Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-06 / 1. szám

A broilerek és a tojók egészségügyi helyzete Mai ismereteink alapján nyu­godtan elmondhatjuk, hogy túl­éltünk egy olyan klasszikus kort, amelyben határozottan megjelölhettünk egy betegsé­get, a maga nevén. Persze, ez csak addig volt lehetséges, amíg megtanultunk e betegsé­gek ellen védekezni, megismer­tük az immunitás alapjait. Oltó­anyagokat és ellenszérumokat gyártottunk és gyártunk ma is, elsősorban azért, hogy csök­kentsük a gazdasági károkat, illetve gazdagosabbá tegyük a termelést. Ez a folyamat egy természetes alapokra épült tu­domány, amely ahogy a maga módján idővel elavult, úgy újabb változatokat és problé­mákat vetett fel és oldott meg. Ezzel is bizonyította életképes­ségét és azt, hogy az emberi elme mindig talált és talál ki­utat a nehezen áttekinthető és kilátástalannak látszó helyze­tekből. Magyarázatként szándékosan a hemorhágiás tünetcsoport (szindróma) és az adenovíru­­sok okozta problémát választot­tam, mert az állatorvosi tudo­mány éppen e téren tett ko­moly kísérleteket és megfigye­léseket olyan nyílt kérdések­ben, melyek még egy-két év­vel ezelőtt megoldhatatlannak bizonyultak. Nagyon sok felte­vés várt hosszú évek során bi­zonyításra vagy megcáfolásra. Hogy miért volt ez így? Mert a klasszikus betegségekkel (ba­romfikolera, szalmonellózis, ba­­romfipestis stb.) párhuzamosan más fertőző betegségek (főleg vírusos eredetűek) is megjelen­tek, továbbá takarmányozási hiányosságok, vitaminhiány, mi­­kózls stb.), ismeretlen okokból kóros immun-válaszok és egyéb tartási károsodások is felme­rültek. Ezek az úgynevezett komplex betegségeket vagy gyűjtőfogalommal a tünetcso­portokat idézték elő. Ilyen be­tegség például a nagyon gya­kori hemorhágiás diatézis (a szervezet hajlama a betegsé­gekre, kóros jelenségekre) vág a hemorhágiás tünetcsoport. Régen úgy tudtuk, hogy a „Fabricius tömlő“ csak valami­lyen filogenetikus maradvány, minden funkció nélkül, később a madarak egyik belső elvá­lasztású mirigyének véltük, és ma úgy tudjuk, hogy az emlí­tett szervnek a baromfi-immun­rendszer kialakulásához is kö­ze van. Sőt, mint szerv meg­betegedhet, fertőződhet, elhul­lást okozhat, s a későbbiek so­rán az ellenállóképesség kifej­lődését is negatívan befolyásol­hatja. Nehezen áttekinthető be­tegségek egész sora jelentkez­het, szerencsére már érthető magyarázatokkal, de sajnos sok esetben minden beavatkozási lehetőség nélkül, mert a gyógy­kezelés módja gyakorta csak a kialakult tünetekre támaszko­dik és nem pedig az előidéző­re, a kóroktani (etiológiai) té­nyezőre, mert az a betegség gyors lefolyása végett sok eset­ben ismeretlen. Elég gyakran csak az a tám­pont, hogy a betegség három­öt nap alatt keletkezett és el­múlt, magával vitte az áldoza­tokat (sok esetben az állomány 15—20 százalékát, sőt néha még nagyobb hányadát isi) és a „Fabricius tömlő“ visszafejlő­dött. A kórokozó adenovírust már nem lehet kimutatni. A ke­letkezett másodlagos fertőződé­sek a kutatók és az állategész­ségügyi dolgozók munkáját már csak nehezítik, mert ilyenkor már nem tudni, mi volt előbb: betegség keletkezett, mert le­romlott az ellenállóképesség, vagy rosszabbodott az ellenál­lóképesség, mert megjelent a betegség. Talán mindkettőben van némi kis igazság. Egy koli­­fertőzés például vérzéseket és szövődményeket is előidézhet akkor, ha megbomlik a bioló­giai egyensúly a makro- és mikroorganizmus között. Per­sze, ehhez az úgynevezett fel­tételező tényezők is szüksége­sek. Ilyen például az avas zsi­radékokat tartalmazó takar­mány etetése, a vitaminhiány (főleg A-, B-, E- és K-vitamin), a gombák okozta mérgezések, a gyógyszerek* (főleg a szulfon­­amidok stb.) helytelen adago­lása stb. A modern betegségek egyike a már említett adenovírusok okozta kór, amely vérzésekkel jár. De az adenovírusok több hasonló betegséget idéznek elő, melyeket nem mindig lehet egy­mástól klinikailag elkülöníteni, sőt az a ritkább, ha ez valaki­nek egyáltalán sikerül. A kísé­rő tünetek lehetnek: kötőhár­tya-gyulladás, hörgőgyulladás nehéz légzéssel, légzsákok gyul­ladása, hasmenés, idegi tüne­tek és mozgásszervi megbete­gedések, a tojáshozam csökken­tése a keltetési százalékarány csökkenésével párhuzamosan, májbántalmak, vérképzési za­varok, elhalásos fertőző bőr­gyulladás, sejtzárványos máj­­gyulladás stb. A vérzések és a hasonló okokból eredő vérsze­génység (a vérképzési zavarok is) nagyon széles kórképet al­kotnak. Megjelenhetnek az iz­mokban, belső szervekben, a bőr alatti kötőszövetben és a bőrben. Lehetnek pont nagysá­gúak, de ömlésszerűen is meg­jelenhetnek az üreges szervek­ben vagy a mell- és hasüreg­ben. Sokszor már úgy néz ki, hogy „sokat látunk, de keveset A tenyészállatok egészséges nevelésének egyik előfeltétele a napsütötte kifutóban való tartózkodás. Fotó: -blm­t Ildiink“! Az adenovírusok ter­jedhetnek egyedről egyedre, függetlenül, hogy vízi- vagy kaparóbaromfiról van szó, em­berről állatra és fordítva, tojá­son keresztül, tenát vertikáli­san. Az utóbbi időben ebből ki­folyólag az oltóanyagok gyár­tásának problémája emberek és állatok számára egyaránt fel­vetődik, mert nehezen biztosít­ható a tiszta kultúra. Mivel a betegség gyakoribb a gondoltnál, a következő pon­tokban foglalom össze a védő­intézkedéseket: ■ a betegség nehezen ismer­hető fel, a komplex felmérések sokáig elhúzódhatnak, ezért a tünettani kezelést azonnal meg kell kezdeni az állatorvosi uta­sítások szerint és állatorvosi felügyelet alatt; ■ csökkenteni kell a rejtett, lappangó hordozók előfordulási lehetőségét (személyek, munka­eszközök, tárgyak, fogékony ál­latok stb.); ■ szigorítani kell a belépő és kilépő fertőtlenítést és a vesztegzárat; И mellőzni kell az egyes egészségügyi hiányosságokat (külső és belső élősködők, egyéb bakteriális és vírusos megbetegedések, vitaminhiány, mikózis, gyógyszerek helytelen adagolása stb.); ■ a kutatóintézetekkel állan­dóan ellenőriztetni kell a bio­lógiai helyzetet (ellenanyag­szint, fertőződési skála, takar­mányok kivizsgálása stb.); ■ a környezeti ártalmaknak kitett állatok kevésbé ellenál­lók (hideg vagy túlfűtött ólak, helytelen szellőztetés, mély­alom, poros környezet, túlzsú­foltság, a keveréktakarmányok aránytalan összetétele stb.). Az elmondottakból kitűnik, hogy nem sok okunk van a derűlátásra, pedig ez nem így van. Igaz, sajátos gyógysze­reink- még nincsenek, de a megelőző intézkedések sora és a tünettani kezelés enyhítheli a keletkezett károkat. Az eddi­gi tapasztalatok is ezt bizonyít­ják! (Irodalmi forrásanyagok és gyakorlati tapasztalatok alapján összefoglalta: Dr. S. V. szakállatorvos.) A házigalamb kelés utáni súlyának fejlődése Két kutató a házigalamb egyedek napi súlygyarapodási adatait gyűjtötte be, a tojásból való kibúvástól kezdve három­négy hetes korig. Megállapítot­ták, hogy a maximális súlygya­rapodás a fiókák hét-tíz napos korára esett. A begytejről a magevésre való áttérés után viszont igen lecsökken a súly­­gyarapodás mértéke. A fészek­hagyással járó önálló táplálék­­szerzés elkezdésétől (a tizen­hetedik-huszonkettedik naptól kezdve) a súlynövekedés lelas­sul. A gazdasági galambfajták tenyésztése esetében ezeknek a megállapításoknak igen nagy a jelentősége, mert a pecsenye­galambok súlyának huszon­­oyolc-harm nonapos korban kell a legkedvezőbbnek lenni. Van, ahol ezt úgy ellensúlyozzák, hogy nagy energiájú galambtá­pokat etetnek a fiatal galam­bokkal, s a szülőpár begytejes takarmányetetését ezáltal ked­vezően pótolják, s így nem áll be az említett életkorban súly­­csökkenés. (Z. V. Ph.) ★ Milyen fekvésű nyúlólat? A tenyésztők gyakran vitat­koznak, hogy melyik világtáj felé nézzen a nyúlól eleje. A nézetek az elért tapasztalatok alapján sokfélék. E téren azon­ban elsősorban a helyi feltéte­leknek van fontos szerepük. A szél leggyakrabban a nyu­gati irányból fúj, s ebből az irányból ver a legtöbbször a nyitott ajtón át az eső. A ke­leti oldalról ezzel ellentétben, főleg a téli hónapokban, fa­gyos szelek fújnak. Az északi oldal az esetek többségében vi­tán kívül állt, a déli irányban elhelyezett nyúlőlban viszont nyáron nagy hőség van. Az említett szempontokat fi­gyelembe véve a délnyugati irányba elhelyezett nyúlól a legmegfelelőbb. (GK) rfesze 1978. Jaauár К Kiérkezett ax az időszak, "melynek során értékeljük a Szlovákiai Kisállattenyésztök Szövetségének múlt évi tevé­kenységét, de egyúttal az 1979- es -évre szóló feladatainkat is célul tí'~zük. Mi azt az alap­elvet alkalmazzuk, hogy az ér­tékelés ne legyen öncélú, ha­nem minden esetben az alkotó tevékenység eredményeit tük­rözze. Az SZKSZ Központi Bizottsá­ga az 197S-as évben a CSKP KB 11. plenáris ülése határoza­A politikai és nevelő munka nagyobb fokú érvényesítésének eredményeként sikeresen fejlő­dött a Szlovákiai Kisállatte­nyésztők Szövetsége II. kong­resszusának vándorstandardja elnyeréséért folytatott szocia­lista munkaverseny. Ez az SZKSZ helyi alapszervezeteinek és járási bizottságainak tevé­kenységét érintette, ami nagy­mértékben hozzájárult az irá­nyító munka és a tenyésztői te­vékenység színvonalának eme­léséhez. Az össz-szövetségi ver­járások legjobb baromfi-, nyúl­ás galambtenyésztöi, valamint az egzotikus madarakat te­nyésztők vettek részt. Szeptem­berben Nitra-Ivánkán már az ifjú tenyésztők negyedik szlo­vákiai kiállításának megrende­zésére került sor, amelyen 188 ifjú tenyésztő több mint 550 állattal képviselte magát. Ugyancsak megrendeztük az SZKSZ Járási Vezetőségei mel­lett működő Ifjúsági Bizottsá­gok elnökeinek szlovákiai talál­kozóját. Ez azt a célt szolgál-Növekedik a tagok társadalmi tevékenysége 1 tainak szellemében értékelte azokat a feladatokat, amelyek a Szövetségre a CSKP XV. kongresszusának határozataiból hárultak. Ennek eredménye­ként növekedett a tagok politi­kai kezdeményezőkészsége és aktivitása, valamint a CSKP politikájában és a Nemzeti Front feladatai teljesítésében való részvételük aránya. A ta­gok és az ifjúság nevelésében, az ideológiai munkában a tudo­mányos világnézet és a szocia­lista életmód alapelvei elsajátí­tásának elmélyítése került elő­térbe. A tenyésztői tevékenysé­get — népgazdasági szempont­ból — az állatállományok mi­nőségi javítására, a fajtatiszta állományok tenyésztésének ki­­szélesítésére fordítottuk. Ennek során az a cél vezérelt ben­nünket, hogy a társadalom szá­mára a lehető legnagyobb mennyiségű nyersanyagot ter­meljük. A tagok és a tisztségviselők rendkívüli aktivitása, kezdemé­nyezőkészsége a Februári Győ­zelem harmincadik és a Cseh­szlovák Köztársaság megalaku­lásának hatvanadik évfordulója tiszteletére vállalt szocialista kötelezettségek teljesítésében is megmutatkozott. A Szövetség tagjai mindemellett a Nemzeti Front választási programjának teljesítésébe is bekapcsolódtak. Például a Z-akciók keretében tagjaink többezer óra társadal­mi munkát végeztek, elsősor­ban az életkörnyezet szépítése és javítása, az óvodák és más közhasználati intézmények és építmények létesítése szaka­szán. A CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának és a CSSZSZK kormányának fel­hívása szellemében a tagok je­lentős részt vállaltak a mező­gazdasági betakarítási csúcs­munkák idején. senyben az 1977-es évben az SZKSZ Nitrai Járási Bizottsága végzett az első helyen. A Szlovákiai Kisállattenyész­tök Szövetségének dolgozói fe­lelősségteljes és igényes mun­kát végeznek a fiatal nemzedék nevelése terén, s tevékenysé­gük kibontakoztatásához a Szö­vetség optimális feltételeket biztosít. A járási bizottságok­nak a helyi alapszervezetekkel történő együttműködése ered­ményeként egyre több általá­nos iskolában, a SZISZ-alap­­szervezetekben, az úttörők és az ifjúság házai mellett ala­kulnak meg az ifjú tenyésztők klubjai. Az 1978-as év végén a Szövetség keretében már száz­ötven ilyen klub tevékenyke­dett. A fiatalukat elsősorban alko­tó kezdeményezőkészségük fej­lesztésére serkentjük, főleg az „Ifjú tenyésztők Klubjai“ kö­zötti szocialista versengés ke­retében. Az 1978-as év júliusában Bra tislavában ismét megrendeztük az ifjú tenyésztők szlovákiai találkozóját, amelyen az egyes ta, hogy elmélyítsük az általá­nos iskolákkal és a SZISZ út­törőszervezeteivel történő szé­les együttműködést, elsősorban a tenyésztői klubok megalakí­tásával kapcsolatban. Ezt a törekvést az is indokolttá tet­te, hogy az idén emlékezünk meg az úttörőszervezetek meg­alakulásának harmincadik év­fordulójáról. Az eseményeket ezzel kapcsolatban és a Nem­zetközi Gyermekév akciói ke­retében rendezzük meg. Az elmúlt évi tevékenység értékelésekor nem szabad meg­feledkezni a kiállításokról sem, amelyeken elsősorban az ész­szerű tenyésztői munka ered­ményeit igyekeztünk bemutat­ni. A szervezési kérdésekre és a kiállítandó állatfajták kivá­lasztására évről évre nagyobb igényességet és figyelmet for­dítunk. A múlt évvel kapcsola­tosan pozitívan értékelhetjük például a nemesített macskák I. bratislavai nemzeti kiállítá­sát, a nitrai kutyakiállítást, az „Agrokomplex ’78“ országos ki­állításon való részvételt, az „ORNITA BRATISLAVA ’78“ ki­Az apróállat-kiállítások iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Felvételünk a České Budéjovice-l „ÉLTETŐ FÖLD ’78“ kiállításon készült. Fotó: -blm állítást, a Brnói Nemzetközi Kutyakiállításon, az ugyancsak brnói nemzeti állatkiállításou, és ах „EXOTA OLOMOUC ’78“ madárkiállításon való részvé­telt. A járási bizottságok, a helyi alapszervezetek és a tenyész­­klubok tavaly az 1977-es évhez viszonyítva — a jelentős év­fordulók tiszteletére — jóval töbh^ kiállítást szerveztek. Emlí­tést érdemel, hogy olyan ki­állításokat is szerveztünk, ame­lyek a járások és a helyi alap­szervezetek közötti versengés kibontakoztatását szorgalmaz­ták. A múlt évi tevékenység érté­kelésekor nem szabad megfe­ledkezni arról sem, hogy a Szö­vetség együttműködési egyez­ményt kötött a bratislavai Ko­­menský Egyetem Természettu­dományi tanszékével. Az Álla­mi Állatorvosi Intézettel és az Állami Fajtanemesítő Vállala­tok vezérigazgatóságával már korábban megkötött együttmű­ködési egyezmények tekinteté­ben is pozitív eredményeket ér­tünk el, főleg a tenyészjuhok és tenyészkecskék importálásá­nak és exportálásának szerve­zésén keresztül. Ugyancsak po­zitívan értékelhetjük a Nitrai BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalattal történő együttműkö­dést, főleg a házinyulak felvá­sárlásával kapcsolatban. Az 1978-as évi tevékenysé­günk értékeléséből arra követ­keztethetünk, hogy az sikeres volt. Jó előfeltételeket terem­tettünk a Szövetség idei évi munkájához. Megrendeztük az SZKSZ Járási Bizottságai tiszt­ségviselőinek szlovákiai iskolá­zását, amelyen főleg a Szlová­kiai Kisállattenyésztők Szövet­ségének IIL. kongresszusa előt­ti évzáró taggyűlések és járási tanácskozások politikai és szer­vező munkájával foglalkoztunk. Elvárjuk, hogy az évzáró tag­gyűléseken és a járási tanács­kozásokon a tisztségekbe olyan tagokat válasszanak, akiken ke­resztül biztosított lehet az igé­nyes feladatok teljesítése. Tevékenységünket az idei év­ben is a CSKP XV. kongresszu­sa határozatainak értelmében szervezzük. Engedjék meg, hogy a Szlová­kiai Kisállattenyésztők Szövet­sége tagjainak és tisztségvise­lőiek megköszönjem a múlt évben végzett odaadó és áldo­zatkész munkáját, s az 1979-es évben sok munkasikert, gyü­mölcsöző együttműködést és megértést kívánjak! KUBÄŇ JOZEF mérnök, az SZKSZ KB titkára

Next

/
Thumbnails
Contents