Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-27 / 4. szám

Ш. jemiťŕr 27. SZABAD FÖLDMŰVES |Я8No% „A harcban nem szabad megállni.. A fasizmus alóli felszabadulást kö­vető néhány évben Bélán, a Štúrovo (Párkány) közelében levő faluban kedvezőtlenül alakult a gazdasági­politikai és szociális helyzet: a nincs­telenek és szegényparasztok hiába reménykedtek a falu határának há­remnegyedrészén terpeszkedő, Ullman báró féle nagybirtok felosztásában, ez az álmuk-vágyuk nem teljesült. A jelzett nagybirtokon egy mező­gazdasági-ipari szövetkezet alakult, melyet Rozhold Jaroslav irányított kénye-kedve szerint, s így teljes mér­tékben érvényesült az embernek em­ber általi kizsákmányolása. A prole­­táröntudattől hevített, meg nem al­kuvó alkalmazottak, haladó erők a­­zonban az efféle kapitalista működési elvvel, a további sanyargatással sem­miképp sem értettek egyet, sőt csat­iakartak az akkor országos méretűvé szélesedett sztrájkmozgalomhoz,, s kö­vetelték a szövetkezet nemzeti gond­nokság alá helyezését, ami okkal­­móddal be is következett. Oj ÜTŐN Három évtized tűnt tova azóta, hogy a báró volt cselédei, napszámo­sai, a falu szegényparasztjai, valamint Mária-major telepesei, összesen har­mincötén — a Februári Győzelem 1. évfordulóján, tehát az efsz-ek alapí­tásáról szóló törvény kibocsátása előtt egy hónappal —' megtartották alakuló taggyűlésüket. Az akkor még­­csak 270 hektáros szövetkezet elnöké­vé egyöntetűen dr. Králik Jánt válasz­tották (6 most a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke). Az SZLKP járási bizottságának dol­gozói látva a bélaiak igyekezetét, vas­szorgalmát, nagyfokú áldozatvállalá­sát (pénzzel és természetbenivel is hozzájárultak ahhoz, hogy közös gaz­daságuk minél előbb a saját lábára állhasson), a szövetkezeti gazdálko­dás bátor úttörőit lépten-nyomon se­gítették tanácsaikkal, hogy eligazod­hassanak a gazdaságirányítás, a munkaszervezés és jutalmazás bonyo­lult problémáiban, s együtt keresték a gondok megoldásának útját-mód­­ját. A BOLDOGULÁS FELÉ... Ilyen körülmények között a bélaiak könnyebben tudták legyűrni az eléjük tornyosuló nehézségeket, elkerülni a kezdettel járó buktatókat, útvesztőket, s érhettek el aránylag jó eredménye­ket. Ehhez jelentősen hozzájárult az is, hogy a gépállomás itt brigádközpon­tot létesített. A munkásosztálynak ez a vidéki előőrse szemléltetően bizo­nyította a gépi munka, tehát a szö­vetkezeti gazdálkodás előnyeit. Ez persze terméstöbbletet is .eredménye­zett. A nagyobb hektárhozamok tehát fényesen bizonyították a közös gaz­dálkodás létjogosultságát, felsőbb­rendűségét, életrevalóságát. Ezekután afféle „erjedés“ indult meg a ’kis- és közpparasztok körében, s 29-en lép­tek az új útra. Ezáltal a közösnek a földalapja 668 hektárra szélesedett. A kollektivizálás lényegében az 1953- as évben be is fejeződött. így kedvezőbb feltételek adódtak a nagyüzem nyújtotta lehetőségek kiak­názására, hasznosítására. Jobban ér­vényesülhettek a haladó termelési, jutalmazási módszerek, tökéletesed­hetett a gazdaságirányítás. Üj tech­nika, technológia jutott nagyobb sze­rephez. Szilárdult a terv- és munka­­fegyelem, Javultak a gazdasági ered­mények. Persze, ez nem ment egyik hétről a másikra. Hónapok, sőt évek teltek, s 1956-ban már a szövetkeze­tei a járás élenjárójaként emleget­hették. A kiváló eredmények nemcsak a közös, hanem a tagok személyi jöve­delmét is gyarapíthatták, így a szö­vetkezet politikailag és szervezetileg is megszilárdult, megizmosodott. Sőt más szövetkezeteknek is jó példát mutatott, hogyan érhető el — még a kedvezőtlen domborzati-, éghajlati vi­szonyok ellenére is — bőséges ter­més gabonából, cukorrépából, s mi­ként tehető jövedelmezőbbé az állat­­tenyésztés. Gazdag tapasztalataikat nem rejtették véka alá, önzetlenül át­adták a hozzájuk érkezőknek, a ter­melést és az irányítást tanulmányozó csoportoknak. PÉLDÄS GAZDÁLKODÁS — ÁLLAMI KITÜNTETÉS Az élenjáró» egyben nagyobb igé­nyességre is szoktatott. A dolgozók kemény helytállása, személyes példa­­mutatása, szocialista munkaerkölcse, az elvtársias munkahelyi légikör, az új iránti vonzalom kedvező helyzetet teremtett a munkatermelékenység fo­kozásához, a munkaidő jobb haszno­sításához, a jövedelmezőbb nagyüzemi gazdálkodáshoz. Ez a tagok közösből eredő személyi jövedelmének alakulá­sára, életszínvonaluk további emelke­désére is kedvezően hatott. A töretlen munkalendület, a sok­sok közös erőfeszítés, a tervfeladatok példás teljesítése és túlszárnyalása, az állam iránti kötelezettségek min­taszerű, hazafias teljesítése nem ha­gyott kétséget aziránt, hogy a társa­dalmi elismerésre érdemesek. Mag is kapták „Az építésben szerzett érde­mekért“ nevű magas állami kitünte­tést. AZ EMBEREKRŐL, A FALURÓL Node, szóljunk néhány szót olyan emberekről is, akik munkásságán, pályafutásén, s szavain keresztül le­mérhető a falu dinamikus fejlődése, az a nagy változás, amely életkörül­ményeikben, gondolkodásmódjukban, egész lényükben-bekövetkezett. ф Tóth István, mint kisgazda, öt hektár földdel lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Néhány hónapos fizikai munka után iskolapadba ül, hogy az olyannyira fontos szaktudásra szert tegyen. Az öthónapos könyvelői tanfolyamot nem tartja elegendőnek, további két évre kötelezi el magát az ipolysági (Šahy) Mezőgazdasági Kö­zépiskolával, s tanulmányai sikeres befejezése után egészen 1972-ig bér­elszámoló, illetve főkönyvelő, azóta pedig a libádi (Eubá) EGYETÉRTÉS Efsz ellenőrző bizottságának elnöke, s mellesleg normázó. A sportszerve­zetnek 30 éve elnöke. Izig-vérig kö­zösségi ember yált a hajdani kisgaz­dából. Jól ismeri azt, mekkorát vál­toztak lélekben, gondolkodásmódban az emberek. Ezt tükrözi egyébként az a tény is, hogy eléggé megcsap­pant a panaszos ügyek, vétségek, fe­gyelemsértések száma. Az ellenőrzés rendszeressége, következetessége na­gyon sokat jelent, becsületes, jó mi­nőségű munkára szoktat, nevelő ha­tása kétségtelen. Tóth elvtárs, aki egyébként a szö­vetkezet vezetőségének is tagja, sa­ját tapasztalataira hivatkozva többek között elmondja, hogy az emberi gyar­lóság még fel-fel üti a fejét, csak nem abban a formában és értelem­ben, mint mondjuk tíz-tizenöt évvel ezelőtt... Saját problémáira, család­ja boldogulására terelve a szót: meg­van mindene, a házát átépítette, ha­bár autója nincs, mindennél többet A termelésfejlesztési beruházások realizálása tovább növeli a jövedelme­zőséget, s az állatgondozók sokkal jobb körülmények között teljesíthetik feladataikat. jelent számára az, hogy egyik fia okleveles