Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-08 / 36. szám

1979. szeptember 8. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Mintagazdaság a javából Mezőgazdaságunk termelésének Jövőbeni belterjesítése s a hatékonyság társadalmunk igényeivel összehangolt növelése egyre inkább a tudományos-műszaki haladás, továbbá az em­berek tájékozottságának és helytállásának függvényévé válik. Akadhatnak persze olyanok, akik el sem képzelik, milyen mó­don oldható meg mezőgazdaságunk termelésének tudományo­san indokolt fejlesztése. Mások viszont a tudományos-műszaki haladást kizárólagosan kívülről érkező segítséggel, korszerű gépek és más termelőeszközök juttatásával képzelik el. Tán mondanunk sem kell, hogy a tudományos-műszaki hala­dásnak ilyen szemlélete nem egészen helyes.Tény persze az, hogy iparunknak a mezőgazdaságot segítenie kell termelőesz­közökkel s azoknak az ésszerű,illetve gazaságos felhasználása már a mezőgazdasági dolgozók feladata. Szükségszerű és halaszthatatlan, hogy a mezőgazdasági termelés min­den ágazatában fokozzák a tudomá­nyos-műszaki haladás ütemét. A ta­pasztalat ugyanis azt mutatja, hogy azokban a gazdaságokban, melyekben létrehozták a Tudományos Műszaki Társaság részletszervezeteit, s azok vezetését politikailag és szakmailag jól felvértezett dolgozókra bízták, ott szinte minden ágazatban nagy fellen­dülést értek el. Segített a Tudományos Műszaki Társaság A közelmúltban a Sumavai Állami Gazdaságok Český Krumlov-i szakága­zati vállalatának kájovi igazgatóságá­hoz tartozó részlegein és farmjain tanulmányoztuk a Tudományos Mű­szaki Társaság részlegszervezetének érdemdús tevékenységét. Vladimir Brablec elvtárs, a gazda­ság igazgatója arról tájékoztatott ben­nünket, hogy a 10 ezer 400 hektár mezőgazdasági területen. Illetve 6600 hektár szántón valósítják meg a CSKP XV. kongresszusa és a KB plenáris üléseinek irányelveiből rájuk mérete­zett feladatokat. Természetesen nem kis problémával, hiszen földjeik 500— 800 méteres tengerszint feletti magas­ságban jórészt a hegyi és a hegyaljai körzetben terülnek el. Šumava vidékét erősen szélsőséges időjárás uralja! A földek nagy része vizenyős, mocsaras, a lecsapolást sür­gető. Ennek megvalósítása azonban nem egyszerű, hiszen a közép-cseh­országi kerület úgyszólván teljes mér­tékben természetvédelmi terület. Ez pedig azt jelenti, hogy az ember be­avatkozását bizonyos mértékben tör­vényerejű rendszabályok korlátozzák. Egyelőre nem marad más megoldás, mint az, hogy az adott lehetőségek között a legjobb termésátlag elérésére törekednek. — A kájovi gazdaság a termelés hatékonyságának növelésében kihasz­nálja mindazon lehetőségeket, ame­lyek segítik az előrehaladást. A cél­nak megfelelően összpontosítjuk és szakosítjuk a termelést, mert ez az út a Jobb eredményekhez vezet — jegyezte meg Ján Nejedlý mérnök, a gazdaság növénytermesztési részlegé­nek vezetője, a Tudományos Műszaki Társaság részlegszervezetének elnöke. Ez a gazdaság а Вз és a Нг-es ter­melési körzetbe tartozik, s említést érdemel, hogy a Tudományos Műszaki Társaság részlegszervezetének mind­össze hatvanhét tagja van. Ezek há­rom szakcsoportban dolgoznak. Az agrotechnikai szakcsoportban tizenki­lencen, a gépesítésiben huszonhár­mán, az állattenyésztésiben pedig hu­szonötén végeznek nagyon hasznos munkát. Az igazgatóság nagyra érté­keli tevékenységüket, mert a gyakor­latban az üzemi tematikus feladatok egész sorát valósítják meg. Az agrotechnikai szakcsoport tag­jai a gabona és a lóhere belterjes ter­mesztésének módszerein munkálkod­nak. Oj, nagy termésátlagot nyújtó vetőmagvak és hatékony gyomirtó­szerek ésszerű