Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-08 / 36. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. szeptember 8, Közel négyszáz tagú sportszervezet Sőkszelőce (Selice) nagyközség a galántai járásban. Jól gazdálkodó efsz van a mátyusföldi faluban, és a társadalmi szervezetek is sokoldalú tevékenységet fejtenek ki. Igaz ez részben összefügg, mert a jól menő szövetkezet igyekszik anyagilag segíteni a tömegszervezetek munkáját. A sportszervezet az egyik legjelentősebb lömegszervezet a községben. A lakosságnak több mint tíz százaléka tagja a jól működő szervezetnek, vagyis közel négyszáz személynek van igazolványa. Mint általában minden faluban Sókszelőcén is a labdarúgás a legkedveltebb sportág. Krupa Milan, a hnb elnöke áll a sportszervezet élén is, így hát 6 a legilletékesebb, hogy nyilatkozzon a labdarúgók tevékenységéről. — Jómagam tíz esztendeig rúgtam a bőrt, nagyon szerettem focizni — emlékszik vissza a szimpatikus fiatalember. — Továbbra is szoros kapcsolat fűz a labdarúgáshoz, mivel megválasztottak a sportszervezet elnökének. Négy labdarúgócsapat van a községben. Az A csapat a kerületi bajnokság I. A osztályában küzd a bajnoki pontokért. Tavaly még a kerületi bajnokságban játszottunk, de kiestünk. Az előző két év szerencsésnek mondható, hiszen rKindkét idényben megnyertük a bajnokságot és felkerültünk a nyugat-szlovákiai kerület kailag Is alaposan fel kell készülni. — A falu lakossága érdeklődik a mérkőzések iránt? — Attól eltekintve, hogy kiesett a csapat, 40Q—450 néző mindig szurkol a fiúknak. Tavaly például a Gútával (Kolárovo) történt összecsapásnál rekord közönség volt, 2100 fizető néző. — Máš sportágban nem is tevékenykednek? — Dehogynem. Az asztalitenisz csapatunk a járási bajnokságban szerepel. Ugyanígy a szellemi torna kedvelői, a sakkozók is. Mihály József vezetésével a turisztikai szakosztály szintén eredményesen dolgozik. Egyre több híve van a vízi motorizmusnak és a természetjárásnak is. Már régeb-» ben tervezzük a kézilabdacsapat szervezését, de még mindig a holtponton vagyunk. Azt hiszem többet kellene tennünk, hogy a nők is bekapcsolódjanak a sporttevékenységbe. — Mennyi a sportszervezet évi költségvetése? — Kétszázezer korona körül mozog. Bizony nem könnyű ennyi pénzt előteremteni. De meg kell lennie ennek az összegnek, mert különben nem tudnánk a kiadásokat fedezni. A szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság segítsége mellett elég jelentős bevételünk van táncmulatságból és az esetenként megrendezett sportnapokból. Az idén a szimői (Zemné), tardosked-A sókszelöcei (SeliceJ legmagasabb osztályába. Jó ideig ott is álltuk a sarat, de szerencsétlen véletlen folyamán búcsút kellett mondanunk a kerületi bajnokságnak. De van remény, hogy visszakerüljünk, hiszen fiatal, tehetséges játékosokból tevődik össze a csapat, az átlag életkor 22 év. Az „ifi gárdában“ is sok tehetséges fiatal van, s nem okoz majd különösebb gondot az utánpótlás. Az ifjúsági csapatunk szintén az első A osztályban szerepel. В csapatunk a járási bajnokság IV. osztályában játszik. A diákcsapat szintén járási bajnokságban rúgja a bőrt, méghozzá sikeresen. — A magasabb osztályban szereplő csapatok hányszor tartanak edzést? — érdeklődtem. — Manapság már alaposan fel kell készülni egy-egy mérkőzésre. Ezért a heti négyszeri edzés feltétlenül szükséges. Valóban alig van szabadjuk a játékosoknak. Szerencsére van az iskolának tornaterme, és télidőben ott végezzük az alapozó edzéseket. Elég nagy a játékosok lekötöttsége, de ha helyt akarunk állni, akkor fizikailag, labdakezelés szempontjából és taktiA csapat labdrügói. di (Tvrdosovcej és a felsőkirályi (Horná Kráfová) csapatok részvételével rendeztük meg a labdarúgótornát. A jól megszervezett vetélkedőből elég szép bevételünk volt. Egy játékosunkat Rapcsík Lászlót átengedtük az Inter Bratislavának, s az első ligás csapat ellenértékként eljött hozzánk látszani, s ez is hozott valamit a házhoz. Egyszóval mindent megteszünk, hogy az anyagiak ne akadályozzák a sporttevékenységet. — A szövetkezet milyen összeggel segíti a sportszervezetet? — érdeklődtem Tomaskovics Károlytól, a szövetkezet elnökétől. — Nem tudom pontosan megmondani. Nemcsak pénzt adunk, hanem személyszállító eszközt is biztosítunk. A mi fiainkról van szó, s ezért nem garasoskodunk. Kár, hogy a községben levő más üzemek nem gondolkodnak hasonlóan, mint az efsz elnöke. De, ettől eltekintve, a szervezet aktív vezetősége mindent megtesz a sportélet kibontakoztatásáért, s fáradhatatlan munkásságuknak meg is van az eredménye. —tt— Sport-és honvédelmi vetélkedő FELKELÉSI TÁBORTŰZ AZ SZNF TISZTELETÉRE A Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójának jegyében, a jövő évi spartakiád előzményeként szeptember 15-én első ízben rendeznek nagyszabású tömegsportversenyt Banská Bystrica környékén. A Dukla Banská Bystrica turisztikai szakosztálya már próbálkozott hasonló rendezvénnyel és nem is kis sikerrel, hiszen mintegy kilencszáz részvevője volt a nemes vetélkedőnek. A felkelési tábortűz első évfolyamán ennél is több versenyzőt várnak. Ezt a jelentős eseményt a vetélkedő turisták részére több kategóriában szervezik. Résztvesznek rajta a pionírok, az ifjúság, középkorúak, idősebbek és azok is, akik aktív részvevőivoltak a hitleri fasizmus elleni felkelésnek. Az egykori bátor harcosok külön jelzéssel lesznek ellátva. Mivel különböző korúak vesznek részt a vetélkedőn, tetszés szerint vá laszthatnak a kilenc, tizenöt, tizenkilenc és huszonöt kilométeres útszakaszokból. A vetélkedő közben sor kerül légpuskalövészetre és.gránátdobásra. A gránátdobás, lövészet nem kötelező az idősebb versenyzők részére. A rendezvény részvevői a különböző kategóriákban a Banská Bystrica-I járás falvalból Indulnak: Cél: az SZNF múzeumánál lesz. A rátermettségi versenyen hosszabb útvonalú ciklusos versenyre is sor kerül. A részvevők az SZNF múzeumától indulnak és ott Is érnek a célba. A versenyzők valamennyien jelvényt és elismerő oklevelet kapnak. A nemes akcióban kétezren vehetnek részt, csakis olyanok, akik szeptember 1-ig jelentkeztek és az előírt igazolvánnyal rendelkeznek, -^tt — I A felvételen látható korszerű blokkban laknak majd azok a családok, akik eddig a cselédházban húzódtak meg. Fotó: —tt— ií Dunatőkési Állami Gazdaság (D. ** Klatov) a közeljövőben ünnepli megalakításának barmincacjik évfordulóját. Az állami gazdaságok életében sok átszervezés történt 1949 óta, s valójában a mezőgazdasági üzem a jelenlegi összetételében 1960- tól tevékenykedik több mint kétezer hektáros földterületen. Bátran állíthatjuk, hogy a tőkési Állami Gazda ság példakép volt a mezőgazdasági üzemek részére, a termelés minden ágazatában. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban valójában ott kezdődött meg a nagyüzemi baromfitenyésztés, tojástermelés, a kertészetük mindig élen járó volt a környéken, szőlészetet és gyümölcsészetet is létesítettek, s általában a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt jó eredményeket értek el. A több részlegből álló gazdaságban mindig előtérbe került az emberről való gondoskodás. A kezdeti években a dolgozók lakásviszonya nagyon kedvezőtlen volt. A sokgyerekes családok egy része egyszobás, higiéniai szempontból nem megfelelő cselédlakásokban élt. A gazdaság irányítói igyekeztek mindent elkövetni a lakásépítés megoldása érdekében. Jelentős egyéni kölcsönt biztosítottak a családi és szövetkezeti lakások építésére. Manapság a gazdaság dolgozói már jó körülmények között laknak a családi és szövetkezeti épületekben. Persze emellett felépült az igazgatóság központja és szinte minden részlegen van a dolgozók kényelmét, tisztálkodási lehetőséget biztosító szociális létesítmény. A gazdaság központjában Dunatőkésen maradt még hírmondónak egy régi cselédlakás. Igaz, már azt is átépítették, de mégsem voltak benne a mai igényeknek megfelelő összkomfortos lakásegységek. A régi cselédlakást „lenézik“ a szemben niagaslö lakótömbök, s bizony a cselédházban élők irigykedve tekintenek az emeletes épületre. Már nem kell sokáig „felnézniük“, mert rangos szövetkezeti lakásba költöznek. — Ml legyen a cselédházzal? — merült fel a kérdés. — Lebontani, az a legegyszerűbb —i mondták egyesek. Az igazgató a járás egyes vezető dolgozóival együtt más véleményen volt. — Mi lenne — vetődött fel a kérdés — ha a jövő nemzedékek megismerhetnék milyen körülmények között laktak a cselédek, a javak termelői hajdanában. Az elgondolást tett követte, s elhatározták, létrehozzák a majormúzeumot. elhelyezve a mezőgazdasági dolgozóknak, az elnyomó földesurak, bérlők elleni forradalmi megmozdulásait dokumentáló gyűjtemény. Ott láthatják az 1938-as, környékbeli sztrájk ese. ményeit — a Popper uraság rendelkezéseivel szemben. Még sok élő tanú van, aki emlékezik az eseményekre, s így minden bizonnyal nagyon reális lesz a dolgozók megmozdulásának a visszaidézése. Lesznek olyan helyiségek is, amelyekben bemutatják azokat a tárgyakat, munkaeszközöket, amelyeket az egykori mezőgazdasági termelésben használtak. Érthetően hűen tükrözi majd az állandó kiállítás hazánk és Dél-Szlovákla munkásmozgalmának kialakulását, az első republikában történt eseményeket, a felszabadulás körülményeit és a nehéz időket a munkásosztály győzelméig. Á múzeumban fényképeken, grafikonokon keresztül mutatják be az állami gazdaság megalakításának körülményeit, fejlődését és minden jelentősebb-mozzanatot, amely az elmúlt három évtized alatt történt. A forgatókönyv elkészült, s a szakemberekből álló bizottság annak alapján gyűjti össze a majormúzeum anyagát. Hajtman István mérnök, a gazdaság igazgatója, — aki még fiatal korában megismerte a mezőgazdasági idénymunkások nehéz sorsát —, Vontszemű Frigyes üzemgazdász, a Major»*! létesítenek Egy múzeum létrehozása elég sokba kerül, és csakis jó gazdálkodású nagyüzemben lehetséges anyagi fedezetet biztosítani a megavlósítására. A tizennyolc lakásegységből álló régi urasági épületben, lesz mód a nemes elképzelések megvalósítására. A hozzáértő szakemberek, a járási múzeum közreműködésével már dolgoznak a terveken, s az ügyeskezű kőművesek szintén megkezdték a helyiségek átalakítását. Szeretnék viszszavarázsolni az egykori cselédlakások eredeti hangulatát, a régi berendezésekkel és a használt háztartási eszközökkel. A múzeum további részében lesz gazdaság régi dolgozója, és mások minden bizonnyal sokat tesznek azért, hogy az állandó kiállítás a harmincadik évfordulóra elkészüljön és hűen fejezze ki a régi világot és a közelmúltban történteket. A majormúzeum szerves része lesz a járásinak és a látogatók mindkettőt egyidöben tekinthetik meg. Télidőben is, hiszen a helyiségek Dunatőkésen szintén fűtöttek lesznek. Mindig van új a nap alatt. Azt hiszem, a dunatőkésiek példamutatása másoknak is tanulságul szolgálhatna és sok helyütt átmenthetnék a régi és a közelmúlt örökségét a jövőnek.Tóth Dezső Ebben a régi cselédházban lesz a majormúzeuin. írom a lev.. A magyar nótakültőnek, Dankö Pistának (1858—1903) dalait máig is a magyar zeneirodalom közkincseként emlegetik. Most is dalolják őket, mert Dankó nótái szívhez szólóak. A fiatal évek nyomora, az éjszakázások korán aláásták a zenész amúgy is gyenge egészségét. Féltó orvosai már nem tudtak mást ajánlani, minthogy próbálja meg valamilyen neves gyógyfürdőben kezeltetni magár. így került a dalköltö a világ egyik leghíresebb gyógyfürdőjébe, San Remóba az Azúr-tengerpartra. Dankó Pista Gárdonyi Géza egyik megható versét már régen ismerte, de a szanatóriumban a négyfal közötti magányban kettőzötten átérezte annak jelentőségét. Saját sorsát látta a szegény katonáéban, akit sok évre elszakítottak szeretteitől s bezárták egy nagy kaszárnyába, mint jómagái a szanatóriumba. Ott született meg az „írom a levelem Balog Máriának“ című vers megzenésítése. Ez ,a nóta nemcsak magyarul közkedvelt, de lefordították szlovákra, sőt szlovén nyelven is gyakran hallhatjuk televízióban, rádióban. Nos, engem is elvitt a sors San Remóba, s szeretném leírni mit láttam a híres fürdőhelyen, emlékeznek-e még Dankó Pistára. A francia Nizzából indultunk el, amely nem messze van Riviéra de Fiorí-ig, ahogy itt San Remot vidékét nevezik, foqgal, a part csupa virág j egész esztendőben. Az üdülővárosnak j ma már több mint hatvanezer lakosa j van. ' Nem véletlenül lett belőle gyógy[ürdó. A nyári hőmérséklet általában huszonhárom fok. de télen sem sülylyed a hőmérő higanyszála tíz fok alá. Észak felől romantikus hegyek fogják fel a szelet, s a pálmafák sokasága mellett már a Földközi-tenger vize hullámzik. Ideális hely lehetett a gyógykezelésre. De vajon megmaradt-e annak? Azt mondták, még ma is vannak szanatóriumok, de hát a mai San Remo jellege egész más, mint Dankó Pista ottléte idején. Persze már akkor is luxus nyaraló volt, de ma különösen az. Csak az élhet itt valójában jól, akinek duzzadó a pénztárcája. Ezt nem csak a csillagászati árakból állapítottam meg, hanem abból is, hogy amikor a híres Casinóban csak egy capuccionot rendeltem —, amit itt pompásan főznek — a pincér formálisan kinézett, és azzal zaklattak nem parancsolok-e még másvalamit. Amikor fürödni akartam, sem ide, sem oda nem léphettem be, mert a legtöbb magánstrand, illetve a luxusnyaralóké vagy hoteloké. A szabad strandon pedig úgy hemzsegnek az emberek, mint dobozban a szardíniák. Az óvárosban is sok a látnivaló, történelmi nevezetesség. De a szűk utcák, az utca fölé kiterített ócska fehérneműk már a szegénységet tükrözték. A vásáron olyan volt a zaj, hogy az ember a saját szavát sem értette. A vásárlók a végtelenségig alkudoztak és igen szegényes ruházatnak voltak valamennyien. A kapitalizmus arca ilyen kettős. A luxusfürdőhelyeken dínom-dánom, a szegény negyedben a nyomorúság. Dankó Pista felől érdeklődtem fűtői-fától, de senki nem tudott róla. Különben ebben a szép városban sok világesemény történik, s inkább azokkal foglalkoznak az emberek. Kötélpályán „felcsúsztam" a város fölötti 1300 méteres hegytetőre, ahonnan gyönyörű a kilátás. A hegy teteién levő vendéglőben méregdrága árak vannak. Újból megállapítottam, hogy akinek nincs elég pénze, az nagyon „kevés“ ember ebben a világban, Este újból Dankó Pistára gondoltam. Kinéztem a szálloda ablakából, a csillogó szép fényreklámok szivárványábaés eszembe futott a dalköltő nótájának harmadik versszaka, amelyben a szegény baka is kinéz a kaszárnya ablakán és hazagondol. Engem is elfogott a honvágy, és másnap már száguldott is velem a vonat hazafelé. Mártoiivölgyi László
