Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-07 / 27. szám

1979. Július 7. .SZABAD FÖLDMŰVES. Tanácskozott a HGSÍ 33. ülésszaka A múlt héten Moszkvában összeült a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csának jubileumi, XXXIII. ülésszaka, melyen megemlékeztek a szervezet fennállásának 30. évfordulójáról, leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke az ülés­szakhoz intézett üzenetében kiemelte, hogy „a KGST országai, amelyeket a békés egymás mellett élés elvei ve­zérelnek, nemzetközi téren is határo­zottan állást foglalnak minden disz­krimináció ellen a kereskedelemben, a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésben. Ez nem konjunk­turális irányvonal: rendszerünk ter­mészetéből, a szocialista külpolitika általános irányvonalából fakad.“ Az ülésszakon a tagállamok magas rangú képviselői mellett meghívott vendégként afgán, angolai, etiópiai, finn, iraki, jemeni (JNDK), laoszi, mozambiki, mexikói küldöttség is részt vett, jelen volt továbbá az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának vég­rehajtó titkára és az EHSZ Ipari Fej­lesztési Szervezetének végrehajtó igazgatója. Az ülésszakon Alekszej Koszigin szovjet kormányfő elnökölt. A testvéri szocialista országok ál­lamfői és pártvezetői üdvözletét küld­tek a szervezet fennállásának 30. év­fordulója alkalmából. Az ülésszakon nagyra értékelték a KGST tevékeny­ségét, mely hozzájárul a testvérpár­tok további felzárkózásához, kölcsö­nös együttműködésük elmélyüléséhez és hatékonyságának fokozásához, a szocializmus vílágfejlődésre gyako­rolt befolyásának elmélyüléséhez, az egyenjogú, kölcsönösen előnyös e­­gvüttműködés elveinek érvényesülé­séhez a nemzetközi gazdasági kap­csolatokban. A résztvevők meghallgatták Nyiko­­laj Bajbekovnak, a KGST tervezési és együttműködési bizottsága elnöké­nek, a Szovjet Tervbizottság elnöké­nek beszámolóját a hosszú távú együttműködési célpogramok kidol­gozásáról és további jelentéseket hallgattak meg. Ipari fogyasztási cik­kek ésszerű szükségleteinek kielégíté­sére folytatandó együttműködésre, valamint a tagállamok közlekedési összeköttetésére vonatkozó hosszú távú célprogramokat, és programok­ban megjelölt feladatok teljesítésére szolgáló gépek és berendezések biz­tosítására irányuló intézkedéseket fo­gadtak el. Az ülésszakon megvitatták öt hosz­­szú távú együttműködési célprogram teljesítését és az 1981—1985. évi nép­­gazdasági tervek egyeztetését. A XXXII. ülésszak óta eltelt egy év alatt a célprogramok teljesítésére vo­natkozó 22 megállapodást kötöttek a tagországok. Az ülésszakon kidomborították, hogy nagyobb figyelmet kell fordíta­ni a tudományos-műszaki haladás eredményeinek, főként új termelési technológiáknak a bevezetésében folytatott együttműködésre. Az ülés­szak elhatározta, hogy a komplex program alapvető rendelkezéseinek érvényességét a VSZK gazdasági fej­lődésének meggyorsítására vonatkozó különleegs intézkedésekkel bővíti ki, mint ez a Mongol Népköztársasággal és a Kubai Köztársasággal kapcsolat­ban is történt. Úgy döntöttek, hogy a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság képviselője a jövőben megfigye­lőként részt vesz a KGST munkájá­ban. Az ülésszakon kidomborították a tagországok békepolitikájának nagy jelentőségét, és nyilatkozatot fogad­tak el a KGST fennállásának 30. év­fordulója alkalmából, melyet követ­kező számunkban ismertetünk. Az aratok forradalma Július 11-én, a Mongol Népköztár­saság államünnepén annak a forra­dalomnak 58. évfordulójáról emléke­zünk meg, mely a felismerhetetlensé­­gig átalakította a múltban elmaradott ország életét. Mongólia életéről so­kat írtak és írnak. A hatalmas terü­letű ország jellegzetességei ma nem a lámakolostorok, melyek valaha a teokratikus államfő, a bogdo-gegen hatalmát jelképezték. A mai Mongó­lia — ez az erdenetf réz- és molib­­déndúsító bánya- és kohóipari kombi­nát, a Szalhit—Erdenet vasútvonal, a darhani házgyár s hasonló hatalms ipari létesítmények, melyek a szó szoros értelmében alapjában átalakít­ják az ország életét. Mongólia fejlődésével kapcsolatban azonban két fontos mozzanatot kell kidomborítanunk. A Szovjetunió óriá­si önzetlen segítségét, melyet a for­dalom első pillanatai óta mindmáig nyújtott Mongóliának, újabban pedig a fennállásának 30. évfordulóját ün­neplő KGST nagy szerepét Mongólia modern szocialista állammá fejleszté­sében. Ezt a két tényező tette lehe­tővé, hogy mongol testvéreink elke­rüljék a kapitalista fejlődési szakaszt és belenőjenek a szocializmusba. Mongólia hatodik ötéves tervében 240 ipari, mezőgazdasági, közlekedési és egyéb létesítmény épül szovjet se­gítséggel vagy közreműködéssel. Bő­vítik az ulanbatori és csojbalszani erőműveket, a Satingol és további szénbányákat. Mongólia igen fontos szerepet ját­szik a KGST hosszú távú célprogram­jainak megvalósításában, szemléltető SOMOZA ÉS A LATIN-AMERIKAI DIKTATÜRÄK <2 A jelek szerint összeomlás előtt áll a nicaraguai Somoza-rendszer, melytől washingto­ni pártfogója is megvonta a köz­vetlen támogatást, és csak a legszél­sőségesebb dikta­túrák: a chilei, guatemalai és a salvadori tartott ki mellette és nyúj­tott neki katonai támogatást a san­dinista felkelők el­len. Л SALT-II. szovjet—amerikai szer­­** ződés nagy nemzetközi vissz­hangja továbbra is bizonyítja, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a világ­közvélemény e fontos dokumentum­nak, mely pillanatnyilag a ratifikálás szakaszában van, s megerősítése után további határozott, nagy lépéssel já­rul hozzá az emberiség legnagyobb problémájának, a leszerelésnek meg­valósításához. A SALT-II. a körülötte zajló események az amerikai szená­­tüsban tapasztalható megtorpedőzási törekvések ellenére — nagy lendüle­tet adott a leszerelés irányában ki­bontakozó nemzetközi történésnek. Büszkék lehetünk rá, hogy hazánk a kezdeményezés élén áll. Külügymi­niszterünk, Bohuslav Chnoupek elv­társ ugyanis levelet juttatott el Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz s kérte, tűzzék a közgyűlés következő, XXXIV. ülésszakának napirendjére a követke­ző kérdést: „Nyilatkozat a leszerelés céljainak eléréséhez szükséges nem­zetközi együttműködésről.“ A csehszlovák javaslat Husák elv­­társ május elsejei ünnepi beszédének abból a részéből indul ki, amely megjegyezte: „Véleményünk szerint hasznos volna egy olyan dokumen­tum elfogadása a lehető legszélesebb alapon, leginkább az ENSZ-ben, a­­mely kötelezné az államokat, hogy egyesítsék a sürgető leszerelési kér­dések megoldására irányuló erőfeszí­téseiket, és kijelölné a kölcsönös Csehszlovák kezdeményezés A SALT-II. SZELLEMÉBEN együttműködés konkrét politikai el­veit a cél elérése érdekében. Az ál­lamoknak kötelezniük kellene magu­kat, hogy konstruktívan fognak vi­szonyulni a leszerelési tárgyalások­hoz és hozzájárulnak a kívánt előre­haladás lehető leggyorsabb elérést elősegítő nemzetközi légkör kialakí­tásához.“ Mint külügyminiszterünk kifejtette, a csehszlovák kezdeményezésnek az volt az indítéka, hogy mindmáig hiányzik olyan egyetemes és a mai világhelyzetnek is megfelelő nemzet­közi, állásfoglalás, a leszereléssel kapcsolatos kérdések és magatartási szabályok kódexe, amely megkönnyi­­tene minden leszerelési törekvést. A- csehszlovák javaslatnak az a lé­nyege, hogy az államok kötelezettsé­get vállalnának: az emberiség békés és biztonságos jövője érdekében részt vesznek a fegyverkorlátozási és le­szerelési tárgyalásokon, ezeken ma­guk is kezdeményezően lépnek fel, elősegítik a folyamatos, gyors és eredményes lebonyolításukat, a lesze­relést nem kapcsolják össze más, ve­le közvetlenül össze nem függő kér­désekkel, végrehajtják a közösen el­fogadott Intézkedéseket, kétoldalú kapcsolataikban és szerződéseikben is figyelembe t veszik a leszerelés egyetemes érdekeit, tartózkodnak a háborús fenyegetéstől és erőpolítika alkalmazásától, saját térületükön in­tézkedéseket tesznek a háborús pro­paganda megakadályozására és lehe­tőleg törvényeikben is rögzítik a vi­lágbékére és a leszerelésre irányuló politikai akaratukat. Hazánk újra hallatja szavát a nem­zetközi küzdőtéren, s reméljük, a csehszlovák javaslat valóban a köz­gyűlés következő ülésszakának napi­rendjére kerül. Kormányunkat u­­gyanis egy cél vezérli, mint ezt Chnoupek elvtárs is egy sajtóértekez­leten kidomborította, „a leszerelés kivívása és céljainak elérése, melyek a tartós világbéke és a nemzetközi biztonság szavatolásában, az emberi társadalom sokoldalú gazdasági, szo­ciális és szellemi haladásában rejle­nek. Ez pedig társadalmi rendszerük­től, vagy politikai és katonai csopor­tosulásokhoz tartozásuktól függetle­nül, csakis a világközösség minden tagjának hatásos, konstruktív és rendszeres együttműködésével érhető el.“ >—in—' Kerekedjék felül a józanság példája annak, hogyan érvényesül az új típusú, szocialista gazdasági integ­ráció. a gyakorlatban. Megnyilvánul ez az állattenyésztés ipari módszerei­nek érvényesítésében, a nemzetközi méretű geolóigai kutatómunkában (1978 óta húsz ásványlelőhelyet fe­deztek fel), tudományos kutatási léte­sítmények berendezésében. Mindebben oroszlán része van a szovjet segítségnek, de büszkén szá­molhatunk be hazánk támogatásáról is. Bórcípő- és cementgyárat rendez­tek be hazai szakembereink, közre­működtek a mongóliai egészségügy megszervezésében, egy kórház és rá­dióadó építésében. Hasonlóképpen a többi szocialista ország is kiveszi ré­szét mongol barátaink segítéséből, a KGST-programok megvalósításából. Ezzel a segítséggel érhette el a Mon­gol Népköztársaság, hogy termelési alapjai 1961 öta 4,9-szete nőttek, a munka termelékenysége megduplázó­dott, ipari állóalapjai pedig 7,8-sze­­resére bővültek. Társadalmi összter­méke 2,7-szeresére, külkereskedelmi forgalma pedig háromszorosa az egy­korinak. A Mongol Népköztársaság gazdasá­gi és építési sikerei — a szocialista internacionalizmus gyakorlati megva­lósulása mellett, még egy fontos kö­rülményt kell méltatnunk. Szilárdan áll a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus, az esz­mei tisztaság platformján, s ezért is már évek óta a pekingi maóista ve­zetők hegemonista törekvéseinek és támadásainak a céltáblája. A mongol nép azonban kitart. (L) A bécsi megállapodások, a SALT-II. szovjet—amerikai szerződés .aláírása világszerte reménységetxTés megelé­gedést váltott ki a közvéleményben. Bizonyítja ezt a kormányok, a társadal­mi szervezetek, a politikai csoportok állásfoglalása, egyének, politikusok és egyszerű emberek véleménynyilvání­tása. Az esemény visszhangja általá­nosságban így fogalmazható meg: a legkritikusabb tömegpusztító fegyve­rek minőségi és mennyiségi korláto­zása jó hír az egész emberiség szá­mára. Bíztató alap á további- tárgya­lásokra, utpt nyithat a SALT-III. szer­ződés megkötéséhez és más vonatko­zású megállapodásokra Is ösztönöz. Az általános derűlátás közepette azonban nem téveszthető szem elől, hogy hátra van még a szerződés rati­fikálása, s az amerikai szenátusban már megkezdődött a ratifikációs el­járás. A szerződésnek vannak befo­lyásos ellenzői, akiket nem lehet le­becsülni, s ezzel magyarázható az amerikai parlament számos vezető személyiségének közvetítő tévékeny­­sége, legutóbb Byrd szenátornak, a szerződés hívének moszkvai útja is. Carter elnök eleve figyelmeztette a törvényhozó honatyákat, hogy a fele­lőtlenség csúcsa lehne figyelembe nem venni a ratifikálás bukásának lehetséges következményeit. A szer­ződés elutasítása ugyanis súlyos csa­pás lenne a nyugati szövetségi'rend­szerre — állítja Carter. Amerika va­lamennyi szövetségese támogatja a SALT-ot. Ha a szenátus mégis eluta­sítja a szerződést, akkor kompromit­tálja Amerika vezető szerepét, és ez az egész szövetségi rendszeri komo­lyan megingatná. A legilletékesebb személy jelentette ki ezt Washington­ban. A nyugati sajtóban és más tömeg­tájékoztatási eszközökben különféle, nem egy esetben célzatos találgatá­sok látnak napvilágot a SALT-szerző­­dés sorsával kapcsolatban. Például az, hogy csak utólagos módosítások­kal kerülhetne sor ratifikálására az amerikai szenátusban. Márpedig köz­tudott, hogy a szovjet fél eleve ra­gaszkodik a csúcstalálkozón elfoga­dott és aláírt szöveg változhatatlan­­ságához. Ebben a szellemben fejezték ki egyetértésüket a bécsi találkozó eredményeivel a szovjet vezető testü­letek. A napokban Gromiko szovjet kül­ügyminiszter fejtette ki véleményét a szerződésről, mely egyaránt megfe­lel a két ország és az egész világ Külpolitikai kommentárunk Több mint bizonyos: vége sza­­* kad a nagyhatalmú Somoza család nicaraguai uralmának. A San­dinista Nemzeti Felszabaditási Front harcosai olyan sikereket könyveltek el, hogy összeomlás előtt áll a nem­zeti gárda és a rendőrség terrorjára épülő diktatúra, mely már a főváro­son belül védekezésre szorult. Ana­­stasio Somoza, a hírhedt diktátor szorult helyzetében nevetséges ígére­tekbe bocsátkozott, úgymond hajlan­dónak mutatkozik valamilyen demok­ratikus és politikai rendezés keresé­sére, de nincs ki tárgyalna vele. A felkelők a nép bizalmát és támoga­tását élvezik. A nemzeti gárda pedig gyilkol és fosztogat, gyermekeket is öldös, szítva ezzel a lakosság gyűlö­letét. A sandinisták idejében felhí­vással fordultak Somoza katonáihoz: büntetlenséget ígértek az étállóknak. Nem tudjuk, hányán határozták el magukat, mindenesetre úgy fest a helyzet, hogy a nemzeti gárdisták lelkiismeretét sok szennyes bűntett terheli, joggal tartanak a nép harag­jától. Somoza egyetlen mentsvára az Egyesült Alllamok maradt. Utolsó re­ménye, de ez Is; ködbe' veszett. Washington többé nem segít a dikta­túrán. Túl terhessé vált számára, és saját érdekei is valamilyen más meg­oldást diktálnak, de nem Somoza megmentését. Az egyetlen alternatíva a sandinisták képviseletének elfoga­dása volna, Washington azonban más erővel szeretné felváltani Somozát. Innen erednek a Carter-kormányzat dilemmái. Nicaraguában, ugyanis a harcok közepette ideiglenes kormány alakult a nemzet megmentésére. Székhelye egyelőre a Costa Rica-í San, Jóséban van, de niár működik és nyilvános­ságra hozta programját. A 1 nemzet megmentésének kormányát a sandi­nista front valamennyi irányzata, to­­(D. Agajev rajza) vábbá a polgári ellenzéki széles front és az ún. tizenkettek csoportja hozta létre. Az ideiglenes kormány prog­ramjának alapelveiben valamennyi ellenzéki erő megegyezett. Ezek: a Somoza család vagyonának zárolása, majd későbbi kisajátítása. Nem kis dologról van szó, hisz az ország ipa­rának és nagybirtokainak 80 száza­léka Somozáék tulajdonában volt, uralták az egész gazdasági életet. To­vábbi elv: a diktátor véres megtorló Egy diktatúra agóniája erőszakeszközéül szolgált nemzeti gárdát újonnan szervezett nemzeti hadsereggel váltják fel, ugyanúgy újonnan szervezik a rendőrséget a régi fasiszta erőszakszervezet helyett. Az ország el nem kötelezett külpoli­tikát fog folytatni. Baráti viszonyt és együttműködést kíván a világ va­lamennyi államával s ebben nem hagyja magát befolyásolni külső erőktől. Célzás ez Washington várha­tó mesterkedéseire. Az új kormány­­rendszer széles körű gazdasági együttműködést kíván kibontakoztat­ni az ENSZ gazdasági és kereskedel­mi szervezetein keresztül. Az új kor­mány gazdásági elképzelései az át­meneti helyzetet tükrözik. Globálisan „vegyes gazdasági rendszerről“ be­szél, melynek alapja az állami, ma­gán- és vegyes tulajdon. Érthető, hogy Washingtonnak nincs ínyére ilyen távlatokkal kecsegtető kormányzat, mely felváltaná a Somo­za család negyven évi diktatúráját, mely mindenkor az Egyesült Államok engedelmes eszköze, akaratának vég­rehajtója és a latin-amerikai feszült­ségben olykor villámhárítója is volt. Somozát azonban végleg lg kell ír­érdekeinek. A szerződés létrehozása­kor mindkét fél az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét tartotta szem előtt, s bár nem volt könnyű a kompromisszum elérése, végül is megtalálták az elfogadható megol­dást. Gromiko állásfoglalásában na­gyon fontos momentum volt annak hangsúlyozása, hogy mindenfajta megállapodásnak az egyenlőségre, az egyenlő biztonság elvére kell alapo­zódnia. „Csak ebből kiindulva érhet­jük el azt, hogy sikerrel kössük meg az újabb szerződést a hadászati tá­madó fegyverrendszerek korlátozásá­ról.“ A szocialista országok pozitív hoz­­záállását bizonyítja az a tény is, hogy tovább küzdenek a fegyverke­zési verseny megszüntetéséért, amit például a legutóbbi csehszlovák kez­deményezés és javaslat is bizonyít. Derűlátással, megnyugtatóan, kon­struktív hatással hangzottak Gromi­­ко szavai: „Van türelmünk, határo­zottságunk és képességünk arra, hogy elérjük: vessenek véget a fegyverke­zési versenynek, a nukleáris energiát csak békés célokra, az emberiség javára használják. A bécsi találkozó után ezt a harcot az eddigieknél jobb kiindulópontról lehet folytatni.“ (L) nia. Különösen azután, hogy katonái , a televízió nézőinek szeme láttára hidegvérrel meggyilkolták a 38 éves Bili Stewartot, az amerikai BBC-tár­­saság riporterét, aki az ostromolt Managuából közvetített. Ez már a Fehér Háznak is sok volt. A kormány felháborodását Cyrus Vance külügy­miniszter fejezte ki, és Somoza kény-* télén volt érteni a szóból. Az ügy szigorú kivizsgálására vonatkozó Ígé­reteit senki sem vette tudomásul, mint annak felhánytorgatását sem, milyen szolgálatot tett családja a mindenkori amerikai kormányzatnak. A Somoza dinasztia sorsát végleg az Amerikai Államok Szervezetének döntése pecsételte meg. A múltban ez a szervezet az amerikai kormány engedelmes eszköze, latin-amerikai csendőre volt, most azonban megvál­toztak a viszonyok. A nagykorúvá vált földrész szócsöve lett. Az AÄSZ ülésének döntése elvetette azt a washingtoni javaslatot, hogy folya­modjanak kollektív beavatkozáshoz Nicaraguában. Ez ugyanis módot adott volna az amerikai kormánynak arra, hogy a maga emberével, leg­alább is a sandinistákkal mérsékel­tebb, megalkuvásra hajlamos ellenzé­kiekkel váltassa fel Somozát. A dön­tés kimondta, hogy Somoza hatalmon maradása törvénytelen, a diktátornak sürgősen le kell mondania és át kell adnia a hatalmat egy demokratikus ideiglenes kormánynak, amely egy éven belül választásokat rendez és biztosítja az áttérést normális de­mokratikus kormányzásra. Somoza válasza az volt, hogy nem. De kitől remélhet még segélyt? Panama és Ecuador teljesen megszakította a ve­le való kapcsolatokat, Bolívia, Ko­lumbia, Peru és Venezuela pedig bár­mely ipllanatban kész az ideiglenes kormány elismerésére. Dicstelen vég vár Somozára, mint minden népellenes diktátorra. Nyil­ván nem gondplt erre, amikor 1977 végén megölette Chamorrót, a haladó lapkiadót, akinek temetése szinte jel­adás volt a sandinistáknak. LÖR1NCZ LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents