Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-14 / 28. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. Július 14 Eredmények és tartalékok egy gazdaság tejtermelésében KITÖRNI MINÉL ELŐBB a bűvös körből — A SERTÉSHÚSTERMELÉS BUKTATÖI EGY JÄRÄSBAN — Gyakran halljuk, hogy a hasonló feltételek között gazdálkodó mező­­gazdasági üzemek tejtermelésének az átlaga szembetűnően eltérő. Az okok az esetek többségében azonosak. Nincs elegendő jó minőségű terimés takarmány, ezért az állatokat nem készíthették fel a laktáciőkra. Ahe­lyett, hogy rendet teremtenének a takarmányok termesztésében, a tej­hasznosság romlásáért sokan a bioló­giai anyagot vagy pedig az istállók zsúfoltságát okolják. Az érsekújvári (Nové Zámky) járás több mezőgazdasági üzemében — az eltelt időszakban — jelentős javulást értek el a tehenek tejhasznossága növekedésében, mert megkülönbözte­tett gonddal termelték és készítették be a tömegtakarmányokat. — A kéméndi (Kamenín) egyesített szövetkezet szintén azon gazdaságok egyike, ahol május végéig — a múlt év hasonló időszakához viszonyítva — tehenenként 120 literrel növekedett a tejhasznosság — jegyezte meg dr. Dojcsán János, a jmi állattenyésztési osztályának vezetője. Ez azért érdemel figyelmet, mert a szövetkezet a múlt évben nem telje­sítette tejeladási feladatát, s az idén május harmadik dekádjáig hétezer literrel adott többet, mint azt az idő­terv előirányozta. A tejtermelés javulásának a ho­gyanjáról Bogdán Ferenc elvtárssal, az egyesített szövetkezet elnökével, továbbá Kelecsényi Rudolf takarmá­­nyossal, Helfer Kornél és Morvái Pál vezető dolgozókkal beszélgettem. Az elnök elvtárs és munkatársai a tejhasznosság javulását annak tulaj­donítják, hogy az elmúlt évben na­gyobb gonddal készítették be a tö­megtakarmányokat, mint korábban, s ezért javult a minőség. Másik fon­tos tényezőnek a biológiai anyag szakszerűbb gondozását és a törzs­­állomány felújítását jelölte meg. Az 1977-es évben például a tehénállo­mánynak 29, 1978-ban pedig 23 szá­zalékát cserélték le. így a megfiatalí­tott tehénállománnyal, gondosabb ta­karmányozással javult a tejhasznos­­•ág, és a fiatalítás tovább tart. Az egyesített szövetkezetnek 780 tehene van. A kéméndi farmon 5B4, a kicsindin (Malá n/Hronom) 93, a kőhídgyarmatin (Kamenný Most nad Hronom) pedig 103 tehenet helyeztek el. Ebből is látható, hogy Kéménden van a törzsállomány zöme. Korábban a kicsindi farmon elhelyezett állo­mány tejhasznossága volt jobb, má­jus közepétől azonban 34 decis tehe­nenként! tejtöbblettel Kéménd került az élre. Ez azért érdemel figyelmet, mert itt van az állomány többsége, mely nagymértékben hozzájárul az árutermelési feladatok sikeres telje­sítéséhez. Amint említették, a törzsállomány szlovák-tarka fajtából áll. Pár évvel ezelőtt azonban néhány tehénnél fe­kete-tarka apaállattal keresztezést vé­geztek, s mivel később ilyen magot nem kaptak, belenyugodtak abba, hogy a hazai szlovák-tarka fajtát to­vább tenyésszék. Véleményük szerint ez az állomány azért előnyös, mert a hústermelési tervfeladat teljesítésé­hez kevesebb állat kell. Ezzel szem­ben a fekete-tarka leszármazottakból több darabot kellene tartaniuk, hogy teljesíthessék a húseladás tervét, és természetesen több takarmány fogyna el, mint jelenleg. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez az ő véleményük. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy azokban a gazdaságokban, ame­lyekben a fekete-tarkával folytatott keresztezést helyesen végezték, ott lényegesen javult a leszármazottak tejhasznossága és növekedett a tehe­nészet jövedelmezősége, s a húsler­­melési tervet is sikeresen teljesítet­ték. Példaként említhetném a komá­romi (Komárno) járásból a búcsi (Búé) szövetkezetét, ahol gondos te­nyésztői munkával a biológiai anyag igényének megfelelő takarmányozás­sal — az elmúlt évben — több mint ötszáz tehéntől 3780 literes tejátlagot értek el, vagyis az 1973-as év valósá­gához képest 1080 literrel többet. Ebben az évben pedig túlszárnyalták a négyezer literes átlagot. így sorol­hatnám a többi gazdaságot is, ahol célszerű keresztezéssel, okszerű ta­karmányozással nagy tejhasznosságot és kielégítő jövedelmezőséget érnek el. Ezt azért említettem, mert Kéménd és Búcs pár kilométernyire vannak egymástól. Így semmi akadálya an­nak, hogy a kéméndi vagy más szö­vetkezet zootechnikusa egy kis ta­pasztalatszerzés végett Búcsra láto­gasson. Ha ugyanis Búcson és másutt beváltak a keresztezettek, akkor bár­mely gazdaságban beválnának. Tény, hogy a kéméndi szövetkezet vezetősége a szlovák-tarka tehenek hasznosságának növelésével már be­bizonyította rátermettségét. Felújítot­ta az állományt, létrehozta a takar­mányozás jobb feltételeit és fokozato­san kiküszöböli a termelés belső problémáit, feltárja a tartalékokat. Ezt a célt szolgálja a szarvasmarha­tenyésztés bizonyos mértékű szakosí­tása is. A borjakat például hathóna­pos korig a kéméndi farmon nevelik, majd az üszőborjakat — tovább-neve­­lésre — a kőhídgyarmati, a bikabor­jakat — hizlalásra — pedig a kicsin­di farmra szállítják. A szövetkezet vezetőségének eltö­kélt szándéka, hogy az üszőnevelést megfelelő színvonalon tartsa. Ez pe­dig azt követeli, hogy a kőhídgyar­mati farmon mind a zootechnikus, mind az állatgondozók a lehető leg­lelkiismeretesebben dolgozzanak. Et­től függ ugyanis az üszők előkészíté­se és később az elsőborjasok tejhasz­nosságának további javulása. A veze­tőség erre már megtette a szükséges intézkedéseket. Olyan szakemberre bízták a kőhídgyarmati farm irányí­tását, aki a dolgozók segítségével kedvező fordulatot érhet el a tejhasz­nosság növelésében. Jelenleg ugyanis az egyesített szövetkezetnek 670 üszője van. Ez nagyon jó feltétel a tehénállomány felújításához. Fontos azonban, hogy a továbbtartásra alkal­mas állatokat gondosan készítsék elő, s amint lehet födöztessék be azokat, hogy megfigyelhessék képességüket. Amint említették, az elsőborjasok Istállója is Kőhídgyarmaton van. Az állatok megfelelő ellátását és a gon­dozók lelkiismeretességét kétségbe vonja az a tény is, hogy május vé­géig — az elsőborjasoktól — naponta és darabonként csak 6,7 liter tejátla­got értek el. Ha ezt évi átlagra vetí­teném, akkor azt állapíthatnám meg, hogy az elsőborjasok tejhasznossága gyengébb, mint amilyenre lelkiisme­retesebb felkészítéssel, takarmányo­zással és gondozással képesek lehet­nének. A tejhasznosság növelése te­kintetében számításba kellene venni azt is, hogy milyen átörökítő képes­ségű az üszők megtermékenyítéséhez felhasznált apaállat. Ezeknek a té­nyezőknek együttes elemzése adhatna magyarázatot arra, hogy a vártnál miért gyengébb az elsőborjasok tej­hasznossága. Az egyesített szövetkezet vezetői nagy fogyatékosságnak tartják, hogy a több mint egy évvel ezelőtt leégett köbölkúti (Gbelce) takarmánykeverő újjáépítése nagyon elhúzódik. Ezért részben Zselizről (Želiezovce), rész­ben pedig Šuranyból kapják a tápo­kat. A zselizi szállítmányok minősé­gét általában jónak tartják, azonban a Šuranyból érkező tápok minősége nem mindig megfelelő. A zselizi keverő gyártmányválasz­téka úgyszólván minden napra be van ütemezve, a szállítmányok azon­ban néha nem érkeznek időben. Állí­tólag azért, mert nincs elegendő szál­lítóeszköz. Ez adta az indítékot, hogy felke­ressem a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalatok nyugat-szlovókiai kerületi igazgatóját, Vágó Ferenc elvtársat, és megkérdezzem tőle, mi az oka a tá­pok esetenkénti késedelmes szállítá­sának. Vágó elvtárs a kérdésre elővette azt a körlevelet — elolvastam —, a­­mellyel utasította a vállalat lévai (Levicei) igazagtóját, hogy a kémén­di és más szövetkezetek ellátását lel­kiismeretesen végezzék. A kerületi igazgatóság ugyanis erre a célra öt szállítóeszközt bocsátott rendelkezé­sükre. Ez azt jelenti, hogy szállító­­eszközök vannak, csak nem úgy használják ki azokat, ahogy elvárhat­nánk. Nincs tehát akadálya, hogy a kéméndi és más szövetkezetek a zse­lizi keverőtői rendszeresen, az idő­terv szerint kapják a tápokat. A kéméndi farmon a tehenek gon­dozása és fejése terén jól összehan­golt munkaközösség alakult ki. A hét fejő közül egynek mindig szabadnap­ja van. A gondozók és fejők többsé­gét szorgalmas, fiatal házaspárokból válogatták össze. Egy-egy házaspár havonta ötezer koronát keres. Ezzel magyarázható, hogy a farmon lénye­gesen javult a tehenek tejhasznos­sága. Végezetül ismét azt tanácsolhatom, hogy a szövetkezet főállattenyésztője nézzen körül a tejtermelésben élen járó gazdaságokban. Figyelje meg, hogy milyen szervezéssel, milyen ta­karmányozással és milyen törzsállo­mánnyal érik el a kimagasló tejhasz­nosságot. Attól tanulni, aki többre képes, nem szégyen! HOKSZA ISTVÁN Húskedvelő nép vagyunk. Különö­sen sertéshús nélkül szinte el sem tudjuk képzelni az étkezést, az üzemi étkezdék, a vendéglátóipar éttermei­nek étlapját. A húsért képesek va­gyunk órák hosszat sorbanállni. S szidjuk-szapuljuk a húsipar illeté­keseit, ha nem kapunk olyan minősé­gű húst, amilyent szeretnénk. Bár nemegyszer jogos a háziasszonyok kifakadása, szitkoződása, mert nem zsírnakvalöt akarnak hazavinni, ha­nem húst, a szó szoros értelmében... Hol a hiba igazi gyökere? Hát hol? Nem a húsipar tehet róla, hogy az egyes járások mezőgazdasági üzemeiben a hústermelés előfeltéte­leinek idejében történő megteremté­séről megfeledkeznek, a tervfegyel­met nem tartják be, holott ez alap­vető kötelességük. Ez történt tavaly, s folytatódik az idén is a galántai járásban. Nem is a takarmányprobléma fékezi a hús­termelést, hanem a nélkülözhetetlen alapanyag: a malacok hiánya. Persze, nem lehet egy kalap alá venni valamennyi szövetkezetei. A šoporňal GYŐZELMES FEBRUAR Efsz­­ben például a Török Ilona vezette szocialista brigád tavaly is terven fe­lül 560 ezer korona értékű sertéshúst termelt (a tervezett 6200 mázsa he­lyett 7152 mázsát). Ezért a példás igyekezetükért, kiváló, s eredményes munkájukért megkapták a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság Szövetsé­gi Kormányának és a Szövetkezeti Földművesek Csehszlovákiai Szövetsé­ge Központi Bizottságának elismerő oklevelét és kitüntetését. Természete­sen, az idén is mindent megtesz az illető szocialista brigád, hogy a hús­termelés időszaki tervét ne csak tel­jesítsék, hanem túl is szárnyalják. Ügy mondják: egy fecske nem csi­nál nyarat. Nos, a helyzet valóban nem rózsás a galántai járásban. Nem­csak a múlt évben, az idén is lema­radoznak az egyes mezőgazdasági üzemek a sertéshústermelés időszaki tervének teljesítésében. Az év öt hó­napját alapul véve, a járás szövetke­zetei csupán 88,2 százalékban tettek eleget az állam iránti kötelezettsé­geiknek. Summa-summárum, ez test­vérek között is mintegy nyolcezer hízósertés, ami nem került a vágó­hidakra, tehát a húsipar kereskedel­mi hálózatába se ... Tehát, egyetlen járásból ennyi hússal kevesebb került a háziasszonyok bevásárló szatyrába, a dolgozók asztalára. (Tavaly 4160 vágósertéssel maradtak adósai az ál­lamnak, a fogyasztóknak! 11) Adós fizess, beteg nyögj?! Az idén az öt hónap alatt többek között a nagyfödémesi (Veiké Olany) szövetkezet maradt le, amely csupán 68 százalékra teljesítette időszaki vágósertés-eladási tervét. Ilymódon a 3900 vágósertés helyett csak 2653-at adott el a közellátás javára. Remél­hető, hogy a tavalyi esethez hason­lóan az idén is behozzák — a máso­dik félévben — a lemaradást. Főleg akkor, ha tovább csökkentik a malac­­elhullási arányt, s emelik a munka­­szervezés színvonalát. Nagyon kritikus a helyzet a vág­farkasdi (Vlčany) székhelyű szövet­kezetben, ahol tavaly mindössze 13 malacot választottak el átlagban, ko­cánként (a szopósmalacokból például 1171 darab elhullott, egyéb elhullást nem Is említve). A hízósertések napi súlygyarapodási tervének teljesítése is akadozik... Holott a járásban már évek óta ebben a szövetkezetben a legtöbb az egy kiló hús kitermelésére felhasznált takarmány. Épp ideje lenne már ezen az akút helyzeten változtatniuk! Az úgynevezett bűvös körből minél előbb kitörni, majd az élenjárók sorába kerülni. Ez vonatkozik természetesen az ábrahámi DUDVÄG szövetkezetre is, amely a sertéshústermelés időszaki tervét (az év első öt hónapjában) csupán 48,6 százalékra teljesítette, ezáltal 1250 vágósertéssel maradt adósa az államnak. Mikor hozzák be ezt a nagy lemaradást? ... Bízunk abban, hogy még az év végéig jelen­tősen előrelépnek a sertéshústerme­lést illetően; elérve, sőt túlhaladva a tervezett 60 dekás, napi súlygyarapo­dás! átlagot. A nádszegi (Trstice) szövetkezet sertéshústermelőinek eredményei bi­zonyítják, 67 dekás napi felhlzásl át­lag is elérhető, csak meg kell terem­teni hozzá a szükséges előfeltétele­ket; a többi között ehhez is szaktudás, hozzáértés, lelkiismeretes, jó minősé­gű munka szükséges, a pontosságot, s a megfelelő takarmányt is bele­értve. Minél több malacot! Ha nincs malac, hiába a jő takar­mány. Az pedig csak ideiglenes meg­oldás lehet, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásba járnak egyes mezőgazdasági üzemek illeté­kes szakemberei malacok ezreit vá­sárolni ... Állítsanak be átmeneti ' kocákat a malachiény leküzdése végett, minden olyan mezőgazdasági üzemben, ahol ez probléma. Fordítsanak megkülön­böztetett figyelmet az anyák fedezte­tésére, a malacozás zavartalan s szak­szerű lebonyolítására, a malacneve­lésre, a higiéniára és az állategész­ségügyi előírások, rendszabályok meg­tartására, hogy minél kisebbre zsugo­rodjék az elhullást arányszám, s mi­nél több ép, egészséges, Jóétvágyú malacot állíthassanak ezáltal hízó­­sorba. Ez nem csupán kötelesség, becsü­let dolga is! Tegyék ezt azért is, hogy Nyugat-Szlovákiában ne épp az 6 já­rásuk — a galántai — említtessék oly gyakran mint a kerület legutolsó, leggyöngébb malacszaporulati átlagot (kocánként 15,9 darab) elérő járása, Tehát, malacot, malacot és mégegy­­szer malacot! Minél többet! S minél egészségesebbeket, minél életrevalób­bakat ( XXX Végül: nem árt Időnként emlékezni Štefan Matejčiknak, az SZLKP kerü­leti bizottsága titkárának a malacne­veléssel kapcsolatos bíráló szavaira, amelyek az efsz-ek járási konferen­ciáján hangzottak el. Ogv lenne üd­vös, ha e bírálatnak minél előbb len­ne foganatja. Elvégre a párt szavait tolmácsolta .,. I (kovács) A gyönge táperejű talajok ki­használása nem kis gondot okoz hazánkban. Kevesen tud­ják azonban, hogy akadnak olyan „elfelejtett“ növények, melyeknek termesztésével sok gondnak elejét vehetnénk. A gazdasági szempontból kevésbé értékes gyök- és gumós növé­nyek termesztéséről van szó, amelyek növelhetnék a takar­mánytermesztés hatékonyságát. A múlt tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy ezek a növények ha Jelentőségük kisebb Is, javít­hatják a takarmányalapot. A szakirodalom nyomatéko­san figyelmeztet a csicsóka ter­mesztésére. Ezt a növényt a vetésforgón kívül, a gyönge táperőben levő talajon is ter­meszthetnénk. Inulin tartalmú gumóját sertéstakarmányként használhatnánk. Ezen növény alá régebben sem műtrágyát, sem istállőtrágyát nem adtak, bár sok kálit vont el a talaj­ból. Tudjuk azonban, hogy mű­trágyázása kifizetődő. Egy ré­gebbi és még ma is érvényes elemzés alapján egy kát, hol­don termelt csicsóka száz má­zsás gumó- és hatvan mázsás szártermése a talajból a gumó termésével 32 kg nitrogént, 14 kg foszforsavat és 47 kg kálit használt fel. Szártermése pe­dig 21 kg nitrogént, 4,2 fosz­fort és 18,6 kg káliumot vont el. A külföldi kísérletek azt is bizonyították, hogy a nitrogén­ben kertekben termelték. Ma a kerti zöldségek közé soroljuk őket. A tarlórépát korábban szántóföldön is termelték. A múltban a kereskedelemben is kapható volt a vagdalt fehér savanyú répa, amelyet főzelék­ként fogyasztottak. Az utóbbi növények táp­anyagban dús földben, sok nlt­nitrogént, 12 kg foszforsavat és 41 kg kálit vont el a talajból. Az elemzés szerint a takar­mányrépa 60 kg nitrogént, 25 kg foszforsavat és 147 kg kálit használ fel a talajból. Ez azt bizonyítja, hogy a cikória sok­kal szerényebb tápanyagígényű növény. A homoktalajon is jól megterem. A múlt tapasztalataiból is tanulhatunk trágyázást meghálálja. A trá gyalét vagy az istállótrágyá erőteljes növekedéssel hálálja meg. Tenyészideje hosszú. Trá­gyázásakor a nitrogént trágya lével, a foszforsavat Thomas salakkal, a kálit pedig az ol csóbb kainittel adhatjuk. További növényekre is fe szeretném hívni a figyelmet Ezek a különféle répák. Ide sorolható a kelrépa, a karó répa, a tarlórépa, a kerekrépa a murokrépa stb. Ezeket régeb rogén hatására gyorsan és jól fejlődnek. Hasonlóan igényes növények ezek, mint a többi répafélék. így nem csak a nit­rogént, hanem a, foszforsavat és a kálit Is meghálálják. A katángot (cikória) egy időben a kassai (Košice) Frank pótká­végyár részére termelték. A Dunántúlon és nálunk is ter­mesztették. Régebbi elemzésből tudjuk, hogy kát. holdanként 120 mázsa gyök és 25 mázsa lombterméssel a talajból 18 kg Arról, hogy a műtrágya mi­ként fokozza a cikória termé­sét, értékes adatokat közölt Kerpely Kálmán egyetemi ta­nár. Szerinte katasztrális hol­danként trágyázatlan parcellán 8120 kg gyökeret, 150 kg P + 50 kg N + 100 kg 40 százalékos ká­lisó használatával pedig 9120 kg gyökeret adott. Tehát ezer kg terméstöbbletet értek el! Végül a takarmánytökről is írok néhány sort. Ezt inkább a kertekben, (a múltban a kuko­rica között) termelték. Tiszta kultúrás, szántóföldi termelése ritka volt. A múlt tapasztalatai­ból merített adatok szerint a tök sok nitrogént kíván. Egyike az ún. „nitrofita“, vagyis az olyan növényeknek, amelyek a legnagyobb nitrogén adagokat is elbírják. Ezt jól bizonyítja az is, hogy a múltban a trá­gyatelepeken is jól termett, ott azonban más növény nem nőtt volna. Tudták ezt a régi falusi emberek, hiszen a tök magját mindig trágyázott „fészekbe“ ültették. A tök a talaj minőségében nem válogatós. Fontos azon­ban, hogy az gazdag legyen nitrogénben, főleg könnyen felvehető szerves nitrogén­ben, istállótrágyában vagy komposztban. A neves Kerpely tudós kísérleteiből azt is tud­juk, hogy a tök még a műtrá­gya nitrogénjét is meghálálja. Homokos talajon azonban indo­kolt a kálium adagolása is, hogy dús növekedésében és olajtartalmú magvainak képző­désében hiányt ne szenvedjen. Kmosko László, mérnök <УУУУ^УУ^У^У^^У^^^ЧЛАЛАЛА^ЧААЛАЛЛЛАЛЛАААЛАЛЛАААЛААААЛ/\ЛАЛАА/%ЛАЛАЛАААЛААЛАААААЛ^ААААЛЛАЛЛА^УУУ^^^У^У^У

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents