Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-14 / 28. szám
1879. рШпя 14. SZABAD FÖLDMŰVES 13 i Feladatunk a talaj termőerejének növelése A szocialista társadalomban a mezőgazdaságra a lakosság élelmezése tekintetében nagy feladatok hárulnak. Az országnak sok kenyérgabonára, takarmányra és állati termékre van szüksége, hogy kielégitse az igényeket. Ennek biztosítása a mezőgazdasági üzemek feladata. Ezeknek az üzemeknek ágy kell gazdálkodniuk, hogy a rájuk háruló feladatokat teljesíthessék. A CSKP XV. kongresszusa célul tűzte ki, hogy az állati és a növényi termékekben önellátök legyünk. A mezőgazdasági üzemek a kongresszus célkitűzéseinek megvalósítására törekednek, hisz nem egy gazdaság tál is teljesítette a célkitűzést. Akadnak azonban olyanok is, amelyek messze lemaradtak az élenjárók mögött. A terméseredményt nagyban befolyásolja a talaj minősége és termőképesésge. A talaj termőképességének fokozása céljából fontos a helyes trágyázás. A talajban élő szervezetek vannak. Ezeknek a mikroorganizmusok, a talajbaktériumok életfenntartásához és elszaporodásához szerves anyagokra van szükségük. Ezt főleg istállótrágyaként tudjuk a talajba juttatni. A talaj mikroorganizmusai a szerves anyagot feldolgozzák, humusszá alakítják át. Ez fokozza a talaj termőképességét. A növények fejlődéséhez, nemcsak a talaj kedvező fizikai állapota szükséges, hanem abban elegendő növényi tápanyagnak is kell lennie. A növénynek ugyanis a kikelésétől fogva a termésbegyűjtésig bizonyos mennyiségű és minőségű tápanyagra van szüksége. A tápanyagokat a növény részben levél zetével a levegőből, nagyobbrészt pedig a gyökereivel a talajból veszi fel. Ha ezt vissza nem pótoljuk, akkor a talaj tápanyagkészlete évről-évre kisebb lesz. A trágyázással tehát a talajok kimerített termelő erejét adjuk vissza, esetleg az eredeti termelő erejét növeljük. A humusztartalmú trágyák a talaj fizikai tulajdonságát javítják. A túlságosan kötött talajokat lazábbá teszik, a laza talajoknak pedig bizonyos kötöttséget biztosítanak, fokozzák a vizfelfogú képességet. Ezért az istállótrágya hasznosítására a mezőgazdasági üzemeknek fokozott gondot kell fordítani. Sok mezőgazdasági üzem nem tulajdonít nagy jelentőséget az istállótrágyázásnak. A régi mondás is azt tartja: „Nézd meg a trágyatelepét, megtudod, milyen gazdával állsz szemben.“ Ez még ma is érvényes! Sajnos, sok mezőgazdasági üzem udvarán és határában szétszórva tárolják a trágyát, nem fordítanak rá kellő gondot. Ez meglátszik a terméseredményeken is. Azok az üzemek, melyeknek vezetői a kezdet-kezdetétől gondoskodtak az istállótrágya szakszerű kezeléséről és mindig jó minőségű, kellő mennyiségű istállótrágyát dolgoztak a talajba, ott növekedett a föld humusztartalma és a jó terméseredmény nem maradt el. Az ilyen mezőgazdasági üzemek ma is az élen járnak és példának állíthatók a gyengébben termelők okulására. A jó példa nem mindig ragadós, pedig ha mindenki megszívlelné a tanácsot és követné a jó példát, eredményesebb volna a gazdaság termelése, ami maga után vonja a dolgozók életkörülményeinek javulását is. A helyes kezeléstől függ az istállótrágya mennyisége és minősége. A friss istállótrágya felhasználása nem helyes, mert a szalmában levő, nitrogént nem tartalmazó szerves anyag (cellOIóz stb.) elbomlása hosszú és károsan befolyásolja a talaj termőképességét. A szalmának erjedésen kell átesnie, mielőtt az a talajba kerülne. A szerves anyagok bomlása csak bizonyos mértékig szükséges, mert ha erőteljes a bomlás, a trágya sokat veszít az értékes szerves anyagból. A rendszeresen kezelt trágya akkor jó, azaz akkor éri el a felhasználás állapotát, ha szárazanyagának 20 százalékát elvesztette. Az istállótrágya 10—12 hét alatt éri el a kívánatos erjedési fokot. A kezelés bonyolult folyamata közben a trágyát nagyarányú nitrogén veszteség éri. Az ammóniák elillan. Ha a trágyát iparkodunk tipratni, belőle a levegőt kiszorítani, azt állandóan nyirkos állapotban tartani, ezzel az ammónia elillanását, és egyben az istállótrágya nitrogénveszteségét a legkisebbre csökkentjük. A nagyüzemi mezőgazdaságnak a trágyát legcélszerűbb a mezei telepen, a parcellák végében vagy közelében tárolni. Közeire kell rakványozni a trágyát, hogy gyorsan szétszórhassuk és azonnal bedolgozhassuk. A trágyát a kiszáradástól úgy óvhatjuk meg, és tarthatjuk állandóan nyirkosán, ha a trágyasánc tetején mélyedéseket létesítünk, ezekbe vizet vagy trágyát töltünk. Ez a trágyában szétterjed és így állandóan nedves állapotban tartja, érését gyorsítja, és a trágya nitrogén tartalmának veszteségét csökkenti. Akárhogyan is kezeljük a trágyát, amennyiben hosszabb ideig áll, anyagában és alakjában is megváltozik, korhad, végül egynemű tömeggé alakul, melyben a szalmarészeket nem ismerhetjük fel. A kötött talajokra szalmás trágyát, a közepesen kötöttre porhanyót, a homokos, laza talajokra érettebb trágyát használjunk. Belterjes viszonyok között termelő mezőgazdasági üzemekben a gyakoribb (3 évenként) trágyázás volna előnyös, mert az érett trágya az gyorsan, de rövidebb ideig hat. BOGNÁR LÁSZLÓ Fontos a jó minőség Az állattenyésztés sikerességének egyik fő feltétele lista mezőgazdasága mintegy huszonnégy több célra elegendő Jő minőségű tömegtakarmány biztosítása. A jó vezető már a tervezésnél szem előtt tartja e fontos követelményt. Az idén a komáromi (Komárno) Járásban is megfelelő Időben kaszálták az évelő takarmányokat, és gyűjtötték be a termést. A közelmúltban felkerestem Bucz Sádor elvtársat, a jml főgépesttőjét, és az iránt érdeklődtem, hogy lesz-e elegendő takarmány? Elvégre egyetlen szövetkezetben és állami gazdaságban sem lehet közömbös, milyen eredményeket érnek el a szocialista mezőgazdaság jubileumi 30. évében. — Ahhoz, hogy az álattenyésztésben is jó eredményeket érjünk el, nagyon fontos a jó takarmányalap. A továbbiakban megtudtam tőle, hogy a Járásban a takarmányok betakarítását elsőrendű feladatnak tekintették. A téli száraz fagyok után eléggé sok évelő takarmányt ki kellett szántani, és ezt más növényekkel pótlni. A mezőgazdasági üzemekben a tudományos-műszaki haladás vívmányai sokat segítenek. Így a járás szociahasznosítható szárító berendezéssel rendelkezik. A mezőgazdaság irányítói és dolgozói mindenekelőtt jó minőségű zöldtakarmányt biztosítottak a szarvasmarhák részére, majd a szenázs készítését szorgalmazták és a megmaradó részt szárították, takarmány-lisztet és takarmánypogácsát készítettek télre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hozamok a vártnál gyengébbek lettek, a mezőgazdasági üzemek dolgozói azonban a szárítók okszerű felhasználásával képesek a szükségletnek megfelelő takarmány felhalmozására. Bucz elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szabad a természetre bízni. Bár május elején kiadós esők voltak, az öntözőberendezéseket a lehető leghatékonyabban kihasználták. A főgépesítőtói azt is megtudtam, hogy az előző évek Jó tapasztalatai alapján a szenázs készítésénél felhasználják a tudomány és a technika eddigi vívmányait. Kolozsi Ernő Máté Géza több mint másfél évtizede Irányítja az izsai (I2a) Béke szövetkezet kertészetét. Amikor meglátogattam őt a kisharcsásí telepen, nem volt éppen a legrózsásabb hangulatban. Nyugtalanságát a nagy szárazság, az aszály Idézte elő, mert a fóliasátrakban nincs lehetőség az öntözésre. Érthető tehát, hogy lassan melegedtünk bele a beszélgetésbe. Az alábbiakat tudtam meg tőle: — Kertészetünknek három üvegháza, egy hektár fóliasátra és hetven hektár fűszerpaprika-területe van. Az egyik üvegház már régebbi, azonban a további kettőt Pálinkás József nyugdíjassal együtt készítettük. Szövetkezetünkben ugyanis sok elhasználódott, öntözésre már alkalmatlan cső volt, amelyeket más célra nem tudtunk felhasználni. Ezekből készítettük a két üvegházat. Jelenleg szegfűt és szegfűpalántát nevelünk bennük. Az üvegházakba öntözőberendezést is szereltünk, s így a növényeket rendszeresen öntözhetjük. A szegfűt Komáromban (Komárno) a Prior, a Jednota és a Kommunális Vállalat veszi át tőlünk. Átlagos bevételünk szegfűből évente 150 ezer korona. Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a fóliasátrakban, mert nincs lehetőség az öntözésre. A hosszantartó szárazság igen megviselte a palántákat, s így alig számíthatunk termésre. A fókertész azt is említette, hogy a szabadföldbe sorbavetett hetven hektár fűszerpaprika szintén vizet kívánna. Igaz, hogy a fűszerpaprikát öntözőrendszerrel behálózott területre vetették, azonban ezt csak három Máté Géza főkertész az U. gimzban. A szerző felvétele. év múlva kapcsolják rá a fővezetékre. így nem vehették igénybe. A növényápolási és a begyűjtési munkákat teljesen gépesítették. Csupán a sorok köze szorul hagyományos művelésre. Vetés előtt a területet gyomirtó szerrel kezelték, ez abonban nem volt hatásos, mert a sorközök eléggé gazosak. A növények csírázása előtt pedig a kártevők ellen védőszert használtak. Sarabolás után a fűszerpaprikát művelés céljából parcellánként felosztották a tagok között. A paprika begyűjtését saját géppel, továbbá az ógyallai (Hurbanovo) szövetkezettől kölcsönzött kombájnokkal végezhetik. Az említett területről tizenöt mázsás hektárhozammal számolnak. A termést a Slovlík n. v. dunaradványi (Radvafl nad Dunajom) feldolgozó üzemébe szállítják. Amikor a földeket jártuk, Varga András, Adrusek Alojz traktorosok, valamint Rovács József és Pathó Vilmos segédmunkások gyors ütemben végezték a sarabolást. A nagy szárazságban a gépek nyomában porfelhő kavargott. Nem is csoda, hiszen itt május 1-től egy szem természetes csapadék nem hullott. Csak június második felében érkezett meg a kiadós eső. Ez bizonyára megnyugtatta Máté Géza főkertészt. Bizakodással várhatja a gazdag termést. A nehézségek és a problémák ellenére, a kertészet dolgozói, Kelemen Mária, Szabó Szilvia, Siffel Katalin és a, többiek mindent megtesznek azért, hogy a termelési tervben meghatározott feladatokat teljesítsék! Andriskin József A cukorrépa meghálálja az öntözést A jelentősebb cukorrépatermesztési tájak talajai az évjárat sajátosságaitól, az előző évek utóhatásaitól függően 50—250 milliméter, növény által hasznosítható nedvességkészletet tárolhatnak. Az átnedvesedett talaj így a cukorrépa évi vízigényének több mint az egyharmadát fedezi. A másik végletet a száraz évek váltják ki, amikor a talajban száraz réteg alakul ki, és a felvehető nedvességkészlet a növény vízigényének csak elenyésző hányadát fedezi. A mértékadó talajréteg a tenyészidő folyamán a gyökérnövekedéssel változik: keléstől a négyleveles korig............................0—25 cm, négyleveles kortól levélborulásig . . . 0—60 cm, levélborulástól a teljes lombozat kialakulásáig 0—120 cm, a teljes lombozat kialakulásától .... 0—150 cm. A SZARfTÖSZEKRÉNYES mérés A nedvességkészlet mérésére — a megbízhatóság érdekében —, a szárítószekrényes módszert ajánlom. A legnagyobb feladat ennél a talajmintavétel. A megbízhatóság és a pontosság érdekében a mintavételi helyek kijelölése és számuk meghatározása különös gondosságot igényel. Ehhez célszerű az üzemi tábla terep- és talajadottság szerinti, nagy vonalú térképezése. Felosztjuk a táblát az összefüggő területet adó, eltérő adottságú táblarészek szerint. Az egységesnek Jelölt táblarészek mindegyikén — az átlagérték megközelítése érdekében — a területrész mérete szerint 5—10 mlntahelyet a véletlen kiválasztás elvének megfelelően kijelölünk. A heterogén tábla a munkát zavarja, a megbízhatóságot is csökkenti, ezért a vizsgálatból kizárható. 1 táblázat. A CUKORRÉPA VÍZIGÉNYE (Dekádonkénti napi átlag és az átlagtól való eltérés) ■X i VII. 1—10 5,1 0,8 VII. 11—20 5,4 0.8 VII. 21—31 5,7 0,7 VIII. 1-10 5,9 0,6 VIII. 11-20 5,2 0,5 VIII. 21—31 4,6 0,5 (Megjegyzés: az mányra V. 1—5. adatok olyan áiloérvényesek, amely között elérte a 4—6 leveles fenofázist.) Az előre bejelölt mintavételi helye* ken a művelés mélységéig 10—10 centiméteres, az alatt 20—20 centiméteres rétegek elkülönítésével veszünk mintát. Ezt célszerű könnyen kialakítható kézi, de inkább motoros mintavevővel végezni. A talaj nedvességtartalmát első lépésben súlyszázalékban határozzuk meg. A következő lépésben érdemes azt térfogat-százalékban átszámolnunk, mert ez az érték egyszerűen átváltható milliméterbe, mivel 10 centiméteres talajréteg 1 térfogatszázalék nedvessége 1 milliméter vízmennyiséggel egyenlő. A talaj nedvességtartalmából a hasznosítható nedvességkészlet kiszámításához azt vegyük figyelembe, hogy a növények a diszponibilis víznek csak legfeljebb a kétharmadát hasznosítják jól. a napi Átlagos vízigény A vízkészlet felmérése után a cukorrépa vízigényének ismerete szükséges. Az üzemekben ezt mérni vagy számítani ma még megítélésem szerint — nem lehetséges. Ezért a közel 10 éve folyó evapotranszspiráclós méréseink eredményeinek felhasználásával az 1. táblázatban a cukorrépa napi dekádonkénti átlagos vízigényét közlöm. A táblázat tartalmazza a hőmérséklet hatására végbemenő pozitív és negatív irányú átlagos vízigénytől való eltéréseket is. Az értékek megválasztásához • 2. táblázat nyújt segítséget, amelyre a levegőhőmérséklet 14 órakori megfigyeléseinek napi átlagét és az átlagtól való eltérés pozitív és negatív irányú tartományát adja meg. HOGYAN ÖNTÖZZÜNK? Az öntözés okozta bőségesebb vízellátottság a tenyészidő első 8—10 hetében nem kívánatos, mert megakadályozza, hogy a répa gyökere a talaj mélyebb rétegeibe behatoljon. A legtöbb esetben elegendő volt június 10—20. között indítani az Öntözőberendezéseket a cukorrépatáblákon. Az időpont pontosabb meghatározásához vegyük igénybe a tavasszal végzett vízháztartási mérések eredményét, valamint az előző részben ajánlott vízigény-adatokat Segítségükkel ugyanis mérleget készíthetünk a 2. táblázatban leírt módszer alapján. A táblázatban az időszakok csapadékadatai is szerepelnek. Mérjük tehát minden üzemben a csapadékot is. 2. táblázat. A cukorrépa öntözési rendjének megállapítása (mérleg módszerrel) Időszak Cukorrépa vízigénye Csapadék (mm) 1 NÍ s 12 e ж s e 5 n вече Г в -as -S > w > JS VII. 1—VII. 20 115 40 40 + 20 — 15 VII. 21—VIII. 10 120 50 — 70 VIII. 11—VIII. 31 100 40 _- И A talaj hasznos nedvességkészlete az oszlopban, a vastagon szedett értékek a talajban tárolt nedvességből (a gyökerezési mélység növekedésének az előzőekben ajánlott figyelembevételével) számolhatók ki. A vastagon szedett értékek előtti számok az előző időszak záró tételei. A talaj nedvességkészletéhez hozzáadva a várható csapadékot (ezt az időszak végén a mért értékkel majd helyettesíteni kell!), megkapjuk a növény rendelkezésére álló vízmennyiséget. Ha ebből levonjuk a vízigényt, akkor a táblázat két utolsó oszlopának (vízellátottság) készlet-, illetve hiányértékeit írhatjuk be. A módszer alkalmazásakor tartsuk be azt az elvet, hogy az öntözéssel soha ne a vízhiányt pótoljuk, hanem a vízhiány bekövetkezését előzzük megi A táblázatban leírt példánál maradva, az a jó, ha június 11—június 30. között elvégezzük az elsó öntözést. Az első öntözést 18—22 napos fordulókkal ismételni kell. Az utolsó öntözést pedig augusztus közepére fejezzük be. HA SOK AZ ÖNTÖZŐVÍZ Gyakori hiba, hogy a cukorrépaállományra a megengedettnél több vizet öntöznek ki. Megfigyeléseink alapján mondhatjuk, hogy kötöttebb talajokon (réti, réticsernozjom) 50 milliméternél, a kevésbé kötött talajokon (csernozjom, öntés) 60 milliméternél nagyobb vízadagot egyszerre a cukorrépatáblákra ne adjunk. Az ilyen vízadagok kiöntözése (az egyenletes vízelosztás következtében1 ugyanis azzal jár, hogy a területre 40—80 milliméter között ingadozó vízmennyiség jut. Azon a területrészen, ahová 80 milliméterhez közeli vízmennyiség hullott, a növények vfzbőségben, ahová pedig az alsó érték jutott, vízhiányban szenvednek. Törekedjünk tehát az öntözés szakszerűségét és eredményességét az egyenletesebb vízelosztással is növelni. Ne üzemeltessük az esőztető öntözőberendezéseket szeles időben, mert anynyira eltorzul a szóráskép, hogy az egyenetlenség az említett szélső értéket is meghaladja. (R. L.—M. M.) A borúlátó kertész
