak nevezett szov­jet rakétafegyverek nem újak, mert öt éve vannak rendszerben, s hamis az az állítás, hogy az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták elhelye­zése csak válasz lenne a SS—20-asok korszerűsítésére. A másik fő érv az amerikai tervekkel szemben az, hogy jelenleg már fennáll az európai erő­­egyensúly, tehát az amerikai rakéták rendszerbe állítása csak felborítaná ezt a már kialakult egyensúlyt, s ez szükségszerűen ellenintézkedésekkel járna a másik oldalon, fegyverkezés­re provokálná ki a Szovjetuniót, mely­nek kellőképpen gondoskodnia kell a maga és szövetségesei biztonságáról. Kedvezőtlen politikai következményei is lennének, hisz útját állná a biza­lomerősítő intézkedések további ki­bontakozásának, befagyasztaná a kap­csolatok javítását. Mint azt Gromiko megfogalmazta, mérlegelniük kell a nyugati köröknek, bevágják-e az ajtót a további tárgyalások előtt. Biztos, hogy ezáltal romlana a szovjet—nyu­gatnémet viszony. Szovjet részről még egy fontos kö­rülményt világítottak meg, illetve pontosították a fogalmakat. Ez a tár­gyalások, vagyis a leszerelési tárgya­lások kérdése. Az európai államokban olyan nagy a tömegek nyomása, a, tárgyalások követelése a rakétaelhe­lyezési intézkedésekkel szemben, hogy a kormányok presztízskérdésből sem mernek elzárkózni a tárgyalások gon­dolata elől, ám kérdéses, őszintén gondolják-e a tárgyalásokat, s miként vélik lebonyolításukat. Logikus, hogy könnyebb valamilyen alapra építeni, mint lerombolni azt, ami van, s aztán építeni. A Nyugat ugyanis csak az „eurorakéták“ letelepítése után volna hajlandó tárgyalni — leszerelési in­tézkedésekről. Enyhén szólva ez logi­kátlan álláspont, ha nem az ügy sza­­botálása. Ezért időszerű a figyelmez­tetés: Európa vigyázz! L. L. Józan derűiátással Közeledik az év vége, s ilyenkor az emberek visszatekintenek az elmült esztendőre. A politikusok, szemleírók, közgazdászok is. Jellemző, hogy a nyugati világban sötét szemüvegen keresztül látják a letűnő évet és a jövőt is. Az infláció elhatalmasodása, az egyre kínzóbb energiaválság vala­milyen gazdasági kényszerrendezésre készteti a tőkés országokat. Szembe kell nézniük nehézségeikkel, olyan gondokkal, amelyek éppen a kapita­lista rendszer kizsákmányoló jellegé­ből adódnak, s következésképpen a dolgozók mind nagyobb tömegeit vo­nultatják fel és ösztönzik harcra a tőke uralmának megdöntéséért. Más távlatok kecsegtetik a szocia­lista országokat. A Szovjetunió vezet­te szocialista közösség tevékeny bé­­kepblitikájának eredménye, hogy Eu­rópa immár három és fél évtizede bé­kében él, s népeink joggal remélik, hogy a feszültség enyhülése és a gaz­dasági együttműködés végleg felvált­ja a hidegháború korszakát. Ilyen kö­rülmények között a tervgazdálkodást folytató szocialista közösség jobban tud védekezni az energiaválság és egyéb világgazdasági válságjelenségek ellen. A szocialista közösség orszá­gainak fejlődése minden nehézség és akadály ellenére töretlen. íme egy so­kat mondó számadat: harminc évvel ezelőtt, a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának megalakulásakor a szocialista közösség a világ ipari ter­melésének alig 18 százalékát adta, ma viszont majdnem a felét adja, s fejlődésével párhuzamosan a béke pozíciói Is szilárdulnak. Mindezzel összefüggésben közösségünk politikai ráhatása is erősödik szerte a világon. A szocialista közösség népei derű­látással tekintenek a jövőbe. Joggal, még akkor is, ha az Egyesült Álla­mok és a NATO legreakciósabb körei kísérleteket tesznek az enyhülés fo­lyamatának visszafordítására. Az irányt azonban mégis a szocialista országok mutatják a népeknek, s ez a hosszú távú békés együttműködés távlata. Józan derűlátásunknak meg­van az alapja: az enyhülés elleni kü­lönféle ravasz mesterkedések ellenére is elfogadásra ajánlotta az amerikai szenátus külügyi bizottsága a hadá­szati támadófegyverek korlátozására vonatkozó, Bécsben eláírt szovjet— amerikai SALT—II. szerződést. így az­tán reméljük azt is, hogy a nyugat­európai NATO-országokban is felülke­rekedik a józan ész, a jövő féltése, s nem kerül sor a korszerűsített, nukleáris robbanófejü Pershing—2 és cirkáló rakéták nyugat-európai telepí­tésére és rendszerbe állítására, mert ennek beláthatatlan következményei lennének a földrész békéjére, né­peink biztonságára és anyagi jólétére nézve, hiszen a fegyverkezési hajsza újabb fordulója indulna el. Nem erőltetjük a jövő derűs meg­ítélését, de a rendszerünkbe, a szo­cializmusba vetett erős hit, az ebből fakadó biztonságérzet hat át bennün­ket az új esztendő küszöbén. KANIZSA ISTVÁN PENTAGONI „ÜLTETVÉNYEK“ Az Egyesült Álla­mok fokozott nyo­mást gyakorol nyu­gat-európai szövet­ségeseire, hogy ki­csikarja beleegye­zésüket atomrobba­nófejes, közép-ha­tósugarú új ameri­kai rakéták euró­pai telepítéséhez és rendszerbe ällitá-* sához. (D. CinovszkiJ rajza) A múlt héten Moszkvában ülése* ** zett az SZKP Központi Bizott­sága, megvitatta és jóváhagyta a jövő évi tervet és költségvetési tervezetet. Az ülésen felszólalt Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke. Megelégedéssel tett említést a jelenlegi ötéves terv tel­jesítésének négy év alatt elért ered­ményeiről. Az előző ötéves terv ha­sonló időszakához viszonyítva, a nem­zeti jövdelem 323 milliárd rubellal nagyobbodott, az ipari termelés érté­ke több mint negyvenmilllárd rubellal nőtt. Az elmúlt négy év alatt mint­egy ezer nagyobb Iparvállalat épült fel, köztük a szajano-susenszkojei víz­erőmű, a Kámai Aautógyár, az Atom­­mas Gyár, s a Baj kál—Amur vasútvo­nalon már több mint 1500 kilométer hosszúságban fektettek le síneket. Brezsnyev elvtárs beszédében ki­emelte, hogy különös gondot fordíta­nak a kohászatra, a színesfémkohá­szatra, a villamosenergia-termelésre, a szén- és olajbányászatra. Az idén 585 millió 800 ezer tonna nyersolajat termeltek ki, 94 millió tonnával töb­bet, mint 1975-ben. A földgáz kiter­melése gyorsan növekszik s az idén meghaladja a 400 milliárd köbmétert. A villamos energia termelése 20 szá­zalékkal emelkedik és eléri az 1245 milliárd kilowattórát. Az ipari termelés szerkezetét úgy korszerűsítették, hogy ezen belül gyorsabban fejlődtek azok az ágaza­tok, amelyek meghatározzák a mű­szaki fejlődést. Míg az ipari termelés volumene 1975-höz viszonyítva 1979-re 20 százalékkal nőtt, a gépgyártásban és fémmegmunkálásban a növekedés 40, a vegyiparban és petrokémiában 25 százalék. Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy megnövekedett a közszükségleti cikkek termelése, következetesen megvalósul a párt mezőgazdasági po­litikája is, melynek alapja a gépesí­tés, a kemizálás és a talajjavítás. Ki­jelentette: — Mindennek eredményeként nö­velhetjük a mezőgazdaság termelését, kisebb mértékben függünk az időjá­rás szeszélyeitől, melyek egyes évek­ben nagymértékben sújtják országunk legfőbb élelmiszertermelő körzeteit. A gabonatermés évi átlaga a múlt négy évben 200 millió tonna volt, ami csak­nem 27 százalékkal haladja meg az előző ötéves tervidőszak átlagát. Még az idei, igen nehéz évben is 179 mil­lió tonna gabona termett. A továbbiakban a párt főtitkára ki­fejtette, hogy a népgazdasági sikerek lehetővé tették a párt politikájának tervszerű megvalósítását a legfonto­sabb szociális kérdések megoldásá­ban, a népjólét fokozásában. A legál­talánosabb mutató: az egy lakosra számított reáljövedelem négy év alatt több mint 13 százalékkal emelkedett. Végigtekintve a sikereket, Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy jó alapot adnak az 1980. évi népgazda­sági feladatok megoldásához. Brezsnyev elvtárs a továbbiakban behatóan foglalkozott a szovjetország jövő évi népgazdasági és szociális Felkészülés a jövőre Az SZKP Központi Bizottsága a népgazdaság-fejlesztésről ★ Jóváhagyták a jövő évi népgazdasági tervet és költségvetést ★ Leonyid Brezsnyev idő­szerű gazdasági kérdésekről. tervének tervezetével. A fejlesztés előirányzott üteme biztosítja, hogy jelentős mértékben növekedjék a nem­zeti jövedelem, az ipar és a mezőgaz­daság termelése, A terv a gazdasági erőfeszítéseket olyan kulcsfontosságú területekre irányítja, mint az ener­getika, a szállítás, a vaskohászat, a színesfémkohászat. A mezőgazdaság­nak sok gépet és műtrágyát biztosí­tanak. Jelentős összegeket fordítanak a könnyűiparra és az élelmiszeripar­ra Is. Növekszik az egy lakosra szá­mított reáljövedelem, továbbra is gyors ütemben fejlődik a lakásépítés. Sok árucikkel az eddiginél jobban elégítik ki a lakosság szükségleteit. A tervek szerint tovább szélesítik a külgazdasági kapcsolatokat a KGST tagjaival és más országokkal is. Leonyid Brezsnyev beszédében bí­ráló megjegyzéseket tett több ipar­ágról. Főként a vasúti szállítás, az építés, az élelmiszeripar fogyatékos­ságaira mutatott rá. A beszámolóban részletesen foglal­kozott energetikát kérdésekkel. — Miénk a világ legnagyobb fűtő­anyag-energetikai komplexuma. Csu­pán a legutóbbi 15 évben háromszo­rosára növekszik a villamosenergia­termelés és a kőolajtermelés, a föld­gáztermelés pedig több mint négysze­resére fokozódott. A korszerű ener­getika mindinkább a tudomány ered­ményeire, a nagy termelékenységű technikára támaszkodik. A nyolcvanas évekre az a feladat, hogy jelentősen megjavítsák az or­szág fűtőanyag- energiamérlegét, s mindenekelőtt az olaj felhasználását hőerőművek .fűtőanyagaként. A szá­mítások szerint ez teljességgel meg­oldható feladat; mindenekelőtt még nagyobb arányban kell növelni a földgáz termelését, különösen Nyugat- Szibériában. Biztosítani kell azt is, hogy az- olajtermékek helyett földgázt használjanak fel fűtésre az erőmű­vekben. Másrészt gyorsabban kell fej­leszteni az atom-energetikát, mégpe­dig nemcsak villanyáram előállításá­ra, hanem fűtési célokra is. Harmad­­sorban meg kell gyorsítani az ország keleti részén levő szénlelőhelyek ki­aknázásának előkészítését. — Az a feladatunk, hogy Idejében gondolkodjunk el a jövő energetiká­járól, mert nagymértékben ettől függ az ország gazdasági fejlődése, — han­goztatta beszámolójában az SZKP fő­titkára. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma az előterjesztésekkel kapcso­latban határozatot hozott. Jóváhagyta a Brezsnyev elvtárs beszédében fog­laltakat, s úgy határozott, hogy azok a párt-, állami és gazdasági szervek, a szakszervezetek és a Komszomol tevékenységének alapjául szolgálja­nak az 1980. évi terv végrehajtásá-Külpoiitikai kommentárunk ■ Ijabb megpróbáltatás érte Bolt­­^ viát. Már beszámoltunk rőla, hogy egy hatalmi ambícióktól fűtött ezredes, Alberto Natusch Busch no­vember 1-én puccsot hajtott végre az énköztársaságban és rövid szünet után újra vissza akarta állítani a katonai kormányzást. A junta terve azonban nem sikerült, s ennek okai egyértelműen bizonyítják, hogy a konzervatív erőknek már az ónköz­­társ'aságban sem sikerül megállíta­niuk az Időt, noha az ország további fejlődése nem tűnik teljesen veszély­telennek. Az államfő személyét illetően már a nyáron ellentétek robbantak ki a bolíviai közéletben, amikor a hadse­reg — a junta korábbi ígéretéhez képest — a hatalom polgári kormány­zatnak való átadására készült. A vá­lasztási eredmények nem úgy alakul­tak, ahogy azt a tisztikar konzerva­tív szárnya és a reakciós politikusok elképzelték, s fennállt a hadsereg közbelépésének veszélye. Ekkor azon­ban salamoni megoldással sikerült el­kerülni az összecsapást. Egy évi meg­bízatású ideiglenes államfő személyé­ben egyeztek meg, s ez volt a külföl­di száműzetésből hazatért, a múltban mindig ellenzéki Walter Guevara Ar­­ze. 6 vette át a hatalmat David Pa­dilla Arancibia tábornoktól. A polgári kormányzás azonban jó­formán meg sem kezdődött, amikor az emlftett Natusch Busch ezredes negyedév múltán félreállltotta az el­nököt, felfüggesztette az alkotmányos szervek tevékenységét és katonai kor­mányzást kívánt bevezetni. Üj ténye­zők azonban megakadályozták a jun­ta szándékainak megvalósítását. Ilyen új tényező volt a junta meg­osztottsága. Erős polarizálódás ta­pasztalható a bolíviai tisztikarban, különösen a fiatal tisztek körében ta­pasztalható a nemzeti érzés erősödé­se, a szembeszállás, az Egyesült Álla­moktól és a nagy szomszédtól, Brazí­liától való függőséggel. Másodszor, a polgári kormányzat határozott ellen­állást tanúsított, ragaszkodott az al­kotmány betartásához. Arze elnök nem mondott le. Végül harmadik fon­tos tényező volt a dolgozók legszéle­sebb rétegeit képviselő, rendkívül be­folyásos Bolíviai Munkásszövetség szakszervezet állásfoglalása, mellyel Nem áHMiató meg az idő meghiúsította Busch-nak amolyan kompromisszumos vegyes katonai-pol­gári kormányzásra vonatkozó tervét. Busch jövőjére még egy negyedik tényező is kihatott: a junta megosz­lott, Busch elvesztette egyes fegyver­nemek támogatását. E helyzetben kompromisszumos megoldás született a válságbői kivezető út keresésére. Arze elnök lemondott, s a parlament új elnököt választott az 56 esztendős alsóházi elnök, ellenzéki politikus, Lidia Gueiier Tejado asszony szemé­lyében, aki az ország első női elnöke lett. Arze elnök a polgári kormányzat élén nem mert szembeszállni a had­seregvezetés hangosan kifejezett na­cionalista törekvésével, hogy mindent meg kell tenni egy vesztes háború ban, a XXV. pártkongresszuson elfo­gadott gazdaságpolitikai határozatok megvalósításában. Lankadatlan figyel­met kell szentelni a tavaly júliusi piénumon elfogadott határozat valóra váltására, amely a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának megszilár­dítására és továbbfejlesztésére irá­nyul. A plénum szükségesnek tartja, hogy határozottan javítsanak a beruházási helyzeten, növeljék a beruházások ha­tékonyságát, csökkentsék az újonnan megkezdett építkezések számát. A pártszervezeteknek tökéletesíteniük kell a politikai és szervező munkát az ipari, építőipari és szállítási válla­latoknál, a kolhozokban és a szovho­­zokban. A határozat széles körű szocialista verseny szervezésére szólította fel a szovjet népet Lenin 1X0. születésnap­jának méltó köszöntésére és a tizedik ötéves terv sikeres teljesítésére. A plénum Nyikolaj Tyihonovot, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöké­nek első helyettesét az SZKP Politi­kai Bizottságának tagjává, Mihail Gorbacsovot, a KB titkárát pedig a Politikai Bizottság póttagjává válasz­totta, A LEGFELSŐBB TANÁCS ÜLÉSE A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a múlt héten megvitatta a Szovjetunió 1979. évi gazdasági és társadalom­­fejlesztési tervének teljesítését, jóvá­hagyta az 1980. évi népgazdasági ter­vet, valamint az állami költségvetés tervezetét, melyet Nyikolaj Bajbakov, a minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, illetve Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter terjesztett elő. A nemzeti jövedelemnek jövőre 4 százalékkal, vagyis 17 milliárd ru­bellal kell nőnie, az ipari termelés növekedési üteme 4,5 százalékos lesz, a mezőgazdaságban pedig a termelés 8,8 százalékos növekedésével számol* nak. Az ipari termelés volumene 633 milliárd 600 millió rubel lesz. A me­zőgazdasági termelés összértékét 173 milliárd rubelban határozták meg. A költségvetési bevételek jövőre el* érik a 284 milliárd 600 millió rubelt. A költségvetés 284 milliárd 400 millió rubel kiadással számol Az ipari be­ruházások volumene eléri a 157 mil­liárd 600 millió rubelt, vagyis 7,5 szá­zalékkal lesz nagyobb az ideinél. A szociális és kulturális igények kielé­gítésére fordított kiadások elérik ä 97 milliárd 100 millió rubelt, 5 mii* liárd 800 millióval lesznek nagyobbak az eddigieknél. A védelmi kiadások 17 milliárd 100 millió rubelt tesznek ki, a költségvetésnek mindössze hat százalékát, méltán nevezte a pénz­ügyminiszter a jövő évit a béke költ­ségvetésének. következtében háromnegyed század* dal ezelőtt Chile javára leírt nagyon értékes tengerparti terület visszaszer­zésére. Csakis azért, hogy elejét ve­gye egy várható államcsínynek. U- gyanakkor, főként a szocialista párti honatyák, szigorú vizsgálatot követel­tek az egy évvel ezelőtt megbuktatott Hugo Banzp.r Suarez tábornok gazda­ságpolitikai ügyelnek kivizsgálására, főként annak megvilágítására, miért mentek tönkre vagy kerültek a csőd szélére olyan állami vállalatok, mint az ismert COMIBOL. A vizsgálat köze­pette lépett a színre az emlftett Busch ezredes, aki egykor miniszter volt Banzer kormányában. A hadsereg ugyanis sértve érezte magát a Ban­zer ellen emelt vádak miatt..t A bolíviai színjátéknak azonban még nincs vége. Gueiier asszony meg sem melegedett az elnöki székben, máris újabb lázadás történt. Ezt megelőzően bizonyos katonai alakula­tok a belügyminisztériumban és a tit­kosszolgálat székhelyén terhelő doku­mentumokat semmisítettek meg. Egy Időközben menesztett képviselő, Willy Sandoval pedig nyilvánosságra bocsá­tott egy bizalmas listát azokról, akik közreműködtek a Busch-puccsban. Paz Estenssoro egykori elnök, de David Padilla junta-elnök is köztük van. Ilyen helyzetben Luis Garcia Meza tábornok a szárazföldi hadsereg parancsnoka olyan helyzetbe hozta Gueiier elnökasszonyt, hogy a lázadó tábornokok kívánsága szerint módo­sítsa a fegyveres erők körében tör­tént kinevezéseket. így lett a fontos szerepet játszó szárazföldi hadsereg parancsnoka Ruben Rocha Patino, a titkosszolgálat korábbi vezetője, a hadsereg főparancsnoka pedig Reyes Villa tábornok. A bolíviai hadseregben a konzerva­tív szárny kerekedett felül, s a jelek szerint sakkban fogja tartani az elnö­köt, LŰRINCZ LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents