Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-08 / 36. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. szeptember 8. 14 ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф A méhcsaládok őszi vizsgálata Az idén a legtöbb méhész közepes vagy gyenge évet zárt. Mindent meg kell tennünk azonban, hogy a követ­kező év ne ilyen legyen. Valamennyi méhcsaládunkat tüzetesen át kell vizsgálnunk, és a megfigyelteket je­gyezzük fel, hogy az ismeretek alap­ján gazdaságosan és gyorsan, bosz­­szabb töprengés nélkül végezhessük a telelés teendőit. Vannak méhészek, akik vitatják az őszi vizsgálat létjogo­sultságát. Szakszerűen kezelt méhé­szetben azonban szükséges, hogy is­merjük a méhcsaládok állapotát: a népesség és a fiasftás terjedelmét, megállapítsuk az anya jelenlétét, mi­nőségét, a lépek, a méz és a virág­porkészlet mennyiségét és minőségét. Legjobb ha az észleltekről feljegyzést készítünk. Az őszi vizsgálat augusztus végére, szeptember elejére esett. A nyárutói serkentő etetést fel kellett jegyezni. A vizsgálatot augusztus 25-e táján szoktam végezni. Természetesen 4—5 napos eltolódás nem játszik nagy sze­repet. Egy hét lefolyása alatt átnézek minden családot. Ez könnyíti a csa­ládok összehasonlítását. Augusztus végével a fiasítás mennyisége roha­mosan csökken, és ez az összehason- Iljtásnál megtévesztő lehet. Egy fél nap alatt például délután 10—15 csa­ládot ellenőrizhetünk. A vizsgálatra alaposan fel kell ké­szülni. Különösen a rablás megelőzése fontos, jól záró rajládát, 1—2 üres ta­karható mézkamrát használok ilyen­kor. Két vagy három — a kaptár te­tejével egyező nagyságú — nedvesí­tett ruhadarab is kéznél legyen, jó erre a pelenka vagy az üzletekben kapható törlőrongy. A ruhadarabokat riasztószerekkel, például ecetes vagy karbolos vízzel nedvesíthetjük. A kar­­bolt (kémiai neve: fenol, gyógyszer­­tárban kapható) erősen hígítva kell alkalmazni, mert marja a bőrt, a méz pedig magába szívhatja kellemetlen szagát. Egy deci vízhez egy evőkanál­nyi karbolt használok. A ruhadarabot nem kell átitatni, csak fröcsköljük be. jó ha a ruhadarab egyik széléhez vé­kony lécet rajzszógezünk, így félkéz­­zel is dolgozhatunk vele. Ha a mé­hek kutatnak, a kaptárt két ilyen ru­hadarabbal takarom le. Csak az a léputca szabad, amelyben dolgozom. A kaptárból kivett és félretett lépő­ket ne hagyjuk szabadon! Tegyük raj­ládába vagy üres mézkamrafiókba és takarjuk le. A kutatás ellen jó, ha változtatjuk a helyünket, azaz amikor néhány családdal végeztünk, és a mé­hek kutatnak, átmegyünk a kaptársor másik végére és a munkát ott folytat­juk. A vizsgálatot úgy végzem, hogy le­emelem a mézkamrát és félreteszem. Ehhez a méhek nem érnek hozzál A fészek lépjeit sorra kiemelem. Az el­sőt félreteszem, takarom, a többit visszahelyezem a kaptárba. A lépben becsléssel megállapítom a méz és a fiasítás mennyiségét, és a füzetembe bejegyzem. A mézet Vi kilogrammok­ra, a fiasítást egész dm2-ekre kere­kítve állapítom meg. A bejegyzés gyors, mert kaptárbuntás előtt táblá­zatot készítek. A becslést sem nehéz elsajátítani. Kezdetben úgy végeztem, hogy egy üres keretet függőlegesen és vízszintesen színes szigetelt drót­tal tíz centiméterenként behálóztam. Így négyzetdeciméteres háló jött lét­re, ezzel mértem a fiasítást. Más szí­nű dróttal ezt a hálózást meg lehet felezni, így Vt dm-nyi pontossággal mérhetünk. A „B“ méretű keret lépje­nek nagysága pontosan 10 dm2, a szem hamar megszokja a becslést. Egy pillantás az ilyenkor már jobbára fedett fiasításra és megállapítom, hogy négy vagy hét esetleg több dm2 a fiasítás terjedelme. Megnézem a lé­pek mindkét oldalát, a fiasítást azon­ban én csak egyiken mérem a szem­ben levő oldalon ugyanannyi szokott lenni. A méz mennyiségének becslé­sekor a kéz is segít, hiszen érzi a súlyt. Különben az említett méretű lépbe 2,5—3 kg méz fér el, ha telje­sen tele van. Ehhez igazodom. Pél­dául ha félig telt a lép, akkor körül­belül 1,5, ha nincs egészen félig, ak­kor 1 kilogrammra becsülöm. Termé­szetesen mindig inkább a méhek ja­vára „tévedjek“. Amelyik lépen na­gyobb a virágporkészlet, akkor a jegyzetben „vp“ jelet teszek. A lépek sorrendjét nem változtatom, csupán a telelő fészekbe nem való lépet vagy lépeket — ha van ilyen — a szélére teszem. A kaptárt lezárom, összege­zem a beeslés eredményét, aláhúzás­sal és a lépek számával jelzem, hogy melyik lépeken telel a család. Jegyze­tem, például, a 22 es számú családról tavaly a következő volt: VIII. 21. ŐSZI VIZSGALAT: (rövidítve: 0. v.) M: É 1 Vl 4 — Vi Vi 1/4 1/4 Vi 1 F:------71814345 — vp vp vp----- 9 -----­M: 4 kg, F: 33 dm2, A—L (k) . R. A jegyzetelést gyorsan kell végezni, ezért rövidítéseket használok. Az „M“ méz, az „F“ fiasítás, az „É“ építettető keret, a „vp" virágpor, az „A“ anya, az „R“ azt jelenti rendben, az „A—L t к)“ rövidítés pedig az anyát láttam, és kék színnel van jelölve, tehát 1978-as eredetű. A családnak az au­gusztus 21-i vizsgálatkor a telelésre maradt lépekben 4 kg méze és 33 dm2 fiasítása volt. Az aláhúzott 9 lép ma­radt telelésre. A szélső építtető kere­tet és a másik oldalon levő mézes­­lépet fészekszűkítéskor elvettem. Ez a család az átlagosnál több Hasítás­sal, de kevesebb mézzel rendelkezett. Az őszi vizsgálatnak ez talán kissé egyéni módja, azonban másként Is végezhetjük. A rakodókaptáras méhé­szek némelyike a fészket egyáltalán nem szűkíti. A mézkamrák elvétele­kor csupán azt állapítja meg, hogy van-e anya, illetve fiasítás. Mások a fiasitásos lépek számát állapítják meg, s a vizsgálattal egy időben vagy még előtte leveszik a mézkamrát. A fészket ilyenkor rögtön szűkíthetjük. Mindenki méhcsaládjai számának, szabad idejének és méhészkedési módjának a legmegfelelőbb módszert választhatja. Amikor valamennyi családot átvizs­gáltam, újra táblázatot készítek. En­nek függőleges oszlopaiba a követke­ző nyolc adatot jegyzem: a család száma, az anya kelésének éve, a méz készlete (kg), a fiasítás (dm2), hány lépen van fiasítás, hány lépen telel a család, hány kg cukorral kell etet­nem, hány liter 3:2 arányú szörpöt adok be. A táblázatból gyorsan kiszá­míthatom, mennyi cukor szükséges a teleléshez, mennyi lépet kell raktá­roznom, átlagosan mennyi a csalódok fiasítása, népessége, stb. A táblázatok készítésére ne sajnál­juk az időt! A kis „számvetés“ meg­takarítót pénzben, munkában és idő­ben térül meg. Különben este vagy szabad időben bármikor elvégezhető, fél óra bőségesen elegendő rá. 1977- ben huszonöt család telelésére száz­ötven kg cukrot használtam. A telelő fészek minden lépjére 1,5 kg készle­tet számítok. így az említett család­nak négy kg készlete volt, kilenc lé­pen telelt: 9X1,5 = 13,5 kg-ra kellett kiegészítenem téli készletét, tehát (kikerekítve) tíz kg cukrot kellett ve­le feletetnem; 3:2 arányú szörpben ez 13 liter. Az etetőim négy literesek, négy este végezhettem az etetéssel. A fiasítás átlaga őszi vizsgálatkor a lépek egy oldalán mérve 1977-ben huszonnégy, 1978-ban huszonkét dm2 volt. A fiasításból tehát körülbelül két kilogramm, illetve 1,8 kg méh kelt. Ez a téli népesség viszonyaink­nak megfelelt. Az őszi vizsgálat utáni számvetést n mézkamrák elvétele és az azokban levő készlet kipörgetése követi. Fé­szekszűkítés előtt csak egy pillantás szükséges a füzetbe, és tudom, me­lyik lépet kell elvenni. Nem kell újra bolygatni a fészket, a munka gyorsan halad. A fészekszűkítésnél nyert mé­zes virágporos lépekből családonként legalább egy darabot tavaszi serken­tésre kell eltenni. A téli készlet ki­egészítését szeptember elején kell vé­gezni. Az őszi vizsgálat jelentőségét az alábbiakban foglalom össze: — A telelés gazdaságosabb, kevesebb munkával és kiadással gyorsan végezhető. Némely családot alig kell etetnünk. Nem fordulhat elő, hogy egyes családokat feleslege­sen túltömünk, másoknak pedig szűkös a készlete. — Ismerjük családjaink népességét és állapotát, a tavaszi - fejlesztést e szerint tervezhetjük. — A családokat jól össze tudjuk ha­sonlítani, a rendellenesség és az anyák minősége a táblázatokból kitűnik. — Mielőtt méhcsaládjainkat a hosszú télnek, illetve a következő terme­lési évnek bocsátanánk, mindent pontosan tudunk róluk. Az elnép­telenedett, a kevés fiasítású csalá­dokat egyesíthetjük, s ezzel elke­rüljük a téli veszteségeket. Ilyen­kor nem a méhcsaládok száma, hanem a minőség a döntői ЕрШ az íj méhészeti ItesiOňf KOVÁCS PÉTER A krajnai méh és a gyomorvész Elég gyakori ae a külföldi vélemény, hogy a krajnai méh különösen fogékony a Nosema-fertőzésre. Dreher szerint kísérletek bizonyítják, hogy a kalitkázott méhek egyaránt megbetegszenek az eleségükbe kevert spórák­tól, bármilyen fajtájúak. A dolog nyitja egészen más. A krajnai méh nyár végén hamarabb mérsékeli vagy abbahagyja a fiasítást, mint némelyik más fajta. A *e­­lelő családban tehát idősebb méhek lehetnek, s ez már aztán csakugyan kedvez a Nosema elhatalmasodásának. (Ezt természetesen a bordástalan nyár vége ellensú­lyozására eddtg is ajánlott etetéssel korlátozni lehet. 1 A gyomorvészes év bevezetője minden fajtánál rend­szerint a fiasítás nyár végi pangása a hordástalan tdő miatt, a következő év elején pedig a fiasítás korai meg indulása után következő tartós rossz tdő. mely a méhe két hosszasan a kaptárban kárhoztatja. Az őszi Fúrna gillines etetés mérsékelheti ugyan a kedvezőtlen nyár vége hatását, de a rossz tavaszét nem. Nagyon veszedel­mes annak a feltevése, hogy vannak a gyomorvésszel szemben ellenálló méhek fvonalak). A különbség a csa ládok fejlődésében, nyárvégi ftasjtásuk mennyiségében, terjedelmében, az évi petézés megindulásában és végző­désében van. Ez szabályozza a méhcsalád összetételéi és a méhek állapotát. Ezzel kapcsolatban az szabja meg a család sorsát, hogy mennyire tud alkalmazkodni fiasításával az éghaj­lathoz és a méhlegelőhöz. Ha a méhek mindezekhez jó! idomulnak, akkor elmondhatjuk, hogy megfelelnek a helyi követelményeknek. Helytelen tehát a tenyész­­anyag folytonos cserélgetése, változtatása. Érdekes azonban, hogy van olyan család, amely erősen fertő­zött, mégis népes marad, a másikat pedig gyengébb fer­tőzés is megtizedeli. A dolog nyitja az, hogy a család jól megússza, ha a gyűjtőkben sok a beteg, az otthoni méhekben kevés. Am összeomlik, ha fordított a helyzet: a kaptárban levő, belső munkát végző népet támadja meg a kör. Amikor tehát a család fertőzöttségének mértékét akarják megismerni, nagyon fontos, hogy mit vizsgálnak, honnan szec^H, a mintát. Egészen más lehet az eredmény és összehasonlításra, általános tájékozó­dásra alkalmatlan, ha a minták felváltva a kaptár allán talált hullákból, a kijáróban sürgő-forgó méhekből vagy éppen fíasttásos lépekről valók. A méhek életkora és fertőzöttsége mind más és más leheti Nagyon megtéveszthet a csoportos vizsgálat, ami­kor 10—20 méhpotrohát némi vízzel csészében szétdör­zsölik. Jgv egv-két erősen fertőzött méh elég ahhoz, hogy a belőle kikerülő rengeteg Nosema-spóra révén az egész mintát erősen fertőzöttnek kelljen nyilvánítani. Megbízhatóbb tíz méh egyenkénti vizsgálata, mint akár húsz méhé egvüttesen. (D. B.) Kezdet a szalatnyai farmon. A szalatnyai (Slatina) Területi Faj­tanemesítő és Méhtenyésztő Farm épí­tése az SZMSZ II. kongresszusa után kiemelt feladatként kezdődött. Ezzel arra törekedtünk, hogy Szlovákiában a hatodik ötéves tervidőszakban bő­vítsük a törzskönyvezett méhek állo­mányát. A megvalósítás során — mint az ilyenkor lenni szokott — a beruházás célját és helyét illetően különféle el­képzelések voltak. Ez főleg abból adódott, hogy az SZVSZ KB-nak az építés megkezdéséhez nem volt meg­felelő pénzügyi kerete, ezért olyan objektumokat kerestünk, amelyek né­mi módosítással megfelelhettek a farm létrehozásának. Palást (Plášťovce) közelében a ki­szemelt jelšoví erdészlakot nem sza­badították fel részükre, ezért más lehetőségeket kerestünk, amelyek elő­segíthetik a méhtenyésztés, s az épít­kezés fellendítését. Erre a célra Sza­­latnya határában a felsőszemerédi (Horné Semerovce) szövetkezet meg­­műveletlen földterületét választották ki, s ennek szomszédságában fiatal akácossal benőtt erdőt is rendelke­zésünkre bocsátottak. A nem egészen egy hektár megmű­­veletlen föld lett a Területi Fajtane­­mesitö és Méhtenyésztő Farm telepe. A farm gyorsütemű építését Pauer méhésztárs, a fajtanemesítő és méh­tenyésztő bizottság elnöke szorgal­mazta. Közreműködésével kezdték Szlovákiában a törzskönyvezett mé­hek tenyésztését. Az SZMSZ KB 1976-os novemberi 188-as határozatával meggyorsult a farm építése. Ebben a határozatban döntött a központi bízotság a mučtni méhészeti farm — losonci (Lučenec) járás — állományának a megvásárlá­sáról, s ez az állomány képezte a szalatnyai méhészeti farm kezdeti leltárát. A családok elhelyezése a fia­tal akácosban helytelen volt, mert er­re a vidékre Zvolen körzetéből több méhész vándorolt mézgyűjtésre. Kosztrin mérnöknek az SZMSZ szol­gálatába való belépésével megoldódott a farm vezetése és irányítása. Így 1977 májusában a Területi Fajtaneme­sítő- és Méhtenyésztő Farm száz csa­láddal megkezdhette tevékenységét. Az a tény, hogy a losonci járásból költésmeszesedésben szenvedő méh­­állományt vásároltunk, 1977-ben ked­vezőtlenül befolyásolta a mézgyűjtést, s ez a farm létrehozásában bábásko­­dók némelyikének nagy csalódást okozott Ez főleg azok kezdeménye­zőkészségének a csökkenésében ju­­tott kifejezésre, akiknek az építés ki-* vitelezését és egyebeket kellett meg­oldaniuk. Ezzel szemben Pauer mé­hésztárs nem csüggedt el, mert bízott a sikerekben. Döntő fordulat akkor történt, ami­kor 1978. május 9-én Žilinán július Migula mérnökkel, a Fa- és Bútoripar vezérigazgatójával tárgyaltunk. Ezen a megbeszélésen résztvett Pauer és Lada méhésztárs is. Megállapodtunk abban, hogy a slatinai farm építésé­ben sürgősen ki kell küszöbölnünk a rögtönzést és elképzeléseinknek meg­felelő épülettipust kell kiválasztani. Erre a célra teljes mértékben meg­felelőnek találtuk a Dolina típusú fa­építményt, s a tárgyalás során elő­nyös megállapodást kötöttünk az épü­letelemek szállítására. Ezt követően kapcsolatot teremtet­tünk a Jesentky partnerekkel, akik raktárelemek szállítását vállalták, s végre megkezdhettük az építés he­lyének a kijelölését, a trevdokumen­­tációk készítését, a földterület kisa­játítását, s megszervezhettük az épí­tési engedélyt. A tervdokumentációk készítése során esetenként bizonyos módosításokra volt szükség, s ez né­mileg gátolta a tervek időben való átadását. , A legnagyobb gondot a kivitelező megszerzése okozta. A lévai (Levice) járás építővállalatainak a kapacitását akkoriban lekötötték a be nem feje­zett és az újonnan kezdett építkezé­sek. Ez adta az indítékot arra, hogy a lévai Agrostav segítségét kérjük, bár ennek az építési szervezetnek volt legtöbb feladata a járás mező­­gazdasági építkezésein. Végre megegyeztünk és ritmikus időtervben állapodtunk meg az építés kezdetéről. Az Agrostav azzal a felté­tellel vállalta a kivitelezést, hogy a munkaerőt — az építés nyugalpias végzéséhez — magunk biztosítjuk, s ez nem volt könnyű feladat ré­szünkre. Ma azonban a farm már be­látható időn belül lekészül s bátran mondhatjuk, hogy a nagy nehézségek ellenére üzembe helyezhető a szlová­kiai méhészet dicsőségére. Számolunk vele, hogy a szalatnai méhészfarmon tenyésztett, s a méhészeknek eladott méhanyák az akáctermő körzet méz­termelését jelentősen fellendítik, s a farm egyben növénybeporzó szolgála­tot is teljesíthet a környező mezőgaz­dasági üzemekben. JURAJ FERENCIK mérnök, az SZMSZ titkára CXE3E&££ta . VfcVI .tfct !ежш:штжв1»ш81таш Elkészült a íarinhuz vezető út hídja.

Next

/
Thumbnails
Contents