Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-10 / 45. szám

1979. november 10. .SZABAD FÖLDMŰVES. ' » 3 Katonai enyhülést! TANÁCSKOZOTT AZ EURÓPAI LESZERELÉSI ÉS BIZTONSÁGI FÖRUM A belgiumi De Haan, a világhírű Ostende fürdőhely melletti város ner vezetes esemény színhelye volt. A leszerelés és az európai béke hívei itt további fejezetet Írtak a mozgalom történetében. Huszonöt ország, köztük az Egyesült Államok és Kanada kép­viselőinek részvételével, 15 nem kor­mányközi szervezet közreműködésével itt tanácskoztak az európai leszere­lési és biztonsági fórum részvevőt, hogy Leonyid Brezsnyev szovjet ál­lamfő mozgósító hatású berlini lesze­relési kezdeményezése nyomán a sür­gős teendőkről beszéljenek, a konkrét cselekvésről, szembehelyezkedve a­­zokkal a washingtoni és NATO-törek­­vésekkel, hogy Pershing—2 típusú és cirkáló szárnyas rakétákat telepítse­nek Nyugat-Európában. A fórum jellegzetessége volt, hogy különböző politikai és világnézeti el­veket valló személyiségek találkoztak itt és szót értettek abban, milyen lé­péseket kell feltétlenül megtenni, hogy elháruljon az Európa népeit fe­nyegető vész. Ezt fejtette ki felszó­lalásában a vita több mint 250 rész­vevője. Mondanivalójukat tömören így foglalhatjuk össze: Katonai enyhülést! A fórum munkáját az ENSZ is élénk érdeklődéssel kísérte, s támo­gatta a részvevők célkitűzéseit, ami Kurt Waldheim főtitkárnak a fórum részvevőihez intézett leveléből is ki­tűnt, amelyet lánya, Liselotte Wald­heim-Natural asszony, a genfi leszere­lési ENSZ-központ igazgatója olvasott fel. A leszerelési és biztonsági fórum négy munkabizottságban végezte ér­demleges munkáját, melyben mintegy 150 küldött vett részt. A leszerelés és a biztonság alapelveivel foglalkozó első bizottság jelentésében kiemelte: Európa szempontjából kulcskérdés, hogy a katonai enyhülés összhangban legyen a politikaival. A fegyverkezési verseny megfékezésének módszereivel foglalkozó második bizottság jelenté­se arra mutatott rá, hogy a tömeg­­pusztító fegyverek által előidézett ve­szély elhárításának egyetlen lehetősé­­ga a tárgyalás. A tárgyalások előmoz­dítására szolgálnak a Szovjetuniónak a Varsói Szerződés többi országával egyeztetett legutóbbi javaslatai. A harmadik bizottság jelentése megálla­pítja, hogy a fórum részvevőinek többsége a Pershing—2 típusú fegyve­rek, valamint. a ' szárnyas rakéták rendszeresítését tartja az európai biz­tonságot fenyegető fő veszélynek. A negyedik munkabizottság a leszerelés társadalmi-gazdasági kihatásaival fog­lalkozott, s Jelentésében kidomborí­totta, hogy a népekre nehezedő fegy­verkezési terhek csökkentése a nap­jainkban hevesen jelentkező globális problémák, köztük az energiakérdés megoldásának alapvető feltétele lett. A részvevők egyetértettek ENSZ- szakértőknek azzal a megállapításá­val, hogy a hadiiparnak békeiparrá történő átalakítása 25 százalékkal nö­velné a rendelkezésre álló munkahe­lyek számát és gazdaságosan előállí­tott javakat bocsátana az emberiség rendelkezésére. A fórum amellett foglalt állást, hogy a jövőre esedékes madridi talál­kozó eredményes legyen, s hívjanak össze össz-európai konferenciát a ka­tonai enyhülés kibontakoztatására. A küldöttségek kidomborították, hogy folytatni kell a tárgyalásoknak azt a módszerét, amely a SALT—II. egyez­mény aláírásához vezetett. A tárgya­lások rendszerét ki kell terjeszteni minden európai kormányra. A fórumon és a fórummal kapcso­latban elhangzott nyilatkozatok között nagyon érdekesek voltak Vagyim Zaglagyin válaszai, melyeket újság­írók kérdéseire adott. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese kifejtette a Szovjetunió álláspontját a közép­hatótávolságú fegyverek kérdésében. Hangoztatta: a Szovjetunió az ország nyugati részén felállított közép-ható­távolságú rakétákat már sok évvel ezelőtt rendszeresítette, válaszul az Egyesült Államok által Nyugat-Euró­­pába telepített nukleáris fegyverek bevezetésére. Az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának el­nöke több ízben nyíltan elismerte, hogy a NATO rakétái tengeralattjá­rókról, repülőgépekről és hadihajók­ról elérheti a Szovjetunió területét. A NATO-nak ezek a rakétái ma már 4—5 ezer kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek. Az a hisztérikus nyu­gati propaganda, amelyet a legmoder­nebb szovjet rakétákkal, az SS—20- asokkal kapcsolatban bontakoztattak ki, nem indokolt, mert azok csupán az egyensúly megteremtését szolgál­ták a modernizálst nyugati nukleáris erőkkel szemben. Zaglagyin hangoztatta: A szovjet kormány már több ízben konkrét ja­vaslatokat tett a nukleáris fegyverke­zés korlátozáséra, sajnos, javaslatait elutasították. A Szovjetunió hajlandó Э SALT—II. tárgyalások során min­denfajta közép-hatótávolságú nukleá­ris fegyverrendszer korlátozásáról ta­nácskozni. Cpanyolország mozgalmas esemé­­* nyék színhelye. Határozottan kibontakozó demokratizálódásnak le­hetünk a tanúi; ám ez a folyamat, amely Adolfo Suarez miniszterelnök kormányzása alatt a haladó pártok közreműködésével megy végbe, a ha­ladás és a konzervativizmus erőinek küzdelmével párhuzamosan zajlik. Meggyorsult a francolzmus áldatlan örökségének felszámolása, ugyanak­kor azonban váratlanul új zavaró erők is színre léptek. Bizarr, de tör­vényszerű jelenség, hogy a múlt, a szélsőjobboldal erői olykor a szélső­­baloldali radikális mezbe öltözött visszahúzó erőkkel találkoznak és ta­lán akaratlanul is társulnak. Ezt látjuk elsősorban a nemzetiségi kérdés rendezésében. Égető problémá­ja ez Ibériának. A harmincas évek de­rekán a köztársasági kormány önkor­mányzatot adott a baszkoknak és ka­talánoknak, melyet az ellenforradalmi francoista fasiszta rendszer egyetlen tollvonással megszünteted Most azonban ennek a kérdésnek a rendezésére is sor kerül, nem utol­só sorban a néptömegek nyomására, a haladó pártok követelésére, s azért is, mert a kormányzat felismerte, hogy jól felfogott érdeke a nemzeti­ségi kérdés rendezése. A baszk és katalán autonómia, ” önrendelkezés tervezetének népszavazással való elfogadására ép­pen most került sor. Az eredmény megfelelt a várakozásnak: az urnához járulók 90 százaléka igent mondott, s ezzel a békés, demokratikus új Spa­nyolország építése mellett foglalt ál­lást. Igaz, a szavazásra jogosultak fe­le távolmaradt. így értékeli ezt a két legnagyobb párt, a Spanyol Kommu­nista Párt és a Spanyol Szocialista Munkáspárt is. így aztán semmi aka­dálya, hogy a parlament két háza a népszavazás eredményeinek megfele­lően végleges formába öntse az elfo­gadott alapokmányokat, majd az ural­kodó decemberben aláírja a két ön­kormányzatú terület autonómiájának dokumentumát. A baszkok kérdését már korábban ismertettük. A hatmillió főre becsült népcsoport négy tartományban él (Guipuzcoa, Vizcaya, Alava és Navar­ra), továbbá három francia tartó-Spanyolhon a demokratizálódás útján mányban vannak még baszkok. Hősies szabadságharcot . vívtak a Franco­­rendszer ellen, sok hőst adtak a sza­badságmozgalomnak. Dolores Ibarrnri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke, a legendás szabadságharcos is baszk származású. Sajnos, heves nacionalis-A négy baszk tartomány Spanyol­­országban. Mellettük nyugatra a kata­lán tartományok terülnek el. Labourd, Untervarra és Soule baszk tartomá­nyok francia területen fekszenek. ta telítettségű mozgalmukban, az ETA-ban, amelynek terrorista módsze­rei a Franco-diktatúra idején érthe­tők voltak, bizonyos szakadás történt. A szervezet politikai szárnya az auto­nómia mellett van, ezzel szemben ka­tonai szárnya folytatja terrorcselek­ményeit, a teljes elszakadás híve, noha elkülönülésük gyakorlatilag lehetetlen és a demokratizálódás jelenlegi viszo­nyai között ez valójában a baszk ér­dekek ellen fordulna. Noha Itt a ve­zető szerep a Baszkföldt Nemzeti Párté az ETA több nacionalista tömö­rülés támogatásával veszélyes akadá­lyokat állít az általánosan elfogadott demokratikus rendeződés útjába. A baszk tartományok harmadik legerő-Szilárd egységben A Varsói Szerződés tagállamai egye- gével összefüggd egyéb sített fegyveres erőinek katonai tané- melyekkel kapcsolatban csa Bukarestben tartotta 20. rendes fogadtak el. ülését. Az ülésen VIKTOR KULIKOV, a Szovjetunió marsalija, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka elnö­költ. A katonai tanács értékelte az idei kérdéseket, ajánlásokat A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL hadászati és harci felkészülés ered­ményeit, s megvitatta a jövő évi fel­adatokat. Az ülésen megvitatták az egyesített fegyveres erők tevákenysé-A háromnapos ülés, amelyen a bol­gár, a csehszlovák, a lengyel, a ma­gyar néphadsereg, az NDK nemzett néphadserege, a romén és a szovjet fegyveres erők küldöttsége vett részt, a barátság és együttműködés légköré­ben zajlott le, s a Varsói Szerződés­hez tartozó országok hadseregeinek szilárd egységét bizonyította. sebb pártja lett így a kalandorpoliti­kai programmal fellépő Herri Bata­suna csoportosulás, mely a terror folytatását sem zárja ki. (A népsza­vazás után egy szocialista párti fény­képész már áldozatul is esett merény­letnek.) Ebben is az ETA irányvonala nyilvánul meg, noha a baszkok zöme elfordul a hangos és erőszakoskodó terroristáktól. Baszkföldnek tehát Jövőre külön parlamentje, regionális kormánya lesz. |#issé másként fest majd Kataló­­nia autonómiája. A négy és fél millió katalán önkormányzati szerve a Generalitás lesz. Ez hármas össze­tételű szerv, amelyben a parlament, továbbá elnöke és a végrehajtó tanács szerepe érvényesül. Azzal szemben, hogy Baszkföldön erős a nacionaliz­mus, Katalőniában mindig a szocia­lista erők domináltak. A két ország­rész fejlődésében némi különbség ab­ban is mutatkozott, hogy bár a leg­­iparosítottabb vidékei Spanyolország­nak és a nemzeti jövedelem tetemes részét adják, Baszkföldön eddig nem volt munkanélküliség, csak most je­lentkezik enyhe formában, Katalóniá­­ban azonban mintegy 300 ezer mun­kanélkülit tartanak számon. Az autó­­nómiának itt nincsenek olyan ellen­zői, mint Baszkföldön. A két országrész jóváhagyott auto­nómiája azt jelenti, hogy a jövőben a regionális szerveknek nagyobb le­hetőségük lesz fejlesztési, gazdasági, politikai és kulturális kérdésekben való döntésre. A jövőben megoldásra váró probléma még az adórendszer tökéletesítése, ež ugyanis közvetlenül összefügg majd a nagyobb regionális fejlesztési lehetőségekkel. A nemzetiségi kérdés további meg­oldása is rajzolódik. Az önállóságot követető Galícia tartomány kérdésére és Andalúzia önkormányzatára gondo­lunk. A 85 ezer négyzetkilométer te­rületű és több mint hatmillió lakosú Andalúziában nem a szó szoros értel­mében vett nemzetiségi kérdésről van van szó, hanem az „andalúziai ön­­igazgatású társadalom“ követelményé­nek rendezéséről. Lakosságának nyel­ve a spanyol, ellentétben a baszkok­kal. Andalúzia önkormányzatának sta­tútumát most dolgozzák kí, s ezzel kapcsolatban Ceuta és Melilla afrikai spanyol tartományok igazgatásának kérdését is érintik, valószínűleg szo­rosabb kapcsolatba kerülnek az ön­kormányzatú Andalúziával. — in-* Külpolitikai kommentárunk Vészjósló pnbaleHűk Afrika füll Az épíloipar szakemberei Határozott intézkedésekkel kívánja növelni az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány az építőiparban a munkások szakképzettségét, növelni az iparág vonzását, megállítani a szakemberek elvándorlását. A két ve­zető testület együttes határozata sze­rint két év alatt — 1979-ben és 1980- ban — 600 ezer szakképzett munkás­sal kell bővíteni az őpítők és a sze­relők gárdáját, részint az építőipari szakiskolákból, részint a munkahelye­ken szervezett szaktanfolyamok hall­gatóiból. A képzett szakmunkások ugyanis meggyorsítják és megjavítják a nagyszabású építkezési program végrehajtását. A szakmunkásképzés biztosítására megerősítik és kibővítik a szakiskolák hálózatát. Számos kedvezményt bizto­sítanak a tanulóknak és elősegítik, hogy a munkahelyeken végzett szak­mai gyakorlat eredményében mind az oktatók, mind a tanulók anyagilag ér­dekeltté váljanak. Az egyes vállalatok számára is megfelelő alapokat bizto­sítanak dolgozóik szakképzettségének növelésére. Fontos része a párt- és kormány­­határozatnak, amely a szociális jutta­tások, szolgáltatások fejlesztését irá­nyozza elő az építőiparban foglalkoz­tatott dolgozók számára, hogy vonzób­bá tegyék számukra a nagy fontossá­gú szakmát. Így a többi között javí­tani kell az építők lakáskörülményeit, beleértve a munkásszállások kényel­mét, korszerűsítégét, a lakott telepü­lésektől távol dolgozó építőmunkások elhelyezését. A határozat kiterjed ar­ra is, hogy az építőknek újfajta mun­karuhát kell gyártani, figyelembe vé­ve az éghajlati körülményeket, a munka sajátosságait. Megkésett bejelentés történt: a Dél­afrikai Köztársaság az Indiai-óceán és az Atlanti-óceán déli része pontosab­ban körülhatárolt térségében nukleá­ris robbantást hajtott végre. A hír az amerikai CBS televíziós társaságtól származik, s valódiságát az amerikai külügyminisztérium nyomban megerő­sítette. Még a robbantás pontos idejét is: szeptember 22-én történt. Ennek több mint egy hőnapja, de most határozottan állítják, hogy a tit­kos nukleáris robbantások felderíté­sére, Illetve ellenőrzésére berendezett amerikai intézmények műszereikkel nagyon pontosan megállapították a robbantás helyét, Időpontját és erejét. A történtek nyugtalansággal töltik el a kormányköröket, különösebb aggo­dalomra azonban Washington szerint nincs ok, mert kizárólag kísérleti jel­legű robbantás történt, tehát a Dél­afrikai Köztársaságnak még nincs ki­fejlesztett atomfegyvere. És ml lesz, ha majd lesz atombom­bája? A bejelentés nem lepte meg a szo­cialista országokat és mindazon de­mokratikus erőket és rendszereket, melyek elmarasztalják a dél-afrikai fajgyűlölő rendszert és a vele kacér­kodó, cimborálö nyugati államokat és politikai köröket. A cinizmus példátlan megnyilatko­zásait tapasztalhatjuk. Roelof Botha dél-afrikai külügyminiszter például a meglepő bejelentés hírére azonnal szabadkozott. Ha atomrobbantás tör­tént volna a pretoriai államhoz közeli tengerben, erről neki Igazán tudnia kellene. Egyébként is minek, a dél­afrikai államnak atomfegyver, hisz elsősorban tökéletesített hagyományos fegyverekre van szüksége, hogy meg­védje magát a „terrorizmustőr, azaz az elnyomott afrikai bennszülött né­pek nemzeti felszabadító harcától. Botha cinizmusa közismerten határ­talan, annak ellenére, hogy az utóbbi időben kitört botrányok, panama­ügyek és információs leleplezések kapcsán kissé fény derült a fajüldöző állam életének kulisszák mögötti vilá­gára. Valószínű, hogy Botha Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral szemben is megjátssza majd a tájékozatlant és jóhiszeműt, elfogultsággal és rosszin­dulatúsággal fogja vádolni Pretoria „ellenségeit“, akik úgymond kohol­mányokat, rágalmakat eszelnek ki, hogv kellemetlenkedjenek a Dél-afri­kai Köztársaságnak... ök már ilyenek, mármint a rasszis­ta állam vezetői, ez nem lep meg minket, de furcsább a vezető NATO- államok hallgatása. Ugyanis köztu­dott, hogy az 6 közreműködésük nél­kül a dél-afrikai állam aligha hajt­hatott volna végre akár kísérleti atomrobbantást is. Dél-Afrika az uránérctermelők kö­zött vílágsorrendben a harmadik he­lyen áll, mindjárt az Egyesült Álla­mok és Kanada után. Egyéb értékes ásványkincsek között ez a veszélyes érc bőven megtalálható a világszerve­zet döntésével dacolva továbbra Is bi­torolt Namíbiában. A Kalahari-sivatag nagyon alkalmas atomfegyverek ki­próbálására. Nem véletlen, hogy kü­lönféle fedőneveken nyugatnémet tár­saságok végeznek Itt veszélyes kísér­leteket (AWACS stb.j. Az NSZK Wa­­lindabában másodlagos urándúsítőt rendezett be Pretoria mellett. A dél­­afrikai atomlobbyhoz Izrael is társult, 6 is hozzájárul dél-afrikai nukleáris fegyverek kifejlesztéséhez. Dél-Afrika a hetvenes évek elején három Daphné típusú tengeralattjárót vásárolt Franciaországtól. Egyenként 12 torpedót szállíthatnak és három­ezer mérföldes hatótávolságban ope­rálhatnak. A Dél-afrikai Köztársaság mintegy negyven Mirage szuperszó­­nikus vadász-bombázóval is rendelke­zik, amelyeket AS—20 és Sidewinder rakétákkal szereltek fel. Pik Botha jelenlegi miniszterelnök még hadügy­miniszter korában bejelentette, hogy Franciaországgal együtt Cactus raké­tavédelmi rendszert dolgoztak ki; föld—levegő rakétákat alkalmaznának alacsonyan szálló repülőgépek ellen. Tovább sorolhatnánk a leleplező adatokat. Tény, hogy a Nyugat eleve szabotálta a fajüldöző és gyarmattar­tó dél-afrikai állam ellen hozott ENSZ-határozatokat, végrehajtásokat, ahol és ahogy csak lehetett, kiját­szotta. Az érdekeltségekkel magyaráz­ható: a dél-afrikai, főként namíbiai bányaipar 90 százalékával például az angol—amerikai De Beers társaság és az amerikai Tsumeb Corporation ren­delkezik. Az újonnan feltárt rossingi uránércbányák kitermelésének Irányí­tása a hírhedt Rio Tinto Zinc tröszt­ben összpontosul; itt az amerikai mel­lett 30 százalékos a brit és 10 száza­lékos a francia érdekeltség. Beszédes számok. A dél-afrikai kormány 1976 ősze őta mind agresszívabb külpolitikát folytat, s állam politikai irányvonallá tette a „megelőző csapások“ elvét. Ez azt je­lenti, hogy feltételezett ellenségeire, vagyis a nemzeti felszabadító mozga­lom harcosaira a szomszéd és más országok területein is le akar csapni, sőt eleve olyan csapást akar mérni, hogy ne bontakozhassék ki számotte­vő mozgalom. Pretoriának ez a szán­déka felette veszélyezteti egész Afri­kát. Az ENSZ-nek most szigorú vizs­gálatot kell tartania és szankciókat foganatosítania, ahogyan ezt a világ békeszerető és haladó erői követelik. LÖRINCZ LÄSZL0 INDfTÖBERENDEZfiS A Dél-afrikai Köztársaság a nyugati tőke segítségévei és nyugati szaba­dalmak alapján új fegyverfajtákat gyárt, s a hírek szerint titokban már az atomfegyvert is kipróbálta. (M. Abramov rajza]

Next

/
Thumbnails
Contents