Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-03 / 44. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1979. november 3» fi Щергодгат teljesítésiben rejts tartalékok H. A betakarítási veszteség — szlovákiai átlagban — 20—45 százalék között váltakozott. Konkrét példák alapján például tavaly a lévai (Levice) járásban a betakarítási veszteség meghaladta a harminc százalékot, a nitrai járásban sok helyütt kézzel kellett kitépni a hüvelyeseket, a senicai járásban mindössze egy kaszálógépből állt a betakarítási technika stb. Fogyatékosságok úgyszólván az összes felülvizsgált mezőgazdasági üzemben előiordultak. A mezőgazdasági üzemek viszonylatában azonban egyéb okokra is fény derült. Sok helyütt az agronómiái szolgálat szakembereinek ismerete, tapasztalata nincs kellő színvonalon, ami az esetek többségében az agrotechnikai fegyelem és követelmények, valamint a tanácsadói szolgálat mellőzésében jutott kifejezésre ... A takarmányhüvelyesek termesztése során legnagyobb tartalékaink a terméshozamok fokozásában rejlenek. A mezőgazdasági üzemekben például 1975-ben átlagosan 1.19, tavaly pedig 1,64 tonna termést takarítottak be hektáronként. A CSSZK-ban ugyanakkor tavaly át átlagos hektáronkénti terméshozam 2,15 tonna volt! A szlovákiai viszonylatban elért eredmények nem tükrözik kellőképpen az adott lehetőségeket, így például a bőtermő fajták termesztését stb. Az említett példákkal ellentétben azonban jó eredményekről is beszámolhatunk: például a Lévai Magtermesztő Állami Gazdaságban tavaly egy kétszáz hektáros parcelláról borsóból 4,2, a Veseléi Nemesítő Állomáson egy tizenkét hektáros parcelláról az új „jurán“ borsófajtából pedig 5,26 tonna termést takarítottak be hektáronként... Köztudott, hogy a takarmányhüvelyeseknek nagy szerepük van a gazdasági állatok takarmányozásában. A gyakorlat már számtalanszor bebizonyította, hogy a hüvelyesek és a gabonafélék egyforma terméshozamai esetén az előbbiek jónéhányszorta több fehérjetartalmú anyagot és, ami a legjelentősebb, nélkülözhetetlen aminósavat adnak hektáronként. Például 1978-ban a gyenge hozamok következtében hektáronként ugyan átlagosan 26 százalékkal kevesebb fehérjetartalmú anyagot, de 81 százalékkal több aminósavat (főleg lizfnt) takarítottak be. További fogyatékosság, hogy a mezőgazdasági üzemekben lassú a hüvelyesek termesztése összpontosításának fejlesztése. Például a lévai járás mezőgazdasági üzemeiben az átlagos vetésterület a kívánt száz-százötven hektárral szemben mindössze ötven hektár volt. A Spišská Teplica-i szövetkezetben a hüvelyeseket harminc, a komoranyiban a borsót huszonöt, a lóbabot tizenöt, a veliénái szövetkezetben a lóbabot csak tíz hektáron termesztették... Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma 1978-ban rendeletet adott ki, hogy a hüvelyesekből az összes termést vásárolják fel az állami alapokba. Ezt a rendeletet sem a termelő, sem a felvásárló szervezetek, üzemek nem tartották be. A teljesítés csak 61,1 százalékos volt, a különbözet a mezőgazdasági üzemekben maradt. Mivel a Mezőgazdasági Ellátás és Felvásárlás vezérigazgatósága nem határozta meg időben a felvásárlási (ár) feltételeket, a mezőgazdasági üzemekben kevésbé hatékony módszerek keretében hasznosították takarmányozásra a hüvelyeseket. А МЁМ azoknak a hathatós — főleg az anyagi érdekeltséggel kapcsolatos — intézkedéseknek a kidolgozásáról is megfeledkezett, amelyek a mezőgazdasági üzemek vezetőit, dolgozóit a hüvelyesek termesztésére serkentették volna! Lényegében ugyanez mondható el a hüvelyesek termesztésére irányuló munkaversengés szervezéséről is. A hüvelyesek termesztésének sikere a növényvédőszerek szakszerű alkalmazásától is nagy mértékben függ. A felülvizsgálás eredményei azt igazolták, hogy rendszerint kevés növényvédőszer áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Tavaly például gyomirtószerekből szükségletet csak 46,8, rovarirtószerekből pedig csak 61,7 százalékra biztosították. Az idén nagyjából hasonló a helyzet. Az állattenyésztés, ezen belül pedig a szarvasmarha-tenyésztés takarmányalapjának fedezésében egyre nagyobb szerepet kellene betölteniük a terimés takarmányoknak. Az elemzések eredményei megmutatták, hogy a terimés takarmánynövények termesztése nem a kívánt szinten halad. Míg 1977-ben a gazdasági állatok tenyésztésének intenzitása — az 1970-es évhez viszonyítva — tizenegy százalékkal nőtt, addig a terimés takarmánynövények teremsztésének terjedelme csak 5,81 százalékkal növekedett... Az említettek alapján ezért nem véletlen, hogy a CSKP KB 13. plenáris ülésének határozatai értelmében az elkövetkező időszak egyik legfontusabb feladataként kell számon tartani az évelő takarmánynövények részarányának növelését és újraértékelését. Erre főleg azért van szükség, mert az utóbbi években egyre csökken az évelő takarmánynövények termőterülete. Az idei május 31-i adatok alapján az SZSZK-ban az évelő takarmánynövények termőterülete 222 ezer hektár volt, ami a szántóterület 14,1 százalékának felelt meg. Még kedvezőtlenebb képet kapunk az egyes járások átlagában. Például az érsekújvári (Nové Zámky) járásban az évelő takarmánynövényeket a szántóterület 10, a trnavaiban 9,6, a topolőanyiban 12,6, a Bratislava-vidéke járásban pedig 12,4 százalékán termesztették ... Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a lucerna termőterülete tavaly a nyugat-szlovákiai kerületben az 1978-as évi valósághoz viszonyítva tizenháromezer, a vöröshere termőterülete a közép- és kelet-szlovákiai kerületben — ugyanazon időszakban — pedig tizenegyezer hektárral csökkent. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának dolgozói megállapították azt is, hogy a mezőgazdasági üzemekben az évelő takarmánynövények vetésterületét más növényi kultúrák termesztésének javára csökkentették! Az elemzések eredményei megmutatták, hogy a mezőgazdasági gyakorlat még nem értékeli kellőképpen az évelő takarmányok jelentőségét. Itt főleg az emészthető fehérjetartalmú anyagokra kell gondolnunk. Ez számadatokkal is • bizonyítható: míg a lucerna esetében — szénára átszámítva — 7,11 tonna átlagos terméshozam elérésekor 1308, addig búzából 4,97 tonna terméshozam mellett 596, az árpa esetében pedig 4,57 tonna terméshozam elérésekor 480 kilogramm emészthető fehérjetartalmú anyagot nyerhetünk hektáronként! Hasonló következtetéseket állapítottak meg a vöröshere és a gabonafélék viszonylatában is. Köztudott, hogy az évelő takarmánynövények nagyobb részaránya a talaj termőképességének fokozásban is megmutatkozik. < (Folytajtuk) Szibéria mezőgazdasága Szibéria területének négyötöde az örök fagy birodalmában terül el. Ott mintegy 30 millió ember él. Sokan közülük a föld méhe kincseinek feltárására törekszenek. Ez a terület azonban mezőgazdasági szempontból ts számottevő. Az altáji területen egyebek között a szőlő és a dinnye is megterem. Az itteni 60 millió hektár mezőgazdasági földterületből a szántó 26,7 millió hektár, amelynek a terjedelme a szovjet hatalom éveiben négyszeresére nőtt. Itt a mezőgazdasági termelés fejlesztésének a szélsőséges időjárás ellenére is jövője van. Szibéria nagy előnyére válik, hogy itt nem létezik szárazság, mint például a Kaukázusban, a Volga mentén, vagy Ukrajnában. A terméshozam ebben a körzetben állandósult, s ezzel Szibéria olyan esztendőkben is jól tartja a Szovjetunió gabonaegyensúlyát, amikor néhány körzetet szárazság sújt. Napjainkban ez a terület a zöldségfélékkel való önellátásra törekszik. Elegendő tojást és tejterméket juttat a mezőgazdaság fogyasztói piacára és csak bizonyos mennyiségű húst kell behozni más területről. Az utóbbi tizenöt évben ezen a vidéken számos nagyipari centrum, százötven új város és település épült. Szibéria élelmiszertermelésének tő bázisa a déli terület. Am az északi rész sem jelentéktelen ebben a tekintetben. Tény, hogy a romlandó termények többségét célszerű a fogyasztói piac közelében termelni, s a hiányzó részt máshonnan beszerezni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szélsőséges éghajlati viszonyok ellenére Szibéria északi részén szintén jelentős hozamátlagot érhetnek el burgonyából, zöldségből, tejből és húsból. Például a Chanta-Manszkij Mezőgazdasági Állomás földjein, Tyumeny városhoz 1100 kilométerre északon, burgonyából 160, káposztából 358, sárgarépából 150, paradicsomból pedig 120 mázsa termést érnek el hektáronként. Szibéria északi részén egyre több üvegházat építenek, ahol a körzetre jellegzetes dinnyét és szőlőt termesztik. Az üvegházi termelés szüntelen kor tavaly az átlagos hektáronkénti rendelkezésre álló természetes hőenergia teszi lehetővé. Így az észak fiainak nem kell nélkülözniük a vitamindús termékeket. Az egyenlítőn túli negyedmilliós lakosú Norilsz városban például egy főre évente több hús és más termék jut, mint a Német Szövetségi Köztársaságban, ■ Angliában, esetleg Svédországban. Sz. Osztroumov, APN Legenda egy fogadásról Manapság már csak egy legenda őrzi a zselizi IŽeliezovce) „fakastély“ történetét. Állítólag Mátyás király, amikor Vtsegrádban tartózkodott, főúri kíséretével szívesen vadászott a Garam alsó folyásánál levő erdőségben, amely vadban bővelkedett. Egy ilyen vadászat alkalmával a Zseliz melletti erdő tisztásán pihenőt tartottak. Egyszer csak a király szeme megakadt egy 12 méter kerületű, hatalmas hársfán. Menten fogadást ajánlott föl a kíséretében levő egyik főárnak, hogy a fa belsejében hat ember elfér egymás mellett. A főár kétségbevonta a király állítását, s így született meg a fogadás. Mátyás király és kísérete tovább folytatta a vadak ílzését, de a hátrahagyott szolgáknak megparancsolta, hogy mire visszatérnek, véssék ki a fa belsejét úgy, hogy az el ne pusztuljon. A kivájt fában — amelyet ajtóval is elláttak — valóban elfért egymás mellett hat ember, s így a királuy megnyerte a jogadást. Ez a „fakastély“ létezett, s 1944- ben gyújtóbomba-találat érte. Andriskin J. NEM CSAK MOTOROSOKNAK Az őszi hónapokban egyre rövidülnek a nappalok, és a gépkocsivezetőknek az útbiztonság érdekében gyakrabban kell igénybe venni a világítást, mint nyáron. Többségük tudatában van ennek szükségszerűségével, s ehhez tartja magát. Äm az utakon sokszor nem motorosokkal — például kerékpárosokkal, lovasszekerekkel vagy kocsit, szekeret toló gyalogosokkal — is találkoznak. Közülük nem mindenki ismeri a közlekedési szabályokat, főleg a járművek kivilágítása szempontjából. Gyakran megfeledkeznek arról az alapvető közlekedési szabályról, hogy besötétedéskor Is észrevehetők, jól láthatók legyenek a gépjárművezetők számára. Hogy az effajta mulasztás milyen súlyos következménnyel járhat, ezt az alábbi baleset példája bizonyítja. A balesetet a hatvanegy éves Jozef P., Hozín nad Cirochov-i lakos, idézte elő, amikor Humenné közelében az esti szürkületben ki nem világított lovasszekerén fát szállított. Az utána haladó negyvenhárom éves Jozef В. személygépkocsivezető későn vette észre a szekeret, és nekiment. A baleset áldozata lett a gépkocsivezető felesége, aki a baleset színhelyén meghalt. A gépkocsivezetőt, valamint a fuvarost és a feleségét könnyebb sérülés érte. A gépkocsin keletkezett anyagi kár megközelítette a harmincötezer koronát. Sajnos, hasonló balesetek aránylag gyakran fordulnak elő az utakon, főleg az őszi hónapokban. Számtalan kerékpáros szinte kockáztatja az életét, amikor az esti órákban kivilágítás nélkül halad az utakon. Sokszor a kerékpár sárhányójárói még a fényvisszaverő üveg is hiányzik, holott néhány filléres összegről van szó. Kedvezőtlenebb időjárás esetén mindenekelőtt esőben, ködben, a síkos, sáron utakon a biztonságos közlekedés feltételei még rosszabbodnak, ami fokozott óvatosságra Int mindenkit. Azonban a mezőgazdasági dolgozóknak is tekintettel kell lenniük az útbiztoiiságra, és a cukorrépa, a kukorica vagy egyéb termények szállításakor ügyelniük kell arra, hogy a földekről ne hordják a sarat az utakra. Hiszen mindenkinek érdeke, hogy az útról biztonságosan térjen vissza otthonába. Mjr. Pavol Vravko A Galántai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet. A jövő gépmesterei A tavalyi év adatai arra utalnak, hogy kevés szakképzett fiatal dolgozik a mezőgazdaságban. Pillanatnyilag ugyan még elegen dolgoznak, de vajon elegen lesznek-e tíz-húsz év múlva? Meg lehet-e valósítani a termelés iparosítását szakképzett munkaerők nélkül? Aligha. Ezért sokkal többre lenne szükség. Elsősorban felső- és középfokú végzettségű szakembereket, szakmunkásokat fogadnának szívesen a földművesszövetkezetek, állami gazdaságok. A tapasztalat azt igazolja, hogy a fiatalok nem nagyon törik magukat a mezőgazdaságért. A közelmúltban alkalmam volt nyolc és kilencedik osztályos tanulókkal beszélgetni. A megkérdezettek közül kevesen akarnak a mezőgazdaságban elhelyezkedni, nem ismerik a mezőgazdaságot, nem szerettették meg velük ezt a munkát. Az adatok birtokában nem nehéz válaszolni a kérdésre: miért várják a gazdaságok hiába a fiatalokat? Viszont nehéz arra feleletet találni, hogy a fiatalok körében tapasztalható közömbösségnek mi az oka?! A fiatalok irányítására, illetve a társadalmi szemlélet átformálására van szükség. Társadalmunk igyekszik jó feltételeket teremteni, sokoldalú támogatásban részesíti a tanulókat és az életbe kikerülő fiatalokat is. Ennek eredménye, hogy a szülők egyre kevesebbet hangoztatják: már pedig az ő gyermekükből nem lesz paraszt. Hiszen aki szakmát tanul, az ember lesz, olyan szakember, mint gazdaságunk bármelyki ágazatában. ■ □ ■ A Galántai Mezőgazdasági Szaktanintézet ebben az évben ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. Ez idő alatt a mezőgazdasági szakemberek, szakmunkások százait bocsátotta útjára, illetve a szövetkezetek, állami gazdaságok rendelkezésére. Ebben a tanévben háromszáznyolc tanulója van az intézetnek. Szlovák és magyar oktatási nyelvű osztályokban. A diákok fele magyarul sajátítja el a szakmát. Az iskola traktorosokat, gépesítőket, autószerelőket nevel. Aki sikeresen elvégzi a három évfolyamot, szakmunkásbizonyítványt kap, ezenkívül a traktoros-gépesítő szakot elvégezve a tanuló hajtási jogosítványt minden mezőgazdasági erőgépre, teherautóra, motorkerékpárra. A jelenlegi feladatok mellett előkészülnek az új koncepcióra, amit a következő iskolai tanévben szeretnének bevezetni: azaz a hároméves tanulási időt négyéves tanulmányi időre bővítik, s ennek befejeztével a tanulók érettségi bizonyítványt kapnak, ami főiskolai továbbtanulásra jogosít. Egyelőre az itt végzett legjobb tanulók a szakma megszerzése után még egy évet tanulnak, s ezután érettségizhetnek. A- zok a mezőgazdasági dolgozók, akiknek nincs szakképzettségük, ebben az iskolában megszerezhetik. Feltétel: négy év gyakorlat ugyanabban a szakmában. Ezekután egyéves iskolázás keretében az iskola felkészíti őket a szaktantárgyakból, s a sikeres vizsga után szakmunkásbizonyítványt kapnak. ■ □ ■ Az iskola gazdagon felszerelt tanszerekkel és segédeszközökkel. Berendezése korszerű, az oktatás és tanítás igényeit minden szempontból kielégítő. Á szaktantárgyakat szaktantermekben tanítják. A harminc tagú tanári kar szakmailag jól képzett. A pedagógusok, szakoktatók többéves gyakorlattal rendelkeznek. Pancza Eugen mérnök pontosan harminc éve tanít ebben az iskolában. Most a szaktantárgyak közül a gépjárművezetést. Az egyik szaktanteremben a tanulók csöndben hallgatják Balic Karol szakoktató előadását a gépjárművezetésről. Könnyű a dolga, a katedrára szerelt vezérlő pult gombnyomásra működik és filmvetítéssel is szemlél« teti az anyagot. Ebben a helyiségben a falakat szekrények övezik, amelyekben különböző gépek modelljei vannak elhelyezve. Ezeket a modelleket a műszaki kör keretében a tanítók segítségével a tanulók készítették. Valamennyi mezőgazdasági gép modellje megtalálható itt. Ez megkönnyíti a tanítók munkáját s a tanulók könynyebben sajátítják el a bonyolult szerkezetű gépek kezelését. — Igen, a tanulók szemléltetőeszközök révén sajátítják el az elméleti tudást —t mondja az igazgatóhelyettes. — Az elméleti és egyéb oktatás speciális tantermekben folyik. Tíz individuális segédeszközökkel ellátott tantermünk van. A tanulók is hozzájárulnak ezen tantermek felszereléséhez: évente több mint száz segédeszközt készítenek. A vezérlőpult, illetve asztal, ahonnan a kis modelleket gombnyomással irányítjuk, nagy segítséget jelent a járművezetés tanulásában. Az elméleti oktatás keretében nagy súlyt helyezünk az általános műveltség megszerzésére is. Az általános műveltséget nyújtó tantárgyakat szintén szemléletesen oktatjuk. Ezt a Célt szolgálja a forradalmi hagyományokat őrző szoba, amelyet arra használunk fel, hogy a diákokkal megismertessük és megszerettessük hagyományainkat. Az elméleti oktatást szocialista versennyel élénkítjük. Negyedévenként kérdéscsoportokat dolgozunk ki, amelyekre a tanulók válaszolnak. A tudás szintje alapján a legjobbakat, illetve a győzteseket könyvvel, vagy kirándulással jutalmazzuk. A szakmára való nevelést, azaz a gyakorlatot az iskola műhelyében végezzük. A műhely „Z“ akció keretében épült, és korszerű gépparkkal, gépekkel van felszerelve. Ezenkívül jó kapcsolatot tartunk fenn néhány környékbeli mezőgazdasági üzemmel, például a galántai és a nagyfödémesi (Veiké Űlany) földművesszövetkezettel, valamint a Tornőci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdasággal, ahol a tanulók a gépek javítását végzik. A gyakorlati oktatás keretében a diákok néhány, hetet töltenek a brnói Zbrojovka Gépgyárban. Internacionalista szellemben neveljük fiataljainkat. E szellem elmélyítése érdekében baráti kapcsolatot alakítottunk ki a seregélyesi hasonló irányzatú iskolával. Bevallom, örömmel hallgattam Pancza igazgatóhelyettes beszámolóját az iskola jelenéről. Az itt töltött három éves diákélet szép, hasznos és sokrétű. A tanulóknak minden feltétel adott ahhoz, hogy egészséges, edzett, komoly szakemberekké váljanak. Szabad idejüket kedvük szerint tölthetik: szórakozhatnak, művelődhetnek, sportolhatnak, tanulhatnak. Jól működik az ateista, a műszaki és a sportkör. A diákok különféle sportjátékokba kapcsolódnak be. Jelenleg százhúszan készülnek a közelgő spartakiádra. Ezért is fontos és sürgős a tornaterem átadása rendeltetésének, hogy a téli időszakban itt gyakorolhassanak. Meg kell dicsérni a tanulókat, tanítókat, mert a munkák nagy részét — habár az új tornaterem „Z“ akcióban épült — a diákok végezték a tanítók segítségével. Meg azért is, mert a tanulók minden évben bekapcsolódnak a városszépítési akciókba. Tavaly például kétezer brigádórát dolgoztak le a városi nemzeti bizottság által szervezett különböző akciókban, és tíz napot az őszi mezőgazdasági termények betakarításában. Az iskola az életre neveli a fiatalokat. S ami a legfontosabb: az itt eltöltött három év után a tanulók kész mezőgazdasági szakemberként kerülnek kt. Nemcsak ismerik majd az egyes mezőgazdasági gépeket, hanem kezelni, s ha kell javítani is tudják valamennyit. Így válnak hasznos polgáraivá társadalmunknak. NAGY TERÉZ
