Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-10 / 6. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1979. február 10. A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS TAPASZTALATAI A TREBIŠOVI JÁRÁSBAN Teljesíti küldetését? A szövetkezeti dolgozók számára a tél a legalkalmasabb évszak a szakis­meretek felfrissítésére, illetve újabb ismeretek, információk szerzésére. A tanulásra most már minden szövetke­zet báza táján többé-kevésbé adottak a lehetőségek. A helyiségekre, a szemléltető anyagra, az előadókra, a szakemberekre gondolunk elsősorban. Ahol még ez ideig sem teremtették meg a feltételeket, ott a vezetőség bizonyára lebecsüli a szakmai tovább­képzés horderejét. ★ A minap az SZFSZ trebišovi (Tőke­­terebes) járási bizottságának politikai dolgozójával, Anna Ciberejová elv­társnővel beszélgettünk a szövetke­zeti dolgozók továbbképzésének idő­szerű kérdéseiről. Mindenekelőtt az érdekelt, hogy a terebesi járásban a szövetkezeti dolgozók a tél folyamán milyen aktivitást fejtenek ki. — Hogyan szervezték meg járásuk­ban a szövetkezeti dolgozók tömeg­­oktatását? — A SZFSZ járási bizottságának és a járás mezőgazdasági igazgatóságá­nak egyik alapvető célja volt úgy megszervezni a mezőgazdasági tömeg­­oktatást a járásunkban, hogy ez a termelőmunkában minél több gyakor­lati eredményt hozzon és az •elsajá­tított elméleti tudás megmutatkozzék majd az idei termelési év állat­­tenyésztési, növénytermesztési ered­ményeiben. A szövetkezeti munkaisko­la és a Haladó tapasztalatok iskolája tématervét a szövetkezetek számára időben megküldtük. A komplex intéz­kedési terv kötelezővé teszi a mező­­gazdasági üzemek számára a dolgozók továbbképzéséhez szükséges feltételek megteremtését. Tehát arra töreked­tünk, hogy a szövetkezetek vezetői az összes tagot beszervezzék a szakmai tanfolyamokra. A Haladó tapasztala­tok iskolájába 3183 szövetkezeti dol­gozó jelentkezett. A szakoktatás elő­adói számára felkészítő előadásokat, szemináriumokat tartottunk. Vagyis mindent megtettünk annak érdeké­ben, hogy az előadások színvonalasak legyenek, a A komplex tervben is­mertettük az előadások időpontjait. Meghirdettük a „legpéldásabb tanköz­pont“ versenyt, amelybe öt szövetke­zeti iskola jelentkezett. A legjobb ok­tatási központokat megjutalmazzuk, ugyancsak megjutalmazzuk a legaktí­vabb előadókat és a hallgatókat is, akik a végső értékeléskor szakképesí­tést szerezhetnek. — Nos, hogyan értékeli a Haladó tapasztalatok iskolájának menetét? —Az ellenőrzéseink és a hozzánk beérkezett jelentések alapján a Hala­dó tapasztalatok iskolájának első lec­kéjét járási méretben alig ezerkétszáz szövetkezeti dolgozó kisérte figyelem­mel, míg a második leckéjét már ezernyolcszázan tekintették meg, ami olyan ötven százalékos részvételnek felel meg. A közvetítések után a Vei­ké Kapušany-i (Nagykapos), cejkovi (Céke), sečovcei (Gálszécs), parcho­­vanyi és a čelovcei szövetkezetekben megbeszéléseket tartottak abból a cél­ból, hogy a tanultakat saját szövet­kezetük keretén belül minél jobban felhasználhassák. A feladott kérdé­sekre az oktatók válaszoltak. — Mi a helyzet a szövetkezeti munkaiskolával? — A szövetkezeti munkaiskola ke­retében szervezett előadásokén a részvétel alig éri el az öt ven száza­lékot. Például a szövetség Központi Bizottsága által kijelölt első téma előadásán járási méretben 1850 szö­vetkezeti dolgozó jelent meg az oktatáson. A szövetség járási bizottsága által ajánlott első téma előadásán járási méretben 1710 szövetkezeti dolgozó vett részt. A szövetkezetek a saját tématerjtükből mostanáig két előadást tartottak, az efsz-ek IX. kongresszusának vitaanya­gához járási méretben 2640 szö­vetkezeti dolgozó szólt hozzá. .Italában milyen témáról vitáz­tak a dolgozók? — A szövetkezeti demokrácia kiszé­lesítésének a lehetőségeiről, mint a­­hogyan azt a vitaanyag is tartalmaz­za. Szó esett a különböző bizottságok munkájáról, a bérezésről, az újító­mozgalomról, a munkavédelemről. A vitaanyagban jelentős teret szentel­tek a termelés és a munka tudomá­nyos megszervezésének, s ennek kere­tében a teljesítmény javadalmazásá­nak. Azokban a szövetkezetekben, ahol a vezetőség a dolgozók politikai-szak­mai nevelő tevékenységét komolyan veszi a kongresszus előtti időszakban széles körű szocialista munkaverseny bontakozott ki. Az efsz-ek IX. kong­resszusa tiszteletére már több szövet­kezetben tettek konkrét kötelezettség­vállalást. A Malý Horeš-i (Kisgéres) szövet- ^ kezetesek szocialista kötelezettség­vállalása is a termelési terv túlszár­nyalására és a takarékos anyaggaz­dálkodásra irányul. Vállalták, hogy terven felül 80 mázsa marhahúst, 75 mázsa sertéshúst, 20 mázsa baromfi­húst, ötezer liter tejet és kétezer da­rab tojást termelnek. Tizennyolcezer korona értékű elektromos áramot és mintegy harmincezer korona értékű pótalkatrészt takarítanak meg. Az összvállalásuk értéke meghaladja a 299 ezer koronát. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a terebesi járásban a szövetkezeti munkaiskola és a Haladó tapasztala­tok iskolája teljesíti küldetését. Egy­re több szövetkezeti dolgozó veszi tu­domásul, hogy nagyobb tudással a mezőgazdaság fejlődését segíti elő. ILLÉS BERTALAN Munkával köszöntik Verseny a közös célokért A Vörös Cgillag Efsz zárszámadó közgyűlésének színhelye a mostovái (Hidaskürt) művelődési otthon volt. Kürtösy Sándornak, az üzemi párt­­szervezet elnökének megnyitó szavai után Kaprinay Imre mérnök, elnök­­helyettes ismertette a vezetőség be­számolóját a múlt évi gazdálkodásról és javaslatot tett a szövetkezet idei tervére. Az elnökhelyettes közérthető gaz­dasági beszámolóját Írásvetítő tette szemléltetővé. A vászonra vetített táblázatokból a tagság minden fontos adatot megismerhetett. Megtudhatta, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a növénytermesztés terveit nem sikerült teljesíteni, az állattenyésztés viszont az egyesülés óta a legeredményesebb évet zárta. HELYTÁLLTAK A BRIGÁDOK Az írásvetítőn gyakran megjelenő Shakespeare-idézet „Sok minden van a földön, de az embernél nincs csodá­latosabb“ is sejteti, hogy a szövetke­zetben nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a termelésben részt vevő ember­nek. Az efsz vezetősége — többek között — már az egyesülés első évei­ben felismerte, hogy az üzemen be­lüli ágazatok szoros, eredményes együttműködése egyrészt az emberek hozzáállásán, szemléletén múlik, a­­hogy a termelés összhangjának meg­teremtése, másrészt a belső üzemi rend is a céltudatos, következetes emberi munka terméké. Ebben a szövetkezetben a szocia­lista munkaverseny úgyszólván a ter­melés lendítő kerekévé vált. A ver­senyző kollektívák száma 1978-ban harmincegyre növekedett. A kollek­tívákon belül dicséretesek az egyéni teljesítmények is. A mechanizáciős részlegen a Lukovics, Horváth, Sercel, Pavlacsko, Nyári, Nikó, Hoboth, Pipis, az állattenyésztés szakaszán pedig Paylovics, Olaszné, Pragainé, Sercel, Szabó és Karasz a járás legjobb me­zőgazdasági dolgozói közé tartoznak. A sort folytathatnánk a kertészet­ben, a szőlészetben és a gyümölcsös­ben dolgozó Kováccsal, Szkalnicky­­néval, Horváth Lászlóval, Szolgaival, Mihajluviccsal, Losonczival stb. A szo­cialista brigádmozgalomnak nem kis szerepe volt abban, hogy az efsz a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére tett vállalását 1 millió hétszázhatvanötezer koronával túltel­jesítette. Természetesen az eredmények nem­csak milliókban mutatkoztak meg, mert a szocialista munkaverseny eredményei sokszor egyáltalán t nem mérhetők le számokkal, adatokkal. Vajon ki tudja azt felbecsülni, hogy a szakmai, kulturális műveltség növe­kedése, az emberek tudatának, világ­nézetének formálása mennyit hoz a szövetkezetnek és az egyéneknek? A szocialista munkaverseny — ezen a szövetkezeteknek a IX. kongresz­­szusa tiszteletére tett újabb vállalása sokat lendíthet — a szövetkezetben társadalmi erővé vált. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a mozgalomra támasz­kodva ebben a gazdasági évben is biztosan lehet tervezni. De jelenti azt is, hogy a mozgalom ereje lendíti, sokszor pedig valósággal kikényszeríti a mezőgazdasági munka azon válto­zásait, melyekre a továbbhaladáshoz szükség van. SZEMTŐL SZEMBE A főbeszámolók után több tag mon­dott véleményt a múlt évi gazdálko­dásról és az Idei igényes tervfelada­tok teljesítésének a lehetőségéről. Az értékes javaslatok, észrevételek is bi­zonyítják, hogy a Vörös Csillag Efsz­­ben az egyes ágazatokban és részle­geken dolgozók aktív részvételével megtárgyalták és sorra vették az efsz-ek IX. kongresszusának vita­anyagát, s anňak egyes határozatait lebontották saját lehetőségeikre. A felszólalók közül Kollár Brigitta elmondotta, hogy a takarmánykeverő részlegen a szabványok még szigo­rúbb betartásával mérsékelni lehetne a költségeket, és tovább javíható a táp minősége. Rámutatott a fűtőolaj hiányából eredő gondokra, valamint a biztonságos raktározás jelentősé­gére. Fekete László traktoros a nagy tel­jesítményű traktorok jobb kihasználá­sára tett javaslatot. Javasolta annak megvizsgálását, hogy néhány esetben a gépek nem kielégítő műszaki álla­potáért mennyire felelősek a gépek vezetői, illetve a szerelők. — Sok apró mozzanatból tevődnek össze az eredmények — mondotta — és ha előbb tönkremennek a gépek, ha sok a javítási költség, azt mindr annyian megérezzük. Koday Ilona ás Horváth Katalin kertészeti dolgozók a növényvédelem fontosságát és az összpontosított pa­lántanevelés jelentőségét emelték ki hozzászólásaikban. Sürgették az út menti gyümölcsfák termésének gazda­ságosabb kihasználását, s az elhanya­golt gyümölcsösök felújítását. A táp­­anyagutánpőtlás szempontjából ele­mezték a nitrogén, foszfor és a ká­lium ésszerűbb felhasználását, a sző­lővenyige komposztkészítésre való al­kalmazását, s néhány kertészeti mel­léktermény — zeller és petrezselyem zöldje, minőségi osztályon aluli pap­rika — szárítással való hasznosítását, javasolták, hogy a vezetőség legyen következetesebb a' tagok munkájának elbírálásánál, hogy ne fordulhasson elő a minőségen aluli munkavégzés. Danter mérnök az állatállomány szakosításában és összpontosításában rejlő lehetőségekre hívta fel a tag­ság figyelmét. ARC A TÖMEGBŐL A szövetkezet dolgozói közül az egyik legjobb egyéni teljesítményt Karasz György anyakoca-gondozó ér­te el. Az ötvennyolc éves Gyűri bácsi­val a közgyűlés szünetében beszélget­tünk. — Mivel mérhető leginkább a gon­dozó munkája? — Azzal, hogy kocánként és évente hány malacot tud leválasztani. — A múlt évben ez hogy alakult? — Kocánként sikerült huszonegy malacot leválasztanom. — Ez milyen eredmény? — Járási méretben is kiemelkedő. — ön szerint mesterség , az állat­­gondozás? — Több annál, mert ehhez a hoz­záértésen kívül szív is kell. — Hogy lehet egy disznót szeretni? — Minden állat szeretetre méltó. Különösen amíg kicsi. Persze a lovát másképp szereti az ember. De a jó­szág szeretetét a hasznosság is erő­síti. — Az eredmények „titkáról“ még nem Is beszélt! — Ezt csinálni kell és nem beszélni róla — fejezte be találóan a beszél­getést Gyuri bácsi. Zárszavában Horváth István a szö­vetkezet elnöke vázolta a harminc­éves szocialista mezőgazdaság fejlő­dését, s rámutatott arra, hogy a ho­zamok, a költségek, a bevétel és mindezek alapján a személyi jövede­lem alakulása a mindennapi odaadó munkától függ. Például attól, hogy a munkaidőt csak eltöltik-e, vágy lelkiismertesen végig is dolgozzák. Meg attól, hogy miképpen hasznosít­ják a termelésnövelés lehetőségeit, a nagy teljesítményű gépeket, tudnak-é javítani a munkaszervezésen stb. A gyűlés bensőséges hangulatban zajlott. Ezen a január végi hétközna­pon, méltán töltötte el jő érzés mind­azokat a tagakat és vezetőket, akik az efsz tavalyi eredményeit lelkiisme­retes munkával létrehozták, s az idei tervek teljesítéséért ts megtesznek minden tőlük telhetőt. Csiba László A dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatása olyan té­nyező, amely nélkül nem lehet a tervfeladatokat és a mező­­gazdaság további fejlesztésével kapcsolatos feladatúkat telje­síteni. Ezek a kezdeményezéseik nemcsak a tervfeladatok tel­jesítésére, hanem azok túlszárnyalására irányulnak. E téren a mezőgazdasági üzemekben is jelentős előbbrelépés történt. Nem vitás, hogy a mezőgazdasági dolgozók már az elmúlt években Is több ezer egyéni; kollektív és összüzemi kötelezett­ségvállalást tettek. A szocialista brigád címért sok kollektíva versenyzett (és versenyez), több ezren nyerték el ezt a címet. A kötelezettségvállalások teljesítésével például a tej tervezett felvásárlását több millió literrel, a’hús felvásárlását pedig több ezer tonnával túlteljesí­tették. A gabonafélék termesztése és felvásárlása terén is jelentősek voltak a sikerek. Jelenleg a szocialista munkaverseny alapvető célja és feladata a mező­gazdasági termelés hatékonyságának a növelése, a „ termékegységre eső munka- és anyagköltségek csökkentése, a termelés minőségének javítása, a termelőeszközök és a beruházások jobb kihasználására kell hogy irá­nyuljon. E tekintetben a földművesszövetkezetek megalakulásának 30., va­lamint a közelgő IX. kongresszus tiszteletére ismét széles körű munkaver­seny bontakozott ki egyének és kollektívák között, A felsőpatonyi Vörös Csillag Efsz dolgozói is munkavállalással köszöntik a földmüvesszövetkezetek IX. kongresszusát. Kötelezettségvállalásaik pénz­ben kifejezett értéke megközelíti a hatszázezer koronát. Az állattenyésztés dolgozói egyebek között vállalták, hogy terven felül száznegyven mázsa sertés- és marhahúst termelnék ki és adnak el, valamint 30 ezer literrel több tejet adnak a közellátás céljaira. A növénytermesztés dolgozói pedig azt válaszolták, hogy 1300 mázsa szemes kukoricával és ötven mázsa rep­cével termelnek többet a tervezettnél a lehető legkisebb önköltség mellett Vállalásaik között szerepel továbbá a munkakörnyezet szüntelen javítása. A felsőpatonyi földmüvesszövetkezet dolgozói és munkakollektívát vállal­ták, hogy társadalmi munkában ezer órát áldoznak a gazdasági udvarok kitakarítására és csinosítására, kétezer cserjét, díszbokrot ültetnek el, hogy a gazdasági udvart szebbé tegyék. A vállalások kezdeményezői a szocialista brigádok, amelyeknek tagjai mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben és a kertészet­ben szép eredményeket érnek el. Például a kertészeti csoport tizenhét tagja kiváló munkájával bronzérmet szerzett. Ebben a szép és nemes versenyben a nők és fiatal dolgozók egyaránt részt vesznek. A brigád tagjainak összlétszáma negyvenöt, közöttük tizenkét nő. A felsőpatonyi Vörös Csillag Efsz dolgozói szép kötelezettségvállalásaik­kal a termelés hatékonyságának a növekedését segítették és segítik elő s egyben szövetkezetük, valamint a társadalom iránti öntudatos, szocialista x;«nyukat fejezik ki. Munkájukkal nemcsak közvetlen hasznosítható érté­keket hoznak létre, hanem ezen felül nagyban hozzájárulnak a központi irányelvek által megszabott kulcsfontosságú feladatok teljesítéséhez. ' —nt— Az élet sodrában m Középkorú, tagbaszakadt, barátságos arcú Г férfi Báráth Im­• re, a čičovi I ICsicsó) Wil­­helm Pick Efsz I? elnöke. Az egy­kori mezőgaz­­|| dasági munkás közel húsz esz­tendeje tölti be a könnyűnek éppen nem mondható funkciót. Hosszú ideig a falujá­ban, Kolozsnémán elnökösködött, és amikor társult a négy szomszé­dos község szövetkezete, újból őt választották a közös élére. A kezdet nem volt könnyű, mert mindegyik falunak más volt a „nótája“. Gondos szervezőmunká­val mégis sikerült megtalálni a közös „nótát“, s a vezetők büszkék arra, hogy 1975 óta a termelés minden ágazatban növekedett. A szövetkezet gabonatermesztésben a „,60-asok klubjába“ tartozik, tej­termelésben szintén élenjárók a járásban és a hatodik ötéves terv­ben kitűzött feladatokat már az idén teljesíteni akarják. Honnan Is indult Baráth elvtárs? Nagyon mélyről. Hasonlóan, mint mások, az elemi iskola befejezése után az állami birtokon dolgozott. Lehet, a faluban levő úri kastély hozta a szerencsés véletlent, s Im­re tizenhét éves korában mezőgaz­dasági iskolába került. A kastély ódon épületében levő hatalmas szobákban el lehetett helyezni az iskolásokat. De mégsem ez volt a döntő, hanem a Februári Győze­lem, amely a munkásosztály hata­lomátvételét jelentette és megkez­dődhetett a párt által irányított szocialista építés. A vezetők már jóelőre tudták, hogy rövidesen sor kerül a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, s nagy szükség lesz a kádereikre. Ennek már idestova harminc esztendeje, s az előrelá­tást igazolta a mezőgazdaságban történt nagy változás. A fiatal legény a kétéves iskola elvégzése után Füzespusztán gya­­kornokoskodott. Ezt követte a ka­tonamundér a nyugati határon, 27 hónapig állt a vártán, majd a le­szerelés után különböző helyi és járási funkciókat töltött be. De közben tanult, hogy tanítson. Részt vett az ifjúsági szövetség külön­böző iskolázásain, majd egy 'fél­éves pártiskolán s köztien a mező­­gazdasági műszaki középiskolát is végezte. A szövetkezet 1950-ben alakult meg Kolozsnémán. Baráth Imre ott volt a közös bölcsőjénél. Eleinte nagyon döcögött a közös gazdál­kodás. A fölösleges viszélykodés, funkciőharc miatt. Nemigen lendí­tette előre a közös szekerét. Az okosabbak összedugták a fejüket és azt javasolták, válasszanak ki egy fiatalembert, hátha eredmé­nyesebb lesz a gazdálkodás. A hu­szonhét éves Baráth Imrére gon­doltak. Nem csalódtak, mert a szö­vetkezetei egy-két röpke év eltel­tével a legjobbak között emlegették a járásban. Azt hiszem, Imre köz­vetlensége, az emberekhez való jő viszonya sokat jelentett a fellen­dülésben. Abban az időben még nem volt a szövetkezetben családi pótlék. Az elnök első intézkedései közé tartozott, hogy segítsék a sokgyerekes családokat, vagyis a saját jövedelmükből adjanak csa­ládi pótlékot. Ezzel az intézkedés­sel megnyerték a fiatalokat, s ott­hon maradtak. — Nehéz idők voltak a hatvanas évek elején — emlékszik vissza a keménykötésű ember. — Nagyon megfogtuk akkoriban a koronát. Em léikszem, szerettem volna egy motorkerékpárt vásárolni. Hat ve­zetőségi gyűlésen vitatkoztunk, míg végül kötélnek álltak a közös irányítói és megvehettem a masi­nát. Baráth Imre az elmúlt évtizedeik­ben sokat ült az iskolapadban, de azért most is szorgalmasan forgat­ja a szakfolyóiratokat, könyveket, mert tudja, hogy aki lépést akar tartani a fejlődéssel, annak napról napra gyarapítania kell tudását. Persze a tudás szélesítésére más lehetőség is van, s azért járta be fél Európát, hogy hozzon valamit a tarsolyában, amit hasznosíthat a közösben. Baráth elvtárs tizenkilenc éves korától tagja a pártnak. Ez egész élete során sok feladattal járt. Most is sok tisztséget tölt be és tagja a járási pártbizottság elnök-, ségének, s ez magában is megha­tározza az ezernyi tennivalóját. Bi­zony a neje néha zsörtölődik, mert az embere ritka „vendég“ otthon. Végül mégiscsak belenyugszik a megváltoztathatatlanba, hiszen ő is sok év őta dolgozik funkcionáriu­sok mellett, tudja, nem lehet ez másként. Emellett a sok családi tennivaló is leköti. A nagyobbik fiú már elvégezte a mezőgazdasági műszaki középiskolát, de a kiseb­bik, az örökké mosolygó Lóránt még csak ötödikes az általános­ban! ök helyettesítik esténként az apukát, aki éjt nappallá tesz a kö­zös célok megvalósításáért. Túth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents