Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-22 / 38. szám
1979. szeptember 22. SZABAD FÖLDMŰVES 11 A fogyatékosságból okulni kell! Szeptember в-ín Diószegen (Sládkovičovo) az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága szervezésében a cukorgyárak igazgatóinak, párt, szakszervezeti és SZISZ-elnökelnek a részvételével aktívaértekezletet tartottak. A tanácskozást Štefan Matejčík elvtárs, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának a titkára nyitotta meg. Arra ösztönözte a tanácskozás résztvevőit, hogy a CSKP KB 13. plénuma határozatainak a szellemében mindent tegyenek meg az idei répakampány sikeréért, a lehető legjobb cukornyeredék eléréséért. A. Sekáč elvtárs, a cukorfeldolgozó ipar vezérigazgatója nagyvonalakban ismertette a szóbanforgó pártplénumon elfogadott irányelvek saját feltételeikre való feldolgozásának eddigi eredményeit, továbbá az ezzel járó felelősséget, majd elemezte a tervteljesítés pozitív és negatív vonásait. Felhívta a jelenlevőket, hogy okuljanak a korábbi fogyatékosságokból, mert az idei répakampány csak akkor lehet sikeres, ha mindenki becsülettel helytáll munkahelyén. Kiemelte, hogy a múlt évi kampány volt az utóbbi tíz esztendő legsikeresebbike, mert a cukorgyárakban optimálisan kihasználták a termelési alapokat. így a gyártás során keletkezett veszteség kisebb lett a tervezettnél. A vállalatok helyesen gazdálkodtak az energiahordozókkal s ez abból is látható, hogy a tervezettnél fél százalékkal kevesebb energiát fogyasztottak. A jó sikerek arra ösztönöznek, hogy keressék a takarékosság további lehetőségeit. A gyártási programban meghatározott tervet — múlt évben — azért nem teljesíthették, mert a mezőgazdasági üzemektől egy hektár átlagában száz mázsával kevesebb répát kaptak mint amennyit az évi terv előirányozott. Ezért részben a kedvezőtlen időjárást okolhatjuk, akadtak azonban mulasztásból eredő fogyatékosságok is. Helyenként a begyűjtési veszteség elérte a 25—28 százalékot. A norma ezzel szemben tizenkét százalékot határozott meg. A Trenčianska Teplá-i cukorgyár körzetében például tizenkét, a trnavaléban 14,9, a rimaszombatiéban (Rimavská Sobota) pedig 28 százalékos volt a begyűjtés során keletkezett vesztesség. A KruSovcei Vetőmagszaporító Állami Gazdaságban (TopoTčany-i járás) például tíz, a Tornaijai (Šafárikovo) Állami Gazdaságban (Rimaszombati járás), továbbá a püspöki (Biskupice) szövetkezetben losonci (Lučenec) járás, 35 százalékos volt a begyűjtés vesztesége. A hektárra jutó termésátlag tehát lényegesen kevesebb lett, mint tervezték. Kinek írhatjuk ezt a számlájára? Tény, hogy a mezőgazdasági üzemekben nagy fogyatékosságok fordultak elő, mert nem tettek meg mindent az indokolatlanul nagy vesztesség elkerülése céljából, ugyanakkor a cukorgyárak agronómiái szolgálata Is mulasztást követett el. A fogyatékosságok regisztrálása mellett felelősséget kellett volna vállalniuk a termés biztonságáért, s mindent megtenniük azért, hogy a begyűjtés vesztessége ne legyen több a normában meghatározott tizenkét százaléknál. Ugyanakkor átvétel után is gondoskodniuk kell a prizmákban tartalékolt répáról. Ebben az évben Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben több mint 56 500 hektárról gyűjtik be á cukorrépát. A felmérések azt mutatták, hogy a hektárra jutó növényegyed kevesebb mint a múlt évben. A trenčíni járásból például 74 ezer, a dunaszerdahelyíből (Dunajská Streda) 72 ezer, Považská Bystrica körzetéből 50 ezer, a terebesi (Trebišov) és a vranovi járásból pedig 49 ezer növényegyedet jeleztek hektáronként. Attól eltérően, hogy helyenként a vártnál kevesebb a növényegyed, a termés mégis jónak ígérkezik, s a begyűjtés vesztességének a csökkentésével kedvező cukornyeredékre van kilátás. Az illetékesek feltételezik, hogy Szlovákiában a cukorrépa össztermése várakozáson felül lesz, amennyiben a begyűjtési vesztesség nem lépi túl, a tizenhét százalékot. Ez arra figyelmeztet, hogy a hagyományosan sok répát pocsékoló gazdaságok csökkentsék a begyűjtés veszteségeit. Ez azonban az állandó ellenőrzés függvénye. Ha ugyanis a gabona begyűjtésében kifizetődő és fontos volt a veszteség gyakori meghatározása, akkor a répa begyűjtésében is haladéktalanul fontos. A veszteség nagyságátó kellene ugyanis függővé tenni, a begyűjtésben dolgozók javadalmát. A szocialista verseny kritériumait pedig úgy kellene módosítani, hogy azok a munka minőségét, vagyis a veszteség elkerülését, esetleg minimálisra való csökkentését, másszóval a répa menynyiségének a növelését segítsék. Semmi értelme az olyan versenynek, amely csak a nagy terület begyűjtésére ösztönöz, ugyanakkor a föld hektárjaként 85—90 mázsa répa vész kárba. így volt ez a múlt évben több gazdaságban. Idén ebből feltétlenül okulni kellene a gazdaságokban és a járásokon. Ebben az évben Szlovákiában 124 hel.ven vásárolják fel a cukorrépát. A michalovcei és a nagykürtösi (Velký Krtíš) járásokban azonban új átvevő helyeket adtak át. Szilárd (helyenként betonozott) talajú tárolóhelyekből 45 van, beleértve a cukor* gyárak mellett lévő tíz állandó begyűjtő helyet Is. A cukorfeldolgozó Ipar vezérigazgatósága — ebben az évben — tíz minősítő berendezést szerzett be az MNK-ból. így további minőségi javulás várható a cukorrépa felvásárlásában. Ez azért volt helyes megoldás, mert 1981-tól Szlovákia minden cukorgyárában minősítéssel, vagyis cukortartalom szerint vásárolják fel a nyersanyagot. A vezérigazgató eltvárs felhívta a vállalatok igazgatóit, hogy a cukorrépa felvásárlását körültekintően szervezzék. Gondoskodjanak arról is, hogy a begyűjtés kezdetében parcellánként hotározzanak a nyersanyag érettségének a fokáról. Az olyan cukorrépa kiszedést ne támogassák, mely nem biztosit maximális cukornyeredéket. Az éretlen nyersanyag tárolása nagy veszteséggel jár, s feldolgozása előnytelen. Fölöslegesen sok energia fogy, ugyanakkor a társadalmi haszon minimális. Kampányban — a gyárakban — úgy szervezzék a répa átvételét, hogy teljesen kiküszöbölhessék a szállítóeszközök üres járatát. Gondolok itt a répát szállító gépkocsik ésszerű kihasználására. A beszállított nyersanyag kiürítése után a szállítóeszközöket répaszelettel kel megtölteni és azt a gazdaságokba eljuttatni. Erről fokozott mértékben kell gondoskodni, mert az állatoktól télen csak ésszerű takarmányozással várhatunk kielégítő hasznosságot. A cukorfeldolgozó üzem vezetői arra törekednek, hogy egyrészt energiát takarítsanak meg, másrészt a takarmányalap lehető legjobb feltöltése céljából préseléssel csökkentsék a nyersszelet víztartalmát. Ez azt jelenti, hogy kisebb mennyiséget kell elszállítaniuk, mint korábban és ezzel energiát takarítanak meg. Ugyanakkor a trnavai, a nltrai, az oroszkai (Pohronský Ruskov) és a dunaszerdahelyi cukorgyárakban jelentős mennyiségű répaszeletet szárítanak meg. Gondoskodni kellene arról Is, hogy a szárított szeletet főleg a takarmányfeldolgozó Ipar kapja. Mégpedig azért, mert a nyersszelet szállítására eléggé sok energiát használnak fel. Ezért indokolt annak a takarmánykeverékekben való hasznosítása. Az eléggé válságos energiahelyzet ismeretében — a cukorfeldolgozó ipar vezetői —■ arra törekednek, hogy aktívan hozzájáruljanak ezen problémák megoldásához is. Az élelmiszeripari vállalatok részére további feldolgozásra ugyanis nem kristálycukrot, hanem cukorszörpöt gyártanak és szállítanak s ezzel energiát takarítanak meg. Űgyls mondhatnánk, hogy kétszeres az energiamegtakarítás, mert az egyik esetben a cukorgyártás során, másikban pedig akkor takarítanak meg energiát, amikor a cukrot a konzervgyárakban és más élelmiszeripari üzemekben nem kell feloldani, szörpösíteni. A vállalatok képviselőinek a felszólalása arról tanúskodott, hogy az újító kollektívák, a szocialista és a komplex brigádok tagjai teljes erővel segítik a kampány sikeres lefolyását. Hoksza István Jól felkészültek A szocialista mezőgazdaság és az élelmiszeripar gyors ütemű fejlődése jelentős mértékben hozzájárult a lakosság életszínvonalának emeléséhez. Ma már világviszonylatban is hazánk az elsők közé tartozik az élelmiszerfogyasztásban, amely ugrásszerűen növekedett. Hogy csak egy példát említsek, az elmúlt három évtized alatt az egy lakosra jutó cukorfogyasztás évi átlaga 22,3 kilóról 32,9 kilóra növekedett. Napjainkban a mezőgazdasági, valamint a cukorgyári dolgozók igényes feladat előtt állnak. Jó munkaszervezéssel és együttműködéssel be kell biztosítani az egyik legfontosabb ipari növényünk, a cukorrépa gyors, minimális veszteséggel járó betakarítását és feldolgozását. A diószegi (Sládkovičovo) Major István Cukorgyár dolgozói az idei pampányra jól felkészültek. A cukorgyár többnyire a galántai, kisebb mértékben pedig a nyitrai (Nitra) és a Bratislava-vidéke járásból vásárolja fel a cukorrépát. A felvásárló körzetükben mintegy 5123 hektárról betakarított cukorrépatermés átvételére kötöttek szerződést. A tavasz kezdetén a kedvezőtlen, aszályos időjárás következtében több mint háromszáznegyven hektáron ki kellett szántani az egyenlőtlenül kikelt vetést. Habár a kiesést a terület túlnyomó részén új vetéssel pótolták, mégis a' cukorrépa területe a tervhez viszonyítva nyolcvanhét hektárral csökkent. A biológiai leltározás során az agronómiái szolgálat dolgozót megállapították, hogy a mezőgazdasági üzemek többségében az idén sem érték el a megkövetelt egyedszémot. A cukorgyár körzetében csupán hetvenezer egyedszámot, a nyitrai járás mezőgazdasági üzemeiben pedig még ennél is kevesebbet értek el hektáronként. Pedig az utóbbi években töbször is hangoztatták, hogy hektáronként százezer, öntözött körülmények között pedig még ennél is több egyedszámot kell elérni. Erre a mezőgazdasági üzemeknek a jövőben fokozott figyelmet kell majd fordítaniuk. Szerencsére az idén a cukorrépa kártevői — mint például a levéltetű, a répabolha, a fonálféreg — csak kis számban fordultak elő, ezért az állományok jól és egyenletesen fejlődtek. Az előzetes becslések szerint cukorrépából hektáronként báromszáznyolcvan mázsa átlaghozam várható, ami a múlt év valóságához viszonyítva százhat mázsával több. A cukorgyár gépsorának kapacitása naponta több mint ezerkilencszáz tonna nyersanyag feldolgozását teszi lehetővé. Ebben az évben is — úgy, mint a múltban — lomért prémiumot fizetnek a mezőgazdasági üzemeknek, a cukorrépa jó minőségéért és a fokozott cukortarta- A cukorgyár laboratóriumában a tisztaság mérésére komplex gépsorral, a cukortartalom mérésére pedig négy berendezéssel rendelkeznek. Még a múlt években a cukorgyár négy átvevő központjának — Hidaskürt (Mostová), Pered (Tešedíkovo), Mojmírovce, Diószeg — a tárolóhelyét betonnal szilárdították. A felvásorló központokban a cukorrépa megfelelő kezelésére, a mintavételre, valamint a komplex berendezés segítségével a cukortartalom és a tisztaság mérésére az összes feltételeket megteremtették. A cukorgyár tehát az idei kampányra jól felkészült és a cukorrépa felvásárlását megkezdte. Egy cukorgyárat a kampányra megfelelően előkészíteni nem egyszerű feladat, sok fáradságot igénylő munka. Hiszen a gyár dolgozóinak az év folyamán több mint háromszáz karbantartást! munkálatot kellett elvégezniük. Ebben a munkában kiváló eredményeket értek el a komplex ésszerűsítő brigád dolgozói, de a Vavrík Ottó vezette bronzérmes szocialista brigád tagjai is, akik a villanyberendezés karbantartását végezték. A karbantartók csoportjai közül eredményes tevékenységet fejtettek ki a Jozef Barcúcha vezette szocialista brigád tagjai, akik a kampány kezdete előtt nyújtott műszakban dolgoztak, hogy a karbantartási munkálatokat idejében befejezzék. Nem volt könnyű feladat a közel száz napig tartó kampány idejére elegendő munkaerőről gondoskodni. Azonban ezt a problémát is sikeresen megoldották a 456 idénymunkás biztosításával. A felkészüléssel járó gondok nehezén a cukorgyár dolgozói túl vannak. A továbbiakban legfontosabb feladatuk lesz, hogy az idei kampányt zökkenők, a gépi berendezések meghibásodása nélkül bonyolítsák le és a kitűzött tervfeladatot maradéktalanul teljesítsék. Kajcsovics Ferdinand rületben már jelenleg ennél nagyobb a kapacitáshiány. Vagyis az új szárító csak enyhít a gondokon, de nem oldja meg azokat. A párthatározatokból kitűnik, Hogy a tejtermelés fo* kozása a mezőgazdasági üzemek el* sőrendű feladata. Ügy látszik, hogy a tejfeldolgozó ipar fejlesztése ettől az ütemtől elmarad. A tejüzem az idén Is kiváló ered* ményt ért el, az említett nehézségeit ellenére. A múlt évhez viszonyítva valamennyi termelési mutató jócskáit emelkedett. Az első félévben a terv* feladatokat túlszárnyalták. Emellett a termelést tovább tökéletesítik. Még ebben az évben áttérnek a palacko* zásról, a tej műanyag tasakban való forgalmazására, ami sokkal praktikusabb és higiénikusabb. A jelenk szerint az idén Is a tej* üzem a vállalati vándorzászló legesé* lyesebb várományosa. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a széleskörű szocialista versenymozgalom. Az üzem nyolc szocialista brigádja közül leg* jobb a szárítőrészleg ezüstérmes brl* gádja, amely az Idén a megtisztelő cím aranyérméért versenyez. Kiváló eredményeket érnek el a vajfeldol* gozó, a pudingkészítő részleg, de az üzemi laboratóriumi kollektívái Is. Ä szaratovi módszer bevezetése és meghonosodása után jelentősen javult a termékek minősége. Az állami minőségellenőrző intézet szakemberei az első félévben a tervezett nyolcvan minőségi pont helyett 85,3 ponttal ér* tékelték a nagymegyeri tejüzem tér* mákéit. Meg kell említeni, hogy a mező* gazdasági üzemekben jelentősen ja* vult a tej minősége. Míg 1977 első felében a feldolgozásra kerülő tejnek' 33,2 százaléka volt I. osztályú, addig 1978-ban má 54,8 százaléka, 1979-ben pedig 58,8 százaléka! A Felsőpatonyi (Horné Potőfi) Efsz például már több' éven át I. osztályú tejet szállít. De a tej kiváló minőségére a Vásárúti, a Cstlizközi Efsz-ben, a Bőst Állami Gazdaságban és az Agrokomplex nagv* megyeri üzemében is fokozott mér* tékben ügyelnek. A munkaszervezéssel, a munka* kedvvel, a tervteljesítéssel, tehát nincs baj. A fogyasztók Igényei egv* re nagyobbak. Ezért a kitermelt tejet jó minőségű termékekre feldolgozva kell értékesíteni. Rövidesen meg kelt találni annak a módját, hogy a nagy* megyeri tejüzem az eddiginél még többet és jobbat termelhessen. JK. Cy.) Betű a kenyerük ť i v m u ú i u u i wi-oo UUU 4iunic.au lu,,ul A nehézségek ellenére kiváló ercdinM Ä MILEX nemzeti vállalat nagyme gyeri (Calovo) tejüzeme tizenöt éve öregbíti a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás hírnevét. Termeié si eredményei, termékeinek kiváló minősége jóvoltából országos viszony latban a legjobb tejfeldolgozó üzemek közé tartozik. A vállalat ván dorzászlajának már szinte állandó díszhelye van az üzemben, mert aí érte folyó szigorú versenyben keve sen tudnak lépést tartani a nagyme gyeriekkel. Mostanában azonban az üzem ve zetőit és dolgozóit éppen a termeié; további fokozásának mikéntje tesz leginkább próbára. Ugyanis az ével során a dunaszerdahelyi járás lejter melése számottevően növekedett é; az idén eléri a tehenenkénti négy ezer literes évi átlagot. Viszont i nagymegyeri tejüzem kapacitásánál bővítésére alig nyílott lehetőség. Aí eredetileg napi kétszázhúszezer litei tej feldolgozására tervezett üzembt a csúcsidőszakban háromszáztízezei litert szállítanak a gazdaságok, d< a legalacsonyabb felvásárlási színt t; meghaladja a maximális feldolgozás kapacitást. A tej első feldolgozási fo lyamatával még megbirkózik az üzem hanem a pasztőrözés, a zsiradék ki vonása, a tejszín lefölözése és a vaj gyártás után fennmaradó fölözött te szárítása majdnem megoldhatatlar problémákat okoz. A tizenöt éve (nagyrészt három műszakban) üze melő tejszárító-részleg a legjobt esetben is csak 135—140 ezer litei tejet képes naponta feldolgozni. Fo gyasztási tejből ötvenezer liter kerü a kereskedelmi hálózatba, tíz-tízezei literből pedig tejföl és túró készül De még így is naponta több min százezer liter megmarad. Ezt a meny nyiséget csak kényszermegoldássá tudják megmenteni: úgy hogy a tej nek egy részét a lévai tejüzembe é: a vrbovéi (trnavai járás) tejszárítt üzembe szállítják. A többit a mező gazdasági üzemek takarmányozási cé lókra visszavásárolják, pedig ebből 1< minőségű tejport lehetne készíteni Hiszen a takarmánykeverékek gyártá sához szükséges tejpor gyakran hiány cikk, sőt a világpiacon is kereset és valutával fizetett termék. Világos hogy a helyzetet csak egy új, nagy teljesítményű szárító tudná megöl dani. A vállalat Szereden (Sered)' eg} — napi ötszázezer liter teljesítményi — korszerű szárítót épít, de a becs lések szerint a nyugat-szlovákiai ke Mindannyian betűk között élünk. Már a születésünket betűk tudatják a körülöttünk levő világgal — nevünk betűi. Uticélunkat — falut, várost — betűk jelzik a térképen s az Útbaigazító táblákon. A tudás, amit életünk során elsajátítunk, szintén a betűk ismeretén alapszik. Betűkkel írunk egymásnak, közöljük sokszor gondolatainkat. A könyv, a regény, a novella, az elbeszélés, a vers és a riport ugyancsak betűkből áll. Antiqából, kurzívból, garmondból, bravourból, nonparellből vagy éppen tettből. Így hívnak egy-egy betűtípust a sok közül. A legtöbbüknek titokzatos szóknak tűnnek ezek de ha egy nyomdász meghallja — akár félálmában — az már azonnal látja is a betücsaládot. Így van ezzel a SZLOVÄK NEMZETI FELKELÉS Nyomda losonci (Lučenec) üzemében Fancsik István, Rovný Béta, és Losonczi Ernő is, mivel nyomdászok, már hosszú évtizedeket töltöttek el a betűk között. Ólombetű, aranybetű — garmond, kurzív stb. — biztosított számukra a múltban, s ad ma is kenyeret, megélhetést. Hány milliót szedett sorba belőlük az egyik, hány milliót „öltöztetett“ szép köntösbe a másik, s hány milliót nyomtatott ki a harmadik, ki tudná már kiszámítani ...? — Bizony, az borzasztóan nehéz lenne! — állapítja meg Fancsík elvtárs, aki közel három évtizede irányítja az üzemet, és ezért a legjobban ismeri annak történetét, eredményeit, problémáit s gondjait. — Nyomdánk őse az a hat kis nyomda volt, amely az első köztársaság idején, néhány családnak, s ezeket szolgáló egynéhány inasnak biztosított csupán szerény megélhetést. Mi, annak idején 19 emberrel kezdtük a munkát, de nekünk sem- volt kezdetben könnyű dolgunk. A mostani helyünkre 1951-ben költöztünk s hosszú évekig kellett küzdenünk az üzem fennmaradásáért... Csupán a tapasztalt, lelkiismeretes szakemberek kitartásának, a kiváló eredményeknek köszönhető, hogy termelésünk jelentőségének növekedésével dolgozóink létszáma a mostani 57 főre gyarapodott. E nyomda sokrétű munkája s termékei az egész országban ismertek. Évente mintegy tízmillió korona termelési értéket hoznak létre. Munkájjuk jelentős részét a címkegyártás képezi. Évek óta egész sor nagyvállalat részére készítenek csomagolástechnikai árut, különféle formájú és nagyságú — papírra és fóliára nyomott — hagyományos és öntapadó címkéket, sok-sok tonnányi mennyiségben, mentesítve ezzel népgazdaságunkat a címkeexport alól. — Ne feledje el azt sem, — jegyezte meg a szimpatikus üzemvezető, —< hogy ezzel egyidőben sajtótermékeket is előállítunk, több járási és üzemi lapot nyomtatunk. A feszített, szinte évente módosított tervüket rendszeresen teljesítik) illetve túlteljesítik. Hogyan lehetséges ez? A titok nyitja mindenekelőtt a jó munkaszervezésben, a szépszámú' törzsgárda hozzáértésében és lelkiismeretes munkájában található, de ü tervfeladatok teljesítésében, a minőségi követelmények betartásában nagy része van a szocialista brigádoknak) melyek ösztönzői, lelkesítői a különböző évfordulók tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítésének is. Az idei sajtónap alkalmából őkef is köszöntve, hadd közöljük közös gondjaikat és kívánságukat is. Nevezetesen azt, hogy szeretnének máfl az évekkel előbb megígért, több milliós beruházási költséggel tervezett) új üzemben, korszerű gépekkel dolgozni. Kedvezőbb feltételek kôzôtť öregbíteni hírnevüket. Eddigi szép sikereik'— melyről az üzemvezetői 1- rodában függő sok díszes oklevél is tanúskodik — alapján remélik, hogy az új üzem nem marad pusztán délibáb Kanizsa István
