Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-08 / 36. szám

1979. szeptember 8. SZABAD FÖLDMŰVES ANKÉT! —ANKÉT! ANKÉT! —ANKÉT IÁNKÉT! -ANKÉT! A A jólét forrása a szövetkezet A Csallóköz (Žitný Ostrov) szivé­ben fekvő Lőgér — Csécsény — és Benkepatony községeket többségük­ben béresek és földmunkások lakták. Ma ez a három község a társult fel­­sőpatnyi (Horná Potôň) Vörös Csillag Efszben gazdálkodik. Ezekben a köz­ségekben hazánkban a tőrei (Turá) szövetkezettel egyidőben, elsőként jött létre a közös gazdaság. Renczés Sándor elvtárs, a szövetkezet elnöke Így vélekedik az alakulás és a fejlő­dés körülményeiről: — Községeink földmunkásai és kis­­parasztjai kezdettől fogva a közös gazdálkodás felé hajlottak. A felsza­badulás utáni földosztást követően már 1949 nyarán közösen csépelték ki a gabonát. Nálunk nem alakult meg a szövetkezet első és második típusa, amelyekben a megtermett ja­vakat a beadott földterület nagysága alapján osztották fel. Ez a helyzet elsősorban a kulákoknak kedvezett. Tekintettel községünk szociális ösz­­szetételére, nálunk mindjárt III. típu­sú szövetkezet alakult meg, melynek létrehozásában úttörő munkát végez­tek a veterán kommunisták és föld­nélküliek: Dunai János, Szarvas Béla, Miklós Vince, Szarvas Benő, Polák István, Csepregi János és a többiek. ■—i Mivel a községekben nem volt nagybirtok, kezdetben jelentős prob­lémát okozott a közös állatállomány elhelyezése. Ennélfogva első lépés­ként hozzáláttunk az állatenyésztő telepek építéséhez. A növénytermesz­tésben a takarmánya lap biztosítása votl a legfontosabb. Induláskor csu­pán egyetlen traktorral és néhány ro­zoga cséplőgéppel rendelkeztünk. Az első években sokat segítettek a brati­­siavaí Közlekedési Vállalat dolgozói, akik védnökséget vállaltak a szövet­kezet felett. Az aratáskor nagyon gyakran előkerült a kézi kasza is. A tagság a nehéz körülmények közepet­te is derekasan helytállt, pedig fize­tésük alig érte el a havi kilencszáz koronát. Mezőgazdasági gépeink úgy­szólván nem voltak, így a 33 pár lóra és gazdáikra komoly munka várt. — Az ötvenes évek végén megérett az idő arra, hogy a három szomszé­dos szövetkezet egyesüljön — foly­tatja Renczés elvtárs. — Községeink földterülete összefüggő egységet ké­pez, falvaink összeépültek. Így jött létre I960 január elsejével az 1850 hektáros Vörös Csillag efsz, melyben egyúttal megteremtődtek a feltételek a magasabb szintű belterjes mezőgaz­dasági termeléshez. Renczés elvtárs, akit az egyesülés után is a szövetkezet elnökévé válasz­tottak, így emlékezik vissza azokra az időkre: — Rögtön az egyesülés után azon törtük a fejünket, hogyan lépjünk előbbre a termelésben és tagságunk életszínvonalának emelésében. Sok Időnk nem volt, az emberek- konkrét eredményeket vártak tőlünk. Meg vol­tunk róla győződve, hogy céljaink he­lyesek, ám ugyanerről meg kellett győzni tagságunkat Is. Tagságunk ál­dozatkész munkája és a vezetés egy­sége révén hamarosan jelentkeztek az eredmények. Az egyesülés évében a növénytermesztés évi nyersterme-Lési értéke 8,5 millió korona volt, az állattenyésztésé pedig közei hatmillió­korona. 1972-ben a növénytermesztés­ben elértük a 15 millió, állattenyész­tésben a 17 millió korona értékű ter­melést. Az utóbbi években pedig eze­ket is jócskán túlléptük, melyben nagy szerepe van a tudományos ala­pokra helyezett termelésnek, az új technikai és technológiai eljárások következetes alkalmazásának. A növénytermesztésben különösen a hatvanas évek közepétől kezdve ér­nek el kiváló eredményeket. A határ nagy része mesterségesen öntözhető. Ezeken a területeken főleg többéves takarmányokat és cukorrépát termesz­tenek. A lucerna hektárhozama meg­duplázódott, ennek alapján csökkent­hették a vetésterületét, s a felszaba­dult területeken növelték a népgazda­­ságilag fontos gabonafélék termőterü­letét. A termelés hatékonyságát nö­velő program keretében ugyancsak csökkentették az árpa, s helyette nö­velték a kukorica vetésterületét. 196U- ban búzából 22,7, árpából 25,6 mázsás átlaghozamokat takarítottak be, a leg­utóbbi években pedig egyes táblákon elérték búzából a hetven, árpából a hatvan mázsás hozamot, s a gabona­félék hektárhozamátlaga hatvan má­zsán felül van. —• A tejtermelés növelése szintén nagy gond elé állította a szövetkezet vezetőségét. Bár a fajtacsere több évet vett igénybe, beigazolódott dön­tésünk helyessége. Tudatában voltunk annak, hogy az állattenyésztés csakis akkor válhat jövedelmezővé, ha a nö­vénytermesztés elegendő mennyiségű és jó minőségű takarmányt biztosít számára. Az egyesülés után az évi fejési átlag kétezer liter körül moz­gott, jelenleg megközelíti a négyezer litert, de ugyanilyen arányban növe­kedett a hízósertések és hízómarhák súlygyarapodása is. Az egyesülés lehetővé tette,, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan a szövetkezet nagyobb összegeket for­­dfthatot a gépesítésre, a termelés korszerűsítésére. A közös gazdaság önálló gépparkja 1962-ben jött létre. A géppark összértéke jelenleg meg­haladja a hatmillió koronát. Teljes mértékben gépesítették a száiastakar­­mányok, a kukprica és cukorrépa be­gyűjtési munkáit. — A gépesítésnek a tudatformálás szempontjából is nagy jelentőséget tulajdonítunk — folytatja gondolatait a szövetkezet elnöke. — Amikor har­minc évvel ezelőtt a kollektivizálást végeztük, sokat beszéltünk a mező­­gazdasági munkák megkönnyítéséről, a gépesítésről. Ugyancsak sok szó esett erről a három szövetkezet egye­sítésének kapcsán is. Teljes mérték­ben beigazolódott eszméink helyessé­ge, s a párt mezőgazdasági politikája diadalt aratott. A termelés hatékonyságának növe­kedése és a gépesítés által felszaba­dult munkaerők célszerűbb foglalkoz­tatása érdekében létrehozták a kerté­szetet, a fóliasátras primőrárú-terme­­lést, valamint a gyümölcsöst és a sző­lészetet. A párt káderpolitikájának követke­zetes érvényesítésvei sikerült a veze­Aratűiinneneiv tő posztokra politikailag és szakmai­lag fejlett embereket biztosítaniuk. A régi, bevált vezetőket továbbképző iskolákba küldték, ugyanakkor rend­szeresen gondoskodtak a fiatal szak­képzett káderek felvételéről is. Az egyes termelési ágazatok élén jelen­leg mérnökök állnak, harminc közép­iskolai végzettségű fiatal szakember dolgozik a szövetkezetben. A több mint hetven tagot számláló pártszer­vezet minden területen biztosítja a párt vezető szerepének érvényesítését. A Vörös Csillag szövetkezet har­minc éves fennállása egyöntetűen bi­zonyítja, hogy ebben a gazdaságban minden az emberekért, azok érdeké­ben történik. Az utóbbi években je­lentősen javultak a szövetkezeti dol­gozók munka- és életkörülményei. A dolgozók átlagos életkora negyven év alatt van. Sok fiatalt hozott haza a jól gazdálkodó szövetkezet az ipari üzemekből és más ágazatokból, akik főleg az állattenyésztésben és a gépe­sítés szakaszán dolgoznak. Azokkal az alapiskolát befejezett fiatalokkal, akik a mezőgazdaságban kívánnak dolgozni, a szövetkezet szerződést köt és tanulmányi idejük alatt támogatás­ban részesíti őket. — A fiatalok fizetését az év végén keresetük tíz százalékával egészítjük ki. A családi házat építőknek stabili­zációs kölcsönt folyósítunk. Jelentős összegeket fordítunk a szociális és kulturális alap feltöltésére. A pénzt elsősorban tanulmányutakra, üdülteté­sekre, gyógykezelésre, és kirándulás­ra fordítjuk. Tagjaink közül sokan jártak a Szovjetunióban, az NDK-ban, Magyarországon és a tőkés országok ban. örvendetes, hogy ma már az emberek mennyire érdeklődnek az utazások Iránt, nyugdíjasaink is most igyekeznek pótolni mindazt, amit az embertelen társadalom megtagadott tőlük. — A termelési eredmények növeke­dése és a tagság jő kereseti lehető­sége kedvezően befolyásolta a község arculatának megváltoztatását. A szal­­matetős vályogházak eltűntek, helyet­tük új utcasorok épültek. A szövetke­zet hatékony támogatásával felépítet­tük a minden igényt kielégítő műve­lődési házat, melyhez hasonlóval ke­vés község dicsekedhet. A felsőpatonyi példa is bizonyítja, hogy a jólét forrása a szövetkezet. Ebben a szövetkezetben az utánpót­lásról sem feledkeznek meg. Az ala­­pítőtagok gyermekei és unokái foly­tatják a harminc évvel ezelőtt meg­kezdett utat. Munkájukkal méltán váltják ki pártunk és egész társadal­munk elismerését. SVINGER ISTVÁN A HetényJ (Chotín) Efsz különösen az utolsó tíz év alatt lépett nagyot előre a fejlődés útján: a gabona hek­tárhozama és a mezőgazdasági nyers­termelés értéke a kétszeresére, a tej­termelés mennyisége és tagságának átlagkeresete pedig a háromszorosára növekedett. A lakosság életszínvona­lának emelkedését ékesen szemlélteti a sok új épület; olyan szép, korszerű családi házak egész sorát láthatjuk Itt, amilyenekről harminc évvel ez­előtt a hetényiek talán nem is álmod­tak. Ma már nem az a háztető fel­tűnő, amelynek televízióantennája van, hanem az, amelyiknek nincs. Noha a májusi és júniusi időjárás károsan befolyásolta a mezőgazdasági termelést, a szövetkezet idei félévi eredményei jobbak a múlt év azonos időszakában elérteknél. A szövetkezet nyerstermelése huszonnégy százalék­kal emelkedett. Különösen a tej- és tojástermelésben, a többéves takar­mánynövények termesztésében értek el jó eredményeket. A csapadéktalan májust főképp a gabonafélék síny­lették meg. A kisebb hozamok elle­nére a szövetkezet maradéktalanul teljesítette a gabonaeladási tervét. Szabad Földműves szerkesztő­sége nemrégiben közölte Bart­­ha Ferencnek „A mellébeszélés nem segíthet!“ című cikkét, amely felkel­tette érdeklődésemet, jómagam is hangsúlyozni kívánom: a legmegfele­lőbb gabonafajtákat válasszuk ki, szerezzük be, készítsük el idejében szakszerűen a talajt, valamint az egyes gabonafajtáknak megfelelően végezzük a vetést. Ezenkívül a ter­mésbegyűjtésig gondoskodjunk a nö­vényállományról, hogy elejét vehes­­sük az elgyomosodásnak, a. különböző betegségek elterjedésének, a rovar­kártevésnek ... — mondotta legutóbbi közös határszemlénk alkalmával Ka­­szonyi Arpád, a csicseri (Cičarovce — Kelet-Szlovákia) szövetkezet főagro­­nómusa. — S mindezeket a felsorolt előfel­tételeket megteremtették? — érdek­lődtem. — Sőt még ennél többet is, mert a jól szervezett és irányított gabonabe­­takaritás követelményeinek is eleget tettünk. Tizenkét nap alatt betakarí­tottuk az ezer hektárnyi gabonater­mést; ezt követően öt nappal a szal­mabegyűjtés végére is pontot tettünk. Felhántottuk a tarlót, sőt kétszáz hektárnyi tarlókeveréket is vetettünk. Természetesen, az aratás alatt mind­végig ügyeltünk arra, hogy a lehető legkisebb legyen a betakarítási szem­­veszteség. Ennek ellenére — a tava­lyi hektárhozam-átlagot alapul véve, amely 46 mázsa volt —, mintegy 15 százalékos volt az idei terméskiesé-A csicseriek (Cičarovce) csúcstermést párnak szójából... tőketerebesi (Trebišov) járás égha]-* lati és talajviszonyai nem kedveznek a jugoszláv búzafajták termesztésé­nek. Mégis, a járási mezőgazdasági igazgatóság, tiltakozásunk ellenére, ránk kényszerítette a Száva és az Oj­­vidéki korai (Novosadská ranná) bú­­zafajták vetését, kétszáz hektárnyi Fqtameaválasztas, Ü..! síink ... Más kérdés az, hogy a gabo­naeladási kötelezettségünket ötven vagonnal túlteljesítettük. — Mégis, ml volt az, ami áthúzta számításaikat, keresztezte elképzelő-­­seiket? Mi volt a bökkenő...? A főagronómus egy évvel ezelőttre forgatja vissza az idő megállíthatat­lan kerekét: — Többéves, általános tapasztalat, hogy Kelet-Szlovákia, pontosabban a ... és kukoricából is, ezt a határ­­szemlénk során készített fényképfel­vételek is igazolják. (Bogoly János felvételei) Jól szervezik, irányítják, végzik... A gabonát 491 hektárról kilenc nap alat takarították be. A szemveszteség — amit a szövetkezet vezetősége na­ponta ellenőrzött — nem haladta meg az 1,5 százalékot. A kombájnosok ver­senyében Szabó Zoltán—Sebők Dezső páros lett az abszolút győztes. Ha­sonlóképpen jól dolgoztak a traktoro­sok, a gépkocsivezetők és az egyéb betakarítási munkákat végző dolgo­zók: Šetfan Valentovič, Pintér Ernő, Vladimír Novák és Csintalan Dezső a legkiválóbb eredményeket érték el Hevesi Sándor üzemgazdász és Csintalan Csaba mezőgazdász, növény­­termesztési főágazatvezető arról is tá­jékoztatott bennünket, hogy a szövet­kezet dolgozói az idén egy üzemi és tizenhárom kollektív kötelezettséget vállaltak, amelyek értéke 640 000 ko­rona. Vállalásaikat a félév eredmé­nyei alapján 79,3 százalékra teljesí­tették. Lamy Miklós elnöki beszámolója után Kovács József kitűnő népi zene­kara, a járási Rajkó-zenekar, vala­mint Bedecs Éva és Hatvány László népdalénekesek szórakoztatták a szö­vetkezet dolgozóit és a vendégeket. fer-bar— Mármint az őszi munkát a he tény Г (Chotín) szövetkezetben, élve az idő­járás nyújtotta kedvező lehetőségek­kel s a jól bevált eljárások, módsze­rek, hasznos ismeretek alkalmazásá­val. Erről győz meg Csintalan Csaba mérnök, növénytermesztési főágazat­vezető, akit csak nagyon ritkán látni a székházban, annál többet tartózko­dik a határban, végzi a tennivalóját: a szakirányítást és természetesen az ellenőrzést. Beszélgetésünk elején arról ad szá­mot, hogy közel félezer vagon jó mi­nőségű szilázst készítenek télire. Nap­raforgóból 18—20 mázsás hozamátla­got várnak, kukoricából — becslések szerint — ötven mázsás hektárhozam Ígérkezik. A hetényieknek nagy szükségük lenne a növénykultúrák öntözésére, mert a határ jelentős része homokos talajú, de nincsenek vízforrásaik. Víz­tároló épül ugyan a határ déli részén, de ez csak két-három év múltán tesz! majd lehetővé az öntözést. Ezt a problémát tehát csak részben oldja meg... Kiderült az is, hogy 1975-ben kezd­ték a paradicsomtermesztést, nagyüze­mi szinten. S mi a helyzet jelenleg? Már 125 hektárnyi területen termesz­tik. A palántázás helyett a vetést praktizálják, s a termésbetakarítást teljesen gépesítették. Ikersoros vetés­sel is kísérleteztek, mégpedig a Ven­­túra, a GMS, a Redziner, az ŠEF és az Erlistone fajtákat vetették ilymó­­don — a legjobb eredményt hozva. Mintegy 300 mázsás hozamátlaggal számolnak. A paradicsomtermés betakarítását augusztus végén kezdték, magyaror­szági gyártmányú kombájnok segítsé­gével. A paradicsomot a kombájnok­tól billenős tartálykocsik szállítják a feldolgozó gépsorhoz, amely közel 40 napig üzemel: három műszakban ősz­­szesen 60 nőt foglalkoztatnak. A pa­radicsomlevet tartálykocsikkal szállít­ják az érsekújvári (Nové Zámky) SLOVLIK konzervgyárba. A paradi­csomhéjat takarmányozási célra hasz­nosítják. Az 53 hektárnyi szőlőből 33 hektár a termő. A szüreteléshez a Komáromi (Komárno) Mezgazdasági Szakközép­­iskola tanulói nyújtanak évről évre jelentős segítséget. (andriskinj termőterületre, ami azután jócskán lerontotta a hozamátlagot. Magától értetődő, hogy a csicseriek háborognak a vetőmag ilyen értelme­zésű fajtamegválasztása, vagyis az ügyintézés efféle módja miatt. A szö­vetkezet szakemberei tudják a legjob­ban, milyen búzafajták felelnek meg a leginkább a helyi természeti, illetve termesztési adottságoknak. Mit is mond erről, konkrétabb értelmezés­ben a növénytermesztési föágazatve­­zető, Kaszonyi Árpád elvtárs? — Az idei tényeket figyelembe vé­ve, a Szolaris 53, a Mironovi 47, az Iljicsovka 44 mászás termésátlaggal fizetett fáradozásunkért, addig a Száva fajta 27 mázsát adott hektáron­ként. S mi történt az Újvidéki korai búzafajtával? Ki kellett szántani. He­lyébe tavaszi árpát vetettünk. Mi mindebből a tanulság? Lehető­leg a mezőgazdasági üzemek legye­nek önállóbbak: a vetőmagfajtákat sajátos adottságaiknak megfelelően választhassák meg, illetve szerezhes­sék be, s még helyesebb, ha a bőter­mő, jő minőségű vetőmagot saját ma­guk termesztik, tovább szaporítják, hogy elegendő álljon idejében ren­delkezésükre. Nyugat-Szlovákia egyes járásainak mezőgazdasági üzemeiméi­ben megkülönböztetett figyelmet for­dítanak a bőtermő gabonafajták ter­mesztésére, továbbszaporítására. Büsz­kén mutatják be az agronómusok, nö­vénytermesztési főágazatvezetők kí­sérleti gabonaparcelláikat. S jogosan is lehetnek rá büszkék, hiszen épp ezeknek a kísérletezéseknek a tapasz­talatai alapján tudódik ki, milyen faj­ták felelnek meg a legjobban a saját mikro-körzetük termesztési és éghaj­lati viszonyainak, melyik bőtermő faj­tákból a legtöbbet vetni, előtérbe he­lyezni. ISZAP MINT MŰTRÁGYA Mint ismeretes, határunkban terül el a SLOVNAFT vajáni (Vojany) ve­gyi üzeme. Hatalmas szennyvíztisztító berendezése van, melyben a felgyü­lemlett iszap értékes foszforsavat tar­talmaz. — Erre úgy jöttünk rá — újságolja a főagronómus —, hogy a lerakődott iszaprétegből mintát vettem, s azt el­vittük a kutatóintézetbe. Itt megálla­pították: a lerakódott iszap mintegy 35 százalékban foszforsavat tartalmaz, amely műtrágyaként hasznosítható. Nem haboztunk sokáig, az ajánlatot elfogadtuk: mostanáig háromszáz hektárnyi területet trágyáztunk meg, ezzel a hasznos hulladékanyaggal. Kaszonyi főagronómus a továbbiak­ban elmondta: a vegyiművek vezetői örülnek, hogy elszállítjuk a számukra használhatatlan hulladékot, s mi vi­szont értékes trágyához jutunk. Ez­által évente — tiszta tápanyagot szá­mítva — mintegy ezer mázsa foszfor­savhoz jutnak, ami megközelítőleg egymillió korona megtakarítást jelent a csicseri szövetkezetnek. Ezekután felmerül a kérdés: vajon a vágsellyel (Šaľa) DUSLO vegyi üzemben — amely ugyancsak műtrá­gyát gyárt, szennyvíz-ülepítővel szin­tén rendelkezik — a lerakódott iszap az Ittenihez hasonlóan tartalmaz-e felhasználható, értékes anyagokat...?' Mert ha tartalmaz, érdemes az isza­pot vegyelemezni, s meghatározott te­rületen felhasználni. Ilymódon orszá­gos méretben sok-milliós értéket menthetnénk meg a mezőgazdaság, tágabb értelemben a népgazdaság számára. ILLÉS BERTALAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents