Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-01 / 35. szám

|97S. szeptember 1. SZABAD FÖLDMŰVES — Félévi eredményeinkkel elégedettek lehetünk. Szö­vetkezetünk a mezőgazdasági nyerstermelés féléves ter­vét százhét százalékra teljesítette. Az elért eredmények közös munkánkat dicsérik. A sikerek érdekében azon­ban továbbra is úgy kell munkához látnunk, mint egy nagy családnak. Ki-kl ereje és becsülete szerint dolgoz' zon. Ez legyen a Jelszó az őszi időszaki munkák meg' kezdése előtt is — hangzottak az elnök szavai. „Úgy kell munkához látni, mint egy nagy családnak* — azóta is élnek bennem a szavak. A szavaknak olyan jelentősége is van, hogy ebben a szövetkezetben teljes a bizalom, a kölcsönös szeretet és a tisztelet. Egv fedél alatt, egy asztalnál szegték meg az új búzából sütött kenyeret. Egy fedél alatt ünnepelte a szövetkezet tag­sága a gabonabetakarítás sikeres befejezését, az út ke' nyér ünnepét. =-.csl--w „Ritka nagy emberöltöt éltünk“ Űj fejezet Sokan vannak széles e hazában, fckik harminc évvel ezelőtt — az új emberöltő elején — úgy találkoztak a történelemmel, hogy munkássorsból, cselédsorsból, parasztsorsból egyene­sen a közös gazdálkodás nagy re­ményre jogosító sodrásába csöppen­tek bele. És nem tudták, nem tudják abbahagyni, mert ha a munkája ered­ményét látja az ember, tovább akarja azt csinálni. Ezt diktálja a földműve­sek ősi ösztöne. EGYMÁSRA UTALVA Harminc évvel ezelőtt öt falu — Olletejed (MlieCany), Hodos (Vyd­­rany), Sikabony (Maié Blahovo), Nagyabony (Veiké Blahovo) és Du­­naszerdahely (Dunajská Streda) föld­művesei is a közös gazdálkodás út­jára léptek, öt falu földművesei, öt falu nincstelenje, cselédje... Egyiküknek lova, másikuknak tehe­ne, a többségnek viszont csak a mun­kaereje volt. A szó szoros értelmében véve összefogták nadrágszíjnyi föld­jeiket, testi erejüket. Ezerkilencszázötvenkilencben Duna­­szerdahely, Olletejed és Sikabony egyesültek, majd ezerkilencszázhet­­venöt január elsején Hodos ,és Nagy­abony is a korábban egyesült szövet­kezetekhez csatlakozott. így alakult ki a járás egyik legnagyobb mezőgaz­dasági üzeme, a Dukla Efsz. Az egyesülés nemcsak a megfelelő Vezetők kiválasztásával, a nagyszabá­sú tervek megkezdésével járt. A tag­ság szemléletét is közös nevezőre kel­lett hozni. S ez a kezdetben bizony nem volt könnyű feladat, de megol­dották. Az egyesült szövetkezet az elsők között élt az állami támogatás és a saját gazdasági eredményeiből eredő újabb lehetőségek kihasználásával. A jövőre gondolva új gépeket vásárol­tak, s korszerűsítették az állatte­nyésztési farmokat. A külön-külön gazdálkodó szövet­kezetek összbevétele ezerkilencszáz­­ötvenegyben 4 millió 750 ezer koro­na volt, ezerkilencszázhetvennyolcban viszont már elérte a kilencvenöt mil­lió koronát. Am a vezetőség és a tag­ság jó munkájáról, igyekezetéről leg­jobban a szövetkezet idei félévének gazdasági eredményei tanúskodnak. Az állattenyésztés szakaszán a nép­gazdasággal szembeni feladataikat maradéktalanul teljesítették. A félév­ben ezerháromszáz tonna húst érté­kesítettek. Eredményeik a tejterme­lésben is kiválóak. A növénytermesz­tésben a félév jó eredményei és az időben elvégzett időszerű munkák maradéktalanul biztosítják a második félév feladatainak sikeres teljesítését. Nagyra értékelhetjük a munkakezde­ményezést, amely a szövetkezetben alapvető feltétele a sikeres gazdálko­dásnak. ☆ ☆ ☆ Az efsz vezetősége és tagsága a ga­bonabetakarítás befejezésének ünne­pén emlékezett meg a szövetkezet megalakulásának harmincadik évfor­dulójáról. Az új kényér ünnepén emlékeztek és ünenpeltek azok, akik ezerkilenc­­száznegyvenkilencben a közös gazdál­kodás rögös útjára léptek. Ünnepeltek a kenyércsata győztesei is. A kopibájnosok versenyében a leg­jobb eredményt Czucz Sándor és tár­sa, Hodossy Dezső érték el, akik el­nyerték a legalacsonyabb szemvesz­teségre kitűzött díjat is. A szalmale­­takrításnál, a tarlóhántásnál, a gabo­naszállításnál Keszi Ferenc, Varga Lajos, Serfóző Mihály, Csánó László, Bódis Ernő, Simon Lajos, Szolgai Já­nos, Mátyás józsef, Egyházi Nándor, Bacsa János, Vasmera Tibor, Póda László, Stefankovics József, Laboda Vince, Végh Béla, Trhaj István, Kiss László, Csúcsai Miklós, Vereknyei Jó­zsef, Göncöl László és Hodossy István érte el a legjobb eredményt. ☆ ☆ ☆ Harminc év nagy idő, és mi ritka nagy emberöltőt éltünk meg — mon­dotta Píver Dezső, a közös elnöke. Az ökörfogatos, első közös gazdasá­gokból korszerű mezőgazdasági nagy­üzem lett. A fiatalok ezt látják és természetesnek tartják, ahogy van. Ezek már a mai fiatalok. A Dukla Efsz-ben a váltóbot is méltó kezekbe kerül. CSIBA LÄSZLÓ jegvében üimepeM s ez biztosíték, hogy a sertéshús el­adási tervének a teljesítése nem okoz majd különösebb gondot. Már az első félév is ígéretes volt, hiszen öt száza­lékkal túlszárnyalták a sertéshúsel­adást. A Bajcsi Állami Gazdaság mindig neves volt az újító mozgalomról. Ez a nemes mozgalom csak úgy lehet eredményes, ha a dolgozók alkotó ké­pességét értékelik, jutalmazzák és a bevált újításokat bevezetik a gyakor­latba. Azt hiszem, ezen a téren di­cséretet érdemelnek a bajcsi irányí­tók, mert a termelést elősegítő újítá­sokat felkarolják és kamatoztatják. A jó munkást megbecsülik a gazda­ságban. A szépen megrendezett ün­nepélyen most is megjutalmazták azo­kat, akik példásan dolgoztak és hoz­zájárultak a kiváló eredmények el­éréséhez. Az állami gazdaság 30. évfordulója jegyében lezajlott ünnepi ülésen a gazdaság vezetőinek és a vendégek­nek átadták a művészi kezek által font koszorúkat. A kora délutáni órákban színvonalas műsornak tapsol­hatott a közönség. A jónevű Záhor­ská Népművészeti Együttes lépett fel. Már tavaly is ők szerepeltek az ara­tási ünnepélyen és elnyerték a közön­ség tetszését. A műsorban az is elis­merést érdemelt, hogy a szlovák együttes magyar számokkal kedveske­dett. Ennek különösen örültek a gaz­daság dolgozói, akiknek döntő több­sége magyar anyanyelvű. A műsor után nemzetközi labda­rúgó-mérkőzés következett. A jó ké­pességű bajcsi labdarúgók magyaror­szági együttessel mérték össze erejü­ket, és színvonalas mérkőzést látha­tott a szépszámú közönség. Ezt követ te a táncmulatság, ahol fiatalok, idő­sebbek táncolhattak a zene ritmusára Verőfényes augusztusi napra éb­redtek a Bajcsi (Bajé) Állami Gaz­daság dolgozói. Kellemes nyáridőben gyülekeztek az ősi fákkal körülölelt parkban, hogy megünnepeljék a gaz­daság megalakulásának , 30.' évfordu­lóját, amely egyben az új kenyér ün­nepe is volt. A jelentős évfordulót Szabó Imre, a Járási , pártbizottság Járási titkára méltatta a legtalálóbban, egyszerű, de mélyreható szavakkal. Többek között a következőket mondotta: „A Bajcsi Állami Gazdaság a mezőgazdaság szo­cialista átépítésének egyik iskolája volt, amelynek tapasztalataiból merí­tettek a környéken megalakult szö­vetkezetek irányítói. Ezért örömmel vállaltam a feladatot, hogy átnyújt­sam a járásunk mezőgazdaságának szocialista fejlesztésében elért ered­ményekért adományozott díszokleve­let.