Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-10 / 45. szám
32,21 ár szántóföld jutott, vagyis a CSSZSZK a rendkívül kevés termőfölddel rendelkező országok közé tartozik. Ezért mérlegelünk olyan szigorúan minden egyes olyan Javaslatot, amely további termőföld kisajátítását célozza. Jellemző a beruházók által benyújtott követelményekre, hogy a nemzeti minisztériumok az 1977—1978-ban benyújtott kérelmek módosításával a mezőgazdasági föld iránti igényeket 1U90 hektárral csökkentették. A helytelen eljárások közé tartozik az is, amikor a községek belterületén kívüli helyken engedélyezik a családi házak építését, de ugyanakkor a belterületen foghíjas házsorok, nagy méretű kihasználatlan kertek, öreg épületek és színek stb. vannak. Az épületberuházások terén további hibát jelent főként a nagyobb településekben és városokban az is, hogy nem összpontosítják és társítják pl. az építőipari, javító-, tároló- és más üzemek, garázsok, adminisztratív épüTetek épületberuházási eszközeit. Ugyanakkor a javaslatok kivitelezői nem mérlegelik azokat a tartós veszteséget, amelyek a jó minőségű, mezőgazdasági nagyüzemi termelésre alkalmas föld kisajátításával népgazdaságunknak keletkeznek. Ezek a kérdések a fontos beruházási akciókat, energetikai műveket, úthálózatokat tervező szervezeteket liletik. A közép-szlovákiai kerület példája mutatja, hogyan lehet alkotó és új módon megoldani a lakásépítést anélkül, hogy ez nagyobb mezőgazdasági termőföld-, főként szántóföldveszteséggel járna. E kerület illetékes szervei már hosszú évek óta igyekeznek az üres telkek, valamint a községek és járási székhelyek elavult részeinek szanálása által felszabadult területek beépítésével biztosítani a tervezett lakásépítést és egyúttal védeni a. mezőgazdasági földet is. Csakis ilyen eljárással lehet megóvni a mezőgazdasági- és szántóföld további hektárjait a termelésből való kivonástól. Fontos, hogy a mezőgazdasági vállalatok és irányító szervek (járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságok) is maximális mértékben részt vegyenek az olyan alkalmas helyek keresésében, amelyek beépítése a mezőgazdasági föld védelme és a mezőgazdasági termelés érdekei szempontjából elfogadható. Gyakori eset, hogy az egyes mezőgazdasági vállalatok és más szervezetek nem szállnak szembe kellő eréllyel a beruházók követelményeivel, sőt, ezeket jóakaratúan tudomásul veszik, és csak az építkezés meg kezdése után figyelmeztetnek arra, milyen következményeket von maga után a mezőgazdasági föld kivonása a gazdálkodás ban és általában az egész mezőgazdasági termelésben. Az előző jogszabály érvényesítésével szerzett tapasztalatok alapján a mezőgazdasági földalap védelmét szolgáló novellizált törvényrendelet a b eruházók és a termelő szervezetek tevékenységének szabályozására teljesen új gazdasági eszközt vezetett be, amely arra irányul, hogy az a mezőgazdasági szervezet, amelyet a mezőgazdasági föld kisajátításával, vagy a lakosság ivóvízzel való ellátását szolgáló felszíni ivóvízforrás II. és III. védősávjának kijelölésével megkárosítottak, a mara dék szántóföldön lényeges beavatkozással olyan volumenű mezőgazdasági termelést tudjon folytatni, mint az alapvető beavatkozás előtt. Ezzel a gazdasági eszközzel számítják ki a károsodás nagyságát és határozzák meg a gazdasági károk kiküszöbölésére alkalmas intézkedéseket. Az elmúlt évek folyamán egész sor intézkedést foganatosítottunk a mezőgazdasági vállalatok földjének nyilvántartásában uralkodó helyzet javítására. A 124/76 Zb. sz. törvényrendelet feladatul adta a mezőgazdasági földre tartozó föld használatát élvező szocialista mezőgazdasági vállalatoknak, hogy a földméréstani és térképészeti szervekkel együttműködve a földről nyilvántartást vezessenek. A mezőgazdasági vállalatok földjének nyilvántartásában uralkodó kedvezőtlen hely Zettel a szövetségi kormány elnöksége is foglalkozott, és többek között az 1976. évi 294 sz. rendeletében elrendelte, hogy minden szocialista mezőgazdasági szervezetben el kell végezni a mezőgazdasági föld időszakos fizikai leltározását, mint a mezőgazdasági földalap iránti komplex gondoskodás fontos tartozékát. A mezőgazdasági föld fizikai leltározásával akarjuk biztosítani a szocialista mezőgazdasági vállalatok mezőgazdasági földjének nyilvántartása és a valóság közötti összhangot, feltárni a talaj hasznosításában található esetleges tartalékokat és felülvizsgálni a talajerőfokozásra irányuló intézkedések ütemtervének teljesítését. Megállapíthatjuk, hogy a mezogaz dasági vállalatok, néhány hiányosságtól eltekintve, tudatában vannak e feladat fontosságának. A fizikai leltározást 1979. december 31-ig be kell fejezni, és ezek eredményeit legkésőbb 1980 végéig átvetítik az állami nyilvántartásba olyképpen, hogy a tárgyilagos adatokat már a 7. ötéves tervidőszakban felhasználhassák a mezőgazdasági termelés tervezésében. Vagyis elsősorban azt kell elérnünk, hogv a mezőgazdasági termelésre alkalma.s földet mindenütt ésszerűen hasznosítsák Az egyes járásokban és kerületekben végzett elemzések megmutatták, hogv a mezőgazdasági földalap kihasználása szakaszán uralkodó több éves visszásságokat, a tényleges valóság és a nyilvántartás közötti különbségeket feltétlenül ki kell küszöbölni. A mezőgazdasági földet mentesíteni kell azoktól a parcelláktól, amelyek mezőgazdasági célokra való kihasználása semmiképpen sem lehetséges és azok újraművelése gazdasági és műszaki szempontból megvalósíthatatlan. A fizikai leltározás eredményei azt mutatják, hogy a hosszú idő alatt felgyülemlett fogyatékosságok és egyenetlenségek a maguk igényességével, bonyolultságával és inunkaigényességükkel meghaladják az összes eddigi intézkedéseket. Erről tanúskodik az is, hogy 1978. december 31-lg sok olyan parcellát fedeztek fel, amelyek tényleges hasznosítása nem egyezik az állóeszközök nyilvántartásában feltüntetett adatokkal. Az egyes járások munkaaktívái gondosan vizsgálják a felleltározott parcellák legcélszerűbb hasznosításának lehetőségeit. A mezőgazdasági vállalatok több esetben kikérték az egyes tervezőirodák segítségét is. A mezőgazdasági föld hasznosításának rendezésével kapcsolatban a mezőgazdasági szervezetek nagy részének aktív segítségén kívül fel kell figyelnünk néhány helytelen irányzatra is. Előfordulnak olyan esetek is, hogy a leltározást azoknak a parcelláknak a leírásához vezető útnak tekintik, amelyek hasznosítása a mezőgazdasági vállalatoknak számtalan műszaki, szervezési és gazdasági nehézséget okoz. A föld hasznosításának megváltoztatásra irányuló javaslatok feldolgozásakor sok esetben nem használják ki a komplex talajvizsgálat eredményeit, az állandó fünövényzetek leltározását és osztályozását, javaslatokat, komplex talajerő-fokozó intézkedéseket és réthasznositó programokat. Az új iegelőterűletekbe gyakran olyan parcellákat is javasolnak bevonni, amelyek tipikusan szántóföldek, és tekintettel azok fekvésére, valamint a terület jellegére is, ezek tartós gyepesítése nem indokolt. Az egyes területek hasznosítását gyakran befolyásoló komoly problémát jelent a nagy lejtősség, és a lejtős területek műveléséhez szükséges gépi eszközök hiánya. Több vállalatnak sikerült ezekkel a nehézségekkel Is megküzdeniük, ám tartós megoldást csak a hegyvidéki és hegyaljai körzetek mezőgazdasági vállalatainak megfelelő technikával való fokozatos ellátása jelenti. A szokványos mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földek maximális hasznosításának egyik további lehetősége a társadalmi szervezetek, főként a gyümölcs- és zöldségtermesztők, valamint a kisállattenyésztők szövetsége útján való kihasználása. A nemzeti minisztériumok 1977-ben a mezőgazdasági igazgatóságok és mezőgazdasági vállalatok segítségével kidolgozták a réthasznosítási és takarmányterinelési programokat, amelyek célja az volt, hogy minden megfelelő földet és gyepes területet, fokozatosan bevonjanak a mezőgazdasági művelésbe, és minden megfelelő réten és legelőn belterjes mezőgazdasági termelést folytassanak A fünövényzetek hasznosításának belterjességében a legnagyobb tartalékokat a magasabban fekvő és a határmenti körzetekben látjuk. Az eddigi fejlődés azt mutatja, hogy a föld maradéktalan bekapcsolása a produktív mezőgazdasági termelésbe elengedhetetlen feltétele annak, hogy hazánk az élelmiszertermelésben fokozatosan önellátóvá váljék. A tulajtartalékok mielőbbi bekapcsolása a termelésbe megköveteli elsősorban a gyepes területek vlzgazdaságí rendezését. Ezek igen költséges beavatkozások, ám lényeges javulást eredményezhetnek a mezőgazdasági föld jelentős területein. Csehszlovákia mezőgazdasági földjének kb. a 10 százaléka vizenyős. Elsősorban a dél-csehországi medencéről, Sumaváról, az Odra vízterületéről és a kelet-szlovákiai síkság egy részéről van szó. Az utóbbi években megkezdtük a nehezebb talaj- Hs domborzati viszonyokkal rendelkező hegyvidéki és hegyaljai körzetek nagyobb költségekkel járó lecsapolását. Am a lecsapolásra váró legnagyobb területek a nyugat-csehországi, a dél-csehországi és a nyugat-szlovákiai kerületben vannak. Egyetemesebb megoldást követel a kelet-szlovákiai síkság problémáinak végleges megoldása, ahol a sajátságos talaj-, éghajlati és lefolyasi viszonyok között nemcsak a lecsapolást kell megoldani, hanem a talajművelés megfelelő rendszerét is. A 7. ötéves tervidőszakban legalább 3U0 000 hektárun akarunk lecsapoló berendezéseket építeni. Az öntözés fontos belterjesítő tényező. Csehszlovákiában 1977-ig 298 00 hektárt tettünk öntözhetövé, ebből 98 000 hektárt a CSSZKban, 200 00 hektárt pedig az SZSZK-ban. Az öntözőrendszereket elsősorban a kis csapadékú körzetek felhasználható vízforrásokkal rendelkező legtermékenyebb földjein építettük ki: Csallóközben, Malacky-vidékén, a Labe középső és a'só folyásán, Dél-Morvaországban, a kelet-szlovákiai és a mo'dvai síkságon. Sok tartalékunk van még az öntözőberendezések kihasználásának hatékonyságában. Az utolsó három év tapasztalatai, amikor a tenyészidő alatti kevés csapadék miatt jelntős terméseredmény-ingadozás következett be, azt igazolják, hogy meg kell gyorsítanunk az öntözőmüvek építésének ütemét. A 7. ötéves tervidőszakban a legtermékenyebb körzetekben legalább 110 000 hektár terii'eten kell kiépíteni az öntözőmfivekel a speciális kultúrák és gazdasági növények termesztésére. Csehszlovákiában az 1971 — 1977-es években 6,9 millió m5-t befogadó víztárolókat énítettünk. Ezek vizét elsősorban a speciális kultúrák öntözésére használjuk. A 7. ötéves tervidőszakban igyekeznünk kell minden megfelelő helvl vízforrást hasznosítani, és kb. 28 millió m3 befogadóképességű kis víztárolókat építeni. Haladó tapasztalatok iskolája II. TANANYAG A nragazfiasági időalap kihasználása ás tnkápesságének fokozása A központi szervek 1971-ben, tekintettel a kemizálásnak a mezőgazdasági termelés növelésében betöltött nagy szerepére, azt javasolták, hogy a mezőgazdasági termelés további fejlesztése céljából a növények tápanyagellátását — és védelmét vonják ki és válasszák el a termeléstől, és hnzzák létre az agrokémiai tevékenység új szervezeti furmáját, amely az agrokémiai szolgálat kiépítésén és a kooperációs kapcsolat kihasználásán alapul. A speciális szervezeti egységek keretében fő tevékenységként végzett növényvédelemnek és tápanyagellátásnak szükséges teret kell biztosítania: О a növényvédelem és a tápanyagellátás terjedelmével és minőségével szemben támasztott követelmények kielégítő és folyamatos teljesítésére és arra, hogy ezeket и munkálatokat más tevékenység ne korlátozza; • a növényvédelem és a tápanyagellátás irányítása egységes rendszerének az érvényesítésére a beavatkozások szükséges koordinálásának lehetőségével, továbbá a tudományos ismeretek széles körű bevezetésének ezen a szakaszon, hogy a növénytermelésben a lehető legnagyobb termést érjük el; • a munka nagyüzemi szervezésére, valamint a növénygk védelmére és tápanyagellátására szolgáló nagy teljesítményű technika tökéletes kihasználására, ami a munkatermelékenység növeléséhez és a költségek tartós csökkenéséhez vezet. AZ AGROKÉMIAI vállalatok tevékenysége es fejlesztése A mezőgazdasági őstermelésben végzett agrokémiai tevékenység új szervezeti elrendezését 1972 óta igyekszünk életbeléptetni. A növénytermelés támogatására új, agrokémiai tevékenységre szakosított közös mezőgazdasági-agrokémiai vállalatok létesülnek. Ezek bázisát elsősorban azok az efsz-ek és állami gazdaságok alkotják, amelyek a kijelölt kooperációs körletben gazdálkodnak, és a mezőgazdasági felvásárló üzemek, valamint a traktor- és gépállomások is, amelyek eddig a növényvédelem és tápanyagellátás szakaszán tevékenykedtek. Az agrokémiai vállalatok létesítésének alapvető célja, hogy a hatáskörükbe tartozó körzetekben fokozatosan biztosítsák a növénytermelés kemizálását, s ugyanakkor érvényesítsék a növényvédelem és a tápanyagellátás tudományos alapokon irányított rendszerét. Az agrokémiai vállalatnak tevékenységét a saját kooperációs körzeteiben, a mezőgazdasági termelési folyamatok szerves részeként kell folytatniuk, amelyek keretében az agrokémiai vállalat érdekelt a kooperáló mezőgazdasági vállalatok termelési tevékenységében és eredményeiben. A mezőgazdasági tagvállalatok és az illetékes állami szolgál- .. tatási szervezetek kooperációs kapcsolatainak kihasználása lehetővé teszi, hogy a szükséges bázisokat országos viszonylatban tervszerűen és minden járásban kiépítsük. Az agrokémiai vállalatok kiépítését a mezőgazdasági tagvállalatok tagsági részesedésén és az állami szolgáltatási szervezetek egyszeri részesedésén kívül az állam hitelkölcsönökkel és szubvencióval is elősegíti. Az agrokémiai vállalat fő feladatai közé soroljuk a vegyszerek tervezését, átvételét, tárolását, szállításai és alkalmazását. A vállalatokban a növényvédő vegyszerekből csak bizonyos tartalék rövidtávú tárolásával számolunk. A vállalatok raktárai rákapcsolódnak a növényvédőszerek körzeti raktáraira, amelyek építését a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalatok Vezérigazgatósága biztosítja. Feltehetőleg minden kerületben 3—4 körzeti tárolót építőnk. Az agrokémiai vállalat tevékenysége az agrokémiai központ anyagi-műszaki bázisára támaszkodik. Onnan irányítják a növények tápanyagellátását és védelmét. Tevékenység тек magja a nagy befogadóképességű központi műtrágyaraktár, amely a nagy évi forgalmú elosztó raktáraktól eltérően az applikáló raktár fontos feladatát tölti be. Ez teszi lehetővé a trágyáknak közvetlenül a földekre való eljuttatását. A Szlovák Szocialista Köztársaság területén jelenleg 35 járási hatáskörű agrokémiai vállalat működik. Csehszlovákiában a mezőgazdasági földterületnek közel 90 %-a az agrokémiai vállalatok működési körébe tartozik. A járási hatáskörű agrokémiai vállalatok szervezeti struktúrája azonos a természetes kooperációs körzet keretében működé agrokémiai vállalat szervezeti . struktúrájával. Hasonló szervezeti elrendezés irányában fejlődik az agrokémiai tevékenység kialakuló anyagi-műszaki bázisa azokban a járásokban is, ahol ezt a tevékenységet az állami gazdaságok irányítják. így az agrokémiai tevékenység a mezőgazdasági termelésben fokozatosan egységes szervezeti formát ölt. Az épületberuházások igényessége, az agrokémiai vállalatok új technikával való felszerelésének viszonylag korlátozott lehetőségei, valamint a műszaki-gazdasági dolgozókkal való ellátás kezdeti nehézségei miatt az agrokémiai vállalatok építésének folyamatában az építés és a tevékenység fejlődésének színvonala különbözően alakult. Az agrokémiai vállalatok növekedő számával párhuzamosan a CSSZK-ban hozzávetőleg azok 30 %-a széles körű tevékenységet fejt ki, de további 35 °/o-uk tevékenysége csak kezdeti stádiumban van, és a maradék 35 százalékuk.gyakorlatilag csak most kezd kialakulni. A NÖVÉNYEK TAPANYAGELLATASANAK ÉS VÉDELMÉNEK TUDOMÁNYOS IRÁNYÍTÁSA A mezőgazdasági termelés egyre igényesebb feladatai megkövetelik, hogy az agrokémiai vállalatok anyagi-műszaki fejlődésük minden szintjén hatékonyan részt vállaljanak a növénytermelés belterjesítéséből, hogy kiegyenlítődjék az agrokémiai vállalatok szervezeti színvonala és ezek keretében megteremtsék a feltételeket a jó gazdasági eredmények eléréséhez. A mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának a központi szervek által 1976—1980-ra jóváhagyott fejlesztési alapelvei az agrokémiai vállalatok tevékenységét a növényvédelem és tápanyagellátás tudományos irányításának érvényesítésére és elmélyítésére, valamint a vegyszeres keze lésnek a mezőgazdasági tagvállalatok kooperációs körzetének egész területén való sikeres megszervezésére összpontosítják. Az agrokémiai vállalatok tevékenysége hasonlóképpen összpontosul a termelésre, valamint az istállótrágya, minden hasznosítható tápanyag és hulladékanyag termelésére és okszerű hasznosítására is azok előfordulási körzetében. A 6. ötéves tervidőszak végéig minden agrokémiai vállalatban olyan feltételeket és lehelőségeket kell teremteni, hogy 1980-tól kezdődően komplex módon és azonos színvonalon teljesíthessük a tudományos-műszaki irányítás minden feladatát és biztosíthassuk a növények, tápanyagellátását és védelmét. A tervezési adatok feldolgozásában és a tevékenység elemzésében az agrokémiai vállalatoknak jó szolgálatot nyújt az Irányításésszerűsftő Vállalat, valamint a CSSZK és az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának számítástechnikája. A növények tápanyagellátásának tudományos rendszere érvényesítésének és rendszeres irányításának alapvető követelménye a progresszív irányítási és információs rendszer kiépítése. Ez a következő intézkedések foganatosítását követeli meg: 1. A földalap eg séges nyilvántartása, 2. Tájékoztató adatok gyűjteményének létesítése minden parcellához, 3. Az agrokénvai vállalat tevékenységének rugalmas irányításához szükséges tervezési alapadatok feldolgozása, 4. Az applikáriés beavatkozások nyilvántartása, 5. A tala jelemzések és a trágyázás gazdasági hatékonyságának értékelése, 6. Az információs szféra eredményeinek hasznosítása.