felhasználására töre­kednek. Ebben a gazdaságban gabo­nát több mint 3500 hektáron termel­nek, s ennek megfelelően próbálják ki a trágyázás haladó módszereit. A kultúrnövények vegyelemzésével álla­pítják meg a talajok lápanyagkészle­tét és a hiányzó elemet szükségsze­rint pótolják. A vetőmagvak kiválasz­tásakor tekintetbe veszik a fajtákra jellegzetes agrotechnikai és más kö­vetelményeket stb. A szakágazati vállalat keretében a kájovi gazdaság növénytermesztését tartják a legkiválóbbnak. A Tudomá­nyos Műszaki Társaság, továbbá a komplex- és a munkabrigádok tagjai arra törekednek, hogy a jő hírnév ne szenvedjen csorbát, s ennek leg­jobb mércéje a kimagasló termésát­lag elérése. Hogyan készül a teljes tápértékű takarmány? Jaroslav Zámečník főállattenyésztő említette, hogy az állattenyésztésben koráb’- •> sok gondot okozott a beké­­szített tömegtakarmányok elégtelen minősége. Ilyen takarmányokkal nem érhettek el jó eredményeket. Ez azon­ban már a múlté. A Tudományos Mű­szaki Társaság szakcsoportjainak köz­reműködésével létrehozták a tömeg­takarmányok feldolgozó, illetve dú­sító berendezéseinek a rendszerét. Ennek következtében a gyengébb mi­nőségű terimés takarmányokat, hulla­dék- és adalékanyagokat is teljes tápértékben hasznosíthatják. A heréből túlsúlyban takarmány­­lisztet készítenek. Begyűjtésénél arra törekednek, hogy szársértővel kezel­­ten, fonnyasztott állapotban szecskáz­zák, mert az ilyen alapanyagnak a lisztté való feldolgozásához kevesebb fűtőgáz szükséges, mintha friss zöld­anyagot hordanának a szárítógép­sorra. Évente általában 340 vagon takar­mánylisztet készítenek különféle zöld­anyagokból és azt granulálják. A táp­anyagokban dús takarmány a pelet­­készítés jó alapanyagának bizonyult. A pelet különféle alapanyagokból ké­szül.. Egyik változatban 25 százalék­ban takarmányszalmát, 50 százalék­ban erőtakarmányt (részben takar­mánylisztet), 25 százalékban pedig egyéb adalékot tartalmaz, a másikban pedig a szalma alapanyaga 35, a sze­mesterményé 25, a hátramaradó mennyiség pedig szárítással feldolgo­zott baromfi mélyalom és egyéb ada­lékanyag. A préseléshez esetenként hí­gított melaszt vagy papíripari mellék­­terméket használnak. Ez a takarmány jól bevált a marhahizlalásban. Jól jövedelmez az állattenyésztés A gazdaság törzsállományában 8000 szarvasmarhát, illetve 2700 tehenet tartanak. Pár évvel ezelőtt — 1977- ben — 130 millió korona költséggel egy 2500 férőhelyes (egyszeri betele­pítésül borjúneveidét építettek tíz, egymástól elkülönített egységgel. A borjak etetését egységenként automa­tikus berendezés végzi. Az állatokat tíz-, huszonegynapos korban telepítik az előzőleg kitisztí­tott, fertőtlenítet egységekbe. A ki­ás betelepítést váltakozva, tehát cso­portonként végzik. Egy-egy egységbe hasonló korú és átlagsúlyú borjak kerülnek. A borjúfarmot a Frimburgi Állami Gazdasággal kötött kooperá­ciós szerződés keretében sikeresen kihasználják. Az említett állami gaz­daságnak évente kétezer, a kájovi gazdaság részére pedig 2800 borjút, illetve üszőt nevelnek. Egy állat istállózási költsége mind­össze hatvan korona, tehát ötven­­hetven koronával kevesebb, mint má­sutt. Természetesen a napi átlagos súlygyarapodás is jó. A múlt évben például több mint hetvenöt dekás súlygyarapodást értek el, s ebben az évben is tartják a színvonalat. Fjgyelmet érdemel, hogy a tehené­szet korszerűsítése és az állomány — keresztezéssel való — felújítása szin­tén biztató. Az egyik farmon most adtak át egy háromszáz férőhelyes rostos állású, boxos elrendezésű istál­lót, a másikon pedig egy ötszáz férő­helyes hasonlóan korszerű tehénistál­ló készült el. Ezeket már be is népe­sítették. A gondos takarmányozás és elhe­lyezés következtében ebben az évben tehenenként hatszáz literrel jobb tej­hasznosság elérésével számolnak, mint amennyit a múlt évben elértek. A kö­vetkező ötéves tervidőszakban építe­nek egy ezerötszáz férőhelyes kor­szerű tehénfarmot, s ezzel gyakorla­tilag megoldottnak tekintik a tehén­­állomány összpontosítását és szakosí­tását. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a gazdaság termelése hét köz­pontra, illetve kilenc üzemre terjed, csak akkor érthetjük meg igazán az összpontosítás és a szakosítás jelentő­ségét. Takarékosan és gazdaságosan A kájovi gazdaságban hatékony In­tézkedéseket tettek az energiahordo­zók, köztük a villamo irgia gazda­ságos felhasználására is. Arra töre­kednek, hogy a meddő áramfugyasz­­tást a lehető legkisebbre csökkent­sék. Az intézkedések betartása felett a gazdaság energetikusa őrködik. Az önelszámoló egységek részére meg­szabták az áramfogyasztás határérté­keit, s amelyik ágazat ezt túlmeriti, annak kilowattonként négy korona büntetést rónak ki. Ezt az összeget levonják az ágazat tiszta bevételéből. Ez azt jelenti, hogy minden ágazat közvetlenül érdekelt a villamosener­gia takarékos felhasználósában, mert ha nem tartják be a rendelkezést, akkor maguk látják kárát. A gazdaság újítóinak — huszonkét tagú -— népes csoportja főleg az agroszolgáltató részlegen fejt ki hasznos tevékenységet. A múlt évben például tizennyolc újítójavaslat meg­valósításával 343 ezer, ebben az év­ben pedig kilenc újítás bevezetésével több mint 400 ezer korona többlet­­hasznot érhetett el a gazdaság. Antonín Sima, az agroszolgáltató részleg vezetője készségesen mutatta meg az újítások legjelentősebbjeit. Ezek közé tartozik például a Skóda 180-as kerekestraktorra szerelhető hidralikusan működő tolólemezes szerkezet, mely kitűnően hasznosítha­tó a silóvermek zöldanyagának az egyengetésénél. A másik hasznos be­rendezés egy tízméter szélesre „nyit­ható“ hidrolikusan működő borona­sor, mely tízórás műszakban nyocvan hektár területet munkálhat meg. Elő­nye, hogy összecsukva szállítási hely­zetbe bármelyik közúton biztonságo­san vontatható. Sima elvtárs megmutatta az L 31-es 184 lóerős erőgépet is. Ezt aratáskor a szalma kazlakba való „összetolá­­sára“ használták. Az erőgép olyan szalmából készített nyolc méter ma­gas kazlakat, amelyet a gyűjtőkocsik egy bizonyos helyre összevontak. A gép néhány órán belül hat-hét nagy kazlat elkészíthet, tehát teljesítménye bámulatos. Kezelője Ivan Farkai el­mondta, hogy ezt a gépet trágyarak­­ványok kialakítására és más célokra is kihasználják. Köztudott, hogy a gazdaság agro­szolgáltató részlege saját célokra és a partnerek megrendelésére vasbeton rostot és BOXIT anyagot is gyárt az istállók padlózatának az elkészítésé­hez. A vasbetonrostok négyzetmétere csak száztíz koronába kerül, vagyis négyszeresen kevesebb, mintha ön­töttvasból készítenék. Ezzel szemben a BOXIT-nak az az előnye, hogy sok­szorta melegebb a puszta vasbeton padlózatnál. Négyzetméterenként két­százötven kiló a teherbírása, s 'elő­nyére válik, hogy nem koptatja az álatok patáját. Az ebből készült istál­lópadlózat tisztítása egyszerű, jól el­lenáll a maró hatású vegyszereknek, s éveken keresztül megőrzi eredeti jó minőségét, stb. A BOXIT mázsáját a megrendelőknek ötvenkét koronáért szállítják, s amennyiben a partnerek a felhasználás során szakfelügyeletet is igényelnek, akkor óránként húsz koronát számláznak. Hatékonyan és okosan Tény persze az is, hogy a termelési folyamatok korszerűsítésében nagy segítséget nyújtott a gazdaságnak a České Budejovice-i Mezőgazdasági Fő­iskola, a Tudományos Műszaki Társa­ság kerületi szervezete s üzemi cso­portja, valamint más szervezetek. Az említett termelési körzetbe való besorolás kapcsán a kájovi gazdaság bizonyos előnyöket élvez. Ugyanis száz koronánként harminc korona különbözeti árpótlékot kap a közpon­ti alapokból. Míg a termelési adottság következ­tében növénytermesztésének költségei eléggé nagyok — a termelés ezért nem nyereséges i—- ugyanakkor az állattenyésztés, a szakszerű gondozás és a jó takarmányalap eredményekép­pen tekintélyes hasznot biztosít. A tej literjét például 3,86, a vágómarha kilóját 15,97, a vágósertését 14,68, a baromfi kilóját pedig 13,20 koronáért értékesítették, természetesen beleszá­mít ebbe a különbözeti árpótlék is. Végezetül még annyit, hogy a gaz­daság versenylovak tenyésztésével is foglalkozik. Egy-egy angol félvér kan­cát 350 ezer koronáért értékesítenek, jelenleg négy lovuk vesz részt külön­böző versenyeken, a tenyészet azon­ban jóval nagyobb. Az angol félvér kancák kögjWt em­líthetjük az ismert Mongoliát, a Coc­­tailt, a Flemírát, a Lady Janet és egyebeket. A Condor apaállattal pedig akadályversenyeken vesznek részt. Az elmondottak bizonyítják, hogy a kájovi gazdaságévek során olyan jó színvonalt ért el a termelésben, hogy valóságos mintagazdasággá fejlődött, ahol mindig új megoldásokra, a ter­melés ésszerűsítésére és korszerűsíté­sére törekednek. Ezzel más gazdasá­goknak is jó példát mutat. Hoksza István orszerű, jövedelmező állat­­tenyésztés elképzelhetet­len megfelelő takarmányalap nélkül. Ezért az idén a kassai (Košice) járás csécsi (Ceőejov­­ce) szövetkezetében nagy szak­értelemmel és körültekintéssel szervezték meg mind a szántó­földi takarmánytermesztést, mind a gyepterületek gondozá­sát. Ennek az eredménye meg is mutatkozik, hiszen az állat­­tenyésztés tervmutatóit időará­nyosan, száz százalékon felül teljesítik. — Annak ellenére — magya­rázta Ján Jenőik mérnök, a nö­vénytermesztési üzemág vezető je —, hogy a szélsőséges ta­vasz lelassította a takarmány­­növények fejlődését, április utolsó napjaiban mégis bein­dultak a silókombájnok, hetgy begyújtsák a zöld futószalag első növényének, a takarmány­­keverékeknek nagy tömegét. i A begyűjtött takarmány egy részét zölden etették az istálló­ban tartott állatokkal. Az át­állás a téli, száraz takarmány­takarmány bekészítésére. A ta­karmánynövényeket megfelelő területen helyezzük el. Ezeket gondozzuk, kellő istálló- és műtrágyamennyiséget juttatunk ra talajba. A takarmányok beké­szítésénél olyan technológiát alkalmazunk, mellyel kiküszö­böljük az időjárás függőségeit. + A korábbi évek tapaszta­latai ugyanis azt bizonyítják, hogy ha egyes gazdaságokban mennyiségileg biztosítva is volt az állatállomány takarmány­­alapja, a minőség még sok kí­vánnivalót hagyott maga után. Szövetkezetükben milyen — ezen a téren — a helyzet? — A minőségi munkára igé­nyesek vagyunk. A minőségi követelményeket betartjuk. Ügy szerveztük az idénymunkákat és a takarmánybetakarítást, hogy egyik se szenvedjen kárt. ♦ Egyre több gazdaságban panaszkodnak, s a fő érvelés eléggé ismert: kicsi a takar­mánynövények vetésterülete. — Sajnos szövetkezetünkben is ilyen a helyzet. Kis területen ló taknänyalaprffl piÉsHak ról a zöldre fokozatos, zökke­nőmentes volt. Amikor az álla­tok az istállóból kikerültek a legelőre, nem sínylették meg a változást, nem állt be a feltéte­lezett stresszállapot, nem csök­kent, hanem fokozódott a teje­­lékenység. Az állatokat akkor hajtották a legelőre, amikor annak a füve megfelelő volt. A legelő akkor jól bírta, nem sínylette meg a taposást. Ez döntő fontosságú szempont, mert sok gazdaságban éppen ezen dől el az állattenyésztés sorsa. Azokban a gazdaságok­ban, ahol nem gondoskodtak megfelelő zöld futószalagról — a nagyon korán etethető takar­mánykeverék termesztéséről — a téli takarmányok fogytával hamar kihajtották az állatokat a zsenge, még csak nőni kezdő kaszálókra, majd amikor ezeket letiporták, a legelőkre. Az álla­tok ezeken a területeken egész nap sem találtak annyi élelmet, amennyi a létfenntartó adag mellett a termést is segíthette volna. Ez okozza egyes gazda­ságokban tavasszal a tejhozam rohamos csökkenését. A csécsi szövetkezetben a koratavaszi zöldtakarmánynak csak egy részét etették meg, a többit pedig szilázsolták. Má­jus elején már silőztak és meg­tették az első lépéseket ahhoz, hogy elegendő szilázst tartalé­koljanak. Úgynevezett szend­­vícs-szilázst készítettek. A zöld­takarmányt szalmával rétegezve vermelték el. A szalma ugyanis felszívja a nedvfelesleget, s a táplálékdús zöldtakarmány nem romlik meg, és egyúttal javul a szalma minősége, fogyasztható­­sága és étrendi hatása. ♦ Az az igazság, hogy a já­rás gazdaságai takarmányozási gondokkal küzdenek. A fogya­tékosságoknak minden esetben megvannak az emberi vonatko­zásai. Például némelyik szak­ember a gabonafélékhez és az ipari növényekhez viszonyítva másod- vagy harmadrangúan „kezeli“ a takarmánynövénye­ket. A betakarításukkal nem törődik annyira, mint amazoké­­val. Kelemen Sándor mérnököt, a szövetkezet termelésfelelősét meg is kérdeztem, hogy he­lyes-e ez a szemlélet, amire így válaszolt; — Szövetkezetünkben megfe­lelő gondot fordítunk a jő mi­nőségű és a kellő mennyiségű a tervezett takarmánymennyi­ség termelésére törekszünk. Szövetkezetünknek mindössze 135 hektár legelője van, s ez a terület annyira vizenyős, hogy legeltetésre, de takarmányter­mesztésre sem alkalmas. Így az állandó legeltetés céljából 110 hektáron villanypásztoros inten­zív legelőt létesítettünk, s ezen a területen szakaszosan legel­tetünk. Ugyanakkor erről a földterületről ezerötszáz mázsa szénát is begyűjtöttünk! ♦ Ügy tudom, hogy nem szé­nát, hanem szenázst készítenek. — Az igazság az, hogy a vál­tozékony időjárás szükségessé teszi a lehető legnagyobb fokú rugalmasságot. Más szóval: nem várhatjuk a jó „szénaszárító“ időt. Nem maradt más hátra, mint az, hogy olyan technoló­giát alkalmazzunk, amely meg­felel feltételeinknek. Igv nem szénát, hanem szenázst készí­tünk. Tiszta kultúrába 1B2 hek­tár lucernát vetettünk. Ennek terméséből takarmánylisztet ké­szítünk. Vetettünk továbbá 186 hektár lóherét is, melynek na­gyobbik részéről szenázst készí­tettünk, azonban jócskán jutott belőle takarmánylisztnek is. El­mondhatom, hogy csak az első növedékből negyvennégy vagon takarmánylisztet és kétszáz va­gon jó minőségű szenázst tar­talékolhattunk. A tervezett hé­­romszázhárom vagon szenázs készítési tervüket és a kilenc­vennyolc vagon takarmány­liszt-készítés tervét túlteljesít­hetjük. Préselt takarmány ké­szítésével is foglalkozunk. A tervezett 779 tonnából négyszáz már elkészült. ♦ Milyen a helyzet a szilázs készítéssel? — A silózásra nagy gondot fordítunk. E célból 217 hektár kukoricát vetettünk. Az idén a kukoricának kedvezett az idő­járás. Jó termést: háromszáz mázsás hektárhozamot várunk. Vetettünk háromszáz hektár tarlókeveréket is. A kiadós eső elősegítette a növényzet fejlő­dését, és jó termés Ígérkezik. Jut belőle bőven szilázsolásra is. Van még hatszáz hektár magkukoricánk. Ennek a szárát is begyűjtjük. Szilázsolási tér­­vűnket mintegv kétszáz vagon­nal túlteljesítjük, vagyis össze­sen ezer vagonnyit készítünk belőle. 11'és Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents