Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-08 / 49. szám
1979. december 8.-SZABAD FÖLDMŰVES. Memento Európának A világsajtó és a közvélemény nem véletlenül szentel olyan nagy figyelmet G г o m i k o szovjet külügyminiszter több nyugat-európai fővárosban tett látogatásának, illetve ezek között is bonni látogatásának. A fű téma mindenütt az ún. eurorakéták elhelyezésének és rendszerbe állításának kérdése volt a küszöbön álló NATO-döntés előestjén. Különösen Bonn volt fontos állomása a szovjet diplomácia fejének, hissz a Pentagon és a NATO terveiben éppen az NSZK jelenti a legfontosabb területet a korszerűsített középhatósugarú rakéták letelepítésére. Sajnos, mint a szovjet külügyminiszter bonni tárgyalásai végén rendezett sajtóértekezletén kénytelen volt közölni: a „tárgyilagos“ és „nyílt“ légkörben sem sikerült közös álláspontot kialakítani az új amerikai rakétafegyverek európai letelepítése és a vele kapcsolatos leszerelési tárgyalások kérdésében. Gromiko örömmel állapíthatta meg, hogy a bonni kormány őszintén támogatja a SALT —II. megállapodás ratifikálását, ugyanakkor azonban — washingtoni hatásra — az új, közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek nyugat-európai rendszerbe állításával kapcsolatban olyan álláspontra helyezkedik, amely nem szolgálja az enyhülés erősödését, sőt, ellenkezőleg, feszültté teszi az európai légkört. Ezek után világos, várható, hogy a decemberi NATO-ülés szentesíteni fogja az említett típusú amerikai fegyverek gyártását és nyugat-európai állomásoztatását. A szovjet külügyminiszter azonban küldetéséhez híven sajtóértekezletén megpróbált eloszlatni bizonyos hiedelmeket. Mindenekelőtt a nyugati propaganda által célzatosan terjesztett „érvek“ megcáfolásáról volt szó. A nyugati részről „új fegyvernek" minősített, amerikai kódjelzéssel SS—20-soknak nevezett szovjet rakétafegyverek nem újak, mert öt éve vannak rendszerben, s hamis az az állítás, hogy az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták elhelyezése csak válasz lenne a SS—20-asok korszerűsítésére. A másik fő érv az amerikai tervekkel szemben az, hogy jelenleg már fennáll az európai erőegyensúly, tehát az amerikai rakéták rendszerbe állítása csak felborítaná ezt a már kialakult egyensúlyt, s ez szükségszerűen ellenintézkedésekkel járna a másik oldalon, fegyverkezésre provokálná ki a Szovjetuniót, melynek kellőképpen gondoskodnia kell a maga és szövetségesei biztonságáról. Kedvezőtlen politikai következményei is lennének, hisz útját állná a bizalomerősítő intézkedések további kibontakozásának, befagyasztaná a kapcsolatok javítását. Mint azt Gromiko megfogalmazta, mérlegelniük kell a nyugati köröknek, bevágják-e az ajtót a további tárgyalások előtt. Biztos, hogy ezáltal romlana a szovjet—nyugatnémet viszony. Szovjet részről még egy fontos körülményt világítottak meg, illetve pontosították a fogalmakat. Ez a tárgyalások, vagyis a leszerelési tárgyalások kérdése. Az európai államokban olyan nagy a tömegek nyomása, a, tárgyalások követelése a rakétaelhelyezési intézkedésekkel szemben, hogy a kormányok presztízskérdésből sem mernek elzárkózni a tárgyalások gondolata elől, ám kérdéses, őszintén gondolják-e a tárgyalásokat, s miként vélik lebonyolításukat. Logikus, hogy könnyebb valamilyen alapra építeni, mint lerombolni azt, ami van, s aztán építeni. A Nyugat ugyanis csak az „eurorakéták“ letelepítése után volna hajlandó tárgyalni — leszerelési intézkedésekről. Enyhén szólva ez logikátlan álláspont, ha nem az ügy szabotálása. Ezért időszerű a figyelmeztetés: Európa vigyázz! L. L. Józan derűiátással Közeledik az év vége, s ilyenkor az emberek visszatekintenek az elmült esztendőre. A politikusok, szemleírók, közgazdászok is. Jellemző, hogy a nyugati világban sötét szemüvegen keresztül