Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-03 / 5. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. február 3 Kis falu - szép eredmények Srobárová a komárnóí (Komárom) járás egyik legkisebb községe. Lako­sainak száma alig haladja meg a hat­száz főt. A falut dolgos, szorgalmas emberek lakják, akiknek túlnyomó többsége a helyi szövetkezetben dol­gozik. A közösben elért szép eredmé­nyek mind jobban megváltoztatják a falu arculatát, a lakosság életszemlé­letét, a kulturális és sportéletét. A sportszervezet felnőtt csapata a komáremi járási bajnokság 11. osztá­lyában küzd váltakozó sikerrel a baj­noki pontokért. Évekkel ezelőtt a šrobárovái csapat az említett osztály­ban az élvonalhoz tartozott. A šro­bárovái labdarúgók az 1977/78-as baj­noki idényben 23 ponttal a 14. helyen végeztek és félő volt, hogy egy eset­leges átcsoportosítás miatt kénytele­nek lesznek visszalépni a járási baj­nokság III. osztályába. Szerencsére érre nem került sor. A šrobárovái labdarúgók az 1978/ lD79-es bajnoki őszi Idényben a já­rási bajnokság II. osztályában 18 ponttal az ötödik helyen végeztek. Csak két ponttal maradtak le a táb­lázatot vezető csapattól. A vezetőség felelőtlensége következtében mindjárt az első mérkőzésen két értékes pon­tot veszítettek. Annak dacára, hogy saját pályáján legyőzték az OkoliCná na Ostrove (Ekel) csapatát, de mivel hat játékosuknak nem volt érvényes orvosi igazolása, a mérkőzést kontu­­mációs alapon 3:0 arányban a ha­zaiak nyerték meg. Az őszi sikeres szereplésről, a jövő célkitűzéseiről beszélgettünk Nárožný Béla edzővel, aki az őszi bajnoki idénytől kezdve irányítja a csapat felkészítését. — Miben látja csapatának jő sze­replését az őszi bajnoki idényben? — kérdeztük az edzőtől. — Elsősorban abban, hogy a játé­kosok komolyan vették az edzési munkát, minden mérkőzésen szívvel­­lélekkel küzdöttek. Őszintén beval­lom, hogy ez kezdetben nem sikerült, de ennek dacára, a bajnokság két­harmadában — tíz mérkőzésen — jobbak voltunk ellenfeleinknél. A leg­utolsó mérkőzést ismét adminisztratív okok következtében adtuk el. Csapa­tunk tehát a valóságban csupán négy mérkőzést veszített el. — Mint edző első ízben tevékeny­kedik a járási bajnokság II. osztályá­ban. Mi az On nézete erről az osz­tályról? — Számomra egyes csapatok érett­sége — Lakszakállas (Sokolce), Imely (1теГ), Csallőközaranyos (Zlatná na Ostrove) és Nemesócsa (Zemianska Olča) — igen meglepő. Nem gondol­tam volna, hogy ezek a csapatok mind technikailag, mind erőnlétileg ennyire felkészültek. Igen jó benyo­mást keltettek bennem az imelyi lab­darúgók, akik véleményem szerint ebben a pillanatban a legérettebbek a bajnokságra. Éppen ezért öröm szá­munkra, hogy ezt a csapatot sikerült saját otthonában színvonalas mérkő­zésen kétvállra fektetnünk. — Mi a véleménye a játékvezető­ket illetően ebben az osztályban? — A magam részéről csak dicséret hangján szólhatok a játékvezetőkről, akik akár a hazai vagy vidéki pályán vezették mérkőzéseinket, feladatuk magaslatán álltak. Külön ki szeret ném emelni Jozef Jurčina játékvezeti teljesítményét, aki véleményem sze rint a legjobb ebben az osztályban Szerintem ennek a játékvezetőnél! felsőbb osztályban lenne a helye. — Mikor kezdik el az alapozó ed zéseket? — Már január első felében meg­kezdtük az alapozó edzéseket, ame. lyeket 9—10 hétre bontottam szét és 27—30 edzési egységgel számolok, Ezenkívül 8—10 edzőmérkőzés van betervezve, valamint kéthetes össz­pontosítás. Az edzések során főleg az általános testi felkészítés, a játékban technika és taktika dominál majd, továbbá keresni fogjuk a leg­optimálisabb csapat-összeállítást, a­­mely legjobban szerepelne a bajnoki mérkőzéseken. — Milyen célkitűzései vannak a végső helyezést illetően? — Elsősorban arra törekszem, hogy csapatom minőségi futballt játsszon a bajnoki mérkőzések során és a le­hető legjobb helyezést érjen el. Eh­hez a feltételek adva vannak, hiszen a sorsolás kedvező számunkra. Az első hat mérkőzésből négyet hazai környezetben játszunk és ez azt bizo­nyltja, hogy csapatunk a sorsolás aíapján a legkedvezőbb helyzetben van. Igyekszünk az őszi bajnoki idény­ben jól szerepelni és sok pontot sze­rezni. De mindenekelőtt a jó játékra és a játékosok sportszerű viselkedé­sére fordítok nagy gondot. Andriskin József Tanuljunk sietni IV. FORDULATOK HELYBEN Álljunk az esésvonalra merőlegesen. A völgybotot a völgysí csőre mellett szúrjuk a hóba, a hegyfelőlit pe­dig a hegysí vége mögött. Támaszkodjunk botjainkra és lendítsük ki hegylábunkat előre oldalt annyira, hogy a hegysf vége elférjen völgylábunk mellett. így a sít ke­resztbe tudjuk fordítani. Enyhe térdhajiítással a hegysft párhuzamosan a völgysí mellé tudjuk helyezni. Test­súlyunkat tegyük át a keresztbe fordított hegysíre, egy­idejűleg emeljük fel völgybotunkat és a völgysft fordít­suk a másik mellé. Kezdetben sik terepen gyakorol­junk! LENDÜLET A HEGY FELÉ A hegy felé végzett lendületen rézsut siklásból vagy előre oldalt csúszásból zárt lécvezetéssel a hegy felé való elkanyarodást értjük. Ha rézsut siklásból a völgy felé irányuló saroknyomást és egyidejű ellentétes térd és csfpőmunkát végzünk, akkor lécünk elkanyarodik a hegy felé. A saroknyomásnak mértékétől függ a kanyar ive. •? PÁRHUZAMOS LENDÜLET A VÖLGY FELÉ Ez a lendület olyan irány­­változást jelent, amelynek meg­indításához nem használunk ki­­támasztást és végig párhuza­mos zárt lécekkel hajtjuk vég­re. Mire figyeljünk a kitámasz­tás mellőzésénél? A teher­mentesítésére. (A lécvégek felemelése, botleszúrés alkal­mazásával mindkét láb egyide­jű határozott saroknyomása és a testsúly áthelyezése közvet­len az esésvonal után.) JÁN TÖTH, főiskolai tanár pintér Ferenc, r a sládkovi- Sovói (Diószeg) Vox humane ne­vet viselő énekkar karnagya, fényké­pek között válogat. Egyforma ruhába öltözött emberek, arcuk egy pontra irányul. A fényké­pek századmásod­percnyi pillanatába merevült, kitátott, éneklő ajkak. A pódiumon diszkréten megbúvó mikrofon, a szemekben össz­pontosított figyelem. Hátul az optiká­nak egyetlen ember felemelt kezében parancsolni, irányítani kész erő. Kezdetben kicsit idegenkedve szem­lélem a fényképeket. Nem tehetek ró­la, de saját iskolai énekkarunk jut róla az eszembe. Kisiskolás korom­ban tanítónőnk ugyanis mindegyikünk számára kötelezővé tette az énekkari próbát. Mi falusi suttyók, hogy elke­rüljük az állandó próbára járást, a tanév eleji meghallgatáson hamisan énekeltünk. Akiknél viszont kiderült ez a turpisság, azok azonnal vihették haza a szigorú írásbeli megrovást. A fényképeken levőket viszont sen­ki sem kényszeríti arra, hogy heten­ként próbákra, szólampróbákra, ének­órára, zeneelméletre járjanak. Ök a fárasztó napi munka után — kikap­csolódásként — veszik a kezükbe a kottát. —Érdemes? Pintér Ferenc szerint mindenkép­pen. Ehhez azonban nem elegendő csak a jóakarat. Hogy az elhatározás­nak értelme legyen, rengeteg mun­kára volt szükség, hogy a hangzás csiszolt, árnyalt legyen. Ki kellett alakítani a kórus sajátos arculatát, hogy valamiben különbözzék a hazai kőrusmozgalom többi énekkarától. Szükségessé vált a kották, ruhák és a próbatermek biztosítása, valamint az énekkart összefogó vezetés kiala­kítása. • m m A tízéves fennállását ünneplő Vox humana eddig sikeresen hidalta át ezeket az akadályokat. Az eltelt év­tized alatt a hazai magyar kórusmoz­galom egyik legszínvonalasabb kóru­sává küzdötte fel magát. Erről tanús-Dalolj szívem, zengjen a szó! kodik, hogy az énekkar a Kodály Na­pokon háromszor egymás után el­nyerte az aranykoszorút, s külföldi vendégszereplései alkalmából is el­­ísmerészáporban részesült. Műsorter­vükben a magyarországi szerzőkön — Kodály, Bárdos, Karai, Vass Lajos — kívül a hazai és a szovjet zeneszer­zők kőrusmüvei is rendszeresen sze­repelnek. Dicséretükre válik, hogy a klasszikusok — Giardini, Brahms — kórusműveit is művészi szinten, min­den technikai akadály nélkül képesek tolmácsolni. • • * Az énekkar többnyire munkásokból és diákokból verbuválódott. Az ének­lést legtöbben zenei képzettség nél­kül kezdték el. Ezért a kari munká­val párhuzamosan zeneelméleti tanfo­lyamot is tartanak, az új tagok itt szerezhetik meg a zenei alapismere­teket. Éneikül ma már valóban nem lehet kiállni a pódiumra. A zeneel­méleti ismeretek elsajátítása viszont akkor is hasznos, ha valaki elhagyja az énekkart, mert utána jobban érti a komoly zenét, amelyet meghallgat. Az elmondottak is sejtetik, hogy tulajdonképpen nem lehet könnyű eb­ben a kórusban dolgozni. Különféle próbák, fellépések, zenei tanulmányok — kivétel nélkül sok időt igényelnek. Vajon miért csinálják? — Nem is tudom hirtelen ... pedig az alakulástól kezdve vezényelem a kórust — tépelődik a karnagy. — Talán azért, mert mindannyiun-Százötven éve született Ján lotto Százötven évvel ezelőtt, 1829. ja nuár 27-én született a Hont megye Feisőszikláson (Vyšný Skáhiik) ; Stúr-nemzedék egyik legtehetségesebl költője. )án Botto. Középiskolai tanul mányait az ozsgyáni gimnáziumban éi a lőcsei líceumban végezte. Ismeretes hogy amikor Ľudovít Stúrt a pozeony evengélikus líceumban megfosztottál tanári állásától, az iskola számos nö vendéke, köztük a Stúrról elnevezett irócsoport több tagja is, tiltakozásul a lőcsei líceumba ment át. ján Botto itt került kapcsolatba velük, magáévá tette Stúr eszméit, melyeket Stúr a szlovák nemzet knlturális, politikai és gazdasági felemelkedésével kapcso­latban hirdetett, s hamarosan a Stúr­­féle irócsoport költői közül egyike lett a legjelentősebbeknek. Líceumi tanulmányai után Pestre került, s tanulmányai végeztével föld­mérő, kataszteri mérnök lett. Az 1848-as év forradalmi eseményei is Pesten érték az ifjú Bottót, akt nagy lelkesedéssel csatlakozott a „márciusi ifjakhoz“ és lelkesedésének „Induló“ (Pochod) című költeményében adott kifejezést, amelynek az az érdekessé­ge, hogy szinte szószerinti átköltése Petőfi Sándor „Nemzeti dal“-ának. Ezt a szlovák „nemzeti dalt“ aztán rüpirat formájában névtelenül jelen­tette meg és terjesztette a forrada­lomért lelkesedő szlovák diákok so­raiban. Mérnöki tanulmányainak befe­jezése után előbb Selmecbányán, majd Besztercebányán volt kataszteri mér­nök. ján Botto költészete, amint az jel­lemző az egész Stúr-nemzedék költé­szetére is, elsősorban a népköltészet­re, a népköltészet hagyományaira épült. A népmese és a népdal Botto számára nemcsak fantasztikumot és népköltészeti kuriózumot jelentett, hanem az egészséges optimizmus for­rását is, abba vetett hitét, hogy a nép egyszer győzedelmeskedni fog el­nyomói, rabtartúi felett. jén Botto fő müve a „Jánošík halá­la“ (Smrť Jánošíkova] című romanti­kus hősköltemény, melynek írását A MATESZ és Thália színpadának februári játékterve 4-e, vasárnap: Rožňava (Rozsnyó] — A hazug (19.00) Ver. Ida (Nagyidé) — Sirály (19.00) 6-a, kedd: Král. Chlmec (Klrályhelmec) — Sirály (19.00) 8- a, csütörtök: Vojníce (Bátorkeszi) — A hazug (19.00) lesenské (Feled) — Szerelem (19.00) 9- e, péntek: Komárno (Komárom) — A hazug (19.30) Síd (Síd) — Szerelem (19.00) 10- e, szombat: Horné Saliby (Felsőszelt) — A hazug (19.00) Radzovce (Ragyolc) — Szerelem (19.00) 11- e, vasárnap: Zemné (Szímő) — A hazug (19.00) Rapovce (Rap) — Szerelem (19.00) 12- e, hétfő: Rimavská Seč (Rimaszécs) — Szerelem (19.00) 13- a, kedd: Levice (Léva) — A Gedeon-ház (19.00) 15- e, csütörtök: Nesvady (Naszvad) — A Gedeon-ház (19.00) Král. Chlmec (Királyhelmec) — Hókirálynö (11.00) 16- a, péntek: Cičov (Csicsó) — A Gedeon-ház (19.00) Král Chlmec (Királyhelmec) — Hókirálynö (11.00, 13.00) 17- e, szombat: Reca (Rété) — A Gedeon-ház (19.00) Licince (Lice) — Szerelem (19.00) 18- a, vasárnap: Marcelová (Marcelháza) — A Gedeon-ház (19.00) Debrad (Debröd) — Szerelem (19.00) 20-a, kedd: Horná Potôň (Felsőpatony) — A hazug (19.00) Vef. Trakany (Nagytárkány) — Hókirálynö (10,30 13.00) 22- e, csütörtök: Komárno (Komárom) — A hazug (19.00) Košice (Kassa) — Sirály (19.00) 23- a, péntek: Topofníky (Nyárasd) — A hazug (19.00) ВоГ (Boly) — Hókirálynő (10.00) 24- e, szombat: Jelka (Jőka) — A hazug (19.00) Slanec (Szalánc) — Szerelem (19.00) 25- e, vasárnap:: Lehnice (Lég) — A hazug (19.00) Gemer (Gömör) — Szerelem (19.00) 27-e, kedd: Hurbanovo (Ögyalla) — A hazug (19.00) A színház a műsorváltoztatás jogát fenntartja! t les mű csak négy évvel később, 1862'- ben látott először napvilágot a „Lipa“ ä című irodalmi évkönyvben. A Jánošík­­. motívum kedvelt témája volt a Štúr- I féle írócsoport minden tagjának. Bot­- to, aki művében nem ragaszkodott- mereven a történelmi tényékhez, Já­■ nošíkot a nép évszázados szabadság­- vágyának megtestesítőjeként fogta fel, I akinek személyében testet öltött a ■ nép lázadása az elnyomó hűbéri rendszer ellen. Az alexandrinusokban- írt elbeszélő költemény kilenc ének­- bői, egy előénekből áll. Maga a cse­■ lekmény, amely Jánošík kivégzésével i éri el tetőfokét, a hetedik énekkei i tuajdonképpen véget ér. A nyolcadik i ének a Jánošík-hagyományokról szól, , a kilencedik ének pedig nem más,- mint annak a Jánošíknak az Unnep- i lése, aki a nép régvárt szabadságá­■ nak jelképe. Bár a két utolsó ének talán megtöri a mü kompozíciójának egységét, egészében a „Jánošík halá­la“ cimü romantikus eposzt úgy érté-I kelhetjük, mint a szlovák költői ro. ' mantizmus, egyik csúcsteljesítményét, amely formai tökéletessége, melodi­kus versezete révén máig is megőriz­te frisseságét, üdeségét Ján Botto balladáiban a népballa­dákra is jellemző mitikus anyag erő­sen keveredik a népi realitással, jól érzékelhető ez a költő legszebb balla­dájában, a „Margit meg a Dühöngő“ (Margita a Besná) című balladájában is, amelynek cselekménye mitikus: a gonosz mostoha a Vág örvényébe ta­szítja szépséges ifjú lányát, ám elnye­ri büntetését, a Vág hullámaiban leli halálát ő maga is, s a mostoha és leánya sziklákká dermedve hirdetik az egykori tragédiát. De megjelenik a balladában a reális elem is: a Vág bátor tutajosai, a nép szabadsághar­cának szimbólumai, akiknek újból és újbél meg kell küzdeniük a két kő­sziklával, melyek életüket, tutajuk ép­ségét fenyegetik. Botto másik balla­dája, „A sárga liliom“ (Zlatá falia) a hitvesi hűség megszegéséről, a „Ctibor“ cimü Botto-ballada pedig Веско várának egykori kegyetlen uráról szól. Ezekben a balladákban is elegyedik, küzd egymással a mítosz és a valóság, ez a kettősség teremti meg a balladikus hangvételt és a bal­ladákra jellemző tragikumot. Ján Botto költészete ma, 150 évvel a költő születése után sem veszített semmit maradandó értékeiből. Bátran elmondhatjuk, hogy számos költemé­nye megfrása idején nem csupán esz­tétikai, hanem társadalmi és politikai funkciót is teljesftett. Botto költemé­nyei mozgósították a korabeli szlo­vákságot, elsősorban a fiatalságot a cselekvésre, a nemzeti szabadság és önállóság kivívására. SÁGI TÓTH TIBOR kát egyformán érdekel a komoly zS- ne. Vagy talán azért, mert jó érzés állni a pódiumon és hallgatni az el­ismerést jelentő tapsot., nem... ez sem fedi a valóságot. Azt hiszem, hogy leginkább azért, mert itt min­denki a közért tevékenykedik. — Ezt hogy érti? — Sokan először csak kíváncsiság­ból jöttek el a próbára. Hangszeren soha nem játszottak, számukra csak az éneklés maradt elérhető közelség­ben. Egyedül a kórus legtöbb tagja nem lenne képes szólóban fellépni. De így együtt az énekük egységesnek hangzik. Ezért nálunk senki sem te­heti meg, hogy a próbán, vagy az előadáson előtérbe helyezze magát, így mindannyian egyformán vehetünk részt a munkában és a sikerben. — A kórus fő erénye tehát a kö­zösségben rejlik? — Igen! Az igazi munkában kiala­kult közösségben. A Szániák házaspár például a próbákra Galántáről jár be. Számukra mégsem létezik olyan aka­dály, amely előidézné a próbák el­mulasztását. Az együtt éneklés, a ha­sonló kulturális igények számunkra egyúttal hasznos szórakozást is jelen­tenek. * * • A fényképeken egyforma ruhába öltözött emberek. A karnagy felemelt kezében irányítani kész erő. „Dalolj szívem, zengjen a szó“ vallja az örök­ifjú Pintér Ferenc hatvanadmagával. Csiba László

Next

/
Thumbnails
Contents