Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-24 / 47. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. november 24. A szövetkezet vezetőségének szívügye a sportélet fejlesztése Hódosban (Vydrany) a község központja nincs éppen a falu szivében. Mégis a centrumot jelenti, mert ott van az efsz székháza, a helyi nemzeti bizottság, a szövetkezet konyhája, étterme, a kulturális igényeket szolgáló, szépen berendezett klub, és az épület mögött a késő őszszel is zöldgyepes pálya, a magasba törő fákkal körülkerített sportlétesítmény. S mindez főleg az efsz jóvoltából. A szövetkezet jelentős összeget fordított a dolgozók érdekeit szolgáló létesítményekre. Nem mindenütt természetes, hogy a közös irányítói az épület-komplexum üzemeltetésével is törődnek, és hivatásos dolgozó irányítja a klub' munkáját, sőt még a sporttevékenység szervezése és jórészt az anyagi ellátása is a szövetkezet berkeiben történik. Kiss Zoltán, Karácsonyi Miklós, Rácz Zoltán és mások mindent megtesznek, hogy kibontakozzon a sportélet, s méltó legyen a Dukla Efsz nevéhez. Kiss Zoltán kissé restelkedve mesél a múltról. ■— Nem nagy a falunk — alig 1400 lakosa van — de azért mégsem volt rendjén, hogy labdarúgóink bizonyos időszakban a járási bajnokság III. osztályában is változóan szerepeltek. Később mégiscsak sikerült felkerülni a II. osztályba, majd ezt követően a kerületi bajnokság déli csoportjába. Nagy volt az öröm, hogy felkerültünk a „B“ osztályba, de aztán majdnem üröm lett belőle. Az elmúlt labdarúgó évadban a kiesés réme fenyegette csapatunkat. A szervezet évzáró gyűlésén alaposan átrágtuk a helyzetet, felszínre kerültek a hibák, akkor úgy határoztunk, hogy szorosabbra fogjuk a gyeplőt. Személyesen meglátogattuk a játékosokat, elbeszélgettünk velük a hogyantovábbról. A négyszemközti viták eredményesnek mutatkoztak, és a játékosok közül is sokan beismerték hibáikat. Valójában a futballisták jelentős része a szövetkezet dolgozója, és mi semmi akadályt nem gördítünk az elé, hogy a fiúk rendszeresen vegyenek részt az edzéseken. Akik másutt dolgoznak, tanulnak, azoknak is megvan a lehetőségük az edzésen való részvételre. A mi osztályunkban a kétszeres, alapos edzés elengedhetetlen. Ezt a fiúk Is belátják, s már a nyáron komolyan készültek a bajnoki idényre. Az eredmény nem maradt el, s valójában végigvezettük a mezőnyt, és most három pont előnynyel, impozáns gólaránnyal állunk az élen. Szóval meglátszik az edző, a lelkes szervezők munkájának, valamint a fiúk szorgalmának, lelkesedésének az eredménye. — Van több labdarúgócsapata is a szakosztálynak? — érdeklődtem a ve‘zetőtől. — Természetesen, — válaszolt Rácz Zoltán. Az ifjúsági csapatunk szintén a kerületi bajnokságban játszik, a kisdiákjaink pedig |árási szinten vetélkednek. A fiatalok nevelése elengedhetetlenül szükséges. Ha akarjuk, hogy a „nagycsapatban“ legyen egy huszas keretünk, akkor még többet kell törődni az utánpótlással, a saját nevelésű játékosokkal. A város peremén élünk, és a kiváló játékosokat könnyen elszipantják tőlünk. Dunaszerdahely (Dunajská Streda) a divízióban szerepel, méghozzá sikeresen, szintén éllavos az őszi idényben. Különben mezőgazdasági szempontból a járás székhelye is hozzánk tartozik, és mi is büszkék vagyunk rá, hogy kiválóan szerepelnek. Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy jórészt a mezőgazdasági üzemék törődése során lendül fel a sportélet a járásban, és több falusi labdarúgócsapat játszik a kerületi bajnokság A és В csoportjában, sőt más sportágakban Is kiválóan szerepelnek. . — Hódosban is tevékenykednek más sportágakban? — Nincs mivel dicsekednünk. Az asztaliteniszcsapatunk szerepel még a járási bajnokságban. Sokan érdeklődnek a kulturált sportág iránt, és van is módjuk hol játszani. Az asztalok jó minőségűek, és minden igénynek megfelelnek. Különben az asztalitenisz a labdarúgók évi felkészültsége Patasi Ilonka élretör, és megnyeri a futóversenyt. szempontjából is jelentős, hiszen a játékos sport erősíti a lábizmokat és rendszeres testmozgást igényel. — Egyéb szakosztály nem tevékenykedik a sportszervezetben? — Sajnos nem. Az utóbbi időben a női nem kezd érdeklődni a kézilabda iránt. Azt hiszem, már időszerű lenne a kézilabdacsapat megszervezése. Jó példa van a járásban. Többek között a nyárasdi (Topol’níky) lányok országos élvonalban küzdenek a bajnoki pontokért. Valóban többet kell tenni, hogy a 140 tagunk, és a falu lakosságának jelentős része aktívan sportoljon. Igaz, időnként rendezünk sportnapokat, elősegítjük a honvédelmi' versenyek sikerét, de azért még többet is tehetnénk a tömegsport fellendítéséért. Nálunk a falu gazdasági ereje, a szövetkezet anyagiakkal is hozzájárul a társult szövetkezetben levő sportszervezet tevékenységéhez, de a szövetkezet sportszerető dolgozói sem ismernek fáradságot, és hasonlóan, mint az efsz központi falujában igyekeznek edzett, fizikailag jól felkészült fiatalokat nevelni. NoШШ a fala apraíB-nagvia A szövetkezet megalakulásának 30. évfordulójáról mindenütt ünnepélyes keretek közt emlékeztek meg. A jelentős évforduló tiszteletére annakidején az albári (Dolný Bar) szövetkezetben sport- és honvédelmi vetélkedőt Is szerveztek. Labdarúgásban az öregfiúk és az aktfv focisták mérték össze erejüket. Valójában a honvédelmi vetélkedő volt ,a jelentősebb. Futásban mind a nők, mind a férfiak szép számban vettek részt. A nők közül Patasi Ilonka, a szövetkezet könyvelője futott be elsőként a célba. Gránátdobásban az efsz-elnök fia, Bogyai Alfréd lett az első, de részt vettek a nemes vetélkedőn az idősebbek is, Almási Béla, a közös üzemgazdásza és Tóth Rudolf, a hnb elnöke is lehasalt a puska mögé, s célba találtak. Az állattenyésztés és a növénytermesztés dolgozói kötélhúzásban mérték össze erejüket. Kellemes, jó szórakozást nyújtó vetélkedőt rendeztek a jelentős évforduló alkalmából, s a szövetkezet dolgozói igazolták, hogy nemcsak munkaidőben állnak helyt, hanem a sport- és honvédelmi vetélkedőn Is. —tt— A CSSZBSZ Galántai Járási Bizott** sága még a barátsági hónap megkezdése előtt megtárgyalta és jóváhagyta azokat a javaslatokat és elképzeléseket, melyek nélkülözhetetlenek a jeles akció megrendezésénél. A plénum ülésén — merítve a múlt tapasztalataiból — építő jellegű javaslatok hangzottak el annak érdekében, hogy a barátsági hónap mind ideológiai, mind kulturális szempontból teljesítse küldetését. A járási bizottság évente kétszer kiadott szövetségi híradójában ötleteket, tanácsokat adott a helyi csoportok vezetői számára, s gondoskodott a színvonalas propagandáról is. Mint ismeretes, mezőgazdasági üzemeinkben nagy taglétszámú alapszervezetek léteznek. Ezeknek a szervezeteknek a járási bizottsággal való együttműködéséről, általános tevékenységéről, a barátsági hónapra való felkészüléséről ŠIDLIKOVA ALŽBETA, a járási bizottság politikai dolgozója így nyilatkozott: — Ha a mezőgazdasági vállalatokban működő alapszervezetek munkájáról szólok, elöljáróban le kell szögeznem: A járás szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban eszmei és szervezési szempontból példamutató alapszervezeteink vannak. Ez részben annak is köszönhető, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetősége — szinte minden községben — hatékonyan támogatja alapszervezteink kezdeményezését és a rendezvényekkel járó szervező munkából is kiveszi részét. A csoportok munkáját, a barátsági hónapra való alapos felkészülést, a tervezett rendezvények színvonalas lebonyolítása igazolja. Természetesen ezek a dicsérő szavak nem jelentik azt, a gazdaságok üzemi szervezeteinek munkájában már nincsenek tartalékok. Véleményem szerint nagyon hálás és helyénvaló lenne, ha a szövetkezetekben működő alapszervezetek többet törődnének az orosz nyelvtanfolyamokkal, s ha minden községben napirendre tűznék a tanfolyam megszervezését. A téli hónapokban lenne mód az orosz nyelv tanulására. A járási bizottság és jómagam is meg vagyok győződve arról, hogy a dolgozók jelentkeznének a tanfolyamra. XXX A járás legjobban működő alapszervezetei közé tartozik a diószegi (Sládkovičovo) Csehszlovák—Szovjet Barátság Magnemesítő Állami Gazdaságban működő alapszervezet, amely a Rendezvények a barátság hónapjában barátsági hónapban nagyon sok figyelemreméltó rendezvényt szervezett. Tagságának küldöttsége helyben és a környékbeli községekben megkoszorúzta a szabadságunkért folyó harcban elesett szovjet katonák emlékművét. Ez a szervezet több előadást rendezett a Szovjetunió múltjáról és jelenéről, népszerűsítette a szovjet emberek hazafias helytállását és a szovjet békepolitikát, a szovjet emberek életét, a kommunista társadalom építésében elért eredményeit fényképkiállítással is propagálja. A rendezvények közül említést érdemel még a V. I. Lenin életéről és munkásságáról rendezett ismeretgazdagító vetélkedő. A barátsági hónap záróaktusaként sor kerül egy bensőséges, kedves rendezvényre: az állami gazdaság egy 33 tagú szovjet küldöttséget fogad. A tagok eszmecserét folytatnak majd a szovjet vendégekkel a mezőgazdasági termelésről. A Barátság nevet viselő vágsellyel (Šaľa) szövetkezet alapszervezete sem tétlenkedik. Egy érdekesnek ígérkező rendezvénnyel lepi meg dolgozóit: a Slovenská kniha nemzeti vállalattal karöltve minden részlegén megrendezi a szovjet könyvek kiállítását, melyet könyvvásárral kapcsol egybe. Persze, előadásokat is rendez, melyekből érdekes és hasznos ismereteket gyűjthetnek a szervezet tagjai a Szovjetunióról és a szovjet emberek életmódjáról. A csehszlovák—szovjet barátsági hónapra iól felkészültek a „Barátság Élete“ című lap szerkesztői is, akik az üzemi újságban ismeretterjesztő írásokat közölnek a Szovjetunióról, és propagálják az alapszervezet rendezvényeit. A barátsági hónap alkalmából vetített filmek egyike felett a szövetkezet védnökséget vállalt, s azt a filmet a szövetkezet minden dolgozója megtekinti. Kalita Gábor A tanulóifjúság színvonalas fellépésekkel, rendezvényekkel gazdagítja a barátsági hónap műsorát. A szerző felvétele Bemutatkozott Spanner Edit festőművész A Csallóközi Múzeum látogatói SPANNER EDIT festőművész lírai szépségű alkotásaival ismerkedhetnek meg a múzeum kiállítási termeiben, A családi szeretet érzése árad műveiből, melyeknek központi témája a nő ábrázolása. Számtalan változatban mutaja be a nőt, de mindig kedvesen, sok szeretettel és elmélyült művészi erővel. Női alakjai közül legmegkapóbbak, legkedvesebbek és legkifejezőbbek a családanyaként megmintázottak. A családi élet mozzanatait ábrázoló vásznain a központi szerep természetesen az anyának jut éppen úgy, mint a valóságban, ahol szintén az anya vállárrá nehezedik a családi gondok döntő többsége. „Az anya ünneplése“ alkotása 1949-ben készült és csodálatos erővel fejezi ki az anyai gondoskodó szeretet érzését, amely a természet minden élőlényénél megfigyelhető. Igazi tisztelgés ez a legtöbb áldozatot vállaló hivatás — az ANYASÄG előtt. Nagyon kedves és megható, amikor az anyát körülvevő négy gyermek közül a legidősebb, az öntudatosodó fiú, rózsát nyújt anyjának a gyermeki szeretet és tiszteletadás jelképeként. „A legerősebb kötelék“ festményén az anya és apa nyakát piros szalaggal játékosan összekötő kisgyermeki kéz igazi, élő, elválaszthatatlan köteléket jelent. A két életből fakadó, a két élet folytonosságát jelző kötelék a gyermek — valóban a legerősebb összekötő, kapcsot jelenti minden család életében. Fiatal