Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-27 / 43. szám
i HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • VADÁSZAT + VADÄSZAT + HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • VADÄSZAT ♦ VADÄSZAT + HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • 12 ■ ■ ■ SZABAD FÖLDMŰVES ■ 1979. október 27. Gazdag halászzsákmány az őszi lehalászáson. Fotó; Lázár Mihály Fehér búzát terem a szikföld takarmány 2,1 kilogrammjából egy kilogramm ponty állítható elő. Önköltségi szempontból előnyös, hogy a fehérje bizonyos része közvetlenül a vízben termelhető. Ebből a szempontból nagy szerepet jut a növényevő amurnak és a busának. Ehhez az eredményhez természetesen a szakszerű telepítésre is szükség van. A garanciáit ivadékmennyiség és a jó minőség — biológiailag értékesebb, a polikultúrát Is jól szolgáló halfajok és fajták, valamint hibridek, egészséges, jó kondíciójú ivadék — az eredményes és hatékony halgazdálkodás összetevői. Fontos potenciális lehetőség az is, hogy egy szülőpár után a nagy szaporaság következtében három-négy tonna hal állítható elő. — Amikor magas a must cukorfoka, gazdag a halászzsákmány is — az érdekes összehasonlítást a tömörkényiektől hallottuk. Ugyanis a természetes takarmány — algák, rákok — a napfény hatására termelődnek. ÖSSZEHANGOLT KÖRNYEZETVÉDELEM A tógazdaság vízutánpótlását a Tisza biztosítja. A tavakba kerülő folyami vizet biológiailag tisztítják. A magas PH értékű folyóvíz a körforgás után szinte megszűrve, sokkal kevesebb szennyeződést tartalmazva kerül vissza eredeti helyére, a folyómederbe. A biológiai tisztítás szempontjából elsősorban a busa tesz nagy szolgálatot. A szarvasi ma már világhírnévnek örvendő Haltenyésztési Kutatóintézet egyebek között kipróbált és jól alkalmazható technológiát dolgozott ki a folyóvizek és a holtágak intenzív hasznosítására. Az elv egyszerű. Fel kell „borítani“ az adott vízrendszer biológiai egyensúlyát, s az így megnövekedett tapprodukciónak megfelelően nagyobb mennyiségű halat lehet betelepíteni. Fontos jelentősége van a tömörkényi halastó-rendszernek a termőföld védelme szempontjából ts. A környékről a tavaszi és nyári belvizeket is a halastavakba vezetik le, sőt a rétek és legelők öntözését is a halastavakból végzik. A Tsz-ben megszüntették az abrakigényes állatok tartását, s a halon kívül a szarvasmarhára szakosítottak. A szarvasmarha-állomány tömegtakarmányát az öntözött rétek és legelők adják, a szarvasmarha viszont biztosítja a fontos szervestrágyát. A tömörkényi tórendszer a Szeged s—Pusztaszeri tájvédelmi körzet egyik legimpozánsabb tájegysége. Madárvilága hihetetlenül gazdag. Nemcsak a vadlibák, récék, szárcsák és sirályok, seregének ad háboríttmtatlan otthont, de előfordul itt a kiskócsag, gém, hattyú, kormorán, sőt az ornitológusok minden kétséget kizárólag azonosítottak már halászsast, énekes-hatytyút, sőt flamingót is a tavak vidékén. A hatezer hektáros mezőgazdasági területen gazdálkodó Alkotmány Tsz évi jövedelmének huszonöt százalékát a haltenyésztés képezi. Nem véletlenül emlegetik a halat a szíkföld fehér búzájaként. Az országrésznek, melyet közigazgatási határ igazít megyébe, történelme gazdag. A magyar történelem bármely korszakára pillantunk vissza, Csongrád megye népe mindig haladó történelmi áramlatokban élt. De vajon mit adott e tájnak a természet? Szelíd, méltóságtéljesen hömpölygő folyókat, fekete ingoványokat, nádas-zsombékos lápokat. Néha annyi vizet, hogy minden élőlény fuldokol benne — s máskor annyit sem, hogy a fűszál zöldeljen tőle. Belvíz, árvíz és aszály egyformán megszokott az alföldi ember életében. Aztán adott napot, mely az égkalapról évente több mint kétezer órán át mosolyog a tájra: hol érlel, hol perzsel. Adott gazdagon termő kövér földeket, dús füvű legelőket, de adott futóhoniokot és terméketlen sovány sziket is. legmagasabb érték tizenöt aranykorona —■ régen legfeljebb ötven kiló juhhúst tudtak évente hektáronként előállítani. A mintegy nyolcszázötven hektáros tórendszerből álló halgazdaság, ahoi szeptember harmadikán kezdődött a lehalázás — a tavaszi lvásidászakíg, a tenyészanyaggal együtt — előreláthatóan hétszáznyolcvan tonna halat ad a piacra. Legnagyobb mennyiségben a hazai, de a külföldi piacokon is nagy keresletnek örvendő pontyot tenyésztik, tavainkban azonban sok a növényevő amur is. Igazi ínyencfalatnak persze a természeti egyensúly fenntartása szempontjából is fontos szerepet játszó ragadozó halak a harcsa és a süllő számítanakf. Ezekből a halfajtákból is gyakran kapitális példányokat emelnek ki a tömörkényi halászok. A jelenlegi rekordot egy huszonhét kilós harcsa tartja. EREDMÉNYES EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZÍKFÖLD SÓHAJA A szikföld fájó sóhajjá vált e vidéken, s a sóhaj leggyakrabban a földművesek mailkasából szakadt. Majd áz ősi földön, Öpusztaszeren megkezdődött a földosztás. ■ □ ■ Magyarország halászata 1975-höz viszonyítva tizenegy százalékkal növelte termelését. Az egy főre jutó halhús-fogyasztás jelenleg három, 1980- ban a tervek szerint négy, 1990-ben pedig 6,5 kilogramm lesz. Előrelépésben az ország korszerűsödő halhústermelése, valamint a feldolgozó —• kapacitás növekedése ad alapot: nő a tisztított, a félkész- és a konzerváru előállítása is. Magyarországon is egymásután alakultak a termelőszövetkezetek, köztük a tömörkényi Alkotmány Tsz is. ►*! Az élőlények sokoldalú, egymáshoz és környezetükhöz való kapcsolatát annak idején Darwin élethálónak nevezte. Azok élnek tovább, amelyek jobban illeszkednek az élethálóhoz. Ez az ösztön az emberiségben is fellelhető. Csakhogy míg a növényi és állati világban ez az alkalmazkodás valóban ösztönös és viszonylag egyszerűbb, addig az emberi világban rendkívül bonyolult tudati elemeket is harcba kell vetni — mondotta Török István mérnök, a Tsz halgazdaságának vezetője. A mostoha természeti adottságok között edződött földművesek — a nagyüzemi mezőgazdasági viszonyok között — ezeket a tudati elemeket harcba vetették, hogy elmélyítsék a szik sóhaját. Az átkot hordozó sziken létrehozták az ország legnagyobb szövetkezeti tulajdonban levő halgazda- Ságát. S hogy gazdaságos-e a halászat? —< a kérdésre tényekkel feleltek a tömörkényiek. A Szegedi Állami Gazdaság jó eredményeket elérő haltermelő gazdaság, s így bizonyos mértékig összehangolja és irányítja délalföld térségében az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek tógazdaságait. A feldolgozást a megye legnagyobb halfeldolgozó üzeme, a szegedi konzervgyár biztosítja. A hal értékesítésében egyre Inkább a feldolgozott haltermékek kerülnek előtérbe. Ilymódon a termleés és a feldolgozás, valamint az értékesítés Szegeden összpontosul. Jó lehetőség ez az integrációra és a szakosodásra is. Bár lassan, de szélesedik a nyári halellátás is. Fontos a tógazdaságok árérdekeltségére tett intézkedés, amely a nyári halértékesítést a magasabb árral segíti elő. a hai.gazdAlkodAsban is HATÉKONYAN A Tsz halgazdaságában több mint hat mázsa halat termelnek hektáronként. Ezt az eredményt nem az alapadottságaikkal, hanem haladó módszerek alkalmazásával, szakmai hozzáértéssel és korszerű technológia bevezetésével érik el . A 0,6 aranykorona értékű tömör- A tények tanúsága szerint gazdasákényi földről — Magyarországon a gos és hatékony a takarmányhasznoföld termöértékét II. József óta ebben sítás is. A hal a helyi takarmányokat az egységben határozzák meg, s a jól értékesíti és a n ♦ I . V A vadászásnak vannak írott szabályai, amelyek többé-kevésbé megtalálhatók a vadásztársaságok alapszabályaiban is. Az írott szabályokon kívül íratlan szabályai is vannak a vadászatnak, amelyek eredője, mozgató rúgója az embert magatartás. Ez a vadászerkölcs vagy etika. A legelején vegyük az öltözék kérdését. Az öltözék is etika kérdése, mert ha az nem_csak a célnak megfelelő, hanem kivitelezése és színösszeállítása is ízléses, a vadászat kulturáltságának emelője, szertartásosságának fokozója. A vadász legyen mindig csendes, udvarias, előzékeny. A hangoskodó, lövéseit dicsérő vadász viselkedése visszataszító és ellenszenves. A jó lövés dicséri önmagát és dicsérni fogják a szomszéd vadászok is. Kerüljünk minden olyan magatartást, ami kifogásolható. Körvadászatoknál ide tartozik a „guggolás“, valamint a „zsákolás“. Mindkettő erősen elítélendő. Rontja a kollektív szórakozást, sőt az utóbbi erősen leronthatja a vadászat .eredményét. Az így viselkedő „puskást“ >—, mert az ilyen nem vadász — a legközelebbi társasvadászatra aligha hívják meg, mivel magunk sem szeretjük, ha a' felénk tartó nyulat a szomszéd „puskás“ az orrunk előtt lelövi. Ebből kiindulva magunk se lőjjünk olyan vadra, amely a másik vadász felé tart. Várjuk ki, míg a szomszéd kiduplázta fegyverét, ha a vad továbbra is menekülésben van, nyugodt lelkiismerettel lőhetünk mi is. Még így is elkerülhetetlen némelykor, hogy ne két vadász lőjjön egyszerre ugyanazon vadra. Ilyenkor szóljunk át egymáshoz, engedékenységgel mintegy bocsánatot kérve. A közös zsákmányt pedig okvetlenül engedjük át a szomszédnak, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az talán minket Illetne. Nincs visszataszítóbb látvány, mint amikor a közösen lőtt vadat akárcsak az egyik vadász is „bolházza“, hogy a lövés helyét felfedezze, megerősíthesse véleményét a zsákmány hovatartozásáról. Egyszeregyként kell ismernünk azt a szabályt, mely szerint sem a töltött, sem pedig az üres fegyvert vigyázatlanságból, hanyagságból, de még tréfából sem fordítjuk ember irányába. Ide tartozik az is, hogy sem a hajtó, sem a puskás vonalon áttörő vadat nem szabad puskával követni. Sok végzetes baleset származott már az ilyen meggondolatlanságból, fegyelmezetlenségből. Ne tartsuk a vállra akasztott fegyvert csővéggel tenyerünkben, mert könnyen nyomorékká válhatunk. Töltött vagy még inkább felhúzott fegyverrel kocsira fel- vagy leszállni, hadonászni, lakásba belépni, vagy gyülekező helyen megjelenni tilos. jégen, sűrűben, meredek lej-t tőn, töltött puskával tartózkodni, vagy átkelni veszélyes, mert ezeken a helyeken nagy a baleset előfordulásénak lehetősége-Tanulságként hadd említsek egy epizódot, ami negyven évvel ezelőtt egy körvadászaton Nagysalló (Tekovské Lužany) határában történt meg velem. Voltak vadászok, akik a kezdeti módszerekhez már akkor is ragaszkodtak. A vendéglátó gazda elmagyarázta, hogy milyen vad lőhető, külön kiemelte, hogy a felszálló fogolycsapatokból szintén lehet lőni. Megnyerő udvariassággal az egyéni biztonságot emlegette, rámutatva a sok balesetre. Elbűvölő volt ez az íratlan etikett, így szabadon előadva. Az első két körben ment Is minden, mint a karikacsapás. Olyannyira, hogy már feltámadt bennünk a hálaérzet. Egy fiatal mérnök is volt a megjelentek között, aki még soha sem vett részt körvadászaton. Valahonnan a Tátra vidékéről érkezett. Hátizsákjában annyi volt a „muníció“, hogy a gazdán kívül még két hajtógyerek hordozta a meg nem vetendő málhát. A harmadik körben már azzal sem törődött, hogy messze szaladgált, és hogy mire lő, mert lőtt mindenre, ami szaladt és repült. Közvetlenül szomszédja voltam a házigazdának, aki torkaszakadtából ordított. — Ki az az őrült, aki puskájával ott száguld a szűkülő kör közepén? Egyszeriben egy nagy fogolycsapat röppent fel, nekünk szemközt szállva. Durrant a puska, fullajtárunk nagy elszántsággal kétszer belelőtt a fogolycsapatba, persze eredménytelenül. Ezt követően tompa ütést, majd csípést éreztem a homlokomon. A házigazda pedig, hol az egyik, hol a másik lábához kapott. Hangosan szitkozódott - káromkodott. A kört azonnal lefúvatta. Mind a ketten meg voltunk serétezve. Tapasztalatlan vadászunk az autó mellett állt, tekintetét a főidre szegezte, a szemében könny csillogott. Percek alatt a lévai (Levlcej' kórházba szállítottak. András bácsinak '— vendéglátónknak — három hétig ' tartott, amíg lábából kiszedték a seréteket. Nekem pedig pokoli szerencsém volt. Egy szem tízes serét akadt a homlokcsontonba, amit a sebészfőorvos a kényes helyre való tekintettel nem engedett kioperálni. Ezt a serétet még ma Is a homlokcsontomban hordom. Ez a kis „kellemetlen“ vadászkaland szolgáljon figyelmeztetésül az idei vadászidénvben is. J. M. Habrovszky MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK VADÁSZERKÖLCS
