Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-27 / 43. szám
tósokat építünk. Ezt a hőforrást nyáron a takarmány szárítására, télen pedig az üvegházak fűtésére használhatjuk fel. SZERVEZETT ÖKONÓMIA Mindenekelőtt az 1970-ben kitűzött ú| gazdasági feladatok belső megszilárdításáról és állandósításáról van szó. Az egyesülések következtében az efsz-ek átlagos területe csaknem a négyszeresére növekedett. A következő Időszakban már nem számolunk a szövetkezetek további egyesítésével. Az ti] gazdasági egységek szilárdításának és állandósításának folyamata összefonódik a vállalatközi kooperációs és integrációs kaposolatok további fejlődésével. Ugyanakkor hangsúlyozzuk a kölcsönös szervezeti és gazdasági átkapcsolódások szilárdításának fontosságát, valamint a szövetkezetek és állami gazdaságok befolyásának fokozását a közös vállalatok irányítására. Azokban a szövetkezetekben, amelyek területe már meghaladja egy község kereteit, ismételten foglakozni kell az optimális szövetkezeti demokrácia biztosításának a kérdésével, vagyis azzal, hogy a szövetkezeti tagokat a lehető legnagyobb mértékben bekapcsolják az alapvető kérdésekre vonatkozó döntésekbe és a szövetkezet ügyeinek irányításába. A termelési feladatok teljesítése, a hatékonyság növelése és a munka minőségének javítása szempontjából döntő fontossága van a mezőgazdasági vállalaton belüli irányítás tökéletesítésének. A vállalati tervezés rendszerét át kell dolgozni és a tervfeladatokat következetesen le kell bontani az egyes termelési-gazdasági központokra és munkahelyekre. Ezzel Oszszefügg a tökéletes vállalati nyilvántartás és információs rendszer bevezetése, amely befolyásolni fogja nemcsak a termelési, hanem a gazdasági eredményeket is és lehetővé teszi az alapos, és főként jőkori ellenőrzést. A vállalati Irányítás tervezésen, nyilvántartáson és ellenőrzésen alapuló megfontolt rendszere azt is lehetővé teszi, hogy tökéletesítsük a jutalmazás minden egyes dolgozónak a termelés mennyiségétől, minőségétől és gazdasági hatékonyságától, a tervteljesítés eredményeitől, valamint az egyes részlegek és az egész vállalat gazdálkodásától függő anyagi érdekeltségén alapuló rendszerét. A nemrégiben állami szektorban érvényesített új díjazási rendszert néhány efsz-ben is kipróbálták, és ez általánosságban bevált. A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA FELADATA Ma már az egész világon a tudományos-műszaki haladásról beszélnek. Ennek jellegzetes vonása, hogy a tudomány termelőerővé válik és rendszeresen foglalkozik a termelés fejlesztésének hosszútávú, középtávú, sőt, még a viszonylag igen rövid távú feladataival is az adott szakaszokon. Mezőgazdaságunk saját, eléggé széleskörűen elágazó tudományos kutatóbázissal rendelkezik. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztésének jelenlegi és távlati feladatai megkövetelik ae tudományos kutatóbázis hatékonyságának a növelését. Ez a bázis a jövőben minden erejét és erőforrásait a döntő fontosságú kérdések megoldására Fogja összpontosítani. Ide tartozik a mezőgazdasági földalap termőerejének fokozása, a vetőanyagok, az ültetőanyagok és a gazdasági állatok biológiai és genetikai potenciáljának növelése, a takarmányalap hatékony szervezése és hasznosítása, a veszteségek csökkentése, beleértve az energiával való takarékoskodást is, a szarvasmarhatenyésztés belterjesítése, a komplex gépesítés, és a hatékonyabb műtrágyák, védőszerek és tartósító anyagok biztosítása. AZ EMBER MINT DÖNTÖ TÉNYEZŐ A NEVELÉS ÉS A TOVÁBBKÉPZÉS FELADATAI A tudományos-műszaki haladás folyamatában, amely a nehéz emberi munkát egyre inkább automatizált gépekkel helyettesíti és a mezőgazdaságban Is a munkaerők számának csökkentéséhez vezet, az ember feladata nem csökken, éppen ellenkezőleg, egyre fontosabbá és bonyolultabbá válik. Nagy igényeket támaszt elsősorban a dolgozók alapvető minőségi mutatóival, vagyis azok politikai öntudatával, szocializmussal szembeni hőségével és szakmai tudásával szemben. A CSKP politikája kezdettől fogva arra ösztönzi az állami intézményeket, állami és szövetkezeti vállalatokat, hogy állandóan növeljék a mezőgazdasági káderek, a vezető dolgozók, és az egyszerű szövetkezeti tagok szakmai színvonalát. A nevelés, a szakképzettség növelése egyre nagyobb figyelmet követel. Minden szinten sor kerül a műszaki-gazdasági dolgozók szilárd továbbképző rendszerének a bevezetésére. A haladó tapasztalatok iskolája is a szakmai-politikai látóhatár bővítésének hasznos formái közé tartozik, és hála a televízió, rádió és a sajtó közvetlen együttműködésének, "valamint a szakemberek áldozatos közreműködésének, tömegjellege van. Nagyon fontos feladatot jelent az új nemzedék, az ifjúság nevelése és képzése. Mezőgazdaságunkban jelenleg 110 ezer főiskolui és középiskolai végzettségű ember dolgozik. Ezek számát 1985-ig 160 ezerre kell növelnünk. A korszerű szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés az egyszerű dolgozók.' tói is megköveteli politikai és szakmai képzettségük növelését. Ezért a most bevezetés alatt álló új oktatási rendszer, amely minden munkásfoglalkozás számára tanoneviszonyt, a legigényesebb szakágak számára négyéves, érettségivel záródó tanulási lehetőséget biztosít, ugyanúgy megfelel a mezőgazdaság számára, mint ahogyan összhangban áll a népgazdaság töobi ágazatának érdekeivel. A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY ÉS MUNKAKEZDEMÉNYEZÉS TÁMOGATÁSA A vezetés egyik tipikusan szocialista és kulturált formája a szocialista munkaverseny serkentése és támogatása. Ennek a támogatásnak nem szabad ösztönszerűnek vagy kampány-* szerűnek lennie, hanem állandónak, céltudatosnak és meg-« gondollnak. Az új mozgalmakat és versenyeket csak alapos meggondolás és előkészítés után, némely,valóban bizonyíthatóan és a hosszú ideje kiváló dolgozóknak igazán optimális tapasztalatai alapján szabad meghirdetni. A pártszervezetek, szakszervezetek, a szövetkezeti földművesek szövetsége tisztségviselőinek és az irányítás minden szintjén foglalkoztatott vezető dolgozóknak jó áttekintést kell nyerniük a szocialista munkaverseny mezőgazdaságban érvényesített formáiról és alapos megfontolás, munkahelyi kollektív megvitatás után kellene segíteni a munkacsoportoknak és egyéneknek, hogy teljes komolysággal és öntudatosan kapcsolódjanak a munkaversenybe. A mezőgazdaságban a többi népgazdasági ágazathoz hasonlóan különösen a szocialista brigádok mozgalmának van nagy jelentősége, amely nemcsak a munkahelyek gazdasági eredményeinek a javítására törekszik, hanem az emberi kapcsolatok javítására is, és ezeknek valóban szocialista jelleget kölcsönöznek. A szocialista munkaverseny, annak következetes, igazságos és jókori értékelése a helyesen meghatározott és differenciált munkadíjazás mellett a dolgozók munkakezdeményezésének leghatékonyabb hajtóereje, A kezdeményezés viszont a termemelés és az egész társadalom hatalmas és sohu nem látott fejlődésének legnagyobb tartalékát képezi. A FALU ÉLETSZtNVONALÄNAK EMELÉSE Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájával úgy irányítja az összes állami és társadalmi intézményt, hogy munkájuk sikeres voltának mércéje a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelkedése legyen. Ez természetesen a földművesekre is vonatkozik, amit a párt agrárpolitikájának eddigi eredményei alapján minden tárgyilagos és pártatlan megfigyelőnek el kell ismernie. A párt azonban az egész tár•sadalom érdekében továbbra is elvárja, hogy a mezőgazdaság igényes feladatainak teljesítésével párhuzamosan a falu is sokrétűen fejlődjék. Erről közvetlenül a falvakban mindenekelőtt a mezőgazdasági vállalatoknak kell a nemzeti bizottsággal, a Nemzeti Front helyi szervezetével és a falu lakosságával egyetemben gondoskodniuk. ZARSZŐ E tananyag befejezéseképpen szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a mezőgazdaság problémáinak komplex megközelítése, amely nemcsak a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum minden szervezetére, hanem a szolgáltató és más társadalmi szervekre is kötelező érvényű, jellemző a társadalom marxista-leninista szellemű tudományos alapokon nyugvó irányítására. Ennek a nyílt, a legapróbb részletekig átgondolt eljárásnak az érvényesítése egyedül a marxista-leninista párt által vezetett szocialista társadalom keretében lehetséges. ELLENŐRZI) KÉRDÉSEK 1. Hogyan nyilvánul meg vállalatukban a gabonakérdés megoldásának komplex értelmezése? 2. Milyen fő feladatokat kell teljesítenünk a lakosság húsellátásának biztosítása érdekében, és ezek milyen összefüggésben állnak a gabonakérdéssel? 3. A CSKP KB 13. ülésének határozataiban kitűzött feladatok értelmében melyek a legfontosabb beruházási követelmények? Tegyenek javaslatot azok optimális biztosítására a saját vállalatukban. Haladó tapasztalatok iskolája I. TANANYAG A шъщгШщШштттknqfem tervszerű fejlesztésűnek harminc éve Munkásosztályunk 30 évvel ezelőtt a dolgozó parasztság döntő többségének támogatásával a hatalmas forradalmi feladat — a szocialista országőpítés útjára lépett. Az elaprózott mezőgazdasági kistermelés további fenntartása lehetetlenné vált, mivel nem volt képes fedezni a lakosság egyre növekvő szükségleteit, amelynek, erkölcsi és törvényes joga volt az azonos, teljes értékű és egészséges élelmezésre, társadalmi helyzetére való tekintet nélkül. Az volt a feludntunk, hogy egyre korszerűbben, belterjesebben, tehát az eddiginél többet és olcsóbban termeljünk, de ugyanakkor ne károsodjanak a mezőgazdasági dolgozók, hanem ellenkezőleg, magasabb életszínvonalat biztosítsunk számukra, és fokozatosan eltávolítsuk a falu és a város közötti éles ellentéteket. Erre a bonyolult kérdésre az egyedüli megoldást jelentő választ 1949-ben a CSKP IX. kongresszusa adta meg. „Nem lesz szocializmus nálunk a falunak szocializmusra való áttérése nélkül“ — mondotta Klement Gottwald ezen a történelmi jelentőségű kongresszuson, és ez a jelszó tömören és világosan fejezte ki a politikai, gazdasági és technikai fel* adatok hatalmas komplexumát, amelyek egész pártunk, a cseh és a szlovák falvak és egész társadalmunk előtt álltak. A mezőgazdasági termelés szövetkezetesítésének lenini útjára léptünk. Ez az út világos, de nehéz, rögös és gyakran fájdalmas is volt. Nem csak az ellenséggel folytattunk harcot, hanem egymássul is, a bevett, gyakran évszázados hagyományokkal, gondolkodásmóddal, tapasztalatokkal és a tapasztalatlansággal. A közös nagy ügy érdekében nemcsak a szövetkezetek létesítésekor, hanem, gyakran még nagyobb mértékben, a. szövetkezet első lépéseinek, építésének és átépítésének idején is áldozatokat kellett hozni. Az áldozatokat meghoztuk, és a nehézségeket leküzdöttük. Egy nemzedék életének nagyjából egyharmada alatt olyan hatalmas és nagy jelentőségű korszakalkotó változásokat valósítottunk meg, amilyenre korábban egy évszázad alatt sem volt példa. II. Á mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumnak a CSKP XV. kongresszusa, a CSKP KB 13. ülése és az Efsz-ek IX. kongresszusa határozataiból eredő feladatai CÉLKITŰZÉSEK ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEK A fejlődés tovább halad. Kétségkívül mindannyian ezt akarjuk, ami visszatükröződik azoknak a feladatoknak a fontosságában és igényességében is, amelyeket a CSKP XV. kongreszszusa 1976-ban más termelési és egyéb ágazatokhoz hasonlóan mezőgazdaságunk elé tűzött. Ilyen célokat, amelyek értelmében a szemesek termelésében fokozatosan önellátókká kell válnunk és tovább kell növelnünk az élelmiszerek termesztésében az általános önellátottság mértékét, csak fejett mezőgazdasági termeléssel és fejlett mezőgazdasági káderekkel rendelkező, valóban fejlett ország, vagyis csak szocialista ország tűzhet maga elé. Ezen célok elérése elsősorban a behozatal csökkentését tenné lehetővé. Jelenleg kb. 10 milliárd értékű mezőgazdasági terméket és mezőgazdasági szükségletet hozunk be külföldről. Ebből kb. 4 mililárd esik azokra a termékekre, amelyek termelése a mi viszonyaink között nem lehetséges. Az utóbbi években ennek növekvő hányadát a takarmányfélék