Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-01 / 35. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. szeptember 1. 12 A vetőmagvak életképessége szakozható A fiziológiai magvigor a vetőmagszaporító populációk, vagy anyanövények megtermékenyítésének, magképződésének Időszakában azáltal növelhető, hogy meghatározott összetételű levéltrágyákkal a képződött magok, hormon-, protein- és ásványianyagszintjét és arányait szabályozzuk. NEM ELEGENDŐ A JÖ csIrAzöképesség A vetőmagvakban létrehozott fiziológiai magvigor a következő nemzedékben, az árunövény-termesztésben érvényesül. A kísérleti növényeknél az élenjáró gazdaságok őszt búzából 60, kukoricából 80 és napraforgóból 30 mázsa termést érnek el hektáronként. Ehhez a termelési színvonalhoz és a termések további növeléséhez nem elegendő az optimális körülmények közötti Jó csírázóképesség. Minden egyes vetőmagnak fiziológiai magvigorral is rendelkeznie kell. A vetőmagkutatók egyöntetűen vallják, hogy a magvigor a raktározás folyamán befolyásolja az életbenmaradást, ugyanúgy a szántőföldön a kelést, a fejlődést a növények érettségéig és a teljes termést. Kialakítása ezért a növénytermesztés további fejlesztésének fontos feltétele. A magvigor szabályozhatóságának felismeréséhez, elméletének és gyakorlatának kidolgozásához két úton jutottunk el: egyrészt megvizsgáltuk, hogy a tájak eltérő ökológiai feltételei hogyan befolyásolják a képződő magok vigorát, másrészt viszont a megtermékenyülés — magképződés időszakában végrehajtott levéltrágyázás hatását vizsgáltuk a magvak proteintartalmára, ásványi anyagának akkumulációjára és a magvigorra. Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet 10 termőhelyről ősziárpa-magmintákat bocsátott rendelkezésünkre, hogy azokon a magvigort értékelhessük. A különböző ökológiai viszonyok között termesztett ősziárpavetőmag N, P és Mo tartalmának növekedésével lineárisan, szignifikánsan és lényegesen — 74—95 százalék között — nőtt a vigorvizsgálattal megállapított életerős csíranövények mennyisége. Mivel a magvigor a májusban-júniusban lehullott csapadékkal és a napfényes órák számával is összefüggött, a vetőmagszaporítások elhelyezésére körzetek és specális termesztés-technológia is körvonalazható. LEVÉLTRÄGYÄZÄSSAL IS NÖVELHETŐ Csernozjom és meszes homoktalajokon az őszibúza-kísérletek bizonyítják, hogy a megtermékenyülés-magképződés Időszakában N-levéltrágyázás hatására, az N emelkedő mennyiségével egyenes arányban, lineárisan nőtt a búzamagok N-tartalma és vele együtt a vigoros csíranövények menynyisége is. N-levéltrágyázás hatására olyan mértékben növekedett a vigoros csíranövények százalékával kifejezett fiziológiai magvigor, amilyen mértékben növekedett az az ismert törvényszerűség is, hogy a levélre permetezett N hatásra a magokban P-felhalmozódás keletkezik. A kalászosok magvigora NP levéltrágyázással vagy N-túlsúlyú komplex levéltrágyákkal indukálható — az ökológiai viszonyoktól függő mikroelemekkkel kiegészítve. A kukorica megtermékenyülésének magképződésének időszakában makro- és mikrotápanyagokkal, valamint komplex szerekkel, levéltrágyázásokkal, a magok hormon-, protein- és ásványianyag-összetételének módosításával megnövelték a fiziológiai magvigort. A fiziológiai vigort elsősorban a kukoricamagok NPFe-tartalmát növelő permetezések befolyásolták kedvezően. Legnagyobb mértékben és leghatásosabban a magképződés időszakában a levélen át adott N-nel, N + P- vel, N + Zn-nel, valamint N-t is tartalmazó komplex szerekkel tudtuk növelni. Az anyanövények levéltrágyázását két alkalommal tanácsoljuk: a bibe megjelenésekor és közvetlenül a tejes érés'előtt, amikor a metabolitok magba való áthelyeződésének enzimes folyamatai a legerőteljecsebbek. A VÁLTOZÁSOK HORMONÁLIS EREDETŰEK A napraforgó bimbózásának — magképződésének időszakában a levélzetre permetezett N, NPMn és N- túlsúlyű komplex levéltrágyák hatására fiziológiai magvigor indukálódott és megbízhatóan nőtt a vigoros csíranövények mennyisége. Az N-trágyázás növelése olajtartalom-csökkenést okoz, viszont megnöveli a magvak N-tartalmát és a magvigort. Ez a példa is mutatja, hogy a vetőmagtermesztésnél és árunövénytermesztésnél a trágyázásban eltérő elveket követünk. A csíravigor-változások hormonális eredetűek. A citokinin az a növényi hormon, amelynek szintézise és aktivitása N-trágyázással inciálható és növelhető. Citokinin hat a levélzetre permetezett anyagoknak a metabolikus gyűjtőhelyeken és éréskor a magokban való transzlokáciőjára és e tápanyag részvételére a szintézises folyamatokban. így tehát a magképződés időszakában az N-túlsúlyú levéltrágyázás hatására keletkezett magvigor nem a tápanyagok „paszszív“ növekedésének az eredménye, hanem hormonális eredetű. M. M. A z elmúlt évek tapasztala* tából gyakran súlyos következmények, károk árán levont tanulság bizonyította, mennyire nagy szerepe van a takarmányalap megteremtésének az állattenyésztés fejlesztésében, az állatok hasznossá* nak növelésében. A figyelem homlokterébe főleg a tömegtakarmányok termesztése került. Fontosságuk a gabonával szinte egyenrangúvá vált. A kiváló minőségű, fehérjékben gazdag tömegtakarmányok etetésével sok abrak takarítható meg, s ugyanakkor a takarmányozás költsége is csökkenthető. Ebben az évben, amikor gabonából a szokottnál gyengébb termést értünk el, és ezért az abrakkal takarékosabban kell gazdálkodni, az eddiginél még fontosabb lesz a teriméstakarmányok téli készletének jó megalapozása. Lényegbevágó, hogy egyes járásokban, mezőgazdasági üzemekben mit tettek a jó takarmányalap megteremtése céljából. Erre választ keresve, a lévai (Levice) járásba látogattam, ahol a múltban a takarmányok termesztésében, tartósításában komoly fogyatékosságok merültek fel. Ián MaliS mérnök — a jmi főagronőmusa — tájékoztatója szerint az idén sokkal körültekintőbben, tervszerűbben irányították és szervezték a tömegtakarmány-termesztést, mint a múltban. Tavaly a járás valamennyi gazdaságában felmérték az állatállomány szükségletének megfelelő optimális takarmánytermesztési szerkezet kialakításnak lehetőségeit, s ennek nyomán határozták meg a tervfeladatokat. A figyelmet elsősorban az évelő takarmányok hektárhozamának növelésére, a termőterület bővítésére, valamint a termés minőségi tartósítására összpontosították. Ebből a célból kihasználták az öntözőhálózatot — mint a belterjes termesztés egyik hatékony eszközét —, s előtérbe helyezték a takarmányok jó minőségét, a betakarítás optimális időpontját, valamint a tartósítási technológia betartását. Igyekezetük sikerrel járt. Az évelő takarmányok —. a lucerna, a vöröshere, az intenzív fűfélék — első növedékének — szénában számított hektárhozama járási átlagban elérte a harminchét mázsát. A tervhez viszonyítva ez 1,2 mázsa többlét hektáronként. Az évelő takarmányok tartósításában is lényeges a javulás. Az idei termésből jó minőségű szénát és szenázst készítettek. A második növedékből valamivel gyengébb termést értek el, azonban nem kevesebbet a tervezettnél. Feltételezik, hogy az évi tervet — szénában számítva ötvenhat mázsa hektáronként <— teljesítik. A terimés takarmányok minőségének és tápértékének növelése céljából a szántóföldi évelő takarmánynövények részarányát az eddigi tizenkét és fél százalékról jövőre tizenhat százalékra növelik. A múlt év őszén lucernából 3626, vörösheréből 2757, intenzív füvekből pedig 276 hektár új telepítést végeztek. Ebben az évben további 1210 hektáron vetnek évelő takarmányokat. A legújabb kutatási eredményekhez igazodva, előnyben részesítik a zab és az árpa alávetését. Az új állománynak ez több mint kétharmadát képezi. daságokban a hagyományos takarmányok mellett fokozott figyelmet fordítottak a szalma hasznosítására is. Tehát jó feltétele van annak, hogy télen valamennyi gazdaságban megfelelő tömegtakarmány-készlettel rendelkezzenek. Sok múlik majd a silózás minőségén. Ezért egyben az állattenyésztők feladata is, hogy ügyeljenek a silókukorica betakarítására, az erők mozgósítására, a gépek teljes mértékű kihasználására, s megfelelő szervezéssel, közös erőfeszítéssel elérjék, hogy egyegy silőgödröt három napon belül befedjenek. A jó minőségű szilázs készítését nehezíti, hogy a szilárd silógödrök kapacitása a szükségletnek ötven százalékát sem fedezi. Ezért a jövőben több gondot kell fordítani a silóvermek építésére. észülnek Az egynyári takarmányok termesztésében is jelentős a javulás. Az őszi keverékek hozama meghaladta a terv átlagét. A hüvelyesek termőterülete jelentősen bővült. Bár az idén gyengébb termést adott, mégis úgy tűnik, hogy elérik a tervezett termést. Nyári keverékekből ezer hektárral többet vetettek, mint tavaly, ami ugyancsak nagy segítség a takarmányalap növelésében. Silókukoricából ebben a járásban is gazdag termés ígérkezik. Előzetes felmérések alapján háromszáz-ötszáz mázsa között váltakozhat a hektárhozam. Betakarításra elegendő gép áll rendelkezésre. Egy szecskázóra ötvenöt hektár jut. így lehetővé válik a termés gyors begyűjtése. — A terimés takarmányok téli készletével el akarjuk érni azt — mondotta a főagronómus •—, hogy ez necsak a szükségletet fedje, hanem minden gazdaság legalább tizenöt százalékos tartalékkal rendelkezzen a következő év esetleges takarmányhiányénak pótlására. Teljes mértékben ki akarjuk használni a tartalékokat. A leveles répafejet, a répaszeletet, a kukoricaszárszilázst és egyebeket. Ladislav Vida mérnök, a jmi főállattenyésztője megjegyezte, hogy a mezőgazdasági üzemek többségébe a tömegtakarmányok termesztésében és tartósításában a helyzet lényegesen kedvezőbb, mint tavaly. A gazjelentős tartalékokkal rendelkeznek a járásban a rétek és a legelők hasznosításában. Az eddigi eredmények koránt sem felelnek meg az adott lehetőségeknek. Habár a járás mezőgazdasági üzemeiben fokozott az igyekezet a takarmányok termesztésében, az eredmények gyakran eltérőek. Például a gyenge termés következtében problémák merültek fel a fegyveroeki (Zbrojnlky), a palásti (Plášťovce), a éajkovi, a szántó (Santovka), a žemberovcei szövetkezetben s a Zselizi (Želiezovce) Állami Gazdaságban. Az okok többnyire szubjektív jellegűek. Az említett gazdaságokban nem tartották be az agrotechnika követelményeit, és ezzel fogyatékosságok merültek fel a tartósítási technológiában. Több év átlagában kiváló eredményeket érnek el a takarmány minőségét illetően az ípolyszakállasi (Ipefský Sokolec) szövetkezetben, ahol az állattenyésztők is aktívan részt vesznek a takarmányok téli készletének kialakításában. Jó takarmánygazdálkodással dicsekedhetnek a kálnal (Kalná), a Velký Ďúr-i és nagyölvedi (Veiké Ludince) szövetkezetek is. E gazdaságok jó példája mutatja az utat a belterjes takarmánytermesztésben, a megfelelő takarmányalap megteremtésében. Klamarcsik Mária mérnök A központi irányelvekre támasz** kodó szarvasmarha-tenyésztési programot, a helyzet ismeretéből kiindulva, két változatban dolgozták ki az illetékesek. Az egyik változat 1990-ig a tejhasznosság szerény növekedésével, vagyis szlovákiai méretben egy tehén átlagában 3600 literes évi tejátlaggal számol. Ennél a változatnál a társadalom növekvő igényeinek megfelelően, 675 ezer tehénnel kellene bővíteni az állományt, hogy a tehénre jutó tejátlag évenként ötvenöt literrel javuljon. A programban számoltak persze azzal is, hogy száz tehéntől 102 borját választanak el, és a fagyasztói piac húsigényét választék tekintetében is kielégíthetik. A másik változat pedig számol a tejhasznosság hatékonyabb növekedésével, vagyis azzal, hogy Szlovákiában 1990-ben tehenenként 3800 liter tejet érjünk el. Ezen változat szerint harmincötezerrel kevesebb tehénre volna szükség, mint az első változatban. Egy tehén átlagában az évenkénti tejhasznosságnak azonban 75 literrel kellene javulnia, s a száz tehénre jutó borjűelválasztás hasonló maradna, mint az első változatban, mert az ilyen állománynövekedéssel jól kielégíthetnénk a fogyasztók igényeit. Tény, hogy a program második változatának a megvalósítása előnyösebb, mert ésszerű szervezéssel, következetes tenyésztői munkával jól kihasználhatók a tömegtakarmányok. Ugyanakkor a kevesebb állatlétszám részére kisebb földterületet kellene bevetni takarmánynövényekkel, is a termelés szerényebb beruházást, kevesebb munkaerőt, energiát és egyebeket igényelne. Lényegesen kisebb költséggel érhetnénk el az egységnyi termékmennyiséget. Az sem hallgatható el, hogy a második változatban több szemestakarmány fogyna, mint az elsőben, s ez megkövetelné a takarmánytermesztés «2 x £-5 X « w Szarvasmarha-tenyésztés szerkezetének módosítását. A többleterőtakrmányt azonban a kisebb szarvasmarhalétszám kapcsán megtakarított földterületen lehetne megtermelni stb. Számolni kellene persze azzal is, hogy a második változatban a kiválóan tejelő típusú teheneknek — egyenként — évi átlagban 4000—5000, a tej-húshasznú állományban pedig 3000—3800 literes tejhasznosságot, s a hizlaldában darabonkénti napi átlagban egy kilón felüli súlygyarapodást kellene elérni. A program számol a gazdaságok körzetenkénti szoros együttműködésével, közös létesítmények építésével s a szolgáltató hálózat nagyobb segítségével stb. A PROGRAM MEGVALÓSULÓBAN A járásra kiterjedő keresztezést programot 1972-ben hagyták jóvá és a fekete-tarka apaállattal történő nemesítésbe 1975-ig tizenkétezer 500 szlovák-tarka tehenet vontak be, a másik ágon pedig a vörös-tarka apaállattal való keresztezésben 9000 tehén fajtajavító keresztezését szorgalmazták. Az első -időszakban — mintegy két évig —i olyan európai típusú Fi-es bikák magját használták, njelyek szlovák-tarkával való keresztezésből származtak. A leszármazott bikák véraránya ötven, az ezekkel keresztezett utódoké pedig huszonöt százalékos volt. A kanadai típusú Fi-es bikákat 1971-től, a tiszta vérvonalú kanadai apaállatokat pedig 1977-től használták a szlovák-tarka tehenek fajtajavító keresztezésére. Azt a célt követték, hogy elérjék a leszármazottak 62,5—75 százalékig terjedő idegen vérarányát. TENYÉSZCÉL Mind a fekete-tarka, mind a vöröstarka idegen fajták- igénybevételével olyan tenyészcélt követtek, hogy lényegesen javuljon az utódok tejhasznossága, s ezek az egyedek közelítsék meg a hazai szlovák-tarka fajta húsarányét. További célkitűzés volt, hogy javuljon a tehenek géppel való fejhetősége s a tőgyek alakja. A fekete-tarkával való keresztezést A közelmúltban Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) az Állattenyésztési Felügyelőség járási központjának dolgozójával, Csapiár Arpád mérnökkel arról beszélgettünk, hogyan kezdték a program megvalósítását, s hol tartanak ma? Csapi ár mérnök megemlítette, hogy a gondosan előkészített program megvalósítását 1967-ben négy gazdaságban — az Oj Élet (Nový Život), az Aranykalász (Zlaté Klapy) szövetkezetben, továbbá a Gombai (Hubice) és a Dunatőkési (Dunajská Klátov) Állami Gazdaságban — kezdték. Az említett gazdaságokban európai típusú fekete-tarka haszon tenyészértékfi — külföldről beszerzett — apaállatokkal kezdték a szlovák-tarka tehenek keresztezését Ez azonban még csak próbálkozás volt. Se c «■* m U SS 3 s N О) се CJ e M n 55 5 'О е .ж SO) CQ •C — £ se £ x eS g® 5