női alakjainak — a líra! szépség mellett — jellegzetessége és sajátossága a ‘kéz megmintázása. A hófehér kezek, keskeny tenyerek és hosszú *újjak a női gyengédségre utalnak, mint pl. a „Hölgy, Idő, Problémák“ stb. vásznain. Portréi mellett témaméglátásról tanúskodnak kisméretű, miniatűr alkotásai, amelyeken a mindennapi életből ellesett egyszerű mozzanatokat örökíti meg művészi erővel. Nagyszerűen megfigyelhetjük ezt pl. a „Konzerv“ című képén, ahol a kis asztalon a sötét háttérből plasztikusan emelkednek ki a vöröslő halak a félig nyitott konvervdobozból. Kötélhúzásban a nüvtn.y mimesziók győztek. Az öregember, mint mindig, most is ott állt a pályaudvari hirdetőtábla előtt. Mellette középkorú jérfi böngészte a hirdetéseket. — Bocsánatot kérek, tisztelt uram — mondta neki félénken. — Külön bejáratú szobát ajánlanék. Szinte semmiért ... A jérfi végigmérte az öreget. Arca és szakálla piszkos volt. Remegő kezében gyűrt kalapját szorongatta. A férfi megcsóválta a fejét, aztán ezt mondta: — Nincs szükségem szobára. Az öregember elfordult. Maga elé meredt. Amióta felesége magára hagyta, rendszeresen látni a hirdetőtáblánál. Nemrég valahogy sikerült kiadnia az oly sokszor és sokaknak kínált szobát. Valami házaspárféle költözött hozzá. Nem szerettek fizetni. Pár hónap után aztán ők is'leléptek. Reményeit ismét csak a hirdetőtáblák 'körül vélte megtalálni. Amíg a felesége élt, egyszerűbb volt. Az asszony varrogatott, olcsón és talán szépen is. Megéltek. Api a váratlan haláleset után megváltdzott minden. Azt tanácsolták- neki, költözzék az öregek otthonába. Hagyja abba a munkát. S bár az öregember nem akart ráállni, másnap egy másik nyugdíjast állítottak a helyére. Üjra kérték, foglalja el helyét az otthonban. Hosszas unszolásra végül belgeyye-A kiállított müvek hűen mutatják be azt a fejlődést és változást, amelyen Spanner Edit művészete az utóbbi években átment. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy e változás — a gazdagabb színárnyalatok használata — a művek javára szolgált. A nézőnek valóban nagy élményt jelent e sok szép, lírai kecsességgel megmintázott portrék közötti időtöltés. Spanner Edit kiállított alkotásaiból a gyengé'dség, tapintat, szépség, szeretet és megértés sugárzik, felénk, vagyis csupa oly tulajdonság, amelyekkel felgyorsult tempójú életünkben sajnos egyre ritkábban találkozhatunk. Ezért érdemes e művekkel közelebbről is óiegismerkednünk. Mag Gyula zett. összecsomagolt. Elindult. Otközben azonban meggondolta magát, és visszafordult. Mindenáron ki akarta adni a szobát. Megél! — gondolta. A kevéske nyugdíj, meg amit a szobáért kap, elég lesz hozzá. Remélte, talál majd valami rendesebb emberpárt, akik hajlandók lesznek vele egy fedél alatt élni, megosztani közösségüket. Ám nem akadtak újabb szobaigénylők. Volt, akinek távol esett a munkahelyétől. Volt, aki szűknek, piszkosnak, lakhatatlannak ítélte. Mások meg, látva az öregembert, meg se nézték az általa kínált szobát. Most, hogy ott állt a járdán, a hirdetőtábla előtt, gondolataival és szomorúságával, észre sem vette, hogy minduntalan fel akarják lökni. Nem bosszankodott, de nem tágított. Elhatározta, nem adja fel. Nekitámadt a legelső közeledő párnak. Szája kinyílt, arca érthetetlenül, furcsán görcsbe rándult. — Vigyázz! — sikolt ott halkan, arcán rémülettel a nő. — Ez részegI A férfi, akit a nő el akart cibálni, visszanézett. — Várj, szivem — mondta. — Ez nem részeg. Mindjárt összeesik. Az öregember néhányszor megpördtilt maga körül, aztán elvágódott. Arcra bukva feküdt a járdán. Senkt sem tudta, mi történt. Igazából nem is érdekelt ez senkit. Egy vénembert láttak, egy mozdulatlan öregembert, aki talán jól leitta magát.' A mentő azért megérkezett. Szirénájától nem dőllek össze a környező házak... Osztojkán Béla
