Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-10 / 45. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. november 10, A fehérjém» teljesítőseben rejlő tartalékok (Ш.) Az állandó rétek növényzete fontos forrását képezi a tömegtakarmányoknak. Itt azonban még annak ellenére sem sikerült előrehaladást elérni, hogy a mezőgazdasági minisztérium egész sor Intézkedést dolgozott ki, főleg a jőminőségü rétiszéna termelésének növelése érdekében. Sajnos, a valóság azt mutatja, hogy az állandó rétek területe évről-évre csökken. Míg f970-ben közel 280 ezer, addig tavaly már csak 270 ezer hektárról takarították be a termést. A tudományos kutatás már számtalanszor bebizonyította, hogy az állandó rétek növényzetének belterjes kihasználásakor a száz hektár mezőgazdasági területre jntó számosállatok számát a jelenleginek kétszeresére lehetne növelni! Az elméleti számítások alapján ez azt jelenti, hogy például az 1976—1978-as években 178 ezer tonna abraktakarmányt takaríthattunk volna meg... A hüvelyesek és a takarmánynövények (főleg az állandó rétek] termesztési intenzitásának növelésében egyre nagyobb jelentőséggel bír a betakarítási technika biztosítása. A gépi eszközök hiánya mindkét esetben olyan nagy méretű, hogy részben ezzel indokolható a nagy betakarítási veszteség. Ezzel még az is párosul, hogy sok helyütt nem képesek betakarítani a termést. Azt hiszem, nem kell különösképpen hangsúlyozni, hogy ez milyen népgazdasági károkat eredményezi A MÉM dolgozóinak kezdeményezésére a rovinkai Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézet dolgozói a mezőgazdasági üzemek jó példáin keresztül kifejlesztettek néhány olyan kombájnra szerelhető berendezést, amelyekkel a borsó esetében három százalék alá csökkenthető a betakarítási veszteség. A MÉM azonban nem biztosította az említett berendezések gyors legyártását. Lényegében ugyanez mondható el a hüvelyesek betakarítás utáni kezelésére szolgáló gépsorral kapcsolatban. Továbbra is hiány mutatkozik a REFORM típusú, úgynevezett hegyi önjáró kaszálógépekből. Sajnos, a külföldről behozott kaszálógépekhez hiányoznak az alkatrészek, ráadásul a szerviz kérdése sem megoldott. Így nem véletlen, hogy például május közepén a közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben levő kétszáztizenhárom R—200-es kaszálógépnek csak egyharmada volt üzemképes! Ugyancsak hiány mutatkozik az NVTS i—4,1-es önfelszedő kocsikból, a rotációs kaszálógépekből, és még így sorolhatnánk tovább... Az utóbbi években a takarmánylisztek gyártása és felvásárlása is «aa «at ком азе akadozik. Tavaly például a gyártási tervfeladatot az illetékes üzemek és szervezetek' 89,2 százalékra teljesítették, ugyanakkor közéi tizennégyezer tonnával vásároltak fel belőlük kevesebbet a kelleténél. Ennek okát elsősorban abban kell látni, hogy a mezőgazdasági üzemekben egyszerűen feletetik a takarmánylisztek, szárított takarmányok összetevőit vagy már a kész takarmánylisztet. Legkedvezőtlenebb a helyzet a közép-szlovákiai kerületben, ahová a szükséges takarmánylisztet és a szárított takarmányokat a nyugat-szlovákiai kerületből szállítják. Tavaly például ez a menynyiség tízezer tonna volt. A gazdasági állatok takarmányozásánál felhasználható fehérjetartalmű anyagok jelentős forrását képezik az állati eredetű hulladékanyagok (az elpusztult állatok tetemei, az emberi fogyasztásra alkalmatlan hús stb.). összegyűjtésük évről-évre nő. Míg 1974-ben közel 69 ezer, addig tavaly már 107 ezer tonna ilyen nyersanyagot szállítottak az állatfehérje-lisztet gyártó üzemekbe. A felülvizsgálás eredményei azonban megmutatták, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságok és a mezőgazdasági üzemek illetékesei nem tettek meg mindent az elhullott állatok megfelelő helyen történő tárolása érdekében. Itt elsősorban a bárki számára hozzáférhetetlen, zárt gyűjtőhelyek létesítésére kell gondolnunk. Például a keletszlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben végzett felmérések eredményei alapján mindössze az állattenyésztési telepek, gazdasági udvarok egyharmadában voltak gyűjtőhelyek. Aggasztó volt a helyzet a vranovl járásban, ahol a százhuszonkét állattenyésztési létesítmény, illetve gazdasági udvarban csak három gyűjtőhely volt található!!! Szlovákiai viszonylatban a szükséges 2660 gyűjtőhellyel szemben mindössze ezerszázat létesítettek. Ebből arra következtethetünk, hogy a mezőgazdasági üzemek felelős dolgozói nem törődnek kellőképpen az elhullott állatokban levő értékes fehérjetartalmú anyagok megmentésével. Nem beszélve arról, hogy gyűjtőhelyek nélkül nagyobb a fertőző betegségek elterjedésének veszélye is. Fogyatékosságok az állattfehérjelisztet gyártó üzemekben is előfordultak. Míg 1974-ben a beszállított nyersanyagok 97,4 százalékát dolgozták fel, addig tavaly csupán 84,6 százalékát. Ugyanakkor a múlt évben tíz és félezer tonnát nem dolgoztak fel. További öt és félezer tonna nyersanyag feldolgozására azért nem került sor, mert a lieskovcei üzem felújításakor nem oldották meg a nyersanyagoknak más üzemekbe való átszállítását. Az említett kihasználatlan — egyébként a földbe elásott — mennyiségű nyersanyagból ezerszáz tonna csontőrleményes húslisztet gyárthattak volna. Az új állatifehérje-lisztet gyártó üzemek építéséért, üzembehelyezéséért felelős szervek, vállalatok nem teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket társadalmunk elvárt volna tőlük. Lényegében hasonló a helyzet a vérszárító üzemek építésével és üzembehelyezésével kapcsolatban is. Az élelmiszeripari hulladékoknak és melléktermékeknek takarmányozási célokra való hasznosítását már a CSKP KB 1975. évi októberi plenáris ülésének határozatai Is fontos feladatként jelölték meg. A múlt évi adatok alapján a vágóhidak, húskombinátok és baromfifeldolgozó üzemek melléktermékeiből, hulladékaiból 20 ezer, a mezőgazdasági üzemekben elpusztult állatok tetemeiből pedig további hat-hétezer tonna csontörleményes húslisztet lehetett volna készíteni. A valóság azonban csak tizenöt és félezer tonna volt, ami egyben azt is jelenti, hogy a hulladékoknak, melléktermékeknek mintegy harmincnegyven százaléka kárbavész! A Bratislava-Rača-i Húskombinátban végzett rajtaütésszerű elemzések eredményei megmutatták, hogy a melléktermékek, hulladékanyagok elszállításával kapcsolatban nem vezetnek hiteles nyilvántartást. Tavaly például mintegy négyszázezer liter vért és egyéb hulladékanyagot nem hasznosítottak. Mindemellett a 147 tonna leszárított vérből csak harmincöt tonna került a központi takarmányalapba, Versenygyözíesek A Košice-vidéke járás már évek óta szaros baráti kapcsolatot tart fenn a szovjet Vinograduvi járással. A párt és állami szervek javaslatára a járás több mezőgazdasági üzemének dolgozói 1976-ban bekapcsolódtak a két baráti járás között meghirdetett szocialista versenybe, a „Járás legjobb üzeme“ címért. A szocialista verseny kiértékelésekor az idén a Vinogradovi járás vörös vándorzászlaját az újbódvai (Nová Bodva) Győzelmes Február Efsz nyerte el. A vándorzászlót háromtagú küldöttség adta át a versenygyőztes szövetkezetnek. — Szövetkezetünk valamennyi tagja és dolgozója az elmúlt három év alatt arra törekedett, hogy ebben a neves versenybe helytálljunk* és minél jobb eredményt érjünk el — mondotta ünnepi beszédében a szövetkezet elnöke Köteles János mérnök. A társult szövetkezet 1972-től figyelemre méltó eredményeket ér el, nemcsak a gabonatermesztésben, de az állattenyésztésben is. Az elmúlt időszakban minden szövetkezeti dolgozó megtett mindent annak érdekében, hogy a CSKP XV. kongresszusa irányelveit maradéktalanul teljesítse. Lépést tartottunk a fejlődéssel. Ezt az évről évre jobb eredmények is bizonyítják. A mezőgazdasági nyerstermelés az 1975- ös évhez viszonyítva 2,8 százalékkal emelkedett, ebből a növénytermesztés 5,4 százalékkal. A bérek 3,3 százalékkal emelkedtek. A szemesek termesztésében az átlaghozamok következőképpen alakultak: 1976-ban 4,3, 1977- ben 4,2, 1978-ban pedig 4,32 tonna termést értünk el hektáronként. Ezeknek az eredményeknek köszön» ve, szövetkezetünk a legjobb helye» zést érte el a szocialista versenyben. Az idei aratásban külön köszönetat érdemelnek a kombájnosok, a szalma» begyűjtők, a traktorosok szorgalmas munkájukért, helytállásukért. Az elnök továbbá elmondotta, hogy az idén gabonából négy tonnás hektárhozamot értek el. Búzából négy egész hat tized, árpából pedig három egész két tized tonnát csépeltek ki hektaronkéní. — Szövetkezetünk natran támaszkodik a kommunistákra, a harmincnyolc tagú SZISZ-csoport tagjaira, a két komplex ésszerűsítő brigádra, a szocialista brigádokra és minden becsületes dolgozóra, mert tudjuk, hogy feladataikat továbbra is fokozott igyekezettel teljesítik, hogy méltók legyenek a vándorzászlóra, nemcsak ebben az esztendőben, de a következő években is. Majd a zászló átadása következett, melyet a Vinogradovi küldöttség nevében A. M. Kozák adott át a szövetkezet elnökének és Kiss József» nek, a pártszervezet elnökének. Kozák elvtárs ünnepi beszédében a Vinogradovoi járás életéről számolt be, az ottani szövetkezet sikereiről és gondjairól. Járásukat az elmúlt másfél hónap alatt szárazság sújtotta, de így is szép eredmények mutatkoznak a gyümölcs és szőlő, valamint a dodohánytermesztésben. Kozák elvtárs gratulált az Gjbódvai Efsz tagságának és dolgozóinak a szép eredményekhez. Az ünnepi est befejezéseként színpadra lépett a nagyidai Uosvay Táncegyüttes és pergő ritmusú tánckompozícióikkal hangulatossá tették az ünnepélyt. FARKAS ROZSA Ellenőrizték a gabona minőségét a többit különféleképpen értékesítették. A tejfeldolgozó üzemek folyékony melléktermékeiből továbbra sem hasznosítják takarmányozási célokra a savót (évente több mint 16 millió literről van szó), a szilárd melléktermékekből pedig több mint ötszáztíz tonnányit. A Szesz- és Konzervgyárak vezérigazgatóságának termelési és gazdasági egységeiben keletkező hulladékot sem használják fel kellőképpen takarmányozásra (évente több mint 7700 tonna). Ugyanez mondható el a sörgyári (1054 tonna malátacsíra és árpahulladék, 315 ezer liter sörélesztő és sörtörköly), a malom- és pékipari (több mint 960 tonna) stb. hulladékokról... (Folytajtuk) A napokban a Lévai (Levice) Járási Nemzeti Bizottság Népi Ellenőrző Bizottsága, a járási mezőgazdasági igaz-' gatósáüggal karöltve a gabona tárolását vizsgálta. Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy az időjárás viszontagságai miatt az idén a tervezettnél jóval kevesebb és gyengébb minőségű gabona termett. Bár az aratásban elért eredményekről beszélni már nem Időszerű, mégis ide kívánkozik, hogy a betakarított mennyiségnek több mint tizennyolc százaléka, azaz 26173 tonna gyengébb minőségű volt. Azokban a szövetkezetekben, ahol saját szárítóberendezésekkel rendelkeznek, mint például a farnadi (Farná), kurali (Kurafny) és az tpolyszakállasi (Ipeíský Sokolec) szövetkezetek, lényegesen jobb minőségű gabonájuk volt, mint a többieknek. Ott, ahol a raktárakban nem ellenőrizték rendszeresen a gabona hőmérsékletét, a gabona minősége romlott. Így volt ez a szántói (Santovka),_a tompái (Tupá), a győrödi (Veľký Ďúr), az alsőszecsei (Dolná Seč) és a Nová Dedina-i szövetkezetben, ahol az ellenőrzéskor harmincháromnegyvennyolc fokos hőmérsékletet mértek. , Annak ellenére, hogy az idén gabonából kevesebb termett, több mezőgazdasági üzem nem megfelelő raktárhelyiségekben tárolja a búzát és az árpát. Ide sorolható a nagysallót (Tekovské Lužany), az őbarsl (Starý Tekov] és a szántói szövetkezet, ahol az egyes gazdasági részlegeken nem fordítottak megfelelő figyelmet erre a kérdésre. Az ellenőrző szervek összesen ötvennyolc esetben javasoltak intézkedéseket a fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében. Az érintett gazdaságoknak mindenekelőtt a nedves gabonát kellett megszárítani, s megfelelő raktárakba helyezni, valamint rendet teremteni a nyilvántartásban. ÁBEL GÁBOR ®ági határ, Ipoly menti földek, régi híres juhászok vl* déke... Ha nem tudnánk, el sem hinnénk, hogy az Ipolysági (Sahy) Vörös Lobogó Efsz korszerűsödő gazdasági telepén ma már sok jól képzett szakember dolgozik; hogy a szocialista brigádokban alakul, formálódik az új típusú közösségi ember. ■ □ ■ Három a sok közül___A szövetkezet gépesítő részlegén és műhelyeiben Tóth Balázs, Gyurkovics József és Minarik Mihály Irányításával három kollektíva versenyez. Tizennyolc kormos, olajos arcú, de tiszta szívű ember. . — Nehéz eldönteni, hogy mikor válik egy közösség szocialista brigáddá. Úgy gondolom ebben a közösség tagjainak tudata a meghatározó tényező. A brigádnak belülről is éreznie kell az összetartozás, a közös munka örömét. Ennél a három kollektívánál nemcsak szólam a mozgalom hármas jelszava, hanem tartalmat nyert, belső kényszerré vált az aszerintl cselekvés — fogalmazott tömören Kecskés Károly, az efsz elnöke Tervek és célkitűzések kerülnek szóba... — Szövetkezetünkben eddig is az volt a gyakorlat — mondja az elnök, — hogy a terveket lebontottuk a brigádokra és a brigádtagokra. A közösségnek látnia kell: mi a célkitűzés, s gondolkodnia kell azon, hogy miképpen tudja könnyebben, jobban megoldani feladatát. A szövetkezetünkben folyó munkaverseny három meghatározó tényezője az ésszerűség, a hatékonyság és a takarékosság. Erről azonban inkább kérdezze meg őket. — Lendületes társaság, amely nemcsak a termelésben, hanem a munkahelyen kialakult egészséges vitákban és a társadalmi munkában is magával tudja ragadni az embereket. Okosan érvelő, igazáért harcolni tudó kollektíva. Szerelők, karbantartó’’, véniakatnsok és — ha kell — kombájnosok, trak-Az aranykezű „hármasfogat“* torosok, gépkocsivezetők valamennyien i— fogalmaztam tömören a három kollektíva közös vonásait. Mosolyogtak. A műhelyvezető Piatrik Géza szólalt meg először. — Sokszor kérdezik tőlünk, hogy milyen módszerrel dolgozunk. Erre az én válaszom úgy hangzik, hogy nincsenek kü-Mindenki egy célért lönleges módszereink, de minden helyzetben megtaláljuk a legmegfelelőbb megoldást. Van egy régi közmondás: több szem, többet lát. Ha valami megoldásra váró probléma adódik, mindannyian kinyitjuk a szemünket, törjük a fejünket s a tizennyolc brígádtag közül mindig akad megoldást jelentő ötlete valamelyiknek. — Kevés szó esett a munkahelyi tevékenységről, arról, hogy mi a legfontosabb feladatuk? — Napi feladatunk — főképpen az időszaki munkák idején — a gépek üzemképességének biztosítása. A gépműhelybe kerülő gazdasági eszközök és gépek javításával kevesebb a gond, ha több figyelmet fordítunk a karbantartásra. Ami viszont javításra szorul, azt garanciálisán adjuk vissza a használónak. — Az akadozó pótalkatrészellátás nem okoz sok bosszúságot? Nálunk nem! Leszoktunk az értelmetlen egymásra mutogatásról, s ennél sokkal ésszerűbb megoldást választottunk. — Mire gondol? — A pőtalkatrész-felűjításra. Szövetkezetünk háromnegyed évi terve közei másfél millió koronát irányzott elő új pótalkatrészek vásárlására. Ezt az összeget mi a felére csökkentettük. — Mi volt ebben az esztendőben a brigád legnagyobb öröme? — tettük fel a kérdést Jámbor Lászlónak, a műszaki szolgálat vezetőjének. — Azt szokták mondani, hogy az emberből kiktvánkozik az öröm, s azt nem lehet elhallgatni. A mi örömünk a takarékossággal és az ésszerűsítéssel kapcsolatos. Egy eddig kevésbé hasznosított raktárépületben létrehoztunk egy korszerű pogácsázó üzemet, melynek értéke közel négymillió korona. — A létesítmény kivitelezése a valóságban, milyen befektetést igényelt? — Körülbelül másfél millió koronát. — Mi képezte a nagyszerű elképzelés műszaki alapját? — Egy eddig nem használt adagoló asztal és tartalék prés. A berendezés többi tartozékát egy elhasználódott SZK—4-es kombájn alkatrészeiből hoztuk össze. ■ □ ■ A brigádtagok — Jámbor László, Piatrik Géza, Minárik Mihály, Lackovsky János, Tamás Lajos, Baltazár Tibor, Hurtos József, Slezák Dušan — szakértelmét dicsérő pogácsáző szeptember óta üzemel Tóth István irányításával. Tóth István — a szövetkezet volt zootechnikusa — örömmel újságolta, hogy a takarmánypogácsa hasznosítása óta hízómarháiknál emelkedtek a hasznossági mutatók, a tejtermelésben pedig eddig hátul kullogó ipolysági szövetkezet, Járási viszonylatban a harmadik helyre küzdötte fel magát. ■ □ ■ Milyen a szocialista embertípus? — vitatjuk gyakran. Mi azt hisszük, ilyen, mint ez a tizennyolc olajos arcú, de tiszta és vidám tekintetű ember. —csiba—
