Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-24 / 47. szám
1979. november 24. SZABAD FÖLDMŰVES Szocialista közművelíídésiink meghatározója A CSKP IX. kongresszusa célul tűzte ki a szocialista társadalom felépítését. A »indent felölelő tanácskozáson határozatot hoztak a művelődési élet sokoldalú kibontakoztatására is. A párt legfelsőbb szervének döntése gyors változást hozott a gazdasági élet fellendítésében, de ezzel párhuzamosan a művelődési élet nem haladt előre a kívánt ütemben. A nemzeti bizottságok vajmi keveset törődtek a meglevő művelődési otthonokkal, és újak építésére sem igen került sor. A könyvtárakat sokhelyütt nem nyitották meg, és a meglevők új kötetekkel való feltöltésével sem törődtek létre, és ezekből kevés volt a beruházásos építkezés. Főleg a „Z“-akció keretében valósították meg a művelődési otthonok építését, s ez már bizonyította a nemzeti bizottságok felelőségvállalását. A megfelelő, szépen berendezett művelődési otthon sokat jelent, de nem mindent. A sokoldalú kulturális tevékenység kibontakoztatása átgondolt irányítást, szervezést kíván, amely elsősorban a nemzeti bizottságok feladata. Az új kulturális központok létrehozása nagy lépést jelentett előre a könyvtárak szempontjából is. Részben A nagylégi (Lehnice) művelődési központ homlokzata. kellőképpen. Azokban az években mint a CSEMADOK dolgozója, számtalanszor tapasztaltam, hogy a művelődési élet irányítása a tömegszervezetek kezében van. Ahol volt jól működő társadalmi szervezet, ott törődtek a közművelődéssel, de ez a tevékenység sem volt eléggé átgondolt, a kitűzött célnak megfelelő. A termek, ahol előadásokat tartottak, színdarabokat játszottak, vagy egyéb eseményre jött össze a lakosság, nem voltak kellőképpen fűtve, s így a színvonalas műsort sem tudták élvezni. Így aztán egyre kevesebben vettek részt a kulturális akciókon és a könyvtára szekrényeiről sem vették le a lakatot. megoldódott a népkönyvtárak folyamatos feltöltése, másrészt a művelődési otthonokban helyet kapott a könyvtár is, ahol nemcsak könyveket lehet cserélni, hanem az olvasóteremben folyóiratokat, újságokat Is olvashatnak a látogatók, s a gyakori találkozások során kialakult a klubélet. Nemrégiben a losonci (Luőenecj A szakosítás már nem újdonság a könyvtárakban. A szép-, a politikai szak-, a gyermekirodalom csoportosítása jelentősen elősegíti a választási lehetőséget. A nagyobb könyvtárakban a munkaerők is a szakosítás alapján tevékenykednek, s így sokkal elmélyültebb tanácsokat tudnak adni a saját területükön. A könyvtárak irányítása háromlépcsős rendszerű, vagyis központilag a Matica Slovenská irányítja a könyvtárakat a kerületi és járási szerveken keresztül. A művelődési minisztérium szervei nemcsak tanácsadók, irányítók, hanem törődnek a könyvtárosok továbbképzésével is. Az utóbbi években az iskolázásokat a részlegvezetők részére központi szinten végzik. De a könyvtárakban levő hivatásos vagy önkéntes dolgozók számára is rendeznek a kerületek vagy járások tanfolyamokat. A könyvtárakban — ezt bárki megállapíthatja ezekben a napokban is — a kiállítások százait rendezik. Ezek a kiállítások sokat jelentenek a könyvpropaganda szempontjából és sok új könyvet is eladnak. Nem véletlen tehát, hogy napjainkban a könyvtáraknak közel 900 ezer rendszeres olvasója több mint 22 millió kötetet kölcsönöz évente. Ezek a számok csak a népkönyvtárakból vannak. Nincs pontos felmérés, menynyi könyvet olvasnak az Iskolákban, üzemekben, mennyit kölcsönöznek a központi könyvtárakból. A könyvtárakban sincs azért minden rendben. Nem mindenütt egyforma a törődés, a helyi nemzeti bizottságok egyes helyeken nem törődnek a könyvtárak feltöltésével. Igaz, legtöbb helyen be tudják bizonyítani, hogy a hatodik ötéves tervben vállalt kötelezettségeiket pénzbelileg teljesítették. De köztudott, azóta emelkedett a könyvek ára, ez azt jelenti, hogy a tervezettnél kevesebbet tudnak vásárolni. Vannak nemzeti bizottságok, ahol ebbe belenyugszanak és a kisujjukat sem mozdítják meg, hogy más forrásokból elősegítsék a könyvállomány bővítését. Szerencsére sok helyen a könyvszerető vezetők találnak lehetőséget a szellemi termék vásárlására. Tudják, hogy sok olyan új irodalmi érték lát napvilágot, amelyet feltétlenül szükséges megvásárolni a köz javára. Mindenki által megállapítható tény, hogy a szocialista közművelődés, a néhány kritikus év ellenére is, fellendült. Nincs szándékomban a hivatásos és műkedvelő együttesek tevékenységét szám szerint felsorolni. De azt érdemes megemlíteni, hogy az új kulturális létesítmények lehetővé tették a hivatásos együttesek rendszeres szereplését is, amely nagy jelentőségű a falvak kulturális életében. Sokhelyütt megvan a lehetőség, hogy a leg-MÖZES LAJOS: A Palotai úti domb tetejéről akár a Dunáig is elláthattunk, ha a szél elkotorta a gyártelepek füstjét a földszintes, vaksi házak fölül. Aznap azonban szélcsend volt, a Telep kéményeiből egyenesen szállt felfelé a füst. Nyugalmas, moccanatlan szélcsend, mint egy régen látott filmben, amely az állandóság és a biztonság érzésével tölthette volna el az embert. Mi, a telepi srácok a dombtetőn lldogáltunk, jól suhanó szánkóinkkal babrálva éppen, amikor a tripoliszi galeri feltűnt a futárét felől vezető úton. Legalább hatvanon voltak, kicsik-nagyok vegyesen. Felismertem köztük Fikást, az osztálytársamat, és a galeri legerősebbjét, Kiscinót, aki a menet élén haladt. A tripolisziak mindig úgy vonultak át a telepünkön, hogy semmit sem tehettünk ellenük. Mindig többen voltak, és nem vesztegették az idejüket fölös magyarázkodásra, ha éppen verekedni támadt kedvük. Örültünk, ha időben kitérhettünk előlük. Télidőben még a teherautósofőrök is elkerülték a dombot, mert ott szánkózott a környék fiatalsága. Nem volt különösebben meredek domb, de aki ügyesebb volt, az egy iramodással eljutott a kocsmáig. Azon túl már nem, mert ott felszórták vörös salakkaí az utat. Versenyezni készültünk, ki az, aki egy iramodással &jut odáig, de amikor a galeri feltűnt, mégsem indultunk el. Egy iskolába jártunk a tripolisziakkal, mégis ritkán barátkoztunk. Nekünk rendesebb ruhánk volt, vigyázni kellett rá. lobban tanultunk, mert megkövetelték tölünk, hogy legalább ne bukjunk meg év végén. Ugyan nem maradhattunk ki este tízig csavarogni, de csak hírből ismertük, mi az: tizen lakni egy szobában. A kocsma felől két húsz év körüli párocska közeledett. Talán ittak is valamit, jókedvük lehetett. A lányok elöl jöttek, egymásba karolva, a fiúk utánuk ballagtak. Jól öltözöttek voltak. A fiúk kucsmát, bőrkesztyűt viseltek. Szürkült. Nem láthattam jól az arcukat, de nem lehettek környékbeliek. Egyenesen szembe mentek a galerival, mintha nem kerülhetnének egy kicsit, hogy ne essen bajuk. Akkoriban éreztem először, milyen nagy előny az, ha valaki ismerős■. Hazafelé tartottam éppen az iskolából, amikor hátulról orvul letalpalták a táskámat. Megfordultam, de legalább tízen voltak. Felismertem köztük a Ragájit, a Fikás haverját. Mielőtt bármi történhetett volna, közbeszólt: hagyjátok, ismerem. Hagytak, pedig meg is verhettek volna, annyira távoli ismerős voltam csak. Nekünk, telepieknek voltak szabályaink, egy embernek egy a párja, meg hasonlóak, és ha nem volt rá okunk, nem kerestük az alkalmat a verekedésre A galeri és a két pár félúton találkozott, a kocsma és a domb közötti nyílt téren, ahol jó időben focizni szoktunk. A kicsik már egészen elöl voltak, megszimatolták a zsákmányt. Körültáncoiták a két lányt, előre elkészített hógolyóikat fenyegetően 16- bálva. Rongyos, felnőttektől levetett télikabátok lobogtak a körtánc lendületében. Mi sohasem csináltunk ilyet. Ha egy lány fiúval volt, nem dobáltuk meg őket, akármilyen vézna is volt a fiú. De a tripolisziak direkt erre utaztak. Nem azért, hogy elszedjék, és magukkal vigyék a lányt, hanem csak balhéból, hogy az erejüket fitogtassák. A lányok összebújva álltak a kör közepén, féltek. A srácok igyekeztek hozzájuk eljutni, de már nem sikerülhetett. Megtehették volna, hogy pár apróbb ütéssel, rúgással segítenek magukon, de ők bíztak az erejükben bőrkesztyűikben, és a „ha én nem, akkor engem sem“ ingatag védelmében. Hógolyóikat fenyegetően lóbálva keringtek a lányok körül, közben rettenetes fintorokat vágtak, ijesztgették a lányokat, mintha most akarnák közelről, erőből megdobni őket a ke"ményre gyúrt hóval. Л két srác pedig lökdösődött a körön kívül állókkal, de nem juthattak már a lányok közelébe, mert szembe kerültek a galeri erősebbjeivel. Most már láthatták volna a kikerülhetetlen verekedést. Eles füttyre a kicsik elkezdték dobálni a lányokat. Közelről, előlröl-hátulról, ahonnan érték. Egyesek közelebb húzódtak, felkészültek a mosdatásra. A hógolyózás, télidőben, nagy népi játék. De itt a srácok is láthatták, többről van szó. Szép egyenes űr keletkezett előttük a Kiscinóig, aki kihívóan nézte őket. A lányok sikoltoztak. Semmiképpen nem szabadulhattak a hógolyó-záporból, mert a kicsik mindig eléjük kerültek, bármerre indultak el. A magasabb, kucsmás srác volt a vagányabb, elindult Kiscinó felé. Egy percre a mosdatás, dobálás is megállt. A dombon lefelé csúszkálók is megálltak, a helyükön is maradtak végig. A Kiscinó mellé lépett Kancsi, a második legerősebb, úgy várták be az érkezőket. De nem volt igazi verekedés. Annyian, voltak a két srác körül, hogy senki nem gondolhatta, hogy ebből lehet más, mint hogy jól megvenik őket. Az alacsonyabb srác kicsit elmaradt, talán azért, hogy a hátát fedezze a másiknak. Élesen sípolt egy tehervonat, akkor érhetett Angyalföld és Újpest határára, a rendező pályaudvarra. A magasabb srác szép, szabályos boksztartásban közeledett a Kiscinó felé. Ruganyoson, frissen mozgott. Elgondoltam, ha ketten lennének a téren, talán még esélye is lenne a győzelemre. Hiszen legalább húszéves, a Kiscinó pedig most járta ki a nyolcat, mint a Kancsi is. Igaz, hogy buktak párszor, de az ilyesmi akkor is sokat számit. A lányok, hogy nem dobálták őket, szaladni kezdtek a Telep felé. De azonnal utolérték, elgáncsolták őket. Mindketten a hóra zuhantak. Rájuk ültek, úgy tömték a havat a nyakukba, dörzsölték az arcukat, kiabálva, nevetgélve, lökdösődve, mert mindenki hozzájuk akart férni, de egymást akadályozták. Erre már a magasabb srác sem várhatott tovább. Ijesztett és ütött. A Kiscinó kitért előle, de csak játékból telte. Izmos, fekete, alacsony srác volt. Az erőgépek biztonságával mozgott. Kitért a srác elöl, csalogatta maga után. Az nem tudhatta, hogy ilyenkor senkt nem ütheti meg hátulról, ez törvény, nem tudhatta, és ezért bizonytalanul mozgott.A másik srác csak fedezte öt. A Kancsi oldalt került, és ijesztgette. Egy könnyű ütéstől leesett a srác kucsmája, egy pillanatra egészen közel kerültek egymáshoz, mindketten gyomorra üthettek. A Kiscinó ugrott először hátra, majd egy hirtelen lendülettel leütötte a srácot. Jobbegyenes volt. A srác a hóra került, nem mozdult. A Kiscinó elfordult, a mosdató kissrácokat nézte elmerülted. A másikkal a Kancsi, és még páran játszottak, mert látták rajta, hogy fél. Nem ütötték erősen, csak kűrbeállták, és ahogy kézrejött. Amikor lehuppant a hóra, nem is foglalkoztak vele többet. Futottak a lányokhoz, akik bukdácsolva menekültek a tömegben, elelesve, de mindig tovább haladva azért. Néhány felnőtt állt az úton, de nem szóltak bele. A felnőttek egyébként sem szóltak bele semmibe, csak néhanéha az öregasszonyok. Talán mert őket senki nem bánthatta, valahogy úgy alakult. Éles füttyszóra a galeri kisebbjei békén hagyták a lányokat, akik szabadon futhattak tovább. A két srác is feltápászkodott, de a helyükön maradtak, és mintha nem is- lenne fontosabb dolguk, egymásról verték le a havat. A galeri továbbment a kocsma és a Tripolisz felé. Elől haladtak a nagyok, komolyan, méltóságteljesen, utánuk szaladtak a kicsik, kurta lábaikat sebesen kapkodva, egymást hógolyózva, rendetlenül hullámzó tömegben. Hogy elvonultak, mi is nekiindulhattunk, jól suhanó szánkóinkkal, élvezni a hagyományos lejeié száguldás örömét, Munkásmozgalmunk egyik egyénisége 1 helyzetet: X у jellemezte az kiváló akkori úgy érzem, mi nem kulturális forradalmat csinálunk, hanem nyomorba döntjük a közművelődést“. Valójában hiába tettek meg az egyes szervezetekben mindent a művelődés fellendüléséért. Ez édes kevés volt a dolgozók sokoldalú politikaiesztétikai neveléséhez. A marxista-leninista tételek igazsága abban rejlik, hogy bár elsődlegesnek tartják a gazdasági fejlődést, de azt dialektikus összhangban képzelik el az ideológiai fejlődéssel, amely jelentősen előmozdíthatja vagy kerékkötője lehet a gyorsütemű gazdaság! előrehaladásnak. A leirt gondolatok jutottak eszembe, amikor egy meghívót nézegettem: Ezelőtt két évtizeddel hagyta jóvá a Nemzetgyűlés a népműveléssel és a könyvtárakkal kapcsolatos törvényt. Húsz küzdelmes év telt el azóta, és manapság a fejlett szocialista társadalmat építjük, amely még több feladatot ró a közművelődésre, az ideológiai nevelésre. A minap a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának vezető dolgozóival beszélgettünk a két évtizeddel ezelőtt Jóváhagyott törvény eredményeiről és arról Is, mik fékezik a további előrehaladást. A két törvény, amely lényegében összefügg, az elmúlt évtizedekben jelentős változást hozott a művelődési életben, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Az ötvenes években és esetenként még most is, — több figyelmet szenteltek a kultúra létrehozására, mint terjesztésére. Emellett elhanyagolták a klasszikus művek, értékek publikálását, s nem népszerűsítették kellőképpen haladó hagyományainkat, sőt követ dobtak olyan művekre, amelyeknek nagy értéke van a művelődés szempontjából. A közművelődési törvény létrejötte óta a Szlovák Szocialista Köztársaságban ötven-hatvan kultúrházat építettek fel vagy adaptáltak évente. Népmüvelödési központokat hoztak A könyvek jó propagálása is serkentőleg hat a vásárlókra. városi könyvtárban egy sereg fiatallal találkoztam, akik a könyvtárban olvassák el a sajtótermékeket, és érthetően (jelenleg a Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapja jegyében megrendezett) beszélgetéseken, irodalmi vitákon, irő-olvasőtalálkozókon is rendszeresen részt vesznek. De így van ez másutt is, és ez egyben azt jelenti, hogy egyre nagyobb a könyvek iránti érdeklődés. Az SZSZK-ban 2974 könyvtárt tartanak nyilván. Az utóbbi időben ez új városnegyedekben és aprófalvakban 367 kihelyezett könyvkölcsönzőt Is létesítettek. Ez lehetővé teszi, hogy a dolgozók a lakóhelyük közelében cserélhetnek könyvet. A kihelyezett könyvtárakban vagy az ott lévő kul turális helyiségekben, iskolákban rendszeresek a könyvkiállitások és egyéb akciók. Annak ellenére, hogy a könyvtárak i ellátottsága még napjainkban sem' mindenütt kielégítő, s kissé rendszer télén, mégis óriási előrelépést jelentett az elmúlt két évtizedben. Ez annak is köszönhető, hogy nemcsak a járási, városi könyvtárakban vannak hivatásos dolgozók, hanem a központi községek jelentős részében is. A könyvtárak rendszeres nyitvatartása, a tanácsadás, könyvismertetők, szerzői estek sezrvezése, vetélkedők rendezése, elősegítette, hogy az olvasók tábora megsokszorozódjék. igényesebb drámával, zenei művekkel a falvainkon is fellépjenek és ezáltal komoly hatást gyakoroljanak a lakosság ideológiai fejlődésére. Azt hiszem a művészeti ágak, akármilyen szinten művelik is, jelentősek a nevelésben. Ezért a legnagyobb elismerés azoké, akik az ügy iránti szerétéiből tevékenykednek. Sokezer kulturális dolgozó van, akik nem ismernek fáradságot, és minden ellenszolgáltatás nélkül végzik nem éppen há; lás feladatukat. TÖTH DEZSŐ Őszutói hangulaikép. Fotó; =tt-=
