Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-10 / 6. szám
1979. február 10. SZABAD FÖLDMŰVES Diadalmas évtizedek Az idősebbek szívesen emlékeznek vissza a múltra. Felidézik a gyötrelmes, keserűséggel telt éveket, a jobb életért vívott küzdelmet. Öröm és büszkeség érzésével emlegetik az áldozatvállalást, a leküzdött nehézségeket és az elért sikereket. Mint egy forgó kaleidoszkóp képei, úgy peregnek vissza az élmények a narminc év előtti múltból a jelenig a Nitralvánkal Virágzás szövetkezet Dolné Krškany-i {Alsóköröskény) irodahelyiségében összegyűlt kis csoport emlékében. A mozgalmas, eseményekben gazdag évekre büszkék lehetnek az alsóköröskényíek. Hiszen harmincegy évvel ezelőtt, 1948-ban — Szlovákiában az elsők között — határozták el, hogy közösen, szövetkezetbe tömörülve gazdálkodnak. Hogyan is volt annak idején ...? Ondrážková Anna gondolatai a távoli múltba, a súlyos gazdasági válság éveibe barangolnak, amikor a nincstelenek, szegényparasztok élete szinté elviselhetetlen volt. Közülük sokan kivándoroltak s idegenben keresték a megélhetés lehetőségét, amelyet a gazdag szülőföldön nem talál, tak. A nagybirtokosok gazdagodtak. A földjükön gürcölő cselédek és napszámosok sorsa pedig igen silány volt. A nyomor, a szociális és gazdasági elnyomás szította az ellenálló mozgalmat. — Emlékezetembe megrázó élményként vésődött be az 1928. május 2-án lejátszódott esemény. Kétszázötven mezőgazdasági dolgozó sztrájkba lépett. Kenyeret és munkát követelt. A védtelen tömeg ellen fegyveres csendőröket vezényeltek ki. Amikor a tömeg többszöri felszólításra sem széledt szét, eldördültek az első lövések. Egy golyó a fiatal Jašiková Klára életét oltotta ki. Többen megsebesültek. Rémülten futottunk szét, s valamennyien kérdeztük, miért? ... Miért kellett emberi élettel fizetni azért, hogy a legalapvetőbb emberi jogainkat követeltük. — Ha visszagondolok azokra a nyomorúságos Időkre, szinte hihetetlennek tűnik, milyen óriási fordulat állt be az életünkbe. A szövetkezet megalakulása óta évről évre javult a helyzetünk. Ma valamennyien jól élünk. Én néhány évvel a szövetkezet megalakulása után a baromfitelepen vállaltam munkát. Annyira megszerettem, hogy mindmáig itt dolgozom. Eleinte nem volt könnyű. De a keserű tapasztalatok után meg tudtam becsülni azt, hogy dolgozhatok. A jobb életért folytatott harcban erősödött, acélosodon a község pártszervezete. A nincstelenek és kisparasztok soraiban egyre több követőre, harcostársra talált. A felszabadulás után már szilárd alapokon állt. A pártszervezet vezetőinek az volt a célja, hogy a nyomorgó parasztság életét mielőbb fellendítse. Ezért 1948- ban nem került sor a nagybirtokosok földjeinek szétparcellázására, hanem megalakították a termelőszövetkezetet. A tizenhét alapító tag között ott volt a huszonegyéves Milkovičová Mária. Követte apja — Galo Ján — példáját, aki nemcsak alapító tag, de a kezdeti nehézségekkel küszködő szövetkezet'egyik erkölcsi támasza és buzdltója volt. — A háború után — kezdte Mária — apámmal együtt a nagybirtokon dolgoztunk. Keményen gürcöltünk, nyomorogtunk. Ezért támogattuk a szövetkezet megalakulását. Bíztunk abban, hogy a közös gazdálkodással jobbra fordul a sorsunk. A 'kezdet bizony nehéz volt. A nagybirtok után silány örökség maradt. Mindössze háromszáz hektár szántó, egy-két istálló és néhány leromlott, gümőkóros jószág. A falu mezőgazdasága nagyon elmaradott volt. Tulajdonképpen a semmiből kezdtünk gazdálkodni. Szaktudás hiányában azt sem tudtuk, hogyan. Gépekről akkoriban nem is álmodtunk. A gazdálkodáshoz a puszta kezünkön, akaratunkon és kitartásunkon kívül nem volt egyebünk. — Reggeltől estig megállás nélkül dolgoztunk. Előfordult, hogy reggel a kévéket kötöttük, napközben a dohányban dolgoztunk, este pedig a kertészetbe mentünk segíteni. Akkoriban kevesen voltunk és ha kellett, férfimunkát is végeztem. A nehéz munkáért kezdetben jutalmat sem kaptunk. Ugyanis nem volt miből. Később nyolc koronát kaptunk egy munkaegységre. A dohánytermesztésben két évig dolgoztam, naponta sokkal többet mint ma. Akkoriban még nem volt nyolcórás munkaidő. A nehézségek ellenére kitartottunk. Ez pedig — habár áldozatok árán is — sökszorotól párttag vágyóik, tétováztam, vajon előnyös megoldás-e a közös gazdálkodás. Bevallom: bántott, amikor láttam a társaim közelharcát a szövetkezet fenntartásáért. Ezért három évvel később több magamfajta kisgazdával együtt beléptem a szövetkezetbe. Példánkat később a többiek is követték. A szövetkezet részére ez nagy segítséget jelentett. Bővült a földalap, a munkaerőlétszám, az állatállomány és gyarapodott a munkaeszköz. A gyökeres változást azonban a fiatal szakemberek hozták a gazdálkodásba, akik a vezetőség élére ikerültek. Megtanultunk közösen gazdálkodni. — Az új istállók építése, az állatállomány felújítása, a gépesítés és az új munkamódszerek alkalmazása megteremtette a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit. Ez pedig az eredményeken is visszatükröződött. Mosolyogni támad kedvem, ha visszagondolok: annak idején büszke voltam, ha búzából húsz mázsát csépeltem ki hektáronként. Ma pedig ötvenöt mázsa hozamátlagot érünk el. János bácsi büszkén beszél a szövetkezet sikereiről. Habár nyugdíjas, még mint éjjeliőr aktívan részt vesz a szövetkezet életében. Ezenkívül az 6 nevéhez is több érdem fűződik. Csak szerényen vallja be, hogy a nyitrai járásban ő létesítette az első szocialista brigádot a szövetkezet tehenészetében. A szövetkezet fellendülésével szinte szemlátomást javult a község lakosságának életszínvonala. A hajdani zsúpfödeles vályogházaknak nyoma sem maradt. Helyükbe szép, tágas családi házak épültek. A poros, sáros utakat aszfaltburkolat fedi. Az alsóköröskényie к 1974-ben az Apa 6s lánya — Galo Ján és Milkoviöová Mária — az álsóköröskényi szövetkezet alapító tagjai. san kamatozott. Mennyivel könnyebb a mai szövetkezeti dolgozók helyzete! A havi bérátlag jóval meghaladja a kétezer koronát. Mindenki teljes szociális gondoskodásban részesül. Van üzemi konyhánk. Az óvodánkba, a szövetkezet egyes részlegeiről autóbusz szállítja a gyerekeket. Mária később az állattenyésztésbe került. Eleinte sertéseket, majd üszőket gondozott. Végül fejónó lett. Ma egy tizenhét tagú aranyérmes szocialista brigád vezetője. E munkaközösség a múlt évben tehenenként 3900 liter tejet fejt. Hol van mér az az idő, amikor egy-egy tehén alig adott két-három liter tejet naponta? Harminc évvel ezelőtt a község mezőgazdaságát a maradi kisüzemi termelés, az embereket pedig a minden újat ellenző gondoikozásmód jellemezte. Ez volt az oka annak, hogy a kisparasztok ingadoztak és csak nehézen tudtak megválni a keskeny földsávoktől. A hatvannyolc éves Beéica Ján így emlékezik vissza a kezdeti időszakra: — Bizalmatlanul tekintettünk a szövetkezet megalakulására. Bár 1948-lvánkai, berencsi és gergefovái szövetkezettel társultak. Erre könnyen szánták rá magukat. A szakmailag és politikailag fejlett mezőgazdasági dolgozók már nem kételkedtek az újban, a korszerűben. Tudatosították, hogy ez az egyetlen járható út az iparosodó, összpontosított és szakosított mezőgazdasági termelés felé. Nem meglepő. hogy ma a kétezernyolcszáz hektáros szövetkezet a járás élenjárói közé tartozik. A község pedig tovább épül és csinosul. A szövetkezeti lakásokon kívül újabb családi házak épültek és épülnek. Talán nincs is már család, ahol ne lenne televízió, hűtő, mosógép. A személygépkocsi sem ritkaság. Üj iskolák, művelődési otthon, bevásárló központ, vendéglátóüzem ékesíti a hajdani elmaradt kis falut. Tulajdonképpen már nem is falu, hanem város. Hiszen 1947-től Nyitrához tartozik. Az önfeláldozó, becsületes munka, az akaraterő diadalmaskodott a silány múlt felett, amelynek harminc év leforgásával nyoma sem maradt. Klamarcsik Mária mérnök VITAFÓRUM! VITAFÓRUM! VITAFÓRUM! VITAFÓRUM» Termékeny vita A lévai (Levice) r ^ vim Járás szövetkezeit ■ Ml/ te'ben tárgyalják Ijl Yuj az efsz-ek IX. kong- 7 resszusának vitaanyagát. A tanácskozásokat őszinte hangnem, s tettrekészség jellemzi; elsőrendű cél a termelés, a szervezés és irányítás, az emberekről való sokoldalú gondoskodás tökéletesítése, továbbfejlesztése, a minden eddiginél takarékosabb energia- és anyaggazdálkodás napirenden tartása. Az egyes összejöveteleken a járási párt- és állami szervek képviselői Is részt vesznek. A legtöbb szövetkezetben termelési értekezleteken vitatják meg az anyagot, lebontva az egyes szakágazatokra, illetve munkahelyekre. Sok szó esett például az ipolysági (Šahy), az ipolyszakállasi (Ip. Sokolec), a farnadi (Farná), a palásti (Plášťovce), a fcurali (Kuralany), a lekéri (Cajkov), a bátovcei szövetkezetben, s másutt is a dolgozókról való hatékony gondoskodásról, a szociális-kulturális alap anyagi eszközeinek gyarapításáról. Mindmáig csak néhány szövetkezet rendelkezik a járásban saját óvodával, így a legtöbb szövetkezetben a nők foglalkoztatásának problémáját nagy nehézségek árán képesek megoldani, örvendetes viszont, hogy csaknem minden szövetkezetben működik üzemi étkezde, ami szinte elengedhetetlen követelmény a nagy szövetkezeti gazdaságokban, mivel a dolgozók jelentős része nem a lakhelyén, vagy annak közelében végzi napi feladatait. Több helyütt a kétműszakos munkavégzés bevezetését sürgették, főleg az állattenyésztés, valamint a gépesítés szakaszán. A bátovcei, a lekéri, a szántói (Santovka) és a žemberovcel szövetkezetben mindenekelőtt az éves tervfeladatok teljesítése előfeltételeinek megteremtésének lehetőségeivel foglalkoztak. Nem csoda, hiszen ezek a szövetkezetek nem a legjobb eredményeket érték el tavaly a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, s az idén nem szeretnének hasonló helyzetbe jutni. A vitázók elsősorban az önköltségek csökkentésére, az ésszerű energia-, üzemanyaggazdálkodásra, a munkaidő tökéletesebb hasznosítására hívták fel dolgozó társaik figyelmét. A magasabb színvonalú munka- és üzemszervezés, gazdaságirányítás is a tanácskozások középpontjában állt. Nem kerülte el a szövetkezeti tagok figyelmét az új efsz-törvény egyes cikkelyeinek megvitatása sem; beszéltek az ellenőrzés — mint az irányítás egyik legfőbb része — tökéletesítésének időszerűségéről és fontosságáról. Örvendetes, hogy a hozzászólók közt sok volt a nő és a fiatal dolgozó,^ akik sajátos problémáikról Is szóltak. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Lévai Járási Bizottsága keretében működő albizottság rendszeresen értékeli a kongresszus előtti vita színvonalát, illetve állást foglal az efsz-tagok által felvetett kérdésekkel kapcsolatban. Már most megállapíthatjuk, hogy a vitaanyag megtárgyalása során számos nagyszerű javaslat, észrevétel hangzott el. Ez záloga annak, hogy a CSKP XV. kongresszusa, valamint a KB-plénumülések mezőgazdaságra vonatkozó határozatainak teljesítése érdekében minden tőlük telhetőt meg is tesznek a szövetkezetek tagjai. ABEL GÄBOR Földvédelem és nyilvántartás A mezőgazdasági termelés legfőbb termelőeszköze a föld. Pontos nyilvántartása döntő fontosságú. Éneikül a reális tervezés szinte elképzelhetetlen. Márpedig ezen a téren nincs minden a legnagyobb rendben. Azokban a szövetkezetekben járnak el helyesen, ahol rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a földméréstani és térképészeti intézménnyel, s áttekinthető a földalap nyilvántartása. Jól bevált az a gyakorlat, hogy szakembert bíznak meg ezzel a feladattal. Mi a legnagyobb probléma? Néhány közös gazdaságban nincs összhang a számvitelben a kimutatott ingatlan és a valóság között. A gyakorlatban mindmáig rendezetlen a háztáji kertek jogviszonya. Főleg olyan szövetkezetekben okoz ez problémát, ahol áttértek a természetbeni juttatások nélküli gazdálkodásra, illetve a szilárd bérezésre. Azokban a szövetkezetekben, ahol még létezik természetbeni juttatás, a tíz árnál nagyobb kerteket egyéni használatban levő földként tartják nyilván. A szövetkezetek többségében az ingatlan - kimutatások szerint ezek a kertek az efsz-ek földalapjához tartoznak, melynek alapján a mezőgazdasági földadót fizetik. Csupán a szövetkezetből kapott természetbeniek juttatásakor veszik figyelembe a tíz árnál nagyobb kerteket. Sok még az olyan szövetkezet, amelyekben ez ideig nem rendezték — az új jogszabályok értelmében — a tagok háztáji kertjeinek jogviszonyát. A z Idényszerűség a mezőgazda** Ságnak olyan kísérő jelensége, amely mind a termelési feladatok teljesítését, mind a mezőgazdasági üzemek, vállalatok szervezését, irányítását nehezíti. Az üzemekben, vállalatokban a jé vezetés átgondolt szervezéssel, ésszerűsítéssel és a termelésszerkezet indokolt megválasztásával mérsékelheti az időszerűséget és következményeit, megszüntetni azonban nem tudja. A csúcsmunkák időszakában szükséges a társadalmi öszszefogás, hogy átsegítsük a mezőgazdasági üzemeket, vállalatokat azokon a kritikus időszakokon, amikor képtelenek saját erejükből a sürgős munkák idejében való elvégzésére. Ilyen tekintetben azoknak a termékeknek a termelési folyamatában vannak a legnagyobb problémák, amelyeknél eddig a legkevésbé oldottuk meg a gépesítést, tehát amelyek sok kézi munkát igényelnek. Ismerve és tudatosítva az említett tényeket a mezőgazdaság rendkívüli népgazdasági jelentőségét, a Tornaijai (Šafárikovo) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatósága, pedagógusai és kétszáz főnyi diáksága az 197B- as esztendőben is teljes odaadással kapcsolódott be a mezőgazdasági munkába, nyújtott jelentős segítséget. ■яяияввяаяаааяяяяявваяавяяявявваяваявааааааяяяааа&еаеааа Az érdekek összehangolása Ez az önkéntes munka két főbb területre összpontosult. Az iskola ifjúsági szervezete megszervezte a nem végzős tanulók nyári tevékenységét, ősszel pedig a burgonya és a zöldségek betakarításához nyújtottak segítséget. Ez a közhasznú tevékenység az egész évi társadalmi munkaórák számának mintegy háromnegyedrészét teszi ki — vagyis tizenötezer társadalmi munkaóra. A tanulók nyári aktivitása az elmúlt nyáron jelentősen különbözött az előző évekétől. Diákjaink a közhasznú munka keretében először vettek részt a másodlagos szférában a mezőgazdasági termékek feldolgozásánál, mégpedig a Közép-csehországi Konzervgyárak mohovi üzemében. Itt az ifjúsági munkaverseny keretében kivívták a nagyon megtisztelő III. helyet, továbbá elismerő oklevelet, s jutalmul emléktárgyat kaptak. Az iskolánk diákjai a sajógömöri (Gemer) szövetkezetnek is jelentős segítséget nyújtottak a gabona-betakarításhoz, s újabb elismerést szereztek. Az ősz folyamán végzett társadalmi munka szervezettségében különbözött az előzőektől. Az illetékes mezőgazdasági üzemek, vállalatok vezetősége és az iskola igazgatósága már jöelőre elkészttett mindent, hogy a társadalmi munka a lehető leghasznosabb, a legcélravezetőbb legyen. Különösen a rimaszécsi (Rimavská Seč) szövetkezet vezetői szorgalmazták következetesen a társadalmi munka jó szervezését, amely elősegítette az iskola belső feladatainak helyes összehangolását az önként vállalt munkával. Ily módon diákjaink meg tudták közelíteni a kertészeti dolgozók napi munkateljesítményét. A tanulók a gyakorlatban láthatták, tapasztalhatták, mit jelent az alapos, jól átgondolt, céltudatos munkaszervezés, valamint az előfeltételek megteremtése, jó munkát végeztek az osztályfőnökök is, akik megvilágították a tanulók munkájának fő célját, társadalmi jelentőségét. juhász István mérnök, a rimaszécsi szövetkezet elnöke, a társadalmi munka befejeztével nyilvánosan köszönte meg iskolánk tanulóinak a derekas helytállást, a jól végzett munkát: „A mezőgazdasági termelés összpontosításának jelenlegi üteme következtében nélkülözhetetlen a kisegítés, különösen a csúcsmunkák időszakában. Bár a gépesítés szakaszán jelentős lépést tettünk előre, úgy gondolom, ez nem elegendő; lassúbb az ütem a szükségesnél. A fő problémát a gépállomány szerkezete, összetétele idézi elő. Közel kétszáz hektárnyi a kertészetünk, s ez bizony sok kézi munkaerőt igényel, épp az előbb említett probléma végett. Habár a kézi munkaerők nagy mértékű igénybevétele emeli a zöldségek termelési költségét, még fgy is egymillió korona értékű zöldségfélével tudtunk többet adni a társadalomnak. Természetesen, ekkora összeg mér számottevő a végső elszámolásnál. S végül, hadd köszönjem meg a társadalmi segítséget, amit a tanulóifjúság nyújtott — hangsúlyozta a szövetkezet elnöke. — Nagyon jól jött nekünk a segítség, ugyanakkor a diákok is összekapcsolhatták elméleti tudásukat a gyakorlattal.“ A b a h á z у Olga, az ifi-szervezet elnöke, így tekint vissza az elmúlt évi önkéntes társadalmi munkára: „A mezőgazdasági üzemekben végzett fi-Egyes közös gazdaságokban részleges rendezéshez folyamodtak, helytelenül, mivel a vezetőség úgy döntött, bogy meghagyják a tiz árnál nagyobb kerteket, s csupán a húsz áron felüli kertek tulajdonosait kötelezik négyzetméterenként 0,20 korona fizetésére — a szövetkezetnek. Ш „kilóg a lóláb“, hiszen többnyire ott döntöttek igy, ahol intenziv zöldség- és szőlőtermesztés folyik. Tehát az üj jogszabályok gyakorlati érvényesítése nagyon is időszerű. Továbbá tisztázni kell minden félreértést, tévhitet és kételkedést. Az eddigi tapasztalatok szerint a legnagyobb nehézségeket a vezetőségi döntések kritériumai körüli nézeteltérések okozzák. Gyakran nincsenek tisztában azzal, mely tíz áron felüli földterületek tartoznak a szövetkezet hatáskörébe. Azok, amelyek nagyüzemi mezőgazdasági termelésre nem alkalmasak, az új jogszabályok értelmében a szövetkezet felajánlhatja a Gyümölcsészek és Kertészkedök Szövetsége helyi szervezetének, vagy a Vadászszövetség helyi egyesületének, illetve más társadalmi szervezetnek, használatra. Egy dolog teljesen világos, érthető lehetne: az új jogszabályok érvényesek, betartásuk mindenkire egyformán kötelező. A földdel kapcsolatos problémák tisztázásának itt a legfőbb ideje, az efsz-ek IX. kongresszusa előtti országos vita erre módot nyújt. jUDr. MICHAL ĎURDIAK zikaí munka közelebb hozza számunkra a termelőmunkát, megismerhetjük nehézségeit, szépségeit, s majd kellő képpen tudjuk becsülni, ha kikerülünk az életbe. Az alkotómunka nyújtotta öröm elmélyíti hivatásszeretetünket. Különösen a múlt évi őszi társadalmi munkánk időszakában láthattunk sok jó példát. Kitárté, szorgos kezű, az élet minden apróságát értékelő és becsülő emberek között dolgoztunk, akiknek szerénységét, figyelmességét sokáig megőrizzük emlékezetünkben. Akkor úgy éreztük, kissé az ő életüket éljük, amire büszkék voltunk. Örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy önkéntes társadalmi munkával mi is egy-egy téglát helyeztünk el fejlett szocialista társadalmi rendszerünk épitésének falába.“ E gondolatok nyomán haladva elégedettek lehetünk, mert az egyéni, az üzemi és a társadalmi érdekek valóban összekapcsolódtak. A társadalmi munka mindenkor hasznosnak bizonyul, ami csak akkor válhat általánossá, ha jól megszervezzük és megteremtjük hozzá a szükséges előfeltételeket. JÖBA MIHÄLY mérnök, Šafárikovo
