Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-15 / 37. szám

SZABAD FÖLDMŰVES ,1979. szeptember 15, (Folytatás az 1. oldalról ki az egész takarmányalapnak. A sze­mes takarmány felhasználásában a világszínvonallal való összehasonlítás megmutatja, hogy ezen a téren na­gyok a tartalékaink Nem jól gazdál­kodunk ott, ahol a súlygyarapodás és a hasznosság nincs arányban a fel­használt eszközökkel. A szemes takar­mányok felhasználásában a maximális takarékosság követelménye arra kö­telez bennünket, hogy fokozott figyel­met szenteljünk a takarmányfélék be­takarításának és gondoskodjunk a ré­tek és legelők hozamainak fokozásá­ról. Az idén is sok indokolt bírálat hangzik el azokkal az esetekkel kap­csolatban, amikor jelentős területek­ről nem takarítják be a termést. Ha pedig nincs mit etetni, akkor, nagy erőfeszítést tesznek a központi ala­pokból szemes takarmányok utólagos kiutalásáért. Ez számos problémát okoz a külkereskedelemben és meg­terheli fizetési mérlegünket. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a lakos­ság élelmiszerellátását biztosítjuk, de a mezőgazdasági üzemekben előfor­duló fogyatékosságok miatt az állam nem fizet. Ezen a téren nagyobb fe­gyelmet követelünk meg. Befejeztük az aratást — mondta be­széde további részében a miniszter­elnök, s ezzel egyidejűleg megkezd­tük az őszi betakarítási munkákat. A kapások, a kukorica és a takarmá-Elsőrendű feladat az eaergiakérdes megoldása (Folytatás az 1. oldalról) csaknem egész kőolaj- és földgáz­­szükségletünket; Tudjuk, hogy a fűtőanyag- és ener­gia-probléma megoldása nempsak a széntermelés fokozásától, az atomerő­művek fejlesztésétől, a Dunai Vízlép­csőrendszer megépítésétől és hulla­dékhő felhasználásától, hanem attól is függ, mennyire tudjuk, ésszerűsíteni a fűtőanyag- és energia-fogyasztást. Colotka elvtárs beszéde végén ki­emelte: A szocialista országépítés so­rán nemegyszer kellett megoldanunk nagyon igényes feladatokat, s ez min­dig sikerült, mert pártunk meg tudta nyerni a dolgozók széles tömegeit. Ez azzal a jogos derűlátással tölt el ben­nünket, hogy a fejlett szocialista tár­sadalom építésnek jelenlegi szakasá­­ban is eredményesen megvalósítják áz előttünk álló feladatokat. nyok begyűjtése vár ránk. J6 termés Ígérkezik, bízunk benne, hogy sikerűi megjavítani a takarmányalapot. A gabona jó. terméséért, a lakosság ellátásáért folyó igyekezetnek meg­vannak a nemzetközi összefüggései is >— hangsúlyozta Josef Koriak elvtárs. i— Minden tonna gabona, mint straté­giai nyersanyag hozzájárul államunk gazdasági erejéhez. Csökkenti függő­ségünket a drága és nem mindig hoz­záférhető behozataltól. Békés életünk kezessége a Szovjet­unióval és a többi szocialista állam­mal való szövetségünk. A béke min­den ellensége ellen szilárd bástya kö­zös védelmünk, a Varsói Szerződés keretében. Hiszem, hogy mindany­­nyiunk meggyőződését fejezem ki az­zal, hogy szövetségeseinkkel vállvet­ve biztosítjuk szép hazánk védelmét, s közös igyekezettel járulunk hozzá az emberiség nagy ideálja megvalósí­tásához, a kardnak ekevassá kovácso­lásához. Oapülőink, társadalmunkkal e­­” gyütt szeptember 17-én ünnep­ük a légierő napját. 