Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-03 / 5. szám
1979. február 3. SZABAD FÖLDMŰVES Az úttörők nyomában A felszabadulás 1— előtti években Veiké Рака (Nagypapa) ikis- és középparasztjai nem a legkedvezőbb félté telek között éltek és dolgoztak. Földjük termése eléggé gyenge volt. A mikor a szovje! Vörös Hadsereg a községet felszabadította, s amint a helyzet jobbra fordult, ott is előtérbe került a mezőgazdasági termelés fejlesztésének a szükségszerűsége, miné jobban ki kellett elégíteni fejlődé szocialista iparunk dolgozóinak élelmiszerigényeit. A falb kommunistái ismerték Lenin tanítását: „A kisgazdaságokkal a nyomorból nem lehet kijutni“ (Lenin művei XXIV. kötet, 540 oldal). Ez arra ösztönözte őket, hagy amint lehetőség nyílik, hozzáfogjanak a helyzet orvoslásához. Azt is tudták, hogy a legjobb megoldás erre a szövetkezet megszervezése. Ezért úgy döntöttek, hogy községük dolgozó parasztsága sorsának jobbra fordulása céljából — a fokozatosság elve szerint — létrehozzák a földmüvesszövetkezetet. A CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusának irányelvei kapcsán. 1949. júniusának közepe táján, Kiss János, Veszteg Mihály, Balcar Mihály, id. Németh Mihály, Hornyák Mihály és mások közreműködésével megalakult a földművesszövetkezet előkészítő bizottsága, majd tizenkilenc taggal a szövetkezet II. típusa. Az év végére a szövetkezet taglétszáma negyvenhatra szaporodott. Átvették a gépszövetkezet berendezését és negyvenkilenc hektár elhagyott földön kezdetét vette a gazdálkodás. A falusi pártszervezet és a II. típusú szövetkezet vezetőinek következetes tömegpolitikaí munkája végül meghozta a várt eredményt és 1950. augusztus 22-én id. Németh Mihály elnökletével százhúsz taggal, kilencszázhatvankílenc hektár földterülettel, megalakult a földművesszövetkezet III. típusa, s a következő napon azt is elhatározták, hogy az őszi munkákat közös erőfeszítéssel végzik. KEZDETI GONDOK ÉS NEHÉZSÉGEK A III. típusú szövetkezet megalakításának az évében Csukárdpakára összpontosítottak harmincöt üszőt és I tizenhét tehenet, a sertéseket azon- i ban férőhely hiányában csak két év i múlva összpontosították, a lovak még ( tovább maradtak a szövetkezeti ta- < gok istállóiban. A szövetkezetbe bevitt 5 gazdasági felszerelés értéke — az ak- i kori névérték szerint — 926 ezer ко- ( rónáig terjedt. \ A szervezés persze nem szünetelt, i így 1951. végére a taglétszám száz- 1 negyvenhatra — ebből az állandó i dolgozók létszáma hetvenegy —. a t földterület pedig 1046 hektárra nőtt. i A mezőgazdasági termelés szempontjából 935 hektár jöhetett számításba, г s a korszerű gépek és a munkaerő I hiánya következtében komoly problé- r mák merültek fel. г A munkatorlódások időszakában 1 Bratislavából éveken keresztül a s Gumón n. v. munkásai segítették ki a 1 0Й I-] szövetkezetét. A nagypakai szövetke l zet az első gazdasági évet (1951) í 1 kellő szakismeret és a termelőeszkö zók hiánya miatt — az akkori névér ték szerint — 3 millió 878 ezer ко róna mérleghiánnyal zárta. Ebbe nen nyugodhattak bele, azonban a követ kező esztendő gazdasági eredményt sem volt sokkal jobb. Ilyen körülmények között építettek egy tehénístállót s az állatokat összpontosíthatták, ám a termelés szín- i vonala nem javult lényegesen, hiszen i a tehenészet évi átlagban csupán 1568 liter tejet ért el egyedenként. Némi javulás akkor következett be i amikor a kis- és nagypakai szövetkezet 1958 januárjában egyesült, s a földterület 1390 hektárra nőtt. Abban az időszakban az állatállomány hasznossága s a gabona hozamának az átlaga Is javult. SZÍNRE LÉPETT AZ ÜJ NEMZEDÉK A területi átszervezés éveiben — 1960-tól — nagy javulás volt tapasztalható a szövetkezet termelésében. Amikor 1963-ban Juraj Moravélk mérnök lett a közös gazdaság elnöke, újjászervezték az állattenyésztést, kiselejtezték a gyenge hasznosságú teheneket, s helyettük jó haszontulajdonságú elődöktől származó üszőket neveltek, s a kocaállományban is rendet teremtettek. Ezzel egyidejűleg a növénytermesztésben is lényeges javulás következett be, hiszen gépeket vásároltak, azokkal jobban megmunkálhatták a földeket stb. A termelés színvonala a hatvanas évek közepétől annyira megjavult, hogy a régi fájdalmakat is enyhíthették. Az emberek megfeszített munkája meghozta a várva várt eredményt. Ebben persze a Gumón n. v. munkásai és technikusai is sokat segítettek. Amikor évekkel ezelőtt a nagypakai szövetkezet akkori elnökével, Pisch László mérnökkel, beszélgettem — ma 6 a tejfalusi Kék Duna szövetkezet elnöke —, a gazdaság növénytermesztését már a legjobbak között emlegették. Látszott, hogy hozzáértésben nincs hiány. Az elnök és közvetlen munkatársai — Pavlik József, Tomoviő Milán és mások — értik a dolgukat s ennek még is lett az eredménye. Tomoviő elvtárs, aki sorrendben a szövetkezet kilencedik elnöke, már a fiatal nemzedék képviselője. Amikor a kezdeti eredményekről beszélgettünk, kissé elmosolyodott, mert azóta már jóval előbbre vannak. Amikor azonban az úttörőkről, az alapítókról érdeklődtem, mélységes tisztelettel és elismeréssel beszélt róluk, mert a szövetkezet megalakításáért küzdeniük kellett és ennek édes gyümölcsét — a helyzet bonyolultsága következtében — csak most szüretelik. Az alapítók, akik kezdetben vezették, irányították a szövetkezetei, sajnos már eltávoztak az élők sorából, nem élvezhetik küzdelmes munkájuk gyümölcsét. Nagypakán már régen megtörtént az őrségváltás. Az új nemzedék vette kézbe a gazdaság irányítását, s a munkaszakaszok dolgozói is újak. t>k a kezdetet már csak apáik visszaemlékezéseiből ismerik. Persze nekik sincs könnyű dolguk, mert napjaink követelményeinek megfelelően helytállni nem kicsiség. Ok azok, akik a szövetkezeti eszmét a társadalom növekvő igényeivel összhangban magasabb színvonalon és sokoldalúan továbbfejlesztik. Ma ez a szövetkezet 874 hektár szántón gazdálkodik. Az elmúlt évben a szélsőséges termelési feltételek ellenére gabonafélékből — beleértve a szemes kukoricát is — átlagosan 41,8 mázsás hozamot ért el hektáronként, silókukoricából j>edig 320 és lucernából 80 mázsás átlagos hozamuk lett. Mondanom sem kell, hogy Felső- Csallóközben, ahol a talaj kavicsos, ez már jó eredménynek számít, mert a kezdeti sikerekhez képest a növénytermesztés hozama 2,5-szörösével, az állattenyésztésé pedig háromszorosával javult. A MINŐSÉG LETT A DÖNTŐ A gazdaság vezetői évek óta nagy erőfeszítéseket tesznek a takarmánytermesztés fellendítésében, s ezzel párhuzamosan a tehénállomány hasznosságának a növelésében. Fajtaátalakító keresztezéssel érték el, hogy teheneik évi tejhasznossága az elmúlt esztendőben elérte a 4274 literes átlagot, vagyis 2716 literrel kedvezőbb hozamot, mint 1952-ben, s a kimagasló eredményt a tömegtakarmányok ésszerű hasznosításával érték el. Hasonló jó eredménnyel dicsekedhetnek az állományban levő 180 koca malacátlagával is. Kocánként több mint húsz malacot választottak el. Hektáronként 938 liter tejet és 550 kiló húst adtak társadalmunknak. Az elmúlt év tizenegy hónapjában az összes tejet első minőségi osztályban vette át tőlük a feldolgozó üzem. Ezzel 440 ezer korona többletjövedelemhez jutottak. Ez jól bizonyítja, hogy nemcsak a mennyiségre, hanem egyben a minőség szüntelen javítására is törekednek, s ez a dolgos emberek derekas munkájának az eredménye, akiknek az élete ma sokkal jobb, mint azoké volt, akik harminc évvel ezelőtt lerakták az alapokat. AZ ÉLET MEGY TOVÁBB A fejlődés azonban nem rekedhet meg a mai szinten. A kongresszusi vitaanyag is arra ösztönzi a szövetkezetek dolgozóit, hogy mindenkivel szemben támasszanak nagyobb igényeket, többet és egyre jobbat termeljenek. A nagypakai szövetkezetben ennek megfelelően az elmúlt év valóságához képest az idén ötszázalékos termelésnövekedéssel számolnak. Gabonafélékből — beleértve a szemes kukoricái is — hektáronként ötvenöt, lucernaszénából száz mázsás átlagos hozamot akarnak elérni és mindent megtesznek azért, hogy tehenenként négyezer liter tejet adhassanak el a feldolgozó üzemnek. A hústípusú kocaállomány szakszerű gondozásával célul tűzték ki, hogy ebben az évben átlagosan huszonegy malacot választanak el. Az év végére tizennyolc millió korona értékű összteljesítménnyel számolnak, s az állóeszközök értéke eléri a huszonhathuszonhétmillió koronát. A fentiek azt bizonyítják, hogy szorgalomban nincs hiány. A szövetkezet, az évek során a megfiatalodott tagság segítségével, kellő termelési színvonalat ért el és sikeresn teljesíti azt az igényes feladatot, amely a CSKP XV. kongresszusának határozataiból rá hárul, és méltó követője az úttörőknek. Hoksza István VITAFÓRUM! VITAFÓRUM! VITAFÓRUM! Kezdményező szellemben Az efsz-ek IX. kongresszusának vitaanyaga a mezőgazdaság gépesítésének a fejlesztéséről sokrétű, reális képet adott. Szövetkezetünkben, a mliefinői (Tejfalu) székhelyű Kék Duna Efsz-ben, sem beszélhetünk a mezőgazdasági termelés hatékonyságának a növeléséről a gépek, gépi berendezések gazdaságos és célszerű kihasználása nélkül. A betakarítás gépesítése szövetkezetünkben a gabonaféléknél, a kukoricánál és a cukorrépánál százszázalékos, viszont a gyümölcs-, szőlő- és a zöldségfélék esetében még megoldásra vár. Ma a fő figyelmet a gépcsoportok és a gépsorok teljesítményének fokozására és összehangolására fordítjuk. A gépkezelő csoportok meghatározott munkafolyamatokat végeznek. Továbbképzésük a kutatóintézet irányításával történik. Munkájukat a gépcsoportvezetők rendszeresen ellenőrzik, s a gépeknél előforduló hibákat azonnal jelentik a szervízközpontba, ahol a szerelőkocsi és személyzete készenlétben van. A karbantartások végzésére külön javítóműhely létrehozását tervezzük, ahol nemcsak a javítást és karbantartást, hanem a paramétereket is ellenőrizni lehet. A gépek üzemképességének a biztosítása érdekében áttértünk a munkavégzés utáni azonnali karbantartásra, s ennek köszönhető, hogy dolgozóink a gépeket munkakezdés előtt üzemképes állapotban vehetik át. A szocialista brigádok és az észszerűsltő brigádok lelkiismeretes munkája következtében javult a gépek karbantartásának és javításának a minősége. Távlati terveinkben számolunk a nagy teljesítményű Zetor 120-45-ös és a Zetor 160-45-ös traktorok és a E—516-os kombájnok beszerzésével. Állattenyésztésünk komplex gépesítését — a beruházási építkezések keretén belül — szakosított és összpontosított farmokon biztosítjuk. Teherautóink egyre inkább a mezőgazdasági szállítás, sőt bizonyos szántóföldi munkák nélkülözhetetlen gépeivé válnak. A gép- és traktorállomás szolgáltatásait a jövőben is maximálisan kihasználjuk, s a lehetőségekhez mérten bővítjük, A közeljövőben viszont feltétlenül javítani kell a kis agregátorok cserelehetőségét. Az elhasználódott köpenyek állapotát szakembereinkkel megvizsgáltatjuk, s a lehetőségekhez ké)>est elvégeztetjük azok protektorozását. A heti üzemi ellenőrzés keretében rendszeresen ellenőrizzük az autó-akkumulátorok műszaki állapotát, s ha rendellenességet észlelünk, akkor azonnal intézkedünk. A megvásárolt pótalkatrészek értéke az elmúlt évben meghaladta a kétmillió koronát. Erőgépeink nyolcvankét százaléka hazai gyártmány, a többi import. Arányuk alapvetően befolyásolja a pótalkatrész-beszerzést Tapasztalataink szerint az importgépek pótalkatrészeinek a beszerzése könnyebb, mint a hazai gépeké. Főképpen a Zetor traktorok alkatrészellátása okoz gondot. Az Idénymunkák befejezése után a gépek műszaki állapotáról „kórlapot“ készítünk, s ennek megfelelően állítjuk össze az alkatrészigénylési tervünket.. Az elhasználódott alkatrészeket — ha lehetséges — felújítjuk, vagy egyedi darabokat gyárttatunk. Végső esetben az utóbbi, drágább alkatrészekkel is jobban járunk, mint az üzemképtelen gépekkel. A gyártó és a forgalmazó üzemek azonban sokkal többet tehetnének azért, hogy mindig legyen elegendő pótalkatrész és a készletek minél észszerűbben hasznosuljanak. A múltban a gépeink üzemeltetése eléggé költséges volt, s a költségek okát nehezen tudtuk felderíteni. Ezerkilencszázhetvennyolctól kezdve — az automatizált információs reridszer adta lehetőségeket kihasználva — bevezettük az önjáró gépek és traktorok költségeinek az ellenőrzését. A rendszeresített havi elemzéseket és értékeléseket a traktorosok, gépkezelők és a javítók bevonásval végezzük. A valós eredményeket — üzemanyagfogyasztás, pótalkatrészhasználat, teljesítmény, gépkihasználás — a terveinkkel egyeztetjük, s az eredményesség foka képezi az év végi jutalmazás egyik kritériumát. így a gépjavítókat, gépkezelőket és traktorosokat érdekeltté tesszük abban, hogy az általuk megjavított vagy üzemeltetett gépek jó munkát végezzenek, természetesen a költségek csökkenésé mellett. A vitaanyag alapján a mezőgazdasági termelés minden szakaszán — így a gépesítésben is — ösztönöznünk kell az újításokat, a tudatosságot s a határozatok végrehajtásában az egységes, fegyelmezett részvételt. ARANYOSI ENDRE mérnök, KÉK DUNA Efsz, Mliečno в» o r o v ý éknél kora hajnalban TM szól az ébresztő. A családfő fürgén öltözködik, sebtében bekapja a reggelit és indul az ivánkai Rozkvet szövetkezet tehenészeti telepé re, ahol idestova tizenkét éve, mint állatgondozó dolgozik. Az állatok kö rüli munka végeztével csoportjával megvitatja a további teendőket, s körútra indul, hogy a telepen rendben van-e minden. Pihenésre nemigen marad ideje. Következnek a gyűlések, iskoláztatások vagy odahaza a jelentések, értékelések kidologzása, a beszámolók megírása. Ha marad egy kis szabad ideje, akkor a tankönyveket veszi elő. Többnyire így telik egy napja az ötvennégy éves Borový Anionnak, egy olyan embernek, akinek munkáját, politikai és társadalmi tevékenységét a legmagasabb kitüntetés, a Szocialista munka hőse méltatja. Hogyan is jutott az elismerésnek erre a magaslatára? Orava (Árva) zord körülményei között nőtt fel, ahol annak idején az elmaradottság és a nyomor uralkodott. Iskolája és jellemének formálója a nehéz, könyörtelen élet volt, amely kemény munkára tanította. De arra is, hogy az életben csak akkor érhet el valamit, ha megalkuvást nem ismerve küzd az igazságért, ha a nehézségek előtt nem hátrál meg. Gazdag pályafutása során sok mindenen ment keresztül. Hatéves korától pásztorként, majd zsellérként kereste kenyerét. Később kitanulta a kőműves szakmát. A felszabadulás után aktfvan vett részt hazánk újjáépítésében. Bratislava építésében az élmunkások soraiba került. Később a kormány felhívására Ostravára ment, ahol különböző építkezéseken, majd bányában dolgozott. — Szerettem az építkezéseken dolgozni — vallja magáról —, és semmiféle munkától sem riadtam vissza. De a szívem mélyén mindig a mezőgazdasághoz vonzódtam. Amikor láttam, hogy a szövetkezetek nehézségekkel, de főleg munkaerőhiánnyal küzdenek, visszatértem a mezőgazdaságba. így kerültem Csehország határmenti részének egyik mezőgazdasági nagyüzemébe. Dolgoztam a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt, de kivettem a részemet a szervezésből is. Borový Anton nyitott szemmel járta a világot. Az akkori viszonyokhoz mérten igen korszerű gazdaságban igyekezett a nagyüzemi termelési módszereket elsajátítani, a szaktudását bővíteni. Itt végezte el a mezőgazdasági tanonciskolát és szorgalommal pótolta a hiányos általános műveltségét, amelyet hajdanában az élet nem adott meg részére. Amikor Ivánkára került, gazdag tapasztalatokkal, tudással és széles látókörrel rendelkezett. Ebből igyekezett a többieknek is sokat átadni. Az akkoriban igen alacsony színvonalú gazdaságban az állattenyésztési dolgozók tanítója, példamutatója lett és az is maradt. — Munkám gyakran az emberi gyarlóságba, a meg nem értés akadályába ütközött — emlékezik vissza. — Mennyit kellett küzdeni például azért, hogy az istállóba bevezessék a trágyaterelő berendezést. Végül magam fogtam hozzá a trágyázó árok kiásássához. Amikor az emberek látták az igyekezetemet, ők is hozzáfogtak a munkához.'Hamarosan meggyőződtek arról, hogy a régi istállókat is lehet korszerűsíteni és így munkájukon könnyíteni. Amikor itt letelepedtünk, a szövetkezetben a fejőgépek kihasználatlanul, szanaszét hevertek, mert nem tudták azokat kezelni, s inkább kézzel fejtek. Feleségemmel együtt — aki különben fejőnő — tanítottuk meg munkatársainkat a gépi fejés minden csínjára-bínjára. Büszkén mondja, hogy tíz év leforgása alatt a napi egyedenkénti két és fél liter fejési átlag tizenkét literre növekedett. Ma pedig az aranyérem fokozatért versenyző szocialista brigád — amelynek a vezetője — egyegy tehéntől eléri az évi 4300 liter fejési átlagot. Érdeklődöm, vajon mi a sikerének, a kiváló munkaeredményének a titka? — Szeretem a rendet, a pontosságot. Ezért kezdettől fogva mindenről pontos nyilvántartást vezetek. így áttekintésem van arról, mit csináltunk jól és bol követtük el a hibát. Meggyőződésem, hogy a jó eredmények csak akkor érhetők el, ha a fogyatékosságokat feltárjuk és kiküszöböljük. A magas kitüntetés után a járási szervek több más beosztást ajánlottak fel Borový Antennák, amit ő visszautasított és továbbra is a tehenészetben maradt. Azonban korántsem zárkózott el a politikai és társadalmi tevékenységtől. Már annak idején is több fiatal kommunistát nevelt. Ma pártcsoportvezető a szövetkezetben. Ezenkívül irányítja a tizenöt szocialista brigád tevékenységét és elnöke a munkakezdeményezés fejlesztési csoportjának. Amikor a többi funkciót sorolta — csak a legnevezetesebbeket említve: a járási mezőgazdasági bizottságnak, a CSSZBSZ kerületi bizottságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának tagja —, felmerült a kérdés, hogyan győzi mindezt idővel. — Csupán időbeosztás kérdése — mondja szerényen. — Az embernek rendet kell teremteni a munkában és az idő kihasználásában egyaránt. Persze áldozatot is kell hozni. Még arra is jut időm, hogy elvégezzem a marxista egyetemet. Mindezt nem kényszerből teszem. Szeretek foglalkozni az emberekkel és örülök, ha megértik szavamat. Hiszen minden az emberen múlik, az akaratukon, a kezdeményezőkészségükön. Ebben pedig szüntelenül támogatást kell adni. Ha szükséges, a bírálat sem mellőzhető, de nem szabad megfeledkezni a jól végzett munkáért járó dicséretről, köszönetről sem. Borový Anton szerény, önzetlen, magabiztos ember. Hozzáértéssel és megfontoltan végzi a rá bízott sokrétű feladatokat. Életét a közösségnek szentelte. Az önfeláldozó munka jutalma a megbecsülés és a tisztelet, ami számára mindennél többet ér. KLAMARCSIK MÄRIA mérnök
