Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-17 / 46. szám

SZABAD F0LDMOVES 1979. november 17. A mrieprogram teljesítésében rejlő tartalékok (IV.) Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a takarmányhulladékok feldolgo­zásával kapcsolatban — a fe­­hérjeprogram feladataival össz­hangban — évente öt feldolgo­­zó üzem létesítésével számolt, főleg a közös mezőgazdasági vállalatokban. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának dolgo­­zói megállapították, hogy az említett feladatok teljesítése messze elmarad a várakozástól. A kormányszervek határozatai­nak életbeléptetésétől ugyan már két év telt el, de azóta csak egy ilyen kapacitást he­lyeztek üzembe, mégpedig a Cabaj—Cápor-i Egységes Föld­művesszövetkezetben. A mező­gazdasági minisztérium az 1978 —1980-as években csak egy fel­dolgozó üzem létesítésével szá­mol, mégpedig a Bardejovská Nová Ves-i szövetkezetben. A Veiké Bierovce-i Közös Me­zőgazdasági Vállalatban felépí­tett és üzembe helyezett szárí­tóberendezés, amely a sertések ürülékének további felhasználá­sára volt hivatott, szintén ku­darcot vallott. A kísérletképpen *— nagy beruházással — létesí­tett szárítóberendezés mindösz­­sze két évig működött, s a leg­újabb értesülések szerint már megkezdték a szétszerelését.. A fehérjetartalmú anyagok további fontos forrását képezik a takarmányélesztők. Évi ter­melésük meghaladja a tízezer tonnát, de ennél sokkal többre volna szükség. Gyártásuk na­gyobb mérvű fokozásával az illetékesek azonban csak a nyolcadik ötéves tervidőszak éveiben számolnak, amikor is a Szesz- és Konzervgyárak vezér­­igazgatósága termelési és gaz­dasági egységeinek tervjavasla­ta alapján Leopoldovban fel­építik az új, hidrolízisen ala­puló üzemet. A javaslat értel­mében az új üzemben évente negyedmillió tonna lignin- és cellulóztartalmú hulladékanya­got dolgoznának fel, amely le­hetővé tenné négyezer tonna takarmányélesztő, tizenötezer tonna technikai lizín, húszezer tonna citromsav, huszonnyolc­ezer tonna alkohol és egyéb termékek gyártását. Az SZSZK Egészségügyi Mi­nisztériuma a CSSZSZK és az SZSZK kormányainak rendele­téi alapján feladatul kapta, hogy hathatós intézkedések ki­dolgozásával és ezek valóra­­váltásával segítsék elő az L- lizín gyártásának mielőbbi nö­velését. A Slovenská Eupőa-i BIOTIKA nemzeti vállalatban már az 1975-ös év végével ezer tonnával kellett volna növelni a gyártási kapacitást. Sajnos, az illetékesek ezt a feladatot nem teljesítették! Az 1975-ös év végére meghatározott évi háromezer tonna lizín legyártá­sára előreláthatólag csak lsei­ben kerül sor, mert az üzem el; ső részének felújítását csak a múlt évben kezdték meg. A gazdasági állatok takarmá­nyozásában a keveréktakarmá­nyok egyre nagyobb jelentősé­gűek. Gyártásukat az 1974— 1978-as években — mennyisé­gileg — túlteljesítették annak ellenére, hogy nagy volt a hiány néhány összetevőből. Míg 1974-ben a fehérjetartalmú komponensek elegendő mennyi­ségben álltak rendelkezésre, addig az elkövetkező években mennyiségük egyre csökkent. Tavaly például már több mint huszonkétezer tonna fehérje­­tartalmú összetevő hiányzott! Ez végső soron azt eredmé­nyezte, hogy gyakran kellett változtatni a keveréktakarmá­nyok összetételén. Tavaly pél­dául több mint százötven eset­ben került sor az összetevők kölcsönös, kisebb-nagyobb ki­cserélésére, helyettesítésére. Néhány fontos összetevő hiánya a keveréktakarmányok gyen­gébb minőségében is megmutat­kozott. A legnagyobb eltérések­re a nitrogéntartalmú- és ag ásványi anyagok tekintetében került sor. A felülvizsgálás eredményei azonban azt is fel­tárták, hogy a felvásárló és el­látó üzemek dolgozói sem tet­tek meg minden tőlük telhetőt. Komoly fogyatékosságok fordul­tak elő az egyes komponensek­nek a keverőüzemek közötti gyors és hatékony átcsoporto­sításával, átszállításával kap­csolatban is. Örvendetes tényként emel­hetjük ki, hogy az állati ter­mékek egységeire számított ab­­raktakarmány-fogyasztás csök­kenő irányzatot mutat. Például az egy liter tej termelésére jutó abrakfogyasztás az 1976. évi 35 dekagrammról tavaly 29 de­kagrammra, a hízómarhák ese­tében az egy kiló súlygyarapo­dás termelésére jutó abrakfo­gyasztás pedig — ugyanabban az időszakban — 3,19 kg-ról 2,6 kilóra csökkent. Kisebb csökkenés volt tapasztalható a tojástermelés és a csirkehizla­lás szakaszán is. A sertések hizlalásában ugyanakkor nem sikerült csökkenteni a fogyasz­tást, ami lényegében az 1976. évi szinten (4,06 kg/1 kg súly­­gyarapodás) maradt. Az emlí­tettek alapján tavaly — az 1976-os évi valósághoz viszo­nyítva — 224 ezer tonna abrak­takarmányt takarítottunk meg. Ha alaposan szemügvre vesz­­szük a keveréktakarmányok csökkent táplálóértékét — a­A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Banská Bystri­ca-1 Járási Bizottsága a közel­múltban plenáris ülést tartott, ahol behatóan foglalkozott a szervezetek tevékenységével, el­ért eredményeivel. A megvita­tott kérdések homlokterébe a szocialista versenymozgalom és a dolgozókról való komplex gondoskodás került. Fokozott figyelmet szenteltek a dolgozók továbbképzésével, valamint a politikai-nevelő munkával kap­csolatos kérdéseknek is. Ter­mészetesen az építő jellegű bí­rálat sem maradt el. A vitában több szó esett a munkabizton­ságról, joggal, mert a járásban e tekintetben több helyrehozni­­való akad és a fogyatékossá­gok kiküszöbölésében jelentős feladat hárul a SZFSZ szervei­re is. A vitából kiderült, hogy a já­rásban naponta több mint két­száz szövetkezeti tag munka­­képtelen, és a balesetek száma meghaladja a közép-szlovákiai kerület átlagát. Nem nehéz ki­számítani, hogy a számottevő munkaképtelenség milyen óriási veszteséget jelent népgazdasá­gunk számára. A járási mező­­gazdasági igazgatóság, valamint a SZFSZ járási bizottsága ko­molyan foglalkozott ezzel a kérdéssel, főleg az okok feltá­rásával. Azonban a mezőgazda­­sági üzemek dolgozóinak is na­gyobb figyelmet kellene fordí­taniuk a munkabiztonsság meg­tartására. Az elhangzott hozzászólások arra utalnak, hogy a járásban több intézkedést foganatosítot­tak az aránylag kedvezőtlen helyzet javítása érdekében. Igv mit sok helyütt a fehérjetartal­mú összetevők hiánya eredmé­nyezett —, továbbá a tenyész­tői munka alacsony színvona­lát, az istállózás fogyatékossá­gait, a helytelen abraktakaré­kosságot stb„ arra a következ­tetésre jutunk, hogy mindez a gazdasági állatok hasznosságá­nak pangásához, sőt néhány esetben csökkenéséhez vezetett. Az utóbbi öt év folyamán a leg­nagyobb méretű csökkenés a hizómarhák hizlalásánál volt tapasztalható. Míg 1973-ban a hízómarhák átlagos napi súly­­gyarapodása 0,84 kiló volt, ad­dig tavaly 0,77 kilogrammra csökkent! A múlt évben a tehe­nek átlagos évi tejelékenysége harminchárom literrel csök­kent. A valóság 2873 liter volt. Csak a tojástermelésben volt tapasztalható fejlődés! Az SZSZK Népi Ellenőrző Bi­zottságának dolgozói által vég­zett felülvizsgálás, elemzés eredményeiből arra következ­tethetünk, hogy a fehérjeprog­ram teljesítésének feladataival főleg az irányítás középső fo­kozatain, tehát — a mezőgaz­dasági minisztérium viszonyla­tában — a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságokon nem foglalkoztak eléggé. En­nek következtében a mezőgaz­dasági vállalatokban, üzemek­ben sem fordítottak kellő fi­gyelmet és komolyságot e fel­adatoknak a teljesítésére. A МЁМ illetékes szakosztályai a feladatok konkrét teljesítése helyett a felelősséget és a tu­lajdonképpeni feladatok valóra­­váltását inkább az alárendelt szervezetekre, osztályokra há­rították. A mezőgazdasági tárca szervein belül alig tettek vala­mit a kölcsönös előnyökön ala­puló és összehangolt munka ér­dekében ... Energikusabb energiatakarékosságot! Beszélgetés CSERVENKA JÄNOSSAL, a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz energetikusával Központi határozatot idézek, ha azt mondom: a termelés minden vonalán takarékoskodjunk az energiával! A határozat teljes mértékben helyénvaló, hiszen hasonlóképpen, mint más vi­lágrészek államai, országunk sem rendelkezik fecsérelni való energiahordozóval. A laikus a fentiek hallatára esetleg ezt felelné: „Szükségtelen ezekről fecsegni, takarékoskodni kell, és kész ...“ Persze a termelésben dolgozó szakemberek véleménye már nem ilyen egyértelmű. Cservenka jánossal, a hidas­­kürti szövetkezet energetikusá­val való beszélgetésünkkor gyakran volt szó az emelkedő termelés és az energiatakaré­kosság közötti, sokszor labilis párhuzamról. Hogy mi a hely­zet, ezzel kapcsolatban a hidas­kürti szövetkezetben, a szakem­ber így felelt: — Beosztásomnál fogva szi­gorúan kell ügyelnem arra, hogy a szövetkezet minden energia-fogyasztó bázisa — le­gyen az nagykapacitású szárító, vagy egy olajkályha — a leg­takarékosabban üzemeljen. Ter­mészetesen a mindig fokozot­tabb termelés mellett a felhasz­nált energiamennyiségnek is szükségszerűen nőnie kell, per­sze a növekedési arányokkal olykor bajok vannak. Megfigyel­tük például, hogy a jugoszláv gyártmányú POWELL dohány­­szárítónk aránylag kis teljesít­ményt nyújtott. Kicseréltük az elektromotort, n te1 iesítméov állásnál keletkezik meddőáram, melyet a mi gazdaságunkban négy helyen mérnek. Tavaly például meddőáramért 150 ezer korona büntetést fizettünk ki. — Ez elég nagy összeg. Tesz­nek valamit annak érdekében, hogy csökkentsék a meddőára­mot? — Természetesen! Bár a med­dőáram keletkezése nem a ml hibánk. Ugyanis meddőáram csökkenését csak kondenzáto­rok segítségével tudnánk elér­ni. De hiába rendeltünk, mert az illetékes cégtől visszautasító választ kaptunk. Csak hosszas utánjárásra sikerült két kon­denzátort szereznünk. A két kondenzátor azt eredményezi, hogy az idén a meddőáramért már csak hetven-nyolcvanezer korona büntetést fizetünk majd. — Ez még mindig elég nagy összeg. Ha rendelkeznének a szükséges kondenzátorokkal, ezt a felesleges kiadást meny­ptHfP Iqhofno ncjöVkpnteni? a hidaskürti szövetkezetnek is ilyen nagyméretű bojlerek hasz­nálata, mint a hatvannyolc da­rab kétszáz literesé, melyek évente 788 megawattóra áramot fogyasztanak. Szakemberek vé­leménye szerint a tízezer lite­res bojlerekkel ötven százalé­kos áramtakarőkosság is elér­hető. A kétezer literes bojlerek, amelyeket újabban Teplicében gyártanak, nem felelnek meg a szakosított és összpontosított nagyüzemi állattenyésztés kö­vetelményeinek, és az üzemel­tetésük is eléggé költséges. —■ Milyen a helyzet az olaj­termékek — gázolaj,könnyű fű­tőolaj — felhasználása terén? — A szárítók eléggé nagy fo­gyasztását a géppark további felesleges többletfogyasztása kíséri. Néhány intézkedéssel ugyan már tettünk kísérletet az üzemanyagfogyasztás csökken­sz elmondotta­kat megállapíthatjuk, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma nem teljesítette teljes mértékben azokat a feladatokat, amelyeket a CSSZSZK és az SZSZK kor­mányai Elnökségeinek 1977. évi rendeletéi szabtak meg, főleg a hazai forrású értékes fehérje­­tartalmú nyersanyagok éssze­rűbb kihasználását illetően. A mezőgazdasági üzemekben nem teljesítették a hüvelyesek ter­melését és felvásárlását, csök­kent az évelő takarmányok te­rülete. A gépipari tárca egysé­gei nem látják el a mezőgazda­­sági üzemeket kellő betakaritó­­gépekkel, ami nagy népgazda­sági károkat okoz. A hazai for­rású fehérjetartalmú nyersanya­gok kihasználásánál az illetéke­sek nem veszik kellően figye­lembe a tudományos kutatás eredményeit, ismereteit. E téren az ésszerű, összehangolt munka is hiányzik, mert ugyanazzal a kutatási feladattal több kutató­­intézet is foglalkozik, és még így sorolhatnánk tovább a fo­gyatékosságokat ... Az SZSZK Népi Ellenőrző Bi­zottságának dolgozói a köte­lességeiket elmulasztó' vezető dolgozók ellen negyvenkilenc esetben alkalmaztak fegyelmi és anyagi eljárást. Ez utóbbi­nak pénzbeli értéke meghaladta a huszonnégyezer koronát! BARA LÄSZLÖ például a SZFSZ járási bizott­ságán öttagú munkabiztonsági bizottság jött létre, amely a szakemberek bevonásával igyek­szik a felmerülő problémákat megoldani. A vitában rámutat­tak arra is, hogv célszerű len­ne, ha a szövetkezetekben te­vékenykedő bizottság főleg az egészségvédelmi és munkabiz­tonsági bizottságok — nagyobb aktivitást fejtenének ki. A munkabiztonság és az egészségvédelem népszerűsíté­sének és propagálásának hatá­sos eszköze lehet például a fa­liújság. A negatív jelenségekre és a pozitív eredményekre a já­rási hírlapon keresztül is fel­hívják a lakosság figyelmét, hi­szen az emberekre elsősorban nevelően kell hatni, vagyis ki­emelni, dicsérni a jó eredmé­nyeket és bírálni a fogyatékos­ságokat. Valamennyi munkahelyen tu­datosítani kell, hogy a legna­gyobb érték az ember, s ezért egészségének védelmében min­dent el kell követni. Célszerű lenne, ha minden dolgozó Is­merné és megtartaná a munka­­biztonsági előírásokat! Az energiatakarekossagnak különböző, olykor „kövesbe látvá­nyos“ formái is vannak. Azzal például, hogy a képen látható gépjavítók becsületesen megjavítják az emelő hidraulikáját, egyúttal sok-sok liter olaj kárhaveszését gátolják meg. (r. n.) valamelyest javult, de az áram­fogyasztás megkétszereződött. Tehát a jóval nagyobb áramfo­gyasztás mellett csak valamivel tudunk több dohányt szárítani. A mezőgazdász — akinek évről évre többet kell termelnie — úgy vélekedik, hogy megoldó­dott végre a dohányszárítás problémája. ■ Persze, én ezzel nem érthetek egyet, vagyis nem támogathatok olyan megoldást, amely az energiafogyasztás lé­nyeges növekedésével jár, mini­mális szárításgyorsuiás mellett. Az elektromos árammal valóban takarékoskodni kell. — Melyik termelőegységükön lehetne még jobban takarékos­kodni? — Szövetkezetünk múlt évi áramfogysztása 2800 megawatt­óra volt. Lényegesen több, mint az előző esztendőben. Ez főleg azzal magyarázható, hogy ta­valy a túl nedves kukorica szá­rítása sok áramot igényelt. A legtöbb elektromos ener­giát a tallósl és a vízkeleti szá­rítónk „nyeli el“, ugyanis a sze­zon alatt egy szárító négy-öt­száz megawatt óra elektromos energiát is felhasznál. S mivel növeltük a takarmány- és ga­bonaszárító kapacitását, a fo­gyasztás további 250—300 kilo­wattórával növekedett. Ebben az esetben azonban nem be­szélhetünk energiapazarlásról, mivel a szárítókapacitásunk nö­velése összhangban van a nép­gazdaság érdekeivel. Fizikai törvény, hogy a nagy áramfogyasztó bázisoknál med­dő áram is keletkezik, amely lényegesen növeli az üzemelte­tés költségeit. — Sajnos ez így van. Főleg a szárítóknál, az induktív ellen­— Véleményem szerint hu­szonötezer koronára. A baj a­­zonban ott van, hogy az ilyen méretű takarékosság egyelőre csak kívánság. Ezért ideje len­ne az illetékes szerveknek több­termelésre szólítani azokat a vállalatokat, melyek az energia­takarékossághoz nélkülözhetet­len eszközöket gyártják. Szá­mos ilyen fontos eszköz hiány­zik, az említett kondenzátorok mellett problémák vannak pél­dául a vízmelegítő bojlerekkel is. Igaza van Cservenka János­nak. Vajon miért nem lehetne a mezőgazdasági nagyüzemek részére például tízezer literes bojlereket gyártani? Nyilván az energiafogyasztás szempontjá­ból is sokkal előnyösebb lenne tésére, de említésre méltó ered­mény még nem mutatkozott. Ezért a szövetkezet vezetősége kidolgozta az üzemtakarékosság részletes tervét, melyet a gaz­dasági udvaraink szakosítása után vezetünk be. E terv meg­valósításában — takarékossági 'utalómmal — érdekeltté tesz­­;zük az illetékes dolgozókat és szigorítjuk az ellenőrzést is. Félreértés elkerülése végett hangsúlyozom, hogy beszélgeté­sünk főleg a gondok, a problé­mák oldaláról közelítette meg az energiával való takarékosko­dás módját, lehetőségét, bukta­tóit, tehát azoknak a kisebb­­nagyobb intézkedéseknek érté­kelését, melyeket a hidaskürtí szövetkezetben a takarékosság érdekében tettek. Jó lenne, ha más szövetkezet­ben is helye, szava lenne az energetikusnak, jó lenne, ha máshol is így kutatnák, keres­nék a módját annak, hogyan takarékoskodjunk az energiá­val. Persze feltétlenül meg keli említeni azt is, hogy ehhez nem elég az energetikus, a szövet­kezet vezetőségének fáradságot nem ismerő munkája. Minden egyes szövetkezeti tagnak hoz­zá kell járulnia az energiaspó­roláshoz, hiszen az egyénen­kénti néhány liter kőolaj meg­takarítása, egyetlen fölösleges égő kicsavarása — összevetve — tetemes megtakarításhoz ve­zethet. KALITA GÄB0R Az idei száraz ősz sajnos nem kedvezett a takarékossági tö­rekvéseknek. A száraz talajt nehezen vágta az eke, a vontatók megerőltetett motorjai vedelték a naftát. A szerző felvételei.

Next

/
Thumbnails
Contents