látják a letűnő évet és a jövőt is. Az infláció elhatalmasodása, az egyre kínzóbb energiaválság valamilyen gazdasági kényszerrendezésre készteti a tőkés országokat. Szembe kell nézniük nehézségeikkel, olyan gondokkal, amelyek éppen a kapitalista rendszer kizsákmányoló jellegéből adódnak, s következésképpen a dolgozók mind nagyobb tömegeit vonultatják fel és ösztönzik harcra a tőke uralmának megdöntéséért. Más távlatok kecsegtetik a szocialista országokat. A Szovjetunió vezette szocialista közösség tevékeny békepblitikájának eredménye, hogy Európa immár három és fél évtizede békében él, s népeink joggal remélik, hogy a feszültség enyhülése és a gazdasági együttműködés végleg felváltja a hidegháború korszakát. Ilyen körülmények között a tervgazdálkodást folytató szocialista közösség jobban tud védekezni az energiaválság és egyéb világgazdasági válságjelenségek ellen. A szocialista közösség országainak fejlődése minden nehézség és akadály ellenére töretlen. íme egy sokat mondó számadat: harminc évvel ezelőtt, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulásakor a szocialista közösség a világ ipari termelésének alig 18 százalékát adta, ma viszont majdnem a felét adja, s fejlődésével párhuzamosan a béke pozíciói Is szilárdulnak. Mindezzel összefüggésben közösségünk politikai ráhatása is erősödik szerte a világon. A szocialista közösség népei derűlátással tekintenek a jövőbe. Joggal, még akkor is, ha az Egyesült Államok és a NATO legreakciósabb körei kísérleteket tesznek az enyhülés folyamatának visszafordítására. Az irányt azonban mégis a szocialista országok mutatják a népeknek, s ez a hosszú távú békés együttműködés távlata. Józan derűlátásunknak megvan az alapja: az enyhülés elleni különféle ravasz mesterkedések ellenére is elfogadásra ajánlotta az amerikai szenátus külügyi bizottsága a hadászati támadófegyverek korlátozására vonatkozó, Bécsben eláírt szovjet— amerikai SALT—II. szerződést. így aztán reméljük azt is, hogy a nyugateurópai NATO-országokban is felülkerekedik a józan ész, a jövő féltése, s nem kerül sor a korszerűsített, nukleáris robbanófejü Pershing—2 és cirkáló rakéták nyugat-európai telepítésére és rendszerbe állítására, mert ennek beláthatatlan következményei lennének a földrész békéjére, népeink biztonságára és anyagi jólétére nézve, hiszen a fegyverkezési hajsza újabb fordulója indulna el. Nem erőltetjük a jövő derűs megítélését, de a rendszerünkbe, a szocializmusba vetett erős hit, az ebből fakadó biztonságérzet hat át bennünket az új esztendő küszöbén. KANIZSA ISTVÁN PENTAGONI „ÜLTETVÉNYEK“ Az Egyesült Államok fokozott nyomást gyakorol nyugat-európai szövetségeseire, hogy kicsikarja beleegyezésüket atomrobbanófejes, közép-hatósugarú új amerikai rakéták európai telepítéséhez és rendszerbe ällitá-* sához. (D. CinovszkiJ rajza) A múlt héten Moszkvában ülése* ** zett az SZKP Központi Bizottsága, megvitatta és jóváhagyta a jövő évi tervet és költségvetési tervezetet. Az ülésen felszólalt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Megelégedéssel tett említést a jelenlegi ötéves terv teljesítésének négy év alatt elért eredményeiről. Az előző ötéves terv hasonló időszakához viszonyítva, a nemzeti jövdelem 323 milliárd rubellal nagyobbodott, az ipari termelés értéke több mint negyvenmilllárd rubellal nőtt. Az elmúlt négy év alatt mintegy ezer nagyobb Iparvállalat épült fel, köztük a szajano-susenszkojei vízerőmű, a Kámai Aautógyár, az Atommas Gyár, s a Baj kál—Amur vasútvonalon már több mint 1500 kilométer hosszúságban fektettek le síneket. Brezsnyev elvtárs beszédében kiemelte, hogy különös gondot fordítanak a kohászatra, a színesfémkohászatra, a villamosenergia-termelésre, a szén- és olajbányászatra. Az idén 585 millió 800 ezer tonna nyersolajat termeltek ki, 94 millió tonnával többet, mint 1975-ben. A földgáz kitermelése gyorsan növekszik s az idén meghaladja a 400 milliárd köbmétert. A villamos energia termelése 20 százalékkal emelkedik és eléri az 1245 milliárd kilowattórát. Az ipari termelés szerkezetét úgy korszerűsítették, hogy ezen belül gyorsabban fejlődtek azok az ágazatok, amelyek meghatározzák a műszaki fejlődést. Míg az ipari termelés volumene 1975-höz viszonyítva 1979-re 20 százalékkal nőtt, a gépgyártásban és fémmegmunkálásban a növekedés 40, a vegyiparban és petrokémiában 25 százalék. Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy megnövekedett a közszükségleti cikkek termelése, következetesen megvalósul a párt mezőgazdasági politikája is, melynek alapja a gépesítés, a kemizálás és a talajjavítás. Kijelentette: — Mindennek eredményeként növelhetjük a mezőgazdaság termelését, kisebb mértékben függünk az időjárás szeszélyeitől, melyek egyes években nagymértékben sújtják országunk legfőbb élelmiszertermelő körzeteit. A gabonatermés évi átlaga a múlt négy évben 200 millió tonna volt, ami csaknem 27 százalékkal haladja meg az előző ötéves tervidőszak átlagát. Még az idei, igen nehéz évben is 179 millió tonna gabona termett. A továbbiakban a párt főtitkára kifejtette, hogy a népgazdasági sikerek lehetővé tették a párt politikájának tervszerű megvalósítását a legfontosabb szociális kérdések megoldásában, a népjólét fokozásában. A legáltalánosabb mutató: az egy lakosra számított reáljövedelem négy év alatt több mint 13 százalékkal emelkedett. Végigtekintve a sikereket, Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy jó alapot adnak az 1980. évi népgazdasági feladatok megoldásához. Brezsnyev elvtárs a továbbiakban behatóan foglalkozott a szovjetország jövő évi népgazdasági és szociális Felkészülés a jövőre Az SZKP Központi Bizottsága a népgazdaság-fejlesztésről ★ Jóváhagyták a jövő évi népgazdasági tervet és költségvetést ★ Leonyid Brezsnyev időszerű gazdasági kérdésekről. tervének tervezetével. A fejlesztés előirányzott üteme biztosítja, hogy jelentős mértékben növekedjék a nemzeti jövedelem, az ipar és a mezőgazdaság termelése, A terv a gazdasági erőfeszítéseket olyan kulcsfontosságú területekre irányítja, mint az energetika, a szállítás, a vaskohászat, a színesfémkohászat. A mezőgazdaságnak sok gépet és műtrágyát biztosítanak. Jelentős összegeket fordítanak a könnyűiparra és az élelmiszeriparra Is. Növekszik az egy lakosra számított reáljövedelem, továbbra is gyors ütemben fejlődik a lakásépítés. Sok árucikkel az eddiginél jobban elégítik ki a lakosság szükségleteit. A tervek szerint tovább szélesítik a külgazdasági kapcsolatokat a KGST tagjaival és más országokkal is. Leonyid Brezsnyev beszédében bíráló megjegyzéseket tett több iparágról. Főként a vasúti szállítás, az építés, az élelmiszeripar fogyatékosságaira mutatott rá. A beszámolóban részletesen foglalkozott energetikát kérdésekkel. — Miénk a világ legnagyobb fűtőanyag-energetikai komplexuma. Csupán a legutóbbi 15 évben háromszorosára növekszik a villamosenergiatermelés és a kőolajtermelés, a földgáztermelés pedig több mint négyszeresére fokozódott. A korszerű energetika mindinkább a tudomány eredményeire, a nagy termelékenységű technikára támaszkodik. A nyolcvanas évekre az a feladat, hogy jelentősen megjavítsák az ország fűtőanyag- energiamérlegét, s mindenekelőtt az olaj felhasználását hőerőművek .fűtőanyagaként. A számítások szerint ez teljességgel megoldható feladat; mindenekelőtt még nagyobb arányban kell növelni a földgáz termelését, különösen Nyugat- Szibériában. Biztosítani kell azt is, hogy az- olajtermékek helyett földgázt használjanak fel fűtésre az erőművekben. Másrészt gyorsabban kell fejleszteni az atom-energetikát, mégpedig nemcsak villanyáram előállítására, hanem fűtési célokra is. Harmadsorban meg kell gyorsítani az ország keleti részén levő szénlelőhelyek kiaknázásának előkészítését. — Az a feladatunk, hogy Idejében gondolkodjunk el a jövő energetikájáról, mert nagymértékben ettől függ az ország gazdasági fejlődése, — hangoztatta beszámolójában az SZKP főtitkára. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma az előterjesztésekkel kapcsolatban határozatot hozott. Jóváhagyta a Brezsnyev elvtárs beszédében foglaltakat, s úgy határozott, hogy azok a párt-, állami és gazdasági szervek, a szakszervezetek és a Komszomol tevékenységének alapjául szolgáljanak az 1980. évi terv végrehajtásá-Külpoiitikai kommentárunk ■ Ijabb megpróbáltatás érte Bolt^ viát. Már beszámoltunk rőla, hogy egy hatalmi ambícióktól fűtött ezredes, Alberto Natusch Busch november 1-én puccsot hajtott végre az énköztársaságban és rövid szünet után újra vissza akarta állítani a katonai kormányzást. A junta terve azonban nem sikerült, s ennek okai egyértelműen bizonyítják, hogy a konzervatív erőknek már az ónköztárs'aságban sem sikerül megállítaniuk az Időt, noha az ország további fejlődése nem tűnik teljesen veszélytelennek. Az államfő személyét illetően már a nyáron ellentétek robbantak ki a bolíviai közéletben, amikor a hadsereg — a junta korábbi ígéretéhez képest — a hatalom polgári kormányzatnak való átadására készült. A választási eredmények nem úgy alakultak, ahogy azt a tisztikar konzervatív szárnya és a reakciós politikusok elképzelték, s fennállt a hadsereg közbelépésének veszélye. Ekkor azonban salamoni megoldással sikerült elkerülni az összecsapást. Egy évi megbízatású ideiglenes államfő személyében egyeztek meg, s ez volt a külföldi száműzetésből hazatért, a múltban mindig ellenzéki Walter Guevara Arze. 6 vette át a hatalmat David Padilla Arancibia tábornoktól. A polgári kormányzás azonban jóformán meg sem kezdődött, amikor az emlftett Natusch Busch ezredes negyedév múltán félreállltotta az elnököt, felfüggesztette az alkotmányos szervek tevékenységét és katonai kormányzást kívánt bevezetni. Üj tényezők azonban megakadályozták a junta szándékainak megvalósítását. Ilyen új tényező volt a junta megosztottsága. Erős polarizálódás tapasztalható a bolíviai tisztikarban, különösen a fiatal tisztek körében tapasztalható a nemzeti érzés erősödése, a szembeszállás, az Egyesült Államoktól és a nagy szomszédtól, Brazíliától való függőséggel. Másodszor, a polgári kormányzat határozott ellenállást tanúsított, ragaszkodott az alkotmány betartásához. Arze elnök nem mondott le. Végül harmadik fontos tényező volt a dolgozók legszélesebb rétegeit képviselő, rendkívül befolyásos Bolíviai Munkásszövetség szakszervezet állásfoglalása, mellyel Nem áHMiató meg az idő meghiúsította Busch-nak amolyan kompromisszumos vegyes katonai-polgári kormányzásra vonatkozó tervét. Busch jövőjére még egy negyedik tényező is kihatott: a junta megoszlott, Busch elvesztette egyes fegyvernemek támogatását. E helyzetben kompromisszumos megoldás született a válságbői kivezető út keresésére. Arze elnök lemondott, s a parlament új elnököt választott az 56 esztendős alsóházi elnök, ellenzéki politikus, Lidia Gueiier Tejado asszony személyében, aki az ország első női elnöke lett. Arze elnök a polgári kormányzat élén nem mert szembeszállni a hadseregvezetés hangosan kifejezett nacionalista törekvésével, hogy mindent meg kell tenni egy vesztes háború ban, a XXV. pártkongresszuson elfogadott gazdaságpolitikai határozatok megvalósításában. Lankadatlan figyelmet kell szentelni a tavaly júliusi piénumon elfogadott határozat valóra váltására, amely a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának megszilárdítására és továbbfejlesztésére irányul. A plénum szükségesnek tartja, hogy határozottan javítsanak a