Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-08 / 49. szám
Lapunk tartalmából: A továbbfejlesztés hajtókerekei Több bölcsödé, óvoda kellene ★ A barátság hídverői ★ A fenyőfa ékessége Az energia - a népgazdaság vére Ha az emberi szervezet vérelláfottsága valamilyen okok miatt akadozik, menten felüti fejét a bajok, betegségek egész sora. így van ez a népgazdaság esetében is, hiszen túlzás nélkül mondható: az energia a népgazdaság vére. Enélkül megbénul az élet, beáll a tétlenségre kárhoztatás Időszaka. Emlékezzünk csak az év eleji zord időjárás, és a felkészülés fogyatékosságai miatt bekövetkezett szénellátási nehézségekre...! A népgazdaságnak csakis a munkásosztály, a néphadsereg, s részben a tanulóifjúság áldozatkészsége, erőfeszítése árán sikerült a lemamadást behozni, a szénszállítást egyenletessé tenni. No meg az általános érvényű, azonnali energia- és üzemanyagtakarékossági gyakorlati intézkedésekkel. Valljuk be őszintén: eleddig illúi ztókban ringattuk magunkat. Vagyis kaptunk elegendő energiahordozó nyersanyagot, (például kőolajat) a Szovjetuniótól, a villanyenergia-szükségletünk igen számottevő részét ugyancsak ettől a hatalmas baráti országtól szereztük be. Úgyszólván eluralkodott bennünk az önelégültség: minek takarékoskodjunk?! ... Am a Januári eset jeges zuhanyként hatott: kijózanított. Sőt némi szemléletmód-változás következett be, majd energiapolitikánk átértékeléséhez vezetett Megjelentek a porondon a járási energetikusok, majdpedig a mezőgazdasági üzemek energetikusainak kinevezésére, munkábaállitására is sor került. S elkezdődött valami egészen új: az energia- és üzemanyagtakarékossági felmérések, kalkulálások korszaka. Ezzel kapcsolatban gyakorlati intézkedéseket dolgoztak ki a mezőgazdasági üzemekben, azok betartását következetesn és rendszeresen ellenőrzik. A járási mezőgazdasági igazgatóságok afféle keretrendszert érvényesítenek, figyelembe véve a mezőgazdasági üzemek energia- és üzemanyagszükségletét. A fő cél az, hogy ésszerűbb és takarékosabb energia- és üzemanyagfogyasztásra késztessék a szövetkezeteket, állami gazdaságokat és más mezőgazdasági üzemeket. Persze, a keret-rendszernek lehetnek fogyatékosságai, ezt kell még tökéletesíteni, jobban hozzáidomítani a helyi sajátosságokhoz, a műszaki ellátottság szintjéhez, nem szabad, hogy merev sablon érvényesüljön a szükséglet megítélésekor... Lényeges előrelépést jelenthet a járási nemzeti bizottságok többoldalú felmérése, az egész járás energia- és üzemanyagszükséglete hosszabb távú tervének elkészítése. számolva a járás területén lavő tartalékok feltárásával és az eddigieknél ésszerűbb és jobb hasznosításával (például termálvizek hőenergiájának többoldalú felhasználása, vagy más hőenergia, a tűzifa újra felfedezése stb.l. Mert vajon évek, évtizedek során ki törődött azzal, hogy hány százezer köbméter tűzifa — és hulladékfa — rothadt el erdelnkben? Megmosolyogták azt, aki szót emelt a* ilyenfajta gazdálkodás ellen, mondván: ,,Szén van elegendő! Ki bíbelődne manapság a tűzifa kitermelésével, hazaszállításával, felaprításával!?“ Nos, minden jel arra mutat, hogy az tlvnemű javainkkal való felelőtlen gazdálkodásnak egyszer s mindenkorra vége szakad... Mert. ha mennyire is fejlett ipari ország a miénk, ekkora fényűzést nem engedhetünk meg magunknak. Az energia- és üzemanyagárak világméretű, szüntelen emelkedésének kedvezőtlen hatását csakis úgy tudjuk mérsékelni vagy kivédeni, ha energiapolitikánk nem tűri a pazarlást, ha az újszerű, célratörőbb megoldások nyernek létjogot a termelésben, a gazdaságirányításban, ha a vezetők tudatosítják leghamarabb: ez így nem mehet további Másként kell a lényeghez közelíteni, nagyobb meggyőző erővel lándzsát törni az energia- és üzemanyagta' karékosság érdekében, még a pazarlók bírságolásától sem visszariadva. Sőt az energia- és üzemanyagmegtakarítók anyagi érdekeltsége sem elvetendő ... Hiszen kulcsfontosságú problémáról van szó most, és a jövőben méginkább. Sajnos, vannak nehezítő körülmények, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Például a dunaszerdahelyi járás, amelynek ipari szintű a mezőgazdasági termelése, s a legproduktívabb járások egyike Szlovákiában, az idén jóformán csak selejtszenet kapott és kap. A baj ott kezdődik, hogy a porszenet >— aminek az elégetéséhez speciális kazánokra lenne szükség, ez pedig nincs i—■. az ellátók egy szintre veszik a 2000 kalóriás feketeszénnel. Ez pedig nem mindegy! Épp azért, hogy az ipar mindeddig nem gyárt ilyen kazánokat, a mezőgazdasági üzemek nemigen tudnak mit kezdeni a porszénnel. Egyre gyakrabban halljuk: élni kellene a napenergia nyújtotta lehetőségekkel. Itt-ott már próbálkoznak vele. Például a Dercsikal (Jurová) BARÁTSÁG Efsz-ben az idén a lucernát már csak akkor szállították a szárítóüzembe, amikor annak nedvességtartalma 50—> 55 százalékra csökkent a fonynyasztással. Ezáltal a háromnegyed év alatt nem kevesebb, mint hatvankét tonna üzemanyagot és ötvennyolcezer kilowattóra elektromos áramot tudtak megtakarítani. A másik példa: mivel csupán lucernából évente közel kétezer tonna pelletet gyártanak, fontolóra vették a külföldi gyártmányú pellettező (granulátor) kicserélését hazaira. Hogy miért? A csehszlovák gyártmányú pelletező villanymotorjának üzemeltetéséhez óránként 30 kwó villanyáram szükséges. Ha azt vesszük, ez igen számottevő megtakarítást eredményezhetne, annál is inkább, mert csupán 131 nap alatt több mint 3000 tonna terményt szárítottak, az egész évi szárítmány ettől jóval több. A kukorica mesterséges szárításának beszüntetését latolgatják, mivel — amint mondották: — „A takarékoskodás ellenére sem férünk bele a járás által megszabott energia- és üzemanyagfogyasztási keretbe...“ Bizony nem! Mert a vlllanyművekkel kötött, az 1970-es évre szóló szerződés alapján megállapodtak abban, hogy 2,2 millió kwó áramra lesz szükség, s a háromnegyed évre járó kvótát eléggé bőségesen kimerítették. Ettől jóval kedvezőtlenebb a helvezt az autóbenzin fogyasztása terén, mivel a háromnegyedéves fogyasztási tervet több mint ötezer literrel túllépték. Mi mást tehettek volna: máris csökkentették a közös gazdaság személyautóinak számát, s a takarékossági Intézkedések betartását még szigorúbban számonkérik. Ami pedig a tudomány segítségül hívását illeti: a Hodosi (Vydrany) székhelyű DUKLA szövetkezetben már működik kísérletképpen egy napkollektor, az így nyert energiával vizet melegítenek. Továbbá: készül ennek a napkollektornak a tökéletesebb, továbbfejlesztett változata. Ezzel az a cél, hogy olyan napkollektor álljon majd a járás valamennyi mezőgazdasági üzemének rendelkezésre, amely elfogadható hatásfokkal, felügyelet nélkül üzemeltethető. (Folytatás a 2. oldalon) Harcos életút Viliam Šalgovič 60 éves A Szlovák Szocialista Köztársaság államférfiját, Viliam Šalgovič elvtársat, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét köszöntjUk életjubileuma alkalmából. Hatvan esztendővel ezelőtt a kisparaszti családban született fiú kemény életútja, munkássága igazolja, érdemes küzdeni a nép boldogabb életéért, mert felemelő, nemes érzés látni azt a nagy művet, amit a jó irányítás mellett a dolgozók alkottak a szocializmus építése során. Viliam Šalgovič 1919. december 12-én a trnavai járás egyik falujában, Ružindalban született. Az alapiskola elvégzése után nyomdászmesterséget tanult Bratislavában. A baloldali érzelmű veterán nyomdászoktól nemcsak a mesterségbeli tudást szerezte meg, hanem megismerkedett a munkásosztály forradalmi céljaival, s ez véglegesen befolyásolta életútját. Tényleges katonai szolgálatát már a háborús időkben töltötte, s 1942-ben klerikálfasiszta-rendszer sokezer szlovák fiatallal együtt a frontra vezényelte az ezernyi sebtől vérző szovjet nép ellen. Az öntudatos fiatalember azzal a szilárd elhatározással indult a háborúba, hogy amint lehetségessé válik, átszökik a szovjetekhez. A németek által megszállt területen sikerült is kapcsolatba kerülnie az ukrán partizánokkal, és a Ján Nálepka százados vezette antifasiszta csoport tagjaival együtt átállt a szovjet partizánokhoz. Az ukrán partizántörzs kötelékébe tartozó első önálló csehszlovák partizán zászlóalj tagjaként — Ján Nálepka százados volt a parancsnoka — harcolt egészen addig, amíg nem csatlakoztak a Szovjetunióben megalakult 1. Csehszlovák Hadtesthez. V. Šalgovič szovjet földön 1943-ban lett tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Mint tehetséges fiatalembert a szovjet hadsereg rjazonyi tisztképző iskolába küldték, amelynek sikeres elvégzése után politikai tisztként a 3. önálló csehszlovák brigádhoz osztották be, s részt vett a gyűlölt ellenség kiűzéséért folytatott harcban szovjet földön, majd később a hazánk felszabadulásáért vívott ádáz küzdelemben. A felszabadulás után mint politikai tiszt a hadsereg kötelékében tevékenykedett és kivette részét a Csehszlovák Néphadsereg megszervezéséből és azokból a politikai és osztályharcokból, amelyeket a munkásosztály a kommunista párt vezetésevei vívott a reakciós burzsoáziával szemben a Februári Győzelemig. Šalgovič eivtárs a küzdelmes években már tagja volt az SZLKP Központi Bizottságának és képviselője a Nemzetgyűlésnek. 1 . Az igaz szavú kommunista az ötvenes évek elejétől fontos tisztségeket töltött be a politikai és társadalmi életben. Az SZLKP 1962-ben megtartott kongresszusán az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottsága elnökévé választották, majd a CSKP XII. kongreszsusán CSKP KERB alelnökének is. Ezt a funkciót az 1968-as eseményekig töltötte be. 1970-ben a párt legfelsőbb fórumai ugyanezekbe a funkciókba választották vissza. Ezt a fontos pártmunkát töltötte be 1975 júliusáig, amikor az érdemeit méltányolva a Szlovák Szocialista Köztársaság legmagasabb állami funkciójába, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökévé választották. Ezt a magas állami tisztséget gyakorolja a 60. életévébe lépő bátor kommunista, hazafi. Emellett tagja az SZLKP KB Elnökségének, és részt vállal más társadalmi munkában is. Šalgovič elvtárs gazdag, harcos életútját elismerő kitüntetései is igazolják. A nemzeti felszabadító antifasiszta harcban valú részvételéért, a párt és állami tisztségekben kifejtett politikai tevékenységéért többször kitüntették, csehszlovák és szovjet állami és katonai magas érdemrendekkel. A tántortthatatlan kommunista az általa betöltött valamennyi állami és pártfunkcióban a legbonyolultabb időszakban is bizonyította hűségét, odaadását a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség eszméi iránt. Mindig a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit tartotta szem előtt, s őszintén kiállt a Szovjetunióval és a szocialista közösséggel való őszinte együttműködés, barátság mellett. Šalgovič elvtárs azoknak a bátor kommunistáknak a sorába tartozik, akik a fasiszta elnyomás idején hazafiasságukkal kinyilvánították internacionalizmusukat, fegyverrel harcoltak a felszabadító szovjet hadsereg oldalán, és az 1988—69-es válságos időszakban is eltökélten védték a szocializmust hazánkban, szembeszállva az opportunistákkal és a revizionistákkal az ellenforradalom veszélye ellen. Šalgovič elvtárs a magas állami tisztség betöltése és egyéb fontos elfoglaltsága mellett arra is szakít időt, hogy ellátogasson a gyárakba, mezőgazdasági üzemekbe, vagyis a dolgozó nép közé. Közülük származik, szereti a javak termelőitől hallani az őszinte szót, osztozni örömükben, gondjaikban. Ahol tud, segít megoldani a problémákat, s a 60. életévét betöltő, nagy élettapasztalattal rendelkező, munkásból lett országvezető jó tanácsa aranyat ér. Jó példával az élen Idestova három év telt el azóta, hogy három szövetkezet tagsága közös akaratának, több és jobb utáni vágyódásának eredményeként a komáromi (Komárno) járásban új mezőgazdasági nagyüzem alakult — az ógvallai (Hurbanovo) Februári Győzelem Efsz. A gyakorlati példák egész sora bizonyította, hogy az egyesülés nem minden esetben teremtette meg a hőn óhajtott gazdasági fellendülés alapjait. Az említett szövetkezet esetét a jó példák között tartjuk számon. Egyike azoknak az egyesült szövetkezeteknek, amelyek kezdettől fogva töretlen lendülettel haladnak glöre a fejlődés felfelé ívelő útján. A helyi adottságok maximális kihasználására törekvés, a következetes szervezés és üzemirányítás, valamint a szinte határtalan emberi szorgalom a növénytermesztési és állattenyésztési eredmények javulásában tükröződik viszsza. Hogy csak egv példát említsek, ez egyesülést követő két évben a szövetkezet tízmillió koronával növelte a mezőgazdasági nyerstermelés, értékét, s ebből hatmillió koronát az állattenyésztés eredményezett. Az állattenyésztési ágazat fejlesztésére igen nagy gondot fordítottak, ami lehetővé tette számukra, hogy az élvonalbeli gazdaságok közé kerüljenek. Minden évben becsülettel teljesítik termelési és értékesítési kötelezettségeiket, sót még arra is futja az erejükből, hogy a tervezettnél több állattenyésztési terméket adjanak a népgazdaságnak. Nem titok, hogy az idén a szélsőséges időjárás rányomta bélyegét a növénytermesztést feladatok teljesítésére, s ez kedvezőtlenül befolyásolja az állattenyésztési eredményeket is. A fogyasztói piac színvonalas ellátását ennek ellenére is biztosítani kell. Ezért központi rendelkezéssel módosították az 1980. január elsejétől érvényes új felvásárlási árak alkalmazásának alapelvét, hogy a gazdaságokat anyagilag érdekeltté tegyék az állati termékek értékesítési tervfeladatainak túlteljesítésében. Ögyallán járva, megkérdeztük Pótlók János mérnököt, a Februári Győzelem Efsz elnökét, hogyan vélekedik a rendelkezésről és élnek-e a kínálkozó lehetőséggel? — A módosító rendelkezést helyesnek tartom — hangzott a jó nevű szakember válasza —, mert igen félő volt, hogy a kedvezőbb felvásárlási árak, illetve a jövő évi megnövekedett feladatok teljesítése feltételeinek megteremtésére törekvés arra csábítja a gazdaságokat, hogy az állatok továbbtartásával járó költségek ellenére is csak az új évben értékesítsék, amit már az idén eladhatnának. — Mi élünk a kínálkozó lehetőséggel — folytata Pollák mérnök. — Az ország legaszályosabb vidékén gazdálkodunk, s mivel a nagy kiterjedésű öntözőrendszert még csak a közelmúltban kezdték építeni, az idén bizony volt kiesés a növénytermesztésben. Sokat töprengtünk, hogyan pótoljuk a hiányt. A tervezettél jobban sikerült a csemegepaprikánk, kiváló hozamot nyújtott a napraforgó, és egy kaszálás lucernát is meghagytunk magnak. Elsőként gyűjtöttük be a kukoricát, de a gépeket nem állítottuk le: kombájnokat és szállítóeszközt adtunk a Gyulamajori (Dulov Dvor) Állami Gazdaságnak, sőt a kicsépelt kukoricát Is ml szárítottuk meg. Rajtuk is, meg magunkon is segítettünk. Az állattenyésztési ágazat értékesítési feladatait túlteljesítettük. Az egyesült szövetkezet az év elején 1430 tonna hús, ЗД millió liter tej és egymillió naposcsibe értékesítését vette tervbe. Többet és olcsóbban termeltek, mint ahogy eredetileg tervezték így most a közős vezetői bátran ígérhetik, hogy legalább tfz tonna marhahúst, tizenhárom tonna baromfihúst és 200 ezer liter tejet értékesítenek terven felül, ha a népgazdaságnak szüksége lesz rá, még körülbelül húsz tonna sertéshúst is felkínálhatnak anélkül, hogy kétségessé tennék a jövő évi értékesítési feladatok teljesítését. Nos, Így válaszol a társadalmi és a csoportérdekeket rugalmasan összehangoló központi rendelkezésre a feladatait példásan teljesítő szövetkezetek egyike — az ógyallal Februári Győzelem Efsz. Kádek Gábor Ülésezett az SZLKP KB mezőgaztfasáoi bizottsága Az SZLKP KB mezőgazdasági bizottsága a múlt hét csütörtökén tartott ülésén meghallgatta és megvitatta az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának, valamint Erdő- és Vízgazdálkodásügyi Minisztériumának az 1980. évre előirányzott végrehajtási tervét. Értékelte továbbá az erdészeti és mezőgazdasági kombinátok gazdasági helyzetét, termelési eredményeit, valamint azokat az intézkedéseket, amelyeket az említett vállalatok a CSKP KB 13. és az SZLKP KB ezt követő ülésén elfogadott határozatokból eredő feladataik teljesítése céljából tesznek. A bizottság a továbbiakban a levegő tisztaságának védelmével kapcsolatos kongresszusi határozatok teljesítését értékelte. V
