Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-06 / 1. szám

1979. január В.

SZABAD FÖLDMŰVES

Bartal Lajos most is olyan mosolygós, kedves férfi, mint ezelőtt húsz esztendővel, amikor először találkoztunk. Pedig nem volt felhőmentes az élete, hiszen fiatal korában keményen dolgozott, aztán az Ipoly menti községekben egy negyedszázadon keresztül töltötte be B| szövetkezeti elnök funkcióját.

Bartal elvtárs már nyugdíjas, de azért nem tétlenkedik. Nyáron a kertben van ezernyi tennivalója, emellett társadalmi funkciót is betölt — elnöke a CSEMADOK helyi szervezetének, amelyet hajdanában ők hoztak létre. Viškovce nad Iplomon (Ipolyvisk), az alig több, mint ezer lakosú községben 130 tagja van a kulturális szövetségnek, s a lehetőségekhez mérten igyekeznek jó munkát végezni. Az utóbbi időben mint kiskertészkedő azon is töpreng, miért nincs náluk szervezet. Jól látja, milyen előnyökkel járna, ha létrehoznák a kiskertészkedők helyi szervezetét.

— Tudód, az úgy van, amikor öregedni kezdünk, nem kell ám a pipa, meg a pohár bor se nagyon. De a kert, amikor zöld pompában virul, az csodálatos látvány — mondja mosolyogva. — Kicsit bosszantó a kertemben a talajvíz. Ez a kis kacskaringós Ipoly évente többször is megbolondul, kiönt, s úgy felnyomja a talajvizet, hogy az ember majdnem elsüllyed a kertben. Így aztán gyümölcsfával nem igen érdemes próbálkozni, mert azok néhány év alatt kivesznek. De a zöldség jől megterem. Csakhát nem mindig fizetik meg kellőképpen. A paradicsomot ősz elején 1 korona 50 fillérért vették át. Mint öreg mezőgazdász, számolgatni kezdtem. Őszintén megvallva, ha kiszámoltam a benzin árát Šahyra (Ipolyság) és vjssza, meg a várakozást, bizony nemigen maradt a kapott koronákból. De én még mindig a régi vagyok. Az az elvem, ami megtermett, ne vesszen kárba. Ezért hajlandó vagyok 15—20 kilogramm zöldségfélével Is beugrani Ipolyságra. Amikor a közöst Irányítottam, akkor is így gondolkoztam. Megadni a földnek, ami jár, de kicsikarni belőle amit lehet. Megbecsülni a jő dolgozókat, bírálni a hanyagokat.

pár lovunk volt mindössze, azok húzták az ekét és a szerekeret. A szaktudással is hadilábon álltunk. En mint újdonsült agronőmus jónéhányszor megkérdeztem a jómódú parasztokat, hogyan kellene ezt vagy azt csinálni. Nem szégyellem bevallani, lehetett tőlük tanulni. 1951-ben aztán megválasztottak elnöknek. Lehet, hogy jől tudtam „udvarolni“, mert azután sok asszony — az iparban dolgozók feleségei — lépett be a közösbe. Elég jő évet zártunk, s a középparasztok Is elkezdtek gondolkozni. Így 1952- ben már a gazdálkodóknak mintegy kilencven százaléka tagja lett a szövetkezetnek. Megizmosodtunk munkaerőben és szellemi téren is, s ez volt az alapja a fellendülésnek. Néhány esztendő elteltével a legjobb efszként emlegették miénket a lévai járásban. A „kontígens“-t minden mutatóban túlteljesítettük. Nem dicsekvésből mondom, de ml már akkor elértük a hízósertéseknél a napi hatvanöt dekás súlygyarapodást. A szarvasmarha-állományunkkal nem voltunk elégedettek. Az előirányzott tervet azért ott is túlteljesítettük. Már az ötvenes évek végén elértük az évi 3 ezer literes fejési átlagot. Jó volt

Szerencsére nem vitte el az árverés — ami ki volt tűzve —, az 1938-as határváltozáskor. Ami az elmúlt évtizedeket illeti, vegyes érzésekkel gondolok rájuk vissza. Igaz, a nehéz időkben fiatal votlam, nem Ismertem fáradságot, éjt nappallá tettem, hogy minden rendben legyen. Elröppent ez a harminc esztendő és már nagyon közel van a hatvan. Régebben nem voltak külön mezőgazdasági irányító szervek a járásban. így aztán a nemzeti bizottság volt a felelős a szövetkezet tevékenységéért. A cél érdekében ezért sokszor olyasmibe Is beleütöttük az orrunkat, ami nélkül boldogulhatott volna a szövetkezet. De nagyon akartunk, s valójában meg is lett az eredménye. Ez megmutatkozik a falu arculatán is, amely teljesen megváltozott a harminc esztendő alatt. A poros, nyakig sáros Ipolyvisk eltűnt. A faluban 250 családi ház van, s ezeknek több mint az ötven százaléka az elmúlt évtizedekben épült. A többiek döntő többségét is átépítették. Elsők között voltunk a járásban, akik művelődési otthont építettünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy színvonalas volt a kulturális tevékenység. Ha a társadalmi szerveze£z volt, ez ma is Bartal Lajos véleménye, aki nem véletlenül érdemelte ki a magas állami kitüntetést, a Munkaérdemrendet.

— Hogyan is kezdődött Vísken a szövetkezet megalakítása? — érdeklődtem tőle.

— Szerettük volna közvetlen a felszabadulás után megalakítani a szövetkezetét. Erős volt a pártszervezetünk, s ml tudtuk, mit jelent a kolhoz. Nem féltünk tőle. Nem rajtunk múlott, hanem a járási okosokon, hogy nem nálunk lett az ország első szövetkezete. A gépszövetkezetet 1949- ben alakítottuk meg. Vető- és cséplőgépeink voltak, amelyeket igyekeztünk maximálisan kihasználni. Ez a gépszövetkezet volt végeredményben az efsz kialakításának az alapja. 1950- ben alakult meg a közös, s már abban az évben, hetven taggal, negyedik típusú szövetkezetként működött. Zsellérek, kisparasztok voltak a tagok, (6 néhányan kommunisták. Nem volt zökkenőmentes az indulás. Négy

a kertészetünk is, már akkor bebizonyítottuk, hogy a szövetkezetnek jövedelmező ágazata lehet, ha jó a vezető, szorgalmasak a dolgozók. Érthetően, az elért eredmények a munkaegység értékénél is megmutatkoztak. Mi húsz koronán alul nemigen fizettünk, de 1958-ban már a tervezett harminckét korona helyett negyvenet adtunk munkaegységenként, s a tagok jövedelmét még növelte a háztáji és a természetbeni.

— Mi a véleményed a szövetkezet mostani gazdálkodásáról?

— Talán ott kezdeném, hogy bizonyos félreértések miatt 1963-től Százdon elnükösködtem, majd a nyugdíjazásomig a társult szövetkezetben Demandlcén (Deménd). Egyszóval megjártam az élet iskoláját. Az a véleményem, ahol jő a munkaszervezés, a munkaerkölcs, meg Is van a látszata. A rend, a fegyelem kötelező. Ahol nem következetesek a vezetők és lttott engedékenyek, az meglátszik az elért eredményeken Is. Igaz, nálunk erős volt a pártszervezet, éltünk a bírálat és önbírálat lehetőségével. Kisebb-nagyobb sikerrel ezt próbáltam megvalósítani a szomszédos szövetkezetekben is és ez erős fegyvere volt a fejlődés útjának. Szerintem: rend a lelke mindennek. Az elvtársi szigor csak hasznára van a mezőgazdasági üzemeknek. Esetenként talán az itt felsoroltak hiányzanak, s valahogy nem sikerül ezeket az erényeket kellőképpen kamatoztatni a társult mezőgazdasági üzemekben.

• • •

Bartal Károly már harminc esztendeje ül a nemzeti bizottság élén a

„bársonyszékben“.

— Azt mondják bársonyszék, de eléggé rázós ez a trón — valja őszintén a veterán funkciós. — De azért valahogy kibírjuk. Voltak ettől sokkal nehezebb Idők Is, mégis helytálltunk.

— Hogyan emlékszel vissza a kemény évekre?

— Valamikor közszájon forgott egy nóta, amelynek a szövegében benne volt: „Két hold földje, két hold földje van az én édes kedves apámnak .. Talán az enyémnek annyi sem volt; én mindössze húsz árat örököltem.

tek aktívabbak lennének, kevesebb importált kultúrára lenne' szükségünk. Manapság a fiatalok már Inkább eljárnak a városba. Van rá mód, mert közel száz gépkocsi van a faluban. De jő az autőbuszközlekedés is.

— Azt hallottam, a társulás után kevesebb a szövetkezeti tagok száma a faluban.

— Közel a fele. Valamikor ötszáz tag dolgozott az efsz-ben, most körülbelül 250. Lényegében a nagyarányú gépesítésnek tudható be, másrészt a szakosításnak. Egyre többen dolgoznak az iparban, no meg sok fiatal tanul is. Ha jól emlékszem, azelőtt a faluban nem volt érettségizett ember. Manapság több mint negyven a számuk és jőnéhányan elvégezték a főiskolát is. Most is ' sokan járnak középiskolába és magasabb szinten öten folytatják tanulmányaikat. Egyszóval nemcsak a falu képe változott meg, hanem a benne lakók is jóval magasabbra léptek a művelődés szintjén. Persze mi örülnénk, ha a fiatalok otthon maradnának, s a fizikai munkások a társult szövetkezetben találnának helyet, mások pedig az Ipolysági üzemekben, vállalatoknál.

» * •

— Munka nálunk tömérdek van, s mindenkit örömmel üdvözlünk — vallja Kajtor Pál mérnök, a -társult szövetkezet szakagronómusa. — Manapság ipolyságl székhellyel több mint 3 ezer hektáron gazdálkodunk. Jelentős a kertészet és szőlészet, amely sok munkaerőt köt le. örvendetes, hogy az ügyes kezű viskl asszonyokra, lányokra mindig számíthatunk — ók valóban fegyelmezett dolgozók. Reméljük, hogy a jövőben is hasonló lendülettel dolgoznak a viskiek és más faluból való tagjaink és akkor mezőgazdasági nagyüzemünk méltó lesz az egykori viskl efsz-hez.

Félreértés ne essen, a szövetkezet jelenlegi vezetői nem az eredményeket akarják összehasonlítani, mert az irreális lenne. Nagy szükség lenne viszont hasonló lendületre, esetenként fegyelemre, mert akkor a társult szövetkezetben még jobbak lehetnének az eredmények.

TÓTH DEZSŰ

Vitafórum

Közös nevezőre jutva...

A zöldség- és gyümölcstermesztésben az iparszerű termelőrendszerek kialakítására való törekvés maga után vonja a berendezések és termelési folyamatok korszerűsítésének szükségességét. E folyamatnak lehetünk tanúi a nôvt-nyieiinasi.teaben és állattenyésztésben, de nincs ez másként a szakosított gyümölcsös kertészeti termelésben sem.

Cenkovcei (Csenke) székhellyel gazdálkodó szövetkezetünkben gyümölcsöt 120, szülőt 70, zöldséget pedig 19 hektáron termesztünk. A mi viszonyaink között legfőbb gondot a komplex agrotechnika előfeltételeinek a megteremtése, valamint a szüretet követő munkafolyamatok — válogatás, osztályozás, csomagolás — gépesítése okozza.

Az természetes, hogy népgazdaságunk teherbírása nem korlátlan, ég a rendelkezésre álló erőforrásokból a korszerűsítés számottevő részt hasít le, ezért mi nagyon is meggondoljuk, hogy hol és milyen sorrendben korszerűsítsünk. A gazdaságosságra, valamint a korszerűsítésre való törekvésünk közben szigorú gazdasági és szakmai ellenőrzés alá vonjuk a mi viszonyaink között számításba vehető technikai-technológiai megoldásokat, eljárásokat és eszközöket. Közülük a jövőben azokat választjuk ki, amelyek a legjobban megfelelnek szövetkezetünk gazdasági szintjének, természeti adottságainak, azaz a legjobban elősegítik a gyümölcs- és zöldségtermesztés hatékonyságának és jövedelmezőségének a növelését.

A jövőben talajvizsgálatokat végzünk s az eredményeknek megfelelően realizáljuk a tápanyagutánpétlást. Sok gondot okozott eddig az öntözés is. A Kis-Dunából kapott vizet szennyezettség következtében gyakran nem tudtuk használni, s az öntözés technológiája sem volt a legmegfelelőbb. A jövőben az öntözést a dobos-rendszer kisebb módosításával helyi vlzforrásokbél oldjuk meg, nem esőztető, hanem felületi öntözés formájában. A metszőgépek házi előállításán is gondolkodunk. A fejlett zöldség- és gyümölcstermesztő országokban szerzett tapasztalataink alapján az előmetszést — oldalozó és tetejezd — géppel eredményesen lehet elvégezni. A metszés mellett nagyon munkaigényes a venyigék eltávolítása

is. A munkafolyamat leegyszerűsítése érdekében a jövőben venyigezúzőt alkalmazunk. Ez egyszerű gép, amely a venyigét darabolja, melyet így tárcsával a földbe lehet dolgozni.

A termelés intenzív szakaszába a termőhelyi optimumnak tovább fokozódik a jelentősége. Bár agrotechnikai ráhatásokkal ellensúlyozni lehűt a kevésbé kedvező ráhatásokat, ez azonban többnyire a gazdaságosság rovására megy. A hagyományok, tapasztalatok és a szakértelem gyüroílcsöztetésével termőtájunkon fokozatosan rátérünk az alma és az őszibarack szakosított termelésére.

Meglátásaink szerint a termelés csak akkor lesz igazán jövedelmező és eredményes, ha tovább szorgalmazzuk az ágazat koncentrálását és szakosítását. A nagyüzemi termelésre való áttérésig pedig feltétlenül biztosítani kell a nagygazdaságok és a helyi ellátást biztosító üzemek közötti szorosabb együttműködést, főképp a szaporítóanyag-ellátásban, a speciális gépek kölcsönzésében és a fölös áru átvételében. Nagy potenciális lehetőséget látok a kiskertek kihasználásában, melyek sikerét a felvásárlás és az eredményes szervezeti élet határozza meg. A vetőmag, palánta, kémia növényvédőszerek, szerszámok mellett nagy jelentősége van a szaktanácsadásnak is.

A zöldség- és gyümölcstermesztéstől való idegenkedést több helyütt a munkaerő igényességgel magyarázzák. Ezt a felfogást cáfolom, mert az ágazatban foglalkoztatható munkaerő na. gyobb hányada még kihasználatlan. A nyugdíjasokat és a csökkent munkaképesésgüeket, a kisgyermekes anyákat, valamint a diákokat, akik néhány érát szívesen dolgoznának, éppen ebben az ágazatban lebet foglalkoztatni.

Az efsz-ek IX. kongresszusának vitaanyagából kiindulva, minden eddiginél fontosabb az, hogy értékeinkkel okosabban és takarékosabban gazdálkodjunk. A legkisebb mértékű gondatlanság, pocsékolás se forduljon elő.

A termelői kedv fenntartásához és növeléséhez azonban feltétlenül tisztázni keli a termelő és a forgalmazó közötti viszonyt.

A zűrzavaros értékesítés fonák helyzetek kialakulásához vezethet. A forgalmazóval való jő kapcsolat fenntartása érdekében leszerződött almamennyiséget szövetkezetünk a technikai érettség állapotában — betartását a raktározási normák írják elő — igyekezett értékesíteni. A termés ötven százalékának az értékesítése után az alma felvásárlási árát hirtelen felemelték, de mivel az ötven százalékot olcsóbban értékesíthettük a szövetkezetünknek félmillió korona vesztesége lett.

A termelőnek és forgalmazónak egyaránt a kongresszus határozataiból kell kiindulnia, mert csak közös nevezőre jutva teljesíthetők a jövő igényes feladatai.

VAS TIBOR mérnök

♦> «J« ♦> »I» ♦> «j* «J* *j* »»♦ «J* «£♦ ♦$» «J» «J* «j* «$♦ «$► «5

Beszélgetés a vitaanyagról

Talán ötvenen vannak össze-vlszsza, a násznép és az Ifjú pár. Földig érő, hófehér ruhában, fején mirtuszkoszorúval olyan a menyaszszony, akár egy kecses hattyú. A vőlegény is szép. Intelligencia sugárzik az arcáról. Kezdő mérnöknek gondolom. Az elejtett beszédfoszlány okból is arra következtetek, hogy a násznép többsége műszaki értelmiségi. A nők hosszú estélyi ruhában, a férfiak ünnepi feketében, csokornyakkendősen. A korosabbak fekete zakóját kitüntetések érmet, vagy azok szalaqja1 dísztíik két-három sorban is.

Szónoklás, pohárköszöntök. NÓtá zás, csevegés.

Tánc.

Valami rázós villanyzongorára. Ezt fiatalok iáriák.

Azután — gopák. Ropja egyformán a húszéves egyetemista, és a hetvenéves, kecskeszakállas egyetemi tanár, démont játszó vörös hajú szépség, meg a nyolcéves kislány rózsaszínű

Lakodalom.

fodros ruhában. Körbezárják az ifjú párt, és forognak, peregnek — vérükben izzik ez a zene. Csupa derű, csupa erő ez a kavargás. Egy nép lelke van ebben a táncban.

Rövid szünet után Strauss-muzsika csendül. Keringő. Erre aztán repülhet a menyasszony. Biztos kézzel vezeti a vőlegény. Egymáshoz simulnak, elegánsak, szépek, sugárzik róluk a boldog szerelem. Ojabb és újabb párok lépnek elő, megtelik a táncparkett, s megüresednek az asztal körüli székek.

Két hatvan év körüli nő marad a félig üres poharak mellett. Szótlanul, vágyódva követik tekintetükkel a keringő ütemére tovasuhanó párokat. Két magányos, árva nő.

lehettek ők is ugyanolyan szépek, mint a mennyasszony. Fiatalok. Mulatni vágyók. Csakhogy akkoriban másféle nóta szólt. Búcsúztattak talán frontra induló vőlegényt, férjet. Várták a levelet, a hírt, a hazatérésüket, miközben a múló évek csak a szörnyű bizonyosságot érlelték: soha többé nem járhatják együtt a kedves táncot, a keringőt. Sz. E.

❖ ❖ ♦> ♦> ♦> ♦♦♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> *l* ❖ *í* ♦> *í> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> «$♦ ♦> «$♦ *j* *j» ♦♦♦ ♦♦♦ •*« ♦♦♦ ♦♦♦ «$♦ «$♦ «$♦ «$♦ «$♦

Mrázik István a zsigárdi (Žiharec) szövetkezet elnöke, s egyben nemzetgyűlési képviselő. Nagyon elfoglalt ember. Nemcsak a közös gazdaság irányítása köti le idejét, hanem a különböző szakbizottságokban végzett tevékenysége is.

— Mi a véleménye az efsz-ek IX. kongresszusát megelőzően kibocsátott vitaanyagról? — érdeklődtem tőle.

— Tüzetesen átolvastam. Helyesnek tartom, hogy véleményt mondjanak, javaslatokat tegyenek a szövetkezetek vezetői, dolgozói, s azokat a mezőgazdasági szaklapok, s a napi sajtó közölje. Ily módon közkinccsé válhatnak a hasznosítható, értékes tapasztalatok.

— Elnök élvtárs, a vitaanyag többek között felhívja a figyelmet az ipari növények, köztük a cukorrépa termesztésének a fontosságára is. Önök nemcsak a járásban, a kerületben is élenjárók e tekintetben, már évek óta. Mi az eredményeik titka?

— Titokról egyáltalán nincs szó. Más szövetkezetek vezetői erre a kérdésre azzal válaszolnának: az öntözés. Ezt én nem mondhatom, pont az ellenkezőjét. A szárazság ellenére sem öntöztünk. A nagy kapacitású öntözőrendszerünk távol esett a cukorrépatáblától. Mégis a nyolcvan hektárnyi termőterületen átlagban 480 mázsás hozamot értünk el. Mivel? Sokat tesz a jó agrotechnika, az őszi teljes mértékben összefügg a tavaszival. Hektáronként négyszáz mázsa istállótrágyát szántottunk be a talajba, s az egész területet hugyannyal locsoltuk meg. Felmérve a tápanyagszükségletet, a műtrágyát ehhez vinyftva adagoljuk. A cukorrépa termőterületét háromszor szántjuk, a talajt

alaposan, szakszerűen előkészítjük. Erre azt mondhatják egyes mezőgazdasági szakemberek: a háromszori szántás felesleges. Mi nem osztjuk az ő véleményüket. Nagyon is kifizetődő. Különös figyelmet fordítunk a hektáronkénti százezer növényegyed-szám megtartására, ami a dolgozók alapos előkészítésével és anyagi érdekeltségük felkeltésével érhető el. Magas cukorrépahozam elérésére csakis ily módon számíthatunk, teremthetünk jó előfeltételeket.

A kiváló cukorrépahozam ném egy év kiugró eredménye, hanem szinte csaknem minden esztendőé, a 70-es években. Ez akkor érzékeltethető a leghívebben, ha a járást átlagokhoz hasonlítjuk. Például az említett szövetkezetben az 1970-es évben a hozamátlag 428 mázsa volt, öt évvel később 412 mázsa, tavalyi évben nagyon közel járt az ötszáz mázsához, tavaly előtt viszont félezernél több mázsára sikeredett. Ezzel szemben a járási átlagok 300—400 mázsa között ingadoztak.

Mrázik elvtárs végezetül még hozzátette: „A vitaanyag hangsólyozza az egy mezőgazdasági üzemen belüli, s a szövetkezetek közötti hozam- és jövedelemszint-külünbségek kiegyenlítésének fontosságát. A mi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ezt csakis céltudatos szervező-irányító- és ellenőrző munkával, a termelési ágazatokon belüli, valamint a növénytermesztési és állattenyésztési munka jé összehangolásával, a munkaverseny széles körű kibontakoztatásával és helyes irányításával, az eredmények tárgyilagos értékelésével és népszerűsítésével lehetséges.

KRAJCSOVICS F.t Galánta