beruházási helyzeten, növeljék a beruházások hatékonyságát, csökkentsék az újonnan megkezdett építkezések számát. A pártszervezeteknek tökéletesíteniük kell a politikai és szervező munkát az ipari, építőipari és szállítási vállalatoknál, a kolhozokban és a szovhozokban. A határozat széles körű szocialista verseny szervezésére szólította fel a szovjet népet Lenin 1X0. születésnapjának méltó köszöntésére és a tizedik ötéves terv sikeres teljesítésére. A plénum Nyikolaj Tyihonovot, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesét az SZKP Politikai Bizottságának tagjává, Mihail Gorbacsovot, a KB titkárát pedig a Politikai Bizottság póttagjává választotta, A LEGFELSŐBB TANÁCS ÜLÉSE A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a múlt héten megvitatta a Szovjetunió 1979. évi gazdasági és társadalomfejlesztési tervének teljesítését, jóváhagyta az 1980. évi népgazdasági tervet, valamint az állami költségvetés tervezetét, melyet Nyikolaj Bajbakov, a minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, illetve Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter terjesztett elő. A nemzeti jövedelemnek jövőre 4 százalékkal, vagyis 17 milliárd rubellal kell nőnie, az ipari termelés növekedési üteme 4,5 százalékos lesz, a mezőgazdaságban pedig a termelés 8,8 százalékos növekedésével számol* nak. Az ipari termelés volumene 633 milliárd 600 millió rubel lesz. A mezőgazdasági termelés összértékét 173 milliárd rubelban határozták meg. A költségvetési bevételek jövőre el* érik a 284 milliárd 600 millió rubelt. A költségvetés 284 milliárd 400 millió rubel kiadással számol Az ipari beruházások volumene eléri a 157 milliárd 600 millió rubelt, vagyis 7,5 százalékkal lesz nagyobb az ideinél. A szociális és kulturális igények kielégítésére fordított kiadások elérik ä 97 milliárd 100 millió rubelt, 5 mii* liárd 800 millióval lesznek nagyobbak az eddigieknél. A védelmi kiadások 17 milliárd 100 millió rubelt tesznek ki, a költségvetésnek mindössze hat százalékát, méltán nevezte a pénzügyminiszter a jövő évit a béke költségvetésének. következtében háromnegyed század* dal ezelőtt Chile javára leírt nagyon értékes tengerparti terület visszaszerzésére. Csakis azért, hogy elejét vegye egy várható államcsínynek. U- gyanakkor, főként a szocialista párti honatyák, szigorú vizsgálatot követeltek az egy évvel ezelőtt megbuktatott Hugo Banzp.r Suarez tábornok gazdaságpolitikai ügyelnek kivizsgálására, főként annak megvilágítására, miért mentek tönkre vagy kerültek a csőd szélére olyan állami vállalatok, mint az ismert COMIBOL. A vizsgálat közepette lépett a színre az emlftett Busch ezredes, aki egykor miniszter volt Banzer kormányában. A hadsereg ugyanis sértve érezte magát a Banzer ellen emelt vádak miatt..t A bolíviai színjátéknak azonban még nincs vége. Gueiier asszony meg sem melegedett az elnöki székben, máris újabb lázadás történt. Ezt megelőzően bizonyos katonai alakulatok a belügyminisztériumban és a titkosszolgálat székhelyén terhelő dokumentumokat semmisítettek meg. Egy Időközben menesztett képviselő, Willy Sandoval pedig nyilvánosságra bocsátott egy bizalmas listát azokról, akik közreműködtek a Busch-puccsban. Paz Estenssoro egykori elnök, de David Padilla junta-elnök is köztük van. Ilyen helyzetben Luis Garcia Meza tábornok a szárazföldi hadsereg parancsnoka olyan helyzetbe hozta Gueiier elnökasszonyt, hogy a lázadó tábornokok kívánsága szerint módosítsa a fegyveres erők körében történt kinevezéseket. így lett a fontos szerepet játszó szárazföldi hadsereg parancsnoka Ruben Rocha Patino, a titkosszolgálat korábbi vezetője, a hadsereg főparancsnoka pedig Reyes Villa tábornok. A bolíviai hadseregben a konzervatív szárny kerekedett felül, s a jelek szerint sakkban fogja tartani az elnököt, LŰRINCZ LÁSZLÓ
