Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-18 / 33. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1Э79. augusztus 18, Horváth György elnök (jobboldalt) és Paál Gyula titkár. (A szerző felv.) voltunk, hogy a sportlövészetet tö­megsporttá változtassuk. Mivel már eljutottunk egy komolyabb minőségi változáshoz nagyobb lehetőségeket kell nyújtanunk a legjobbaknak ko­molyabban kell foglalkoznunk a leg­tehetségesebbekkel. Habár a rádióskörök nem dicseked­hetnek olyan taglétszámmal, mint. a sportlövészet! szakcsoportok, ]6 tevé­kenységük révén a legkiválóbban mű­ködő szakkörök közé tartóznak. A já­rási bizottságnak három kóllektív rá­dióállomása van, közülük a legjobb eredményeket a komáromi pionírház mellett működő OK-3-RJB hívójelű ál­lomás rádiósai érték el. Nincs ugyan­is olyan földrész a világon, amelyik­kel — az ottani rádiósokon keresztül — még nem vették volna fel a kap­csolatot. Tavaly például egy japán rádiósversenyt nyertek meg, amivel világviszonylatban is felhívták ma­gukra a figyelmet. A rádiósok sike­reiben jnagy érdeme van Móczik Egonnak, a Csehszlovák Honvédelmi Szövetség rádiós szakosztálya elnöké­nek is.- Jó tanácsai, kitűnő szervező­­készsége, emberi magatartása révén nem egy fiatalból faragott élvonalbeli rádióst. Az utóbbi években a mototurlsztikai szakcsoportok munkájában jelentős minőségbeli változások történtek. Paál Gyula, a Honvédelmi Szövetség ben Itt rendezzük meg a modellezők Déí-Szlovákia Nagydíja nevű versenyét. Mivel Komárom a vizek városa, a szjélesskálájú vízisportok közül most emeljünk ki égy nagyon izgálmas, ér­dekes sportot. Horváth György elnök a sportbúvárok tevékenységéről így szólt: — Városunk földrájzl, fekvésé ked­vez a sportbúvároknak. A sok-sok jő eredményünk közül kiemelném a kö­vetkezőt: tavaly a szlovákiai bajnok­ságon előkelő második helyen végez­tek. Tevékenységük persze nem csak a versengésre korlátozódik. Nem egy­szer fontos közéleti tevékenységgel bízzák meg őket' s különböző men­tési akciókban vesznek részt. Emel­lett a komáromi hajógyár is igénybe veszi munkájukat. Egyed Gyula, Ziak Géza, Sander Krisztiin, Velenylcki Béla, Chovan János nemegyszer vesz részt a víz alatti hajójavítási munká­latokban. Sokszor végeznek meder­­tisztítást. Mivel tevékenységük társa­dalmilag iá nagyon hasznos, a Duna partján most építünk számukra egy jól felszerelt, edzési lehetőségeket nyújtó központot. Megállapíthatjuk, hogy a Honvédel­­delmi Szövetség komáromi járási bi­zottsága nagyszerű társadalmi és Ideológia! munkát végez. További te­vékenységükhöz fiatalos lendületet, sok-sok sikert kívánunk. KALITA GABOR1 A minap levittem a szemetet, ál amikor ki akartam önteni, a kakában egy kétkilós veknit láttam meg különböző péksüteményeket. Hir­­telenében a gyermekkorom jutott eszembe, azok a pillanatok, amikor anyám leszelt egy karéj kenyeret, s áhítattal vártuk, hogy a kezünkbe nyomja, és jóízűen beleharaphassunk. Nem kellett arra se só, se cukor, sem egyéb, csak ügy, „pusztán“ majszol­tuk, s ezzel el volt vetve az evés gondja, önfeledten játszottunk tovább, rúgtuk a rongylabdát. Arra is jól em­lékszem, hogy az anyám étkezés után milyen gondosan söpörgette az asz­talról a kenyérmorzsákat és vitte ki a moslékos edénybe. Ha valamelyi­künk véletlenül leejtette kezéből a kenyeret, amikor felvette meg kellelt csókolni. A szegényebb családoknál mindig a kenyérnekvaló volt a legna­gyobb gond, s ha az megoldódott, mindenki boldog volt. De azok se kó­tyavetyélték el a kenyeret, akiknek volt mit a tejbe aprítani. Sőt sok esetben éppen ott szabták ki a szol­gáknak. napszámosoknak a kenyér­adagot. Egyszóval a kenyérnek min­denütt megvolt a becsülete. A gondolatmenetét megszakítva, az idei aratás jutott az eszembe. Az „Egy szem se vesszen kárba", jelszó és az a sok mindenféle Intézkedés, verseny­szervezés, amit alkalmaztak a mező­­gazdasági üzemekben, a gondos beta­karításért. Külön jutalmazták, nyilvá­nosan megdicsérték azokat a kom­­bájnosokat, akik mindent megtettek, hogy a búzaszem ne a földön marad­jon, hanem a raktárba kerüljön. Az idén különösen fontos volt a jól meg­szervezett betakarftás, mivel a mos­toha időjárás következtében sokkal kevesebb búza termett, mint az előzd években. Ne essünk kétségbe, ez nem ezt jelenti, hogy nem lesz elég ke­nyérnekvaló. Viszont nemcsak kenyér­ből él az ember, s ha fölöslegesen sokat használunk fel pékipari termé­kekre, kevesebb jut abraktakarmány­ra, ami azt jelenti, kevesebb lesz a hús. tejtermék, amely szintén nagy jelentőségű a közellátásban, a kultu­rált ember táplálkozásában. Egyrészt tehát — az emlftett szempontokat figyelembe véve — minden szemre vigyáztak a betakarításnál, másrészt pedig sok esetben pazaroltuk a gabo­nából készített kenyeret. lobban becsüli^. Nehéz lenne pontos statisztikát ké­szíteni, mennyi kenyér megy veszen­dőbe, de az biztos, hogy az üzletek­ben eladatlan kenyér és a háztartá­sokban szemétbe került, legalább hüsz százaléké az évi szükségletnek. Talán nincs is olyan ország a vilá­gon, ahol olcsóbb lenne a kenyér mint nálunk. Lehet, ez is oka a nagy­méretű pazarlásnak. Ha egy kicsit szikkadtabb a mindennapi, sem a gye­rekek, sem a felnőttek nem akarják megenni. Egyszerűbb leugrani az üz­letbe és frisset vásárolni. Igaz, főleg falun, a megmaradt kenyér nem vész kárba, mert felhasználják az állatok takarmányozására. Vannak a város­ban is jóérzésű emberek és a hulla­dék kenyeret összegyűjtik és eljuttat­ják a falusi rokonokhoz, ismerősök­höz. De mindezek ellenére napról napra megállapíthatjuk, hogy a sze­mét között sok a kenyér, péksüte­mény. Azt is meg kell mondani, hogy nagyon drága sertés- és baromfieledel a kenyér, amelynek készítéséhez a szocialista államnnk jelentős összeg­gel járul hozzá. Ez mégis a rosszab­­bik jobb, s főleg azoknak hasznos, akik olcsó „takarmánnyal“ etetnek. Meg kell őszintén mondani azt is, hogy kenyérgyáraink is ludasak a mindennapi pocsékolásában. Nemrégi­ben a közellátást vizsgáltam a Csalló­közi falvakban és olyan kenyereket láttam a polcon, mint a hét szűk esz­tendő. Érthetően a vevők nem vásá­rolták. Vannak ilyen kirívó esetek, de ez nem általános. Az is igaz, hogy a korszerű lakásokban nincsenek hüs kamrák, ahol a kenyeret tárolhatnák. Viszont vannak műanyagzacskók, a­­melyekben nem szárad olyan gyorsan a kenyér. Valóban nem lehet ponto­san kiszámítani, mennyi kenyeret eszik meg a család egy nap alatt. Vi­szont, ha egy kicsit szikkadtabb is a kenyér, sok lehetőség van az élvezhe­tőbbé tételére. Azt hiszem kevés em­ber van, aki ne szeretné a pirítós ke­nyeret. Most jut rá zsfr, vagy vaj is és máris élvezhető a száraznak tar­tott kenyér. Sokan visszasírják a „maszek“ pé­a mindennapit! keket, mert állítólag csak azok tudtak foszlós kenyeret készíteni. Még néhány évvel ezelőtt is 50-60 kilométerre „furikáztak“ a jő kenyérért. (Azt hi­szem a mai benzinárak mellett ez meggondolandó.) Valójában a nagy­üzemekben is adott a lehetőség, hogy jó kenyeret süssenek, s növeljék a kenyér tartósságát. Egyre több olyan eljárást dolgoznak ki, amely ízlete­­sebbé, tartósabbá teszi a kenyeret. A krumplis kenyeret és más fajtát is lehet készíteni nagyüzemileg. A szilon anyagba csomagolt kenyér néhány napig szintén friss marad. Azt hiszem helyes lenne, he a megszokottól eltérően kisebb súlyú kenyeret is készítenének, mondjuk félkilós csomagolásban. Egyszóval kettőn áll a vásár: a kenyér készí­tőin és a fogyasztókon, rajtuk múlik, hngy a mindennapiból minél kevesebb menjen veszendőbe. A kenyér, a pék­sütemény nélkülözhetetlen élelmiszer, ezért jobban meg kell becsülnünk! TÓTH DEZSŐ (Folytatás az 1. oldalról) A murfkaversenyben a legjobb ered­ményt Újhelyi József és társa, Hatyi­­na József érték el, dkik az E—512-es kombájnjukkal több mint hetven hek­tárról aratták le a termést. De a töb­biek sem maradtak e! sokkal a leg­jobb kombájnosoktól. A gabona szál­lításánál, a szalmabetakarításoál, a tarlószántásnál a legjobbak közé tar­tozott Tárnok János, Csenger Ferenc és Nagy János. A szövetkezet vezetősége gondosko­dott arról, hogy méltóan ünnepeljék meg a harmincéves évfordulót az új kenyér ünnepét: Nemcsak a vezetők, a tagság és a gépek felvonulása volt színpompás, hanem a labdarúgópá­lyán megtartott ünnepi gyűlés is, a­­melynek sok színfoltjára sokáig em­lékeznek majd a búcsiák^ a külföldi és a hazai vendégek. Nem szokásos labdarúgó-mérkőzést néztek a résztvevők, hanem valami mást, nemesebbet. Retkes elvtárs min­dent átfogó beszéde mellett, amely felölelte a három évtized jelentős eseményeit, sor került a legjobb dol­gozók és az alapítótagok megjutalmá­­zására is. Varga Mihály traktoros, aki már szintén jól bene van az öt­­venben, örömmel vette át a kilenc­­venkét éves édesapja, a közös alapí­tótagja helyett a pénzjutalmat. i— Apus még jó erőben van — mondta a traktoros —, de mégsem tudott eljönni ebben a harmincöt fo­kos hőségben. Ezért veszem én át a jutalmat helyette. Különben én Is az életem legnagyobb részét a közösben dolgoztam ’ le. Gál bácsi .Is, megette már a kenyere javát. Az ő munkája is sokat jelentett a szövetkezetben, mert mint inszemi­­nátor Igyekezett a munkáját úgy vé­gezni, hogy' a tehenek minél több borjút elljenek. A tehenészetben az eredmények kézzelfoghatók, hiszen a négyezer literes tehenenkénti fejésl átlag minden ékes szónál szebben be­szél. Nemcsak a harmincéves évfordulót és az arátás' befejezését ünnepelték Búcson. Nagyszerű békemanifesztációt rendeztek az ünnepség keretében. Ott volt a Békevilágtanács tagja, az Is­mert csillagász, Pintér István, továb­bá a Szlovák Szocialista Köztársság Béketanácsának vezető titkára, és An­na Poštová, a békebizottság alelnöke. Többek között Palotai Károly, a Béke­tanács járási bizottságának elnöke felszólalásában a következőket mon­dotta: „Ezekben a napokban emlékez­tünk meg a helsinki megállapodás negyedik évfordulójáról, amely döntő befolyást gyakorolt a világ békepolt­­fikájára. A finn fővárosban elfogadott megállapodásnak már sok konkrét eredménye született, s talán köztük i az egyik legjelentősebb a SALT—2 aláírása volt, amelyben a két nagyha­talom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői kifejezték az eny­­rülési politika Irányába történő erő­feszítésüket.“ A kulturális műsort a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának mun­katársaival közösen szervezték. A sok­színű, műsort a kánikula ellenére Is végignézte a közönség, s nem egy­szer csattant fel az elismerő taps. A műsor magva a növénytermesztés, az állattenyésztés és a gépesítők csapa­tának „Ki mit tud“ vetélkedője volt* A nemes verseny során a nézők ala­posan megismerhették a szövetkezet alakulásának körülményeit, az egyes fejlődési szakaszokat, és részben a község történetét, valamint azt az óriási fejlődést, amelyet a felszabadu­lás óta elértek. A versenyzők minden kérdésre nem tudtak válaszolni, de a zsűri Csekeí Jó­zsef vezetésével a hiányos válaszokat kiegészítette. Gondolom, ilyen érdemleges műsort sok szövetkezetben előkészíthetnének és akkor sokkal tanulságosabb, érde­kesebb lenne a közönség részére. A nagy hőség ellenére is kellemes délutánt töltöttünk Búcson. A beszá­molóból, a vetélkedőn hallottakból, a tagság, a vendégek megismerték a szövetkezet fejlődésének történetét, azt az időt, amikor a szikrából láng lobbant, és a nehéz utat, amely a szövetkezeti tagok boldogulásához ve­zetett. Azt is megtudtuk, hogy az ős­régi településből miképp lett röpke három évtized alatt minden téren példás község. TÖTH DEZSŐ A község aszfaltos utcáin vonulnak fel az aratásban részt vett gépek. A közönség érdeklődéssel figyeli,a színvonalas műsort. A „Ki mit tud“ vetélkedő résztvevőinek egyik csupurija: . i Fotó: <=-.ttrH Á Honvédelmi Szövetség Komáromi Járási Bizottsága Ismert jó szervező­képességéről. Ahhoz persze, hogy egy apparátus képes legyen kisebb egysé­geit Irányítani, tevékenységüket jó irányba terelni, először Is ideológiai vonalon kell hathatós tevékenységet kifejtenie. A járási bizottság már hosszú évek óta kiváló munkát fejt ki a fiatalok világnézetének kialakí­tásában. Előadásokat szervez, megfe­lelő népszerűsítő anyagokkal látja el 81 alapszervezetének tagjait, aminek a hatása kellőképpen lemérhető az alapszervezetek, egyben a szakcso­portok tevékenységén, jó munkáján. A járásban a Honvédelmi Szövetség legnépesebb szakcsoportjai a sport­lövészeti körök. Ebben a sportágban olyan kiváló eredményeket érnek el, melyek országos méretben is számot­tevők: a gutái (Kolárovo) sportlövé­szeknek elsőligás versenyzőik van­nak, akik közül nem lehet említés nélkül hagyni Rajtár János sportmes­tert, aki 1976-ban csehszlovák bajnok volt, továbbá Jueík, Szabó, Mrška és Máté Ilona versenyzőket. Az említett sportban kitűnő eredményeket ér el a bogyai alapszervezet, ahol főleg a juniorok kategóriájában születnek szép eredmények. Csintalan Miklós tanító, edző Jó munkájának köszön­hető az, hogy Hengerics Laura és Fe­kete Annamária sportlövészek a kerü­leti versenyeken a legjobb eredmé­nyeket elérő sportolók közé tartoz­nak. Horváth György, a Honvédelmi Szö­vetség járási bizottságának elnöke így nyilatkozott erről a sportágról. — Ez ideig minden erőnkkel azon Járási titkára, a motórizmus „szerve­ző embere“ így szólt erről a — fiata­lok körében annyira közkedvelt — sportágról. L — Az elmúlt néhány év alatt a mo­torizmus sportszerűen űzött tevékeny­sége mellett nagy figyelmet szentel­tünk'szolgáltató állomásaink kiépíté­sének. önerőből például a motoklu­­bok mellett több. olyan szerelőcsarno­kot létesítettünk, ahol a tagok ma­guk javíthatják meg autóikat, vagy a mi alkalmazottaink kedvezményes áron végzik el a klubtagoknak a sze­relési munkálatokat. Jól felszerelt diagnosztikai állomással is rendelke­zünk, s egy kocsink a járás területén „sárga angyal“ szolgálatot tart. Hogy szóljunk néhány szót a versenyszerű motortzmusről is, ki kell emelnem a Vág—Duna rallyet, ahol több kategó­riában rendezünk versenyeket. A leg­aktívabb. és a legjobb eredményeket elérő versenyzőink közül megemlíte­ném az A 2-es kategóriában verseny­ző Pavlik—juhász, és a Fekete—Kó?­­iík kettőst. Motocross .versenyzőink közül a 12-es kategóriában versenyző Viczián Adám ér el szép eredménye­ket. A hajógyár. segítségével most már gond nélkül edzhetnek. A For­­mula-easter kategóriában egyelőre nem veszünk részt, mivel a mi anya­gi kereteinkhez viszonyítva túl költ­séges ez a máskülönben nagyon atraktív sportág. A Honvédelmi Szö­vetségnek a legjobb modellező körei a komáromi gépipari iskolában, a naszvadi ' (Nasvady) és az lmelyl (íme!) helyi szervezetekben működ­nek. A modellezők versenyzőszellemé­nek támogatása érdekében a jövő év-

Next

/
Thumbnails
Contents