Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-25 / 34. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 25. EV VÉGÉIG behozzák a lemaradást A tájékoztatási eszközök július végén, augusztus elején közzétették a Szlovák Statisztikai Hivatalnak á Szlovák Szocialista Köztársaság 1979. első félévében tapasztalt gazdasági fejlődéséről szóló jelentését. Ebből egyebek között arról is értesültünk, hogy mezőgazdasági üzemeinknek továbbra is gondot okoz az állattenyésztés tervszerű fejlesztése, elsősorban az állomány hasznosságának növelése. A nagyüzemekben tartott szarvasmarhák és sertések száma a múlt év azonos időszakához viszonyítva gyarapodott, ám a darabonkénti hasznosság nem érte el a tervezett színvonalat. Ennek az lett a következménye, hogy a gazdaságok az első félévben nem teljesítették értékesíti feladataikat, örvendetes, hogy a tervezetttnél több baromfihúst, meg borjúhúst kapott a fogyasztói piac, és hogy a termelési-értékesítési feladatok túlteljesítése jóvoltából a tojást kereső vásárlóknak sem kellett üres kézzel távozniuk a boltokból. Az viszont nem válik az őstermelők becsületére, hogy ismét képtelenek voltak eleget tenni vágósertés- és tejeladási kötelezettségeiknek. Mint a statisztikai hivatal jelentése is rámutat, az állattenyésztés termelési és értékesítési részfeladatainak teljesítésében tapasztalt hiányosságok okát elsősorban a hasznosság tervszerű növelését akadályozó, rossz takarmánygazdálkodásban kell keresni. Sajnos, a mezőgazdasági üzemek egész sorában még mindig nem szentelnek kellő figyelmet a takarmányalap megteremtésének, a takarmánytermesztés fejlesztésének, a takarmány szakszerű betakarításának, tartósításának, illetve tárolásáhak, és a megtermelt takarmány ésszerűen takarékos felhasználását sem tartják mindenütt elengedhetetlen követelménynek. Persze, a termelési és értékesítési feladatok teljesítésében észlelt lemaradásnak egyéb — olykor objektív, máskor meg szubjektív — oka is van. Például? Hát, éppen erre kerestük a választ a komáromi (Komárno) járás egyik nagygazdaságában. A BÉKE IS ADŰS MARADT A közel kétezerhatszáz hektáros mezőgazdasági földterületen gazdálkodó izsai (Iža) Béke Efsz június végéig százharminc tonna marhahúst, háromszázhat tonna sertéshúst és ötvenhat tonna baromfihúst értékesített, tejből pedig 873 ezer litert adott át a tejüzemnek. Ha a gazdaság nagyságát és sajátos adottságait veszszük alapul, akkor ez szép eredménynek számít. Csakhogy nekünk a tervfeladatokból kell kiindulnunk. Így már másként fest a helyzet, mert az egyesült szövetkezet az első félévben csupán 79,4 százalékra teljesítette sertéshús-eladási kötelezettségét. Hogy miért, arra Varga Pál mérnöktől, a szövetkezet főállattenyésztőjétől kértünk magyarázatot — A tervezettnél jóval több tejet és marhahúst értékesítettek, tehát feltehető, hogy e tekintetben nincsen különösebb gondjuk a termelés fejlesztésével. A sertéstenyésztés megnövekedett feladataival viszont egyelőre nem tudnak megbirkózni. Miért nem? — kérdeztük a főállattenyésztőtől. — Sajnos, a sertéstenyésztés fejlesztése komoly nehézségekbe ütközik — válaszolta Varga mérnök. — Jó pár évvel ezelőtt néhány üzem öszszefogott és felépített egy háromszintes nagyhizlaldát. Az elképzelés nem váltotta be a reményeket, a társüzemek igyekeztek megszabadulni a felesleges tehertől. Most a martosí (Martovce) szövetkezettel együttműködve üzemeltetjük a hizlaldát. A hetven százalékos részesedés biztosítaná számunkra a megnövekedett termelési és értékesítési feladat teljesítését, de a korszerűnek mondott létesítményben egyszerűen lehetetlen elérni a tervteljesítéshez szükséges súlygyarapodási átlagot. Nem a tenyészanyagban és nem is a gondozókban van a hiba. Az üzemelés első éveiben egy osztrák cég szállította azokat a baktériumokat, amelyek elősegítették az állatok számára nélkülözhetetlen, egészséges mikroklíma kialakítását és megtartását. Időközben ez a cég és vele együtt a baktériumok szállítása is megszűnt, s bizony eléggé mostoha viszonyok között tartjuk a hízókat. Most a megkövetelt 58—60 dekás átlagos napi és darabonkénti súlygyarapodás helyett csupán ötvenkét dekát tudunk elérni. A páti részlegen, ahol hagyományos istállóban félezer malacot hizlalunk, ennél sokkal jobb átlageredményt tudunk felmutatni. — Ez lenne az egyetlen hátráltató körülmény? — érdeklődtünk tovább. — Azt nem állítottam — szólt ismét a főállattenyésztő. — Például választott malacunk sincsen elég. A tervezettnél. több malac született, de az elhullás is meghaladta a kilenc százalékot. Ezt elsősorban a tápok szállításában tapasztalt rendszertelenség idézte elő, de szubjektív okok is közrejátszottak. Persze, azt már előre tudtuk, hogy az előirányzott kilencszáz tonna sertéshús értékesítéséhez szükséges állományt az ötszázötven darab koca révén nem lehet biztosítani. ötszáz választott malacot akartunk vásárolni, de csak százötvenet kaptunk. A félévi értékesítési tervet még így is teljesíthettük volna, ha június végén kisöpörjük az istállót, de mi úgy döntöttünk, hogy inkább nagyobb élőtömegben adjuk piacra a hízókat, hogy az évi feladatot ilyen körülmények közepette is teljesíteni tudjuk. TEJ ÉS MARHAHÜS — TERVEN FELÜL A közös gazdaságnak az idén két-S7áznegvvenegv tonna marhahúst és 1,8 millió liter tejet kell értékesítenie. Az első félévben elért eredmény biztató a jövőre nézve. — A szarvasmarha-tenyésztésben megteremtettük a tervteljesítés feltételeit — említette a főállattenyésztő. — ötszázhatvan tehenünk van, melyek napi és darabonkénti átlagban 9,33 liter tejet adtak az első félévben. A pár évvel korábbihoz viszonyítva lényegesen javult a takarmányéi látás. A zöld futószalag megteremtéséhez a természetes és a szántóföldi legelők nyújtotta előnyöket is kihasználjuk. A termelékenység megtartása és javítása érdekében sörgyári melléktermékeket is adagolunk, télen pedig a silón kívül saját készítésű pelletet kapnak az állatok. Mind nagyobb mértékben kihasználjuk a haszonkeresztezés biztosította lehetőségeket, nagy gondot fordítunk a borjúnevelésre, valamint arra is ügyelünk, hogy az értékesített tej minősége a lehető legjobb legyen. A marhahizlalásban szintén jó eredményt könyvelhetett el a gazdaság a félév végén. A napi és darabonkénti súlygyarapodási átlag csaknem egy kilogramm volt. S ami szintén dicséretre méltó, a termékegységenkénti abrakfogyasztás csupán a választott malacok esetében haladta meg a normát. A második félévben a malacnevelést is eredményesebbé és abraktakarékosabbá kívánják tenni. A FÖÁLLATTENYÉSZTÖ BIZAKODIK Amikor megkérdeztem, vajon adott-e az évi termelési és értékesítési tervfeladatok teljesítésének lehetősége, Varga Pál mérnök bizakodóan válaszolt. — Mindent megteszünk annak érdekében, hogy eleget tegyünk a társadalmi elvárásoknak. A rendelkezésünkre álló állatállomány termelőképessége és a színvonalas takarmánygazdálkodás kellő biztosítékot nyújt ahhoz, hogy tejből, marhahúsból és baromfihúsból a tervezett mennyiséget kitermeljük és értékesítsük. Ha a sertéstenyésztésben továbbra is megtartjuk azt az alapelvet, hogy csak a száztizenöt kilogrammos hízókat küldjük a vágóhídra, akkor az első félévi adósságunkat is leróhatjuk, és az évi értékesítési feladatunkat is teljesíthetjük. Az elkövetkező évek minden bizonnyal még nagyobb feladatainak teljesítéséhez pedig már most igyekszünk megteremteni a feltételeket. A központi telepen már épül az új istálló, melyben ketreces malacnevelést tervezünk folytatni, és a hizlaldák választottmalac-lgényének saját erőből történő kielégítése érdekében tovább gyarapítjuk, fejlesztjük a kocaállományt is. Természetesen bízunk benne, hogy az új feltételek között sikerül eredményesebbé tennünk a malacnevelést és a sertéshús-termelést. S ha a mezőgazdasági minisztérium segítségével netán még az említett emeletes hizlaldában is az állatok és a gondozók számára elviselhetőbbé' tehetnénk a feltételeket, akkor bátran elmondhatnánk, hogy nagyot léptünk előre a sertéstenyésztés fejlesztése kedvező helyi adottságainak megteremtésében. KÁDEK GABOR О A természetes és a szántóföldi legelők ésszerű hasznosítása mindenütt hozzájárul a szarva r mar ha- tenyésztés tervszerű fejlesztéséhez, a borjúnevelés és a tejtermelés eredményesebbé tételéhez, az állomány egészségi állapotának javításához és megőrzéséhez. Fotó: —bor— 13 Kenyeret szegünk az új búzából, s közben arra gondolunk, hogy elő kell készíteni a jövő termését is. A gabonabetakarítás befejezése után megkezdődött a talajművelés, a tápanyag-pótlás azokon a területeken, ahová őszieket vetünk. Közben mezőgazdasági üzemeinkben elemzik és összegezik a gabonatermesztés tanulságait. A komáromi (Komárno) járásban — ebben az évben — 19 ezer 300 hektáron termesztettek búzát. A járásban — a kukorica mellett a legdinamikusabb fejlődést a búzatermesztésben érték el az elmúlt két évtizedben. A sikerek elérésében a termelés teljes gépesítése, a műtrágya-adagok növelése, az agrotechnikai színvonal tökéletesítése mellett alapvető szerepe volt a jó fajtaválasztéknak. NAGYOK A KÜLÖNBSÉGEK A járás búzatermesztésének sarkalatos problémáját az egyes gazdaságok termésátlaga között mutatkozó különbség jelenti. Az utóbbi évek termésátlagát figyelembe véve, a nemesócsai (Zemianska OlCa), a lakszakállasi fSokolce) és a vágfűzési (Vŕbová nad Váltom) szövetkezet — volt a legjobb. A hátul kullogó gazdaságok hektáronkénti hozamkülönbsége tizenöt-húsz mázsa volt. A különbség néhány esetben indokolt. Az szinte természetes, hogy a mostohább talajadottságok között gazdálkodó üzemek nem versenyezhetnek a jó termőfölddel rendelkező tájak gazdaságaival. Sajnos, az egyforma természeti adottságok — ugyanazon termőtáj, ugyanannyi csapadék — között gazdálkodó nagyüzemek viszonylatában is öt-tíz mázsás a hozamkttlönség. és az ingadozás szintje évente ismétlődik. APRÖ DOLGOK A hétköznapokon sokszor aprónak tűnő dolgok számos olyan tényezőt árnyékolnak be, amely a jó búzatermést feltételezi. T e r b á r Zoltán mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főagronómusa fejtette ki az úgynevezett apró dolgok elméletét. „Hangsúlyozni szeretném, hogy egv-egy talajelőkészítési munka, a csávázás minősége, a műtrágyaszórás egyenletessége, a vetőmag mennyisége és helyes elosztása, a gvomtalanító talajművelés haladó fogásainak az alkalmazása első látásra valóban anró dolgoknak tűnnek, azonban lényegüket tekintve ezek nagy dolgok, mert a gazdag termés több összetevőjének és tényezőjének a befolyásolói.“ LEGFONTOSABB AZ AGROTECHNIKA A búzatermelés agrotechnikáját minden szakember ismeri. A kérdés az, hogy kellő pontossággal betartják-e azt? A gyakorlat azt igazolta, hogy nem mindig, és nem minden gazdaságban. Idén az agrotechnikailag rosszul előkészített gazdaságokban kifagytak a búzák. Az alsópéteri (Dolný Peter), a dunamocsi (Моба) szövetkezetben 414, a Bajcsi Állami Gazdaságban pedig 520 hektáron kellett a búzát kiszántani! A búza agrotechnikájához nem teljesen kielégítő a talajművelő géppark. A vetés egyenletessége és mélysége a búzánál már önmagában több mázsa többletet jelenthet. A járás gazdaságai nem rendelkeznek megfelelő vetőgépekkel. A búza vetéséhez legalább ötven tárcsás vetőgépre lenne szükség. Az alap- és a fejtrágya mennyisége megfelelő, a műtrágyaszórás azonban nem mindenhol volt tökéletes. A csomósodó műtrágya, az egyenetlen adagolás, a fejlődésben és az érésben egyaránt foltosodáshoz vezetett. Hogy ez mit jelent a hozamok alakulása szempontjából, ezt az idén tapasztalhattuk a legjobban. NÔVÉNYÄPOLÄS, ELÖVETEMÉNYFAJTA A szokványos betegségek — lisztharmat, rozsda, gyökérbetegségek — az idén nem fordultak elő. A fejtrágyázást — ötven-hatvan kiló hatóanyag hektáronként — időben elvégezték, így a tavaszi tenyészidőben rendelkezésre állt a tápanyag. Elővetemények szerint a búza területének megoszlása a következő volt: árpa, hüvelyesek, szemes-kukorica és silókukorica. A gazdaságok szakembereinek a véleménye szerint, minden korán lekerülő növény jó búza-elővetemény. A jövőben azonban arra kell törekedni, hogy a kukorica ne szerepeljen az elővetemények választékában, az esetleges betakarítási eltolódás miatt. Az agrotechnika pontosságával szinte egyenértékű a fajta helyes megválasztása. A járás gazdaságaiban hlhanyagolták a fajtakísérleteket. Az idén azonban bevezették a fajtatechnológia alkalmazását, s ezt a táblákon végezték. Időszerűvé vált a megfelelő tőszám elérése is. Az idei tapasztalatok azt igazolták, hogy ötszáznál kevesebb növényegyed elérése négyzetméterenként veszélyeztetheti a jó termésátlagot. AZ ISTÄLLÖTRÄGYA ÉRTÉKE Az istátlótrágva értékét tíz-húsz évvel ezelőtt jól ismerték a járásban is. Annyira jól, hogy amikor az egyre növekvő igények kielégítéséhez az egyre nagyobb hoz'ámok eléréséhez a műtrágyák nagy adagban való használata is szükségessé vált, többen vetették fel az alábbi kérdést: „Istálótrágya nélkül eredményes lesz-e a növénytermesztés?“ Az aggodalom tehát jogos volt, mert a járásban is háttérbe szorult az istállótrágya hasznosítása. A szervestrágya talajtermékenységet növelő hatását itt nincs szándékunkban boncolgatni. Pozitív hatását azonban hangsúlyozni kell. Különösen a rossz vízgazdálkodású homok- vagy agyagtalajokon hasznos a szervestrágya, mert főleg az előbbi talajokon növeli a kolloidrészecskék mennyiségét, az utóbbinak pedig a tömöttségét csökkenti. Szükséges lenne ezt figyelembe venni a homoktalajokon gazdálkodó heténvi (Chotín), marcelbázai (Marcelová), alsópéteri, dunamocsi és madari (Modrany) szövetkezetben, ahol különben is gyenge a búza hektárhozama. XXX A hozamkülönbségek okait tovább sorolhatnám, de nem teszem, mert nem a felsoroláson van a hangsúly; a különbségek okainak megszüntetését célzó tetteket tartiuk fontosabbnak. A tettek sorát az agrotechnika igényesebb alkalmazásával kell kezdeni, mert ezen a téren fordulnak elő a legnagyobb fogyatékosságok. CSÍRA LÄSZLÖ A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA tA-f‘tcifAb-Ó-t' Termésnövelés és fotoszintézis A növénytermelés fokozása nemcsak a Föld növekvő népességének táplálása, hanem a növekvő energia szükséglet fedezése miatt Is fontos. Ebből a célból maximálisan ki kell használni a fotoszintézisben rejlő lehetőségeket. A begyűjtésre kerülő növényi szervek Irpag, gyümölcs, gyökér) menynvisége nem mindig arányos a fotoszintetikus aktivitással, az összes növényi anyagé azonban igen. Következésképpen a növényi tömeg minél teljesebb felhasználására kell törekedni. A növények optimális körülmények között a napi átlagos fényenergia 4/5-öd részét tudják hasznosítani, ami 72 g keményítő vagy cellulóz (m2) napi termelésének felel meg. A realitás mérsékeltövi viszonyok között ennek 30—45 százaléka. A nettó fotoszintézis növelésére több lehetőség is kínálkozik. A C—3 növények közül lehet olyanokat kiemelni, amelyekben a RuDP karboxiláz oxigenáz aktivitása kisebb, fotorespirációja kisebb vagy a redukált CO2 a cukorképzés helyett fehérje- és lipidbioszintézisre fordítódik (nagyobb citoplazmatíkus Pi és Mg++ koncentráció). Gyakorlatilag kivihetőnek látszik a légkör C02-tartalmának növelése révén is a fotoszintetikus produkció fokozása. Óriási fóliaházakban az USA egyes területein egész éven át lehetne takarmányhüvelyeseket termelni. A növények földfeletti részeiből kivonnák a fehérjét, a maradékból pedig állati takarmányt vagy elégetéssel elektromos energiát termelnének. A keletkező СОг-ot és vizet a fóliaházba visszavezetnék. СОг-dúsítás fokozza a N-fixálást is, ezért a kultúrák N-trágyát nem igényelnének, a hamut pedis ásványi trágyaként lehetne a fóliaházban hasznosítani. M. V. Urán a műtrágyagyártásban A foszforműtrágya-gyártásban felhasznált alapanyagok jelentős mennyiségű uránt tartalmaznak. Ennek kinyerésére már étiek óta folytatnak eredményes kísérleteket az Egyesült Államokban. Most japán kutatók új módszert fejlesztettek ki, amelynek segítsé gével uránt nyernek ki foszforsavból. A tókiói Állami Reaktor- és Hajtóanyag-kutató Társaság bejelentése szerint a műtrágyagyártáshoz használt foszforsavból a benne tárolható uránnak 95 százalékát ki lehet vonni. A tókiói laboratóriumokban kifejtett új eljárás lényegesen eltér a hasonló amerikai megoldásoktól és azoknál sokkal olcsóbb. A társaság most több műtrágyagyártó cég gél együttműködve kísérleti üzem létesítő sére készül Nyugat-Japánban. Egy liter foszforsavban átlagosan 0,1 gramm uránoxid található, tehát több mini tízszer annyi, mint ugyanilyen mennyiségű szilárd földkéregben, Az uránt többfajta oldószer segítségével folyamatosan vonják ki az oldatból. Az urán elkülönítése után a foszforsav feldolgozása tovább folytatódik a műtrágyagyártás folyamatában. Japán évente 3—4 millió tonna nyersfoszfátot importál a műtrágyagyártás alapanyagaként. E nyersanyag urántartalma Japánban eddig még kihasználatlan volt. f — 1
