Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-25 / 34. szám
M SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 2S« ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф' MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф1 Alanyás családok kezelése Sokat beszélgetek méhésztársaimmai, és néha rájövök, hogy vannak közöttünk olyanok, akik tájékozatlanok a méhcsalád életével kapcsolatban. Ez pedig nagy hiba. Ha nem ismerjük a méhek életét, annak törvényszerűségeit, akkor nehéz meghatároznunk, hogy egy-egy különleges helyzetben mi is a tennivaló. írásom a kezdő méhészekhez szól, arra adok magyarázatot, hogy mikor érdemes és hogyan lehet az álanyás családokat megmenteni. Amikor még kevésbé ismertem a méhek életét, szinte tehetetlennek éreztem magam, ha méhcsaládjaim némelyike álanyóssá vált. Persze azt is meg kell mondanom, hogy ha egy méhész állományában álanya jelentkezik, akkor már önmaga is bűnös! Én is bűnös voltam. A bűntudat azonban felesleges érzés. Ahelyett inkább cselekedni kell. Ha álanyás családot találunk, a legfontosabb megállapítanunk, hogy elég népes, elég erős-e a család, vagyis érdemes-e menteni. Tapasztalatom szerint az álanyássági állapot három szakaszra osztható. Az első szakaszban még csak petéket találunk szétszórva a lépeken. Ilyenkor keresni szoktuk az anyát, de, persze, azt nem találjuk. Az álanyásság második szakaszában már kikelt a fiasítás, a peték mellett álcák, bábok is vannak. A harmadik szakaszban pedig kelnek az álanyák utódai, az apró herék. Amikor a család az álanyásság első, esetleg második szakaszában van, akkor még érdemes megmenteni, tehát igyekezzünk minden szükségest megtenni. A harmadik szakaszban a család állapota már súlyos. Ilyenkor nem érdemes bajlódni vele. Először szeretnék rávilágítani arra, bogy miért nem érdemes az ilyen előrehaladott állapotban levő álanyás méhcsaládot menteni. Tudjuk, hogy egy munkásméh a tevékeny időszakban átlagosan 5—6 hétig, vagyis 35— 42 napig él. Ebből 18—20 napos koráig dajkaként dolgozik. Utána élete végéig gyűjt (ha van mit). Azt is tudjuk, hogy a herék keléséhez 24 nap szükséges. Az előrehaladott álanyás családban tehát rendszerint a legfiatalabb dolgozók is idősebbek 24 napnál. Ha az ilyen családot sikerülne anyásítani, akkor is nagyon nehezen boldogulna, mert az idős méhek megpróbálnák ugyan a fiasilást gondozni, de éppen koruk miatt ezt tökéletesen elvégezni nem tudnák. Ezek a méhek talán az átlagnál kevesebbet dolgoznak, hat hétnél valamivel tovább élnek, mire azonban a fiatal méhek kikelnének, akkorára nagyrészük elpusztulna, lehetetlen Így a család fejlődésében a folyamatosság biztosítása. Az első és a második szakaszban levő álanyás családdal még érdemes foglalkozni, ha eléggé népes. Hogyan mentsük ezeket a családokat? A méhészlapokban és a különböző méhészkönyvekben többféle „receptet“ találunk erre. A sok közül azt látom logikusnak, és a gyakorlatban is ezzel a módszerrel szereztem a legtöbb tapasztalatot, hogy a családot rajállapotba kell helyezni és idősebb anyával anyásítani. Ezt a módot a gyakorlatban a következőképpen végzem: Először fél kiló porcukorból és folyékony mézből kemény cukorlepényt gyúrok. Ezután a kaptárból kiszedek minden lépet a méhekkel együtt. A kaptárba visszahelyezek öt-hat lép nélküli iires keretet, ezek egyikére akasztom a kirágósra állított anyazárkát, benne a kfséröméhek nélkül levő anyával. A keretek tetejére helyezem el a keményre gyúrt, laposra elnyújtott cuknrlepényt. Ezzel biztosítom, hogy a családnak az első egy-két napon legyen élelme. Se éhen ne pusztuljon, sem éhrajként ki ne szökjön a kaptárból. Az ilyen rajállapotba helyezett csaladot szörppel etetni nem szabad, mert az könnyen rablást idézhet elő. Amikor a kaptárt előkészítettem, minden mébet visszarázok a kaptárba, azt lecsukom, a kijárót pedig alaposan leszűkítem. Az így kezelt családot négy-öt napig ne háborgassuk! Különösen fontos ez akkor, ha fiatal anyát adtunk be, mert ez mozgékony, és a család kezelése közben hamar megriad, le-föl szaladgál, ami végzetes lehet további sorsára. Négy-öt nap elteltével nézzük meg a családot! Ilyenkor rendszerint már találunk építményt! Amennyiben a család munkáslépet épít, biztosra vehetjük, hogy a család mentését siker koronázta. A lépeket azért kell elszedni, hogy ezzel zavart idézzünk elő a családban, az áianyák ne tudjanak tovább petézni, és így a méhek se törődjenek velük. Ilyen állapotban a méhek az igazi anyát veszik gondozásba. Ha az első ellenőrzésnél látjuk, hogy az anya megvan, adhatunk a családnak két darab szép, fiasításra alkalmas lépet. Amikor az anya legalább az egyiket bepetézte, több lépet is adhatunk be. Később esetleg egykét lép kelő fiasítással is segíthetjük a családot, hogy legyen bent bőven fiatal méh, amely a Hasítást gondozza. A végén még egy fontos kérdés. Mit tegyünk az elszedett lépekkel, ha azokban fiasítás van? Ha púpos a Hasítás, azt késsel „lenyakaljuk“. A többit hagyjuk megfázni! Ezt tehetjük úgy, hogy hideg vízzel meglocsoljuk, vagy úgy is, hogy pincébe hűvös helyre tesszük. Amikor a fiasítás elpusztul, a lépeket kitakarításra beadjuk egy erős méhcsaládnak. Egy méhész tapasztalataiból A méhészek egyf"“ ' ‘ ' ... csoportja úgy vélekedik, hogy már nem érdemes, nem kifizetődő a méhészkedés. A másik csoport azonban érdemesnek és kifizetődőnek tartja ezt a szép időtöltést. Azt, hogy melyik csoportnak van igaza, nehéz lenne konkrét ismeretek nélkül eldönteni. Tény azonban, hogy a méhek munkájára nagy szükség van a mezőgazdaságban! Szükség van a gyümölcsfák, a maghozó növények és a virágok beporzásához. Enélkül aligha várhatnánk jó termést! így vélekedik a perbetei (Pribeta) Kollár Károly is, aki 1961-ben kezdett két családdal. A közelmúltban őt kerestem föl, hogy a méhek szorgalmas munkájáról megtudjak valamit. — Tizennyolc évvel ezelőtt kezdtem méhészkedni. Előbb csak két családdal, később azonban további két családot vettem. Amikor eléggé megismerkedtem a méhészet problémájával, a családok számát további tizenöttel gyarapítottam. Balogh-kaptárakkal dolgozom, s bátran állíthatom, hogy az eredményekkel elégedett vagyok. Ezt követően a kertbe mentünk, ahol a szőlőlugas árnyékában sorakoznak a kaptárak. Megnéztünk néhány keretet, hogy meggyőződjünk a Hasításokról és a mézhordásról, aztán a családi ház előszobájában szőttük tovább a beszéd fonalát. Az eszmecseréből kiderült, hogy a kaptárakat négyöt évenként átfesti, fertőtleníti. Festés előtt a kaptárakat kívülről és belülről alaposan kitisztítja. Hasonlóan jár el a keretekkel is. Ezeket háromnégy évenként újítja fel. Olyankor a kereteket műlépezí, s így bizonyos időn belül az összes keretek építménye kicserélődik. A kereteket maga készíti, a viaszt pedig regenerálás céljából Galántára a MEDOS-ba küldi, ahonnan új műlépet kap. Elegendő pároztatóval,. illetve anyanevelővel rendelkezik, s így nem okoz különösebb gondot az anyacsere. A méhanyákat két-három évenként váltja le, esetleg ennél hama-Kaptárak a szőlőlugas árnyékában. rab. Ez attól függ, hogy mennyire petézőképes az anya. A méhanya szárnyát megrövidíti, hogy meggátolja a kirajzást. Jelenleg tíz saját méhcsaládot tart, ugyanakkor egyik rokona négy családját is ő gondozza. A mézgyüjtés iránti érdeklődésemre elmondotta, hogy bár az utóbbi évek időjárása eléggé mostoha, s a mézelő növények területe évről-évre csökken, ennek ellenére is érdemes a méhészkedés. A múlt évben családonként átlagosan tíz kiló mézhordást ért el, ebben az évben pedig tizenöt kiló mézet gyűjtöttek méhei családonként, Minden évben kétszer perget. A második pergetéskor néhány mézzel telt keretet a kaptárakban hagy téli eleségként. A hordás ideje alatt ügyel arra, hogy a méhek előtt mindig legyen friss víz, különben a tócsákat, a pocsolyákat keresnék fel, és ez betegséget idézhet elő. A méhek téli etetését — cukorszörppel — szeptember elején kezdi. Ugyanakkor minden kaptárban mézzel telt keretet is benn hagy, majd etetés után leszűkíti a családokat, hogy a telelés biztonságos legyen. Eddig még nem fordult elő semmilyen rendellenesség a méhek teleltetése során, hiszen télen is figyelemmel kíséri a családokat, a kaptárakban zajló életet s a kaptárak környékét is. Ügyel arra, hogy semmi se zavarja a méhek nyugalmát. Tavasszal a méhek tisztuló kirepülése után kitisztítja a kaptárakat, azqnban nem serkenti a méheket, mert véleménye szerint, saját ösztönük serkenti őket munkára. ANDRISÉIN JÓZSEF, —bap— Készüljünk fel a télre! A vándortanyáról már feltétlenül szállítsuk a telelőhelyre a méheket, hogy a kaptárakból a fölösleges lépeket kiszedhessük, a méhek élelemkészletét ellenőrizhessük és a téli takarót berakhassuk. A méhek hazatelepítése előtt készítsük el a kaptárak helyét. A legtöbb méhészt udvaron, gyümölcsösben szőkébb területre helyezik el. A kaptárak alá beton vagy fagerendát tegyünk. Ha a kaptár lábakon áll, betonlappal akadályozhatjuk meg a felázott talajba süppedést, így a kaptárlábak is kevésbé korhadnak, jobban védve vannak a talaj nedvességétől. Tanácsos a kaptárt kissé előre lejtve elhelyezni, hogy a téli csapadék ne álljon meg a kaptártetőn. A túlzott lejtés káros, mert a kaptár és a keretek is elhúzódhatnak. A kaptárak elhelyezésénél legyünk figyelemmel a szomszédokra. Ha nem ellenőriztük a méhcsaládjaink népességét és élelemkészletét, akkor azt végezzük el időben. Ha a család téli mézkoszorúit kevésnek ítéljük, legjobb fedett mézes léppel pótolni a hiányt. A cukorszörp etetése későn nem tanácsos, mert a méhek nem tudják megérlelni és lefedni. Azokat a méhcsaládokat, melyek csak négy-öt léputcát takarnak, egyesíthetjük. A gyenge népességű családok a szabadban bizonytalanul telelnénk, sokat fogyasztanak. Ezért törekedjünk arra, hogy a családok legyenek népesek, rendelkezzenek elég élelemmel, mert így biztosabb a telelés és a jövő évi méztermés. A fészket alkalmas Időben szűkítsük, és csak annyi lépet hagyjunk a kaptárban, amennyit a méhek sűrűn takarnak, A szabadban telelő kaptárakban a fészket felülről és két oldalról gondosan takarjuk. A kijárót a család népességéhez méretezzük. Ez télen általában egy cm legyen léputcánként. A nagy kijárónyílás miatt télen a fészek jobban lehűl. A méhek több mézet fogyasztanak. A tűi kicsire szűkített kíjárón kevés levegőt kap a család, ezért nyugtalanul telel, sok a páralecsapódás is a kaptárban. Emiatt a lépek lucskosodnak, majd megjfenészednek tavaszra. A kijárónvílást egész télen ráccsal védjük egér és cickány ellen. Tanápsos a kijárókat szélvédővel is ellátni. Erre alkalmas például a farostlemez vagy az erős kátránypapír. Mérete a kaptár kijárójához igazodik, de általában körülbelül tízszer tizenöt centiméter. Ezt felül rögzítjük, és így alul ferdén támaszkodik a szállódeszka szélére, két végén nyitott folyosót képezve. Igv megvédjük a család kijéróját a hideg széltől, a cinkéktől és a téli zavaró napfénytől. A szabadban telelő kaptársorokat sokan kátránypapírral védik az őszi-téli csapadéktól. Mások hullámlemezzel védik kaptáraikat. Hasznos a télt szélvédő. A sokszor napokig tartó erős, hideg szél — a nagy hőveszteség miatt — igénybe veszi a telelő családokat. Legolcsóbb kukorica vagv napraforgóból sövényt készíteni a kaptársortól egy-két méterre. Sekély árokba állítjuk a sövénynek valót, majd a földet melléje tapossuk. Az oszlopok között dróthoz vagy léchez erősítjük a sövényt. A sövény ne érjen a kaptárhoz, mert szélben verdesné azokat, s zavarná a családok nyugalmát. Az üres kaptárakat is óvjuk az esőtől. Ha nincs fedett helyiségünk, akkor a földre helyezett téglán vagy gerendákon egymásra rakjuk és fóliával lekötözzük. Méhészfelszerelésünket és üres kaptárainkat fertőtlenítsük. Így a méhbetegségeket megelőzhetjük. A megürült kaptárakból és használt keretlécekről a méhszurkot (propolliszt) gondosan kaparjuk le. —aj— A méhhullák vádolnak! Ä méhek etetéséről Felülről nyíló kaptárainkban az etető rendszerint fent vagy oldali van. Használnak azonban keret alatti etetőt is. A felső jobb. A méhek könnyen elérik minden léputcábó). Az etető megtöltögetése. az eleség fogyásának megfigyelése gyors, egy szerű, kényelmes. Az alsó etetőben az eleség könnyen szennyeződik, mert az elpusztult méhek belehullanak. Ez semmiképpen sem kívánatos, de főképpen egészségügyi szempontból kifogásolható. A méhnek sokféle divatos betegsége van. Nagyon gyakori a No séma apis okozta gyomorvész. A méhek könnyen fertőzik ürülékükkel a lépek alatti szörpöt, s még veszélyesebb, ha fölülről a hullák is belepOtyognak a szörpbe. Hallunk euró pai költésrothadásról, olvasunk a feketekór és a költésmeszesedés terjedéséről. Az alsó etető mindezeket könnven továbbjuttatja a belehullott méhek útján Kevésbé fenyeget ez. ha az etető oldalt van. de ott bajo sabban ért el az élelmet az egész család. A felső keretlécekre fekteteti etető kevésbé veszélyes. Az etetés azzal a bajjal Is járhat, hogy a póteleség valamiképpen a pergetett mézbe jut, akár hőnapok múlva is. Nagyon vigyázni kell, hogy a méhetető cukormaradványa ne juthasson a pergetőbe. Legkedvezőbb helyzetben vannak azok a rakodókaptáras méhészek, akik a fészektől különböző alacsony keretes mézkamra fiókokat használnak. Az Ilyen lép sohasem válik a fészek részévé, a fészek lépje nem kerül a mézkaiprába s onnan a pergető gépbe. Az egyenlő lépes fekvő kaptár és a csupa alacsonyfiőkos rakodó már nem olyan kedvező ebből a szempontból. Etetéskor a legnagyobb tisztaságra kell törekedni. Némelyik méhésztársamnál bizony a nyomát sem találtam ennek. Vándortanyán sokszor bajos is egészen higiénikusan dolgozni, hiszen lehet, hogy a vizet is messziről kell odacipelni. A szennyes etető, a szörp készítésére használt kétes tisztaságú víz aggodalomra ad okot. Márpedig — sajnos — vándortaiiyán ts megesik, hogy a méhcsaládok, rajok etetésre szorulnak. Az etetés gyakori kísérője a rablás. Sohasem árt tehát az óvatosság. A kijáró nyílást szűkíteni kell, hogy a család jobban védekezhessék, de meleg időben gondoskodni kell róla, hogy a család valahol másutt jusson bőséges levegőhöz. Miért éppen bőségeshez? Azért, mert a beadott folyékony eleség általában hígabb az érett méznél. Sűrítése a családra vár, s ehhez levegő-mozgás szükséges. Nagy hordáskor könnyű megfigyelni, hogy milyen sok méh szellőztet szárnyával a kijárónál. A méhek éppen úgy sűrítik a cukorszörpöt, ahogy a nektárt. Levegő kell ehhez, mozgó, áramló levegő. Meleg Időben némelyek megnyitják a vándorkaptár szellőztető réseit is, hogy a szörppel kaptárba jutott fölösleges víz minél előbb távozhassák. Az etetőedényről ts érdemes szólni. Fontos, hogy könnyen és biztosan lehessen tisztogatni. A méhek szivogathassanak belőle, de ne eshessenek az eleségbe. Az etető nem méhúsztatő! Kívülről idegen méhek ne férhessenek hozzá. A tél! eleség beadására nagyobb adagokban kell etetni. Az edény tehát elég nagy legyen. Nem ritkaság, hogy a beöntő nyílás szűk és kicsi. Igv lassú az élelem pótlása, márpedig annál veszedelmesebb, minél jobban elhúzódik az etetés. Az etető tisztaságára pedig a legnagyobb gonddal kell ügyelni. L. F. Szocialista mezőgazdaságunk ingyenes „napszámosai“ a szorgoskodó kis méhek, ha beszélni tudnának segítségért esedeznének, mert rossz bánásmódban részesítik őket. Ez engem Írásra sürgetett, hiszen a Szabad Földműves Méhészet rovatában már negyedik alkalommal olvasok a méhek elkerülhetetlen megporzó munkájáról. Erre valóban nagy szükség vani Akkor hol lehet a hiba? Ott, hogy már negyedik alkalommal mérgezték le a nagybalogi (Veľký Blh) méhészek méhállományát. Igaz, ebben az évben július 9-én nem a helybeli szövetkezet, hanem a Bátkai Állami Gazdaság idézte elő a kárt. A kijárőméhek hetven-nyolcvan százaléka elpusztult. Juraj Ferenčik mérnök, az SZMSZ titkára a Szabad Földműves Méhészet rovatában ezeket Irta: „Kihangsúlyozták a járási mezőgazdasági igazgatóságokkal való együttműködés szükségességét, s rámutattak arra, hogy a vegyszeres növényvédelem sok kárt okoz a méhészeknek. Jó együttműködéssel ezt a fogyatékosságot kiküszöbölhetik, amennyiben a mezőgazdasági üzemek betartják a vegyszeres növényvédelemre vonatkozó előírásokat“. Azt hiszem, hogy a méhek mérgezése kapcsán nemcsak a méhészek szenvednek kárt, hanem népgazdaságunk is. A magtermésre szánt repce- és heretábták beporzás nélkül maradtak. Azt minden mezőgazdaságban dolgozónak tudnia kellene, hogy az aprómagvak idegen megporzásra szorulnak. Méhek nélkül nincs jó magtermés. Ez pedig nemcsak a méhészeket, hanem népgazdaságunkat is erősen érinti! ' A múlt évben a méhészkongresszuson éppen a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás mezőgazdasági igazgatóságának a képviselője, Asztalos mérnök beszélt róla, hogy mit ér a méhek beporzó munkája. Rámutatott arra, hogy mennyivel volt több a magtermés ott, ahol a méheket közelszállltották a beporzásra szoruló növényzethez. Ha ez Így igaz, hogyan lehetséges, hogy a járásban évről évre megismétlődhet a mérgezés? Amikor a mérgezés idén nyilvánvalóvá vált, a vizsgálóbizottság felkereste a Bátkai Állami Gazdaság főagronómusát, hogy magyarázza meg a permetezéses mérgezés Indítékait. Amikor megkérdeztük tőle, hogy a permetezésre ő adta-e ki az utasítást, büszkélkedve mondotta, hogy igen, s rögtön hozzátette: „Mit kerestek ott a maga méhei?“ Erre nem találtam szavakat. így reagál a kérdésre egy többezer hektáros gazdaság agronómusal Már van olyan gazdaság is, ahol kihelyezett családonként nyolc* van-százhúsz koronát fizetnek a be* porzásért és nem kell tartani attól, hogy évről évre megmérgezik a méheket. Ügy gondolom, hogy a járás mezőgazdaságának az irányítói lépéseket tehetnének abból a célból, hogy hasonló rendellenességek ne fordulhassanak elő, hiszen ők már biztosan tisztában vannak a beporzás jelentőségével. Visszatérve az említett állami gazdasághoz, annak agronómusa úgy nyí* latkozott, hogy a több magtermés eléréséért permetezett. Ugyanakkor három község méhállományát elpusztí* tóttá. Hogyan várhat így jó magtér* mést? Azt tanácsolnám, hogy a hasonló embereket az illetékesek von* jak felelősségre, mert a méhek megmérgezésével jelentős kárt okoznak népgazdaságunknak. Végre meg kellene érteni, hogy méhek nélkül nincs kielégítő magtermes! Azt hiszem, egyetlen méhészt sem elégíthet ki a kártérítés. A felelőtlen emberek el sem képzelik, mit érezhet egy-egy méhész, akinek egész évi fáradságos munkáját meggondolatlanul, egyetlen nap alatt teljesen tönkretették. Könnyezve szedtem össze négy fúrikka! a méhhullát kaptáraim előtt, és elástam. Azt hiszem, hogy ennyi teljesen elegendő ahhoz, hogy a felelőtlen emberek megértsék, mit tettek. Ha netalán mégsem értenék meg, akkor a törvény segítségét kell kérnünk. A bíróság előtt mit hoznak fel mentségükre? Tájékozatlanságukat? Akkor hogvan dolgozhatnak vezetői beosztásban több ezer hektáros gazdaság* ban? NAGY KALMAN
