Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-20 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 11 1979. október 20.-----------FOKOZOTT MUNKATEMPÓ--------A KONZERVGYÁRBAN Az idén zöldségből, gyümölcsből nem termett annyi, mint amennyire számítottunk, a borúlátóknak azonban mégsem lett igazuk: némely zöldségből és gyümölcsből olyan gazdag termést értünk el, hogy sokszor gondot okozott az elhelyezés, a feldolgozás. Hogyan is birkózott meg az idei zöldség- és gyümölcsterméssel Szlovákia egyik legnagyobb konzervgyára, a Slovlik nemzeti vállalat érseküjvári (Nové Zámky) üzemegysége, erről számolunk be alábbi riportunkban. Szervezett szolgáltatás- jó közellátás JAVULT A TERMELŐK ÉS A FELVÁSÁRLÓK KAPCSOLATA Az alcímben említett örökzöld témáról Ivanió Bélával, a gyár termelési igazgatójával beszélgettem: az idén hogyan voltak megelégedve partnereikkel, a zöldség- és gyümölcstermesztőkkel. A mérnök így fejtette ki véleményét: — A múlt hetekben — több minisztérium részvételével >—. az említett problémával kapcsolatos — értekezletet tartottunk, melyen a jelenlegi helyzetfelmérésen kívül építő jellegű vélemények és határozatok is elhangzottak. Nem szükséges részletezni a gyűlés menetét, csupán egy lényeges dolgot említenék. A résztvevők egyhangúan megállapították: az utóbbi időben javult a termelők és a felvásárlók közti kapcsolat. i— Az önök vállalatánál ez konkrétan miben nyilvánult meg? ‘— Főleg abban, hogy a fenntartott szoros kapcsolatok révén jól ismerjük egymás problémáit, így előre számolhatunk az esetleg bekövetkező nehézségekkel. Hogy egy példát említsek: ha az illető partner bizonyos oknál fogva az előre meghatározott harmonogram szerint nem tudja szállítni a termékét, akkor a gyáron belül arra a területre összpontosítjuk erőinket, ahol erre éppen szükség van. Mivel aránylag nagy mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt dolgozunk fel, a legfontosabb partnereink közé főleg a nagytermelők tartoznak. A közös mezőgazdasági vállalatok által irányított kertészeti központok a főbb bázisai a folyamatos nyersanyag-szállításnak. Jők a kapcsolataink például a hetényi (Hotín) szövetkezettel, mely százhuszonöt hektáron termeszti az ipari paradicsomot. A biztató eredmények mögött bizonyára gondok is rejtőznek. —Sajnos, igen .— folytatta a gondolatsort a nagytermelők nehézségeiről. — Az ipari paradicsom gépesített begyűjtése a mi szempontunkból Is nagy jelentőségű, persze az már kevésbé, hogy a termelők — több oknál fogva — nem tudják elérni, hogy a paradicsom egyszerre érjen be. Ez szorosan érint minket. Persze bízunk benne, hogy a még kezdeti stádiumban levő gépesített nagyüzemi zöldségteripesztés terén idővel jelentős változás áll be, s a termesztők — hasznos tapasztalatok gyűjtése után — jobb minőségű nyersanyaggal látnak el minket. Sajnos vannak olyan partnereink is, akik — nem előreláthatatlan okokból — nem tartják be a harmonogramom nem szállítanak folyamatosan, vagy a leszerződött zöldséget, gyümölcsöt, a jobban fizető felvásárlóhoz viszik. Habár nagy befogadóképességű hűtőberendezésekkel rendelkezünk, sajnos ezeket sokszor csakis a partnerek felelőtlensége miatt kell használnunk. Ez bizony, ha figyelembe vesszük az energiatakarékossági programot jelentős népgazdasági kárt okoz. A termelési igazgató beszélt a gyár legsúlyosabb problémájáról is: az üzem tervezői „félre tervezték“ az üzem szárítókapacitását. A csomagolás, őrlés gépesítését kitűnően megoldották, a szárítást — sajnos — nem: — A fűszerpaprika szárításában az okozza a legnagyobb gondot folytatta a termelési igazgató —, hogy csak kis mennyiségű paprikát tudunk egyszerre szárítani. Ez számokkal illusztrálva annyit jelent, hogy egyszerre csak tizenöt