Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-17 / 46. szám

í979. november 17. .SZABAD FÖLDMŰVES, Fontos tanácskozások Portugáliában Portugália a közelmúltban fontos tanácskozások színhelye volt. Lissza­bonban az arab néppel való szolida­ritási világértekezlet ülésezett, melyet levélben köszöntöttek a szocialista országok vezetői. Husák elvtárs leve­lében hangoztatta: a szocialista Cseh­szlovákia népei határozottan támogat­ják a közel-keleti helyzet igazságos rendezését úgy, hogy ez az arab or­szágok népeinek jogaival összhangban történjék, mert ez az egyetlen út a feszültségi góc felszámolására. Ennek az a feltététele, hogy az agresszor vonja ki csapatait valamennyi meg­szállt arab területről, s érvényesül­hessen a palesztínai arab nép ama Joga, hogy saját független államot alapíthasson, s biztosítsák a térség valamennyi államának önálló létét és békés fejlődését. Meggyőződésünk, hogy a Palesztínai Felszabadítási Szervezet vezetésével Palesztina népe győzni fog a nemzeti jogaiért vívott harcában.“ Az értekezlet napirendjén négy pont szerepelt, ezeket a következő sorrendben vitatták meg: 1. Az arab nép, különösen a palesztínai arab nép ellen szőtt imperialista, cionista és reakciós tervek; 2. E terveknek a vi­lágbékére, más világrészek népeinek, vagyis az Afrikában, Ázsiában, az In­diai-óceán, a Földközi-tenger térségé-Hua uszít Hna Kuo-feng, a kínai államtanács elnöke franciaországi és NSZK-beli látogatásának befejeztével Angliába és Olaszországba látogatott. Londonban elemében érezte magát, ugyanis ven­déglátóira való tekintettel nem kel­lett hangfogót alkalmaznia. A kínai államférfit II. Erzsébet an­gol királynő diszebéden látta vendé­gül a Buckingham palotában, majd a kínai vendég a British Petroleum székházában Sir David Steellel, az olajvállalat elnökével tárgyalt. Hua Kuo-feng James Callaghant, az ellen­zéki Munkáspárt vezérét, valamint David Steelt, a Liberális Párt elnökét is felkereste, majd fogadta az angliai kínai közösség képviselőit. A kínai miniszterelnök elemében érezte magát azon a díszvacsorán, amelyet Margaret Thatcher brit kor­mányfő adott tiszteletére. Pohárkö­szöntőjében ugyanis Hua „háborús veszély forrásának“ nevezte a Szov­jetuniót, s ravasz fordulattal azono­sította e felfogását a brit kormányé­val, s bókolt Margaret Thatchernek „politikai éleslátásáért és nyíltságá­ért“, s ezt Churchill 1939-es nácielle­nes erélyéhez hasonlította. A szimpá­tia oka: Thatcher asszony is a fegy­verkezés híve. A Daily Telegraph szerint a szov­jetellenes kirohanást hallgató kor­mányvendégek csalódottan tapasztal­ták, hogy Hua egy szóval sem említi az ipari együttműködés fokozását. A Financial Times szerint Hua kö­zölte John Nőtt kereskedelmi minisz­terrel: Kína korszerűsítési tervei hosszú távra szólnak, és Anglia nem várhat azonnal nagy megrendeléseket. Hua egyébként kínai látogatásra hívta meg Callaghan ellenzéki veze­tőt. Az NDK a BT tagja Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek Közgyűlése a Biztonsági Tanácsa új, nem állandó tagjává választotta a Német Demokratikus Köztársaságot. A BT tíz nem állandó tagja közül ötöt kétévenként újraválasztanak. Most az NDK mellett a Niger Köztár­saságot, a Fülőp-szigeteket és Tuné­ziát választották a BT nem állandó tagjává. Bolívia helyére Kuba és Ko­lumbia pályázik, s a választás ered­ménye később dől el. A KGST - együttműködés újabb nagyszerű példája Üzembe helyezték a KGST kereté­ben a szovjetunióbeli Vinnyica és a magyarországi Albertirsa között épült 750 kilovoltos villamos vezetéket. Az avató ünnepségen részt vettek Marjai József és Szekér Gyula, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesei, továbbá a KGST Titkárságának és a távvezeték építé­sében részt vett szocialista országok­nak a képviselői, köztük Milan Rus­­nák csehszlovák szövetségi fűtőanyag- és energiaügyi miniszterhelyettes, és Václav Moravec budapesti csehszlo­vák nagykövet. A távvezeték megépítésében Bulgá­ria, Csehszlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK és a Szovjetunió 1974-ben egyezett meg. A szocialista országok földrajzi szempontból is a világ leghatalmasabb egyesített villa­­mosenergia-rendszerét hozták létre, mely minőségileg új fejezetet nyit a KGST-országok energia-ellátásában. A részt vevő országok az együttműkö­dés nagyszerű példáját mutatták. ben, Európában és Latin-Amerikában élő népeknek szabadságára és érde­keire kiható veszélyessége; 3. Cionista és imperialista politika és elnyomás a megszállt arab területeken; 4. Az arab néppel, különösképpen a palesz­tínai néppel való szolidaritás erősíté­sének akcióprogramja. A portugáliai Estorialban viszont a Szocialista Internacionálé rendezett kétnapos értekezletet „Arccal a har­madik világ és a nemzeti felszabadító mozgalmak felé“ jelszó jegyében. Willy Brandt megnyitójában melegen üdvözölte a zimbabwei hazafiakat, valamint a frontországok és Namíbia képviselőit, továbbá Nicaragua forra­dalmi kormányának küldötteit. Az ülésre húsz latin-amerikai és afrikai párt és mozgalom küldte el megfi­gyelőit. A tanácskozáson nagy hangsúlyt kapott az energiaprobléma is, mely hatással van a Szocialista Internacio­nálé tagpártjainak országaira, s ez bi­zonyítja, hogy gazdasági megfontolá­sok is befolyásolták a Szocialista In­­ternacionálénak a harmadik világ felé nyitását. Az estoriali ülés további, leplezett célja volt, hogy a december 2-i álta­lános választások előtt erkölcsi támo­gatást nyújtsanak a Portugál Szocia­lista Pártnak. Lalin-Amerikäban feltanoziathafatian a demokratizálódási hullám Az Amerikai Államok Szervezetének IX. ülésszaka Bolívia fővárosában, La Pazban tartotta tanácskozósát. A köz­gyűlésen hevesen bírálták a jelenlegi kapcsolatrendszert, s több szónok megállapította, hogy a kontinensen végigvonuló demokratizálódási hullám feltartóztathatatlan, s érvényt kell sze­rezni a szociális, politikai és gazda­sági egyenlőség elvének. Heves bírá­lat érte Washingtont is a nem egyen­jogú kapcsolatok, valamint a parancs­­uralmi rendszerek támogatása miattt, s így CYRUS VANCE külügyminiszter ugyancsak magyarázkodásra kénysze­rült. Az AASZ ülésszakának fénypontja az a 15 pontos kiáltvány volt, ame­lyet az ún. Andok-paktum országai terjesztettek elő. Ez a kiáltvány szor­galmazza, hogy a latin-amerikai né­pek érdekében vizsgálják felül az Amerika-közi kapcsolatok rendszerét. A kiáltvány tükrözi a nyugati félteke államai túlnyomó többségének a szer­vezet haladéktalan demokratizálására irányuló törekvéseit, valamint ezt az igényt, hogy a szervezet váljék haté­kony eszközzé a washingtoni uralmi törekvésekkel szemben. A kiáltvány hangoztatja, egyetlen országnak sem szabad beavatkoznia más országok belügyeibe. Felhívja á tagállamokat: tartózkodjanak az olyan korlátozó intézkedésektől, amelyek kárt okoznak a fejlődő országokkal folytatott kereskedelemnek. Bár a kiáltvány egyetlen országot sem ne' vezett meg, a megfigyelők egyértel­műen rámutattak, hogy félreérthetet* lenül az Egyesült Államokról van szó, A La Paz-i kiáltvány sfkraszáll a regionális integrációs szervezetek fej­lesztése mellett és sürgeti, hogy ezek közösen lépjenek fel a nemzetközi színtéren. A kiáltvány elítélte, hogy Chilében, Uruguayban és Paraguayban folyama­tosan megsértik az emberi jogokat. m Brazília a változások légkörében Kevesebb közlekedési baleset az NDK-ban A latin-amerikai államöriásban, Brazíliában egy éve általános- és elnökválasztásokat tartottak. Nagy sikerrel szerepeit a választásokon az egyetlen legális ellenzéki párt, a Bra­zil Demokratikus Mozgalom (MDB) olyannyira, hogy a 22 szövetségi ál­lam közül ötben megszerezte a veze­tést. Geisel elnök utódaként pedig az állam élére Joao Batista de Oliveira Figueiredo tehetséges, politikai ké­pességű tábornokot választották. Figueiredo nehéz helyzetben, moz­galmas és feszült politikai és társa­dalmi légkörben, az energiaválság és egyéb bajok okozta gazdasági nehéz­ségek közepette vette át az állam ve­zetését. Az infláció elérte a 41 száza­lékot, s a dolgozók kivonultak az ut­cákra. Tavaly több mint egymillió brazil munkás és alkalmazott sztráj­kolt, az idén pedig az új elnök már­ciusi beiktatásakor már 300 ezren szüntették be a munkát. Brazília mai életének jellemzője a mind gyakrab­ban és intenzívebben ismétlődő sztrájkhullám, sztrájkmozgalmak szer­vezettsége is tökéletesedett. A nyu­gati világra oly jellemző válságjelen­ségek a latin-amerikai óriást sem ke­rülték el, s így az előbb széleskörűen propagált és bizonyos külső megnyil­vánulásokra épített „brazil csoda“ is füstbe ment. glrazília gazdasági életére Jel­** lemző, hogy a mamutvállalatok felfalják a közepeseket és a kicsiket. Vonatkozik ez mindinkább a tőkesze­gény magániparra, s méginkább a mezőgazdaságra. Úgy látszik, a brazil „gazdasági csoda“ megteremtőinek, illetve elképzelőinek tervei csak pa­píron maradnak. Figueiredo tehát na­gyon nehéz örökséget vett át, s a gazdasági feszültség most nagyon nyíltan és érezhetően megnyilvánul a közhangulatban, a társadalmi feszült­ségben. A nép kivonult az utcákra. Olykor milliók sztrájkolnak. Ilyen helyzetben a politikai nyitás nagy dilemma elé állítja a vezetőket. Brazíliában a hely­zet úgy fest: vagy további liberalizá­lódás, vagy a katonák jutnak szerep­hez. Talán szerencse, hogy gondolkodó katona jutott államfői posztra. Egyéb­ként Fifueiredo is a kemény kezű megoldások hívének hívében állt. Most azonban jő.taktikusnak bizonyul. Leg­alábbis egyelőre. A liberalizálódás felé tett első nagy lépése a kormány amnesztia-rendele­­te. Ez megnyitotta a börtönök kapuit számtalan politikai fogoly előtt és hazatérhettek külföldről a politikai emigránsok. A kommunisták is. Köz­tük Luis Carlos Prestes, a Brazil KP főtitkára, Jósé Salles vezetőségi tag, aki tíz évig ette a száműzöttek ke­nyerét. Az amnesztia-rendelet természete­sen fontos lépés a demokratizálódás útján, de megvannak a maga gyen­géi. Például nem vonatkozik a „tér* rorizmusért“ elítéltekre, noha kőztu­­dott, hogy e jelzőt a kommunistákra ragasztották, így még vagy 200—300 politikai fogoly tovább sínylődik a börtönökben. Továbbra is fő kérdés a kommunista párt legalizálása. A Bra­zil KP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén megállapította, hogy „a hely­zet a demokratikus erők és a népi mozgalmak javára alakul, s a dolgo­zóknak a rendszer elleni harcában minőségileg új szakasz kezdődik.“ Luis Carlos Prestes főtitkár egyik legutóbbi interjújában a legfontosabb feladatok között említette a brazil társadalom demokratizálását, vagyis a pártok szabad működését, a szakszer­vezetek önállóságát, az elnyomó tör­vénykezés felszámolását, az elnyomó apparátus feloszlatását vagy átszer­vezését. Mint ismeretes, az elnök a kétpárt* rendszer feloszlatását tervezi. Meg­szűnne az ARENA, vagyis a Nemzeti Üjjászületési Szövetség, mely a kon­zervatív, reakciós erőket tömörítetté, s feloszlatnák a hivatalos „ellenzéki“ pártot, a Brazil Demokratikus Mozgal­mat is. Helyettük nyilván több kisebb' pártot engedélyeznének. A kormány ezzel nyilván meg akarja osztani az ellenzéket, ezért a kommunisták a Brazil Demokratikus Mozgalom egy­ségének megőrzése mellett szállnak síkra, hogy ez egységfrontként tömö­­ritsen minden demokratikus és haza­fias erőt. — in-*§ Külpolitikai kommentárunk Ojabb „forradalom“ örvendetes eredményt hozott az NDK-ban az 1978. január elsejétől be­vezetett új KRESZ; az összes közle­kedési balesetek száma 5,2, a halálo­saké pedig 6,9 százalékkal csökkent az előző évhez képest. A baleseti okok között változatlanul az elsőbb­ség meg nem adása [16,8 százalék), a sebességtúllépés (15,6 százalék), és a gyalogosok vigyázatlansága (11,9) százalék) szerepel. Figyelmeztetőnek tartják, hogy emelkedett az alkoholos befolyásoltság szerepe, az összes bal­eseteknek kilenc százaléka így tör­tént, továbbá az előző évinél több balesetet okoztak a közlekedési sza­bályokat megsértő kerékpárosok. A közlekedésrendészet — a társa­dalmi szervekkel együtt —, továbbra is a közlekedési fegyelem megszilár­dításán fáradozik. Az 1978-as eszten­dő statisztikája bizonyítja, hogy a gépjárművek számának emelkedésével nem kell törvényszerűen szaporod­niuk a szerencsétlenségeknek. Ta­valy ugyanis az NDK-ban 4,2 száza­lékkal gyarapodott a gépjárműállo­mány, főként a személygépkocsik szá­ma és aránya nőtt. A közel négy és fél millió lakosú Bolívia függetlenségének több mint másfél százada alatt gyakran volt hirteleft változások, véres vagy vérte­­len katonai puccsok színhelye. Ezek­nek az az érdekessége, hogy forra­dalmaknak nevezik őket. Így aztán Bolívia közeledik 200. „forradalmá­hoz“. Igen, matematikai arányok sze­rint az ország fennállása alatt min­den évre esett egy-egy „forradalom“. Most is ilyesmi játszódott le alig negyedévvel azután, hogy az idei parlamenti választások eredményeként Padilla tábornok katonai kormánya átadta helyét egy polgári kabinetnek, s így Bolíviának hosszú, hosszú idő múltán ismét „normális“ kormánya volt. Sőt, megjegyzendő, hogy ez a kormány a baloldali politikai erők választási győzelmeként jött létre. Ugyanis a kommunisták támogatását élvező Demokratikus Népi Egység ne­vű baloldali tömörülés 528 ezer sza­vazatot kapott, a legnagyobb sikert aratta. Csakhogy Bolívia nem az az ország, ahol kínosan ügyelnének az alkot­mányjogok tiszteletben tartására. A hadsereg bizonyos körei mozgolódni kezdtek, szerencsére Padilla tábor­nok-elnök szembeszállt a hatalomra törőkkel. A hadsereg mozgalmával ugyanis kacérkodott a második legna­gyobb politikai párt, a jobbközép 'platformra helyezkedő konzervatív Nemzeti Forradalmi Mozgalom (MNR), amely Paz Estenssoro egykori elnök vezetésével szeretné magához ragadni a vezetést, akár a katonák szövetsé­gében is. Augusztusban ez nem sikerült. Ak­kor született az a kompromisszumos javaslat, hpgy a baloldali múltú és évekig külföldi száműzetésben élt Walter Guevara Arze személyében ideiglens elnököt választanak, jövő­re pedig újabb választásokat tarta­nak, s ezektől várják a jövőbeni poli­tikai program kialakítását. Az „őnköztársaságban“ erősödtek a demokratikus követelések. Elsősorban haladó szociális reformprogram meg­valósításának követelése, hisz ezen a téren Juan Jósé Torres haladó politi­kát folytató tábornok-elnök megbukta­tása óta mi sem történt. Talán az sem véletlen, hogy az Amerikai Államok Szervezete legutóbbi közgyűlését ép­pen a bolíviai fővárosban, La Pazban tartotta, s itt kemény bírálatok hang­zottak el, elsősorban Washington la­tin-amerikai politikáját ostorozták. A hadsereg megmozdulása nem volt éppen váratlan, de azért bizonyos meglepetésekkel szolgált. Az ismeret­lenségből tűnt fel a hatalmat bitorló Albert Natusch Busch ezredes, aki az ország elnökévé kiáltotta ki ma­gát és új parancsnokokat nevezett ki a hadsereg egyes fegyvernemei élére. Felfüggesztette a parlamentet, az al­kotmányjogokat, statáriumot és kijá­rási tilalmat vezetett be. Busch első­sorban az ellenzéki pártok ellenállá­sának megtörésére törekedett, szilár­dan a hadseregre támaszkodva, ké­sőbb azonban lelohadt a kedve a ha­talom gyakorlására. Padilla tábornok, a hadsereg főparancsnoka, aki meg­lehetős tekintélynek örvend az or­szágban, megvonta tőle támogatását Arz^ elnök, aki a hírek szerint elein­te védőőrízetben volt, majd ismeret­len helyre távozott, a hatalomátvételt a chileihez hasonló fasiszta puccskí­sérletnek nevezte, s bejelentette, hogy a juntával szembenálló kormány szer­vezésén fáradozik. Washington meg­vonta támogatását az új juntától, elő­vigyázatos. Pillanatnyilag az a hely­zet, hogy a puccsista Busch elvesz­tette támaszát a hadseregben. LÖRINCZ LÄSZLÖ NEM MEGY! A világ közvéleménye tiltakozik új gyilkos amerikai fegyverfajta létrehozása ellen. (M. Baribin rajza) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents