Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-20 / 3. szám

1979. jannár 20. SZABAD FÖLDMŰVES 13 jobb eredményekért, a kommunisták helytállásával A CSKP KB 11. plénumán nyomaté­kosan kihangsúlyozták, hogy a XV. kongresszuson kitűzött igényes fel­adatokat mezőgazdaságunkban hatá­sosabb politikai, nevelő és szervező munkával lehetséges teljesíteni. Ezt igazolta az SZĹKP Luöeneci (Losonc) Járási Bizottságának múlt évi októbe­ri plenáris ülése is, ahol elemezték a szövetkezetek és az állami gazdasá­gok termelési eredményeit. Járásunkban az 1977-es földterület rendezése után két állami gazdaság működik. Az egyik Fifakovón (Fülek), a másik pedig Lovinobaüán. Ezek a Járás szántóterületének huszonegy százalékán gazdálkodnak különböző gazdasági feltételek és termelési a­­dottságok mellett. Az állami gazdaságokban nyolc pártszervezet működik több mint százhetven taggal és tagjelölttel. A gazdaságok pártszervezeteinek taglét­száma felülmúlja a járási átlagot. Az elemzés azonban azt követelte, hogy fokozottabb figyelmet fordítsunk a párttagfelvételre elsősorban a fiatal mezőgazdasági dolgozók és a nők so­raiból. Növelnünk kell a kommunis­ták részarányát az állattenyésztésben is. Ezért a járási pártbizottság plená­ris ülése ezen pártszervezeteknek fel­adatul adta, hogy módosítsák a párt­ba való felvétel korábbi távlati ter­vét, céltudatosabban készítsék elő a tagfelvétel szempontjából számításba jövő fiatalokat. Az említett feladato­kat a füleki és a lovinobaiíai párt­­szervezet nemcsak magáévá tette, hanem máris a feladat teljesítésén munkálkodik. A kiválasztott fiatal pártonkívülieket besorolták a pártok­tatásba. Tapasztalt kommunistákat bíztak meg azzal, hogy foglalkozza­nak velük, figyelemmel kísérjék fej­lődésüket. pártunkhoz való viszonyu­kat, a pártfeladatokhoz való hozzá­állásukat és segítsék őket azon er­kölcsi tulajdonságok elsajátításában, amelyek a párttagoknál és a tagjelöl­teknél feltétlenül szükségesek. A két állami gazdaság pártszerve­zete rendszeresen foglalkozik a párt­tagság minőségi értékelésével, s a kommunisták széthelyezésével. Ennek a feladatnak a teljesítését negyed­évenként értékelik. A pártszervezetek munkájának e­­lemzése során értékelték a káder- és tömegpolitikai munkát, a politikai agitáció színvonalát, s a gazdasági feladatok teljesítését. A felmérés azt mutatja, hogy ezeknek a pártszerve­zeteknek következetes káderprogram­juk van. Eszerint foglalkoznak a ká­derek kiemelésével, nevelésével, szét­helyezésével stb. A mezőgazdasági termelés tovább­fejlesztésével összhangban tovább kell törekedni a főiskolát végzett káderek létszámának a növelésére. Ennek szükségszerűségét az is alátámasztja, hogy a két állami gazdaságban mind­össze huszonhárom főiskolai végzett­ségű gazdasági vezető van, s ez ke­vés. Igaz, hogy az utóbbi két évben húsz százalékkal növekedett a főisko­lai végzettségű párttagok létszáma, azonban a műszaki és a gazdasági dolgozók összetételének minősítése szempontjából további főiskolai vég­zettséggel rendelkező agronómusokra, állattenyésztőkre, közgazdászokra van szüksége mindkét állami gazdaság­nak. A pártszervezetek és a személy­zeti részlegek dolgozói arra töreked­nek, hogy az ezzel összefüggő célki­tűzéseket minél hamarabb megvaló­sítsák. A gyakorlatban jól bevált gazdasá­gi vezetők, főleg a fiatalok, tanfolya­mokon és esti tagozatokon szerzik meg a szakképzettéget. Figyelmet for­dítanak arra, hogy a gazdasági dol­gozók elsősorban vállalati szinten, a pártoktatás közép vagy felső fokán gyarapítsák politikai ismereteiket. Jó bizonyíték erre az, hogy negyvenhá­rom kommunista közép- és felső fo­kon bővíti ismereteit. A füleki gazdaságból heten végez­tek a marxizmus-leninizmus esti egye­temén és most is hárman tanulnak ott. örvendetes az is, hogy a pártok­tatást jól előkészítetten, színvonala­san végzik, s ez nagyban hozájárul a kommunisták eszmei egységének meg­szilárdításához, aktivitásuk növelésé­hez. Az átgondolt és jól szervezett rend­szeres párt- és tömegpolitikai munka jelentősen segíti a gazdaság felada­tainak sikeres teljesítését, az egyre jobb eredmények elérését. Állami gaz­daságainkban évről évre jobb ered­ményeket érnek el. Ezt bizonyítják a hatodik ötéves terv első két évében elért átlagos hektárhozamok is. Az 1977. évben gabonából 35,7, cukorré­pából 269,3, évelő takarmányokból pe­dig hetven mázsa volt az átlagos hek­tárhozamuk s ezzel a tervezett fel-Szakképzettséget a pásztoroknak! Állattenyésztésünkben egyre na­gyobb szerep jut a legeltetésnek. A zöldtakarmányból a tehenek 12—15 százalékkal több tejet adnak azonos tápanyagfelvétel esetén, mint a rost­ban gazdag, elvénült takarmánytól. Az egészségügy szempontjából ez az feredmény még jobb lehet. Ezt azon­ban nehezebb lemérni, mint a tejelé­­kenységet. Annyi bizonyos, hogy ami­óta a növendékállatok életük nagy részét a legelőn és télen a kifutóban töltik, megszűnt a gümökóros beteg­ség. Volt idő, amikor a mi szövetke­zetünkben a tehénállománynak 70— 80 százaléka gümőkőrban szenvedett. Akkor a szakemberek azt tartották fő feladatuknak, hogy minél nagyobb számú, fertőzéstől mentes növendék-, majd tehénállományt neveljenek. A gümökórra reagáló nagy tejhasznú teheneket elkülönítették. Ivadékait fertőzéstől mentes környezetben ne­velték fel. Néhány év alatt mentesí­tették az állományt a nagy kárt oko­zó betegségtől anélkül, hogy a jó hasznú tehenek tenyésztéséről le kel­lett volna mondani. Azóta persze továbbléptek. Szövet­kezetünk a hagyományos hazai jófaj­ta állományt még jobb, importból származó fekete-tarka állatokkal vál­totta fel. Szemet gyönyörködtető lát vány, amint ezek az állatok a legelőn megjelennek. A pásztorok Is nagyon örülnek nekik és büszkék rájuk. Na ponta keresik részükre a jobb lege­lőt. Buzgóságban tehát nincs hiány szaktudásban azonban elmaradtak elődeiktől, akik gyakran az „orvosi“ teendőket is ellátták az állatok be­tegsége idején. Ma szakképzett állat­orvosaink vannak erre a célra és ki­oktatják az állattenyésztőket Is. Saj­nos a pásztorokkal ritkán, vagy soha nem találkoznak. így a pásztorok kö­zöt sok az olyan, aki szaktudásának gyarapítását elhanyagolja. Az ősszel emiatt sajnálatos dolog történt a Győzelmes Február szövet­kezet szádudvarnokt részlegén. A gu­lyások megúnták a gyér füvű termé­szetes legelőn való legeltetést és egy ködös októberi napon a nyájat ráhaj­tották a szépen zöldellő harmatos lu­cernára. A növendéküszők, köztük sok előrehaladottan vemhes állat, ha­marosan jóllaktak és felfúvódtak. Kö­zülük kettő annyira, hogy kínjában földhöz vagdosta magét. A pásztor megrémült, azonban segítségért nem ment, hanem a nyájat áthajtotta arra a szomszédos táblára, amelyet az or­szágút választ el a lucernától. A két üsző ott múlt ki. Szerencse, hogy nem a fél nyáj pusztult el, mert hiszen ez is megtörténhetett volna, ha a gulya továbbra is a lucernáson marad. A felelősségrevonás valahogy elmaradt. Akkoriban azt mondogatták, hogy nem a lucernától, hanem a repcétől pusztultak el az állatok. A pásztorral szemben elnézók voltak, mert fenye­getőzött, bár hibát követett el. Bizo­nyosan azt tartotta, hogy a legjobb védekezés a támadás. Az elmúlt évben a hegyi legelőn is ottmaradt egy üsző. Az is elpusztult. Egy hét múlva az egyik vezető dol­gozó talált rá vadászat alkalmával. adatokat túlteljesítették. A hatodik ötéves terv egész időszakéra megha­tározott igényes feladatokat a két év­ben a növénytermesztés szakaszán 39,2 százalékra teljesítették. Bizonyos lemaradás mutatkozott a burgonya és a cukorrépa termelésében. A javulás érdekében azonban konkrét intézke­déseket tettek, elsősorban az alapozó agrotechnika javítása érdekében stb. A hektárhozamok a hatodik ötéves terv első két évében az állami gazda­ságokban fő növényekből jobbak vol­tak mint a szövetkezetében. Ezt per­sze az is elősegítette, hogy az 1977- ben végzett földrendezés során az ál­lami gazdaságok jobb termőterülete­ket kaptak, másrészt az is valóság, hogy a hegyvidéki területek szociali­zálásával a szövetkezetek adottságai az említett években romlottak. Az állami gazdaságok alapjában vé­ve pozitív eredményeket értek el az állattenyésztésben is. A hatodik öt­éves terv első két évében a hízómar­hák átlagos napi súlygyarapodása hetvenhét, a sertéseké pedig ötven­két deka volt, így a tervet túlteljesí­tették. Jó eredményt értek el a borjak és a malacok nevelésében is. Az első két évben például kocánként 17,3 malacot neveltek fel. Járásunkban az egy te­hénre jutó 2626 literes tejhasznosság is jónak mondható. S az egy tyúkra jutó 223 tojás is kedvező teljesítmény. Természetesen tartalék még van bő­ven a jobb eredmények eléréséhez. Ennek feltárására törekedik a füleki, s a lovinobaűai gazdaság. Jobb szer­vezéssel és a hatékonyság optimális kihasználásával a termelés fellendíté­sére s egyben a kisebb önköltségre tö­rekednek. Bizonyos eredmények már vannak, fgy például a füleki gazda­ság elérte, hogy a tervezett teljesít­ményt 3,3 százalékkal túlhaladta és kétszázalékos anyagmegtakarítást ért el, vagyis egy korona költséggel 1,49 koronás teljesítményt mutatott fel. Tény, hogy mindkét állami gazdaság­nak intézkedéseket kell tennie a ter­melési költségek csökkentése érdeké­ben. A termelési feladatok teljesítése te­rén az önköltség csökkentésében és a gazdaságosság növelésében jelentős szerepe van a szocialista versenynek, a munkabrigád mozgalomnak és a ra­cionalizáló komplex brigádoknak. Te­vékenységüket a termelés hatékony­ságának a fokozására összpontosítják. A szakszervezet alapszervezeteiben időközönként értékelik a szocialista munkaversenyt, a legjobb fejők, az állatgondozók, az etetők hogyan tel­jesítik vállalásaikat. A legjobbakat erkölcsi és anyagi elismerésben ré­szesítik. A szocialista versenyből te­hát kizárták a formalizmust. TANKINA ISTVÁN Tudom, hogy a pásztorok bírságo­lásával nem lehet javítani a viselke­désükön, szép szóval, oktatással a­­zonhan igen. A hosszú téli estéken, a tanfolyamokon ugyanis a pásztoro­kat is meg lehetne tanítani munkájuk tökéletesítésére. Mutassanak nekik jó példát, hogy követhessék azt. Ezért nem kell a szomszédba menni. Követésre méltó példát mutatnak a szövetkezet juhászai. A múlt év fo­lyamán sokszor meglátogattam őket, s azt tapasztaltam, hogy késő este is gyógyították a büdös sántaságban szenvedő juhokat. Ugyanúgy a lege­lőn is. Tavasszal sok volt az eső és sár keletkezett a juhcsapáson. A pásztorok nem tudták elkerülni, sőt még arra is hajtották a nyájat, hogy az állatok a tócsákból esővizet igya­nak, mert a legelő kútjának elrom­lott a motorja és sokáig nem javítot­ták meg pótalkatrész hiányában. A juhászok nagyobb gonddal küz­denek a rájuk bízott állományért, mint a gulyások és a fizetésük egy­forma. Olykor prémiumot sem kap­hatnak, mert a beteg nyáj hasznossá­ga kisebb, mint az egészségesé. Ezzel szemben a beteg nyáj gyógyítása sok­kal több munkával jár, mint az egész­ségesnek a legel­tetése. * * Ha ebből levon­juk a tanulságot, azt láthatjuk hogy ■' arra kellene töre­kedni, hogy a pász­torok kellő szak­tudást szerezzenek, azonban politikai oktatásuk is hasz­nos lenne. Jó pél­dáért ezen a téren sem kellene a szomszédba menni. A fejőgulyások kö­zött a példát mu­tató párttagok érik el a legjobb ered­ményeket. Ezzel az írással az a célom, hogy másutt elkerüljék a bajokat és okul­janak a felsorol­takból. Áz adott szó kötelez A piúlt év áprilisában az SZLKP komárnóí (Komárom) járási pártkon­ferenciája küldötteinek körében nagy visszhangot váltott ki Csémi József mérnöknek, a Zemianská 016a-i (Ne­­mesócsa) Csehszlovák Hadsereg Efsz elnökének felszólalása. Többek kö­zött olyan bejelentést tett, miszerint a szövetkezet tagjai a pártkonferencia tiszteletére szocialista vállalást tet­tek, évi 4000 literes tejátlag elérésére tehenenként. A küldöttek egy része akkoriban talán ezt elhamarkodott ki­jelentésnek minősítette, hiszen a szö­vetkezet dolgozói ezer tehenet gon­doznak és ilyen nagy állománynál nem könnyű feladat ennek a tejhasz­nosságnak az elérése. A konferencia óta több hónap telt el. Már a háromnegyedévi eredmé­nyek ismeretéből latolgatták, vajon hogyan sikerült az 1978-as esztendő. Ellátogattam Nemesócsára és felke­restem Csémi József mérnököt. Az iránt érdeklődtem, hogyan teljesíti a szövetkezet a pártkonferencián vál­laltakat. — Szövetkezetünk kommunistái so­sem ígérnek olyat, aminek nincs reá­lis alapja. S ha már vállalásunkat a járási pártkonferencíán bejelentettük, ezt valamennyi fejőgulyással alapo­san meg is vitattuk és becsülettel tel­jesítjük. Gondoltam, jobb lesz, ha sorjában elemezzük az eredményeket. lAz elnök elvtárs elmondotta, hogy az egyesített szövetkezet fejői sikeresen teljesítik felajánlásaikat. A járás mezőgazda­­sági üzemei között tejtermelést ver­seny van. A harmadik negyedévi érté­kelésnél kiderült, hogy ebben a ver­senyben ez a szövetkezet biztosan áll az élen. A három negyedév alatt te­henenként 3153 liter tejet juttattak a dolgozók asztalára. Az elnök optimizmusát azzal indo­kolta, hogy a szövetkezet tehenészei év eleje óta rendszeresen tartották az átlagos napi 11,62 literes fejési átla­got tehenenként. Ebben a szövetkezetben a múltban baj volt a tej minőségével. A járási pártkonferencián Csémi József mér­nök azonban azt is kijelentette, hogy a szövetkezet a múlt év első negyed­évében csakis első osztályú tejet adott a tejfeldolgozóknak. A háromnegyed­év eltelte után ismét nekiszegeztem a kérdést: sikerül-e tartani a jó minő­séget. Az elnök így válaszolt: — A tej minőségével az év további hónapjaiban sem volt problémánk, hi­szen a tekintélyt egészen június vé­géig megőriztük. Ez az emberek hoz­záállásán múlott. Ezután olyan csaló­dás ért bennünket, amin az emberek hozzáállása nem segíthetett: bizonyos időre üzemképtelenné vált a hűtőbe­rendezésünk, amit már régebben vá­sároltunk. Ez a berendezés meghibá­sodott és érzékenyen megkárosította szövetkezetünket... Megkértem az elnököt, sorolja fel azokat, akiknek a sikerekben a leg­főbb érdemük van. Így tudtam meg, hogy a legjobb eredményeket a ne­­mesócsai részlegen Ham Margit, Vasi Sándor, a Szalai házaspár, Varga Emília és Kalmár János; a lipovéi részlegen a Kovács és Lovas házas­pár; a tanyi részlegen Németh László és Ledeoky Eszter érték el. Vala­mennyien 27—27 tehenet gondoztak személyenként. Kolozsi Ernő Keresik az energiatakarékosság útját A CSKP XV. kongresszusán nagy figyelmet fordítottak az energiatakaré­kosságra. A határozatok értelmében elvárják mindenkitől, hogy az ener­giagazdálkodást komolyan vegye. A Nové Zámky-i (Érsekújvár) járásban a Mikuláši Gazdaságban Barusz Gyulától, a gazdaság főenergetikusától érdeklődtem, hogy mit tettek az energiatakarékosság érdekében. Elmondta, hogy az utóbbi években jócskán megnövekedett a termelés, több új korszerű épülettel gazdagodott a gaz­daság. A régiek mellett eléggé energiaigényes létesítmények is épültek. A vállalat vezetősége, kommunistái és pártonkívüli dolgozói keresik mindennemű takarékosság lehetőségét. Az állattenyésztésben főleg az áramfogyasztás felülvizsgálásával, azaz kisebb égők használatával töre­kednek a takarékosságra. Jelentős intézkedés volt a vízmelegítő tartály éjjeli áramra való átkapcsolása is. A gazdaságban működő forrasztókat, darálókat, fűrészeket, más energia­igényes gépek üzemelését az áramfogyasztás szempontjából túlterhelt idő­szakban szüneteltetik. A takarékosság hatékonyságáról a vezetők sokat be­szélnek. Arra ösztönzik beosztottjaikat, hogy vegyék komolyan a takaré­kosságot, s ha rendellenességet észlelnek, azt minél hamarabb jelentsék vezetőjüknek. A fűtőolaj fogyasztása terén is megtakarítást értek el. Ehhez persze a száraz időjárás és a gondos kezelés is hozzájárult. A gázolaj üzemelésű gépeknél minőségi karbantartással és javítással, valamint gondos nyilván­tartással érnek el jó takarékossági eredményt. P. J. PLAVEC Hasznos táplálóanyag Sokak előtt ismeretes, hogy a szőlő azon kultúrnövények közé tartozik, amelyek sok és (6 minőségű tápanya­got kívánnak. A szőlőnek tehát nagy a nitrogénigénye. Ezt leginkább a szerves trágyával lehet kielégíteni. Erre a szőlő jobban reagál, mint a műtrágyákra. Sajnos, az istállótrágya főleg a szőlőtermő vidékeken kevés. Nagy hiba ez, mert ha a régi vegy­­elemzést ismerjük, kétségtelen, hogy a tápanyagot pótolni kell. A híres tudós, Dr. Wagner Pál elemzése ma is jó figyelmeztetés és hasznosítható támpont a fentiekkel összefüggésben. Bizonyítja, hogy pél­dául egy 1200 négyszögöles területről begyűjtött ötvenhét mázsa szőlőter­méssel a talajból negyvenhat kiló nitrogént, tizenhét kiló foszfort, öt­venhét kiló káliumot és negyven kiló meszet vontunk ki. Száz mázsa szőlőterméssel pedig kivontunk a talajból: megnevezés: nitrogént kg foszforsavat kg káliumot kg a bogyóterméssel . 8 В ■ ■ 25 11 43 a venyigeterméssel • ■ • • 15 5 17 a levélzettel . » • * » 1 29 6 25 összesén: 69 22 85 kg-ot. A jő püsztor a legelőn is orvosolja a büdös sánta­ságban szenvedő juhokat. Csurilla József Felmerül a kérdés, megengedhető-e, hogy a venyigét megsemmisítsük és értékének megfelelően ne hasznosít­suk. Az felaprítva, 'komposztozva visz­­szaadhatje a talajnak azokat a táp­anyagokat, amelyek sok esetben, fő­leg időben nem állnak rendelkezé­sünkre. A fentiekkel nemcsak a talaj szerves anyagát növelhetjük, hanem a venyigében levő ásványi tápanyagokat is hasznosíthatjuk. Ugyanez vonatko­zik a törkölyre is. Ezért a növény­hulladékokból minél előbb komposz­­tot kell készíteni. Nemcsak azért, mert az pótolhatja az istállótrágyát, hanem azért is, mert — ha a kom­­posztot a helyszínen készítjük — ez­zel megtakaríthatjuk a trágyának a szőlőbe való behordását is. Természe­tesen szem előtt kell tartani, hogy a nitrogén ne legyen túlsúlyban. Még talán annyit, hogy laza talajon Thomas-salakot, kötöttebb talajon pe­dig szuperfoszfátot használjunk. A múltban szupérfoszfátból 280, Tho­­mas-salakból pedig 400—500 mázsával trágyáztak hektáronként. A szőlő venyigéjének a felhaszná­lásával, a törköly, a hulladékanyagok komposztozásával elejét vehetjük sok­sok kellemetlenségnek, melyek az Is­tállótrágya hiányából s a műtrágya nem idejében történő felhasználásá­ból adódhatnak. Ne feledjük el, hogy a régi tapasztalatok kihasználásának elmulasztásában gyökerezik a szőlő trágyázásának egyik rejtett tartaléka. Kmoskő László mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents