Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-20 / 3. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. január 20. 14 • VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT Ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADASZ АТ ф VADÁSZAT ф — -г - -у * - -- - ..................................................■ ------—. — "■■■ i ■ .................................................................................................................—” ' ............................................. Mit tegyünk az apróvad tenyésztésének sikere érdekében? Az elmült év vége felé meghívást kaptam Csallóközbe fácán- és nyúl vadászatra. Nagyon csábító volt a hívás, örültem, hogy kedvenc szóra­kozásomnak hódolhatok. Csallóköz tá­jai különben csodálatos látványt rej­tegetnek. Minden úgy vonul el előt­tünk, mint egy hatalmas színes ké­pen. A nyárfa erdők mellett csillogó tavacskák és áthatolhatatlan nádasok­kal benőtt területek titokzatos világa fogadja a cserkésző vadászt. A Duna végtelennek tűnő partvidé­ke az ősvadon gyönyörűségével ve­tekszik. Csodálom, hogy az illetékes szervek Szlovákiának ezt a részét nem nyilvánítják Nemzeti Parkká. Kisérőm, Szabó Jenő erdészeti mér­nök megbízhatóan tájékoztatott a vadállomány fejlődéséről és arról a vadkárról, amit itt a Magyarországról érkezett „bánsági“ szarvasok elkövet­tek. A nem éppen kedves vendégeket az erdészeti személyzet százhúszra becsülte. Ezek a fiatal nyárfacseme­tékben nagy károkat okoztak. Kilövé­si engedélyt kellett kérni visszaszorí­tásuk céljából. Ebben a körzetben tehát nyolc szarvasbikát lőttek le. Kérdéseimre, a fácán- és a nyúlva­­dászatra vonatkozóan Szabó mérnök az alábbiakat mondotta: „A nyárasdi vadásztársaság tagja vagyok, s ebben az évben (1978) fácánra nem vadá­szunk. Nyulakból is csak a szerződé­ses befogást teljesítjük. A szomszé­dos vadásztársaságok hasonlóképpen járnak el — fácánt és nyulat nem lőttek.“ Miért? A teljes okot nem tudják, de a mezőgazdasági növények vegyszerezésére gyanakodnak. Morvaországban is azonos a hely­zet. A hozzám érkezett értesülések­ből tudom, hogy Brno, Pferov környé­kén és másutt szinten betiltották a fácán és a nyúl vadászatát. Židlocho­­vicén, ahol évente húszezer fácán volt a teríték, a külföldi vendégvadá­szok eredménye az elmúlt évben ép­pen a fele, vagyis tízezer volt. A hetényi, a palárikovói, a Suranyi és a losonci járás vadászai szintén panaszkodtak, hogy nagyon gyenge az apróvad állományuk, ezért vadászatu­kat az idény elején betiltatták. A sliafii vadásztársaság egy zsenge lucernáson tizenhat őzet talált kimúl­va. A vadászok a repülőgépről való permetezést okolták, s a vizsgálatok is erre utaltak. A vadgazdálkodás szempontjából mindenekelőtt a nyúlnak, a fácánnak és a fogolynak van gazdasági jelen­tősége. A lelövési díjakból származó bevétel, az élővad eladásából befolyó jövedelem a leglényegesebb, azonban a legkevésbé értékelik a fogoly és a fácán erdő- és mezőgazdasági ha­szontételét, amit az állati és a növé­nyi kártevők pusztításával végeznek. Ezt az értéket óvni, ápolni, gondozni kell! Hazánkban a mezőgazdaság' fejlő­dése — a nagyobb hozamokra való törekvés — magával hozta a munka jellegének módosulását is. Az egy fő­re jutó munkatermelékenység növeke­dett. A munkaráfordításból a gépesí­tett munka a döntő. Számos területen nem szab határt a fizikai igénybevé­tel, mert ezt a szellemi és az anyagi igénybevétel helyettesíti (Gépek, munkaszervezés stb.). A munkaszer­vezéssel kapcsolatos felelősség sajnos gyakran nem éri el azt a színvonalat, amilyet elvárnánk. Ez nagyon érzéke­nyen érinti a vadgazdálkodást. S már­is eljutottunk a kérdés lényegéhez. Gj műtrágyaszóró gép jelent meg a géppiacon. Az új gép kétszáz hektá­ron képes kiszórni a műtrágyát na­ponta. A járműre szerelt daru a tar­tályt tizenöt perc alatt megtölti öm­lesztett műtrágyával. A tartály befo­gadó képessége tíz tonna, s nagyon könnyen kezelhető. Amennyiben az istállótrágya „ter­melése“ ez idő szerint elenyésző, a mezőgazdasági üzemek a talajok táp­anyag pótlásához műtrágyákat hasz­nálnak. Minden munka mögött a dolgozó embert kell keresni, s ha az felüle­tes, nem lelkiismeretes, azonnal meg­mutatkoznak a bajok. Három problé­makörre kellene felfigyelni a trágyá­zásnál. A termelési technikára, a gaz­daságosságra és az ökológiára. A műtrágyázással a környezetvédel­mi problémák is felszínre kerülnek. A vízvédelmi szakemberek nagy fi­gyelmet fordítanak a felületi vizek műtrágyákkal való szennyezettségére. A szerves és a szervetlen trágyák használatával összefüggésben tudni kell, hogy ha ezeket nagyobb adag­ban juttatják a földbe, veszélyesek lehetnek vadgazdálkodásunkra, s ép­pen ezt szeretnénk kiküszöbölni. A gyomirtószerek egyoldalú haszná­lata következtében — mint ismeretes — elhatalmasodnak egyes gyomfajok. Ekkor kerül előtérbe a permetezés. Ma úgyszólván minden növényt per­metezünk. Az azonban bizonyos, hogy a szakszerűtlen permetezés, a túlada­golás veszélyezteti az apróvad életét. A műtrágyázással és a növények vegyszeres kezelésével kapcsolatban volna egy javaslatom. Véleményem szerint keresni kellene egy új hidat a mezőgazdasági üzemek felé. Állandó kapcsolatot kellene tartani velük, pontosan megfigyelni az agrotechni­kai teendőket, hogy azokkal egyidő­­ben a vadásztársaságok tagjai is ott legyenek a fészkelő hely megválasz­tásának a színhelyén, a fészkek fel­kutatásánál, a tojások összegyűjtésé­nél stb. Ismeretes, hogy ahol a fácán és a fogolyállomány csökkent, ott nagy mértékben elszaporodtak a kultúrnö­vényeket károsító állatok és növény­fajok. A károsítok elszaporodását nagy mértékben elősegíti a hasznos apróvad létszámának a csökkenése. Ezt tudatosítani kellene a mezőgazda­­sági üzemekben. Köztudott . ugyanis, hogy a legkevésbé költséges a gazda­ságok részére a biológiai növényvé­delem, amikor főleg a természet erőit használják fel a kártevők elleni küz­delemben. Azokat az állatfajokat sza­porítják el, amelyek ingyenes napszá­mosokként hűségesen szolgálják a mezőgazdaságot. (Folytatjuk) J. M. Habrovský Ez is közérdek! Vadgazdálkodásunk helyzetére jel­lemző az állategészségügyi védelem magas színvonala. Jelentős eredmény­nek minősíthető, hogy Zvolenban (Zó­lyom) vadegészségügyi laboratóriumot hoztak létre. Ez a laboratórium min­den vadtenyésztéssel összefüggő állat­egészségügyi és általános jellegű vad­egészségügyi kérdésnek és az érvé­nyes állategészségügyi jogszabályok­nak megfelelően — az Országos Ál­lategészségügyi Intézettel karöltve — jár el minden bejelentési kötelezett­ség alá eső vadbetegség esetén. A szőbanfgrgó laboratórium dolgozóinak az a feladata, hogy Szlovákia vad­egészségügyi helyzetének figyelemmel kisérésével felszámoljuk a vadbeteg­ségeket, egyes kevésbé ismert beteg­ségek kőrtanánák és kórfejlődésének tisztázásával tömeges kezelésre alkal­mas új hatóanyagokat hozzanak létre, stb. A laboratórium nagymértékben elő­segíti a vadbetegségek és a vadelhul­lás okainak időben történő felkutatá-Vadgazdálkodás Svédországban Svédországban a nagyvadak te­nyésztésének módszereit újabban nagy előnyben részesítik. Erre főleg a vad­hús hazai keresletének szüntelen nö­vekedése ösztönözte az illetékeseket. Az országban termelt húsok évi fél­millió tonna készletéből napjainkban a vadhús mintegy tízezer tonna, Mi­vel a fogyasztók sokasága főleg a nagyvadak húsát kedveli, a vadgaz­dálkodás kedvező feltételei ellenére a Szovjetunióból, Lengyelországból, Ma­gyarországról, Angliából és más or­szágokból mintegy ezerötszáz tonna vadhúst szereznek be, különben nem elégíthetik ki a fogyasztók igényeit. A nagyvadak tenyésztésével és sza­porításával mindenekelőtt a külföld­ről érkező vadhús-szállítmányok'csök­kentésére törekednek. Ezen a téren már eddig is figyelmet érdemlő sike­reket értek el. Svédországban a vadhús fogyasztói ára alapjában hasonló mint Európa más országaiban. Némi eltérés azon­ban mégis van. A háztartásokban ugyanis a szarvas friss húsát kedve­sét, az országos jelzőszolgálat létre­hozását, s a vadásztársaságok támo­gatásával a betegségek felderítését, a kezelési módok időben történő alkal­mazását s ezen keresztül az állomány védelmét, hasznosságának fokozását. Többszöri látogatásom alkalmával a zvoleni Erdészeti Kutatóintézet vadá­szati laboratóriumában, dr. Farkas állatorvos — a laboratórium vezetője szóvá tette, hogy a vadásztársasá­gok eléggé kevés anyagot küldenek kivizsgálás és kutatás céljából, pedig elhullott szőrmés és szárnyas vad akad bőven! Felkért, hogy a Szabad Földműves hasábjain hívjuk fel a vadásztársasá­gok figyelmét a laboratórium létezé­sére. Eleget téve Farkas doktor ké­relmének, még annyit tennék hozzá, hogy ne sajnálják vadászaink az időt, amit az elhullott vad csomagolásával és postára vitelével elveszítenek. Ez­zel tulajdonképpen nagy szolgálatot tesznek vadegészségügyi problémáink megoldásához. J. M. H. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Vincze Jenő bácsi ízig-vérig sporthorgász. Élete nagy részét folyóvizek mellett töltötte. Min­dig mejontoltan, előre megha­tározott céllal indult horgász­­útjára. Főleg akkor készült fel gondosan, amikor pontyra ment. horgászni. Szerinte a ponty a legéberebb, legkifinomultabb hal. — Pár évvel ezelőtt még a Gólya-csárda volt a horgászok tanyája. Onnan indultunk haj­nalonként zsákmányszerzésre. Úgyszólván lehetetlen azt a sok-sok horgászkalandot leírni, melyet az elmúlt évtizedek so­rán átéltem. A sok közül sze­retnék megörökíteni kettőt. E- zek is igazolják, hogy a ponty nem egykönnyen adja meg ma­gát. — Az alábbi eset a. Vág jobb­oldali holtágánál történt, a Szúnyog-csárdával szemben. A csárda azon a helyen állt, ahol jelenleg a vízisport kedvelőinek csónakházához kell letérni. Ott egy hatalmas nyárfa volt a víz­be dőlve. A víz folyása ennél­fogva lassú, csendes volt, nem úgy mint a jobboldalt pariré­szen. Ez a fa és annak a kör­nyéke volt a horgászok réme. Sok „fenekező“ etette itt állan­dóan a halakat és nem csoda, hogy odaszoktak, szinte rajzot­­tak a nagy pontyok a vízbe do­bált eleség után. Akinek egy nagy példány a horgára akadt, bizony meg kellett küzdenie amíg azt a partra emelhette. Vízpezsdülés alkalmával érkez­tem az említett helyre, a szo­kásosnál erősebb, nehezebb sze­relékkel. Felszereltem a boto­kat és a horogra tésztacsalit tűztem. A táskámban kukoricát is hoztam. Amikor mindennel elkészültem, az említett fa mel­lett a horgokat a vízbe vetet tem, a botokat pedig a pártol dalhoz erősítettem. Az első ka pásra nem vártam hosszú ideig. A kétnullás horogra tűzött cse­resznye nagyságú tésztacsalit az én pontyom szépen bekapta és menekülni próbált. A botot az utolsó pillándtban kaptam el. A ponty megijedt, szabadul­ni szeretett volna, mert akkorát rántott a szereléken, hogy majdnem a vízbe pottyantam. A dolog már-már komolynak látszott. Érthetően nem akar­tam szégyent vallani, ezért minden tudásomat össze kellett, szednem. Annál is inkább, mert zsinórom úgy feszült, mintha egy kisebb fajta vadászkutyát tartottam volna pórázon, amely vad után szimatol. A küzdelem meglehetősen huzamos ideig tartott. Be kell vallanom, nem tudtam megbirkózni a ponttyal, sikerült bejutnia a tőke alá és annak ágas-bogas gyökerei kö­zül képtelen voltam őt a szabad vízre vezetni. Ez irányú kísér­letem tehát reménytelennek látszott. Erre azonban nem is volt szükség, mert a ponty egy erőteljes húzás után elszakítot­ta zsinóromat, s erre botostól hanyatt estem. — A reményt mégsem adtam fel, hiszen ott volt még a má­sik horgom is. Alighogy a víz fenekére jutott a csali, máris erőteljes rántást éreztem. Be­vágtam. Megfeszült a zsinór, szinte süvítve futott le az or­sóról. Az előbbi kudarcból ta­nulva kissé higgadtabban csele­kedtem. Ügy vezettem a zsák­mányt, hogy ne tudjon bejutni a fa alá, tehát a szabad víz felé irányítottam őt. így ts jó félórás küzdelembe került, amíg annyira kifárasztottam, hogy a bedült partrész felé vontathat­tam és nagy üggyel-bajjal a merítőszák nélkül partra. emel­hettem. A zsákmányom 4,80 kg súlyú volt, de ugyanott még to­vábbi két kisebb példányt is kifogtam. Az ilyen pontytanyán való horgászat persze néha kel­lemetlen meglepetéseket tarto­gat. — Második kalandom egy ki­lométer-jelzőtábla közvetlen kö­zelében történt. Régebben ott szakadt két ágra a Vág-folyó. A víz forgós volt, normális víz­álláskor elérte a 3—4,5 méter mélységet. Éppen ezért kitűnő horgászhely volt. Többen jár­tunk ide pontyozni. Igényben — júliustól szeptember közepéig — biztos volt itt a fogás, mert ez a hely kukoricával, tésztá­val, sőt napraforgó pogácsával jól be volt etetve. Egy délelőtt csónakkal érkeztem erre a helyre. Mintegy három méterre eveztem be a partról, majd óva­tosan leengedtem a csónakot rögzítő nagy követ, előkészítet­tem a két fenekezőt. Peremor­sós szerelékem volt. A triplex és a saját készítésű, ragasztott — 2,80 méteres — botokra har­mincötös zsinórt használtam. Az a szokásom, hogy előbb min­dent a kezem ügyébe készítek, nehogy meglepetés érjen s ami­kor már minden a helyén van, csak akkor dobom vízbe a hor­gokat. Az előkészületnek persze a legnagyobb csendben kell történnie, mert a csónakban minden zörej hatással lehet a kapásra. Körültekintő elővigyá­zatosságomnak hamarosan meg is lett az eredménye. Ezen a napon egy 3,80 és egy 4,20 ki­lós pontyot akasztottam meg. Mindkettőnek a feje jpreparál­va j ) előszobám falát díszíti. Vincze Jenő bácsid hét iksz­szel a vállán is kijár a Vág partjára s 6 is szomorúan ta­pasztalja, hogy a víz szennye­zettsége következtében egyre pusztul a halállomány ... Andriskin József édjük életkörnyezetünket, v Őrködjünk vizeink tisz­tasága fölött — ezt hallhatjuk az értekezleteken, de a szemé­lyes eszmecseréken is. Már-már üres szalmacsépléssé válik a nemes elképzelés. A szavak el­hangzanak, környezetünk, a víz és a levegő azonban továbbra is szennyezett, vagy ha úgy tet­szik, még szennyezettebb. Ez arra figyelmezteti az illetéke­seket, hogy nem elegendő csu­pán elmélkedni a környezet védelméről, vagy rendelkezése­ket kiadni, hanem egyebek kö­zött cselekedni is kell, érvényt szerezni a rendszabályoknak, s ez csak helyszíni ellenőrzés­sel lehetséges. Különféle tanácskozásokon, konferenciákon, kongresszuso­kon sokszor hallhattuk, hogy folyóink szennyezettek és a ha­lak élete veszélyben van. Ko­rábban arról is szó esett, hogy az Ipoly, — amely egyike volt a legtisztább vizeinknek — hal­ban eléggé gazdag. Ez sajnos, már a múlté. Egyrészt a folyő eléggé furcsa szabályozása, másrészt a gyakori szennyezett­sége miatt. A folyóban honos nemes, érzékeny halfajok jöré­­sze elpusztul, vagy pedig a Du­nába menekül. Most tehát a vízszennyezés­ből eredő károkkal foglalko­zunk, hiszen a horgászok tábo­rát ez érinti legérzékenyebben. A horgászengedélyért ugyanis becsületesen fizetik a díjat, így, érthetően halat is szeretnének fogni. Egyes felelőtlen egyének mulasztása miatt azonban sok­szor le kell mondaniuk a zsák­mányról. Az alábbiakban olyan esetet írunk le, amely súlyos mulasz­tások végett következhetett csak be. Az elmúlt esztendő jú­liusának második felében a Kö­zép-szlovákiai Üveggyárak pol­­tári üzemében megrepedt e»y nagy savtartály, s amennyiben a védelmi berendezés nem fe­lelt meg a biztonsági követel­ményeknek, a sav az üzemi, majd a városi csatornahálóza­ton keresztül az Ipolyba került. A tartály július 23-án a dél­utáni órákban repedt meg, az üzem vezetősége az esetet csak másnap reggel jelentette az il­letékeseknek Banská Bystricá­­ra. Nem vitás, ezzel mulasztást követtek el. Banská Bystricán az illetékes Szervek egy szakbizottságot je­löltek ki az okok, tehát a mu­lasztások kivizsgálására és a legszükségesebb védelmi intéz­kedések megtételére. A helyszíni szemle során megállapították, hogy a szóban­­forgó tartályból több mint ti­zenkét köbméter, vagyis tizenöt tonna sav folyt el. Ugyanakkor a vízügyi szervek víztisztasági elemzést végeztek az Ipoly fel­ső szakaszán és egyben figye­lemmel kísérték a városi csa­tornából a folyóba ömlő szeny­­víz tisztaságának a fokát. így megbízható képet alkothattak az Ipoly szennyezettségének to­vábbi következményeiről is. A vízmintákat vegyi, míkro- és hidrobiológiái szempontból elemezték. A nagy tömegű, ká­ros hatású szennyező anyagnak a folyóba kerülése után a nem­zeti bizottságok mindazon vál­lalatot és üzemet értesítettek az esetről, amelyek valamilyen célból felhasználták az Ipoly vizét, hogy elkerülhessék a to­vábbi bonyodalmakat. A vízügyi szervek megálla­pították, hogy az Ipoly vize Ze­lené és Boľkovce térségében volt a legszennyezettebb. Kali­­novő térségében azonban — július 24-én — a halállomány tömeges pusztulására figyeltek fel, de az említett folyószaka­szon azt is met'állarítníták, hogy a szennyezettség követ­keztében az élet jele alig ész­lelhető a folyó vizében. Július 26-án Kalinovú és Ho­­liéa (Galsa) határáig az Ipoly vizének mikrobiológiai összeté­tele azt bizonyította, hogy a szennyezettséggel megbomlott egyensúly kezd helyreállni. Bár az Ipolyba került sav tetemes károkat idézett elő a halállo­mányban, mégis helyreállt a rend. Jé időbe telik, míg a hal­bőség eléri a szennyezettség előtti színvonalat! A halpusztuláson kívül per­sze egyéb károk is keletkeztek, A mezőgazdasági és az ipari üzemek nem használhatták fel a szennyezett vizet termelési célokra. A szennyeződés Ma­gyarország bizonyos területei­nek vízellátásában is érzékeny zavart okozott. Az üveggyár által előidézett vízszennyeződés arra figyelmez­tette az illetékeseket, hogy ha­nyagság, súlyos mulasztás tör­tént — olyan mulasztás, mely nagy károkat okozott a népgaz­daságnak! Az üveggyárban négy olyan tartály is van, amelyben savat tárolhatnak. Ezek közül azon­ban csak azt az egyet használ­hatták, amely megrepedt. A biz­tonsági lánchoz tartozó felfogó medence csőhálózattal van ösz­­szekötve, hogy valamelyik tar­tály károsodása esetén felfogja a savat, s onnan a zárózsilip­pel ellátott biztonsági meden­cébe juthasson. A biztonsági medencében összesen tíz köb­méter folyadék fér el. Ameny­­nyiben ez a medence a szívó­­nyomó pumpa üzemképtelensé­ge kövekeztében színültig meg­telt, ezért a tartály megrepedé­­sével a folyadék könnyen bele­kerülhetett az üzemi, majd a városi csatornahálózatba, onnan pedig az Ipolyba. Mi ebből a tanulság? Az, hogy az említett eset kapcsán a mulasztások láncolatát állapíthatjuk meg. Nem volna helyes, ha az elbí­rálás során az illetékesek ezt a körülményt figyelmen kívül hagynák. Mindent meg kell ten­niük annak érdekében, hogy hasonló esetek többé ne fordul­hassanak elő. Hoksza István Mulasztások láncolata f lik a legjobban. Ezért ennek a fo­gyasztói ára — a kereslet és a kíná­lat tőkés-piaci közgazdasági szabályai szerint — szüntelenül ingadozik. Az üzletekben a zsiradékkal átszőtt ki- * váló minőségű fiatal szarvas húsának kilójáért huszonegy svéd koronát kér­nek. Az országban — a gazdag emberek körében — nagyon kedvelt sport lett a meghatározott összegért engedélye­zett vadászat. A módos vendégvadász egy nap vadászati jogért kétszáz svéd koronát fizet, s attól függően, milyen vadfajtát lőtt — darabonként — to­vábbi ezerkétszáz-négyezer svéd ko­ronát kell fizetnie. Ez persze nem jo­gosítja fel őt arra, hogy a meglőtt vadat magáénak tekintse. Ha el akar­ja vinni magával, akkor az érvényben levő árak szerint rfieg kell azt vásá­rolnia. Talán mondanunk sem kell; hogy a vételár jelentős. Svédország­ban állítólag az így szerzett összeget a vadgazdálkodás fellendítésére, főleg a nagyvadak állományának a szaporí­tására használják fel. —in—

Next

/
Thumbnails
Contents