tonna paprikát tudunk szárítani, amiből 7,5 tonna szárítmányt nyerünk. Ez kevés, mivel az idényben a gyárnak 1752 tonna kész fűszerpaprikát kell termelnie. Itt némileg segítenek a termelők is, akik 598 tonna paprikát már szárítva adnak át, de mindez nem segít a bajon. A hozzáértő ugyanis jól tudja: az előszárítóban túl hosszú ideig tárolt fűszerpaprikának napról-napra romlik a minősége. A termesztők az idén — a jő termés következtében — szinte „ontják“ a paprikát, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy még december végén Is szárítani fogjuk ezt az értékes zöldséget. Ezen a téren állami támogatásra lenne szükségünk. AHOL A NYÁR IZEIT TARTÓSÍTJÁK Kopečný Tibor részlegvezetővel a hosszú folyosókon, gyárudvaron keresztül az üzem szíve, a feldolgozó csarnok felé haladunk. A rövid séta alatt kísérőm felsorolta, melyik gyümölcsből, zöldségből volt elegendő, miből volt hiány. — Mivel zöldpaprikából az idén aránylag sok termett, ezidáig összesen 2800 tonnát tartósítottunk. Ez aránylag nagy szám, hiszen tavaly mindössze ezer tonna paprikát kaptunk a termelőktől. Terven felül tartósítottunk uborkát, de borsóval a termesztők nem igen halmoztak el. Ebből mindössze negyvenhét százalékra tudtuk teljesíteni a tervet. Káposztából jóval többet tartósítottunk, A korábbi évekhez viszonyítva az idén aránylag kevés gyümölcsöt dolgoztunk fel. Őszibarackból húsz, kajszibarackból huszonnyolc, szamócából csupán huszonhét százalékát dolgoztuk fel a tervezett mennyiségnek. Persze voltak átlagon felüli termések is. Szilvából, cseresznyéből közel a háromszorosát teljesítettük az évi tervnek. Jó az almatermés, az idén tehát nem lesz hiányunk gyermektápszerekből. Mikor a gyárudvaron a ládákban elhelyezett paprikatornyok mellett haladtunk el, Kopečný Tibor gondterhelt pillantást vetett a ládarengeteg felé. — Ez a konzervgyáriak sorsa. Az Is baj ha kevés, az is, ha sok a termés a- szóltam kísérőmnek, aki így felelt: — Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért világhírű a kalocsai paprika, hát azt felelném: azért, mert nem tárolják sokáig az udvaron. Egyik tanulmányútunk alkalmával meggyőződhettünk arról, hogy a kilenc Winder típusú szárítójuk közül egy-egy nagyobb kapacitású, mint a tizenegy szárítónké összevéve. Ezen az állapoton sürgősen változtatni kell. A legnagyobb csarnokok egyikében, a zöldségrészlegen serényen folyt a munka. Az ügyes gépek itt nagyon sok mindenhež „értenek“. Üvegeket mosnak és töltenek, címkét ragasztanak és konzervgyári nyelven mondva :•— dekliznek. A káposzta itt egyelőre ötliteres üvegekbe kerül, s majd télen, amikor bizonyos gépsorok felszabadulnak, kisebb üvegekbe adagolják és útrakész állapotba helyezik a soksok vitamint tartalmazó konzervált zöldséget. Miután már nem kötötték le figyelmemet a csodás gépsorok, szemembe tűnt, hogy a csarnokban nagyon sok tizenéves fiatal dolgozik. Hogy mi oknál fogva, erre Ficová Katarína csoportvezető adott — kielégítő — választ. i— A konzervgyárban a nyári és őszi szezonmunkák idején az állandó dolgozók mellett szükség van brigádosokra is. Több szaktanintézet, középiskola tanulói vállaltak munkát üzemünkben a nyári szünidő alatt. Jelenleg a šuranyi MMKI diákjai dolgoznak itt. Az én csoportom paprikamagtisztítást végez. Ezt a nyersanyagot olajba elrakva, szeletelt állapotban konzerváljuk. Érdekességként még elmondhatom, hogy míg ezen a gépsoron a középiskolások naponta hét tonnát, addig a szaktanintézetek diákjai tizenhét-tízennégy tonna paprikát tisztítanak meg naponta. Mialatt egy kis séta közben arról meditáltunk, hogy miért Is maradtak le a középiskolások, egy másik csarnokban kötöttünk ki. A konzervgyár saját szaktanintézetének tanulói éppen a szilva befőttesüvegekbe való töltésénél tevékenykedtek. A fehérköpenyes lányok jól begyakorolt mozdulatokkal adagolták a gép szájába a zárókupakokat, ügyesen kapkodták el a fáradhatatlanul dolgozó masina futószalagjáról a nem könnyű befőttesüvegeket. A gyakorlott munkatempó természetes követelmény a tanulóktól, hiszen az iskola elvégzésével lehet, éppen ezen a gépen dolgoznak majd. A hatalmas csarnokban serényen folyt a munka, a futószalagok ontották a kész terméket, a rakodókocsik vezetői álig győzték elfuvarozni a fatáblákra helyezett konzervhalmot, egy valaki azonban — nem csinált semmit. Erről a „semmitevésről“ beszéljen a „gyanúsított“, Oláh Arpád gépellenőr.’ — Hát igen. Amint az ember itt áll a műszerfal előtt és nézegeti a pirosán, zölden, sárgán villogó kontroliégőket, úgy tűnik, mintha valóban nem csinálna semmit. Persze, aki ismeri a többnyire nyugati gépekkel felszerelt csarnok mechanizmusát, az tudja, milyen fontos szerepe van a gépellenőrnek. A műszerfalon ugyanis észlelhető minden apró hiba, ami esetleg valamelyik gépünkön előadódik. Gyakran hibásodnak ezek a bonyolult gépsorok? — Azt nem állíthatom, hogy gyakran, de sajnos, a ritkán előforduló hibák már elég sok kellemetlenséget okoztak. Ugyanis az alkatrészek nagy része csakis valutáért szerezhető be. Persze sok gépelemet saját forrásból szerzünk be, vagy állítunk elő. A gépellenőrrel való rövid beszélgetés után a hidraulikus szállítókocsik nyomába eredtünk. A már nem is tudom hányadik csarnok — ahová a kocsik méhszorgaloinmal hordták terhüket — egy óriási raktár volt, ahol tízezer számra sorakoztak az esztétikailag is ízlésesen előállított konvervek, befőttesüvegek. Amikor a mindannyiunk által jól ismert gyermektápszerek raktárrészlegébe érkeztünk, kísérünk Kopečný Tibor kezébe vett egy üveg tápszert és afféle sajnálkozó hangnemben így szólt:-— Nemcsak a vásárlók, de mi is tudatában vagyunk annak, hogy aránylag kicsi a gyermektápszer-választék üzleteinkben. Az idén nyáron •kísérletet tettünk arra, hogy jó minőségű zöldséget tartalmazó tápszert állítunk elő. íajnos, a mi gépeinken nem lehet ilyen tápszert gyártani. Ez a probléma majd csak 1985-ben oldódik meg, amikor felépül a csakis gyermektápszereket előállító üzemegységünk. A gyárlátogatás befejeztével, amikor még egy utolsó pillantást vetettem a gyümölcskompőtokat készítő gépsorokra, az egyik csarnok falán a következő transzparens feliratára lettem figyelmes: „Fiatal nemzedékünk hű követője a Győzelmes Február eszméinek.“ A jelszó nem véletlenül került a Slovlik érsekújvári üzemének egyik csarnokába. Ugyanis a gyár többnyire fiatal dolgozói a lehetőségekhez mérten kiválóan teljesítik feladataikat, s bátran, bizakodóan tekintenek a jövőbe. A Kis-Duna mentére utazom, abba a faluba, ahol valamikor Apponyi gróf székelt. Egyelőre csak annyit tudok a faluról, hogy a kastély parkja gyönyörű — voltam már benne. Évente nagysikerű járási dal- és táncünnepélyt rendeznek itt, s ez alkalomra sok ezer ember seregük Eberhardra (Malinovo). Azt viszont már nem tudnám megmondani, hogy egvébként hány idegen fordul meg itt.., ŐSZI SÉTA Ezen a napon, azt hiszem, mi vagyunk csupán idegenek a faluban. Meg is néznek minket az idősebbek, amint céltalanul és tétován sétálgatunk az őszi napsütésben. A faluval ismerkedünk. Megállapítjuk: szép ez a kis falu, rendezett és gondozott. Még szebb lehet tavasszal, amikor a sok kizöldült, kivirágzott fa ékesíti. Feltételezem, hogy mindez felülről — mondjuk repülőgépből — nézve szép nagy tarka csokornak látszana. De mi itt a földön járunk és nem a felhők között. Tehát egyelőre elégedjünk meg a lenti látnivalókkal: a rengeteg sárgult falevéllel, a fák szomorúságával, meg az éberliardi házak látványával. Úgy veszem észre, itt is több az új ház, mint a régi. S micsoda házak! Egyik-másik családi ház értéke megközelíti, tán meg is haladja a félmillió koronát. Éppen egy ilyen emeletes házat nézeget egy ismeretlen magas, sovány férfi. Az imént Volgával érkezett, s a cukrászda előtt leparkolt. Kiszállt a kocsiból, s most az egyik csinos házat nézegeti nagy komolyan, mintha legalábbis megszeretné vásárolni, vagy ehhez hasonlót építeni. A fővárosból érkezhetett — nem kérdeztük meg tőle —, de amint hallottuk, a fővárosiak közül sokan „leselkednek“ az éberhardi háztelkekre. Nem is csoda, hiszen a falu közvetlen Bratislava közelében fekszik, az utazási idő oda és vissza legfeljebb egy óráig tart, és ami még ennél is fontosabb: jó a közlekedés. Ha nem tévedek, óránként jár az autóbusz. Azt is hallottuk, hogy a jövőben Bratislavához csatolják, és akkor már sokkal drágább lesz a telek ... Az is igaz, hogy az éberhardi parkhoz hasonlót keveset lehet találni. A kastélyban a kertészeti szakközépiskolát helyezték el. Csak később érti meg az ember, miért ilyen szép még ősszel is — ez a park. Itt, ahol egykor az Apponyi grófkisasszonyok sétálgattak, most szorgos kertészeket nevelnek. A környező falvakból bejárók most éppen csoportostól vidáman, nevetgélve, gondtalanul ballagnak az autóbuszmegállóhoz. Arról is híres még a falu, hogy olyan sportpályával rendelkezik, amelyet bármelyik ligás csapat megirigyelhetne. A VENDÉGFOGADÓBAN Észrevettük, hogy itt minden üzlet a központban van. Betérünk a vegyesáruboltba. jó az áruválaszték, ami az üzletvezető és elárusító ügyességére, leleményességére vall. Majdnem vettem néhány mélytányért, amit Bratislavában hetek óta hiába keresek. Az üzlethez közel van a cukrászda. Itt nem vettünk semmit, mert zárva volt, hanem a mellette levő vendéglátó üzembe tértünk be, hogy együnk valamit. Szabó Ferenc, a fiatal kocsmáros kedvesen fogadott. De ételekben nem válogathattunk, mert nem volt semmi: sem hideg, sem meleg. Pedig az egyik helyiség étteremnek van berendezve. Leültünk az úgynevezett éttermi részben. Mindjárt észrevettük, hogy nem valami nagy a rend, a tisztaság. Szebb is lehetne, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a faluban ez az egyetlen étterem, s egyben szórakozóhely is, ahol esténként összejönnek a falubeliek. A fiatal kocsmáros kenyérrel, sóval és zöldpaprikával kínált, s mivel nagyon fáztunk, és italból nagyobb volt a választék, cseresznyét ittunk. Nem volt sok vendég, a fiatal kocsmáros vidáman gitározott, méghozzá egészen jól pengette a húrokat. 0 maga megjegyezte nagy mérgesen: — A rendetlenséget a fiatalok csinálják. A múltkor is alig bírtam velük, még záróra után sem akartak hazamenni. Pedig fönt, az emeleten van egy helyiség, ahol a fiatalok nyugodtabban tölthetnék az estét. De nem, nekik a kocsma kell! Éppen arra gondoltam, hogy panaszt teszek a helyi nemzeti bizottság elnökénél: csináljon valamit a rendbontókkal. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG ELNÖKE NYILATKOZIK január elsejétől Holocsy László a helyi nemzeti bizottság elnöke. Eveken át az általános alapiskolában tanított, de mikor a volt elnök nyugdíjba vonult, a választás ráesett. Holo* csy László fiatal, mozgékony ember« Szívén viseli a lakosság ügyes-bajos dolgait. Megnyugszik, ha valamit el tud intézni. Ez esetben is megnyugtat« — Nem vitás, hogy vendéglátó üzemünkben van még javítanivaló. Egészen másképpen fog kinézni, ha majd a környékét is rendbetesszük — mondja mosolyogva, majd a lakosságnak nyújtott szolgáltatások felől és a közellátásról érdeklődtünk. Erről így nyilatkozott: — Eberhard kis község: ezerháromr százötven lakosa van. A lakosságnak nyújtott szolgáltatásokban nagy segítséget nyújt a főváros. Sokan BratU slavában dolgoznak, így helyben étin* tézik ügyes-bajos dolgaikat. Természe* tesen az egyéb szolgáltatásokról, Я mindennapi közellátásról a helyi nemzeti bizottság gondoskodik. Van egy üzletünk, nevezzük vegyesáruboltnak, amelyben az élemiszereken kívül különféle ipari cikkeket is vásárolhatnak a vevők. Az üzlet egészen új, a múlt választási program keretében építették. Az élelmiszerellátás a tavalyi évhez viszonyítva sokat javult. Mindennap lehet vásárolni friss tejet, kenyeret, péksüteményt és egyebeket. Véleményein szerint több lehetne a félkészáru. Kértük a fogyasztási szövetkezetei, hogy bővítse a félkészáruk választékát. Azt a választ kajHpk, hogy nem érdemes, mert ők azt tapasztalják, hogy a rendelkezésre álló árukból is kevés fogy. De azért az üzletben csökkenteni lehetne az ipari cikkekét és bővíteni az élelmiszerek választékát. — Sok utánjárás után végre sikerült megoldani a hentesáru árúsítását. Ugyanis megnyitottuk a hentesüzletet« csak egy a baj, hogy a hentesünk ingázó. Szénéről (Senec) jár be napon« ta, igy az üzlet csak reggel fél nyolctól délután négyig van nyitva. Ez a nyitvatartási idő nem a legmegfelelőbb, mindenesetre jobb a mozgóboltnál, ami ezelőtt volt. Mivel az intézmények, iskolák konyháira a szükséges élelmiszert helyben vásárolják, jó szolgálatot teljesítene egy zöldségesbolt, amit eddig még nem tudtunk megnyitni. MI KELLENE Amint tapasztaltuk, a lakosságnak nyújtott szolgáltatás sokrétű. Minden héten csütörtökön a somorjai tisztítóüzem autója összegyűjti a tisztításra szoruló ruhákat. Nagy előny, hogy ebben az évben a szemét elhordásáról a szolgáltató vállalat gondoskodik. A gázpalackokat rendszeresen cserélik, A faluban megoldották az ivóvíz kérdését. Központi vízvezeték biztosftja a családok részére a szükséges vízmennyiséget. A lakások nagy része összkomfortos. Örvendetes, hogy az idén jő a szénellátás. Dicséret illeti a bányászokat és a nyugat-szlovákiai szénraktár dolgozóit azért, hogy a kért mennyiségű és minőségű tüzelőanyagot időben szállítják. A helyi nemzeti bizottság a szenet a családtagok számát figyelembe véve, arányosan osztja szét. — Ez idő tájt legnagyobb gondunk az utak és járdák kiépítése — mondja az elnök. — A falu egyik utcakörzetében másfél millió korona beruházással a nitrai Ütépítű Vállalat megkezdte az utak építését, de munkaerő hiányában a munka lassú ütemben halad. Meggyorsítása érdekében >—< mivel a jövőben tovább építjük az utakat — brigádosokat szervezünk. Tehát problémánk, tennivalónk bőven van. Például a következő választási programban az alábbiak szerepelnek: befejezzük az utak építését és a gázt is bevezetjük. Ezenkívül jó lenne egy orvosi rendelő, mert egyelőre a körzeti és a fogorvos hetente kétszer >—< de ideiglenes helyiségben rendel. Szükségünk lenne továbbá egy több célt szolgáló épületre, itt kapna helyet — egyebek között — a tűzoltószertár. Tervünkben szerepel még egy nyolcszázezer korona értékű tornaterem felépitése, valamint a halottasház bővítése is. Ezek megvalósításához a lakosság segítségét is igénybe veszszük. Egyszóval továbbra is fokozott figyelmet szentelünk a lakosságnak nyújtott szolgáltatásoknak, főként az olyanokénak, amelyek megkönnyítik a háztartási munkákat, és a szabad idő jobb kihasználását biztosítják. Harminc évvel ezelőtt, az egykarf nincstelenek, zsellérek, szegényjtorasztok, munkanélküliek nem is álmodoztak ilyen jól kiépített szolgáltatóhálózatról, közellátásról. Am egyre igényesebbek vagyunk, nem mindegy, hogy gyermekeink, unokáink milyen környezetben élnek és dolgoznak. E- zért okvetlen szükséges, hogy az irányító szervekben, szolgáltatásokban dolgozók továbbra is felfigyeljenek minden hiányosságra, KALITA GÁBOR NAGX ÍERÉ2
