Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 4. szám
kelnek a megőrzését. A feldolgozó Ipar új kapacitásainak szétlielyezésekor tekintetbe kell venni a mezőgazdasági termelés szakosítását, és keresni kell az okszerű munkamegosztás és az élelmiszeripari üzemek szakosításának a lehetőségét. Közösen kell megtalálni a módját az összes hutladékanyagok hasznosítására és berendezéseket kell építeni azok kiszűrésére és feldolgozására. Céltudatosan kell megoldást keresni az őstermelés lehetőségei és a racionális élelmezés követelményei között, amit nem lehet megvalósítani sem az élelmiszeriparban, sem a mezőgazdasági őstermelésben a termékfelújítás nélkül. Ezeknek, és a többi feladatoknak a megoldása elképzelhetetlen a tudományos-műszaki bázis részvétele nélkül, amelyr nek konkrétan be kell kapcsolódnia ebbe a folyamatba. Az újratermelési és a technológiai folyamat minden fázisának átkapcsolását és összehangolását az őstermelés és az élelmiszeripar közös feladatának tekintjük ugyan, de a döntő feladat, valameint a konkrétan és sokrétűen megindokolt javaslatok kidolgozása és a kezdeményezés az élelmiszeripar szakágait Illeti. AZ adásvételi kapcsolatok egyszerűsítése a HÚS FELVÁSÁRLÁSÁNÁL ÉS FELDOLGOZÁSÁNÁL A mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának fokozásával egyidejűleg változnak a felvásárlással kapcsolatos alapvető viszonyok, amelyek a mezőgazdasági felvásárlást és ellátást közvetlenül befolyásolják. A növénytermesztés szakaszán a mezőgazdasági vállalatok a mezőgazdasági termékek ítegy, átfogó tételeit közvetlenül a betakarító gépektől adják el, és Ilyenkor gondoskodni kell a betakarítás utáni kezelésről. A gabonakérdés megoldásával kapcsolatban felmerült a gabonaalappal való gazdálkodás irányításának a szükségessége. Az állattenyésztés összpontosításával kapcsolatban növekszik a vágóállatok csarnokok szerinti egyszeri „kitelepítésének“ és közvetlen vágóhídra való szállításának a részaránya. Növekszik a szakmai színvonal, és a mezőgazdasági szervezetek műszaki felszereltsége az eladott termékek minőségi kezelésére. Lehetőségek nyílnak arra, hogy nagyobb minőségi követelményeket támasszunk a felvásárolt mezőgazdasági termékekkel szemben és tovább egyszerűsítsük a kapcsolatokat. A nyersanyagok kezelésbe közvetlenül bekapcsolhatjuk a termelő- és kereskedelmi szervezeteket, és a kapcsolatok egyszerűsítésével lerövidíthetjük a mezőgazdasági termékek útját a fogyasztókig. A vágóállatok felvásárlására a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat szerveinek szakképzett felvásárlógárdája, osztályozói, anyagi és műszaki szempontból jól felszerelt állattenyésztési telepei voltak. Ennek szerves részét képezte az élő állatok szállítására alkalmas gépkocsipark. A vágóállatok zömét ma már élő állapotban vásároljuk fel. Az utóbbi években folytatott kísérletezés utón 1977-ben a felvásárló rendszer részeként bevezettük a vágóállatok vágósúly szerinti felvásrlását. A CSKP KB októberi plenáris ülésének határozata szerint 1976-tól a nagytenyészetekből a sertéseket a vágósúly alapján kell felvásárolni, és ezt a felvásárlási módszert 1980-tól ki kell terjeszteni az összes sertésre. A többi állatfaj vágósúly szerinti felvásárlásának részaránya elnyésző. A vágósúly szerinti felvásárlásba 1977-től a húsfeldolgozó ipar is bekapcsolódott. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kivételes esetektől eltekintve, amikor a vágóhíd kapacitása korlátozta a felvásárlást, vagy a mezőgazdasági szervezetek az év végén önkényesen szabályozták a vágóállatok eladását, az állatok mezőgazdasági vállalatoktól való felvásárlásával nem voltak komolyabb problémák. Az összpontosítás fejlesztésével párhuzamosan csökken a felvásárló központok száma, egyszerre nagy állatcsoportokat szállítanak és egyszerűbbé válnak az adás-vételi kapcsolatok. Abban az esetben, ha az állatokat vágósúly szerint vásárolják fel, a felvásárló vállalat már csak a fuvarozó szerepét tölti be. A tapasztalatok szerint az állattenyésztés összpontosítása következtében elérkezett az az idő, amikor fontolóra vehetjük, hogy a felvásárlást közvetlenül a húsfeldolgozó ipar feladatává tegyük. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat szervezetei a vágóállatokon kívül haszon- és tenyészsertéseket, szarvasmarhát, -juhot, -lovat, -csikót, -malacot és -süldőt is vásároltak. Ez a tevékenység a tenyésztés összpontosításával és a mezőgazdasági szervezetek közötti közvetlen kapcsolatok fejlesztésével párhuzomasan lassanként visszafejlődött. Ezzel szemben előtérbe kerültek a termelőképességgel és a genetikai alappal szemben támasztott minőségi követelmények (tényészüszők, tenyészkocák, választott malacok stb.j. Ezért célszerűvé vált fontolóra venn.i hogy ezt a tevékenységet az állami fajtatenyésztő vállalatok szervezeteire Sízzük, amelyek ezt a tevékenységet már részben eddig is folytatták, s így a tenyésztés feladatát, a haszon- és tenyészállatok elosztását a CSSZSZK keretében egyetlen szervezet feladatává tegyük. az Állati termékek felvásárlása Az állattenyésztés összpontosításával és az adásvételi kapcsolatuk leegyszerűsítésével kapcsolatban a vágó-, haszon- és tenyészállatok felvásárlását kivontuk a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat szervezeteinek tevékenységéből. Ezzel a feladattal a húsipari szervezeteket és az Állami Fajtatenyésztő Vállalatok szervezeteit bíztuk meg a következő terjedelemben: a) a húsipari szervezetek a vágóállatokat vásárolják fel (vágómarhák, -borjuk, -sertések, -kecskék, -bárányok és -lovak), b) az Állami Fajtatenyésztő Vállalatok szervezetei a haszon- és tenyészállatok felvásárlását végzik (haszon- és tenyészsertés, -marha, -juh, -kecske, -csikó, -malac és -süldő). Az anyagi-műszaki bázis és a dolgozók elhatárolását 1978. január 1-től valósítottuk meg. Az 1977 végéig tartó időszakot szervezeti előkészületekre használtuk fel, hogy a tevékenység átvétele ne okozzon zavarokat a felvásárlásban. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat szervezeteinek keretében létesített önálló állattenyésztési telepek zöme, amelyek el voltak látva saját dolgozókkal, szállítóeszközökkel és anyagi-műszaki bázissal, teljes egészében a húsiparhoz került. Vele együtt a húsiparba ment át a szervezetileg egységes, tapasztalj apparátus Is, amely a mezőgazdasági szervezetekre kapcsolódva 1978 óta a felvásárlást zavartalanul és zöikkkenés nélkül folytathatta. A haszonállatok felvásárlására elhatárolt anyagi-műszaki bázis és dolgozók az állami fajtatenyésztő vállalatok Jelenlegi hálózatába kapcsolódva a mezőgazdasági szervezetekkel kiépített eddigi kapcsolataik alapján folytatják tevékenységüket. A felvásárlás zavartalanságának biztosítása érdekében az átmeneti időszakban a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat Főigazgatósága ügyelt arra, hogy a felvásárló apparátus akciőképes legyen, meggátolja annak számszerű és minőségi csökkenését és az anyagi-műszaki bázis gyengüléséi ugyanakkor teljesítsék a tervezett termékfelújítás tervét is. A vágóállatok húsipar általi közvetlen .'felvásárlásának bevezetésével utat nyitottunk az eml'ített termékek mezőgazdasági szervezetektől feldolgozó szervezetekig való természetes áramlásának. , A tojás és a baromfi felvásárlását 1973. január 1-től a baromfifeldolgozó ipar végzi, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatok általában kedvezőek. A mezőgazdasági termékek felvásárlásának új koncepciója szerint a mezőgazdasági felvásárló és ellátó szervezetek hatásköréből kivontuk: aj 1977. január 1-től a vetőmagvakkal való gazdálkodást, és ez a Slovosivo feladata lett, b) 1978. január 1-től — a vágóállatok felvásárlását, ez a CSSZK és az SZSZK húsiparának feladata lett, — a haszon- és tenyészállatok felvásárlását a CSSZK és az SZSZK állami fajtatenyésztő vállalatai vették át, — a gereznák felvásárlása az Ipari Minisztérium keretébe ' tartozó KARA vállalat feladata lett, amely már foglalkozik a prémes állatok gereznájának felvásárlásával, — a vadak felvásárlását a CSSZK-ban a baromfifeldolgozó iparra bízták. A BAROMFIHÚS TERMELÉSSEL, -FELVÁSÁRLÁSSAL és ellAtAssal Összefüggd kapcsolatok egyszerűsítése A tojás- és vágóbaromfi termelését a termőfölddel való közvetlen kapcsolat nélkül, vagyis ipari alapokon, a racionalizálás és a tudományos-műszaki haladás elemeinek maximális érvényesítésével is fejleszthetjük. A tojás- és vágóbaromfi-termelés fejlesztésében a genetikai beavatkozások gyors megvalósítására kell összpontosítani figyelmünket, és a fajtaösszetételt a legjobb kombinációk alapján és a világ genetikai alapjának kihasználásával kell gyakrabban változtatni, és ügyelni kell a takarmány minél hatékonyabb értékesülésére. Ezeket a termelési ágakat továbbra is céltudatosan elválasztjuk a földtől és folytatni fogjuk a nagy kapacitású létesítmények építését. A technológiai fejlődést céltudatosan kell irányítani és arányosan kell megoldani az újratermelési folyamat minden szakaszában, vagyis nemcsak a tulajdonképpeni termelésben, hanem a termelés előtti szférában, az adjusztálás és a feldolgozás szférájában is. A tojás- és baromfitermelő új kapacitások telepítési helyének megválasztásakor ügyelni kell az egyes lokalitások igényeire és s?ükségleteire ( a termelési központok közelében). Ebből a célból a közös baromfitenyésztő mezőgazdasági üzemeket járási és kerületi társulásokba kell tömöríteni. A központi irányítás és az új kapacitások építésén kívül számolnunk kell az üzemek bővítésének lehetőségeivel is. Ebben a termelési ágazatban a fejlett munkamegosztás, az ♦ újra termelési folyamat egyes szintjein a termelési egységekben elért nagy összpontosítás szükségessé teszi a vertikális termelésbe kapcsolódó szervezetek nagyobb mértékű együtfmüködését. Ezeknek az integrációs formáknak a hordozóivá a szakosított, szakigazgatóságilag irányított állami szervezetek válnak, amelyek a közös mezőgazdasági vállalatokkal, tudományos-kutatóintézetekkel és a feldolgozó iparral egyetemben megteremtik a kapcsolatok olyan rendszerét, hogy a tudományos-műszaki haladás folyamatosan és egyetemesen felölelje az egész termelési ciklust: a kutatást, fejlesztést, tér- Я melést és fogyasztást. Ehhez az első lépést a baromfitenyésztő társulások létesítése jelenti. ISI Haladó tapasztalatok iskolája IV. TANANYAG Kooperációs és integrációs kapcsolatok a hústermelésben Szerző: Ing. Karel Pilný CSc és munkaközössége A CSKP XIV. Kongresszusát követő időszak köztársaságunk fejlődésének legsikeresebb szakaszai közé tartozik. Pártunk vezetése alatt megszilárdult szocialista rendszerünk, megnövekedett az ország gazdasági ereje, és a szövetségi államforma keretein belül tovább erősödtek a népeink és nemzetiségeink közötti kapcsolatok. A XIV. Kongresszus határozatainak következetes teljesítése láttán fokozódott az embereknek a CSKP politikájába és a szocialista társadalmi rendbe vetett bizalma. Megszilárdultak a szocialista országok közötti kapcsolatok és növekedett köztársaságunk nemzetközi tekintélye. Ezek a sikerek a CSKP KB ‘elvszerű marxista-leninista politikájának, a pártnak a gazdaságirányításra vonatkozó kongresszusi határozatok céltudatos teljesítésében betöltött fokozódó vezető szerepéneik, a központi irányítás és népgazdasági tervezés feladata felújításának és megszilárdításának, valamint a Szovjetunióval és a szocialista közösség más országaival való együttműködés eredményei. A párt és a társadalmi szervezetek tevékeny politikai szervező és nevelő munkájának, a gazdasági és államszervek Igyekezetének célját, a dolgozók széles rétegei áldozatkész munkájának, a munkások, szövetkezeti földművesek és az értelmiségiek növekvő aktivitásának és kezdeményező készségének eredményeit képezik. A B. ÖTÉVES TERVIDŐSZAK ALAPVETŐ GAZDASÁG ÉS SZOCIÁLPOLITIKÁI CÉLKITŰZÉSEI A CSKP gazdaság- és szociálpolitikájának a 6. ötéves tervidőszakra vonatkozó alapvető célkitűzése, hogy a szocialista életmód elmélyítésével összhangban biztosítsa a lakosság egyre növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek a fedezését, továbbá a társadalmi termelés nagy hatékonyságának és a munka minőségének tartós növelése alapján gondoskodjék a lakosság szociális- és életbiztonságának további megszilárdításáról. Ezért a párt alapvető gazdaság- és szociálpolitikai céljainak elérése érdekében a gazdaságfejlesztés szakaszán a következő intézkedésekre van szükség: 1. Gondoskodni kell a társadalmi termelés gyors és arányos fejlődéséről, amely lehetővé teszi a társadalom növekvő szükségleteinek főként az ipar feladatainak állandó erősítése, a mezőgazdasági termelés fejlesztése, valamint az építőipar további feílendülése útján való kielégítését. A nemzeti jövedelmet 1980-ig 27—29 %-kal kell növelnünk. Következetesen meg kell valósítani azokat a strukturális változásokat, amelyek elősegítik a belföldi szükségletek jobb kielégítését és kialakítják az előfeltételeket a külső gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozott fejlődésére, elsősorban a csehszlovák gazdaság exportképességének a kifejező fejlesztésére. Fokozott figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdasági termelés belterjességének és hatékonyságának további fejlesztésére, amelynek célja, hogy a szemesek termesztésében fokozatosan önellátókká váljunk és az élelmiszertermelésben növeljük az önellátottság általános szintjét. Ezt a társadalmi feladatot a mezőgazdaságiélelmiszeripari komplexumnak a szállító ipari ágazatokkal karöltve kell biztosítania. 2. A gazdaság hatékonyságát magas szintre kell emelnünk. Igyekezetünket a népgazdaság minden ágában a munkatermelékenység növelésére, a munka minőségének javítására, a termelés technikai színvonalának növelésére és a gazdaságosság sokrétű érvényesítésére kell összpontosítanunk. 3. Fokozni kell a hazai természeti kincsek, főként a szilárd tüzelőanyag-, villanyáram fejlesztésére alkalmas vízierő- és hazai faanyag-források kiaknázását, a mezőgazdasági föld és minden másodlagos nyersanyag hasznosítását. A mezőgazdasági földet belterjesebben kell hasznosítani, meliorációs munkálatokkal, kultivációs beavatkozásokkal, valamint a leromlását okozó behatások kiküszöbölésével kell fokozni annak termőerejét. Következetesn kell ügyelni arra, hogy a termőföldet, főként a szántóföldet ne sajátítsák ki nem mezőgazdasági célokra. 4. Gondoskodni kell a tudományos és technikai ismeretek gyakorlati érvényesítéséről és bevezetéséről. Minden termelési ágazatban, kutatóintézetben, termelési-gazdasági egységben és vállalatban határozottabban kell érvényesíteni a tudományosműszaki haladás vívmányait. A tudományos és fejlesztő muon kát, továbbá a hazai és a külföldi tudományos felismeréseket elsősorban az alábbi feladatok teljesítésére kell összpontosítani: • minden energiaforrás racionális kihasználására, a nyers. anyag- és anyagforrások bővítésére és teljes mértékű kihasználására; ' • a használati cikkek műszaki színvonalának, valamint a műszerek, berendezések és termelési technológiák minőségének és üzembiztonságának fokozására; • az élőmunka-szükséglet csökkentésére, és az élőmunka racionális kihasználására, a termelés és a munka haladó szervezési módszereinek a bevezetésére. 5. Érvényesíteni kell azt az irányzatot, hogy a csehszlovák gazdaság nagyobb mértékben kapcsolódjék be a nemzetközi munkamegosztásba, főként a KGST keretén belüli integrációs folyamatba. Szorosabbra kell fűzni a csehszlovák gazdaságnak a KGST-államok, elsősorban a Szovjetunió gazdaságával való kapcsolatát. Biztosítani kell a külkereskedelemnek a nemzeti jövedelem és az ipari termelés növekedésénél gyorsabb ütemű áruforgalmát. 6. A Cseh- és a Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasági fejlődését az egységes csehszlovák ökonómika további arányos fejlődésével és hatékonyságának fejlesztésével kapcsolatos kulcsfontosságú kérdések megoldására kell irányítani. 7. Népgazdaságunk irányítását úgy kell fejleszteni és tökéletesíteni, hogy hatékonyabban támogassa a haladást és a szocialista gazdasági integráció hatékonyságának a növelését,' és ennek érdekében mozgósítsa a tartalékokat, serkentse a munkatermelékenység növelését, valamint a termelés minőségének, a dolgozók alkotó erejének és kezdeményezésének a növelését. Mindez megköveteli, hogy tovább növeljük a terv szerepét* az irányítás minden szintjén fokozzuk, szilárdítsuk a tervfeigyelmet, hatékonyabban alkalmazzuk a gazdasági ösztönzőket a tervfeladatok biztosítására, tökéletesítsük a jogszabályokat,' és racionalizáljuk a termelési-műszaki bázis szervezeti felépítését. Egyre nagyobb súlyt kell fektetni a konkrét irányító és szervező munka alkotó szellemű érvényesítésére, valamint a Szovjetunió és más szocialista országok tervszerű irányítási rendszerének fejlesztésével kapcsolatos tapasztalatok hasznosítására. Mindezek teljes mértékben a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra is vonatkoznak. Ez a tananyag, részben választ ad arra a kérdésré, hogyan kell ezeket a követelményekét a legkeresettebb élelmiszeripari cikk — a hús termelésével kapcsolatban is érvényesíteni. A HÚS ÉS A HÚSTERMÉKEK TERMELÉSÉVEL KAPCSOLATOS LEGFONTOSABB FELADATOK Hazánk jelenlegi ás távlati húsfogyasztásával a világranglista első helyezettjei közé tartozik. A javasolt előrejelzés szerint Csehszlovákiában az egy lakosra eső húsfogyasztásnak a következőképpen kellene alakulnia (kg-ban): Csontos hús Ebből baromfi Szalonna nyersértékben Az 1975. évi valóság 86,6 9,6 5,6 A 6. ötéves terv 1980-ban 92,— 11,5 5,4 Távlati terv 1985-re 96,— 13,— 5,Távlati terv 1990-re 100,— 14,— 4,6 Javasolt adag 90,— 13,— 2,5 Ebből az áttekintésből világosan kitűuik, hogy a jelenlegi
