Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-03 / 44. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. november 3. 12 A CSKP XV. kongresszusa, valamint Központi Bizottságának 13. ülése hangsúlyozta a mezőgazdaság hatékonysága növelésének szükségszerűségét, az anyagi és pénzügyi források kihasználásának és a belső tartalékok mozgósításának jelentőségét. Ezek a célkitűzések azonban önmaguktól nem realizálódnak. Megvalósításukhoz szükséges megteremteni az alapfeltételeket. A megvalósítás legfontosabb tényezői közé tartozik a gazdasági eszközök rendszere. Ezek arra szolgálnak, hogy bizonyos fejlődési szakaszon helvesen szabályozzuk és irányítsuk a termelést, hogy az összhangban legyen a társadalmi szükségletekkel. A Párt Központi Bizottságának 13. ülése javasolta a gazdasági eszközök rendszere módosításának előkészítését és azok 1980 január elsejével történő bevezetését. Ezt a módosítást a napokban tárgyalják a kerületi és járási aktívák. A készülő változtatások alapelveit szeretnénk olvasóinkkal megismertetni. A mezőgazdaság tervszerű irányításának rendszere, amely a mezőgazdasági termelésben 1967-től nagy szerepet játszott, pozitívan járult hozzá a feladatok teljesítéséhez. Az utóbbi években azonban a megváltozott feltételek között, főleg az összpontosítás és a szakosítás bevezetésével — a terv és az eszközök nem egyenlő hatásénak következtében — bizonyos negatív irányzatok és jelenségek kezdtek mutatkozni. A növénytermelés lemaradása az állatállomány szükségleteivel szemben, — a sertés- és baromfitenyésztés gyors növekedése, a szarvasmarha-tenyésztés lemaradása, í— általában a társadalmi és az üzemi érdekek egységének a meggyöngüléséhez vezetett. A különböző intézkedésekkel csak részben sikerült ezeket a kérdéseket megoldani, többségük még ma is fennáll. Ezért volt szükséges a komplexebb intézkedéseket életbe léptetni. A CSKP Központi Bizottságának 13. ülése hangsúlyozta a gazdasági eszközök nagyobb hatékonyságának szükségességét a mezőgazdasági termelésben, s ugyanakkor meghatározta ezek tökéletesítésének és módosításának főbb irányvonalait is: • Csökkenteni az egyes mezőgazdasági termékek jövedelmezőségében mutatkozó különbségeket, mindenekelőtt növelni a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségét, és ezzel fokozni a mezőgazdasági üzemek érdekeltségét ezen ágazat iránt. • Kiemelni a mezőgazdasági termékek jobb minőségét és elmélyíteni a felvásárlási árak differenciáló jellegét. • Elérni a mezőgazdasági üzemek bevételeinek körzetek és üzemek közti kiegyenlítettségét. • Egységesíteni a szövetkezetekben és az állami szektorban végzett élőmunka értékelését. • A termelőeszközökkel hatni a jobb gazdálkodásra. Ezek a kitűzött kívánalmak megközelítik a tervszerű irányítás rendszerének széleskörű és komplex tökéletesítését. Mindez a következő területeket érinti: — némely mezőgazdasági termelőeszköz árának módosítását, — a termékek felvásrlási árát és azok kiegészítő eszközeit, — a mezőgazdasági adókat és a szövetkezetek hozzájárulását a mezőgazdasági dolgozók szociális biztosításához, — az állami gazdaságok rendszerének és némely nem árbeli eszköznek a megjavítását. A gazdasági eszközök módosítása és a nemzetgazdaság tervszerű irányításának tökéletesítése, a pénzügyi és egyéb feltételek kialakítására irányul — abból a célból —, hogy a vállalatok hatékonyabban használják ki anyagi eszközeiket, a földet, a munkaerőt és ennek alapján elérhessék a termelés további növelését, hatékonyságát a népgazdasági tervekkel összhangban. Az állami gazdaságok kivételével —, ahol sor kerül a pénzügyi források növelésére, az állami költségvetés terhére — módosítások lesznek a gazdasági eszközöknél a források újraelosztása alapján a szövetkezett szektor eddigi térítési színvonalának megőrzése mellett mindkét köztársaságban. Az említett intézkedések következtében tehát nem kerül sor sem a mezőgazdaság, sem a két szektor valamelyike, sem pedig a köztársaságok jövedelmének elvonására. Ez azt jelenti, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek néhány eszköz árának emelésével a jövedelemadóval elvont összegek részben egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelésére, felárakra és különbözeti járadékra lesznek felhasználva. A módosítások végeredményben a jövedelem egyenletesebb szétosztásához vezetnek, annak az alapelvnek a tiszteletben tartása mellett, hogy a jobban gazdálkodó vállalatok nagyobb forrásokkal fognak rendelkezni tagjaik szükségleteinek kielégítésére és a vállalat fejlesztésére. 1. RÖVIDEN AZ EGYES INTÉZKEDÉSEKHEZ: Emelkedik a takarmánykeverékek és a műtrágya ára. Ez egyrészt a takarmánykeverékek gyártásához szükséges importált anyagok és a külföldről behozott műtrágyák árának állandó emelkedésével, másrészt azzal magyarázható, hogy gátat akarunk vetni az említett anyagokkal való pazarlásnak, és el akarjuk érni a hazai források, illetve tartalékok következetesebb kihasználását. A fehérjetartalmú komponensek behozatala deviza szempontjából szintén igényes. Ezerkilencszázhetvenben például egy tonna olajpogácsa ára 2754, jelenleg pedig 4100 korona. Egy tonna halliszt ugyanakkor 4798 koronáról 7741 koronára emelkedett. Ezt az áremelkedést az állam a társadalmi forrásokból fedezte: Az állami támogatás körülbelül 1,3 milliárd koronát tett ki. Ezt az állami hozzájárulást a takarmányipar fejlesztése tette indokolttá. Aktívan elősegítette a sertés- és baromfitenyésztés progresszív fejlesztését. Sajnos, az intervenciós politika előnyős oldalai fokozatosan háttérbe szorultak, a negatív következményekkel szemben. Egyik ilyen negatív jelenség, hogy az állattenyésztési termékekre fordított termelési költségekben nem szerepelt a takarmányok valóságos értéke, s ez a körülmény egyes vállalatoknál az észszerű takarmánygazdálkodás lebecsüléséhez vezetett. A jelenlegi árrendszer még előnyben részesíti az iparilag gyártott, importált fehérje anyagokból álló takarmányt, a terimés takarmányokkal szemben. így a jelenlegi árpolitika gyakorlatilag ellentétbe kerül gazdasági politikánk alapvető céljaival, amely az önellátás növelésére, a termelés intenzitásának emelésére irányul. Az elmondottakból kiindulva 1980. január 1-től csökkentjük a fehérjetartalmú takarmányok gyártásának anyagi támogatását, s átlagosan tizenhárom százalékkal emeljük a takarmánykeverékek eladási árát: A szarvasmarha nyolc-, a sertés tizenegy-, a baromfi takarmánykeverékek felvásárlási ára pedig húsz százalékkal emelkedik. Ennek ellenére dotáljuk a takarmánykeverékek árát az állami költségvetés terhére, ami a nagykereskedelmi árak 13,5 százalékát fedezi. Ugyanakkor a minőségi tényezők figyelembevételével növekszik a terlméstakarmányok elszámolási ára ésepdig úgy, hogy az megfeleljen a jelenlegi költségviszonylatoknak és biztosítson bizonyos nyereséget is. Hasonló probléma áll fenn az ipari trágyák tekintetében is, amelyek mennyisége gyorsan növekszik. A hatodik ötéves tervidőszakban — az ötödik ötéves tervhez viszonyítva —« huszonegy százalőökos volt ez a növekedés. Az árak alakulásának itt is hasonló irányzata áll fenn, mint a fehérjetartalmú takarmányoknál. Az 1967—79-es években behozott foszfor tartalmú trágyák ára több mint húsz, a kombinált trágyáké közel ötven, a kálium trágyák ára pedig több mint hatvan százalékkal emelkedett. Az eladási ár 1977-ben részben reagált erre az ármozgásra, de az ipari trágyák vásárlását az állam továbbra is körülbelül kétmilliárd koronával támogatta, vagyis a nagykereskedelmi árak egynegyedével. Köztudomású, hogy az ipari trágyákkal való gazdálkodás nem felel meg a kivánalmaknak. Veszteségek vannak a szállításnál, a raktározásnál és kezelésnél, de fogyatékosságok vannak a felhasználásban is, főleg azért, mert a műtrágyát nem kombinálják istállótrágyával. Ezért vált szükségessé a hatékonyabb kihasználást gazdasági intézkedésekkel támogatni. Ennek megfelelően az ipari trágyák eladási ára 1980 január elsejétől átlagosan tizenöt százalékkal emelkedik: Az ipari trágyák ármódosítása következtében a nitrogén- tizenegy, a foszfor- tizenhat, a kálium tartalmú trágyák eladási ára pedig harmincegy százalékkal emelkedik. Az árnövekedés ellenére az ipari trágyák továbbra is állami támogatásban részesülnek, mégpedig a, nagykereskedelmi árak tizenhat százalékos hozzájárulásával, ami 1,1 milliárd koronának felel meg. A fenti intézkedéseket a mezőgazdasági üzemeknek okozott költségnövekedés, amely mintegy 2,5 mililárd koronát tesz ki, némely termék árának emelésével és az egyes termékek árpótlékával kiegyenlítődik. Itt mindenekelőtt a szarvasmarhatenyésztés támogatásáról, az egyes termékek jövedelmezőségének biztosításáról és a természeti feltételek okozta indokolatlan nyereségkülönbségek megszüntetéséről van szó. A takarmánnyal és az ipari trágyával való jobb és hatékonyabb gazdálkodás a mezőgazdaság termelési költ-Az ökonómiai eszközök ÍRTA: BÁLLÁ LÁSZLÓ MÉRNÖK, A CSKP KB DOLGOZÓJA ségeinek a csökkenéséhez vezet és szolgálja nemcsak a népgazdaság, hanem a mezőgazdasági üzemek erűekét is. Szükséges azonban, hogy az egyes gazdaságok is reagáljanak a takarmánykeverékek és az ipari trágyák árának módosítására, hogy a reagálás konkrét intézkedésekben, a takarmánykeverékek és a műtrágyák racionálisabb felhasználásában nyilvánuljon meg. 2. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK FELVÄSÄRLÄSI Arára, AZ ÄRPÚTLÉKOKRA ÉS A PRÉMIUMOKRA VONATKOZÓ INTÉZKEDÉSEK Az utóbbi években a mezőgazdaságunk termelőerői fejlődésében változások történtek. Előtérbe került a termelés belüzemi és körzeti összpontosítása és szakosítása, valamint a kooperáció. A szakosított mezőgazdasági termelésnek új szervezeti formái létesülnek, mint például a sertés, baromfi stb. tenyésztésére szakosított közös mezőgazdasági vállalatok. S mivelhogy a szakosított vállalatok rentabilitása mindjobban a termelés gazdaságosságának, illetve jövedelmezőségének a függvénye lett, szükségessé vált a különböző termelési irányzatú közös mezőgazdasági vállalatok rentabilitásának kiegyenlítése. Ugyanis az egyes termékek jövedelmezőségében mutatkozó különbségek csökkentik az összpontosítás és a szakosítás iránti érdeklődést. A költségek és az árak alakulásának elemzése megmutatta, hogy a probléma súlypontja a jeleúlegi felvásárlási árak rendszerében és a két ágazat jövedelmezőségének viszonyában van., ф Az első csoportot a gabonatermelés ás az ezzel kapcsolatos állattenyésztés — sertés-, baromfitenyésztés és tojástermelés — képezi. Itt olyan termékekről van szó, amelyeknek a nagyüzemi termelése lényegében megoldott s a jövedelmezőségük is kedvező. # A második csoportot a szántóföldi, a réti és a legelői takarmánytermesztés és az arra kapcsolódó szarvasmarha- és juhtenyésztés képezi. Itt viszont a nagyüzemi technológia és a jövedelmezőség úgyszólván minimális. Ez a tény törvényszerűen visszatükröződik az első csoport dinamikusabb fejlődésében. A baromfi 106,5, a tojás 102,1, a vágósertés felvásárlását pedig — az utóbbi három évben — 102,2 százalékra teljesítették a mezőgazdasági üzemek. A vágómarha és a tejleadás terén viszont lemaradás tapasztalható. Az utóbbi három év átlagában a szarvasmarha felvásárlásánál 155 ezer tonna, a tej felvásárlásánál pedig 224 millió liter a tervlemaradás. Az állattenyésztés szerkezeti fejlődésénél mérlegelnünk kell azt is, hogy hazánkban a mezőgazdasági terület huszonöt százalékát füves növények foglalják el, a terület huszonkilenc százalékán pedig terimés és kapás takarmányokat termesztünk. A növénytermesztés ilyen szerkezeti összetétele — melyet a termőhelyi adottságok is meghatároznak — a szarvasmarha-tenyésztés határozottabb fejlesztését követeli meg. A sertés- és a baromfitenyésztés további gyors fejlesztése, és a szarvasmarhatenyésztés pangásának állandósítása olyan nagy követelményeket támasztana a gabona és a fehérje komponensek iránt, amit a viszonylag jó termelési eredmények ellenére sem tudnánk saját forrásokból biztosítani. Ha ki akarunk kerülni ebből a bővös körből és a termelés fejlődését a hatékonyság fokozásával, minimális takarmányimporttal akarjuk elérni, akkor más út nincs, mint a földalapban és az állatok genetikai tulajdonságaiban rejlő tartalékok jobb kihasználása, vagyis a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtésére kell törekednünk. Ha a két csoport termékei közötti árviszonyok pro! máit elemezzük, akkor távolról sem a jövedelmezőség kérdését, hanem a termelésszerkezet kulcskérdését akarjuk megoldani. Ezerkilencszázhetvenhétben néhány intézkedés lépett életbe a két termékcsoport jövedelmezősége között mutatkozó különbségek mérséklésére. Emelkedett a tej és a marhahús felvásárlási ára, míg a búzáé, a rozsé, a baromfié és a tojásé csökkent. Már ezeknek az intézkedéseknek az elemzése is bizonyította a rendelkezések indokoltságát, s a további elmélyítésük szükségszerűségét. A rendeletek végrehajtása után az efsz-ek költségeinek jövedelmezősége — pőtdíjak nélkül — a búzánál 37,1, az árpánál 47,3, a kukoricánál 20,2, a vágósertésnél 17,1, a tojásnál pedig 23,4 százalék volt. Ezzel szemben a szénánál mínusz 21, az évelő takarmányoknál mínusz 13,5, a tejnél mínusz 5,7, a vágómarhánál pedig 2,7 százalékot tett ki. Ezért 1980 január elsejétől a szarvasmarha termékeknél 16 százalékkal — 3,8 milliárd koronával — emelkedik az árszínvonal. A végtermékeken kívül (tej, marhahús) módosítva lesz az újratermelés minden szakaszában keletkező termékek — borjú, üsző és tenyészanyag —, valamint a terimés takarmányok ára. Ezzel kialakulnak a szarvasmarha-tenyésztésnek kedvezőbb feltételei, s lehetőségek adódnak a szakosítás és a kooperáció fokozottabb kiterjesztésére. a) A tejtermelés jövedelmezőségének érdekében hozott intézkedések. A tej felvásárlási ára a téli időszakban 2,50 koronáról 3,10 koronára, a nyári időszakban pedig 2,20-ról 2,80 koronára emelkedik az első minőségi osztályban. Ezenkívül: — a tej felvásárlási ára árpőtlékkal növekedik a rétek és legelők intenzív kihasználása szerint azokban á gazdaságokban, ahol a rét és legelő 20 % felett van, i— specializációs pótdíj, — új módszer bevezetése esetén ideiglenes pótdíj. b) A vágómarha-tenyésztés jövedelmezősége érdekében hozott intézkedések. A vágómarha feivásárlási ára kilónként átlag 4,— koronával, vagyis körülbelül 25 százalékkal emelkedik. Ezek az intézkedések megteremtik az előfeltételeket a jövedelmezőség biztosítására: Országos viszonylatban körülbelül nyolc százalékkal, a differenciális pótdljakkal együtt pedig tizenhárom százalékkal növekszik az ágazat jövedelmezősége. így a tej és a vágómarha termelése jövedelmező lesz — minden termelési feltétel között —, a jövedelmezőség mértékét azonban továbbra is az ágazat fejlesztése, és. a maximális gondoskodás határozza meg. V. «г-.. ■ , c) A juhtenyésztés fejlesztéséhez. Intézkedések lépnek életbe, amelyek ösztönzik a gyapjútermelést, a vágóbárány és a juhtenyésztést, valamint a sajtkészltést. Anyagi támogatást kap főképpen a vágóbárány hizlalás, azáltal, hogy az átvételi ára nyolc koronával, tehát több mint hatvan százalékkal növekszik. Az anyajuh szaporulatáért fizetett prémium, az eddigi háromszáz koronáról ötszáz koronára emelkedik. d) Az eddigi kedvező helyzet a vágósertés jövedelmezősége tekintetében, amely országos viszonylatban körülbelül tizenhét százalék, gazdaságilag előnybe részesíti ezt a termelési ágazatot a vágómarha tenyésztésével szemben. A sertés átvételi ára ugyan emelkedik, de a takarmány árak emelése folytán jövedelmezősége körülbelül tíz, a pótdijakkal együtt tizenhárom százalékkal csökken. e) A vágóbaromfi felvásárlási ára annak ellenére, hogy a költségek a takarmányárak növekedése folytán emelkednek, biztosítja az öt-tíz százalékos jövedelmezőséget az egyes fajták szerint. A vágócsirke és a pulyka felvásárlási ára egy, a kacsáé 1,5, a libáé pedig három koronával emelkedig kilogrammonként. Bevezetjük a szakosítási árpótlékot is. Ez a libánál két korona lesz kilogrammonként. A tojástermelés magas jövedelmezősége lehetővé teszi az eddigi felvásárlási árak megőrzését a takarmányköltségek növekedése mellett is. A jövedelmezőség országos viszonylatban átlagban tíz százalék. A libatoll eddigi vételára a szocialista szervezetekben harminc koronáról száz koronára növekszik. 3. AZ ÁRESZKÖZÜK MÖDOSfTASA A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN A növényi termékek felvásárlási ára és a többi áreszközök átlagban a jövedelmezőség magasabb fokét biztosítják mint az állati termékek. Például 1977-ben a növénytermelés a mezőgazdaság árutermelésében 42 százalékkal részesedett, a haszon hozatalban majdnem negyven százalékkal. Bizonyos előnyei a jövedelmezőségben az állattenyésztéssel szemben jogosqltak, ezeknek az előnyöknek jelenlegi mérete azonban hátrányos helyzetbe juttatta az állattenyésztést, ezen keresztül azokat a vállalatokat, amelyekben az állattenyésztés van túlsúlyban. Ez a hátrányos helyzet megmutatkozik körzeti méretekben is, tekintettel arra, hogy a hegyvidéki körzetekben csökken a növénytermesztés részaránya, az állattenyésztésé pedig növekedik a termelésben és a bevételekben is. Például amíg 1977-ben a növénytermesztés bevétele a legjobb természeti feltételek közt a Cseh Szocialista Köztársaságban 49,7 százalékot, a Szlovák Szocialista Köztársaságban 50,5 százalékot, addig a legrosszabb termelési feltételek közt a CSSZK-ban 27,4 százalékot, a SZSZK-ban 32,1 százalékot tett ki. Ezért a gazdasági eszközökben bekövetkezett módosításokkal kapcsolatban a nyereség részben a növénytermesztésből az állattenyésztésbe helyeződött át, mivel a növénytermesztés költségeinek emelkedése a trágyák drágulása és a szociális biztosítás felemelt díjai teljesen nem térülnek meg a növénytermesztési termékek felemelt árában, hanem nagy részben felhasználódnak az állattenyésztés felvásárlási árainak módosítására. Ennek ellenére azonban a növénytermesztés jövedelmezősége kifejezetten felülmúlja az állattenyésztés jövedelmezőségét. A növénytermesztési termékek árának módosítása ezért részleges intézkedésekre korlátozódik, amelyek a tervvel összhangban a termelés iránti érdeklődés fokozását szolgálják. Ezekről az intézkedésekről van szó: — emelkedik a jó minőségű búza felvásárlási ára százötven koronával tonnánként, — előnyben lesz részesítve a zab élelmezési, a kukorica keményítő célokra való hasznosítása, — a cukorrépa felvásárlási ára a cukortartalom szerint lesz meghatározva, «— emelkedik a kék szőlőfajták ára. 4. INTÉZKEDÉSEK A KÖRZETEK KÖZTI ÉS A VÁLLALATOK KÖZTI IövedelemkUlönbsegek HATÉKONYABB MEGOLDÁSÁRA Az ötödik és hatodik ötéves tervek időszakában a különböző feltételek közt gazdálkodó mezőgazdasági üzemek jövedelmi helyzete egyenlőtlenül fejlődött, éspedig a rosszabb feltételek közt gazdákodó vállalatok hátrányára. Ennek a fejlődésnek egyik következménye a jelenlegi felvásárlási árak rendszere is, amely nem biztosítja a szarvasmarha és a juhtartást megillető jövedelmezőséget. Az eszközök, amelyek a körzetek közti jövedelmi különbségek megoldását szolgálják, vagyis a földadó, a különbözeti járadékok a mai díjszabások mellett sem eléggé hatékonyak. A körzeti különbözőségek megoldása érdekében szükséges — a felvásárlási árak rendezése mellett — azoknak a további eszkqzöknek a hatását is meg kell szilárdítani, amelyek a különbözeti járadék módosítását lehetővé teszik. Ez okból módosítják a földadó díjszabásait és a különbözeti járadékot. A földadó emelkedik a jobb természeti feltételek szerint egészen 1500 koronáig hektáronként. Így az adóbevétel tizenöt százalékkal növekszik. A különbözeti járadék mennyisége harminc százalékkal növekszik, nyújtásuk elveinek fenntartása mellett. A vállalatok közti jövedelemkülönbségek hatékonyabb rendezése érdekében módosul a nyereségadó. Ennek díjszabása progresszívebb lesz az adó mértékének jövedelmezőségével kapcsolatban. Ezt az adót nem fizetik azok a vállalatok, amelyek nem érik el az ötszázalékos rentabilitást. A jelenlegit meghaladó többletjövedelmük birtokukban marad. Az öt százaléknál magasabb jövedelmet elérő vállalatok adója úgy lesz megállapítva, hogy a jövedelmezőség növekedésével a díjszabás is növekszik, a nyereség döntő része azonban a vállalaté marad. A nyereség utáni adó úgy lesz meghatározva, hogy még a legrentábilisabb vállalat Is érdekelt legyen a termelés hatékonyságának és a jövedelmezőség színvonalának emelkedésében. Végül, megszűnik a bérek és a jutalmak túllépéséért fizetett adó, és a nem mezőgazdasági tevékenysség után fizetett adó is. A mezőgazdasági adő és a különbözeti járadék területén végrehajtott módosítások azt a célt szolgálják, hogy a különféle természeti feltételek között gazdálkodó összes mezőgazdasági vállalatok számára létrejöjjenek az ökonómiai feltételek a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésére és a gazdaság fejlesztésére. Az
