Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-17 / 46. szám

A húsnvulak vitaminszükséglete A termelés növelése érdeké­ben a genetikusok egyre na­gyobb termelöképosségü fajtá­kat tenyésztenek ki. Természe­tes, hogy ezek nagyobb igénye­ket támasztanak a takarmányok tápláló- és hatóanyagai iránt. A húsnyulaktól gyorsabb súly­gyarapodást, jobb takarmányér­tékesítést és kedvezőbb vágási eredményeket kívánnak meg. Világszerte törekednek ezért arra, hogy az intenzív húsnyúl­­fajták vitaminszükségletét meg­ismerjék. Ez a vizsgálódási te­rület egészen rövid múltra to­kinthet vissza, hiszen a legtöbb országban a nyulakat napjaink­ban is vegyes, tehát eléggé ter­mészetszerű takarmányozásban részesítik, s így a vitaminhiány ritkábban fordul elő. A teljesen tápokra alapozott takarmányozás azonban ezt a helyzetet gyökeresen megvál­toztatta. Tanulmányunk célja a rendel­kezésre álló, nem túlságosan bőséges irodalmi anyag össze­foglalása, különös tekintettel arra, hogy a nyúltápok tartal­mazta vitaminszintek milyen mértékben fedezik a megállapí­tott igényeket. A hásnyulak takarmányozás; során leggyakrabban az A, D é E vitaminok hiánya okoz gon dot, de kimutatták már a K é В csoportbeli vitaminok hiánya ból eredő rendellensségeket is Az egyes vitaminokkal kapcso latos irodalmi anyagot ebben p fontossági sorrendben csoport» sítottuk. A-VITAMIN Az А-vitamin hiánya a ház nyulakban ugyanolyan tünete két idéz elő, mint más háziálla­tokban. Elsősorban a szaporo­dásban és a fiatalkori növeke­désben mutattak ki A-vitamin hiány keltette rendellenességet. Scheelje és munkatársai szerint a karotinhiányos takarmányo­zás következtében magzat-fel­szívódás, a libidó megszűnése, a született fiókák számának és az alomsúlynak a csökkenése, vagyis a magzatuk vyenge fej­lődése észlelhető. Bizonyos, hogy a tenyészanyák hiányos A-vitaminellátása esetén a szo­­pósnyulak életképessége csök­ken, felléphet vízfejűség és más fejlődési rendellenesség is. A vitaminhiány gyakran a szem, a tüdő és a légutak hurutos, gennyes gyulladásában mutat­kozik meg, de kimutatták a hü­vely falának gyulladását, ami az A-vitamin „hámvédő“ szere­pének ismertében jól érthető. Az A-vitamin hiányának hatá­sait jól szemlélteti Payne és munkatársainak vizsgálatsoro­zata. Választott új-zélandi hús­­nyulakat (4 hetes kortól 24 hé­ten keresztül), továbbá tenyész­­anyákat és tenyészbakokat ta­­karmányoztak nlvan keverékek­kel, amelyekben testsúly-kilo­grammonként és naponta 0, 3, 6 és 12 mikrogrannn A-vitamint adagoltak. A növendéknyutakban a vita­minhiányok az ötödik hét után kezdtek jelentkezni, amikor a máj A-vitamin tartaléka kime­rült. Azok a csoportok, amelyek 0 és 3 mikrogramm A-vitamint kaptak, csököttek maradtak. Csökkent a takarmányfogyasz­tás, ami a súlygyarapodást gá­tolta. A kísérlet 17. hete után a vitaminhiány már elhullás­ban is megnyilvánult. A kísér­let utolsó szakaszában hasme nés, nagyfokú lesoványodás, légzési zavarok és a szemgyul­ladás mutatkozott. Payne és munkatársai úgy találták, hogy az intenzív Itúsfajta növendék­­nyulak A-vitaminszükséglcto na­pi 8 mikrogramm ts-kg-ra te­hető. Ugyanezek a szerzők tenyész­­bakukkal végzett kísérleteikben megállapították, hogy a 0 és 3 mikrogramm A-vitamin-szinte­­ken az ondó kimutathatóan gyengébb minőségű volt. Magas szinteken nőtt az életképes on­dósejtek száma és az ondó tér­fogata. A tenyészanyákkal vég­zett kísérletek szerint a U és 3 mikrogramm A vitaminban ré­szesült egyedek gyengébb fo­­gamzási eredményeket adtak. Emellett több