1944-ben ugyanis ezen a napon szálltak le a Szovjet­unióban megalakult első csehszlovák vadász légiezred pilótái Szlovákia fel­szabadult területén és tevékenyen be­kapcsolódtak a Szlovák Nemzeti Fel­kelés harcaiba, hogy népeink felsza­baduljanak a fasiszta elnyomás alól. Harmincöt évvel ezelőtt új íejezet kezdődött a csehszlovák légierő tör­ténetében. Légierőnk fejlődése ugyan nem volt sima, könnyű; nehéz és bo­nyolult feltételek között folyt. A csehszlovák katonai egységek és légi­erő létrehozását a Szovjetunióban kommunista pártunk moszkvai vezető­sége és a szovjet hadsereg parancs­noksága kezdeményezte. A sztálingrádi győzelem után a szovjet hadsereg mind nyugatabbra űzte a fasiszta csapatokat, s a cseh­szlovák szárazföldi alakulatok a szov­jet hadsereg oldalán beavatkozva a harcokba, kiváló sikereket értek el Szokolovónál és Ktjevnél. Akkor jöt­tek létre reális feltételek a csehszo­­vák légierő megalakítására a Szovjet­unióban. A szovjet hadvezetőség kez­dettől fogva nagy gondot fordított a csehszlovák légierőre, s így pilótáink rövid időn belül részt vehettek a fel­szabadító harcokban. A légierő napján Kiképzésük befejezése után 1944 júniusának elején megalakult az I. csehszlovák vadász légiezred, mi­után a csehszlovák vadászreptilőcso­­port és a 128. repülőszázad egyesült. Az ezred és általában légierőnk tör­ténelmének legdicsőbb fejezete hazai harci bevetésük volt. Ez történt ép­pen 1944. szeptember 17-én, amikor az ezred Szlovákiába repült, hogy se­gítsen a Szlovák Nemzeti, Felkelés harcosainak. Ez a harci cselekmény az ellenség hátországában páratlan jelenség volt a hadirepülés történeté­ben és pilótáink hősiességének, nagy­fokú harci erkölcsének példájaként vonult be a háború történetébe. jelképes valami, hogy a csehszlo­vák repülők harca a Szlovák Nem­zeti Felkelésben egybekapcsolódott a szlovák nemzet nagyszerű forradalmi megmozdulásával. Bátorság és harci dicsőség élő megnyilatkozása. Hadi­repülőink a légiharcokban bebizonyí­tották nagyszerű tudásukat és hősies­ségüket. Sőt, nemcsak a levegőben, mert amikor híjával voltak a légi technikának, Telgárt, Banská Bystrica és Martin térségében a szárazföldi harcokban is kitűntek. Harcos pilótáink további nagy ha» gyományt hagytak örökségül: ez ре» dig az őszinte barátság és fegyverkö­­zösség a szovjet pilótákkal, a szovjet néppel és hős hadseregével. Repülőink az I. csehszlovák hadtest katonáival egyaránt tovább ápolták a proletár Internacionalizmus hagyományait, me» lyeket a vöröskatonák a Nagy Októ» béri Szocialista Forradalom vívmá» nyainak védelmében alapoztak meg, a spanyolharcosok, az interbrigádis­­ták pedig később továbbfejlesztettek. A forradalmi hagyományok kibonta­kozása azonban nem állt meg a má­sodik világháború végén elért fokon. Ha ma elgondolkozunk azokon az eseményeken, amelyek a Szlovák Nemzett Felkelésben pilótáink első harci bevetésével kezdődtek, tudató» sítjuk kötelezettségünket az akció szervezői, irányítói és biztosítói iránt — Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió iránt, mely minden» kor teljesítette szövetséges! és inter­nacionalista kötelességeit. Pilótáink ma is e hagyományok szellemében folytajták megkezdett művüket. JÄN MIČATEK Az ősziek Ígéretesebbik a nyíri kalászosoknál Befejeződött az aratás az SZSZK északi járásaiban — állapították meg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztést irá­nyitó bizottságának ülésén. Az ered­mény elmaradt a várttól, s ezért já­rási, kerületi szinten most mérlege­lik, hogy a mostoha időjárás mellett mi volt az oka az utóbbi évek leg­gyengébb gabonatermésének. Az okok már a műit őszben keres­hetők. Tavaly az aratás jóval később fejeződött be, mint az idén. A ked­vezőtlen időjárás miatt alaposan el­késett a talajelőkészités, s így nem kerülhetett a mag megülepedett ta­lajba. Vegyük például az első őszi ve­tést a repcét. Tavaly szeptember el­ső napjaiban a magnak még csak há­romnegyed része került a földbe. Az idén ugyanebben az időben már jóval 100 százalékon felül teljesítették a repcevetési tervet, és az a cél, hogy a kitűzött feladatokat legalább 1X0 százalékra teljesítek a mezőgazdasági üzemek, számolva az esetleges fagy­károkkal. A kerületekben aránylag egyenletesen teljesítik a tervet, sőt Kelet-Szlovákiában, ahol az idén is a legjobb termés volt repcéből, már a kitűzött többletfeladatot is túlteljesí­tették. Gyorsabban sikerült megoldani „ a gabonabetakarítását, a szalma lehúzá­sát, mint tavaly, s ez lehetővé tette a vetőszántás végzését. Mindezek elle­nére a sürgős taiajmnnka elvégzése körül nincs minden rendben és a me­zőgazdasági üzemek csak a tervezett területnek a felén végezték el a szán­tást. Nem kielégítő a fontos talajeiő­­készítés napi üteme sem, és így nincs meg a garancia, hogy szeptember vé­géig elvégzik a vetőszántást, holott ott legkésőbb október 20-ig szükséges elvetni az őszi gabonaféléket. Egyes mezőgazdasági üzemekben vajmi ke­veset törődnek a kétműszakos szántás megszervezésével. Pedig a meteoroló­giai előjelzések szerint aránylag szá­raz lesz a szeptember és ez még ne­hezebbé teszi a talajmunkát. Ezért a legfontosabb tennivaló, hogy a nagy teljesítményű traktorokat két műszak­ban üzemeltessék. A vetőmagellátás kielégítőnek mu­tatkozik. De az illetékesek keveset törődnek azzal, hogy a minősített mag" mielőbb a mezőgazdasági üze­mekbe kerüljön. Pedig ez sürgős fel­adat és hovatovább a szállítóeszközö­ket egyre jobban lekötik és még na­gyobb gondot okoz a teherszállító jármüvek beállítása a vetőmagszállí­tásra. ígéretes a termés silókukoricából, cukorrépából, s természetesen szemes kukoricából is. A silókukorica tömege több mint a kétszerese a tavalyinak. Nem kevesebb, mint 140 ezer hektár­ról kell a fontos tömegíakarmányt le­­silózni. Ez nem könnyű feladat és igen sok szállítóeszközt kíván. De nemcsak az a lényeg, hogy betakarít­sák és tartósítsák a silókukoricát, ha­nem hogy minőségi takarmányt tárol­janak. Megvannak a tartósító vegy­szerek, de egyes járásokban nem tö­rődnek szakszerű felhasználásukkal. A lehetőség adva van, s elsősorban a szakemberek hozzállásán, hozzáér­tésén múlik, hogy kiváló minőségű silót fogyasszanak majd az állatok. Nagy tömegű lesz a kukoricaszár is. Ha idejében betakarítják a szemes kukoricát, a szárát jól lehet haszno­sítani és ezzel még tartalék tömeg­takarmányt is nyerhetnek a mezőgaz­dasági üzemek. A cukorrépát mintegy 60 ezer hek­tárról takarítják be a mezőgazdasági üzemekben. A cukorrépa betakarítása és feldolgozása a tervezettnél előbb megkezdődött. Az idény kezdetén a cukorrépát szállító üzemek felárat kapnak, s ugyanez várható az utósze­zonban is. Ennek ellenére feltétlenül szükséges betartani a tervszerűséget. A mezőgazdasági üzemeket necsak a többletbevétel érdekelje, hanem min­denekelőtt a felvásárló üzemek igé­nye. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a cukor alapanyagát minél ke­vesebb veszteséggel takarítsák be a mezőgazdasági üzemekben. A rossz kelés ellenére is jó termés mutatko­zik, s nagy felelőtlenség lenne, ha a c.ukorrépa jelentős része a földeken maradna. Persze ott, ahol a felhívá­sok, figyelmeztetések ellenére is hagyták a gyomot égig nőni, ott min­den bizonnyal nehézségek lesznek a betakarításban. Az őszi betakarításnál döntők a gé­peket irányító, javító dolgozók. Tár­gyilagosan megállapítható, nincs min­den gépfajtából elegendő. A vetőgé­pek a múlt évi rossz talajviszonyok miatt olyannyira elhasználódtak, hogy egy részüket ki kellett selejtezni. Va­lójában kevesebb a vetőgép a mező­gazdasági üzemekben, mint néhány évvel ezelőtt. A gazdag termést ígérő kukorica betakarításához sincs ele» gendő adapter és más felszerelés. En» nek ellenére mégis meg kell oldani az őszi munkák végzését. Sok minden múlik a javítóműhely dolgozóin, akik sokat tehetnek azért, hugy a gépek üzemképesek legyenek. A miniszté­rium erőfeszítéseket tett a gépi esz­közök növelésére és az alkatrész ellá» tásért. Üzem- és kenőanyaggal sem lesz különösebb gond. Viszont az már a mezőgazdasági üzemek irányítóin múlik, hogy a meglevő gépi eszközö­ket maximálisan kihasználják és ha» dat üzenjenek a nemtörődömségnek. Az SZSZK kormánya behatóan fog­lalkozott az őszi munkák sikeres et» végzésének jelentőségével, az üzem­anyag- és a vegyszerellátással és in­tézkedéseket foganatosított. Az egyes minisztériumok feladatokat kaptak a sürgős tennivalók megoldására. A kormány többek között arra is felhív­ta a nemzeti bizottságukat, a Nemzeti Front szervezeteit, üzemeket, vállala­tokat és intézményeket, hogy segítség elő a fontos betakarítási munka sike­res elvégzését. Valóban társadalmi összefogásra lesz szükség, méghozzá idejében, ha azt akarjuk, hogy semmi ne vesszen kárba. De talán még fon­tosabb az anyagi ösztönzők helyes al­kalmazása, az erkölcsi elismerés azoknak, akik a munka dandárját végzik. »— tt—i Szeretem, tisztelem a munkaru­­hába öltözött embereket. Ért­hető, hiszen én is közülük szárma­zom, annak idején megfogtam a kapa, kasza nyelét, kevertem a maltert, vágtam a fát, egyszóval sok mindent csináltam a 'betevő falatért. Valami­kor látástól vakulásig dolgoztunk, méghozzá keményen, mert aki lazsált, annak hamarosan kitették a szűrét. Afféle süldő legény voltam, amikor korosabb napszámosokkal az erdőket elválasztó léniákat tisztítottuk a grófi birtokon. Az ott dolgozók rajtam kí­vül valamennyien családos emberek voltak, s örültek, hogy dolgozhatnak és megkereshetik a mindennapit. Mi­vel akkoriban kevés volt a napszám­ból, az egyik bácsi többször is meg­szólalt: „Miéi/t kapkodsz, te gyerek, holnap is nap lesz.“ — Hátha dolgozunk, akkor dolgoz­zunk — válaszoltam durcásan. — Igazad van fiam. De ha ezen a héten végzünk, a következőn nem lesz mit csinálnunk, és akkor nem lesz kereset. Hét gyerekem van, azok­nak a jövő héten Is kell betevő falat. Akkor kezdtem megérteni a munka­­nélküliség rémét, amely ellen úgy harcoltak, hogy lassabban emelték a baltát, kényelmesen húzták a levágott gallyakat az erdő mélyére. Igen ám, de a távcsőt már a közép­korban feltalálták. Az ára eléggé bor­sos volt, de az uraságnak megérte, hogy vegyen az erdészeinek. Az erdő mindenható ura a dombtetejéről fi­gyelte a teng-elng munkánkat és rö­videsen köztünk termett. — Nyaralni jártok ide, az anyátok keserves... — káromkodott. — Nem akarlak látni benneteket. Pusztulja­tok innen, amíg jő kedvem van. — De nagyságos úr ... — kezdte az egyik a könyörgést. — Ne pofázz! — ordította. — Há egy órán belül el nem tűntök, sót lö­vök a feneketekbe. Rohadt, csürhe népség. — Morogta, s ezzel elrohant. Szedelőzködjünk emberek szólt a bajuszos. — Ez elment a far­kaskutyájáért, és ránk uszítja. Délben már otthon voltam. Anyám kérdezgette, mi történt. Én csak le­gyintettem, s szaporán kanalaztam az elém tett bablevest. Este mondtam el apámnak a történteket, Az öregem -beleegyezőén bólintott, s aztán meg­jegyezte: „Lesz még a munkásnak be­csülete, de akkor más rendszer lesz, és a munkát is megbecsülik.“ Akkor még nehezen értettem meg a „munka becsületét“, amely csakis abban a társadalomban lehetséges,. ahol a dolgozó nép kezébe kerül a hatalom. Az ötvenes évek elején sokakkal együtt én Is csatasorba álltam, és ke­vés fizetésért őszinte lelkesedéssel láttunk hozzá a szocializmus építésé­hez. De nem sokat törődtünk az anyagiakkal, húztuk az igát, s nem­csak a munkahelyen álltunk helyt, hanem vasárnaponként sok ezren építettünk társadalmi munkában vas­útvonalakat, utakat és sok mindept, amire égetően szüksége volt a nép­gazdaságnak. A felszabadulás óta három évtized telt el és napjainkban sok kedvezőt­len jelenségnek vagyunk a szemtanúi. Napközben gyakran találkozunk „ove­­rallos“ emberekkel. Tele van velük a talponálló, a kocsma és minden szó­rakozóhely, ahová beengedik őket. Hiába a nyolcórai munkaidő nagyon hosszú, nehéz addig kitartani. „Ért­hetően“ pihenni is kell, hiszen otthon várja őket a maszek munka, amellyel busásan lehet keresni. A közelmúltban a házkezelőség fes­tőket küldött a házba. Évek óta be­ázott a szoba fala, de sokszori figyel­meztetésre sem törődtek vele. Most egy fiatal vezető került a lakáskar­bantartó vállalat élére, s rugalmasan intézkedett. Sor került az utolsó mun­kára, a festésre Is. A lakókat nem. értesítették előre, mikor jönnek a festők, és csak a szomszédtól tudtam meg, hogy reggel negyed kilenckor két festő jön hoz­zánk. A biztonság kedvéért másnap reggel telefonon hívtam a házkezelő­­séget, s nagysokára jelentkezett a mester. Kíváncsiskodtam, valóban jön­nek-e a festők. — Ne beszéljen bolondokat — hang­zott a munkavezető válasza >-i min­den festőnk szabadságon van. i— No, de ... >—< Ne kotyogjon fölöslegesen — és ezzel lecsapta a kagylót a drót má­sik végén. Hívtam a vezetőt, de mivel szabad­ságon volt, a helyettese jelentkezett, s állította, hogy nem küldtek hozzánk festőket. Telefonáltam még fűhöz-fá­­hoz, de senki nem tudott semmit. Ép­pen a parketthoz akartam vágni, a telefonkagylót, amikor felberregett a csengő. Ajtót nyitottam: „Festeni jöt­tem. — köszönt rám a szimpatikus fiatalember. Elmondtam, hogy a ház­­kezelőségen senki nem tud róla. — Azok azt sem tudják lé- vagy felfelé folyik a Duna, — legyintett a festő. — Hol van a kollégája —i kíván­csiskodtam. — Valami fontos dolga akadt, ké­sőbb jön. Azon a napon nem is láttam mun­katársát. Tény, hogy amíg a házunk­ban festettek, valamennyiüknek min­dig akadt valami fontos elintézniva­lója. Érthető tehát, hogy a párnapos munka két hétig tartott, persze még nálunk jól kerestek, mert az egyik szomszédnak kifestették az egész la­kását, holott csak egy szobát kellett volna, amelyik beázott. — Benne vagyunk a jő napban —1 mondogatják manapság az emberek: Valójában elég nehéz időket élünk, a gazdasági, energiaválság érinti a szo­cializmust építő országokat is. Hogy mennyire, az elsősorban az irányító­kon és a lakosság lelkiismeretességén múlik. Szigorúan takarékoskodni kel­lene például az üzemanyaggal, mégis sok olyan mezőgazdasági üzem van, ahol a traktorosok a gépükkel járnak haza ebédre. Soká lehetne még so­rolni a hasonló eseteket,' visszaélése­ket. Soha nem szabad feledni a követ­kezőket: szocialista módon élni — ez elsősorban a munkához való jó vi­szonyt jelenti. Az utóbbi időben tanúi vagyunk e szocialista közgazdasági elv sorozatos megsértésének. Sok üzemben, vállalatnál, intézményben laza a munkafegyelem. A szocialista demokrácia helytelen értelmezése so­rán sok helyütt kicsúszott a vezetők kezéből az irányítás és ezáltal fejet­lenség lett úrrá a termelésben. Van­nak munkahelyek, ahol mindenki azt csinál, amit akar. Rendet tartani, a fegyelmet megkö­vetelni elsősorban ts a választott, megbízott vezetők feladata. A vezető felelős azért, hogy az üzem dolgozói a lehető legjobban végezzék munká­jukat. A jó elgondolások, az alaposan kidolgozott Irányelvek, intézkedések semmit nem érnek, há azoknak a megvalósítását nem irányítják követ­kezetesen, nem ellenőrzik rendszere­sen. Egyesek természetesnek veszik, hogy nálunk minden következmény nélkül lehet lazsálni, lógni, hanyag munkát végezni. Ahol az ilyen jelen­­séeget elnézik, a rendbontókat egy kalap alá veszik a becsületes dolgo­zókkal, ott végeredményben a rendes munkásokat is elrontják, és egyre la­zább lesz a munkafegyelem. A rendteremtés, a munkafegyelem betartása sokoldalú, bonyolult feladat, amely nem elsősorban adminisztratív intézkedésekkel teremthető meg. A dolgozókra mindenekelőtt türelmes segítőkészséggel és a vezetők szemé­lyes jó példájával kell hatni. A jóhi­szeműséggel visszaélőknek azonban nyíltan meg kellene mondani, hogy a munkahely nem jótékonysági intéz­mény. Ha valaki nem őrt a jő szóból, azzal szemben a törvényes fegyelmi rendszabályok alkalmazásától sem kellene visszariadni. Kitartó nevelő munkával meg kell értetni az emberekkel, hogy nem le­het jó dolgozó, akinek nincs szocia­lista viszonya a munkához, aki a sze­mélyes érdekeit mindenképpen a kö­zösség a társadalom érdekei fölé sze­retné helyezni. A munkafegyelmet megsértő, a felületesen dolgozó kü­lönben is a legnagyobb hangadó, ha követelőzni kell és ők ilyenek rend­szerint, azok ellen úszítanak, akik be­csülettel dolgoznak, és ezáltal érthe­tően, többet keresnek. Ideje volna még jobban diferenclálni a a fizetése­ket és a hanyagokkal jobban éreztet­ni anyagilag is, hogy kifogásolható a munkához való viszonyuk. Mindenki­nek tudatosítania kellene végre vala­­hára, hogy csakis a nagyobb rend, a szocialista munkaerkölcs lehet a fel­tétele társadalmunk további előreha­ladásának. TÖTH DEZSŐ A munka becsület© DOLGOZUNK, DOLGOZGATUNK Célkitűzés: a hatékonyabb mezőoazdasáoi termelés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents