Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-27 / 43. szám

A TERIMÉS ТАKARMAnyák KULCSFONTOSSÁGÚ szerepe A GABONATERMESZTÉSI PROGRAMBAN A terimés takarmányok kulcsfontosságú szerepét és ter­mesztésük belterjesltésének fontosságát a gabonakérdés meg­oldásában már önmagában az a követelmény is meghatározza, hogy -a szemesek részarányát 'lényegesen csökkentenünk kell a takarmányadagokban. A marhahús és a tej termelését az 5. ötéves tervidőszakban 18,3 százalékkal növeltük a 4. ötéves tervidőszakkal szembem Am a terimés takarmányok termelése csupán 8 %-kal növeke­dett. Ezek szerint a jelentős terimés takarmányhiányt egysze­rűen abraktakarmánnyal pótoltuk. A takarmánynövények és a kapás takarmánynövények struktúrájában és termesztésük bel­terjességében, valamint az eddigi betakarítási, tartósítási és takarmányozási veszteségek csökkentésében további tartalékok rejlenek. És itt vannak a következő feladatok: • radikálisan kell növelnünk az évelő takarmányok termesz­tését, amelyek termelőképességét mindeddig csak 50 %-ban használtuk ki; • következetesebben kell folytatnunk a rétek és a legelők művelését és felújítását; ф a bifrgonyatermelő körzetekben a 7. ötéves tervidőszak vé­géig növelnünk kell á kapás takarmánynövények nagyüze­mi termesztését; belterjes termesztés esetén 150—160 ezer hektár kapás takarmány 700—800 ezer tonna árpát helyet­tesít, ami nem kis dolog a takarmányellátás szempontjából. Ez azonban feltételezi a gépekkel és trágyaszerekkel való komplex ellátást, melyek nélkül minden hasonló program hiábavaló lenne. Továbbá itt vannak a másodvetemények. Ezek vetésterületé­nek az eddigi 3—5 %-ról 12—15 %-ra való bővítésével, vala­mint azok fajtaösszetételének az egyéves alávetemények és a kobakosok javára történő változtatásával a zöldtakarmányo­zás időszakát tavasszal 7 nappal, Ősszel pedig 14—21 nappal meghosszabbíthatjuk, ugyanakkor a terimés takarmányok ter­­mesztését hozzávetőleg 800 ezer tonna szénaértékkel növelhet­jük. A szemesek mennyiségének csökkentése a takarmányadagok­ban és azoknak terimés takarmányokkal és kapás takarmá­nyokkal való részleges helyettesítése egyúttal megköveteli a fehérjeszükséglet fedezésének a következetes megoldását is. Ez mindenekelőtt szükségessé teszi a takarmánygabona éssze­rű nemesítését, a takarmánykeverékek hatékonyságának növe­lését, azok optimális összetételét, beleértve az összes pótolha­tatlan fehérjét, vitamint és egyéb komponenst is. A fehérje­kérdést már elméletileg megoldottuk. Am ennek gyakorlati megoldása a takarmányiparban egész sor költséges intézkedést követel. A tejiparban, az állategészségügyi intézmények mel­lett szárítóüzemeket kell kiépíteni, meg kell teremteni a felté­teleket a takarmányélesztő és a szintetikus etanol gyártására szolgáló üzemi kapacitások mielőbbi kiépítésére, valamint a Slovenská Lupöa-i Biotika n. v. lizingyártó részlege újáépíté­­sének a befejezésére. A mezőgazdaság azzal járul hozzá a fe­hérjekérdés megoldásához, hogy a takarmányhüvelyesek ve­tésterületét 1980-ban legalább 100 ezer hektárral bővíti. Érdekes újdonságnak számít az a javaslat, hogy a borjak és a malacok takarmánykeverékébe kiegészítő komponensként nyers cukrot adagoljunk. Így 1985-ben hozzávetőleg 30 ezer tonna nyers cukorral kellene biztosítanunk a borjak takar­mánykeverékében a könnyen emészthető szénhidrátok lénye­ges részét, és ezzel a borjak átlagos napi súlygyarapodását 0.10 kg-mal növelnénk a tejes takarmánykeverékeknek több mint a felével való csökkentése mellett. Ugyanakkor az 1 kg súlygyarapodásra eső önköltségeket kb. 3 Kés-vei csökkente­nénk. Mindez kb. 700 millió Kés megtakarítást jelentene, ha ezt a módszert kb. 2 millió borjú takarmányozásánál alkal­maznánk. Azonos okokból, főként a takarmányozásra felhasznált sze­mesek mennyiségének csökkentése érdekében a többi szarvas­­marhával kb. 530 ezer tonna melaszt és sűrű szörpöt kell fel­­takarmányoznunk. Az így elért abraklakarmány-megtakarítás 1985-ben eléri a 680—690 ezer tonnát. HOGYAN BIZTOSÍTSUK A NÖVEKVŐ HĎSFOGYASZTÄS FEDEZÉSÉT Amint már említettük, nemcsak a húsfogyasztás növekedé­séről, hanem a fogyasztás struktúrájának, elsősorban a marha­hús javára való változtatásáról is szó van. Ezért mindenek­előtt a marhahús-termelésben kell keresnünk a tartalékokat, amelyek nagyobb mértékben találhatók a szarvasmarha-te­nyésztésben, mint az állattenyésztés bármelyik más szakaszán. A tartalékokat elsősorban a szarvasmarha újratermelésének lényeges meggyorsításában, az állományforgó intenzívebbé té­telében, a termelőképesség növelésében és a veszteségek csök­kentésében kell keresnünk és megtalálnunk. Megfelelő technológia érvényesítésével, a Borjak nyers cu­korral dúsított speciális ipari takarmánykeverékekkel történő takarmányozásával, valamint a takarmányalap és a többi állat­­csoport takarmányozási technikája szakaszán előirányzott prog­ramok megvalósítása útján az egyes állatcsoportok a követ­kező napi súlygyarapodást érhetik el: ф borjak — 0,75 kg, '♦ legelőn tartott üszők s—i 0,60—-0,65 kg, ♦ istállózott üszők :■— 0,70—0,75 kg, ♦ hízómarhák — 0,85—1,00 kg. Azonos körülmények között évi 3300 literes tejhozamot ér­hetünk el. Mindeddig jelentős eltérések vannak az egyes vállalatok és körzetek szarvasmarha-tenyésztésének intenzitása és termelő­­képessége között. Az ebben rejlő tartalékokat az egész CSSZSZK keretében érvényesített nyitott állatállomány-forgóra való áttéréssel lehet mozgósítani, és ezt az állattenyésztési szervezetek útján tervszerűen kell irányítani, A múltban, ugyanúgy mint ma is, a legfontosabb kérdést az állatok istállózásának megoldása jelentette, amelynek akadá­lya az egy férőhelyre eső épületberuházások összegének nagy­sága volt. Az állattenyésztési kutatómunka legújabb eredmé­nyei és a gazdasági elgondolások szerint a legelőnyösebb megoldást a CSKP KB 1975 októberében megtartott ülésén az egyes állatcsoportok számára javasolt könnyű és olcsó istálló­­típusok építése jelentené. OLAJOSNŰVÉNYEK, CUKORRÉPA, BURGONYA A növényi zsiradékok komoly helyet foglalnak el a behoza­tali cikkek között, habár ezeket mi is meg tudnánk-termelni. Nagy mértékű importjuk részbeni csökkentését egyedül a rep­ce termelésének fokozásával érhetjük el. Ha a repce vetésterületét legalább 90 ezer hektárral bővíte­nünk és zömében kevés erukosavat tartalmazó repcefajtákkal vetnénk be, akkor az olajosmagvak behozatalát kb. 130 ezer tonnával csökkenthetnénk és évente kb. 690 millió korona értékű devizát takaríthatnánk meg. A cukorrépa termesztését 200—220 ezer hektáron kell bizto­sítanunk, ami szintén nem lesz könnyű feladat. Csakhogy a cukorrépatermesztés kérdésének tényleges akadálya nem a tulajdonképpeni mezőgazdasági termelésben, hanem a feldol­gozó iparban, azaz a cukorgyárakban van; azok elégtelen ka­pacitásában, elavult felszerelésében. GYÜMÖLCS ÉS ZÖLDSÉG A gyümölcs- és a zöldségtermelés fejlesztési programját, amely Jelentős mértékben megoldja az önellátottság kérdését az élelmiszereknek e fontos csoportjában, nagy vonalakban megtaláljuk a CSKP KB Elnökségének és a kormány előző irányelveiben. A hibát ennek az irányvonalnak az elégtelen megvalósításában kell keresnünk. Mindenekelőtt arról van szó, hogy szükség van a mezőgazdasági vállalatok és a feldolgozó és elosztó vállalatok közötti szorosabb együttműködésre, ame­lyet közös, önálló gazdasági elszámoláson alapuló társulások formájában kell megvalósítani. Kitűztük a zöldségtermelés összpontosításának, nagyüzemi technológiákkal, főként gépekkel való ellátásának irányvona­lát. A túlnyomórészt kis sorozatokban gyártott gépekről van szó, ezek gyártását elsősorban a gép- és traktorállomásoknak kell biztosítaniuk. A gyümölcs és a zöldség összpontosított nagyüzemi terme­lésére alkalmas feltételekkel rendelkező vállalatok érdeklődé­sének fokozása érdekében olyan gazdasági intézkedések foga­natosításával számolunk, amelyek csökkentik a termelés ezen ágazatával kapcsolatos gazdasági kockázatot. Ezen a szakaszon is fontos szerepet játszik a feldolgozó ipar és az elosztó szervezetek, amelyeknek meg kell terem­teniük a feltételeket minden megtermelt gyümölcs- és zöldség­­mennyiség feldolgozására és eladására, beleértve a nem szab­ványos minőségűt is. III. Л mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum anyagi-műszaki bázisának erősítése A SZALLlTÖ SZERVEZETEK TOVÁBBI FOKOZOTT RÉSZVÉTELÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Az irányító szervek a CSKP vezetése alatt tisztában vannak azzal, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum nö­vekvő feladatainak teljesítése nem lehetséges a szállító re­szortok és azok szervezeteinek további fokozott segítsége nél­kül a mezőgazdasági termelés növeléséhez szükséges feltételek megteremtésében. Hiszen csupán a hústermelés előirányzott növelésére fordítandó költségek összegét is csak milliárdok­­ban fejezhetjük ki. Ezért a CSKP KB 13. ülésének határozatai fontos feladatokat rónak a szállító reszortokra, miközben hangsúlyozzák a KGST keretében kialakult szocialista gazda­sági integráció által nyújtott lehetőségek kihasználásának a szükségességét. GÉPEK A\ CSKP KB 13. ülésének határozatai, valamint az Efsz-ek IX. országos kongresszusa is hangsúlyozta azt a sürgős köve­telményt, hogy a technikát komplex technológiai gépsorokban szállítsák le a mezőgazdasági üzemeknek. Különleges feladatok várnak a gépipari üzemekre, gép- és truktorállomásokra, valamint az Agromag nevű nemzetközi szervezetre. Ezeknek kell gondoskodniuk arról, hogy a gyü­mölcs és a zöldség termesztése szempontjából döntő fontos­ságú gépek iránti igényeket már a 7. ötéves tervidőszakban kielégítsék, A mezőgazdaság gépesítésének tökéletesítése szakaszán fon­tos szerepe van a szállításnak. A mezőgazdasági szállítás a közúti teherforgalom 25 %-ot, a tehergépkocsi-szállítás viszont alig 12,2 %-ot képvisel, és még ez is csak kisebb tonnatelje­sítményű. Ezek szerint a mezőgazdasági teherszállítás túlnyo­mó részét traktorok bonyolítják le. Ez azonban a gépek, em­berek és időveszteség mennyiségét tekintve nem gazdaságok. A következő ötéves tervidőszakra a mezőgazdaságnak 10 ezer 8 tonnánál nagyobb-teherbíró képességű tehergépkocsit és en­nek megfelelő mennyiségű rakodót kellene kapnia, ami több mint 20 ezer traktort, hozzávetőlegesen 15 ezer gépkocsiveze­tőt szabadítana fel, és 40 %-os hajtóanyag-megtakarítást je­lentene a mezőgazdasági szállítás volumenének mai színvonala mellett. Az Agrolet gépeinek számát f= 1985-ig — annyival növeljük, hogy a növényzet legkevesebb 20 %-ának trágyázását és vegy­szeres kezelését repülőgépekkel végezhessük eh A Gépipari Minisztériumnak a 7. ötéves tervidőszakra bizto­sítania kell megfelelő mennyiségű öntözőberendezést és más technikát, hogy 160 ezer hektáron öntözéses gazdálkodást ve­zethessünk be, és 290 ezer hektárt lecsapoljunk, A mezőgazdasági technika hatékony kihasználása nem lehet­séges a pótalkatrészekkel való ellátás lényeges javítása nélkül. VEGYSZEREK A növénytermelés és az állattenyésztés mostani és főként következő ötéves tervidőszakra előirányzott növelését nem va­lósíthatjuk meg az alapvető belterjesítő tényező, a kemizálás segítsége nélkül, . .. , A vegyiparnak 1985-ben minden hektár mezőgazdasági föld­területre legkevesebb 300 kg hatóanyagot tartalmazó műtrá­gyát kell szállítania. Növelnie kell a mésztartalmú anyagok szállítmányait is, hogy ezek mennyisége 1985-ben elérje a leg­kevesebb 2,9 millió tonnát. A vegyipar feladata lesz továbbá az Is, hogy a mezőgazda­­sági termelést az eddiginél nagyobb mértékben és jobban el­lássa növényvédő szerekkel is. E feladat teljesítésének sür­gősségét fokozza az a tény is, hogy a tőkés országokból eddig megvalósított behozatal sok devizát emészt fel. Ezt a kérdést a KGST keretében kifejtett nagyobb kezdeményezés útján meg lehet oldani. A mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek fokozott hasz­nálatával kapcsolatos annak szükségessége is, hogy a dolgo­zóknak megfelelő mennyiségű egyéni védőeszközt és védőru­hát biztosítsunk. ÉPÜLETEK A mezőgazdasági épületberuházások nagyságáról a követ­kező ötéves tervidőszakra még végérvényesen nem döntöttek, de ezeknek összhangban kell lennie a mezőgazdasági-élelmi­szeripari komplexum _JársadaImi jelentőségével, és ahogyan azt Strougal elvtárs az efsz-ek IX. országos kongresszusán mondotta — ezek nern^ lehetnek kisebbek, mint a mostani öt­éves tervidőszakban. _ * Az állattenyésztés beruházási építkezései közül az első he­lyen a szarvasmarha-tenyésztés épületei, elsősorban a tehén­­istálló építése áll. Ä mezőgazdasági és élelmiszeripari reszort építőipari szer­vezeteinek műszaki ellátottságát javítani fogjuk, hogy jobb fel­tételeket teremtsünk a mezőgazdasági épületberuházások tel­jesítésére. IV. Az anyagi-műszaki eszközök hatékonyabb kihasználása A mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásra vonatkozó igényeit a legfelsőbb kormány- és pártszervek jogosnak tartják, de ezeket nemcsak a termelési feladatok teljesítésével, hanem az eszközök hatékony kihasználásával is ellensúlyozni kell, ■,n 1 —"Г 1 1 1 1,1 1 » ..... " — GÉPEK Mezőgazdaságunk a jelenlegi ötéves terv első három évében több mint 12,5 milliárd korona értékű technikát kapott, és a szállítmányok tovább növekednek. Am a műszaki bázis ilyen nagyarányú növekedése esetén is elsőrendű feladatunk annak hatékony kihasználása. Kevés szövetkezet vagy mezőgazdasági vállalat állíthatja, hogy elegendő mennyiségű géppel rendel­kezik. Az idénymunkák elvégzése után túlságosan sok gép marad’ karbantartás nélkül és helytelenül tárolva. Főként a gumi­abroncsokat és az akkumulátorokat kezelik felelőtlenül. Ezért aránytalanul sokat használunk el belőlük. Rendkívüli és hasonlóan elégtelenül megoldott problémát jelent a nagy teljesítményű gépek teljes mértékű kihasználása mind a saját mezőgazdasági termelésben, mind a mezőgazda­sági építkezési szervezetekben. Általában kihasználatlannak mondhatók főként a T—180 és K—700 jegyű traktorok. A föld­gyaluk és a földkotrőgépek kihasználási foka kb. 65 %-osnak mondható, az árkológépeké pedig még áz 50 %-ot sem éri eh A technika jobb kihasználásának útja elsősorban a koope­ráció további kiépítése, és főként a nagy teljesítményű gépek esetében, a többműszakos üzemeltetés. VEGYSZEREK Azok a mezőgazdasági dolgozók, akik kapcsolatba kerülnek a vegyszerekkel, tudják, hogy azokkal, legyenek bár műtrá­gyák vagy növényvédőszerek, sok esetben nem megfelelően bánnak. Ez a helyzet az agrokémiai központok kiépítése után biztosan javulni fog, de már most is jobb lehetne, ha minden szövetkezeti vezető és minden szövetkezeti dolgozó nagyobb figyelmet fordítana a vegyszerek tárolására, szállítására, a ta­laj vagy a növényzet vegyszeres kezelésére. Nagyobb figyelmet érdemel az egyéni védőeszközökkel és védőruhákkal való takarékos gazdálkodás is, hogy ne kerül­jön sor azok idő előtti elhasználódására. ÉPÜLETEK Husák elvtárs. a CSKP KB főtitkára a CSKP KB 13. ülésén elmondott záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a beruházási építkezések-szakaszán népgazdaságunk minden ágazatának meg vannak a maga indokolt követelményei, de ezeket a követel­ményeket nagyon gondosan mérlegelni kell. Ebből kell kiindulni a mezőgazdasági beruházási építkezé­sekre vonatkozó döntések esetében is, és mindenekelőtt tekin­tetbe kell venni a már létező állóalapok maximális kihaszná­lásának elvét, valamint azok átépítési és korszerűsítési lehe­tőségeit. Arról van szó, hogy a rendelkezésünkre álló eszkö­zökből minél több kapacitást építsünk fel. Ez többek között azt is megköveteli, hogy ne aprózzuk el fölöslegesen a költ­ségeket, az építkezési költségeket csökkentsük és ne enged­jük meg azok utólagos növelését. Ennek feltétele a beruházá­sok gondos előkészítése. Az építkezés költségeinek csökken­tésére, hatékonyságának és kihasználásának növelésére két­ségkívül a sorozattervek használata is hatással van. ENERGIA A mezőgazdasági termelés energiaszükséglete állandóan emelkedik, ezért a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum­ban az energiával való takarékosságra irányuló követelmények ugyanolyan jogosak, mint az élet bármelyik más szakaszon. Főként a szárítóüzemekben kell az egy szárított termékegy­ségre eső energiaszükségletet fokozatosan csökkenteni olykép­pen, hogy az energiamegtakarltás 1985-ben a mostani hely­zethez viszonyítva 15 %-os legyen. Ezenkívül igyekeznünk ke kihasználni minden lehető energiaforrást is. jelentős energia­megtakarítás érhető el azzal Is, hogy a gázvezetékek komp­­rp«s7iós teleneinek szomszédságában takarmányszárító kapaci-

Next

/
Thumbnails
Contents