Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-10 / 6. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. február 10. A felvételen a felnőtt labdarúgó-gárda látható. Fotó: Sipos János Igényes célkitűzések Eredményes tevékenységet értékeltek a CSEMADOK Jur nad Hronom-i (Garamgyörgy) Helyi Szervezetének tagjai. Molnár Rózsa elnöknő beszámolójából megtudtuk, hogy az 1978-as évi rendezvényeiket egy hagyományos Bátyusból vezette be. Ezt követte az . „Énekel a család“ címmel megrendezett zenés összeállítás, melyet 350 sze­mély tekintett meg. Menyecskekőrusuk részt vett a „Ta­vaszi szél vizet áraszt“ népdalverseny járási döntőjében, s megszokott első helyezést ért el. Ezenkívül meghívást kapott a szlovákiai Nőszövetség által Levicében (Léva) megrendezett forradalmi és népdalversenyre, ahol a népdal kategóriában harmadik helyezést ért el. A me­nyecskekórus szereplése iránt az egész év folyamán nagy érdeklődés mutatkozott, hiszen felléptek a jednota helyi szervezetének évzáró közgyűlésén, valamint a Hronovcéban a NOSZF ünnepségek keretében. Nagy visszhangot váltott ki az az előadás, melyet „A Februári Győzelem hozta jogaink és kötelességeink címmel tartottak 80 személy jelenlétében, Szólni kell ar­ról a tevékenységről is, melyet a községfejlesztés terén végeztek a lelkes tagok. \ Ami a garamgyörgyiek idei terveit illeti, író-olvasó találkozó során találkoznak a hetvenéves Csontos Vil­mossal, megrendezik a Batyusbált, kabaréműsort állíta­nak össze, megemlékeznek a CSEMADOK megalakulása 30. évfordulójáról, előadást tartanak „Lenin élete és munkássága“ címmel, történelmi és honismereti kirán­dulást szerveznek az SZNF harcainak nyomában, keret­műsort biztosítanak a Februári Győzelem és az SZNF évfordulók ünnepségei alkalmából, kulturális emlékna­pot rendeznek Petőfi életéről és munkásságáról. To­vábbra is előirányozzák a menyecskekórus sikeres mű­ködését, s bekapcsolódnak a faluszépítésbe is. —ág— „Névtelenek44 dicsérete A Volga mentén hosszan húzódik a hősi város. Ä sportújságok hasábjain általában a bajnokok, futballcsillagok kapnak helyet. Mi mégsem róluk írunk! Cik­künkben egy csallóközi „névtelen“ kis csapatot szeretnénk bemutatni. Michal na Ostrove (Mihályfa) kis falu, s szinte vízválasztóként húzódik meg Horná Potôň (Felsőpatony) és Orechová Potôíí (Dióspatony) között. Ottjártamkor a magas hóbuckákat ke­rülgetve önkéntelenül arra gondoltam, hogy sportszempontból nem valami hálás két ilyen nagy község között meghúzódni. A sztereotip gondolatme­netre az adott okot, hogy a Patonyok­­ban már a harmincas években ker­gették a labdát, ugyanakkor Mihály­­fán még futballpálya sem volt. Tehát kerülgettem a csillogó hó­buckákat, s tekintetem hirtelen egy épülő sportpályán akadt meg, ahol fiatal fiúk kergették a nedvességtől elnehezedett labdát. Ök igazítottak el PeSko Gustáv sportelnökhöz, aki szí­vesen tájékoztatott a kis falucska sportéletének múltjáról — jelenéről. — Az ezerkilencszázhatvanas évek­ben volt egy csapatunk, amely a ke­rületi В osztályig vitte. Pár évi sike­res szereplés után azonban felbomlott a csapat és a játékosok szétszéledtek. A falu öt évig sport nélkül volt, amíg ezerkilepcszázhetvenben újra együt­test alakítottunk. Szereplésünk sike­resnek mondható, mivel az őszi Idényt a járási bajnokság negyedik osztályá­ban az ötödik helyen fejeztük be. További siker számunkra, hogy jó­­néhány labdarúgónk a Patonyok lab­darúgó-csapataiban kergeti a labdát. Átlépésük elé nem gördítünk aka­dályt, a Jószomszédi viszony ezt így kívánja. A csapat edzője, Bőgi László, a já­tékosok közül Gyurkovics Imrét, Gynr­­kovicg Bélát és a Mátéfi fivéreket di­csérte. A sportelnökkel folytatott beszélge­tésünkbe bekapcsolódott Varga József, a hnb elnöke is. — A sportszervezet tagsága aktivan részt vállal a hnb választási prog­ramtervezetének teljesítéséből, az új sportpálya építésénél például kilenc­­száz munkaórát dolgoztak le a spor­tolók. Falunkban egyébként a labda­rúgásnak nagy szerepe van a Jakos-' ság szórakoztatásában. Az efšz-szel együtt ezért minden támogatást meg­adunk a csapatnak. —esi.— ■^■ár második éve dúlt a hitleri fasizmus által kirobbantott vi­lágégés, amikor a szovjet nép hazájá­ba betolakodott ellenség célul tűzte, hogy mindenáron elfoglalja Sztálin­grádot, az Urál fontos gazdasági bás­tyájának előkapuját. Ezerkilencszáznegyvenkettő nyarán indították meg a sokoldalúan felfegy­verkezett német egységek a Sztálin­grád lerohanásáért előkészített csatát. A „villámhadművelet“ azonban több mint egy félévig tartott. Hosszú hónapokon keresztül éjsza­káról éjszakára tekertük mérgelődve a recsegő-ropogó rádió gombját. A moszkvai és londoni adás hfrei érde­keltek bennünket, amelyekből követ­keztetve le tudtuk mérni a valóságos helyzetet. Végre 1943. február elején fellélegeztünk: „A döntő csatában a szovjet hadsereg győzött és Paulus német tábornagy, s n többiek magas­ba tartott kézzel bújtak elő a pincé­ből“ — jelentette London. Egy elvtár­sam, ki már régen az örök álmát nyugossza s rendszerint velünk éjje­lezett, csak ennyit mondott: „Hitler­nek befellegzett“. Sztálingrádban a harc gigászi volt. A németek mindenáron át akartak jutni a Volga túlsó oldalára. A szov­jet hadvezetoség jól tudta, hogy Sztá­lingrád nemcsak stratégiai fontosságú pont, hanem egyben bizonyítója lehet a német hadsereg legyőzhetetlenségé­nek, amely a Moszkva alatti csatában már úgyis megtépázódott. Hiába dörögtek az ágyúk ezrei, s dübörögtek a tankok a szétlőtt vá­ros utcáin, a szovjet katonák állták a szavukat: „Egy lépést se vissza!“. Véres harcokat vívtak minden utcá­ért, erődítmény volt minden egyes ház, napokig, hetekig küzdöttek egy­­egy romhalmazért, amelynek birtok­lása vagy elvesztése csupán néhány méteres térség nyerését jelentette. Mindent megtettek azért, hogy a né­metek ne jussanak el az alig száz méterre levő jégpáncélfedelű Volgá­hoz, ahonnan az utánpótlás, az élel­miszer jött Sztálingrád védőinek. Százezrek harcoltak a városban, s ne­héz volna pontosan megállapítani az elesett civilek, katonák számát. Tény, hogy a harcok befejezése után a fa­siszta egységek több mint 300 ezer katonája került fogságba. A csata ki­menetele alapvető változást hozott a második világháború történetében és örökké igazolja a szovjet nép hősies­ségét, hazaszeretetét. „ Sztálingrád az orosz nép bátorsá­gának, álhatatosságának, egyszers­mind az emberi szenvedésnek a jel­képe lett... Jő lenne érintetlenül hagyni a legendás város szörnyű rom­jait, mellette pedig egy új, modern várost építeni.“ Az idézet Churchill beszédéből van, amelyet a szövetségesek teheráni ta­nácskozásán mondott Sztálinnak. A szovjet nép nem fogadta meg az angol politikus tanácsát és az elmúlt évtizedekben olyan korszerű várost épített a romok helyén, amely csodá­latra méltó. Mit is látni Volgográdban még a romokból? A város fölött Oroszország-Anya szobra áll. A kiégett malmot, de már azt sem sokáig. A malom mellett épül a kilá­tótorony, ahonnan betekinthető lesz a hősi város, s a csendesen tovasikló óriás folyó. A hősi harcokban tönkre­ment malom helyén múzeum lesz, a­­melyben a kül- és belföldi turisták megtekinthetik mindazt, ami e hősi harcok színhelyén történt, s azt is, miképp változott meg a város, amely közel 80 kilométer hosszúságban hú­zódik a Volga folyó partján. A romhalmazból egymillió lakosú város lett. Széles utcák, hatalmas la­kótömbök, zöldköntösbe öltözött lige­tek fogadják a látogatót. De állnak még a város melletti domboldalon azok a faházak, ahol a szörnyűséges vérzivatar után elhelyezték a város életben maradt lakosait. A Volgától felfelé t széles, üdezöld park vezet az elesett hősök emlékmű­véhez. Jóleső érzés a fák hűvös ár­nyékában bandukolni. Különben a Volga parti város időjárása nagyon szélsőséges. Szeptemberben jártunk ott, de a hőmérséklet jóval harmincon felül volt, télidőben viszont a mínusz harmincöt-negyven fokra is lesüllyed. A korán beköszöntött tél sokat jelen­tett a sztálingrádi csata megnyerésé­nél, mivel a Volga olyan keményen befagyott, hogy bármit lehetett szál­lítani a jégpáncélon. A volgográdiak már megszokták ezt a szélsőséget, s emiatt nem panaszkodtak. (Külön­ben az üzletekben már az ősz elején gyönyörű szőrméket, bundákat kínál­nak a szépnemnek.) Az Elesett Hősök terén egyenruhás fiatalok állnak díszőrséget az emlék­mű előtt. Urnák veszik körül a nagy harcosok emlékművét, amelyekben az örök tfiz fénye lobog. Jó leülni né­hány percre a hüs parkban és figyel­ni azt az emberáradatot, amely hódo­latát fejezi ki néhány szál virággal, csoportok koszorúval az Elesett Hősök emlékműve előtt. Aki Volgográdban jár, az egy kicsit kálváriát is jár. A zarándoklás, a Ma­­májev Kurganra alaposan igénybe ve­szi a lábat ás a tüdőt. A város fölé emelkedő hegyoldalon folytak egykor a legádázabb harcok. Most a hegyol­dalt magasló szürke kőfalak dombor­művei, a hősi harc és az újjáépítés mozzanatait őrzik. A komszomolisták sziklába vésett emlékművének falán mint a vércseppek csillognak a kis piros virágok, a szürke grániton. Az elesett hősök termében aranyo­zott betűkkel tjjbb ezer hős védő neve csillag. Ezernyi a látnivaló a hatal­mas csarnokban. A legmagasabb pon­ton a város fölött Oroszország-Anya hatalmas, 88 méter magas szobra áll, kardját sújtásra emelve. Védőbástya ez, kifejezője a világ legnagyobb or­szága erejének. A hajórái visszatekintettünk a ked­ves, korszerű városra. Sokáig néztünk az elsuhanó Volgógrádra, amelyben több mint száz ipari nagyvállalat, sok főiskola, színház, s egyéb kulturális intézményt találunk. Eszembe jutott a cirkusz is, ahol néhány kellemes érát töltöttünk el az előző este. Egy ideig még láttam a hatalmas darut, amely az épülő új kikötő munkálatait segíti. Aztán elvesztünk a víztengerben, a Volga egyik őriás vízi erőműje hatal­mas támlájában, amely több mint öt­száz kilométer hosszú, s átlagban 33 kilométer széles. TÖTH DEZSŐ Kibontakozó sporttevékenység Napjainkban egyre több szó esik a tömegsport fejlesztéséről, amely fon­tos szerepet tölt be a széles népré­tegek egészségéről való gondoskodás terén, örvendetes tény, hogy váro­saink sporttevékenysége mellett a községek sportélete is gyökeresen megváltozott.'Az iskolák melletti tor­natermek, sportlétesítmények és sta­dionok úgymond minden sportágban lehetővé teszik a fiatalok sportolását. Az utóbbi években Prlbeta (Perbe­­te) községben fellendült a tömeg­sport. A közel négyszáz tagú sport­­szervezet munkáját Jakab Béla sport­elnök Irányítja. Találkozásuk alkalmá­val elmondotta, hogy immár nyolc éve áll a szervezet élén. Ezen Idő alatt bőven volt örömben, de néha üröm­ben fs része. Ezerkilencszázhetvenháromban a labdarúgőgárda megnyerte a járási bajnokságot és azóta a kerületi I. В oszjályban kergetik a labdát. Jakab elvtárs szerint a sikeres szereplés tit­ka az alapos felkészülés és a rend­szeres edzés. Az elmúlt évben már januárban megkezdték a labdarúgók felkészítését. A tizenöt tagú csoport Kecskés András edző irányításával hétnapos edzőtáborozáson vett részt Patincén (Paton). Ezenkívül a bajnoki idény megkezdése előtt előkészületi mérkőzéseket játszottak felsőbb osz­tályban szereplő csapatokkal. Nem fe­ledkeztek meg a Februári Győzelem évfordulójáról sem. Labdarúgótornát rendeztek tiszteletére. A jó felkészülés meghozta gyümöl­csét. A tavaszi forduló befejezése után a harmadik helyen végeztek. Meg kell jegyezni, hogy a sikeres szereplésben nagy szerepe van a lei­kés szurkolók biztatásának is. A nyári hónapokban, a bajnoki mér­kőzések szünetében sem feledkeztek meg a sportolásról, a hű közönség szórakoztatásáról. Két nemzetek közti mérkőzést is játszottak a magyaror­szági Pincehely csapatával. Sikeresen szerepeltek a Roľnícke noviny által megrendezett labdarúgótornán Žabok­­rekyben. Csupán rosszabb gólaránnyal kerüllek a 2. helyre. ♦ . . Az őszi bajnoki szezon nem a leg­jobban kezdődött — mondta Stefik József, aki már gyermekkorától mint játékos, majd mint vezetőségi tag munkálkodik a szervezetben. Az tör­tént, hogy néhányan a játékosok kö­zül nem látogatták rendszeresen az edzéseket, s ebből következett aztán a vezetőség és az edző közti nézet­­eltérés. Ez a tény negatívan hatott a csapatra, ami a szereplésükön Is meg­látszott. Vereséget vereség követte. így az őszi bajnoki forduló befejezésekor a nyolcadik helyen végeztek. A tél folyamán a vezetőség elbeszélgetett a játékosokkal és a nem kívánt helyze­ten csakhamar változtattak. A sportszervezet vezetősége az utánpótlás neveléséről sem feledke­zik meg. Van ifi-csapatuk, amely szintén a kerületi I. В osztályban sze­repel. Az ifik neveléséről Papp Ele­mér edző gondoskodik. Ök sajnos még egyelőre nem tudják л megfelelő utánpótlást biztosítani. De van egy diákcsapat, amely sokat ígérő. Simon Béla edző vezetésével a járási bajnok­ságban veretlenül állnak az élen. Hasonló szép eredményeket érnek el a „Szláviás“ lányok. Két évvel ez­előtt alakult a röplabdacsapat, amely­ben a helyi AKI növendék lányai sze­repelnek. A rendszeres edzés és a sport szeretéte ezúttal is meghozta gyümölcsét. Az alakulás óta eltelt rö­vid idő alatt már a kerületi bajnok­ságban szerepelnek. Ezért dicséret illeti Benda Kálmán iskolaigazgatót és Szetel Ernő pedagógust. A téli hónapokban tevékenykednek a sakkozók is. Felnőtt csapatuk a ke­rületi I. A osztályban, míg ifi-csapa­tuk a járási bajnokságban szerepel. Hetente tartanak edzéseket, ahol meg­beszélik a sakk-matt taktikát. A beszélgetés sorén megtudtam, hogy a helyi szövetkezet már évek óta jelentős anyagi támogatást nyújt és díjtalanul bocsátja az autóbuszt a sportszervezet rendelkezésére. A hnb vezetősége sem zárkózik el, ha a sportolóknak valamire szükségük van. Tehát a lehetőségek adottak, csak a fiatalokon múlik. Misák Rudolf A döntő csata városa Az Elesett Hősök terén egyenruhás fiatalok állnak díszőrséget ' az emlékmű előtt. Fotó: —tt— \ V

Next

/
Thumbnails
Contents