Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-17 / 46. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. november 17. 8 Szellőztetés vagy lakáshütés? A hajnal hidege alaposan megdidergeti a munkába induló koránkelűt, de a déli napsütés már úgy végigsimogatja a házakat, hogy az ablakok sorra kinyílnak és — a hiba ott van, hogy — nem ritkán késő estig nyitva is maradnak. Ogy bizony! Késő estig, amikor a hőmérséklet még a legjobb esetben is erősen visszazuhan, s hideg fészkeli be magát az egész lakásba. Mi a fűtés célja? Az, hogy barátságos és élettani szempontból a legmegfelelőbb 20—22 fokon tartsa a lakás belsejíét és kellemessé tegye otthonát az embernek. Es ni a célja a szellőztetésnek? Az, hogy a szoba bekeseredett, elromlott, szénsav- és páradús levegőjét friss levegőre cserélje. A helyesen alkalmazott szellőztetés alatt üde, friss, a bentinél még súlyos szmog esetén is oxigéndúsabb, kellemes levegő zúdul be a szobába, ami nemcsak felüdíti, hanem valósággal kicseréli a fáradt embert. A helyes szellőztetésnek követelményei vannak. Ilyenek: a szélesre tárt nagy felületű ablak, a lehetőségeken belüli tiszta külső levegő, a légcserét előnyösen segítő légjárat — hétköznapi nyelven „huzat“ — és szellőztetésként öt-hét perc. Ennyi idő alatt még a tágasabb helyiség levegője is tökéletesen kicserélődik. A helyiség hőmérsékletét nem a benne levő levegő melege őrzi, hanem a falak és a bútorok. Ezt mi sem bizonyltja jobban, mint az a megfigyelés, amikor a téli összejövetelekre, vendégeskedésekre, mulatságokra alkalmilag befűtik az egyébként szolgálaton kívüli helyiségeket és a túltömött kályha szinte perzseli a közelben tartózkodókat, a falból didereg a hideg és felületén patakzik a hideg alapra csapódó emberi pára. Mintha a fal izzadna kétségbeesésében ... ... és valóban kétségbe is eshet, mert így ez az ember egészségét védő és életét kellemessé tevő épület ellenségévé — a meghűléses betegségek valóságos tárházává — váiik. Soha annyi megfázás okozta felső légúti hurutot, náthát, nyavalyát nem tapasztal a körzeti orvos, mint a téli ünnepek után, amikor az ünneplők a hirtelenében bedurrantott, hidegfalú helyiségekben szórakoznak. Még csak az ősz hervadó, kesernyés szomorúsága ül a nyakunkon, de a tél már vicsorog és bolondságokra serkenti a hiszékenyeket. Ilyen bolondság — és egyben kétségbeejtő tájékozatlanság — az is, amit úgy nevezünk, hogy idült szellőztetési őrület. Értsük csak meg az igazat: a folyamatos, túlzott és könnyelmű őszi szellőztetés lehűti a nyár alatt természetesen átmelegedett — mintegy húsz fokos — falakat és bútorokat. Le hát, hiszen reggel és este nagyon lecsökken a hőmérséklet. A baj ott van, hogy bízva a déli napsütésben, panasz nélkül indul el az ember olyan könnyebb ruhában, amiben télen, de még tavasszal is dideregne. No de az idő egyre cudarabb, az ember egyre fázósabb és már nem elégszik meg azzal a 16—18 fokos szobahőmérséklettel, amit a lakás túlszellőztetett falai és bútorai megtartanak. „Hideg van, fázom!“ — mondja és fűteni kezd, mert a fal- és bútorhőt az esztelen szellőztetéssel elpazarolta. Mi hát az igazság?" A szellőztetés fontos, nélkülözhetetlen egészségügyi feladat. Az elhasznált levegő kicserélése az egészség mindennapi kenyere, de az okos szellőztetés csak a levegőt cseréli ki, a falak, a bútorok és bennevalók tartják a meleget s így a melegnek csak a megtartásáról kell gondoskodni. Ehhez pedig sokkal kevesebb fűtőanyag szükséges, mint a lehűlt környezet újramelegítéséhez. Nem az gazdálkodik helyesen, aki spórol a tüzelővel, hanem az, aki már korán megkezdve folyamatosan fűt annyit, hogy az épület a nyári melegét megtartsa. Az anyag- és energiatakarékosság emlegetése mellett jó lenne, ha ezt egyesek megértenék és megszívlelnék, mert ezzel nemcsak a magánháztartásokban, hanem a közösségekben is fokozható a célszerű gazdálkodás és biztosítható az egészség számára oly fontos hőmérsérklet. A fűtőanyag-takarékosság ráfizetés a réven, amit látszólag elkótyavetyél a korai ffitésigény, a meggondolatlan szellőztetés pedig lakáshütés, amivel önmagát csapja be, a tájékozatlan ember, hiszen a nyitott ablakon át „kidobja“ a meleget. BUGA DOKTOR A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS TÍZPARANCSOLATA 1. Amit nem akarsz magadnak, ne tedd másnak! [Ha nem akarjuk, hogy a szomszéd tyúkja kikaparja veteményünket, ml se engedjük legelészni aprójószágainkat a mások kertjébenl) 2. A közös együttélés Íratlan törvényeit is tartsuk megl (Köszönjünk a velünk egy házban, háztömbben lakó vagy szomszédos embereknek! Természetesen a férfiak köszönnek először a nőknek. A nők viszont üdvözlik a náluk sokkal Idősebb személyt, még akkor is, ha az férfi. A köszönést minden esetben illik elfogadni és viszonozni, még akkor is, ha személyesen nem ismerjük az új lakót vagy a szomszédot.) 3. A csendrendelet-törvény biztosítja a lakók esti, éjszakai nyugalmát — az ezirányú kihágás büntetendő! (Gondoljunk arra is, hogy a hangos tévézéssel, rádiózással, magnózással, vagy ordítozással zavarjuk szomszédainkat, akik talán reggel sokkal korábban kelnek, mint mi, hogy munkába induljanak.) 4. Ha szomszédunk bármilyen kéréssel fordul hozzánk, ha csak egy mód van a teljesítésére, ne tagadjuk, meg a segítséget! (Gondoljunk arra, hogy holnap talán mi lehetünk az ő segítségére rászorulva.) 5. A közmondás azt tartja: „Halottról jót vagy semmit“. Én ezt úgy módosítanám: „Szomszédról jót vagy semmit!“ (A békés egymás mellett élésnek semmi sem árthat jobban, mint a pletyka, a kibeszélés stb. Ne felejtsük: nincs az a bizalmasan — hét pecsét alatt — őrzött titok, amit vissza ne mondanának, persze sokszor teljesen elferdítve, kiforgatva, megtoldva.) 6. Ha azt akarjuk, hogy jószágunk épségben maradjon, mi se bántsuk a szomszédéti (Sokkal kevesebb munkája lenne a hivatalos szerveknek, ha a rossz szomszédok nem igyekeznének kárt és bosszúságot okozni egymásnak. Tehát: ne rongáljuk a szomszéd kerítését; ne végjük el a csengőzsinórját; ne szúrjuk ki a ház előtt álló autójának, kerékpárjának a gumiját; ne mérgezzük meg a kutyáját, macskáját; ne törjük le gyümölcsfájának kertünkbe áthajló ágait. Gondoljunk arra, hogy egyszer a szomszéd türelme is elfogyhat, és törvényesen keres majd orvoslást ezekre a sérelmekre.) 7. Ha teljesen magára hagyott, idős, beteg szomszédunk van, embertársi kötelességünk megkérdezni, nincs-e valamire szüksége. (Ha gyermekünket a boltba küldjük, a beteg vagy öreg szomszédnak is elhozhatja a tejet vagy a kenyeret stb.) 8. Sose tartsuk többre magunkat a szomszédnál, lakótársnál, (még akkor se, ha szebb a házunk, nagyobb a kertünk, vagy elegánsadban, korszerűbben berendezett a lakásunk. A szerénység az egyik legszebb emberi tulajdonság.) 9. Ha a községben, az utcában, a házban valamilyen közös munkára van szükség, sose húzzuk ki magunkat! 10. Gondoljunk arra, hogy a világon csak akkor lesz valóban tartós béke, ha az emberek már a legkisebb közösségben is megtanulnak békességben élni, eltűrik és szeretik egymást. PARRAGHY JOHANNA A Nap, a Hold és a Kakas malAj népmese A nagvudvarnoki (Dvorníky na Os: reve) alapiskola úttörői nagy érdek lődéssel szemlélik a szoviet űrhajózás eredményeit népszerűsítő faliújságot. Fotó: Orbán Gyula, Nagyudvarnok (Dvorníky n/O.) — Réges-régen történt, amit elmesélek, nehéz lenne összeszámolni, hány év telt el azóta. Három testvér élt az égen: A Nap, a Hold és a Kakas. Egyszer, amikor a legidősebb testvér, a Nap kiment a házból, hogy világítson az embereknek. a Hold és a Kakas kettesben maradt odahaza. De a Hold szörnyen kötekedő természetű, gonosz testvér volt. Sértegetni kezdte a Kakast, végül pedig megragadta a taréjánál fogva, és kilökte a házból. Szegény Kakas egyenesen a Földre esett. Amikor a Nap hazatért, és megtud tar mi történj, így szólt a Holdhoz: — Látom, te senkivel nem tudsz békében élni. Nem ts akarlak többé látni. Mától fogva én nappal megyek ki az égre, hogy világítsak az embereknek, te pedig éjszaka. így is történt. A Kakas pedig minden reggel, amikor meglátja a felkelő Napot, hangosan kiált: kukurtkül, ami azt jelenti: jó reggelt, testvéremI Amikor pedig beköszönt az este, és az égen megjelenik a Hold, a Kakas hamar nyugovóra tér, hogy ne is lássa gonosz testvérét, a Holdat. Fordította: Visnyovszky László H w ■ в Я m M СЛ N te И H “ť > (Л о о h-Kllyukadt a cseréptető. Befedi a tetőfedő. Vidám legény dudorász: — Nem ázik be már a ház. Bátor legény nem fél fent. Ogy jár-kel, mint ídelent. Az antennák nézik őt, hogy fedi be a tetőt. Rigók, cinkék megcsodálják. Ellesik a tudományát. a gyerek... Kórházban Annának megbetegedett az egyik szeme, és ő, mintha csak tudta volna előre, hogy ott fogják tartani a kórházban, izgatottan és cseppet sem szomorúan készülődött a számára új eseményre. Kisebb műtétek miatt kórházat járt bátyusait már eddig is irigyelte, és most úgy gondolta, behozza ebben! lemaradását. Testvérei inkább jót, mint rosszat meséltek kórházi napjaikról, azt is a megszépítő múlt vidám köntösében. Nem volt tehát semmi elrémítő a hírben számára-, amikor tudatták: be kell feküdnie. Mondanom sem kell, lelkesedése egy cseppet sem ragadt rám. Ne♦ héz, szomorú szívvel tértem haza nélküle Egvszercsak cseng a telefon, gyenge kis hang jelentkezik: „Te vagy az, mama?“ S máris sorolja, miket vigyünk be a délutáni látogatás ideién, még térítőt is kért az éjjeliszekrényére. Így kezdődik új kapcsolatformánk vele: napi egv telefonbeszélgetés, és heti három látogatás. Nagyon hiányzik Anna mindenkinek itthon. Szinte ,üres a ház, mintha nemcsak 6, hanem többen lennének távol a családtól. A fiúk is érzik ezt, többször szóvá teszik: „Szegény, kis Cufi!“ Megindul az érdeklődés a családból és az Iskolából is. Megszeppent, vékony hangok jelentkeznek a telefonon, és kérdik: „Tessék mondani, hogy van a Panni?“ Amikor a tanító néni üzenetét átadjuk Annának, nagyot villan ép szeme, s meg kell ismételnünk: az egész Ill/b. el szeretne jönni meglátogatni! Még ha terv is marad, mert kivihetetlen, akkor Is szívet melengető ez az ajánlkozás, a sok kedves érdeklődés. S minket is megnyugtat a tanítónő szava: ha Anna visszamegy az iskolába, s még nem szabad olvasnia, segítik őt a hallás utáni tanulásban! Minden üzenetet, hírt magunkkal viszünk a kis betegnek. Most már egyre nagyobb szükség van a vidámító, reményt keltő üzenetekre, mert Annának kezdeti magabiztos, derűs magatartását mindinkább felváltja a csüggedés. Az esti telefonbeszélgetések alatt nem tű! derűs hangon válaszolgat záporozó kérdéseinkre. Unatkozik, játszótársa nincs, mert a felnőtt osztályon fekszik, olvasni nem szabad, nincsen tévé, a rádiózás nem köti le. S még bent kell maradni sokáig! Kedélyállapota eljut a mélypontra, sír és szipog a drót túlsó végén. Aztán valahogy túljut a csüggedésen, mert barátot és foglalkozást talál! Kedves fiatalasszony lesz a szobatársa, akivel társasjátékokat játszanak, beszélgetnek, valóságos barátságba kerülnek. A nővéreknek segít teríteni, apróbb szolgálatokat végezni. Most már írhat egy keveset naponta, naplót kezd vezetni. Ebben örökíti meg bánatait, örömeit. Idézek belőle: „Azon a napon befeküdtem a 725-ös szobába. Két néni feküdt mellettem. Azon délben nem ló volt a koszt. Még este vért is vettek tőlem. Megvizsgált az aggvuntusnő. Nagyon hiányoztak a szeleim. Azon éjjel nem jól aludtam.“ Néhány oldallal odébb: „Jaj dejó, ma jönnek a látogatók! Malyd szépen rendbehozom az ágyam. Papa és mama fog eljönni. Reggel elég későn ébredtem. Mentem kezelésre A doktor néni azt mondta, hogy szépen javul a szemem. Az éjjel jől aludtam.“ Látogatáskor büszkén mutatja az újabb oldalakat, szellemi szülötteit. Ez most nagy vigaszt jelent a számára. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne várja Izgalommal érkezésünket a látogatási időben. Már jóval előtte a lift körül lebzsel, és les minden érkezőt, aztán szalad elénk, ha megpillant. Agya, éjjeliszekrénye csinosan elrendezve (pedig otthon nem jeleskedik a rendrakásban), alvő macija fekszik a párna közepén. Fájón dobban meg a szívünk, és nézzük Annát a lötyögős, agyonmosott kórházi pizsamában. Egyik szemén hatalmas kötéssel, otthonosan mozog ebben a számunkra Idegen világban. És ami a legfurcsább, egész jól el van már nélkülünk ... Hazaérkezése a hosszú három hét után csodálatos ünnep. Macival a karján belép az ajtón, sápadt, arcán mosolv, s mégis valami édes komolyság hatja át máskor oly derűs lényét. Megérlelte a sok tapasztalat és a honvágy okozta bánat. Azt mondla: minden olyan más itthon, olyan új és furcsa. Dr. U. F. Keresztrejtvény VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része, zárt betűk: r, d, e, s, e, n, v. 9. Kötőszó. 10. Tágas közlekedési hely. 11. Albán pénzegység. 12. Izzásban vanl 13. Ital. 15. Kerti szerszám. 16. Saját kezűleg. 16. Bratislava testvérvárosa. 20. Papírmérték. 21. Angolna németül. 23. Száll közepe. 24. Tejtermék. 25. Keleti fürdő. 28. „R“. 29. Időmeghatározás. 30. Jegyes. 31. Gyakori magyar családnév. 33. Vízforrás. 35. Hangtalan mese. 36. Botrész. 37. Női becenév. 40. Szovjet repülőgép jelzés. 41. Igekötő. 42. A Szovjet Légiforgalmi Társaság neve. 43. Folyó a Dunántúlon. 45. Dallam. 4S. A joggal kapcsolatos. 48. Kicsinyítő képző. 49. Ródli ék. hiba. 51. Trója része. 52............Sz. F., híres szovjet színész, rendező. 57. Olasz tengerparti város. 59. Hiányos rög. 60. Város a Dunántúlon. 62. Labdajáték. 63. Lapos. 65. Edény. 66. Részvénytársaság. FÜGGŐLEGES: 1. Elődök. 2. Számnév. 3. Festmény. 4. Jegyez. 5. Régebbi hosszmérték. 6. Női mell. 7. Vallás rövidítés. 8. Ékezettel földrész. 9. Az Idézet második része, zárt betűk: o, á, é. 14. Szergej................. világhírű szovjet filmrendező. 17. Épülő barátsági vasútvonal rövidítése. 19. Megy. 21. Japán gyöngyhalásznő. 22. Bérházban él. 24. Fehér bottal jár. 26. Művészet latinul. 27. Lám. 32. Tejtermék. 34. Közlekedési vonal. 36. Nem ki. 38 Korszak. 39. Rövid ifjúság. 41. Igavonó. 42. Erdélyi város. 44. Csacsibeszéd 45. Nem egészen aznap. 47. Görög autók jelzése. 49. Nobeldíjas szovjet-orosz írá. 50. Famunkás. 52. Üzlet. 53. Szóvégződés névelővel 54. Kártyajáték. 55. Járunk rajta.. 56. Női becenév. 58. Aorta része. 61. Nagyobb edény. 63. Savó egynemű betűi. 64. Indulatszó. Beküldendő a vízsz. 1., 18., 42., 52., függ. 9., 14., 17. és 49. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A Szabad Földműves 43. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Októberhen hazánk három nagy eseményénak évfordulóiéi ünnepeltük. Könyvnyertesek: Marton Júlia, Madár (Modrany), Szaszák Arpád, Alsólánc (Nižný Lanec), Galcsík Károly, Pilis (Pleé).
