Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-27 / 43. szám

Oj üzlet, bo áruválaszték Az apróállatok tenyésztésű hazánkban igen népszerűvé vált a falusi és a városi la­kosság körében. Habár a községekben tágabb lehető­ség Kínálkozik, a szűkös vá­rosi lakásokban is egyre többen hódolnak e kedvte­lésnek, ahol főleg akváriumi halak és egzotikus madarak tenyésztésével foglalkoznak. De valljuk be őszintén, a kisállattenyésztőknek nyúj­tott szolgáltatások gyakran akadoznak, vagyis Jobbak is lehetnének. Sokszor a tevé­kenységünkhöz szükséges legelemibb segédeszközök is hiányoznak. Mennyi utánjá­rást, gondot okoz például a madáreleség, egy akvárium vagy egy-egy díszhal stb. beszerzése. — A kisállattenyésztőknek éppen ezeket a gondjaikat szeretnénk enyhíteni, mi­előbb megoldani — mondot­ta beszélgetésünk alkalmá­ból Oto Just elvtárs, a Chov­­produkt kereskedelmi válla­ló; igazgatóhnlyetese. — Hi­szen küldetésünk, hogy a kereskedelmi hálózat bővíté­sével és megfelelő ellátásá­val támogassuk, fejlesszük hazánkban az állatbarát­­mozgalmat. Elmondható, hogy arány­lag jó ütemben balad a kis­kereskedelmi hálózat építé­se. Október elején immár a tizenötödik szaküzletet ad­ták át rendeltetésének Zvo­­lenban. Az új korszerű üzlet havi áruforgalmát nyolcvan­­ezer koronára tervezték. De vajon lesz-e elegendő, kellő választékú áru is? Az elmondottakból kitű­nik, hogy az újonnan nyílt üzlet küldetésének megfele­lően bő választékban kínál díszhalakat, egzotikus mada­rakat, különböző segédesz­közöket, haltápokat, de még a hosszabb ideje hiánycikk­nek számító kölest és fa­­gyalbogyót is. A piacon hiányolt madár­eleség a ,,vastartalékbói" került elő. Ez azonban nem sokat segít a helyzeten, in­kább szemfényvesztés. Vajon egy-egy hiánycikk szórvá­nyos megjelenésével a pia­con csupán az új üzletek át­adásakor számolhatnak a vásárlók? — Igaz, takarmányokkal a madarak részére gyengén voltunk ellátva. Ezeket a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalattól kapjuk. Egyelőre a mezőgazdasági termények felvásárlásával voltak elfoglalva, így a ma­­dáreleséget nem tudták biz­tosítani. De ígéretet kap­tunk, hogy október végétől elegendő mennyiségű fagyal­­hogyó kerül szaküzleteink­be. Azonban a köles tovább­ra is hiánycikk marad, mert külföldről szállítjuk. A kereskedelmi vállalat ez év végéig még Prievidžan, a következő év első negyedé­ben pedig Losoncon (LuCe­­ncc) nyit új szaküzletet, ami örvendetes. De reméljük, hogy a jövőben nemcsak új, korszerű üzletekkel büszkél­kedhetünk, hanem bő áru­­választékkal Is. —kiam— Marátok összefogása A szabadidő hasznos eltölté­sét szorgalmazók, a Bratislava és környéke kertbarátai fogtak össze nemrégiben, hogy meg­lepjék a szép, a kiváló mező­gazdasági-termékek — a zöld­ség, gyümölcs, virág — iránt érdeklődést tanúsítókat. Közö­sen kiállítást rendeztek, mégpe­dig az Oroszvári (Rusovce) He­lyi Nemzeti Bizottság épületé­nek földszinti előcsarnokában. Sokan és sokáig elgyönyör­ködtek a látottakon, a szépér­zéket fejlesztő, a kertbarát­mozgalmat népszerűsítő kiállí­táson, köztük jómagam is. Nemcsak az emlékkönyvbe je­gyeztem be a nevemet, hanem fényképeken is megörökítettem a kiállítás egy-egy részletét. Érdemes volt megnézni ezt a kiállítást, amely a kertbarátok szenvedélyes termelőkedvét, a szervezettségben rejlő közössé­gi erőt, s alkotókészségüket reprezentálta. De vajon az if­júság is tanult belőle ...? Ez nyitott kérdés maradt számom­ra, s azt hiszem, mások számá­ra is. Szöveg és fotók: N. Kovács István Néhány tanács a rózsa ültetéséhez Egyetlen kertből se hiányoz­zék a rózsa, amely változatla­nul a legkedveltebb virágok egyike. Virágos cserje, még­hozzá az egész vegetációs idő­ben növekedő és többször is virágot hozó; mélyen gyökere­ző növény, ezért ültetés előtti taiajelőkészítése és indító trá­gyázása rendkívül alapos mun­kát igényel. ELŐKÉSZÍTÉS A talajt, ahová telepíteni kí­vánjuk, legalább hatvan cm mélyen forgassuk meg. A szer­ves anyagot is két részletben — msenként tíz kilót számítva » Juttassuk a talajba, felét az al­talajba a forgatással, a másik felét pedig a feltalajba ke­verve. A forgatás után néhány hétig hagyjuk a területet ülepedni. Többszöri iszapolással ezt siet­tethetjük is. Majd elkészítjük a negyveh-őtven cm mély és szé­les ültetőgödröt. Akár földlab­dás, akár anélküli töveket vá­sárolunk, az ültetőgödör egy­forma legyen. Az ültetés távolságát több tényező befolyásolja: a ter­mesztés célja, a talajviszonyok és a fajta tulajdonságai. A parkrózsának, kúszőrózsának nagyobb termőfelületre van szüksége, mint az ágyrózsának. A teahibridek térigénye Is kü­lönböző. A legnagyobb távolság a hatvan cm (ennyi kell a Peace fajtának); a gyengébb növekedésű fajtákat (például a Virgo, a Super Star) negyven­ötven cm tőtávolságra helyez­zük egymástól. A teahibrideket 50—60X40, a floribundákat és a polianta rózsákat 50—60X30, a miniatűr fajtákat 20X25 cm­­re, a kúszókat pedig 1,5—2 mé­terre ültessük egymástól. Ültethetjük a rózsákat egy vagy több sorba, csoportba, aszerint, hogy a virágágy, ame­lyet elterveztünk, hogyan ala­kítható ki kertünkben. AZ ÜLTETÉS MÓDJA Ha földlabdás növényt vásá­rolunk, csak a fóliatömlöt távo­lítsuk el, a gyökérzetet ne há­borítsuk. Ha föld nélküli, sima gyöke­rű töveket ültetünk, a gyökér­zetet annyira metsszük vissza, hogy friss legyen a metszlap az ültetéskor, és az esetleg sé­rült, törött részeket metsszük le. Utána mártsuk agyagpépbe a gyökérzetet, mert ez elősegíti a földnek a gyökérzethez való tapadását. Az így előkészített növényt a kiásott gödör köze­pén halmozott földkupacra he­lyezzük, gyökereit elrendezzük, majd egyik kezünkkel a tövet tartva, betemetjük a földdel az ültetőgödröt. A rózsatö olyan mélyen kerüljön a földbe, hogy a szemzés helye két-három cen­timéterrel a talajszint alatt le­gyen. Eközben a földet óvatos taposással tömörítsük a tö kö­rül úgy, hogy a rózsatő ne ke­rüljön mélyebbre, mint kívána­tos. Ültetés után a növényt leg­alább tíz liter vízzel beöntöz­zük és felkupacoljuk körülötte a földet. A vesszőket most ne metsszük meg, erre ráérünk majd tavasszal.' —s— * ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> *> ♦> *> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦!« ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> *l* «J» *> ♦> ♦> ♦> ♦> *:♦ ♦> ♦♦♦ *j Külön fagyttérielemről ott nem kell gondoskodnunk, a kora ta­vaszi föimeiegedés veszélye ki­sebb, s a páratartalom is kielé­gítő. A pincében tárolt burgo­nyához hozzá tudunk férni, s folyamatosan tudjuk fölhasz­nálni. Legjobb a megközelítően állandó hőmérsékletű, megfele­lően szigetelt, a talajvíztől és a beázástól mentesített, jól szellőztethető pince. Ha túlsá­gosan nedves ■— izzad a fala — akkor gyakrabban szellőz­tessük, vagy porrá tört égetett meszel tegyünk ki lapos tálak­sunk két méter széles, ugyan­olyan mély, a tárolt burgonyát befogadó hosszúságú, lejtős falú gödröt. A tetejére használt vagy hulladék faanyagból, eset­leg vastagabb gallyakból készít­sünk teherbíró tetőt, azt lomb­bal, szalmával, majd negyven centiméter vastag földréteggel takarjuk, hogy fagymentes le­gyen. A veremnek jól zárható, s lehetőleg kicsi ajtót és több szellőztető nyílást készítsünk. geznunk a terménnyel. A táro­lás folyamin elkerülhetetlen átválogatásra sincs módunk. FÓLIASÁTORBAN, melegagyban A télen használaton kívüli fóliasátrat és melegágyat is hasznosíthatjuk tárolásra. A sá­tor alját szalmával szigeteljük, vagy felfordított ládák tetejére halmozzak a burgonyát, s ta­karjuk szalmával, majd terítsük le szigetelőanyagukkal. Ha a sátor öt-hat méternél nem hosszabb, a szellőztetés alkal­mával elegendő a két végén nyitnunk. A burgonyalialom .és a sátor gerince között föltétle­nül hagyjunk szabad teret —i legalább egy arasznyit —, hogy a légcserét ne akadályozzuk. A fóliasátorban kevés munkával BURGONYÁT TELIRE Az idén sok burgonyánk ter­mett, bőven jut belőle minden háztartásba. A vásárolt és ter­melt készlet veszteségmentes téli eltartásáról fokozott körül­tekintéssel kell most gondos­kodnunk. ÉLŰ ANYAG Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a burgonyagu­mó élő anyag, s a tárolás so­rán folytatja — ha némileg csökkentve is ■— az élettevé­kenységét. Sőt, a betárolást kö­vető néhány hét folyamán át­menetileg még föl is gyorsul a gumók anyagcseréje. Ekkor fo­kozott gondoskodást kívánnak. Először is a vásárolt vagy a kertből fölszedett terményből a durván sérült gumókat válogas­suk ki azonnali fölhasználásra. Az épnek látszók többsége esetében is számolnunk kell azonban a betakarításkor és szállításkor keletkezett apró sé­rülésekkel, sebekkel. Ezek „gyó­gyulása“ fokozott hő- és pára­­termeléssel jár. Ha a folyama­tos hűtésről és a fölösleges pá­ra elvezetéséről nem gondos­kodunk, a rothasztó gombák és baktériumok a fertőzésre kedvező feltételeket találnak, s rohamosan tönkreteszik a készletünket. A betárolás után 10—14 napig 15—18 C-fok és 90 százalék körüli páratartalom kedvez a sebek gyors gyógyu­lásának, a héj párásadásának, amely védi a burgonyát a fö­lösleges nedvességleadástól és a fertőzésektől. Főként arra ügyeljünk, hogy a gumók felü­letén ne csapódjon ki a pára. HÜTSÜK LE A párásodás befejeztével a tárolt burgonyát fokozatosan, s lehetőleg minél gyorsabban hűtsük le 4—7 C-fokra, így tudjuk a leghosszabb ideig el­tartani, a legkisebb apadás! veszteséggel. A túl száraz kör­nyezet sem kedvez a tárolás­nak, mert fokozza a párolgási veszteséget. A tárolóhelyiség páratartalmát tehát ne enged jük 85 százalék alá csökkenni. A hőmérsékleti viszonyokat pe dig rendszeres hőmérőzéssel el­lenőrizzük, és szellőztetéssel szabályozzuk. A helyiség hűté­sére és párájának szabályozá­sára a belső hőmérsékletnél két-három C-fokkal hidegebb, s a bentinél magasabb páratar­talmú levegő a legjobb. A városi központi fűtéses, száraz levegőjű lakások szűk kamrái tehát csak kisebb mennyiségű burgonya néhány hetes eltartására alkalmasak. A nagyobb fagyok beköszöntéig az erkélyen is tárolhatunk zsákban vagy ládákban burgo­nyát. A hidegtől itt gondos ta­karással védjök a gumókat. A keményebb fagyok elől azonban védettebb helyre kell menteni téli készletünket. PINCÉBEN A burgonyatőrolás föltételei a pincében a legkedvezőbbek. ba. Az égetett mész ugyanis fölveszi a fölösleges párát. Ha túl száraz a pincénk, s fony­­nyad a terményünk, tiszta víz­zel permetezzük le a falakat, s a padozatot. A családi házak nagyméretű éléskamrája — ha elég hűvös, de fagymentes — szintén alkal­mas kisebb mennyiségű burgo­nya tárolására. Az ablakára szerelt ventillátorral a hőmér­sékletét és páratartalmát jól tudjuk szabályozni. VEREMBEN Ha csak a hétvégi házunkban tudjuk a burgonyát elhelyezni, s nincs fagymentesen tartható pincénk az épület alatt, vermet ajánlatos építenünk. A kertünk magasabban fekvő részében ás­A nyílásokat erős lehűlés ese­ten zárnunk kell, hogy a ve­remben a hőmérséklet ne süly­­lyedjen a fagypont alá. A ve­remből a tél folyamán bármi­kor kivehetünk a terményből, és szükség szerint az átváloga­tást is elvégezhetjük benne. A prizma» tárolást — vagyis, hogy a szabadban összerakott terményt szalmával és földdel takarjuk a megfagyás ellen — házikertbe nem ajánljuk. Fa­gyos napokon a prizma kibon­tása és fagymentes visszataka­­rása megvalósíthatatlan. A fül­használásnak megfelelő kis mennyiségek kivétele egyébként is sok munkát igényel, s rossz időben is a szabadban kell dol-i i és rossz időben is kényelmesen szedhetünk föl a terményből, s az átválogatásnak sincs aka­dálya. Az üres ' melegágyakban is szigetelt aljzatra rakjuk le a burgonyát. Az ablakokat és az oldalfalakat szalmával és me­legágy! takaróval is fedjük le. Innen lehetőleg fagymentes na­pon szedjünk föl a terményből. A melegágyakban és a fólia­sátrakban is csak a tél végéig tárolhatunk, mert a tavaszi föl­melegedéstől már csak nehezen tudjuk a burgonyát megvédeni, s különben is elő kell készíte­nünk a termesztöberendezése­­ket a palántanevelésre és a hajtatásra. A padlás — még ha fagy­mentes is —, csak végszükség­ben alkalmas burgonyatárolás­ra, mert száraz levegőjében a termény rövidesen használha­tatlanná fonnyad. Átmenetileg tárolhatunk lehetőleg ládákban, s szalmával, majd használt fó­liával takart kis mennyiségű burgonyát a padlástérben. A tárolóhelyek egér elleni védelméről föltétlenül gondos­kodjunk mérgezett csalétkekkel és egyszerű csapdákkal. A pin­cét és minden tárolóhelyiséget évenként a termény berakása előtt alaposan takarítsuk ki, az egérlyukakat tömjük be, a fala­kat meszeljük le. A mennyeze­tet, a falakat és a padozatot fertőtlenítő oldattal (2 százalé­kos formalin, vagy 2 százalékos rézgálic oldattal) permetezzük le, s a teljes száradás után kezdjük el a betárolást. (Kertészet és Szőlészet) A házikertekben jó minőségű burgonya termelhetőr, amely szakszerű tárolással sokáig eltartható. Fotó: —blm * .> * ♦> ♦> ♦> * ♦♦♦ * ♦> ♦> ♦♦♦ »> .> ♦♦♦ «$. * .> * ♦♦♦ .> * * ♦> ♦♦♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> * •> •:« ♦:* ♦> *> ♦> ♦> ♦> «:♦ ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> •> •> ♦> *-

Next

/
Thumbnails
Contents