Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-14 / 28. szám

4

SZABAD FötDMÜVES

A munhakörnvezet kihat a tefjesitménvre

Forró László, a műhely vezetője a víztisztító berendezésnél.

Közel húsz esztendeje a pártközpont azzal a feladattal küldött ki bennünket a kijelölt falvakba, hogy vizsgáljuk felül, ml az oka a szövetkezetek egy helyben topogásának, esetenként a termelés visszaesésének. Néhány társammal a komáromi járásba kerültem, a „harci feladat“ teljesítésére.

Július Varga elvtárssal, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkárával jelenleg a CSKP KB osztályvezetője t— osztozkodtunk, kl-ki melyik szövetkezetbe megy felmérni az

elmaradottság okait. Egy efsz-be senki sem akart jelentkezni: a szigetibe. Amikor már

megsokalltám a meggyőző szavakat jelentkeztem.

Olyan településre kerültem, ahol elmerültem a sártengerben. Akkor jöttem rá, milyen értéke van a gumicsizmának. Néhány napos kivizsgálásról volt szó, mégis közel két hónapig maradtam ott, mert több okból szükség volt a jelenlétemre. De nem Is ez a lényeg.

Az 50-es évek végén jött nálunk is 'divatba a növendékállatok rideg-nevelése. Ezt a módszert főleg a roszszul gazdálkodó szövetkezetekben tették magukévá, ahol minden mindegy volt. Ezeknek az állatkínzó hodályoknak a sorsáról mindenki tud. Nem váltak be, mert a kissé keményebb télben tönkrement az állomány. Építettek nyitott szabadistállót az említett szövetkezetben is. De később már nem tartottak benne állatot. Amikor a Vágduna-mentén társultak a csippcsupp gazdaságok ebből az istállóból javítóműhelyt létesítettek. El lehet képzelni milyen ideális műhely lehetett. Reggel jöttek a dolgozók, begyújtottak a rozzant kályhába, s rövidesen olyan füst keletkezett, hogy könnyezni kezdtek a szemek és a gépjavítók egymás után somfordáltak ki a műhelyből. A vezető kérlelte őket, hogy dolgozzanak. De amíg füstölt a kályha nem álltak kötélnek, s nem egyszer odavágták: „Dolgozz te az Ilyen munkahelyen“. A műhelyvezető kénytelen volt fejet hajtani, hiszen 6 is jól tudta, hogy olyan körülmények között nehéz érdemleges munkát végezni.

A „Szabad istállóban“ levő munkakörülményekre emlékezett vissza Forró László, aki most egy olyan javítószerelő-karbantartó műhelynek a vezetője, amelyből kevés van az országban.

Vágfüzesen (Vŕbová nad Váhom), ahol örökré hadat üzentek a sárnak, és a gazdasági udvaron is nyugodtan lehet félcipőben járkálni, a gépjavítóműhelyben olyan ideális munkakörülmények vannak, hogy valóban kiváló

teljesítményt nyújthatnak a dolgozók.

Az ű] létesítmény vezetője kalauzolt végig az épületkolosszuson. Szépen berendezett helyisége van a vezetőnek, külön részleg az akkumulátorok töltésére, a fűtőberendezésre, de olyan helyiséget is létesítettek, ahol a műhely dolgozói kényelmes körülmények között étkezhetnek és a korszerűen berendezett szociális helyiségben tisztálkodhatnak. A javítóműhely mögött van a vízválasztó, szűrőberendezés és a gépeket mosó részleg. A nagy műhely három részre oszlik. Külön vannak az esztergapadok, kovácsműhely, majd a tágas, világos szerelőműhely, amely valóban olyan nagy, hogy kézilabdamérkőzést is lehetne benne játszani. A füstös kályha örökre eltűnt, és felváltotta a korszerű központi fűtés.

— Milyen hatással van a szépen

berendezett műhely a dolgozók teljesítményére?

— Itt mindenki jó körülmények között dolgozhat — állítja a vezető. Ez meg is látszik a munkateljesítményeken. Egy-egy gépjavító talán egyszerannyi munkát is elvégez, mint a régi, rozzant műhelyben. Ha esetenként nem okozna golidot az alkatrészhiány, menne minden, mint a karikacsapás. Ezt a hiányt is igyekszünk pótolni, s amit csak lehet megcsinálunk. Ügyes szakembereink vannak, így sok mindent el tudnak készíteni. Amint látja a különböző típusú kombájnjaink már mind megjavítva várják, hogy főleg a műhely dolgozói, a „nyergükbe“ üljenek, s vágják a nálunk sokat ígérő gabonát.

— Mi minden újdonság van a műhelyben?

i— A gépek, berendezések többsége a legkorszerűbb. Nagyon jó dolog a vízszürőberendezés is, mert az olaj kiválasztása után a vizet újból fel lehet használni. Újdonság a szervizszolgálat is. Naponta reggel négytől, délután egy óráig dolgoznak a gépek karbantartói. Ez azt jelenti, hogy a gépek irányítóinak nem kell még a kisebb hibákat sem kijavítani, sem a gépeket tankolni, mert e munkákat a karbantartók végzik, főleg Szeder János és Fitos Gyula.

— Nincs gond a koránkeléssel? — kérdem a szervízszolgálatosoktól.

•— Eleinte egy kicsit sírős szemmel ébredtem — mondja egyikük. De már megszoktam, és jó, hogy a délutánom szabad. Szükség esetén viszont szabad időben is dolgozunk. Minden bizonnyal így lesz aratás idején is.

Új név, új falu, virágzó szövetkezet. Vágfüzest bátran sorolhatjuk a komáromi járás legjobb mezőgazdasági üzemei közé. A falu fejlesztéséhez is nagyban hozzájárultak a mezőgazdasági dolgozók. A gépek javítóira, a szakemberekre különösen nagy szükség volt a vállalt társadalmi feladatok elvégzésénél. Most az ő példás munkájukon múlik az is, hogy a gabonát minél kevesebb szemveszteséggel takarítsák be.

Tóth Dezső

Munkában a szerviz szolgálat fiatal dolgozói. Fotó: —tt—*

I97§. pNoi Ш

Megkezdődött a kenyércsata, s a kombájnok benépesítették a mezőt.

Foto: — tt—*

Megindult a nagy gépezet

A tőketerebeSi (Trebiüov) járásban Péter—Pál napján megkezdődött az aratás. Szokatlan ez a korai kezdés. Talán kényszerérés állt be a kalászosoknál?

Az aratást a Lekenyei (Michalany) Állami Gazdaságban kezdtük — mondja Kötésár mérnök, a jmi főagronúmusa —, de nemsokára járásunk összes gazdaságában aratni fognak. Az aratás korai kezdésének több oka van. Ezek közül az egyik az őszi árpa. A Lekenyei Állami Gazdaságban az őszi árpa a szokásosnál két héttel hamarabb érett be. Az érlelést az aszályos május befolyásolta. Sajnos, a termés minősége és mennyisége nem éri el a tavalyit.

De térjünk vissza az aratáshoz. Nemcsak az őszi árpa, hanem a tavaszi árpa és a búza is korábban beérett a szokásosnál. A jmi főagronómusa ennek okát így magyarázta:

— Már a múlt ősszel a kedvezőtlen időjárás hatására lelassult a kalászosok fejlődése. A vetésekre kedvezőtlenül hatott az aránylag kemény tél is, melynek következtében mintegy hatezer kétszáz hektár őszi búzát ki kellett szántanunk. A száraz tavasz szintén lassította a növényzet fejlődését. A júniusi csapadék, valamit segített a helyzeten. De ai ezt követő száraz időjárás idő előtti beérésre kényszerítette a gabonát.

# A járásban mennyi az aratnivaló?

— Búzából húszezer hétszázötven, árpából nyolcezer négyszáznegyvenkettő, repcéből pedig ezerkétszáznyolcvannégy hektár. Mintegy kétszáznegyvenhárom saját és százhuszonnégy vendégkombájn áll rendelkezésünkre. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a saját kombájnjainknak csupán hetvenhárom százaléka van kijavítva.'

Jövő évi kenyerünkről van szó. Ezért a felelősségnek az említett körülmények miatt is — társadalmi mértékben kell megmutatkozni. Ez a „társadalmi felelősség“ elsősorban magukra a gazdaságokra hárul, hiszen közvetlenül érdekeltek a termelési eredmények alakulásán. Am az elmúlt években számos jó tapasztalatot szerezhettünk arról, hogy az aratás a járás minden polgárának ügyévé lett.

A községi és városi nemzeti bizottságok széleskörű politikai-nevelő munkával maximális és hatékony segítséget tudnak nyújtani a gazdaságoknak; a betakarítási munkálatok* ban eredményesen működhetnek közre a különböző helyi, társadalmi és tömegszervezetek, valamint az üzemek szocialista brigádjai, az iskolák tanulói. Nem arról van szó, hogy a társadalmi segítség oldja meg a kombájnok több műszakos üzemeltetését, vagy ezáltal még gyorsabb, szervezettebb lesz a szállítás. Ez elsősorban a gazdaságok gondja. Hanem elő kell segíteni azt, hogy a gazdaságok minél zavartalanabbul végezhessék munkájukat. Azok, akik mindent megtesznek a gépjavítások, az alkatrészellátás érdekében, az ország kenyerének biztosítását szolgálják. Ezen a téren azonban sok még a helyrehozni való.

A jmi főagronómusa azt vallja, hogy a trebišovi járásban tizennyolc nap alatt el lehet végezni az aratást, Ezt mi is helyesnek tartjuk. Hiszen a korszerű gépesítés mellett tizenhattizennyolc nap alatt nemcsak lehet, hanem el is kell végezni a kenyércsatát. A kombájnosok versenye ma már ebben a járásban is meghonosodott, de necsak a száguldás legyen az erény, hanem az alaposság is. A mérce a szemveszteség nélküli betakarítás, a balesetmentes munka legyen. Ezáltal tanúsítható igazi helytállás.

A betakarítási munkák sikeres végrehajtása igényli a pártszervezetek hatékony segítségét és ellenőrzését, a kommunisták szervező erejét és példamutató helytállását, a szocialista versenymozgalom eredményességét.

Végezetül meg kell említeni, hogy a járásban időben befejezték a gabonatárolók, raktárak, tisztító- és szárítóberendezések karbantartását. Mindenütt megtették a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy kampány idején megfelelő személyzettel ellátott kisegítő csoportok, úgynevezett mozgóműhelyek álljanak a begyűjtők, rendelkezésére, hogy az esetleges javításokat azonnal a helyszínen elvégezzék. A legfontosabb feladat az, hogy minden területen gondoskodjanak az aratási munkálatok tervszerűségéről, a gyors és veszteségmentes szembegyűjtésről. Ennek pedig fontos mozgósító ereje a dolgozók kezdeményezésének, aktivitásának kibontakoztatása.

Jó munkát, bőséges aratást!

ILLÉS BERTALAN

Sokszor írtunk már lapunkban a rozsnyói (Rožňava) járás mezőgazdaságáról. Dicsértük az itteni gazdaságok eredményeit, bíráltuk hibáikat, velük együtt kerestük a termelés fejlesztésének újabb és újabb lehetőségeit. Mérlegeltük a magyarázataikat is, mikor egy-egy tervük megvalósítása nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Fontolgattuk, hogy a fogyatékosságokból, problémákból mit róhatunk fel igaz tárgyilagossággal az objektív tényezőknek, s hol sántítanak a magyarázatok, amelyek mindig kéznél voltak garmadával, Rendszerint közösen vontuk le a végső következtetést is. Azt, hogy mégis eredményesebb lehetett volna az igyekezetük, ha ésszerűbben gazdálkodnak természet adta kincseikkel.

A minap a járási mezőgazdasági igazgatóság vezető dolgozóival beszélgettünk. A vitték sajátos adottságainak mérlegelése volt beszélgetésünk fő témája. Beszéd közben kiderült, hogy az elmúlt években nemegyszer a legtöbbet ígérő lehetőségeket is elhanyagolták.

A járás mezőgazdaságának fő ereje az állattenyésztésben rejlik. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a várható jövedelemnek kétharmadát az állattenyésztés hozta.

A járás negyvenhatezer hektáros mezőgazdasági összterületéből csak tizenhatezer hektár a szántó, a többi rét és legelő. Sőt, a szántóföld bizonyos részén is takarmányt termesztenek. így igazán elláthatnák az állatállományukat megfelelő mennyiségű takarmánnyal, amelyből még eladásra is juthatna. A valóság mégis az, hogy a gazdaságok többsége tömegtakarmány szükségletének bizonyos részét drága pénzért vásárolja, így nem csoda, hogy az állattenyésztés több mezőgazdasági üzemben ráfizetéssel jár, illetve jelentős állami támogatással is csak alig-alig jövedelmező. A tízezer hektár rét és a húszezer hektár legelő, valamint a

a legelők. A múlthoz viszonyítva rétgazdálkodásban bizonyos előrehaladás tapasztalható. Hiszen meg-megtisztogatták a réteket, de nem olyan szakszerűen, mint kellene: műtrágyát is szórtak ki, de nem minden gazdaság rétjére jutott elegendő. Ahol ezeket a munkálatokat időben és szakszerűen elvégezték, ott kielégítő hektárhozamokat tudnak felmutatni. Például a görgői (Hrhov) szövetkezetben

59,7, a gömörpolmaiban (Gemerská

A felsorolt tények arra utalnak, hogy a járás mezőgazdasági üzemeiben még több helyrehozni való akad. Vladimír Folt'an, a jmi főagronómusa világosan felvázolta a cseppet sem rózsás helyzetet, s az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos teendőiket, íme néhány szempont:

— véget kell vetni a gazdaságok irányításában még észlelhető előítéletnek, miszerint a takarmánytermesztés másodrangú kérdés;

Késnek a takarmányok betakarításával

kétezerháromszáz hektár hereféle hektárhozamai átlagon aluliak. Arról magunk is meggyőződtünk, hogy indokolatlanul nagyok az eltérések a hasonló feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknél a hektárhozamok alakulásában. Például tavaly az évelő takarmányok hektárhozamának járási átlaga alig haladta meg a hatvanhét mázsát. Ezzel szemben a pelsőci (Plešivec) szövetkezetben százhárom, a goőaltovoiban pedig nyolcvanhat mázsa hektárhozammal dicsekedhettek. Ugyanakkor a vlachovoi szövetkezetben csupán 42,7 mázsás hektárhozamot értek el. A többi gazdaságok hektárhozamai ötven mázsa körül alakultak, ami valóban alacsony termésnek számít.

A széna legfőbb forrásai a rétek ős

Polma) 47,2, a goőaltovasiban pedig 43,9 mázsa szénatermést értek el. Ezzel szemben a rostári szövetkezetben csak 25, a többi gazdaságban pedig harminc mázsa körül alakultak a hektárhozamok.

A legeltetés korszerűsítése lehetővé tette, hogy a húszezer hektárnyi legelőből tizenkétezer hektárt kaszáltak, így pótolni tudták az évelőtakarmányok és a rétek alacsony termését. Szólnunk kell arról is, hogy a betakarítás és a tárolás körül még mindig sok a mulasztás. Több gazdaságban késve látnak hozzá a munkához, elhúzódik a szárítás, így nagyok a veszteségek. Ezt tapasztaltuk a gömörpolma, vlachövoi, revúcai, salvošovcei és az almási (Jablonov) szövetkezetekben.

fontosságának megfelelően pontosan meghatározni a rét- és legelőgondozás, a takarmánykészítés és betakarítás teendőit, ezek sorrendjét és határidejét;

— biztosítani a begyűjtött takarmány gondos és szakszerű tárolását s elkerülni az eddigi elég gyakori veszteségeket;

>— korszerűsíteni a takarmányozást.

Ez utóbbival kapcsolatban hadd jegyezzük meg, hogy az etetésben is gyakori a veszteség, a pazarlás. A következmény: az állatok gyenge hasznossága. S mindezért nein lehet kizárólag a gondozókat hibáztatni. Érthető, hogy a gondozók közül sokan elégedetlenek, hiszen a rossz eredmény a jövedelmükre is kihat. A szociális, egészségügyi körülmények

sem mindenütt megfelelőek, az istái-* lókban a mosdók elég elhanyagolt állapotban vannak. A gazdaságok vezetőinek mindenekelőtt a korszerű állattenyésztés körülményeit kell megteremteniük, s csak ezután várhatnak a gondozóktól lényegesen jobb munkát.

A járási mezőgazdasági igazgatóság, a mezőgazdasági üzemek vezetőivel együttműködve gondoskodik a takarmányalap javításáról. Hasznos intézkedés, hogy minden egyes mezőgazdasági üzemben külön bizottságot alakítottak a munka szakszerű ellenőrzésére. Ahhoz, hogy elegendő ta-* karmánymennyiséget biztosítsanak nem kevesebb mint húszezer tonna szénát, több mint 21 ezer 600 tonna szenázst és úgyszólván négyezer tonna takarmánylisztet kell biztosítani a téli időszakra. Silóból pedig több mint ötvenegyezer tonnát kell készíteni.

Ott, ahol a bizottságok jól működnek, nincs hiba a tömegtakarmányok betakarításával, mint például a plešiveci, horhovi, hosszúszói (Dlhá Vés) és a goőaltovoi szövetkezetben, ahol az évelőtakarmányokat és a réti kaszálókról az első termést idejében betakarították és gondosan tárolták. Sajnos, a többi gazdaságokban mulasztásokat észleltünk, mert a kaszálóikról a termés még mindig elég nagy területen betakarításra vár.

*=-illés-4