“ A nehéz átmeneti években valóban példakép volt az állami gazdaság, a­­melynek gazdálkodásából erőt merí­tetek a szövetkezetek szervezői, mi­vel az ott elért eredményeken hűen tudták szemléltetni, a jiagyüzemi me­zőgazdaság előnyeit. Kosztankó Antal, a gazdaság igaz­gatója tömör, mégis mindenre kiter­jedő beszámolójában szintén foglalko­zott a felszabadulást követő nehéz kezdeti évekkel, a kibontakozással és azokkal az eredményekkel, amelyet három évtized alatt elértek a közel hatezer hektáros, nagyon változó ta­­lajösszetételü birtokon. Az alapeszkö­zök értéke napjainkban már megha­ladja a 200 millió koronát. De az is lényeges, hogy eltüntették a majo­rokból a nyomortanyákat és korszerű családi házakban, valamint az üzem által épített lakásokban élnek a dol­gozók. A mezőgazdasági termelés mindig ki van téve az időjárás viszontagsá­gainak. Az idén a Bajcsi Állami Gaz­daságban nem arattak repcét, mert kifagyott, és a búzából is több hek­tárt ki kellett szántani, s helyette árpát vetni, hogy azzal pótolják az abraktakarmányt. Ebben az esztendőben — kevés ki­vétellel — a mezőgazdasági üzemek­ben nyolc-tíz mázsával alacsonyabbak voltak a hektárhozamok a tervezett­nél. A kedvezőtlen időjárás ellenére a gabonabetakarítást tizenhárom nap alatt végezték el a gazdaságban, augusztus közepéig letakarították a szalmát és elvégezték a tarlóhántást, másodvetést, s már a jövőre, a repce vetésére gondolnak. A gazdaságban példás fegyelemmel végezték az ara­tást mind a hazai, mint a vendég­­kombájnosok. Az ógyallai (Hurbano­vo) és az otrokoviceí traktorállomá­sok kiváló gépirányítói is dicséretet érdemelnek. Hasznos ez az évek óta tartó jó kapcsolat. A hazai és a ven­­dégkombájnosok versenyének eredmé­nyeképpen a szemveszteség minimá­lis volt a gazdaságban. Mint már említettük, a gabonater­mesztés nem volt elég sikeres. Annál dicséretesebbek az eredmények az állattenyésztésben, ahol a nyerster­melést 111 százalékra teljesítették, vagyis több mint 2,5 millió korona értékkel adtak többet a közellátásnak a tervezettnél. A malacelválasztás ter­vét is 115 százalékra teljesítették. Dinnyetermeszté­­sünk kulcskérdése a fajta helyes meg­választása, a, ter­melő és az értéke­sítő közötti össz­hang megteremté­se. A jó dinnye ke­resett exportcikk, a rossz viszont itt­hon sem kell. A hagyomány — az anyagi érdekeltsé­gen túl — kötelez is. X / X A mezőgazdasági termelés növelésé­re kijelölt felada­taink igényesek. Teljesítésük csak a tartalékok mozgó­sításával, valamint a termelés össz­pontosításával le­hetséges. Tehát a termelés olyan ha­tárát kell megálla­pítani, amely a he­lyi adottságoknak megfelelően a kor­szerű technika és technológia mellett a legkifizetődőbb. A vázolt népgaz­dasági érdekek fi­gyelembevétele, va­lamint a termelés ésszerűsítése szem­pontjából — csak az elismerés hang­ján szólhatunk a Duna tőkési (Dunaj­ský Klátov) Állami Gazdaságról. A nagy zöldségtermesztési hagyomá­nyokkal rendelkező gazdaságban évek óta sikeresen foglalkoznak a dinnye — sárga- és görögdinnye — termesz­tésével. Ennek korszerűsítése szem­pontjából felhagytak a hagyományos módszerekkel és bevezették a korsze­rű, fóliás módszert. Előnyeiről és szükségszerűségéről Vincze Kálmán főkertésszel és Hajt­man István mérnökkel, a gazdaság igazgatójával beszélgettünk. — Köztudott, hogy a zöldségfélék közül a dinnye igényli a legtöbb me­leget és tápanyagot. Termékeny talajt, valamint meleg, napos, védett fekvést kíván. Gazdaságunkban megfelelnek a talajviszonyok és az egyéb termő­helyi adottságok. Idén a legnagyobb gondot az idő­járás okozta, mert a dinnye nagyon érzékeny a változó hőmérsékletre, fő­képpen fejlődésének első szakaszá­ban, a virágzás kezdetéig. Ebből a szempontból is nagy szol­gálatot tett a fóliás talajtakarás, a fejlett, egészséges palánta, a szükség­let szerinti öntözés, a növényvédelem és nem utolsósorban a fajta megfe­lelő megválasztása. XXX A termelés gazdaságosságán sokat lendített a Sósszigeten nemesített faj­ták termelésbe vonása. Görögdinnyé-A kellemesen eltöltött nap eseményei minden bizonnyal sokáig emlékezete­sek maradnak az állami gazdaság dolgozóinak. TÓTH DEZSŐ Brigádusok szedik a görögdinnyét. Sókszelőcén (Selice) az aratási ünnepély előtt meg­kérdeztem az egyik idős alapítótagot, hogy mit hozott számára a közösben eltöltött huszonhét év. r-i Űj házat építettem, korszerűen berendeztem, s gyermekeimből embert neveltem. Fiaim már kirepül­tek a családi fészekből, de ők is a szövetkezetben dol­goznak. Az unokák közül hárman szakmunkásképzőbe járnak, kettő közülük gépszerelőnek jön a szövetkezet be — mondta az idős ember. A családban megmaradt tehát a hús-vér kapocs, a föld iránti vonzalom. Az apa, a fiúk és az unokák együtt élvezik a szövetkezeti eszme, ma már érett, ízle­tes gyümölcsét. Bár külön-külön, de mégis egy fedél A Bajcsi Állami Gazdaságban tárgyi jutalomban részesítették a legjobb alatt él a család. Ez a gondolat foglalkoztatott Tomas­dolgozókat. Fotó: —tt— kovics Károly efsz-elnök ünnepi beszéde alatt is. EGY FEDÉL ALATT Hajtman István mérnök, a Dunatőkési Állami Gazdaság igazgatója és Vincze Kálmán főkertész büszkék • jó dinnyetermésre. bő) a Lajkó F—1-es, sárgadinnyéből pedig az 1. számú hibrid termeszté­sének köszönve elérik a hektáron­kénti harminc tonna feletti hozamo­kat. A Lajko F—1-es görögdinnye te­­nyészideje rövid, húsa a hazai ízlés­nek megfelelő, édes, oldavdékony és mélypiros színű. Az állami gazdaság ötvenöt hektá­ron termeszt dinnyét: ötvenkét hek­táron görög-, három hektáron pedig sárgadinnyét. A termelő és a nemesí­tő együttműködésében rejlő nagy le­hetőségeket azonnal felismerte a for­galmazó és az értékesítő vállalat is, — A görögdinnye szedését az álla­mi gazdaságban a piaci igényeknek legmegfelelőbb időszakban — július huszonhatodikán — kezdték, s na­ponta nyolcvan-száz tonnát szállíta­nak a közellátásnak — mondta Csiba Gusztáv, a Zelenina dióspatonyi (Ore­chová Potôň) kirendeltségének raktá­rosa. XXX A hatékony együttműködés —, a­­mely túlzás nélkül görögdinnye-ter­mesztési hagyományainkat mentette meg — tartósnak és eredményesnek bizonyul, s reméljük, hogy a Vincze Kálmán kertész, Rákóczi Lajos neme­sítő és Csöllei József, a Zelenina diős­­patonyi kirendeltségének igazgatója közötti összhang, követőkre talál, s zöldségtermesztésünkben — a gö­rögdinnyéhez hasonlóan — a többi megoldandó kérdés is sínre kerül. —csiba—

Next

/
Thumbnails
Contents