Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-27 / 4. szám

Kúsfogyasztás mértéke elérte a javasolt adagot, és ezt a 6. ötéves terv végén túlszárnyaljuk.

A CSKP 7. plenáris ülése a XV. Kongresszus határozataiból kiindulva a 6. ötéves tervidőszakra kitűzte az élelmiszeripar legfontosabb fejlesztési, és a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó feladatokat. Ezek a következők:

4 gondoskodni kell a fogyasztók élelmiszerekkel való folyamatos^és egyenletes ellátásáról;

4 a piacot új termékekkel kell gazdagítani, és javítani kell az élelmiszeripari termékek minőségét;

4 fejleszteni kell az egyéni fogyasztásra és a közös étkeztetés céljaira szolgáló kész- és félkész ételek gyártását;

4 csökkenteni kell a termékek és a nyersanyagok feldolgozásával kapcsolatos anyag- és tápérték-veszteségeket. A húsipar elé a CSKP KB 7. plenáris ülése a következő feladatokat tűzte ki:

a) növelni kell

— a csomagolt porciózott hús,

— a csomagolt szeletelt hús (sertésszelet, marhaszelet),

— a csomagolt nyers sertésszalonna és

— a csomagolt sertészsír árusítását.

b} bővíteni kell a vákuumos csomagolású hústermékek termelését.

A húsiparban már az 5. ötéves tervidőszakban hozzáláttak a tőkehús fogyasztói csomagolásának ipari alapokon való bevezetéséhez. A csomagolt húson kívül az 5. ötéves tervidőszakban bevezették a csomagolt szeletelt hús kínálatát is, növelték a csomagolt nyers szalonna és zsír termelését, és bevezették a hústermékek vákuumos csomagolását is. Az önkiszolgáló boltokban a komplex bevásárlás megkönnyítése érdekében a csomagolt hústermékek választékát ebben az évben csomagolt vágóállat-zsigerekkel egészítették ki.

Az áruválaszték felújítása a húsiparban nem jelent újdonságot. Már megvalósították a hústermékek választékának bővítését, kiegészítését és változtatását. A második és a harmadik ötéves terv folyamán a hústermékek és specialitások legfontosabb fajtáinak választékát a háború előttire bővítették, és ami a választék gazdagságát és tagozottságát illeti, ez elérte a jó nemzetközi átlagot.

Ezeket az elveket az 1967—1969-es években túlzott mértekben igyekeztek érvényesíteni és veszélyeztették a hústermékek egységes választékát az ezzel járó nehézségekkel — az egyes árufajták felcserélésének veszélyével, árproblémákkal, a tervezés megnehezítésével és a termelés elaprózódásával együtt.

Az 5. ötéves tervidőszak már a termékek felújításának jegyében zajlott le. Ezt lehetővé tették a nyersanyag-bázis növelésében elért eredmények. A vágómarha eladási tervét az eredeti ötéves tervfeladatokhoz viszonyítva 105,7 %-ra, a vágósertéseik eladási tervét pedig 112,4 %-ra teljesítettük. A mezőgazdasági termelésben elért jő eredmények lehetővé tették, hogy a csontos hús élősúlyhoz viszonnyított arányát, vagyis a vágósúlyt az 1970-ben elért 97,7 %-ről 95,5 %-ra módosítsuk.

Ezek a nyersanyag-bázis terén elért eredmények egész sor Intézkedést tettek lehetővé a hústermékekkel való ellátás javítására, pl. a mészárszéki sertéshús zsírtakarója vastagságának pontosabb megszabását, a marhafaggyú húsboKokból való utólagos begyűjtésének a bevezetését, a tartós (téli) hentesáru, a füstölt hús, a sonka és más keresett húskészítmények termelésének a növelését, és ezzel a fogyasztók igényeinek a jobb kielégítését.

Olyan új húskészítményeket fejlesztettek és hoztak forgalomba, amelyek néhány kis kalóriaértékű, vagy széles keresztmetszetű nyersanyag szélesebb körű hasznosításán alapulnak.

A termékfelújítási program keretében továbbá fokozott figyelmet fordítottak a keresett hentesáruk, pl. a specialitások, a tartós húskészítmények stb. választékának bővítésére. Sikeresen teret hódított a ma már közismert és közkedvelt vysočina, a radicei szalámi, a jihlavai téli szalámi, a horáci és dunai kolbász, a morvái házi sonka, a kladntJi pecsenye, továbbá a puha szalámikból a trilo, a junior, a veroni és a cseh szalámi stb.

Az állandóan növekvő fogyasztással párhuzamosan növekszik a mezőgazdasági üzemek termelése is. Minél jobb minőségű termékek elérésére törekednek, erről tanúskodik az eladott vágóállatok vágósúlyának alakulása is. A vágósertések átlagos élősúlya csökkenő irányzatot mutat, ami összhangban áll a sovány hússal szembeni növekvő követelményeknek.

KOOPERÄCIÚS ÉS INTEGRÁCIÓS KAPCSOLATOK

A HÜSTERM ELÉSBEN, ÉS AZ ADÁSVÉTELI KAPCSOLATOK KÖZVETLENEBBÉ TÉTELE

Az állandóan növekvő hússzükséglet megkívánja a termelés és a feldolgozó üzemek kapacitásának a növelését, de ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági és a feldolgozó üzemek közötti új jellegű kapcsolatok bevezetését is.

Jelenleg nálunk minden állami és szövetkezeti vállalat foglalkozik szarvasmarha-tenyésztéssel. Csehszlovákiában a szarvasmarha kb. 48 ezer istállóban van elszállásolva. Ezek szerint egy-egy istállóra átlagban kb. 95 fejőstehén, 100 borjú és 80 más szarvasmarha jut. Ezek azonban csak középértékek, amelyek mögött lényeges eltérések, különbségek rejtőznek. Például a fejőstehenek istállóinak nagysága az 50 férőhelyes

istállóktól az 1000 állatnál többet is befogadó nagy kapacitású istállókig terjed.

A fejőstehenek állományából csupán 713 ezer (azaz 48 %nál kevesebb) van elszállásolva nagyüzemi tartási viszonyok között. A többi' szarvasmarha-kategóriák helyzete ’ennél is kedvezőtlenebb, mivel a nagyüzemi termelés feltételeinek megfelelő istállókban csupán az állomány alig 23 %-át, azaz kb. 600 ezQr állatot szállásoltak él.

A CSSZSZK kormányának a mezőgazdasági építkezésekkel kapcsolatos (198/71 sz.) határozata után, vagyis 1972-től 1976- ig 834 nagy kapacitású, átlagban 766 férőhelyes objektumot építettünk összesen 639 246 állat elszállásolására.

A távlati terv értelmében 1990-ig a fejőstehenek 65 %-át nagy kapacitású objektumokban, 85 %-át pedig a nagyüzemi technológia követelményeinek megfelelő istállókban kellene elszállásolnunk. A többi szarvasmarha 35 %-ra még 1990-ben is a nagyüzemi technológia követelményeinek nem teljesen megfelelő istállókban lesz elszállásolva.

Gazdasági téren a szarvasmarha-tenyésztést az összpontosítás és a szakosítás célkitűzéseivel összhangban 1977. január

1-től úgy támogatjuk, hogy a vállalatok a nagy kapacitású istállókban felnevelt borjakért prémiumot kapnak. A tejtermelő vállalatok szakosítási pótlékot és a borjak vásárlására állami támogatást kapnak. Az üszőnevelésre szakosított vállalatoknak a rétek és a legelők belterjes kihasználásával kapcsolatban szakosítási pótlékot, és a nagy kapacitású épületekben megvalósított termelési folyamat elsajátítására állami segélyben részesülnek.

A sertéstenyésztést a közös mezőgazdasági, a szakosított vállalatokon és állami gazdaságokon kívül az efsz ek több mint 90 %-ában folytatják. A hízósertések egy istállóra eső átlagos száma a Cseh Szocialista Köztársaság efsz-ben, kb. 330, míg a közös mezőgazdasági vállalatokban meghaladja az 1100 darabot. A nagyüzemi jeflegű, azaz több mint 1000 sertést befogadó objektumokban a vágósertéseknek kb. a 43 %-át összpontosítottuk. AZ 1990-ig kidolgozott távlati terv szerint — a beruházási keretre való tekintettel — hozzávetőlegesen a sertések 75 %-át nagyüzemi technológiának megfelelő istállókban helyezhetjük el. Habár a vágósertéseknek eddig csupán a 19 %-át összpontosítottuk a közös mezőgazdasági és a szakosított vállalatokban, ennek ellenére az eladott vágósertések kb. 25 %-a ezekből a vállalatokból kerül ki.

Az anyasertések kb. 12 ezer istállóban vannak elszállásolva, ezekből 208 ezer állat nagyüzemi viszonyok között. Az 1990-ig kidolgozott távlati terv szerint a nagyüzemi viszonyok között istállózott anyasertések száma eddig az időpontig eléri a 91 százalékot.

A 6. ötéves terv kb. 520 ezer hízósertést befogadó új hizlaldák építését irányozza elő, ezek átlagos befogadóképessége 5—ló ezer állat lesz. Ezen felül több mint 70 ezer állat befogadására alkalmas istállók korszerűsítését tervezzük. Az állatok összpontosításának mértékét az ürülék felszámolásának és hasznosításának megoldatlan kérdése befolyásolja.

Tovább folytatjuk a baromfitenyésztés összpontosítását és szakosítását. A baromfitenyésztésre szakosított közös mezőgazdasági vállalatok jelenleg a felvásárolt tojás kb. 42 %-át, és a baromfihús kb. 8 %-át termelik. A többi szakosított szervezetek saját termelésükkel a tojáseladásban 5,1 %-kal, a baromfihús-eladásban pedig 29,5 %-kal részesednek.

Az efsz-ek 27,7 %-a baromfitenyésztéssel is foglalkozik, de ezeknek csupán a 8,6 %-a tart tyúkokat. A 'baromfiállományok 96,7 %-a vállalatonként több mint 5000 darabot számlál, a tyúkokat vállalatonként 2000 darabot meghaladó állományokban összpontosították. A baromfi- és tyűktenyésztésben az 1—3 .ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó efsz-ek (baromfitenyésztésben 53 %, tyúktenyésztésben 47,1 százalék), valamint a 3—5 ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó efsz-ek (baromfitenyésztésben 28,8 %, tyúktenyésztésben 38,5%) részesednek a legnagyobb mértékben.

A közös mezőgazdasági vállalatokban elért paraméterek kedvezőek. Például 1976-ban a közös mezőgazdasági vállalatok egy tojóra eső átlagos lojáshozama 256,6 darab volt, nüg a szocialista szektor egy tojóra átszámított országos átlaga 249 tojás volt. i

A baromfihús és tojás termelésének fejlődésében fokozatosan érvényesül a szakosított szakágazat kialakításának a kedvező hatása, amely magába foglalja a termelés előtti szakaszt, a termeléssel, feldolgozással és értékesítéssel egyetemben. Csökkentettük az élő baromfi kerületek közötti oktalan szállítását, a vágóbaromfi és a tojás termelésében az idényszerü ingadozásokat, az élő baromfi eladása és feldolgozása egyenletesebbé vált. Ezzel csökkentettük az élő baromfi túlhizlalásával, esetleg befejezetlen hizlalásával kapcsolatos veszteségeket.

A juhtenyésztés összpontosítása és szakosítása még csak kezdetleges állapotban van. A juhok 75 %-a még régi juhakolban van elszállásolva, csupán 220 ezer darabot helyeztünk el megfelelő kapacitású juhszállásokon. A régi juhaklokat nem lehet korszerűsíteni. Ugyanakkor a juhtenyésztés szélsőséges viszonyok között az állattenyésztésnek olyan ágát képviseli, amely lényegesen elősegítheti a lejtős területek belter- Jesitését, jobb kihasználását, és meggátolhatja azok leromlását is.

AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS FEJLESZTÉSE

A fehérjeforrások biztosítása szakaszán fontos kritériumot jelent a húsipar, az állategészségügyi szanáló intézetek és mezőgazdasági vállalatok közötti kapcsolatok intenzitása. Ennek az együttműködésnek azok a gazdasági szerződések képezik az operatív alapját, amelyek a vágóhídi hulladékanyagok okszerű hasznosítását részletezik.

A húsipar megköveteli, hogy a vágóhídi melléktermékeket minden nap maradéktalanul elszállítsák, és erre a célra szállítótartályokat használjanak. Az állategészségügyi szanáló intézetekben használatos emelőkaros rakódők száma 1977-ben 34-re emelkedett.

A húsipari melléktermékeket 1977-ben az állategészségügyi szanáló intézetekbe és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által jóváhagyott vevőkhöz szállították. Az állategészségügyi szanáló intézetek ebből 51581 tonnát, azaz az egész mennyiség 95,6 %-át dolgozták fel. A maradék menynyiséget a jóváhagyott szervezeteknek és a Kisállattenyésztők Szövetségébe tömörült tagoknak adták el.

A vágóhídi vér mennyisége 1977-ben elérte a 32 035 tonnát. Ebből 31 331 tonnát az erre kijelölt mezőgazdasági vállalatok és az állategészségügyi szanáló intézetek feldolgozó üzemet vásároltak meg, ami az 1976-os évhez viszonyítva 103,6 %-ot jelent.

A porlasztós vérszárító berendezések bevezetésével kapcsolatban fokozódtak a vér szedésének, tárolásának és kezelésének minőségével szemben támasztott, követelmények. Ezeknek a követelményeknek aránylag kielégítően eleget tesznek a prágai és a délmorvaországi húsipari vállalatok. A vevőknek sok kifogása van az egyes közép-csehországi húsipari üzemek, és az észak-csehországi húsipari vállalat üzemei legnagyobb részének felszereltsége és'Vérfelfogó aknái ellen. A csontot a húsipari üzemektől 1977-ben szintén az állategészségügyi szanáló intézetek és a kijelölt efsz-ek vásárolták meg. Ennek mennyisége 42 363 tonna volt, ebből 61 %-ot az állategészségügyi szanáló intézetek vállalatai, 31 %^ot pedig a mezőgazdasági vállalatok vettek át. Takarmányozási célokra 1977-ben 4734 tonna tepertőt használtak fel, ami az 1976-os évhez viszonyítva 101,7 %-ot jelent.

A zsírhulladéfcot 1977-ben kizálrólag az állategészségügyi szanáló intézetek vették át. Az ún. nem hagyományos hulladékanyagok átvétele és hasznosítása a nagy víztartalom és — főként a nyári hónapokban — a gyors romlandóság miatt korlátozott. A vevők rendszerint nem állandók, és a nyersanyagok túlnyomró részét a rakódóhelyeken, komposztálással és ieásással likvidálják.

Az 1977-es évben kb. 6000 tonna bendőtartalmat hasznosítónak. Ennek legnagyobb részét a Jílovéi Efsz vette át a Prágai Húsipari Vállalattól és néhány közép-csehországi húsipari üzemtől, kisebb mennyiséget a Rosovicei Efsz és a Ziclilíneki Állategészségügyi Szanáló Intézet hasznosít.

A vágóállatok bendő- és gyomortartalma a vágás előtti takarmányozás nem kívánatos következménye ugyan, de ennek megfelelő hasznosításának lehetőségeivel minden járásban ismét foglalkozni kell. Számításba jöhet a bendőtartalom szárítása, esetleg megfelelő komposztálása is. Az optimális hasznosítás kérdéséhez az utolsó szót a kutatóintézetek dolgozóitól és az Állami Állategészségügyi Igazgatóság szakembereitől várjuk.

A sertések gyomrának tartalmát csak a Dél-csehországi Húsipar hasznosította a Chotýčanyi Állategészségügyi Szanáló Intézet és a Rosovicei Efsz útján.

A bélnyálkahártya hasznosításáról a Prágai Húsipari Vállalat. gondoskodik, amelytől a Praha—Hostivaf-i Állami Gazdaság vásárolja, a Dél-csehországi Húsipari Vállalattól pedig a Chotýčanyi Állategészségügyi Szanáló Intézet.

A húsipari főzeteket a Kelet-csehországi Húsipari Vállalat bezhradi üzemétől a Vysokái Efsz, az Ostrava—Martinov-i Húskombináttól a Plesnái Efsz, a Nyugat-csehországi Húsipari Vállalat chebi üzemétől pedig a Chebi Állami Gazdaság veszi át.

Ezekből a példákból is kitűnik, hogy az együttműködésre és a nyersanyagok hasznosítására nagy lehetőségek kínálkoznak.

A sertéshús termelésével kapcsolatos tudományos felismerések gyakorlati érvényesítésének ügyvivője a Nagyhizlalda szakigazgatósági vállalat. Feladatának eleget tett és a hibrídizáló folyamatot fokozatosan bevezeti az összes ‘mezőgazdasági vállalatban.

A baromfifeldolgozó ipar és a mezőgazdasági vállalatok közötti együttműködés a legmesszebbmenőnek mondható. A baromfifeldolgozó vállalat gondoskodik ma már a mezőgazdasági vállalatok egész szervizszolgálatáról, az alapanyagtól kezdve a műszaki ellátásig. '- Megalapították a „Társulást“ is, amelynek tagjai a baromfifeldolgozó vállalatok, termelési-gazdasági egységek, gép- és traktorállomások, némely állami mezőgazdasági vállalatok stb. Ez a társulás fokozatosan átveszi a tojás- és baromfihústermelés ügyvitelét.

A lakosság megfelelő élelmiszer-ellátásának általános érvényű feltétele a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum kiegyensúlyozottsága. Ennek döntő fontossága van a nyersanyagokat termelő és az azokat feldolgozó ágazatok közötti kapcsolat területén. Meg kell teremteni az alapvető feltételeket

a nyersanyagok racionális termelésére és feldolgozására a munka és az eszközök tökéletes kihasználásával, a piacot új termékekkel kell gazdagítani és gondoskodni kell a melléktermékek és hulladékanyegok takarmányozási célokra való felhasználásáról.

A mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának elmélyítése lehetővé teszi az adás-vételi kapcsolatok leegyszerűsítését, a szállítási és a társadalmi költségek csökkentését. Ez megköveteli az őstermelés és a feldolgozó ipar kooperációs, és integrációs kapcsolatok útján való szorosabb átkapcsolását. *

Az integrációs kapcsolatok elmélyítésére és bővítésére a mostani időszakban a nagyüzemi bázis átépítésével teremtettük meg a feltételeket, és erre reális lehetőségek vannak a tojás, a baromfi, a vágósertés, a szőlő, gyümölcs, zöldség ás dohány termelése és feldolgozása szakaszán.

Ezek további fejlődése a termelési-műszaki együttműködés szakaszán a következő irányban fog haladni:

— a termelés előtti fejlődési szakasz átkapcsolása (beleértve a kutatást és a fejlesztést is),

— a jobb minőségű mezőgazdasági nyersanyagok biztosítása, azok racionális feldolgozása és a fogyasztókhoz vezető út lerövidítése érdekében meg kell alapítani a mezőgazdasági és feldolgozóipari vállalatok és belkereskedelmi szervezetek közös társulásait,

— gondoskodni kell a feldolgozóipar melléktermékeinek hasznosításáról, esetleg azok takarmányozási célokra való feldolgozásáról, valamint azok gazdaságos felhasználásáról a nyersanyag termelésének javítására.

A 6. ötéves tervidőszakban tehát a tojás, a baromfihús és később a sertéshús, szőlő, dohány és komló termelése szakaszán is gondoskodni kell a céltársulások kölcsönös átkapcsolásáról, mint a mezőgazdasági termelés és a feldolgozóipar közötti integráció magasabb formájáról. így bezárulna az újratermelési folyamat a biológiai anyag nemesítésétől és szaporításától kezdve a termelésen, feldolgozáson, adjusztáláson át egészen a kész termékek kereskedelmi hálózatba való juttatásának tervszerű irányításáig. Ez lehetővé teszi a termelésnek az össztársadalmi érdekekkel és a fogyasztók érdekeivel összhangban álló szabályozását, a tudományos és technikai haladás vívmányainak rugalmas kihasználását, valamint a pénzes anyagforrások ésszerű felhasználását.

A kooperációs és integrációs kapcsolatok szervezésekor a következő formákat alkalmazhatjuk:

— céltársulások szervezése a mezőgazdasági termelés, feldolgozóipar és kereskedelmi szervezetek részvételével. A társulás írásbeli együttműködési szerződés alapján jön létre, amelyben lerögzítik a társszervezetek konkrét jogait és kötelességeit (termelési, technikai-technológiai, gazdasági és jogi kapcsolatait). A társulás tagszervezetei megőrzik a saját jogalanyiságukat — ebben az esetben olyan együttműködésről van szó, amelynek során nem létesítenek új szervezetet.

— A mezőgazdasági vállalatok, feldolgozó ipar és kereskedelmi szervezet között szerződéses kooperáció, vagy más olyan együttműködés formájában szervezünk vállalatközi kapcsolatokat, amelynek során új szervezetet, azaz közös mezőgazdasági vállalatot létesítenek. Ez a forma különösen a gyümölcs, zöldség és burgonya termesztésének szakaszán előnyös. Ezeknek a kapcsolatoknak az alapját az együttműködési szerződés vagy a közös mezőgazdasági vállalat létesítésére vonatkozó szerződés képezi. Ezt a szerződést a kooperációs társulás vagy közös mezőgazdasági vállalat szerveinek kialakítására és jóváhagyására vonatkozó előírásoknak, azok jogkörének és kölcsönös viszonyának a pénzelés és a pénzgazdálkodás módjának stb. megfelelően kell megfogalmazni.

Az átkapcsolások, főként a vertikálisak tervszerű és racionális elrendezése lehetővé teszi a tudományos technikai haladás kihasználását nemcsak a tulajdonképpeni termelési folyamatban, hanem azon kívül is. Ugyanakkor* megoldja az egész élelmiszertermelés szakaszán a visszakapcsolásokat a fogyasztótól egészen a mezőgazdasági őstermelésig és lehetővé teszi az össztársadalmi szempontból legelőnyösebb viszonyok kialakítását a termelés tervszerű fejlesztése és a fogyasztás között. Ésszerűbben használhatjuk ki a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum eszközeit annak egyes szerveiben. Sor kerül a mezőgazdaság és az élelmiszeripar további fejlesztésének optimális megoldására, amelynek alapvető szempontja a mezőgazdasági őstermelés és az élemiszeripar helyi, időbeni és kapacitás szempontjából való összehangolása. Megfelelő feltételeket teremtünk a munkaerők és a kölcsönös segítség, főként a szakképzett dolgozók segítségének okszerű kihasználására a termelési folyamat minden fázisában. A kapcsolatok ilyen nemű elrendezése t^/ábbá lehetővé teszi, hogy az új élelmiszeripari üzemeket az őstermelés nagy kapacitású objektumai mellett építsék (tej, hús, tojás, baromfi, zöldség stb.).

Az élelmiszeripari szakágazatok feladata lesz egyrészt a legfontosabb szakágak épületberuházási feladatainak minél gyorsabb teljesítése (húsipar, mélyhűtő ipar, tejipar, konzervipar és malátakészítő ipar stb.), másrészt a kapacitások rendszeres átépítésével, korszerűsítésével és mindenekelőtt a kapacitások két műszakos üzemeltetésével kell biztosítaniuk a mezőgazdasági nyersanyagok folyamatos átvételét és belső érté-