behozatalára fordítjuk. Külföldről mind ábraktakarmányt, mind fehérjetartalmú takarmányt vagyunk kénytelenek behozni. A behozatal növekedésének korlátozásán és annak fokozatos csökkentésén kívül továbbra is gondoskodnunk kell a növekvő élelmiszerszükséglet fedezéséről. Ez elsősorban a hús-, gyümölcs- ős zöldségellátásra vonatkozik. A legfontosabb feladatok egyike, a húsellátás biztosítása. A húsfogyasztásnak 1985-ig az előirányzatok szerint fejenként a jelenlegi évi 81 kg-ról 93—95 kg-ra kell növekednie. Ugyanakkor a húsfogyasztás mostani struktúráját főként a marhahús javára kell megváltoztatni. A TALAJ MAXIMALIS ÉS OPTIMÁLIS HASZNOSÍTÁSA A mezőgazdaság további fejlesztésére irányuló minden komplex elgondolás esetén elsősorban az ulapvető termelőeszköz, azaz a talaj maximális és optimális hasznosításának és termelőképessége fokozásának további lehetőségeit keressük. Ennek érdekében elsősorban a vízgazdasági viszonyokat kell rendeznünk. Még a 7. ötéves tervidőszakban sem leszünk képesek lecsapolni a 630 ezer ha földterületet, és 1 millió ha termőföldnek elegendő nedvességet biztosítani. Am a társadalom segítségével lehetővé válik legalább 260—290 ezer hektár lecsapolása és legalább 110—160 ezer termőterület öntözése. Nem kevésbé fontos egy további feladat, a növények tápanyagellátásának és védelmének javítása és tudományos irányítása. Ezen a szakaszon elősorban a már megalapított 107 agrokémiai vállalat hatékonyságát akarjuk növelni. A trágyagazdálkodásnak is a vállalat önálló, megfelelően központosított ágazatává kell válnia. Ez megkívánja, hogy jól vezetett és megfelelően felszerelt központi trágyatelepeket létesítsünk, ahol az ürüléket felhalmozzák és kezelik. GABONAKÉRDÉS — GABONATERMELŐI PROGRAM Figyelmünk homlokterében továbbra Is a gabonakérdés marad. Ennek megoldása a következő Időszakban nemcsak a gabona termőterületének bővítésétől, hanem mindenekelőtt a terméshozamok növelésétől függ. Amennyiben a gabonatermelésben fokozatosan önellátókká akarunk válni, akkor ezt a kérdést egyetemesebb módon kell értelmeznünk, úgy, ahogyan ezt a CSKP KB 1975 októberében megtartott ülése is hangsúlyozta. A gabonakérdés komplex megoldása többek között azt jelenti, hogy a takarmányozás szakaszán a szemes takarmányokat terimés takarmányokkal, elsősorban évelő takarmányokkal és kapás takarmánynövényekkel kell helyettesítenünk u szükséges fehérjemennyiség biztosításával. A jelenlegi helyzet fenntartása esetén, amikor a megtermelt gabonamennyiség 60—70 százalékát az állattenyésztésben takarmányozztik ' fel, nehéz lenne a gabonakérdés következetes megoldása; egészen biztosan nem lennénk képesek azt idejében megoldani. Ráadásul a gabonafélék eddigi fajtaösszetétele és főként fajtamegoszlása már nem felel meg a jelenlegi követelményeknek. A kutatómunka és a kísérleti munka eredményei, éppen úgy, mint a széles körű gyakorlati tapasztalatok Is azt bizonyítják, hogy a búza mostani nagy részaránya a takarmányadagokban nem növeli a takarmányozás hatékonyságát, hanem ellenkezőleg, csökkenti azt. Ezért helyesen járunk el, ha az árpa, névlegesen az őszi árpa vetésterületeit a búza vetésterületének a rovására növelni fogjuk, és ennek korai betakarítása után a felszabadult területet a másodvetemények termőterületének növelésére, esetleg az őszi repce vetésére használjuk fel. Rosszabb termelési viszonyok között a gabonakérdést a zab vetésterületének lényeges növelésével, valamint a silózásra vagy hőlégszárításra termesztett zab vetésterületének a részleges növelésével fogjuk megoldani. A vetésterületet a silókukorica rovására bővítjük majd. Látszólag igen meglepő, hogy a növénytermesztés belterjességének fokozása keretében a gabonafélék vetésterületét az értékes kapásnövények javára kb. 100 ezer hektárral akarjuk csökkenteni. Am az előirányzott gabonamennyiséget ezen a területen is meg kell termelnünk, sőt tovább kell fokoznunk, ugyanakkor fokoznunk kell az élelmiszeripari feldolgozásra óa a takarmányozás céljaira termesztett szemesek minőségét.