pszichológus, aki a prágai Károly Egyetemen végezte tanulmá­nyait; másik fia ugyanitt tanul, első­éves orvostanhallgató. Amint e néhány sorból is kitűnik, elégedettsége megalapozott; az érvé­nyesülésnek, a család boldogulásának ilyen magas fokú kielégülését csakis a szocialista társadalom mozdíthatja elő. •Velená Pál Is Igen nagy utat tett meg pályafutása, élete során, ű volt a cikkben említett sztrájk fő szerve­zője. S a közös gazdaság első trakto­rosa, majd alelnöke, egy időre. Jelen­leg az egyesült EGYETÉRTÉS szövet­kezet bélai üzemrészlegén növényter­mesztési szakágazatvezető, s ugyanott a helyi nemzeti bizottság elnöke. örömmel újságolja, mi-mindent si­került az utóbbi három évtizedben építeni, felújítani, létesíteni. A falu­ban 230 háztartást tartanak nyilván. Az egykori cselédek, nincstelenek, szegény- és középparasztok — és utó­daik — sokra vitték a szövetkezetben, a mezőgazdaságban, a népgazdaság más ágazataiban: összesen 77 sze­mélyautóval járhatják be az országot­­világot, a falu levedletté hajdani ko­pott gúnyáját, új köntöst öltött; új községháza, új vendéglő, új üzlet, épült s negyvénférőhelyes új óvoda került tető alá a „Z“ akció kereté­ben, átadásra valószínűleg még ez év őszén sor kerül... Csupán az aggasz­tó, hogy az újszülöttek száma évről évre csökken. Az is említést érdemel, hogy ebből a hatszázhúsz lélekszámú faluból, a hozzátartozó Mária-majorral együtt, mintegy tizenöt-tizenhat mérnök és pedagógus került kí, s szolgálja a nép ügyét. ötletekben sem szegények a bé­laiak: az Ullman báró hajdani kasté­lyához tartozó üvegházat átalakítot­ták művelődésházzá, 300 ülőhellyel, színpaddal. A már ormótlan külsejű bárói rezidencia felújítására államunk nem kevesebb, mint 18 millió koronát fordít, hogy a közeljövőben hasznos célt szolgáljon, küllemével ne rútítsa, hanem csinosítsa a faluképét. Béla község arculatának szépülése az önkéntes társadalmi munkától nem viszolygó lakósok érdeme, akik pél­dául tavaly is ötezer órai munkával járultak hozzá a község fejlesztésé­hez és csinosításához. Äm Velená elvtárs, hnb-elnök az ivóvíz-kérdéssel is kirukkol, aminek megoldása 1950-től húzódik-halasztó­­dik, sajnos a próbafúrások semmi re­ménnyel nem kecsegtettek. Ugyanak­kor a szeméttelep kérdésének megol­dását is nagyon időszerűnek tartja. FEJLŐDÉSI MÉRFÖLDKÖVEK Az 1966-os év mindenképpen újat hozott a bélaiak életébe. Vezetők, dol­gozók egyaránt, elsőkként értették meg, hogy a termelőerők újabb össz­pontosítása, a négy szomszédos kis szövetkezet — a sárkányi, a gyivai, a bélai és a libádi — egyesítése kor­parancs. Enélkül nincs továbbfejlődés, nincs előrehaladás. A mostoha ter­melési adottságokat közös erőfeszítés­sel, nagyobb beruházásokkal köny­­nyebben ellensúlyozhatják: Lényeges szerkezeti átépítésre, ter­melésszakosításra, az üzemszervezés és gazdaságirányítás tökéletesítésére, s ezen keresztül természetesen újabb kádercserékre is sor került. Ha las­súbb ütemben is, de az egyes terme­­lóközpontok közötti hozam-, illetve jövedelemkülönbségek kiegyenlítőd­nek. Az egyesítéskor még csak 3Q. mázsás gabonahozamátlagról beszél­gettek, viszont tavaly már a negyve­nen Is jóval túljutottak, pedig nem a legkedvezőbbek voltak a termelési feltételeik. Ezt az agrotechnika jobb minőségének, a szakszerű tápanyag­utánpótlásnak, a betakarítási és táro­lási veszteségek csökkentésének tud­hatják be legfőképp, hiszen a vízsze­génység miatt az öntözéses növény­­termesztés alig jöhet szóba. Ettől függetlenül cukorrépából hagyomá­nyosan bőséges terméshozamot érnek el (például 1964-ben miniszteri elis­merésben részesültek, 654 mázsa volt ekkor a hozamátlaguk). Ami pedig az állattenyésztést illeti, itt is történt már előrehaladás az egyesítés óta. A termelésszakosítás ezen a szakaszon még nem ért véget. A tejtermelési célkitűzésük — az ed-_ dlgi 3000 literes fejési átlag növelése“ mellett — az, hogy a jobbára másod- és harmadosztályú tej helyett első és másodosztályút termelni, fejni, s a tej litereként felhasznált erőtakarmányt tovább csökkenteni. Az állatgondo­zók jobb munkakörülményei előfelté­В A magyar gyártmányú Sirokkó jelű szárítóüzemnek nagy hasznát veszik; jelentősen gyorsítja a terményszárítás ütemét, s panaszmentesen, megbíz­hatóan üzemel. ' teleinek a megteremtésére, szociális ellátottságuk további javítására a kö­zeljövőben kerül sor, akkor, ha majd felépül a korszerű, 682 férőhelyes te­héntelep Bélán. A hústermelésben jeleskednek: a 2668 hektáros szövetkezet nem keve­sebb, mint 99 vagon húst adott át a felvásárló szerveknek az elmúlt év­ben. Ezenkívül sikeres a szőgyéni (Svodin) szövetkezettel a sertéshús­termelési együttműködésük. Ez 840 ezer korona tiszta jövedelmet hozott az EGYETÉRTÉS szövetkezetnek a legutóbbi évben. Mint Pathó Imre, a szövetkezet fő­üzemgazdásza tájékoztatott, az egy állandó dolgozóra jutó termelés ér­ték az 1976-os évi 89 ezer koronáról tavaly 104 ezer koronára gyarapodott. Mindent egybevetve, ha a Benko­­vics János mérnök, á szövetkezet fia­tal elnöke által jelzett termelésfej­lesztési beruházások az állattenyész­tésben realizálódnak, akkor az állat­­gondozók sokkal jobb munkakörülmé­nyek között teljesíthetik majd a reá-i juik rótt, igényes feladatokat és a ter­melés is jövedelmezőbbé válhat. Tehát a termelőerők összpontosítá­sa, a szövetkezetek egyesítése nem volt hiábavaló. Előbbrevitte a fejlő­dést, olyan korszakot nyitott meg, a­­melyben méginkább kiteljesedhet a technika és a tudományos ismeretek, a szellemi erőforrások gyakorlati al­kalmazása, méginkább háttérbe szo­rul a fizikai erőkifejtés, a műveltségi szint az eddiginél is magasabbra emelkedhet. N. KOVÁCS ISTVÁN VITAFÓRUM! VITAFÓRUM! VITAFÓRUM! VITAFÓRUM! EFSZ-EK C°ngresszusa A bőségesebb termésért Az efsz-ek kongresszusát megelőző vitaanyagot áttanulmányoz­tam, s főleg a tápanyagutánpótlással és az öntözéssel kapcsolatban vannak észrevételeim, javaslataim. Ezért jómagam is szeretném elő­segíteni az országos vita kibontakoztatását és eredményességét, ez­úttal a Szabad Földműves Vitafórumán keresztül. Szövetkezetünk, a Békéi (Miero­­vo) Efsz eléggé mostoha termé­szeti adottságok között gazdálko­dik, Felső-Csallóközben. A kilenc­­száz hektáros mezőgazdasági föld­területünk jelentős része kavicsos, az időjárási-éghajlati viszonyok sem a legkedvezőbbek. A múlt év júniusában például 24 milliméter volt a csajjadékmennyiség. A múltban az aszály jelentős károkat okozott a növénytermesz­tésben. Levél- és terméshullás, kü­lönböző kéreg-, ág- és csúcsszára­dások, sőt egyéb betegségek is felléptek, mint például a liszthar­­mat-fertőzés stb. Ezerkilencszázhetvenkettő óta előtérbe helyeztük a gyorsan ható műtrágyák, tápanyagok felhaszná­lását, valamint az öntözést. Meg­figyeléseink, tapasztalataink sze­rint a tápdús talajon a növények kevesebb víz felhasználásával hoz­nak létre azonos szárazanyagot, illetve termést. A nitrogén és a foszfor felvétele az elégtelen ta­lajnedvesség esetében megnehezül, ezért ha a talaj nitrogén- és fosz­fortartalma bőséges, akkor köny­­nyebb a növények tápanyagfelvé­tele. A kálium-ellátottság még fontosabb, mert ez növeli a növé­nyi sejtek víztárolóképességét. A korszerű, nagyteljesítményű, kevés kétkezi munkát igénylő ön­tözőberendezések üzemeltetésére a múlt évben tértünk át. Ilyen a DRUŽBA L—33-as öntözőberende­zés, amely egyhelyben képes egv hektárnyi terület öntözésére. Ez a berendezés a Trnavai Gép­állomás gyártmánya. Tapasztala­taink azonban azt mutatják, hogv módosításokra szorul. Kicsik a szórófejek, s a lapátok, melyek a vízsugarakat törik, hamar elhasz­nálódnak, ugyanakkor pótlásuk nehézségekbe ütközik. A szórófe­jek nem öntöznek egyenletesen, a vízforrást és az öntözőberende­zést összekötő tömlők szintén ha­mar elhasználódnak, pótlásra szo­rulnak. A felsorolt fogyatékosságokat a nevezett gépállomás szakemberei­vel megtárgyaltuk, s Ígéretet kap­tunk a hibák elhárítására. A közelmúltban két szovjet gyártmányú, Fregat típusú öntöző­berendezést vásároltunk. Ennél a berendezésnél teljesen mellőzhető a fizikai munka, viszont szükség­szerűvé teszi a vízforrások áthe­lyezését a táblák, parcellák köze­pére. Az öntözőberendezéseket olyan növények esetében üzemeltetjük, amelyek ily módon maximális ter­mést adnak. Jól bevált például a szovjet öntözőberendezés alkalma­zása a ikukaricatermesztésben; nem jelent akadályt a kukorica szár­magassága, s lehetővé teszik a talaj megfelelő nedvességtartalmá­nak megtartását. Az öntözést kezd­jük a DRUŽBA L-300-assal a bú­zánál, folytatjuk a cukorrépánál. A bratislavai öntözési kutatóin­tézet tudományos dolgozóitól is sokat tanultunk. Például csapadék­naplót rendszeresítettünk. Ez na­gyon fontos, hiszen a kavicsos ta­laj többszöri öntözést kíván. Egy­szeri öntözésre annyi vizet ada­golunk, mely a talajt a növényzet gyökeréig beáztatja. Mit jelent az öntözéses növény­­termesztés a mi viszonyaink kö­zepette? Tavaly például 405 má­zsás hektárhozam-átlagot sikerült elérnünk cukorrépából, búzából pedig 20 mázsával volt több a hektáronkénti hozam, mint az ön­­tözetlen területen. Többéves tapasztalatunk: a szá­razság annál nagyobb terméscsök­kenést idézhet elő. minél kevésbé tűri a termesztett növény ezt a természeti csapást, minél kevesebb csapadék tartható meg a'talajban Ez a különbözet csakis öntözéssel hozható egyensúlyba. Az is nagyon indokolt — az efsz-ek IX. kongresszusa vitaanya­gával összhangban —, hogy az illetékes kutatóintézetek, növény­­nemesítési állomások tudományos dolgozói törekedjenek szárazság­tűrő növényfajták kinemesftésére, valamint az öntözéses gazdálkodás tökéletesítésére, a rendelkezésre álló szakismeretek, újítások, vív­mányok közkinccsé tételére, hogv azok minél előbb elterjedhesse­nek, s kamatozhassanak a terme­lésben. Kiáts Imre mérnök, öntözési szakágazatvézető Mierovó

Next

/
Thumbnails
Contents