Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-08 / 49. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. december 8. Az eredmenvek köteleznek Pártszervezeteink életében rendkívül fontos esemény zajlott le: taggyűlése­ket és aktívákat rendeztek a tag­­könyvcserével kapcsolatban, s ez jó alkalom volt az eredmények felméré­sére, a kijelölt feladatok elvégzésé­nek, annak ellenőrzésére, hogyan tel­jesítik a XV. pártkongresszus és az utána következő központi bizottsági ülések határozataiból következő teen­dőket. A kassai (Košice) járás újbódvai (Nová Bodva) földművesszövetkezeté­nek kommunistái elsősorban azzal foglalkoztak, mit tegyenek az ötéves terv maradéktalan megvalósításáért, túlteljesítéséért, vállalások, kezdemé­nyezés ösztönzéséért, az emberi és anyagi erőforrások mozgósításáért és hasznosításáért, a munka termelé­kenységének fokozásáért, a költség­­csökkentésért, új termelési módszerek alkalmazásáért. Szóba került az is, hogy mind jobban kell teljesíteniük a minőségi mutatókat, fokozniuk kell gazdasági tevékenységük hatékonysá­gát. Természetesen, a szakemberkép­zés, a továbbképzés, az új típusú em­ber formálása és a vele összefüggő kérdések sem kerülték el figyelmü­ket. Konkrétan elemezhették a szocia­lista brigádmozgalom hatását és ered­ményeit, s alkalom nyílott a meglátá­sok, a javaslatok meghallgatására is. Bírálóan és önbírálóan elemezték a párttagok aktivitását. A dolgok előte­rében foglalkoztak a kommunisták szerepének, felelősségének érvényesü­lésével. A pártdemokrácia, a kollektív vezetés érvényesülése végett konkrét pártmegbizatásokat adtak a tagoknak, elvi véleménynyilvánítást kívántak tő­lük a felvetett kérdésekben. Az ér­deklődés középpontjában a CSKP Köz­ponti Bizottsága 13. ülésének határo­zataiból kifolyólag a mezőgazdasági üzemekre váró feladatok álltak. Az újbódvai kommunisták de­rekasan dolgoztak, hisz szövetkezetük időarányosan, minden mutatóban tel­jesíti a hatodik ötéves terv felada­tait. Például a szemes terményekben a tervezett 44 mázsával szemben már elérték a 47,2 mázsás átlagos hektár­hozamot, s terven felül még 656 ton­na kenyérgabonát termesztettek. Ez­zel válaszoltak ez „Egymillió tonna terményt a köztársaságnak“ jelszóval született kerületi felhívásra. Cgy vé­lem, szép eredmény, hogy 477 hektá­ron átlag 65,14 mázsás hektárhozamot értek el szemes kukoricából. A CSKP Központi Bizottságának 13. ülése figyelmeztetett az ésszerű ta­karmánygazdálkodás követelményére. Ezt itt megszívlelték. A szövetkezet szántóföldjeinek 11 százalékán ter­meltek takarmányt, jövőre pedig a szántóterületek 8,4 százalékán, vagyis 550 hektárnyi területen fognak évelő takarmánynövényeket termeszteni, hogy hatékonyabban fel tudják hasz­nálni az abraktakarmányt. A korszerű takarmány-gazdálkodás eredménye az is, hogy „a napi fejési átlagot a tava­lyi 7,77 literről az idén 8,93 liter tej­re növelték. Így tejeladási tervüket az év végéig várhatóan 160 ezer liter­rel túlteljesítik. Hústermelésükre jel­lemző, hogy idei eladási tervüket 140 tonnával teljesítik túl. Világos, hogy az üzemi pártszervet­­nek a jövőben még jobban kell mun­kára, a 'hektárhozamok növelésére mozgósítania a szövetkezeti tagokat. A fokozódó gépesítés, a modern agro­technikai módszerek alkalmazása szintén megköveteli a szakképzés ala­pos megszervezését. £s, mint mon­dottam, az aktívákon nem utolsó sor­ban foglalkoztak az új ember nevelé­sének kérdéseivel, beszámoltak a po­litikai-elméleti oktatás megszervezésé­ről és irányításáról, arról, hogyan tö­rődtek a szocialista erkölcsi elvek és normák érvényesülésével. Fontos, hogy a most következő időszakban még eredményesebben munkálkodja­nak a feladatok maradéktalan meg­valósításán. Az eredmények jó útra­­valóul szolgálnak az újbódvai szövet­kezet kommunistáinak, s vezetésükkel a többi szövetkezeti földműveseknek. ILLÉS BERTALAN Hazautazott a Barátság-vonat küldöttsége Fiatalok barátsága A fiatalok is tanulhatnak egymástól t— példa rá a Košice-vidéki Járási Nemzeti Bizottság SZISZ-szervezeté­­nek és a magyarországi encsi járást hivatal KISZ-szervezetének szépen ki­bontakozó barátsága. A fiatalok éven­te többször is találkoznak, egymást látogatják, vagy akár a határon is találkozót adnak egymásnak. Mi, idő­sebbek gyakrabban hivatkozunk hiva­tali elfoglaltságunkra és indokoljuk vele a kapcsolatok ritkább ápolását, de a fiatalok nem Ismernek ilyen akadályt. Nemrégen négytágú KISZ-ktildöttség járt nálunk;, Szántó László, az encsi járási hivatal igazgatási osztályának előadója, KISZ-titkár, Szántó Ferenc, a Zója Mtsz mezőgazdásza, KISZ-tag, Gyurcsó László, a járási hivatal mű­velődési osztályának közművelődési felügyelője, KlSZ-propagandlsta, to­­väbbá Novák György, KISZ vezetőségi tag a járási hivatal pénzügyi osztá­lyának előadója. Nyitott szemmel jár­tak járásunkban, különösen érdekelte őket, milyen anyagi feltételeket te­remtettünk az óvodai és iskolai neve­lésre, valamint az ifjúság kulturális és sportéletének fellendítésére. Jó benyomást tett rájuk Csécs (Ce-Cejovce) község rendezett utcáival, pormentes járdáival. Az egy nagy épületben elhelyezett művelődési ott­hon, helyi nemzeti bizottság, egész­ségügyi rendelőintézet, házasságkötési terem, továbbá a 120 férőhelyes, négytantermes épülő óvoda és a húsz gyermeket befogadó bölcsőde önma­gáért beszélt. Makrancon (Mokrance) Milan Šuca, a helyi pártszervezet elnöke és Tóth János hnb-elnök fogadta a vendége­ket. Itt is joggal büszkélkedhettek a művelődési otthonnal, a nyugdíjasok klubjával, a tornateremmel, az ifjú­sági klubbal és a szép sportpályával, a frissen tatarozott iskolával; a há­romtantermes óvoda, a takaros eszp­resszó kivívta elismerésüket. Íme, konkrét bizonyítéka annak, amit szo­cialista társadalmunk a párt vezetésé­vel a dolgozóknak adott. És ugyan­csak elcsodálkoztak a további terve­ken, melyek' között szerepel az ifjú­sági liget létrehozása, víz- és gázve­zeték építése, bevásárló központ léte­sítése és — a méltó végtisztesség megadására — egy ravatalozó építése. Vendégeink felfigyeltek az önsegé­lyes falu- és városfejlesztési akció jelentőségére is, hisz eredményeit a konkrét gyakorlatban mérhették le. Perény—Hím (Perín—Chým) köz­ség több célt szolgáló társadalmi épü­lete egy járási székhely hírnevét is öregbítené. Szepsin (Moldava nad Bodvou) áthaladva megcsodálták a sok „villát“ — így nevezték a taka­ros, modern családi házakat, melyek új negyedeket alkotnak, s mindegyi­kükben van valami eredeti is. A vár alatti közétkezde, a magyar tannyelvű alapiskola, a vetítőteremmel, könyv­tárral és Ifjúsági klubbal rendelke­zésre álló művelődési otthon, a be­vásárlóközpont mély benyomást tett a vendégekre. Rövid eszmecsere a lá­tottakról Tar Tibor hnb-elnökkel és Schneider János titkárral, s vendé­geink búcsúztak is. Búcsúzásul meg­állapították, most már tudják, miért beszélik náluk az emberek, hogy a csehszlovákiaiaknak nagyon jó dol­guk van. Kár, hogy ezt nem annyira tudato­sítják nálunk. Sokan természetesnek, magától értetődőnek tartják, pedig ez pártunk politikájának, munkásosz­tályunk hatalmának a müve. Éppen ezért még felelősségteljesebben és igé­nyesebben kell dolgoznunk, hogy el­érjük céljainkat; hazánk mindnyájunk boldog otthona legyen, és vonzza a külföldieket is. IVÁN SÁNDOR A VALÓSÁG TÜKRÉBEN A gyermekek éve volt Néhány hét múlva fordul a naptár­ban a lap, a XX. század 8. évtizedé­nek kezdetét jelzi az időmérő. Ám nemcsak 1979-nek lesz vége, hanem a letűnő esztendőre meghirdetett nemzetközi gyermekév elnevezésű ENSZ-rendezvénynek is. Valóban vé­ge lesz? Nem helyes kifejezés, fogal­mazás, mert csak az idő múlik, igaz, vele, mi, emberek is, de nemzedéke­ket nemzedékek váltanak fel, s nekik tovább kell vinniük a stafétabotot minden jó ügy megvalósításában. Ilyen jó ügy, változatlan társadalmi érték a szocialiazmusban a legkisebbekről va­ló gondoskodás, hogy anyagiakban és szellemiekben jól felkészült új nem­zedék cseperedjék fel és álljon az építők sorába. A szocialista országok számára így aztán nem is jelentett semmi rendkívülit a nemzetközi gyer­mekév, csak alkalmat a szocialista rendszer lényegéből fakadó vívmá­nyok bemutatására, szemléltetésére és összehasonlítására a gyermekek és a fiatalok, a népi tömegek helyzetével azokban az országokban, ahol még a tőke az úr. Nem véletlen, hogy cikkeinkben, riportjainkban annyi adat jelent meg a választási programok teljesítésével kapcsolatban arról, hány bölcsőde, óvoda, iskola, gyermekkórház és gon­dozó épült a nemzeti bizottságok las­san befejeződő megbízatási időszaká­ban. 1976-ban például 1732, összesen 73 996 férőhelyes bölcsőde működött hazánkban, melyekben 9053 egészség­­ügyi nővér és 3386 gondozó teljesített szolgálatot, őrködött a kicsinyek ép­sége és fejlődése fölött. Azóta is az egész társadalom összefogott, hogy mind a nemzeti bizottságok, mind az üzemek, termelőszövetkezetek vona­lán társadalmi összefogással, együttes erővel segítsenek megoldani a szo­ciális programnak azt a lényeges el­képzelését, hogy a kicsinyek 80—90 százaléka befogadást nyerjen az ilyen intézményekbe. Egy-egy bölcsőde, óvoda milliós értékeket képvisel, s így tekintsünk rá, valahányszor falufej­lesztési sikerekről olvasunk. Ami szocialista társadalmunk szo­ciális politikájában legkisebb polgár­társaink javára történik, abból az elvből indul ki, melyet az Egyesült Nemzetek Szövetségének Közgyűlése húsz évvel ezelőtt, 1959. november 20-án, a gyermekek jogainak elveiről szóló nyilatkozatában így fogalmazott meg: „Abból a célból, hogy a gyer­mekek gyermekkora boldog legyen ... s merthogy az emberiség a legjobbat kell, hogy adja a gyermekek szá­mára ... Nálunk az emberpalánták­ról való gondoskodás még születésük előtt megkezdődik. A leendő anyák ugyanis alapos orvosi ellenőrzés alatt állnak. A gyakorlatban valamennyi gyermek szülőotthonban jön a világra, s ennek köszönhető, hogy nálunk a csecsemőhalandóság (1977. évi adatok szerint) 1,96 százalékra csökkent. Az újszülöttek egészségügyi ellátásával 2485 gyermekorvosi tanácsadó törő­dik. A gyermekek egészségvédelme terén egyébként a legnagyobb siker­nek azt tartják, hogy 1960 óta nálunk megszűnt a gyermekbénulás veszélyes betegsége. A szocialista rendszer egyik elvitat­hatatlan szociális vívmánya a csalá­dokról való fokozott gondoskodás, mely a népesedési politika velejárója. Nálunk például az anya és gyermeke szociális ellátására fordított állami költségek már 1976-ban elérték a 14 milliárd koronát, s egy gyermek ellá­tására az állam átlag 7133 koronát fordított. Akkor, amikor a Pentagon például az idén 126 milliárd dollárt irányzott elő fegyverkezésre, az ENSZ statisz­tikai adatai szerint évente 17 millió gyermek hal éhen, főként a fejlődő országokban. Orvosi ellátás hiányá­ban évente több mint 15 millió cse­csemő és ötévesnél kisebb gyermek alszik el örökre. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban évente születő 80 millió gyermek kétharmad része súlyos kóroknak van kitéve, s minden negyedik gyermek még öt­éves kora előtt meghal. Ebben a tisz­tasági viszonyoknak is szerepük van, ugyanis a fejlődő országok falusi lakosságának négyötöd része nem jut egészséges ivóvízhez, szennyben és fertőzött környezetben él. Nálunk az állam, a társadalmi szer­vezetek, főként a szakszervezetek, a SZISZ és az iskolaügyi tárca milliós eszközöket fordít a tanulók nyári tá­borozásaira, szabad idejének hasznos eltöltésére. A tőkés országokban az anyagi és egyéb szociális körülmé­nyek erősen visszatükröződnek a ta­nulók összetételében. Franciaország­ban például 30, Izraelben 50 százalék­kal.emelkedett a tandíj az utóbbi idő­ben. Így érthető, hogy a munkás-, pa­raszt- és alkalmazotti családokból aránytalanul kevesebb gyermek jut közép- és főiskolára, mint a vagyo­nosabb rétegek köréből. A Dél-afrikai Köztársaságban tízszer annyi a színes bőrű gyermek, mint a fehértelepesek sarjai, ám az állami költségvetés fele­annyit irányoz elő a bennszülöttek elkülönített iskolai oktatására, mint a fehérekére. Katasztrofális a helyzet a gyerme­kek foglalkoztatása terén. Nálunk az ilyesmi ismeretlen fogalom, több nyu­gati államban vannak ugyan korláto­zó törvények, de ezeket a hatóságok tudtával megszegik. Ausztráliában, Algériában, az USA egyes államaiban például 15 év a gyermekek ipari és mezőgazdasági foglalkoztatásának kor­határa, de Brazíliában, Egyiptomban, Iránban, Japánban már csak 12 év. Ennek ellenére Iránban és Törökor­szágban fiatalabb kislányokat is fog­lalkoztatnak szőnyeggyártásban élele­mért és évente egyszeri ruháért stb. Adatok tömkelegét sorakoztathat­nánk fel. Ám ez is eléggé meggyő­zően bizonyítja, hogy a gyermekek jogainak érvényesítése terén is két világ áll szemben egymással. LÖRINCZ LÁSZLŐ A csehszlovák—szovjet barátsági hónap és a rágai Moszkva-napok ren­dezvényein a Barátság-vonat küldött­ségeként részt vett szovjet vendégek 32 prágai vállalatban és üzemben tett látogatásuk után a múlt héten haza­utaztak. Szovjet barátaink felkeresték a CKD Tatra—Smíchov gyárat, s meg­tekintették a 60 százalékban a Szov­jetunióba exportált villamos kocsik gyártását. Az üzem új típusú villamosa a korábbiakhoz képest 30—40 %-kal kevesebb áramot fogyaszt. A hostivari Mitas Vállalatban a gumiabroncsgyár­tást szemlélték meg. Az üzem há­romnegyed év alatt több mint tízezer gumiabroncsot szállított a Szovjet­uniónak. A Szerelési Epítővállalat egyik üzemében azzal ismerkedtek a vendégek, hogyan sikerült 630-ról 450 órára csökkenteniük az egy lakás fel­építésére fordított átlagos munkaidőt a déli városrész építkezésein. Szovjet vendégeink a Sigma Üzem­ben és a metróépítő vállalatban is látogatást tettek. A Moszkva-napok részvevőit látoga­tásuk befejeztével fogadta Antonín Kapek, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára. A foga­dáson 64 prágai üzem és vállalat kép­viselői is jelen voltak. A vendégek nevében Ljudinila Turova, a Barátság­vonattal érkezett csoport vezetője kö­szönte meg a szívélyes fogadtatást és elismeréssel nyilatkozott a látottakról és Prága fejlődéséről. A rendezvényeken részt vett Kom­­szomol-küldöttség is elbúcsúzott Prá­gától és hazatért a Szovjetunióba. Katonáink helytállnak A csehszlovák néphadsereg parancs­nokai a múlt héten tanácskozást ren­deztek Prágában. Az előző kiképzési év eredményeinek megvitatásán és a további célok megjelölésén jelen volt Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP Közpon­ti Bizottsága Elnökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára. A tanácskozáson a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnokságának cseh­szlovákiai képviselői és a hazánkban állomásozó középső szovjet hadsereg­csoport képviselői is részt vettek. Martin Dzúr hadseregtébomok, nemzetvédelmi miniszter beszámolójá­ban kiemelte, hogy továbbfokozódik néphadseregünk harcképessége és harckészültsége. Az eddigi eredmé­nyek kedvező feltételeket teremtettek a XV. pártkongresszus határozatai hadseregünkre vonatkozó részének végrehajtására. Jozef Lenárt elvtárs a tanácskozás részvevőit köszöntve nagyra értékelte a néphadseregünk kiképzésében el­ért eredményeket, s hangoztatta, hogy tovább kell szilárdítanunk hazánk vé­delmi képességét. A nemzetvédelmi miniszter Lenárt elvtárs jelenlétében fogadta a Jirí z Podébrad Tüzérezred küldöttségét, mely jelentette, hogy egységük telje­sítette a nemzetvédelmi miniszter ki­képzési parancsában megjelölt köte­lezettségét. Üléseztek a Szövetségi Gyűlés kamaráinak elnökségei Václav Dávidnak, a Népi Kamara elnökének és Dalibor Hanesnak, a Nemzetek Kamarája elnökének vezetésével üléseztek a Szövetségi Gyűlés kamaráinak elnökségei. Az elnökségek megvitatták a két kamara 14. együttes ülésének előkészí­tését. Ezen az ülésen majd megvitatják a csehszlovák államszövetség jövő évi költségvetési törvényét, továbbá a szociális ellátási törvény módosítá­sára és kiegészítésére vonatkozó kormányjavaslatot. Több nemzetközi egyezményt is megvitattak a kamarák elnökségeinek ülésén. A kamarák együttes ülését december 12-re és 13-ra hívják össze. JOGI VÁLASZOK Kérheti-e korábban öregségi nyugdíját B. J. olvasónk az öregségi nyugdíj feltételeként előírt 25 évet már ledol­gozta, de a korhatárt, 60. életévét csak jövő márciusban éri el. Kérdi, abbahagyhatja-e munkáját, s ha igen, hogyan hatna ez ki öregségi nyugdí­jára. Az öregségi nyugdíjra is vonatkozik az 1975/121. számú törvény 13. §-nak 3. bekezdése, amely úgy szól: ha a törvény előírja, hogy a járadékigény keletkezésének szükséges feltétele az is, hogy az igény érvényesítésekor a dolgozó még munkaviszonyban le­gyen, s ezt a feltételt az Is teljesíti — természetesen ha egyébként ele­get tett a ledolgozott idő feltételé­nek —, aki munkaviszonyát nem szüntette meg korábban, mint két év­vel az igény érvényesítése előtt (ol­vasónk esetében az öregségi nyugdíj­ra való igény csak a korhatár eléré­sével, azaz 1980 márciusában érvé­nyesíthető). Ha a dolgozó munkaviszonyát ko­moly okból (például egészségi okok­ból, családtag ápolása miatt stb.) sza­kítja meg a vonatkozó igény keletke­zése előtti két évben, ezt az időt az utolsó öt vagy tíz év fizetési eredmé­nye alapján kiszámított havi átlagbér megállapításánál nem veszik figye­lembe, tehát az ilyen kereset nélküli idő nem rontaná a havi átlagkereset összegét. Ahhoz azonban, hogy az ilyen időszakot komoly okból történt megszakításnak tudhassák be, a jnb járadékbizottságának elismerése szük­séges (ezt lehetőleg előzetesen, a megszakítás előtt kell kérvényezni )< Az említett „minősített megszakítás“ elismerése nélkül az utolsó két évben le nem dolgozott időt az átlag kiszá­mításnál figyelembe kell venni, s ter­mészetesen, rontaná az átlagot. A nyugdíjkor meghosszabbításáról nincs értesülésünk. Dr. F. J, Az energia — a népgazdaság vére (Folytatás az 1. oldalról) Mint ismeretes, Csallóközben a ter­málvizek hőenergiáját nem hasznosí­tották többoldalúan. Ezentúl például a dunaszerdahelyí (Dunajská Streda) Agrofrigor üzem közi vállalat terüle­tén levő termálvíz kettős hasznosítá­súvá válik: nyáron, a fürdési idény­ben gyógyításra veszik igénybe, mert gyógyhatású, s az idényen kívül az említett üzemközi vállalat hasznosít­ja. A vásárúti (Trhové Mýto) Cseh­szlovák—Szovjet Barátság Efsz nyá­­rasdi (Topolníky) üzemegységében évekkel ezelőtt azt panaszolták, hogy a fóliasátrak fűtésén kívüli termálhő­­hasznosftásra hiába voltak a legjobb elképzelések, javaslatok, „odafent“ nem találtak kellő megértésre. Most ezzel a termálhővel évente 2000— 2500 tonna fűtőolajat takarítanak meg. Felsőpatonyban (Horné Potôň), úgyszintén a termálvíz többoldalú hasznosítását tervezgetik. Lám, mint a felsorolt gyakorlati példák is bizonyítják, érdemes latol­gatni, kalkulálni, ésszerűbb és gazda­ságosabb megoldásokat keresni, s azt a gyakorlatban hasznosítani. Egyetlen járásban néztünk szét, csupán néhány mezőgazdasági üzem leleményességé­vel érveltünk. De jő lenne, ha másutt is megragadnák az üzemanyag- és energiatakarékosság érdekében a kí­nálkozó lehetőségeket, a még rejtett és feltárható, nagyon jól hasznosít­ható energiaforrásokat a cél szolgá­latába állíthatnák. Mert hiszen: sok kicsi, sokra megy! Ezt a vállalatok­ban, a különféle intézetekben, mező­­gazdasági üzemekben, háztartásokban tudatosíthatnák mielőbb. Takarékos­kodni: népgazdasági kulcsfeladat! N. KOVÁCS ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents