Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-22 / 38. szám
I Lapunk tartalmából: Újítás — megrendelésre * Szakmunkás-képzés magasabb szinten * Vörös színű hajnalok * Hogyan gazdálkodunk a földalappal? A földművesek fontos segitíítörsaí Az idén emlékeztünk meg a CSKP történelmi nevezetességű IX. kongresszusának 30. évfordulójáról. Ez a kongresszus jeladás volt a lenini lángelméjű szövetkezeti terv gondolatainak a mi viszonyaink közötti érvényesítésére, hogy a kis- és középparasztokat megnyerjük a szocialista gazdálkodási formának. Erre az évre esik annak 30. évfordulója is, hogy szervezetten megkezdődött a mezőgazdasági sajtó — könyvek és szaklapok — kiadása az ORAC Könyvkiadóban, mely később Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó, majd Szlovákiai Mezőgazdasági Irodalmi Kiadó néven működött, ma pedig PRtRODA kiadóvállalatként ismert. A két évforduló tehát szorosan egymáshoz kapcsolódik. Most, vagyis a sajtónap alkalmából feltehetjük a kérdést, vajon a mezőgazdasági sajtó, a szaklapok már a kollektivizálás kezdetén vagy egyes szakaszaiban pártunk agrárpolitikájával összhangban mindig jó szervezői és rugalmas tájékoztatói voltak mezőgazdasági dolgozóinknak? A kiadói tevékenység 30 évi alakulásának elemzése azt mutatja, hogy a mezőgazdasági szaklapok és kiadványok mind a kollektív gazdálkodásra való áttérés bonyolult kezdetén, mind szilárdulásának időszakában jelentős szerepet játszottak mezőgazdaságunk fejlődésében, s játszanak mindmáig is, amikor mind a szövetkezeti, mind az állami szektori s általában az agrokomplexum üzemei oly magas színvonalat értek el. Bizonyítja ezt az is, hogy több mint 460Ó kiadvány jelent meg mintegy húszmilliós példányszámban, nem is szólván a szaklapok és folyóiratok példányszámainak további millióiról. A kiadói tevékenység mennyiségi mutatói egyöntetűen bizonyítják, hogy társadalmunk nagy gondot fordft a mezőgazdasági dolgozók szakmai és kulturális politikai fejlődésére. Ez különösen szembeötlő, ha tekintetbe vesszük, hogy 1937-hez viszonyítva, amikor Szlovákiában csak 13, 1941 és 1947 között pedig 24 mezőgazdasági kiadvány jelent meg, az újonnan alakult könyvkiadó héthavi tevékenysége alatt 1949-ben már 32, a következő évben pedig 152 kiadványt jelentetett meg. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a mezőgazdasági szaksajtó az igényes szakmai és eszmei kritériumoknak is megfelel, amit az is igazol, hogy a kiadó e szövetkezetesítés 25. évfordulója alkalmából az Építési érdemekért állami kitüntetésben részesült. A kiadóvállalat; s azon belül a Szabad Földműves szerkesztősége is arra törekedett, bogy rugalmasan és kellő időelőnnyel reagáljon a mezőgazdaság fejlesztésének jelenlegi és távlati feladataira, hatékonyan elősegítse teljesítésüket. A kiadói politika mindenkor szem előtt tartotta a mezőgazdasági termelés iparosításának, a tudomány és a technika érvényesítésének, a haladó nagyüzemi terme lési módszerek fejlesztésének, a város és a falu közötti különbségek megszüntetésének kérdéseit. A szakirodalom és sajtó egész rendszere alapjában a falusi dolgozók szocialista nevelésének szükségleteit szolgálja, ami összhangban van társadalmunk politikai, gazdasági és kulturális fejlesztésének feladatival, s emellett szorosan kapcsolódik az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának tárcaérdekeihez. A szocialista mezőgazdálkodási mód szereknek még számos lelkes és áldozatos úttörője él köztünk s bizonyára emlékeznek főként a szövetkezetek alapítására vonatkozó szervezési irányélvek és utasítások rugalmas kiadására, valamint már a szövetkezeti termelés szakkérdéseivel foglalkozó kiadványok megjelentetésére. Szeretném külön kiemelni, bogy az első években elsősorban orosz nyelvű szakirodalom fordításának kiadásáról volt szó. Ezek megfelelő formában közvetítették a fejlett szovjet kolhozgazdaság ismereteit és tapasztalatait. Az emlékek felelevenítésére legalább azokat említsük, amelyek a legtovább voltak találhatók a szövetkezetek, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások tisztségviselőinek asztalain és könyvespolcain: Hogyan keletkezett a karavajevl rékordtenyészet, Hogyan építettük kolhozunkat. Agrotechnika, A kolhozföldek emberei, Aratás, Általános Zootechnika, Munkaszervezés a marhatenyésztő farmon stb. A mezőgazdasági dolgozók, főként a mezőgazdasági irányító szervek, iskolák a kutatóintézetek dolgozói szakmai színvonalának emelkedésével párhuzamosan mind nagyobb tér nyílott a hazai feltételekből kiinduló alapveió jelentőségű eredeti müvek megjelentésére (például Takarmánytermesztés, Kukorica, A gazdasági állatok hizlalása és ésszerű hústermelés, Baromfitenyésztés, Hogyan határozzuk meg az efsz-ek termelési szerkezetét, A szülőföld krónikája, A szarvasmarha-tenyésztés technológiája, A gazdasági állatok fajnemesítésének alapjai, A szocializmus előtti gazdaságtudományok története, Rétek és legelők), s nagy nemzetközi visszhangot keltett az eddig kilenc nyelven kiadott atlasz, pontosabban A ‘ gazdasági állatok helyrajzi anatómiájának atlasza, A kiadó továbbra is gondot fordított a szakkáderek ismeretgyarapitását szolgáló forditásos művek megjelentetésére (például Agrokémia, Botanika, Agép- és traktorpark kihasználása, Az állatok táplálása és takarmdnyozástan, Gj őszi búzafajták, Az anyajuhok mesterséges megtermékenyesítése, A szocialista mezőgazdasági és mezőgazdasági-ipari üzemek és egyesülések gazdaságtana). A kiadóvállalat nagy érdemeket szerzett a szövetkezeti parasztok első tömeges iskolázásának sikeres lebonyolításában is, főként a szövetkezeti munkaiskoláknak szóló tan- és segédkönyvek rngalmas kiadásával — 1953 és 1981 között összesen több Tavaly szüret idején csontig ha* tó, hideg szél fújt az alsópétemint egymillió példányszámban jelen- rt I Dolný Peter | határban. A szüretek meg. A további időszakban is ér- telő asszonyok keze meggémberedett demeket szerzett azzal, hogy szaktan- a jéghideg fürtökön. A cudar időben könyveket adott ki elsődlegesen a nem volt szüreti hangulat, és a kümezőgazdasági iskolák rendszerében lönben jó kedélyű asszonyok fogfolyó szervezett továbbképzés céljai- vacogva, szótlanul végezték a munra. kájukat. A mezőgazdasági sajté rendszeré- A közelmúlt napokban a csoport ben 'jelentős szerepet játszanak a ma- tagjai ragyogó napsütéses időben gyár polgártársaink számára anya- szedték a szép, egészséges fürtöket, nyelvükön megjelent könyvek éz fo- Az újak ragadósak voltak a szőlőlyóiratok. Mint ahogy politikailag ma- tői, mely azt jelenti, jó a cukortartagasan kiemelhetjük a Szabad Földmű- loTM- A kedv is megvolt, vidáman vés hetilap ráhatását, melyet 1950 óta tereferéltek az asszonyok, ugratták gyakorol mezőgazdaságunk átalaku- egymást. lására a legtermékenyebb vidékeken, д szőlészet fiatal irányítói, a háegyanúgy meg kell említenünk a mii- rom Vilmos: Zsidek, Pócs és Kovács liós példányszámokban százszámra örömmel újságolták, hogy már szepmegjelentetett könyvek tapasztalható tember első napjaiban tizenhét-tizenráhatását a mezőgazdasági dolgozók nyolc cukorfokos volt a szőlő. A gondolkodására és cselekvésére. Km- szép napos időben napről-napra nölítést érdemel az a tény, hogy nem vekszik a cukortartalom és Így jeis egy érvel a kiadóvállalat tevékeny- lentős mennyiségű lesz az olyan szőségének elkezdésétől már magyar lő is, amely eléri a húsz fokot és nyelvű kiadványok jelentek meg, me- ez jóval magasabb árat jelent ma|d. lyek pótolhatatlan szolgálatot tettek Az eísz-ben 103 hektár a szőlő, a megvalósuló szövetkezetesítésnek, s ebből hetvennyolc hektár a termő, A kiadói tevékenység első öt évében Az ideihez hasonló év nagyon ritka, a kiadványoknak mintegy harmadré- hiszen már szeptember első napjaisze (évente mintegy 40 könyv) ma- ban megkezdték a borszőlő szüretegyar nyelven jelent meg. Ha tekintet- lését. be vesszük, hogy az első efsz-ek ép- Igaz, a must cukorfoka magasabb pen Dél-Szlovákiában alakultak meg lenne, ha a mostaniéhez hasonló idő és gyorsan szilárdultak, logikailag és lesz még néhány napik — említette politikailag bizonyára helyes volt ez. Zsidek Vilmos. — De ki tudja azt Ugyanúgy a' CSKP nemzetiségi politi- megjósolni, mikor köszönt be az őszi kújával összhangban, a Príroda ki- esőzés, a hűvös idő, amely megneadóvállalat külön magyar szerkesztő- hezíti a szüretelést és szállítást, ség keretében biztosítja jelenleg is Őszintén megvallva ml legjobban szeszakirodalom megjelentetését magyar retjük, ha a csoport tagjai végzik a polgártársaink számára. Céltudato- szüretelést. Szükség esetén jól jön san, jóváhagyott hosszú távú koncep- a társadalmi segítség, de amit csak ciónak megfelelően, amely elsősorban lehet, szedjék le a hozzáértő asszoa szakoktatás keretében a szakkép- nyok. Utánuk kevés szőlő marad el, , . és a szemekből sem hull le annyi .(Folytatás a 2. oldalon) • a-földre. Mennyit szed le naponta egyegy szüretelő? — Átlagban négy mázsa kerül le. Ez függ a terméstől és a különböző telepítési formától. A szőlő szedése a széles sorközű, magas kordonos telepítésűről megy leggyorsabban. Ahol most szüretelünk, a régi telepítések közé sorolható. Sajnos a szűk sorok között nem tudna elcsúszni Szüreti mozaik a „szánkó“, s ezért a férfiak rudakon hordják ki a műanyag kádakat. Amióta hidraulikus emelővel szórjuk ki a kádakból a szőlőt a szállító pótkocsiba, felszabadultak a férfiak, s van kinek a rudak végét megfogni. — Együtt szüretel az egész munkacsoport? — Ezen a táblán^ igen. De a korszerű telepítéseken már négy-hattagú csoportba osztva, versenyszerűen szedik a szőlőt asszonyaink. Ott már nincs szükség kádak hordására sem, mert a kis traktorral húzott szánkóra rakják a kádakat, amely elhúzza a pótkocsikhoz. Gerencsért Márta és Jakubák Erzsébet már közel harminc esztendeje dolgozik a szőlészjetben. Leánykorukban kezdték a Vodák-féle birtokon. Az eltelt évtizedekben megtanulták a nagyüzemi szőlőtermelés csínjátbinját, a metszéstől egészen a betakarításig. — Mi a különbség a régi és a mostani szőlőművelés között? — kérdeztem az asszonyoktól. — Sok, — mondja mosolyogva a pirospozsgás-arcú Gerencsériné. *—• Akkor fiatalok voltunk', de lassan eljár felettünk az idő, s nehezebben hajlik a derekunk. Viszont a tőkés művelésű szőlőnél jobban meg kel» lett hajolni, a metszésnél is meg a szüretelésnél is. Akkor jóval több volt a kapálás, mint manapság. Most a sorközt a gép műveli, nekünk csak a tőkék között kell a gyomot kivágni. Hajdanában a permetezés volt az egyik legnehezebb munka. Ezt a fontos munkát mindenütt géppel végzik. Sok minden megváltozott az elmúlt évtizedekben, csak mi maradtunk a régiek, s ha szép az Idő, és jó a kedvünk, néha még a nóta is megterem. Dénes bácsi Gerencsért Mária édesapja, az ősi pince mindenese. Már1 túl van a hetvenen, de még jó egészségnek örvend és nem vet meg egy-» két pohárkával. De csak mérsékelten, ahogy illik, — mondogatja. Pócs Vilmos a pincemester, jó zamatű murcival kínál bennüket. — Most a legjobb, még meleg. Hét nappal ezelőtt préseltünk Müllerből. A régi hordók katonásan sorakoznak a hűs pincében. Sokszáz hektó elférne az öblös hasú hordókban. — Valamennyibe must kerül? «-* érdeklődtem a pincemestertől. — Aligha. Nekünk gazdaságosabb, ha szőlőként értékesítjük a termést. De azért az összes szőlőfajtából lesz valami kóstoló. A zárszámadáskor vagy értékelő gyűlésen a tagságot is' illik megkínálni a hegy tüzes lévé-' vei. • ■> — Tudja, itt nálunk majdnem min» denkinek van saját szőlője — szólt' közbe Dénes bátyánk. — De azért: tudni akarják mit kotyvasztottunk a közös pincéjében. Hát akkor egész» ségükre, — emelte poharát a vete-’ rán borász —, jó lenne, ha jövőre iskoccinthatnánk :■— tette hozzá. Tóth Dezső