volt az elhullás, annyira, hogy a 12 és G mikro­gramm A-vitamint fogyasztó anyák Ivadékai csak 59, illetve 15 százalékban érték meg a kéthetes kort. Az életképesség csökkenése különösen nagymér­vű volt a 3 mikrugrammos cso­portban, ugyanis az Ilyen anya­­nyulak egyetlen ivadéka sem érte meg a kéthetes kort. Az elhullott kisnyulaknál a szemek rendellenességei, belső vérzések és enteritisz volt ki­mutatható. A gyakorlatban előforduló kisebbfokú A-vitaminózis min­denképpen rontja az alomszá­mokat és a fiatalkori növeke­dési erélyt. A NYULAK A VITAMINIGÉNYE Az említett vizsgálatok ered­ményeként Payne és munkatár­sai meghatározták a nyulak A- vitainin-szükségletél. Szerintük a növendéknyulaknak az opti­mális növekedéshez napi 8 mik­­rograinin testsúly-kilogramm A- vitaininra van szükségük. Ez 1000 gramm takarmányban 600 NE-nek felel meg, ami jóval alacsonyabb érték, mint amit sertések esetében kimutattak {2000 NE/10UÜ gramm takar­mány). Tenyészhakokra vonat­kozólag Payne és munkatársai szintén 8 mikrogrammot adnak meg. Ez a szint elegendő az ondótermeléshez kifejlett ba­kokban, azonban ennél több szükséges a fiatal bakok ondó termelésének optimális megin­dulásához. Tenyész-anyany utak­nak 20 mikrogrammot adnak meg napunta és testsúly-kilo­grammonként. (Folytatjuk) „Kertészet és Kisállatte­** nyésztés“ című rovatban már több ízben foglalkoztunk a szerződéses állattartás, állat­hizlalás kérdéseivel, problémái­val. Egyéni kistenyésztők be­mutatásán vagy járási összefog­­lulók ismertetésén keresztül. Nemrégiben a Nyugat-szlovákiai Húsipar komáromi (Komárno) központjában érdeklődtünk a szerződéses állattartás helyze­téről. Még elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy eddig az idei és a múlt évi eredmények tekintetében nem tapasztalha­tók nagy különbségek. Ez szám­adatokkal is bizonyítható: Míg tavaly a kistenyésztők október végéig kétszázötven hízómarhát és százharminchárom hízóser­tést értékesítettek, addig az idén — ugyancsak tíz hónap átlagában — kétszázötvennyolc, illetve százharminchét darabot. Mennyiségileg az idén — a mültévi valósághoz viszonyítva •— még kisebbek a különbsé­gek, hiszen október végéig mindössze 8,0 tonnával több marha- és 0,3 tonnával több sertéshúst adtak a közellátás­nak. Az említettekből lényegé­ben arra következtethetünk, hogy a komáromi járásban az eddigiek során — a régi te­nyésztőkön kívül — még nem sokan éltek az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumának idei, állathizla­lást serkentő rendeletéivel, in­tézkedéseivel. De térjünk vissza a szerző­déskötésekhez. Az idén 286 te­nyésztő háromszázkilencvenkét szarvasmarha, negyvenhárom tenyésztő száznyolcvan sertés, és két tenyésztő huszonöt bá­rány hizlalására kötött szerző­dést. (A többi állatok szerződé­ses hizlalásával nem foglalko­zunk, mert ez nem tartozik a húsipar hatáskörébe — a szerk. megjegyzése.) Külön említést két község és két város érde­mel: Gután (Kolárovo) százti­zenhét szarvasmarha és húsz sertés, Vágfüzesen (Vŕbová nad Váhom) negyvenegy szarvas­­marha, Komáromban hetvenhét sertés, Bogyón (Bodza) pedig negyvenegy szarvasmarha hiz­lalására és értékesítésére kö­töttek szerződést. Az egyéni te­nyésztők viszonylatában a gútat Jezsó Béla négy, jancsó László és Gogh László három-három, a vágfuzesi Győré József és a bo­gyói Fűzik Kálmán úgyszintén három-három szarvasmarha, il­­vet a komáromi Koniar András húsz, Csinger József pedig tíz sertés hizlalását vállalta. A Nyugat-szlovákiai Húsipar komáromi központja felvásárló osztályának dolgozói, a helyi nemzeti bizottságok dolgozóival karöltve áprilisban kezdték meg a szerződéskötéseket. A hangosbeszélőn keresztül tájé­koztatták az érdeklődőket, majd a hnb épületében a feltételek részletes ismertetése után a „ráállókkal“ adásvételi szerző­dést kötöttek. Sajnos, a Komáromi Mező­gazdasági Termény fel vásárló és Ellátó tízein nem tudott lépést tartani а МЁМ rendeletéivel, mert eleinte nagyon akadozott a takarmányok kiutalása. A te­nyésztők sok helyütt csak há­rom hónapjára kapták meg a keveréktakarmányokat! Ebből kifolyólag voltak olyan kiste­nyésztők is, akik felbontották a korábban megkötött szerző­dést. Az utóbbi időben a keve­­réktnkarmányok kiutalása már problému mentes. A hizlalásra szánt borjak és választott malacok beszerzése szintén problémába ütközött, s lényegében ugyanez mondha­tó el napjainkról is. A helyze­ten némileg a Bajcsi Állami Gazdaság segített, mert mintegy száz — 80—120 kilogramm élő­súlyú — borjút adott el az ér­deklődőknek, kilónként körül­belül 18 koronáért. Szeptember első hetében azonban ott is be­szüntették a borjak eladását, mert ezt az év végére tervezett szarvasmarha-állomány megtar­tása nem tette lehetővé. Még aggasztóbb a helyzet a válasz­tott malacok beszerzésével kap­csolatban. Itt a tenyésztők ki­zárólag saját magukra vannak utalva, ami a hizlalási költsé­gek növekedését eredményezte! Bízunk abban, hogy a járás felelős szervei a jövőben min­dent elkövetnek a választott malacok és a borjak beszerzése érdekében, hiszen manapság már csak ez az egyedüli féke­­zője a szerződéses állattartás, állatliizlalás további elterjedé­sének, kiszélesítésének! (hím) A szerződéses állattartásról £k zöldség- és gyümölcsfélék gazdasági növényeink so­rában igen jelentős helyet töl­tenek be, mert a termőföld ésszerűbb hasznosítása lránt mind fokozottabb Igényeket tá­masztunk. Termesztésükkel ké­pesek vagyunk az eddig nem művelt területeket Is termelés­be vonni, s a termőföld értékét fokozni. A zöldség- és gyü­mölcsfélék termesztése viszont körültekintő, szakszerű ápolást Igényel, mert csak ebben az esetben kamatoztatja azt a te­rületet, amelyet elfoglal. Az említetteket figyelembe véve nagy szolgálatot tesznek a Szlovákiai GyUmölcsészek és Kiskertészek Szövetségének he­lyi szervezetei. — A somorjai (Ítamorín) kis­­kertészkedok szervezetének százötven tagja van. A tagság által művelt területek nagysága négy-nyolc ár küzütt mozog — mondotta Pongrácz Gábor, a helyi szervezet elnöke. Mivel házikertekről van szó, első szempont az egyéni gyü­mölcs- és zöldségszükséglet fe­dezése, de az eladásra szánt termékmennyiség is évről évre növekedik. Jól szemlélteti ezt, ha az idei felvásárlási értéket összehasonlítjuk a tavalyival: 1978-ban kétszáznegyvenezer, az idén pedig már közel há­romszázezer korona értékű zöldséget értékesített a szer­vezet tagsága. A számok továb­bi olyan jelenségeket Is fukar­nak, amelyekre érdemes felfi­gyelni. Somorján nem volt ha­gyománya a zöldségtermelés­nek, az i szinte teljesen az SZGYKSZ szervezésében kezdő­dött el. Ennek természetes ve­lejárója a sokféleség volt. A jelenlegi arányeltolódások azt jelzik, hogy kezd kiválasztódni a néhány főbb zöldségfajta, a­­mit nagyobb mennyiségben ter­melnek. Így a korai fóliás sza­kaszban főképpen a salátára, a nyári időszakban pedig a pap­rikára és a paradicsomra sza­kosodnak. Ennek egyik oka az, hogy bizonyos zöldségfélék ter­melésénél nagyobb gyakorlatra tettek szert a termelők, de jö­vedelmezőbb is nagyobb terüle­ten egy-két növényt termelni. 4* A A gyümölcsnemeket és fajtá­kat úgy válogatták össze, hogy az alma, a sárgabarack és a körte legyen túlsúlyban. A tel­kek kis területét figyelembe vé­ve, leggazdaságosabb a törpe­fák nevelése, mivel közöttük а zöldség részére is marad hely. Tapasztalataik szerint megfelelő szakmai gondozással a törpefák élettartalmát is meg lehet hosz­­szabbítanl, terméshozam szem­pontjából pedig gazdaságosak. Facsemete- és palántanevelés szempontjából nincsenek prob­lémáik. Facsemetéket az úszori (Kvetoslavov) faiskolából kap­nak, a palántákat pedig több­nyire maguk nevelik. A gyü­mölcs és a zöldség értékesítése szerződéses. Piacigényeiket tel­jes mértékben megoldja az Gszori Felvásárló Üzem. 4- 4-Zöldség-, gyümölcs- és virágkiállítás. A kép jobboldalán Pisch László mérnök, a Kék-Duna Efsz elnöke, tőle balra pedig Var­ga László, a helyi szervezet alelnöke látható. Fotó: Kontár Gy< i— A kiállítások alapvető cél­ja a legjobb kistermelői ered­mények propagálása, a szerve­zeti tevékenység bemutatása. A látogatók közül olyanok is ked­vet kaphatnak a kertészkedés Irányított tervszerű kistermelés A kistermelés fontosságának megfelelően hagyományosan rendeznek kiállításokat és bor­kóstolót. A zöldség- és gyü­mölcskiállítást a szüreti ünne­pély keretében, a borkóstolót pedig a téli időszakban rende­zik meg. egyik vagy másik ágának mű­veléséhez, akik eddig ezzel nem foglalkoztak—határozta meg a rendezvények célját Varga László, a szervezet alelnöke. A szervezeti élet tehát élénk, ami a vezetőség és a tagság aktivitását dicséri. A tagok kö­zül elsősorban Czucz József, Pék József, Hattas Gyula, Csémi Antal és Matus Ferenc érdemel említést, akik a szervező mun­kában is az élen járnak. 4* 4* Amikor a SZGYKSZ III. kong­resszusa kapcsán a szervezeti élet főbb tényezőit vesszük sor­ra, mindig az elsők között sze­repel az emberek szorgalma, aktivitása, hozzáértése. Ami a tagság szakmai felkészítését il­leti, arra jó időszaknak kínál­kozik a tél. Nemcsak azért, mert régen is télre tették —, mert hosszabbak az esték, s ke­vesebb a tennivaló — a szak­mai képzés fő idényét. Somor­ján van egy másik ok is. Ilyen­korra már kialakul a szervezet jövő évi terve, s a szakmai képzést, a továbbképzést ehhez a tervhez igazítják. A, tagság egy jól szervezett előadássorozaton vesz részt, a­­melyen megismerkedik a szer­vezet tervével, s mindazzal, ami saját munkaterületükön elen­gedhetetlen a magasabb színvo­nalú, eredményesebb munká­hoz. Az előadásokon olyan új­donságukat is elsajátítanak, a­­melyek ismerete nélkül lehe­tetlen lenne előbbre lépni, a korszerű eljárásokat jobban hasznosítani. Az elméleti ismeretek gya­korlati alkalmazását — az idő­szerű tennivalók előtt — az élenjáró nagyüzemekben szer­vezett tanulmányutakon sajátít­ják el. A szervezet további tevékeny­ségére jellemző, hogy elmélyí­tette a városi nemzeti bizott­sággal való együttműködést, főleg a tagok szocialista köte­lezettségvállalásainak és a Nem­zeti Front választási program­jából eredő feladatok teljesíté­sének összehangolása terén. A környezetszépítés szakaszán például a szervezet tagsága hétszáz óra társadalmi munka ledolgozását vállalta, s ezt a valóságban ezerkilencszáz órára teljesítette. 4* 4» A városban egyre kevesebb az elhanyagolt, ápolatlan kert. A vnb megértő segítsége, a jó együttműködés sokat jelent a további fejlesztésben. Az irányí­tott, tervszerű kistermelés meg­felelő szakmai továbbképzéssel párosulva továbbra Is szilárd alapot biztosít. —c s í b a—«

Next

/
Thumbnails
Contents